Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-02 / 246. szám
4 Szabad ÚJSÁG Múlt — Jelen 1992. november 2. POPÉLY GYULA: MÜNCHENTŐL KOMÁROMIG - V. (Folytatás szombati számunkból) A magyar delegáció nem volt hajlandó méltányolni a csehszlovák tárgyalófél szempontjait, s a harmadik csehszlovák javaslatot sem fogadta el komoly tárgyalási alapul. Teleki Pál miniszter például találóan mutatott rá: igaz bár, hogy tökéletesen igazságos néprajzi határ megvonása nem könynyü feladat, és az is igaz, hogy a magyar fél az 1910. évi népszámlálás anyanyelvi adatait, a csehszlovák fél pedig az 1930. évi csehszlovák népszámlálás nemzetiségi adatait tekinti irányadónak, ennek ellenére határozott rosszindulatot lát abban, hogy e javaslat értelmében Csehszlovákia továbbra is igényt tart még azon területek nagy részére is, amelyeken a magyarság mind az 1880., mind az 1910. mind pedig az 1930. évi népszámlálások adatai szerint többséget alkotott. Kánya Kálmán külügyminiszter végüt leszögezte, hogy a két tárgyalófél álláspontja ebben a kérdésben annyira eltér egymástól, hogy a vita további folytatása ilyen körülmények között értelmetlen, ezért kéri a tárgyalások felfüggesztését délután 6.00 óráig.48 A délután 6.00 óra helyett 7.00 órakor elkezdődött ülés azonban mindössze tíz percig tartott. Ezen Kánya Kálmán külügyminiszter felolvasott egy nyilatkozatot, amelyben rámutatott a két tárgyalófél elvi álláspontjainak összeegyeztethetetlenségére, s a magyar fél részéröl a tárgyalásokat befejezetteknek nyilvánította. A magyar nyilatkozat teljes szövege a következő: , .Amint már ismételten kijelentettük, mi a legjobb, legőszintébb szándékokkal és abban a biztos reményben jöttünk ide tárgyalni, hogy rövid időn belül sikerülni fog olyan megegyezésre jutni, amely biztos alapra helyezi az államaink között fennálló viszonyt. Sajnos ez a reményünk nem ment teljesedésbe. Nem akarnék itt újból bizonyos kedvezőtlen jelenségekre hivatkozni, mert ez részünkről a tárgyalások során többször megtörtént. Hangsúlyozottan ki kell azonban emelnem, hogy az új határokra nekünk ma reggel átnyújtott ellenjavaslat annyira eltér a mi felfogásunktól, hogy az újjárendezés alapelveit illetőleg oly űr tátong a két delegáció által képvi-Nemzet és emlékezet seit álláspont között, hogy annak áthidalását meggyőződésünk szerint ezektől a tárgyalásoktól nem remélhetjük. Ezért a m. kir. kormány elhatározta, hogy e tárgyalásokat a maga részéről befejezettnek tekinti és hogy Csehszlovákiával szemben fennálló területi követeléseinek mielőbbi rendezését a müncheni jegyzőkönyvet aláíró négy nagyhatalomtól kéri."49 J. Tiso a csehszlovák küldöttség nevében tudomásul vette a Kánya Kálmán által felolvasott nyilatkozatot, s így a komáromi kétoldalú csehszlovák-magyar tárgyalások 1938. október 13-án este 19.10 órakor eredménytelenül befejeződtek.50 Elmondható még ezzel kapcsolatban, hogy szlovák részről egyáltalán nem tartották szerencsétlen fejleménynek a komáromi tárgyalások megszakadását. Politikai körökben szinte megkönnyebbüléssel vették tudomásul a dolgok ilyetén alakulását. A szlovák politikai vezetők, de a szélesebb közvélemény is bizakodóan várták egy esetleges nemzetközi döntőbírói határozat kimondását, mivel szerintük a németek mindenképpen megbízható védelmezői lesznek a szlovák érdekeknek. Ekkor már egyáltalán nem volt titok, hogy a szlovákok az önálló, független Szlovák Köztársaság kikiáltására készülnek, amely aztán német mintára rendezkednék be, s Németország védnökséqe alatt állna.51 A Komáromban tárgyaló „csehszlovák“ küldöttség tehát valójában már nem is képviselt csehszlovák érdekeket, hanem az önálló, független Szlovákia formálásán fáradozott, s annak déli határait igyekezett - német segédlettel - biztosítani a Magyarország által képviselt etnikai területrendezési elvekkel szemben A komáromi tárgyalások megindítását az egész csehszlovákiai magyar politikai közvélemény osztatlan örömmel fogadta. Mindenki gyors eredményt remélt, s bizakodott a magyarlakta területek Magyarországhoz való haladéktalan visszacsatolásában. A vérmes reményeket csak tovább szította, hogy a tárgyalások kezdetén a csehszlovák fél minden huzavona nélkül belement Ipolyság, valamint Sátoraljaújhely Csehszlovákiához tartozó szegélyének visszaadásába. A gyakorlati határrevízió így valójában Ipolyság magyar birtokba vételével kezdődött 1938. október 11-én, tehát amikor a komáromi tárgyalások még javában folytak. Ezen a napon a déli órákban vonult be a magyar honvédség a városba a lakosság szakadatlan ünneplése közepette. A bevonuló honvédalakulatot a város főterén Salkovszky Jenő nemzetgyűlési képviselő fogadta. ,,Nekünk, Ipolyságiaknak jutott az a dicsőség - hangsúlyozta büszkén üdvözlöbeszédében az Egyesült Magyar Párt parlamenti képviselője hogy elsők legyünk a hazatérésben Túláradó szívvel látjuk beteljesedni húsz esztendő vágyát, reménységét. "52 A Felvidék magyarlakta vidékeinek falvaiból és városaiból izgatott várakozással szegezödtek a szemek Komáromra. Annál nagyobb volt azonban a harag és a dühös kiábrándultság a tárgyalások megszakadásának hírére. Mivel csehszlovák-magyar háborús konfliktussal is számolni lehetett, a katonailag gyenge Magyarország részleges mozgósítást hajtott végre, s a komáromi tárgyalások megszakadása után lépéseket tett egy esetleges csehszlovák támadás elhárítására.53 Ha a komáromi csehszlovák-magyar tárgyalások eredménytelenek is voltak, sőt nagy mértékben fokozták a két ország közötti politikai feszültséget, volt mégis egy pozitív velejárójuk, nevezetesen az, hogy a csehszlovák kormány ezáltal elismerte a határok újrarajzolásának, megváltoztatásának jogosságát. A kétoldalú tárgyalások sikertelenül végződtek ugyan, a határrevízió kérdése azonban továbbra is nyitott maradt. A komáromi tárgyalások megszakadása után a csehszlovák-magyar határvita már teljes súlyosságával nemzetközi problémává terebélyesedett. A müncheni négyek közül elsősorban a német és az olasz álláspont látszott döntőnek az események további alakulása szempontjából, ezért mind a csehszlovák, mind a magyar diplomácia főleg ezt a két nagyhatalmat igyekezett megnyerni saját céljai realizálására. A nagyhatalmak - mindenekelőtt a német diplomácia - azonban továbbra is a kétoldalú csehszlovák magyar egyezkedést szorgalmazták. Bár újabb tárgyalásokra már nem került sor a két érintett ország között, német közvetítéssel és diplomáciai jegyzékváltások formájában sikerült elérni, hogy egy hét leforgása alatt mégis jelentős mértékben közeledett egymáshoz a két fél területrendezési koncepciója. A csehszlovák kormány 1938. október 22-i területvisszaadási ajánlata már csaknem teljes egészében azonos volt a magyar területi igényekkel A prágai kormány hajlandó lett volna visszaadni Magyarországnak 11 300 négyzetkilométernyi területet 740 000 lakossal. Komoly szépséghibája volt azonban ennek a javaslatnak, hogy az öt leginkább vitatott város - Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár, Munkács - közül egyiket sem volt hajlandó visszaadni Magyarországnak.54 Az ilyen értelemben vett csehszlovák ajánlat a magyar kormány számára elfogadhatatlan volt, ezért végül is újabb - a két megegyezni nem tudó fél egybehangzó kérelmére összehívott - nemzetközi döntőbírói határozat állapította meg a végleges csehszlovák -magyar országhatárokat. Erre 1938. november 2-án került sor Bécsben, ahol Németország és Olaszország külügyminiszterei döntöttek a még mindig vita tárgyát képező területek hovatartozásáról. E döntés értelmében az 1918-1919-ben elvesztett északi területeiből Magyarország viszszakapott egy 11 830 négyzetkilométernyi kiterjedésű területsávot 1 027 450 lakossal.55 A csehszlovák-magyar határvitához feltétlenül hozzá kell még tennünk, hogy a bécsi nemzetközi döntésen Magyarországhoz visszacsatolt területek 93 százalékát a csehszlovák kormány megegyezéses alapon már amúgy is hajlandó lett volna átengedni. A magyar kormánynak tehát midössze 7 százaléknyi „nyereséget“ sikerült kicsikarni a bécsi döntőbíráktól, bár az is igaz, hogy ez egyúttal Kassa, Ungvár és Munkács visszaszerzését is jelentette.56 JEGYZETEK 48 Feljegyzés a magyar-csehszlovák tárgyalásokról. Komárom, 1938. október 13. DIMK II., 765-769. old. 49 Uo. 771. old. 50 Uo. 51 Feljegyzés Szegedy-Maszák követségi titkár és Petravich pozsonyi magyar konzul telefonbeszélgetéséről. Budapest, 1938, október 14. DIMK II., 790—791. old. 52 Pados Pál: Az új „honfoglalás“. Sziklay János szerk.: A magyar revízió 1920-1941. Budapest 1942., 155. old. 53 Uo. 54 Akten zur deutschen auswörtigen Politik 1918-1943. IV. Baden-Baden 1951., 93. old. (m.) 55 Seznam obci a okresu Republiky Cesko-Slovenské, které byly pripojeny k Némecku, Mad arsku a Pol’sku. Praha 1939., 5-6. old. 56 Vő: Rónai András: Térképezett történelem. Budapest 1989., 143., 177. old. A ,,bűnös“ utcanévtáblák Kalonda szlovákul is Kalonda „A kákán is csomót keresnek“ - kezdi ismerősöm élcelödve legújabb közölnivalóját, majd így folytatja: „A kalondai polgármester állítólag olyan felszólítást kapott, hogy a faluból távolítsa el a magyar helységnévtáblákat Pedig - emeli fel jobb kezét, mint aki esküszik is rá - Kalonda szlovákul is Kalonda.“ AZ ÖNKORMÁNYZAT ELFOGADTA A kor valósága sajnos nem mindig a kor igaza, s ha ez a táblahistória valóban úgy igaz, ahogyan azt ismerősöm állítja, akkor az nem más, mint egy politikai kérdés adminisztratív megoldása, amihez semmi köze a logikának, és főleg a józan észnek. Az effajta módszer többnyire a primitív társadalmakra jellemző: erőfitogtatásnak kitűnő, de másra nem igazán jó. Persze, az sem kizárt, hogy az ismerősöm téved, esetleg túloz - gondoltam magamban - legjobb, ha személyesen győződök meg a valóságról.- Nem a helységnévtáblákba, hanem az utcanévtáblákba kötöttek bele a Losonci Járási Hivatal dolgozói - közli Papp Sándor, Kalonda polgármestere. - Még a múlt év elején született egy olyan önkormányzati határozat, amelynek értelmében utcáinkat magyar nyelvű táblákkal is elláttuk. Az önkormányzati képviselők valamennyien, ellenszavazat nélkül így határoztak, s a táblák el is készültek... A magyar nyelvű utcanévtáblák minden előírásnak megfelelnek: más színű, más méretű táblák készültek, és mintegy tíz méterrel a hivatalos nyelvű táblák mögött helyeztük el. De hiába, épp az ellenkezőjét értük el vele, mint amit a törvényalkotók a paragrafusoktól reméltek: a magyar nyelvű utcanévtáblák szembetűnőbbek, jobban láthatók, mint a hasonló küldetést szolgáló szlovák feliratok. Nem szeretnék magyarázkodni, de nekünk valóban nem ez volt a szándékunk. NINCS APELLÁTA Kalonda rohamosan fogyatkozó lakossága (a népszámláláskor még 240 lelket számláltak össze, azóta már 10 százalékkal kevesebben lakják) nem fogadta közömbösen az új névtáblákat. A lakosok többsége jó ötletnek tartotta, néhányan azonban - akadtak közöttük magyarok is - csípős megjegyzésekkel illették értük a képviselőket. Ez természetes, minden faluban vannak úgynevezett „állandó hangoskodók“, akik a természetüknél fogva nem tűrnek semmiféle - se pozitív, se negatív irányú - változást. Ha sós, miért sós, ha nem sós, miért nem sós alapon reagálnak mindenre, ami nem a megszokott mederben folyik. Általában ők azok, akik mindig félnek valamitől, mindig féltenek valamit, és ebből kifolyólag a tűrési százalékuk nulla. De térjünk vissza a témához. - A faluban - mint ahogy az tenni szokott - néhány nap alatt elcsendesedett a táblák körüli vihar - folytatja a polgármester. - Véget értek a választások, már senkinek sem tűntek fel a kék alapon fehér betűs magyar feliratok, amikor beállított hozzám a Losonci Járási Hivatal egyik dolgozója és sűrű mentegetödzések közepette közölte velem jövetele célját. Ismertette a járási hivatal azon határo-M... csak szembetűnőbbek... (A szerző felvételei) zatát, amely elrendeli a magyar nyelvű utcanévtáblák azonnali eltávolítását. Bár tudtam, hogy a lényegen nem változtat: megkértem a képviselő urat, hogy az elmondottakat foglalja írásba. így aztán, két-három napon belül hivatalosan írásban is megkaptam a táblák eltávolítására szóló felszólítást, amire az önkormányzat nevében küldtünk egy válaszlevelet. Ebben az Emberi Jogok Alkotmányában foglaltakra, valamint a nyelvtörvényre hivatkozva - amely nem tiltja az ilyen feiratok elhelyezését - kértük a ügy felülvizsgálását. Válaszunkra újabb levelet kaptunk, amelyben megerősítik az első levélben részletesen megindokolt felszólításukat. Az önkormányzati ülésen ismertettem a járási hivatal levelét. Nem dramatizáltuk a helyzetet, mindenki tudomásul vette, de mivel önkormányzatunk álláspontja azóta lényegében nem változott, táblaügyben nem hoztunk újabb határozatot. A táblák helye, sorsa és küldetése Kalondán tehát azóta is a régi: ottjártamkor minden utca két nyelven - hivatalos és magyar nyelven - van jelölve. Hogy meddig, nem tudni: nyilván amíg a törvény őrei az egyiket - és nem kétséges, hogy melyiket - le nem szedik. Olvastam valahol egy ide vágó és mélyen elgondolkodtató aforizmát: „Nem ellenfeleivel nehéz betartatni a törvényt az uralkodó pártnak, hanem híveivel“. Hát, bizony, van benne valami. MELLÉKÁLLÁSBAN... Kalonda közigazgatásilag több mint tíz évig a szomszédos Rapphoz tartozott. A község lakossága két évvel ezelőtt választott újra saját önkormányzatot és polgármestert. Papp Sándor polgármestert, aki októberig főállásban töltötte be funkcióját, most azonban már csak mellékállásban végzi az ezzel járó teendőket.- A Szlovákiai Városok és Falvak Szövetsége által kiadott bértáblázat szerint - magyarázza a polgármester - a havi fizetésem 6 ezer koronáról 7 ezer ötszáz koronáig terjedhet. A legalacsonyabb havi keresettel számolva is ez évi 72 ezer koronát tesz ki, amit a falusi költségvetésből kell elvenni. Egy év alatt a község kasszájába maximum 350 ezer korona jön be, és ez bizony nagyon kevés Ilyen szűkös körülmények között kellene nekem fizetésemelést előterjesztenem.. Az önkormányzat beleegyezett, hogy havi 1700 koronáért felvegyünk egy adminisztratív munkaerőt - folytatja Papp úr - én lemondtam az eddigi fizetésem egyharmadáról és másodállásban végzem tovább ezt a munkát. Kettőnk fizetése Így M Papp Sándor: ,,A magyar nyelvű utcanévtáblák minden előírásnak megfelelnek... pontosan négyezer korona - tehát kevesebb, mintha főállásban vállaltam volna el egymagám, és mivel ketten vagyunk, munkanapokon az ügyfélfogadás, az információnyújtás reggeltől estig folyamatos. LEÁLLÍTOTT vonatok Elköszöntem a polgármestertől, és a Kalondán átvezető vasúti töltést figyelem A Losonc -Nagykürtös vonalon közlekedő személyvonat itt lépi át az országhatárt, Magyarországon három községen robog keresztül - megállás nélkül - aztán Bussánál megint nálunk folytatja útját Nagykürtös felé. Pontosabban folytatta, mert ezeket a járatokat májusban törölték, ma már nem közlekednek. Arra most csak a tehervagonokat vontató mozdonyok haladnak végig néhanapján, mivel az éjszakai teherforgalom is szünetel Pár éve a falut átszelő országút is forgalmasabb volt. A Magyarországra vagy onnan hozzánk igyekvő turisták itt (is) átléphették az államhatárt. Ma egy átlőtt tiltótábla zárja le a határ felé vezető utat. A régi vámház körvonalai is csak tiszta időben láthatók, bár én egyszer láttam közelről is: nincs rajta mit nézni. Állítólag teljes felújítása tizenötmillió koronába kerülne. A legújabb ezzel kapcsolatos hír - amit szintén a polgármestertől tudok - a szlovák kormány bevette a költségvetésbe a határátkelőhely felújítását is FARKAS OTTÓ
