Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)

1992-11-04 / 248. szám

1992. november 4.

Belföld

Szabad ÍJJSÁG 5

Milyen lesz Csehország és Szlovákia kapcsolata?

Megszűnik a közös pénz...

A múlt héten, csütörtökön este a prágai repülőtéren Václav Klaus cseh és Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök tizenhat kétoldalú szerződést írt alá, mely 1993. január í-jét követően szabályozni fogja a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kölcsönös kapcsolatait. A közeljövőben további tíz ilyen szerződés megkötése várható még, s ha tetszik, ha nem, a még csehszlovák állampolgárnak szembesülnie kell lassanként azzal is, hogy csak az egyik köztársaság állampolgára lehet.

Az eddig aláírt legfontosabb szerződés a vámunióról szóló egyezmény; Csehszlovákia képviselői ezt magukkal vitték múlt heti londoni tárgyalásukra is, hogy ott ezáltal mintegy garanciát nyújtsanak az Európai Közösségnek a korábbi társulási szerződés tiszteletben tartásáról a jövőre nézve is. Az aláírt 16 szerződést ratifikálnia kell mindkét nemzeti tanácsnak, s csak azt követően léphet érvénybe. Nem árt áttekinteni, melyek is ezek;

1. Egyezmény a vámunió kialakításáról a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között;

2. Szerződés a Cseh Köztársaság kormánya és a Szlovák Köztársaság kormánya között a nemzeti valutákról;

3. Szerződés a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közt a közös határszakaszokon való működési rend és együttműködés kialakításáról;

4. Szerződés a Cseh Köztársaság kormánya és a Szlovák Köztársaság kormánya között a két önálló köztársaság létrejöttének jogi következményeiről a személyes okmányokat az utazási okmányokat, a gépkocsivezetői jogosítványokat, a gépkocsinyilvántartást, a fegyver- és lőszernyilvántartást illetően;

5. Szerződés a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a közös államhatárok kijelöléséről;

6. Szerződés a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a közös fellépésről a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaság területén tartózkodó harmadik országokbeli idegeneket illetően;

7. Szerződés a Cseh Köztársaság kormánya és a Szlovák Köztársaság kormánya között a vízumkötelezettség megszüntetéséről;

8. Szerződés a Cseh Köztársaság kormánya és a Szlovák Köztársaság kormánya között a belügyminisztériumi tevékenység

c$eh és a szlovák újságíró kollégák jóvoltából alig tudhatunk valamit arról, hogy is volt Londonban a cseh-szlovák vámunió fogadtatásával, mit jelent az a Delors-i kijelentés, mely szerint Csehszlovákia kettéválása esetén mindkét országrészben újabb vizsgálatokat folytatnának különböző EK-bizottságok, s ezen vizsgálatok alapján kezdődhetnének újra a tárgyalások Csehország és Szlovákia csatlakozásáról az EK-hez.

Igaz, rögtön az után, hogy a hir kiszivárgott, elhangzott az is, Klaus elszólta magát. Csak éppen Klaus nem szokta magát elszólni a semmiért. Klaus, szerintem, nagyon tudatosan tolmácsolt egy figyelmeztetést, amely az EK legfelsőbb köreiből származik, s feltehetőleg konkrét eseményre, esetleg eseménysorra vonatkozik. A cseh kormányfő a figyelmeztetés tolmácsolása után elhallgatott, viszont úgy vélem, annak is oka van, s feltehetőleg az, hogy a figyelmeztetés mögött meghúzódó tények kevéssé érintik Csehországot. Hiszen Václav Klaus megérkezvén Londonból Bőstől is azzal határolta el magát, hogy ez Meciar ügye, az övé pedig Temelin.

Delors kijelentése - ezek szerint - elsősorban Szlovákiának szólt, illetve akkor és ott Konkrétan Vladimír Meciarnak, aki viszont erről nagyokat hallgat. Vagyis még Londonban tett egy olyan kijelentést, hogy nem érti az egészet, s nem is ért egyet az ilyen megközelítéssel, hiszen a csatlakozás idején az EK a szlovákiai viszonyokat is vizsgálta és rendben találta.

Ennyi és nem több, amit tudni lehet egy nagyon fontos figyelmeztetésrój. Pesorán az ország belső rendjéről és biztonságáról szóló összegyűjtött hírszerzési és levéltári információk közös felhasználhatóságáról;

9. Szerződés a CSK kormánya és az SZK kormánya közt a telekommunikációs és kódolt szolgáltatások terén való együttműködésről;

10. Szerződés a CSK és az SZK között a szociális biztosításról;

11. Szerződés a CSK és az SZK között az állampolgárok kölcsönös foglalkoztatásáról;

12. Egyezmény a CSK kormánya és

az SZK kormánya között az egészségügyi gondoskodásról;

13. Egyezmény a CSK kormánya és az SZK kormánya között a környezetvédelem és tájépítés területén;

14. Szerződés a CSK és az SZK között az igazságügyi szervek közti kölcsönös jogsegélyszolgálatról egyes polgárjogi és büntetőjogi ügyekben és Zárójegyzőkönyv;

15. Egyezmény a CSK kormánya és az SZK kormánya közt a művelődés terén való együttműködésről;

16. Egyezmény a CSK kormánya és az SZK kormánya között az egyes köztársaságok területén megszerzett iskolai végzettséget igazoló okiratok, illetve tudományos cimek és fokozatok kölcsönös egyenrangúságáról és elismeréséről.

A jelenlegi feldúlt belpolitikai helyzetben érdemes jól szemügyre venni a fenti tizenhat pontot! Mert mindenek

dig igen szükséges lenne, hogy a szlovák - vagy ha úgy tetszik: a szlovákiai - közvélemény megtudná azt is, mire alapozódott az EK-bizottság elnökének véleménye, mert így csak találgatni lehet.

A találgatásokba pedig sok minden belefér. Az is, hogy elfogadjuk Ján Carnogursky értékelését Vladimír Meciar németországi útját követően, mely szerint a szlovák kormányfő néhány kijelentésével rossz szolgálatot tett Szlovákiának. Elfogadhatjuk az értékelést, hiszen a Smena napilapban a CDU egyik képviselője is azt nyilatkozta, Meciar nem győzte meg a németeket gazdasági elképzeléseinek helyességéről, ellenben visszatetszést váltott ki akkor, amikor megvádolta Antall Józsefet nacionalizmussal. Az meg egyenesen meghökkentette a német politikai köröket, hogy Meciar egészen másként Ítéli meg a szlovákiai konverzió kérdését, mint ahogy arra Csehszlovákia kötelezettséget vállalt az EK-val folytatott tárgyalásokon.

Franke képviselő úr akkor azt is elmondta, a nyugati politikai köröknek egyértelműen kell állást foglalniuk a fegyvergyártás leépítését illetően, mert a szlovák kormány nem egészen érti a helyzetet. Hogy Delors úr figyelmeztetése az első ilyen állásfoglalás lett volna?

Carnogurskyék nem szavazták meg a szlovák alkotmányt sem, mondván fércmunka az, ellentmond a szövetségi alkotmánynak, demokratikus keretet nyújt egy esetleges diktatúra kialakulásához. A magyar koalíció egyetértett ezzel az értékeelött ezek tudatosításával ismerhetjük fel, hogy valóban külkapcsolati rendszer épül ki Csehország és Szlovákia között, s hogy bármennyire elképzelhetetlen is ma még számunkra, jövőre Csehországba is úgy utazunk majd, mint most mondjuk Magyarországra... Az alakuló külkapcsolati (nemzetközi kapcsolataink is mondhatnánk) rendszerben a vámunió jelent sajátos pontot, mivel ez a két köztársaság területén a különválást követően is érvényben hagyja az azonos külkereskedelmi feltételeket, a közös fellépést e területeken harmadik országokkal szemben, miközben az unión belüli áruforgalmat nem terhelik majd vámok. Egyelőre tehát úgy fest, hogy aki árut, terményt, terméket szállít majd Szlovákiából Csehországba értékesítésre, továbbra sem lesz vámfizetésre kötelezve. (Igaz, egy buktatója azért e rendszernek már most jelezhető: koordinációs jogkörű

csúcsszervet hoz majd létre a két köztársaság, hogy a közös fellépést előmozdítsa e téren. Ugyanakkor vannak olyan nemzetközi szervezetek - így a GATT -, amelyben csak végrehajtói jogkörű, azaz kormányszervek lehetnek tárgyalópartnerek, mert az ott megszülető nemzetközi kereskedelmi és vámtarifa-egyezmények kötelező érvényűek minden résztvevőre nézve. Elképzelhető hát, hogy a jövőben vagy szorosabbra fűződik a vámuniós kapcsolat Csehország és Szlovákia között, vagy lazulni fog, esetleg elhal - a működésképtelenség következtében.)

A második számú aláírt szerződés értelmében fokozatosan megszűnik a két ország közös valutája. A csehléssel, s mert az alkotmány még a nemzetállam elemeit is hordozza, nem is szavaztak, demonstrativan kivonultak képviselői az ülésteremből. Európa pedig felkapta a fejét. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezetői rögtön védeni is kezdték az alkotmányt, eljuttatták Amerikába is, pozitív visszhangot azonban hiába vártak. S immár a Szlovák Nemzeti Párt vezetői is megengedik, hogy van az alkotmánynak néhány hiányossága, a Demokratikus Baloldal Pártja pedig úgy véli, január elseje után úgy «5 módosítani kell a zárófejezetet, s ez alkalom az alkotmány egyéb kibővítésére is. Talán rájöttek ők is, hogy a szlovák parlamentben a törvényhozás folyamatában egypártrendszer alakult ki, a végrehajtói hatalom egy kézben van, Meciaréban, aki kormányfő és köztársasági elnök egy személyben, alkotmánybíróság pedig nincs - ily módon közvetlen veszélybe került a parlamentáris demokrácia. Lehet, hogy erre jött rá az EK is, s ennek szólt Delors úr figyelmeztetése?

A Polgári Demokrata Párt Szövetségi Gyűlésben dolgozó képviselő csoportja felhívással fordult a Cseh Nemzeti Tanácsban működő PDP-frakcióhoz, hogy amennyiben Szlovákia további egyoldalú lépéseket tesz Bős ügyében, amelyek ronthatják Csehország nemzetközi megítélését is, gyorsított ütemben kiáltsák ki az önálló Cseh Köztársaságot, megakadályozandó ezzel azt, hogy Szlovákia más kérdésekben is kész tények elé állítsa a cseh politikai reprezentációt. Tiszta és egyértelmű álláspont, mely egyúttal

szlovák korona helyére belátható időn belül saját cseh, illetve önálló szlovák nemzeti valuta lép. Hogy a pénz kettéválásának milyen lesz az üteme, annak megjóslására pillanatnyilag egyik oldal szakemberei sem vállalkoznak, mivel egy ország pénzügyi és valutáris rendszerének rengeteg összetevője van, s ezek felmérése még most folyik. A korábban félévesnek jelzett átmeneti szakasz lehet hosszabb, de ennél jóval rövidebb is. A vagyonmegosztáson kívül szerepet játszik majd a nemzeti valuták létrehozásában és egymáshoz való viszonyában a pénz fedezete, a gazdaság teljesítőképessége, de alapvetően beleszól majd a viszonyok alakításába a két köztársaság 1993-as költségvetése. Gazdasági szakemberek szerint a Szlovák Köztársaság kormánya azért nyúlt költségvetési alapelvei megfogalmazása során a drasztikus szociális restrikcióhoz, hogy kiegyenlített költségvetést tudjon létrehozni, így megakadályozza a cseh valuta és a szlovák valuta villámgyors kettészakadását és a szlovák pénz hirtelen és nagyarányú értékvesztését a cseh pénzzel szemben. Tehát abban a pillanatban, amikor az SZK Nemzeti Tanácsa jóváhagyja az ország jövő évi költségvetését, megkapjuk az első jelzést az ország pénzének sorsáról is.

A leendő két önálló ország közti kapcsolatokat, határt, és határátlépést szabályozza több szerződés, beleértve az egyes embert is érintő azon kérdéseket, mint a foglalkoztatás és a munkavállalás a másik ország területén, a szociális biztosítás és az egészségügyi ellátás, a kölcsönös jogsegély stb. Az utóbbi jogsegélyszerződés lehetővé teszi, hogy pl. a gyermektartási díjakat folyamatosan folyósítják egyik országból a másikba anélkül, hogy újabb polgári peres eljárást kezdeményeznének; vagy a büntetőjogi eljárások lefolytatását, a köztörvényes bűnözök kölcsönös kiadatását stb.

E szerződések csak egy részét képezik a leendő két ország együttműködésének, azt azonban jól mutatják, mennyi munka vár a külkapcsolatok kiépítése terén mind az önálló Csehországra, mind Szlovákiára a jövőben. Ha alkotmányosan és nagyobb zavarok nélkül válik ketté Csehszlovákia, kiindulópontként mindkét köztársaság - jogutódlás cimén - megörökli az eddig megkötött kétoldalú államközi szerződésekbe foglaltakat, de azok valóban hatályosak csak akkor lesznek, ha Csehszlovákia utódállamai újra megkötik őket. Munka tehát lesz bőven jövőre is a külkapcsolatok építése terén, s ha nem lesz meg a kölcsönös viszonyok alakításához szükséges politikai nagyvonalúság és rugalmasság kormányunkban, az is megeshet, hogy hosszabb-rövidebb időre elzáratunk a „külvilágtól“...

tisztán és egyértelműen jellemzi a szlovák politikai reprezentáció viselkedését.

Közben Meciar úr nyilatkozik. Többek között Bősről. Javorina után azt, hogy Klausszat nem tárgyaltak a vízműről, mert az szövetségi ügy. Prágában azt, hogy a szlovákok csak árvízvédelmi és hajózási okok miatt terelték el a Dunát, de nem ez a kérdés, mert Bős a magyaroknak nem más, mint filter, amellyel levezetik belső feszültségeiket. Bécsben azt, Szlovákia bármikor hajlandó tárgyalni műszaki, vízgazdálkodási, ökológiai kérdésekről a magyarokkal, de azok mindig csak a saját döntéseiket ismertetik a szlovákokkal indoklás nélkül, s túlpolitizálják a kérdést. Eisenstadtbán azt, a szlovák kormánynak nincs partnere Bős kapcsán kompromiszszumos megállapodásra, mert a magyar parlament erre nem adott jogosítványt a magyar kormánynak.

Pozsonyban végül arról beszél a szlovák kormányfő ausztriai útját értékelve - nagy sajnálkozások közepette hogy jók lesznek a kapcsolatok Béccsel, de minden szlovák tudatosítja, Szlovákia jelenleg nem partnere Bécsnek, jelenleg nemzetközi jogi szempontból legfeljebb regionális együttműködési szerződést irhát alá, minthogy a világ szemében Szlovákia csak régió! Ezért van szükség az önállóságra.

Akkor hogy is van ez, miniszterelnök úr? Ki nem tárgyalhat kivel? S ha nem tárgyal, akkor miért nem? Ki kinek a partnere? Mikor az, és mikor nem az? Kissé kusza ez az állapot.

Mindenesetre Václav Klaus elmondta, volt ilyen figyelmeztetés. De ö már nem foglalkozik vele. Valószínűleg Csehországot nem érinti Delors úr,, mindent újrakezdeni“ elképzelése... Neszméri Sándor

Emlékeznek rá? A magyar tévé is bemutatta, ahogyan ült a budapesti állatkert egyik ketrecében. Igen, Sebeők Jánosról van szó, aki egy megszállott őszinte meggyőződésével mondja: a világ legveszélyeztetettebb kisebbsége az élet. S beszél esőerdőkről, parány életekről - melyeket mi, többiek nem is veszünk életszámba s az ő bátorsága, hogy szelíd mosolylyal tűri, ha hülyének nézik.

Közben parlamentekben, komoly politikusok, szikár öregurak vágnak ki veretes szónoklatokat az élet védel-Vízmű, környezet, miniszter

...helyettünk is ufók jönnek...

mében - (hát perszehogy az abortusztörvényről van szó!) -, hivatkoznak keresztény erkölcsre, a nő egyetlen szerepére és küldetésére... Nem csupán Magyarországon, itt, nálunk is. Közben arról, hogy életfeltételeket is kell adni az élethez - tiszta levegőt, tiszta vizet, füvet, legelőt legalább -, alig esik szó. Bámulom néha azokat, akiknek embertől adott kötelessége lenne az istenadta élet védelmének felügyelete; hallgatom, ahogy magyarázza, megint miért és milyen érdek nevében kell az életnek a rövidebbet húznia; megint miért csak a kisebbik rossz választható.

Talán mert demokrácia van, s a demokráciában a többség szabadon választhatja a rosszat, ha úgy akarja? Mondom a környezetvédelmi miniszternek: ha most idejönne egy sebész, szakszerűen ejtene rajtam tíz életveszélyes késszúrást, utána gyorsmentővel vinne a baleseti sebészet műtőjébe, hogy megmentse az életemet, akkor humanistának kellene neveznem a sebészt? S ha megmentene, kitüntetés járna neki, mint szakmája kiváló mesterének?

A miniszter visszabámul: mit akar ezzel mondani?! Sorolom neki, legközelebbi hozzátartozóim közül hányat' fektetett már sírba korunk nagy rejtelme, a rák. Hogy a természet, a környezet eleven részeként nem csupán esőerdők, madarak, parányok, állatok pusztulnak ki, haldoklik maga az ember is. Legalábbis az érzékenyebbe, aki nem tud alkalmazkodni a sok koszhoz, vegyszerhez, füsthöz, lassan ölő méreghez... A miniszter lekezelőn visszakérdez: csak nem azt akarja nekem bebeszélni, hogy a rák is Bős miatt van?! Muszáj válaszolnom, muszáj neki megmondanom, hogy Bős az egész rombolásnak, a környezet tönkretételének csupán egy felkiáltójele. De minden mindennel összefügg, s ideje lenne belátni, hogy az ember is csupán egy része, egy eleme a természetnek, s ha a természetet pusztítja, önmagát is irtja.

A környezetvédelmi miniszter gunyorosan mosolyog. Szórja az „érveket“. Neki már vannak olyan információi, hogy a vízmű térségében olyan állatfajok jelentek meg, amelyeket korábban ezen a vidéken nem is ismertek... Meg a növényvilág is... Ha elkészül a mű, hemzsegni fog a környék az élettől. Igen, mosolygok én is. Vissza a miniszterre. Hallottam én is, hogy az élet eddig szokatlan formái jelentek meg a környéken. Apró, zöldes, foszforeszkáló lényecskék, akik bizonyára áramot esznek, mert aki klasszikus emberszabásúval találkoztak, azt mintha áramütés érte volna...

Nincs baj, miniszter úr. Élet helyett élet jön, legfeljebb a nótát kell majd átírni úgy, hogy „helyettünk is ufók jönnek...“ S ha az ufóknak is lesz enciklopédiájuk, abba még bekerülhetünk, mint most a miéinkbe a dinoszauruszok.

N. Gy. R.-ts-----A nagypolitika margójára —

Ki honnét rajtol?

Meciar: - Nem így gondoltam!

Vojto Haring rajza