Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-07 / 251. szám
/ ®sag Közéleti és gazdasági napilap SZOMBAT 1992. november 7. II. évfolyam 251. szám Ára 2,30 korona „Nem osztogatnak, hanem fosztogatnak” A többi egyébként stimmel Filip Sedivy, a Szövetségi Gyűlés első alelnöke, a Polgári Demokrata Párt képviselője a Szlovák Rádió Radicéurnál című tegnap reggeli műsorában elhangzott Meőiar-állításokkal kapcsolatban kijelentette, hogy azokból csak annyi az igaz, hogy csütörtökön este meglátogatta a Szövetségi Gyűlés DSZM-képviselőinek klubját, minden egyéb nem, vagy nem úgy igaz, ahogy azt a szlovák miniszterelnök állította. Sedivy semmire sem kérte a DSZM-képviselőket, mindössze tájékoztatott a PDP-klub üléséről, amely ugyanabban az időben került sorra. ••• Nem mondta, hogy a Szövetségi Gyűlés képviselőinek a nemzeti parlamentekbe történő „transzformálásának” elutasítása esetén „nem megy át” az államszövetség megszűnéséről és vagyonelosztásáről szóló törvényjavaslat sem — állítja. A PDP ugyanis ilyet sosem vallott. Elutasította Vladimir Meciamak azt az állítását is, hogy Václav Klausszal másképp egyezett volna meg. A június 20-i megállapodás szerint mindkét párt javasolja, hogy a válás esetén a Szövetségi Gyűlés képviselőit a köztársasági képviselő-testületekbe „osztják be”. A szomorú Vigadó újra víg lesz Interjú Jeszenszky Gézával „A működő példa: Dél-Tirol...” A BBC angol rádióállomás budapesti munkatársa, Pallai Péter interjút kért Jeszenszky Géza magyar külügyminisztertől, amelyet a BBC októberben közvetített Tekintettel arra, hogy az interjú a kisebbségeket, a bősi erőművet és az Európai Közösséghez való csatlakozás lehetőségeit érintette, ezért most mi is közöljük. — Magyarország és a legtöbb sát, anyanyelvét tekintve nem maszomszéd állam között az egyik különbség az, hogy míg Magyarország Trianon következtében jóformán a homogén nemzetállam és a szomszédokkal azonos etnikumú kisebbségei meglehetősen asszimilálódtak, addig a határokon túli magyarság tetemesebb részét alkotja az ottani lakosságoknak, sőt megőrizte magyarságtudatát és anyanyelvét is. Tehát a külföldi magyarság igényei természetszerűen markánsabbak, mint az itteni etnikumoké. Hogy kezelhető diplomáciai szinten ez az eltérés, a szomszédállamok gyanújának felébresztése nélkül? — Hangsúlyozzuk — egy széles kör, nemcsak Magyarország és a magyar közvélemény számára —•, hogy több pénzt költünk az iskolákban a nem magyar anyanyelvű tanulókra. És a most a parlament előtt levő kisebbségi törvény a nem magyar kisebbségeknek lényegében szétszórtságuk ellenére is biztosítja az önkormányzati jogot, egy kiegészítő törvény pedig a parlamenti képviselet jogát, annak ellenére, hogy a lakosságuk számarányát tekintve különben nem lehetne ezt biztosítani, legfeljebb úgy, ahogy most van, hogy a magyar parlamentben most is több mint 20 olyan képviselő van, aki származágyar, tehát a kisebbségekhez tartozik. A következő feladat viszont az, amit elsősorban is döntő mértékben maguk az érdekelt magyar kisebbségek tesznek: ők megfogalmazták azt, hogy elégedetlenek a helyzetükkel, szeretnék biztosítva látni jövőjüket, és ennek érdekében a fennálló rendszeren, törvényeken, alkotmányokon bizonyos módosításokat tartanak szükségesnek. Ezek azonban nem valamiféle különös, új követelések vagy igények, hiszen 1919-ben a békeszerződéseket kiegészítő kisebbségvédelmi szerződések messze tovább mentek, mint akár a legtöbb, a mai magyar kisebbség által hangoztatott igény. Másrészt pedig a két háború közötti alkotmányos rendszer a szomszéd államok mindegyikében, különösen Csehszlovákiában messze szélesebb körű jogokat biztosított, mint a sokszor ma ambiciózusnak tűnő magyar kisebbségi igények, melyek ezt kifejezik. A megoldást én abban látom, ha egyrészt a jószándék megvan a befogadók, a többségi nemzetek részéről, a kormányok részéről. A nemzetközi támogatás birtokában valóban azt hiszem, ideje, hogy a magyar és más kisebbségek Közép- és Kelet-Európában mindenütt megkapják azokat a garanciákat, amelyeket papíron — mondom — 1919-ben, vagy akár mondjuk 1918-ban az Erdélyt birtokba vevő románság akkor önként is megígért. Végül is azonban nagyon hasznos, hogyha kétoldalú egyezményekben is rögzítjük ezeket a kölcsönös elvárásokat. És itt vannak előttünk a jó példák, a működő példák: Dél-Tirol, ahol az olaszok messzemenő autonómiát biztosítottak a német nyelvűek számára, és ezt Ausztria kormánya mellett maga az érintett kisebbség is tökéletesen elfogadja és elegendőnek tartja, mert olyan messzemenő. Vagy ott van a finnországi svédek példája, és még nagyon sok mást sorolhatnék. A hosszú távú megoldást természetesen az európai egység — bármilyen lesz is az — fogja jelenteni: a határok jelentöiségének csökkenése, átjárhatóvá válása, de nem érünk rá erre várni. Nekünk itt — éppen a közép-európai stabilitás érdekében, közösen a szomszédokkal, és nem a kisebbségek feje fölött — ezeket a kérdéseket rendeznünk kell. — A bősi erőmű várható működtetése és a Duna elterelése kész helyzet elé állítja Magyarországot, olyan fizikai tények elé, amelyeken nemzetközi fórumok vagy testületek esetleges későbbi döntése is nehezen tud majd változtatni Ez esetben milyen lesz a magyar diplomácia várható vonalvezetése Szlovákia felé? — Hát mindenesetre még nem adtuk fel a reményt, hogy Szlovákia, a szlovák vezetés eláll attól a szándéktól, hogy a jövő hét folyamán megkezdi a Duna elterelését, amit szerintem nagyon találóan többen ökológiai agressziónak neveznek, mert ugye ennek az elterelésnek a következményei rendkívül károsak. (Folytatás a 3. oldalon) ti 3UC0SILAV C Saját képviselőjük állítja A DSZM politikai halála(?) ,Abban az esetben, ha a Szövetségi Gyűlés szlovákiai képviselői ’transzformálódnak’ a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába, az a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom számára a politikai halált jelentené” —jelentette ki a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának a mozgalom egyik prágai parlamenti képviselője, aki azonban kilétének titokban tartását kérte. Állítását azzal támasztotta alá, hogy ebben az esetben a szlovák parlamentben az erőviszonyok lényegesen megváltoznának, mégpedig éppen a szlovákiai választásokon győztes mozgalom hátrányára. A képviselő felhívta a figyelmet azokra a figyelmeztető jelekre, melyek szerint állítólag alakulóban van az ellenzéki koalíció a D B P, a K D M, valamint a magyar politikai mozgalmak részvételével. Ezért — szerinte — a DSZM-nek minden erejével az összetartásra kell törekednie, nehogy néhány képviselője esetleg átüljön más parlamenti pártok széksoraiba. Egyúttal megemlítette a szlovák parlament képviselőinek állítólagos aggodalmait amiatt, hogy a Szövetségi Gyűlés képviselői „magasabb intellektuális potenciált” jelentenek. Ezen állítását arra alapozza, hogy a szlovákiai választások során az SZGY-képviselők sokkal több preferenciaszavazatot kaptak, mint az SZNT-be beválasztottak, néhány esetben ez tízszer, sőt harmincszor nagyobb szám volt az előbbiek javára. Mint ismeretes, az idei parlamenti választások során a 150 tagú szlovák „országgyűlésben” a DSZM—SZNP kormánykoalíció 89 helyet szerzett. Ez elegendő az olyan törvények elfogadása során, amikor elégséges az abszolút többség, a háromötödös minősített többséghez is csak egyetlen további szavazatra van szüksége. Abban az esetben, ha a szlovák parlamentben kapnának helyet a Szövetségi Gyűlés szlovákiai képviselői, akkor annak 276 tagja lenne, ebből 131 (eddig 74) lenne a DSZM-ből, 30 (eddig 15) a Szlovák Nemzeti Pártból, 52 (eddig 29) a DBP-ből, 32 (eddig 18) a KDM-ből és 26 (eddig 14) az Együttélés—MKDM koalícióból. így 5 honatya képviselné a szlovákiai szocdemeket, akik júniusban nem tudtak képviselőket bejuttatni a szlovák parlamentbe. Ebben az esetben a jelenlegi kormánykoalíciónak 161 képviselői mandátummal az abszolút többséghez elegendő képviselője lenne, azonban a minősített többséghez már öt ellenzéki szavazatra lenne szüksége... Magyar Mária Pozsonyban Hűvösvölgyi Ildikó az Üj Színpadon A hatvanöt éves Nagy József festőművész és méltatója, Fukúr Valéria a pozsonyi Magyar Kulturális Központban, a november harmadikán, a Csemadok rendezte Városi Művelődési Napok keretében megnyílt festmény- és falikárpit-kiállításon. A tárlat november tizenharmadikáig látogatható (M. NAGY LÁSZLÓ felvétek) A pozsonyi Új Színpad és a budapesti Madách Színház példamutató együttműködése eredményeképpen november 9-én és 10-én magyar nyelven éneklik Mária szerepét a nagy sikerű Tolcsvai -rockoperában, a Mária evangéliumában Pozsonyban. HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ, aki a darabot Magyarországon is sikerre vitte, a felújított pozsonyi színházban vendégszerepei. Eubo Roman, az Új Színpad igazgatója újságírók kérdésére elmondta, hogy az ötlet még akkor született, amikor a színház művészeti tanácsa a magyar féllel a darab műsorra tűzéséről tárgyalt. Az igazgató azt sem titkolta, hogy a próbák és az előkészületek idején végig nagy segítségükre voltak a magyar szakemberek, s tulajdonképpen így sikerülhetett az Új Színpadnak színre vinnie az évad legsikeresebb darabját, és állandó nézőközönségre szert tenniük. „Színházunkat a lakosok adójából tartjuk fenn — mondta Lubo Roman. — Ezért érezzük kötelességünknek, hogy a magyar nemzetiségű adófizető polgárok részére, ha csak részlegesen is, de azok anyanyelvén nyújtsunk művészi élményt. Lehetséges, hogy a darab közönsége mélyebben átérzi majd, amit Szlovákia-szerte tudatosítani kell, hogy a más nemzetekkel, nemzetiségekkel való együttélés inspiráló jellegű, zenével, szépséggel, tapintattal és megértéssel telíti az életet Ezért is vagyok hálás Hűvösvölgyi Ildikónak, hogy elfogadta a meghívást, és nagyon remélem, jól érzi majd magát az Uj Színpad társulatában és a szlovák közönség körében Az előadásokra, persze, minden jegy elkelt. Egyébként a két színház egyezsége értelmében januárban az Új Színpad szlovák énekese, Pavel Habéra utazik Budapestre, ahol Jézus szerepében lép színpadra a közkedvelt rockoperában. -R.Í.A csehszlovákiai magyar írók arcképcsarnoka
