Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-28 / 269. szám
® Szabad ÚJSÁG Színes 1992. november 28. Kronologizált valóság Ha saját életünk eseményeit papírra vetjük, naplót írunk. Ha egy intézmény, szervezet működését, történetét rögzítjük, akkor krónikát szerkesztünk. A krónika tulajdonképpen a középkori történetírás kezdetleges műfaja volt, az események egyszerű, időrendi feljegyzését jelentette... Bizonyára mindenki látott, olvasott már krónikát. Én is lapozgattam pionír-, falu-, iskola-, szövetkezeti vagy Csemadok-krónikákat, de e műfajról alkotott elképzeléseim gyökeresen megváltoztak, amikor a minap kezembe került a Fortuna Print kiadványa, a KRÓNIKA. Egy reneszánszát élő műfaj világhódító útja Éppen 10 éve, hogy a nyugatnémet Bőd Herenberg koncepciója alapján a Chronik-Verlag kiadásában a könyvesboltok polcaira került a német nyelvű XX. század krónikája. Két évvel később elkészült Az emberiség krónikája, aztán A Föld krónikája - exkluzív kiadványsorozat indult világhódító útjára, s ma már 22 országban több mint 5 millió példányszámban jelennek meg kötetei. Az említett alapvető kiadványokon kívül egyre népszerűbbek lesznek a tematikus krónikák - ezek egy-egy társadalmi felépítményi ágazat, terület történetét dolgozzák fel (technika, sport, opera, művészet stb.). Igen közkedveltek, főleg nyugaton és más fejlett ipari országokban a helyi, állam- vagy városkrónikák, de tudomásunk van arról is, hogy egyes tájegységekről is készült kiadvány e sorozat keretében. Megjelent pl. Németország, Ausztria, Svájc, Hamburg, Berlin, Bonn, Florenc stb. krónikája. Óriáskönyv újsághírekkel Valamennyi kiadvány nagyméretű (30 x 24 cm), s minimálisan 1000-1200 oldalas. Az időrendben felsorakoztatott tények, események leírása pontos, friss és tömör, akárcsak egy újsághír. A sajtóhírtől annyiban tér el, hogy nem értékel, nem von le következtetést - „csupán“ leír, enciklopédikus ismeretanyaggal látja el az olvasókat, a családokat, s a gazdag képanyagnak köszönhetően a világ képzőművészeti alkotásainak, remekműveinek kisebb „házi galériája“ is. Az emberiség krónikája - Szlovákiában Magyar nyelven mostanáig a világhíres krónikasor két kötete jelent meg: Az emberiség krónikája és A technika krónikája. Az előbbit, Krónika l’udstva címen napjainkban adták ki szlovák nyelven Is, mégpedig Karol Biermann és Frantisek Hanus fiatal mérnökpár, a Fortuna Print kiadó vállalkozóinak jóvoltából. A fordítási munkálatok 1991 májusában kezdődtek, novemberben szerkesztették, tavasszal lektorálták, s nyár végére a nyomda is végzett a szedési munkákkal. Persze, nem akármilyen nyomda: a szlovák változatot a belga BREPOLS-ban nyomták, fűzték, kötötték. A jó szervezésnek, az összeforrott munkacsoportnak, a megbízható külföldi partnereknek köszönhetően október elején a korrektori munka is befejeződött. A számítógépes nyomdatechnika jóvoltából a szövegen az utolsó pillanatokban is lehetett még kisebb simításokat, javításokat végezni. A szlovák és a cseh verzió egyszerre, párhuzamosan készült, így a kiadó dolga kétszer olyan nehéz volt, mint más esetekben. A német eredetire támaszkodva arra is rájöttek, hogy túlságosan germanisztikus jellegű maradna a kiadvány, ha kisebb módosításokat nem eszközölnének rajta. így természetszerűleg kimaradt a kötetből néhány, szlovák, illetve cseh szemszögből abszolút jelentéktelen személyiség vagy esemény, körülbelül 100 új oldal viszont specifikus, cseh és szlovák eseményt tár fel. Kitűnő forrásanyag volt ehhez a magyar nyelvű kiadvány, amelynek nemcsak egyes leíró részeit, de képanyaga egy részét is felhasználták a szlovák szerkesztők. A házi könyvtár exkluzív kötete Az impozáns kötet bizonyára mindnyájunk érdeklődését felkelti, s ha belelapozunk, a legszívesebben meg is vennénk. Az óriás történelemkönyv másfél ezer koronát taksál, s ha nélkülözni tudjuk családi költségvetésünkből ezt az összeget, úgy igazi kinccsel gazdagodik házi könyvtárunk. A vásárlásra ösztönöz az is, hogy a társadalom sokéves közömbös hozzáállásának köszönhetően világtörténelmi, s egyáltalán történelmi ismereteink rendkívül hiányosak, hézagosak. Nos hát, ne sokat tétovázzunk, mivelhogy Az emberiség krónikája magyar nyelven már csak itt-ott kapható, szlovák nyelven pedig mindössze 7000 példányszámban jelent meg! (ferenczi) le fc> C* \r cm wr mi<5a I A fogságból szabadult lélek Az ismeretlen, titokzatos dolgok mindig vonzották az embereket, felcsigázták érdeklődésüket akkor is, amikor hivatalból tiltották meg az erről szóló könyvek kiadását, újságcikkek megjelenését, lélekbúvárok tevékenykedését. Sokan hisznek a lélekvándorlásban, a mágikus erők gyógyítóerejében, a földönkivüli lények létezésében és abban, hogy egy léleknek 200 élete van a földön. Kétszáz élete, tehát kétszáz lehetősége arra, hogy megjavuljon, fekete lélekből arannyá váljon. Egy húsz-egynéhány éves családanya gyógyulni ment Csontos Vilmos lélekbúvárhoz Zselizre. Nevének titoktartására kötelezve így mesélte el az ott vele történteket:- Ismerőseim tanácsára a hét első napján kerestem fel Csontos urat, azt mondták: hétfőn még pihent, nagyobb a gyógyítóereje. A folyosón már tizenketten álltak előttem, Csontos úr kilenc óra tájban bejött hozzánk, mindenki kapott tőle egy füzetet, amelybe beírtuk a nevünket és panaszunkat. Ő ezután beírta még a lelkünk színét. Az enyémet aznap zöldnek látta, amire azt mondta, hogy nagyon jó. A gyógyítás ideje alatt heten voltunk a szobában. Csontos úr leült a szoba közepén egy székre, ml pedig körbe ültük ót. Behunytuk a szemünket, összekulcsoltuk a kezünket, és teljesítettük a lélekbúvár utasításait. Én ültem hozzá a legközelebb, a foglalkozást velem kezdte. Parancsára egy végtelenbe nyúló létrán haladtam lefelé, miközben héttől visszafelé számoltam. Arra már nem emlékszem, hogy meddig jutottam a visszaszámlálásban, amikor elértem a létra legalsó fokát, ahonnan már nem tudtam lelépni a földre. Arany színű szárnyam nőtt, lebegni kezdtem, aztán néhány szárnycsapás után a levegőbe emelkedtem. Hazafelé repültem, és zöld selyemruhát viseltem, olyan színűt, mint amilyen Csontos úr szerint a lelkem volt aznap. Amikor a temető fölé értem, olyan sírt kerestem, amelyikben nem természetes halállal elhunyt halott fekszik. Sokáig lebegtem a sírok fölött, ám nem találtam ilyen sírt. Már éppen indultam kifelé, amikor emberi hangok és dörömbölés hallatszottak a temető egyik szegletéből. Úgy tűnt, mintha valaki a mélyben deszkát döngetne. Tisztán hallottam a szavakat is: ,,Szabadíts ki! Itt vagyok." - ismételgette valaki. Visszafordultam, elképedve vettem észre, hogy az egyik sírba belelátok. Ott ül lent a mélyben egy feketeruhás fiatalember, és felém integet. Csontos űr tanácsára keresztet rajzoltam a sírra, és vártam. Nagyon lassan bezárult a sír, aztán egy rövid, de erős suhogás hallatszott Olyan volt, mintha a földből levegő tört volna fel nagy nyomással a végtelen felé.- Azután leszálltam a temetőkapuban, ahol Csontos úr a hátgerincpanaszomra keresett gyógyírt. Először két kéz jelent meg előttem, azután a semmiből kirajzolódott Csontos úr alakja. Fehér ruha volt rajta, és a koránál sokkal idősebbnek látszott. Miközben gyógyított, a többiek közül néhányan kinyitották a szemüket, és a lélekbúvárt figyelték. Tőlük tudom, hogy Csontos úr felállt a székről, és nagyon lassan mozgatta az ujjait. Én kellemes bizsergést éreztem a fájós testrészen, és forróság járta át a testemet. ... kábuttan álltam fel a székről, fáradt voltam, a fejem is megfájdult. Másnap furdalt a kíváncsiság, kimentem a temetőbe megnézni a hipnotikus álmomban látott sirt. Amikor a fejfára helyezett fényképről ugyanaz az arc nézett rám, amelyik előző nap a sírból, beleborzongtam, végigfutott a hideg a hátamon. Elolvastam a sírfeliratot, abból megtudtam, hogy a megboldogult fiatalon, alig húszévesen halt meg. Korai halálára az idősebbek még ma is jól emlékeznek. Elmondták, hogy egy reggel holtan találták meg a falu szélén, önkezével vetett véget életének, agyonlőtte magát. Eddig sem kételkedtem Csontos úr tudományában, de a látottak és hallottak után hiszem, hogy mindaz, amit hipnotikus álomban nála láttam - igaz. Lejegyezte: Farkas Ottó Csoda vagy természetgyógyászat? Aki a liftben kezdett gyógyítani Stanislaw Kajtek 63 éves, nyugalmazott gépjárművezető-oktató. Néhány éve azt álmodta, hogy meghalt, és megjelent neki Jézus. Másnap nagyon rosszul érezte magát, a körzeti orvos kivizsgálásra küldte. Az EKG-leletét nem tudták mivel magyarázni, mert azt mutatta, hogy a klinikai halál állapotából tért vissza. Orvosai azt hitték, súlyos balesete volt nemrégiben. De nem! Egy lényeges dologra mégis felfigyeltek, hogy nagyon magas a testében a bioáram. Míg ez átlagban 5-8 mikro volt, addig nála 30-50 között mozog. Az orvosok szerint ezzel már gyógyítani is lehet. Az esetek után az tűnt fel Kajfek úrnak, hogy az emberek kezdtek vörösödni mellette a villamoson, melegük lett a közelében. Kajtek úr a liftben kezdte gyógyító tevékenységét. Egy vak asszonnyal szállt be. Közel tartotta kezét az asszony szeméhez. Néhány nap múlva újra találkoztak, de az már fehér bot nélkül közlekedett.- Ez a gyógyító erő Isten ajándéka - mondja Kajtek úr. - Magyarázata egyszerű. Ha a szervezetben lecsökken a bioáram erőssége, az ember könnyebben megbetegszik. Én feltöltöm a beteget bioárammal. Így megnő az ellenállóképessége, és leküzdi a betegségét. A zuglói bioklinikán 20-30 ember várakozik, hogy bebocsátást nyerjen Kajtek úr elé. Megdöbbentő a beteghad. Van 14 éves fiú agydaganatoperáció után, három-négy éves gerincsérült gyerekek, nyitott gerinccel született kisfiú. Van süket és epilepsziás gyerek, és depressziós tanárn ő, aki az ördöggel találkozott. Kádár Sándor kutatóintézeti tudományos főmunkatárs nem sorolható a hiszékeny, naiv emberek közé. 16 éves korától pajzsmirigyproblémái vannak. Mióta Kajtek úrhoz jár, eltűntek. A kezelőorvosa nem akarja elhinni, hogy ilyesmi létezhet.- Ez olyan jelenség - mondja Kádár úr -, amire nincs magyarázat, valóban csodaszámba megy! S mesélnek mások is a gyógyulásukról. Egy 15 éves kislánynak valami vérképzöszervi problémája volt. Felkelni sem bírt, csont-bőrre lefogyott. Néhány kezelés rendbe hozta. Nyirokcsomó-duzzanatnak, szív és tüdő közötti daganatnak nyoma veszett. Ma a röntgen sem tudja kimutatni. Stanislaw Kajtek minden hónapban egy hétig Magyarországon tartózkodik. p p A gyengébb nem támadása A harmincas évek közepén óriási megdöbbenéssel fogadta az Egyesült Államok comicsfaló közönsége a legújabb, a Medúza elnevezésű képregénykönyvecskét. Az történt ugyanis, hogy Spidermant, a híres amerikai képregényhöst legyőzte egy asszony Medúzának hívták az ördögi wampot (Spiderman ezek után teljes egy évig nem jelenhetett meg füzetecske alakjában, ugyanis a férfi vásárlók egyszerűen nem vették meg), zöld és fekete trikót viselt, valamint vörös álarcot. Rendkívül ijesztő jelenség volt! Női fegyverrel élt: térdig érő, vörös hajával úgy fogta körül áldozatát, akár egy polip. A Medúza megjelenésével szinte kiirthatatlanná váltak az amerikai szupernőkről szóló comicsfüzetecskék. Természetesen idővel megjelent a női Tarzan is, neve Shanna, aki a dzsungelben tökéletesen megtanulta, hogyan kell párharcban legyőzni a „gonosz ellenséget", természetesen a férfiakat. De nem tanácsos ujjat húzni a Sonja nevű képregényamazonnal, a dús keblű „harcosnővel“, vagy Helával, a „könyörtelen halálistennel“ sem. Aron Stan Lee, a legnagyobb amerikai képregénykonszern, a Marvei cég főnöke szerint: a női képregénykultusz megjelenésének fö oka a férfiak bűntudata. Rajzolói és szövegírói évtizedekig a régi típusú, gyönge, szépséges és törékeny lányok képét sokszorosították számtalan változatban. Viszont a harcos wampok megjelenésével ez a női ideál már nem kelendő. Az emberfeletti erejű és varázslatos szupermenekre passzívan várakozó, szelíd szépségek már nem kellenek az olvasóknak. Márpedig az olvasó ízlése a legfontosabb, mert csupán az Egyesült Államokban 230 különböző képregénykiadványból kell összesen 250 millió példányt eladni évente. A szerkesztők sokáig azt hitték, a hősnőknek nem szabad aktívabbnak lenniük, abból az egyszerű okból, hogy a képregényfüzetecskéket majdnem kizárólag fiúk és férfiak vásárolják. Eddig egyetlen híres kivétel volt e szabály alól, a Csodanő (Wonder Woman) cimű képregénysorozat, amely a negyvenes évek eleje óta jelenik meg folyamatosan. A Csodanő, akinek dús idomait a csillagosamerikai lobogóval mintázott trikó takarja, jelenleg is egy nagy sikerű tévésorozat hősnője. De manapság a Csodanö már korántsem egyedül harcol a férfiak ellen a képregényfronton. Új bajtársnői, akik betörtek a Batman, a Superman és a Killerman harcos szuperférfiak közé, bámulatos dolgokat müveinek. Sonja, a Pókhölgy, a Madame Xanadu és a Mrs. Marvel, A aki varázserejénél fogva még repülni is tud, és „hetedik érzéke“ van, egymás után győzik le a férfiakat. Mindannyian emberfeletti erővel rendelkeznek, ennek jóvoltából egykettőre rendet csinálnak a férfiak gonosz világában, méghozzá csupa kiemelt női - nemegyszer szexuális fegyverükkel. S ez végül is nem nagy baj, hisz ugyanezzel a világgal szegény háztartásbeli olvasó nem boldogul. További szuperhölgyek, kik főleg a hetvenes évek közepétől indultak el hódító útjukra: Miss Viha, a Power Girl, a Femizon, a Macska és a legendás Fekete özvegy. Idáig a legnagyobb kasszasikert a Marvei cég Sonjáról szóló képregénysorozata (ennek egy igen sikeres részét filmesitették meg „Vörös Sonja“ címen) aratta. A nemegyszer szadomazochisztikus Sonja-sztorikat még az értelmiségiek is szívesen olvassák (ezek kötve, könyvalakban is megjelentek). Sőt, Sonjáról már elkészült a tv-sorozat is. Sonja valóságos, szinte már isteni tulajdonságokkal rendelkező fúria. Izmos, kisportolt testét láncszemekből szőtt bikini takarja (érdemes lenne megnézni: az utóbbi években egyre kevesebb a ruha a szuperhölgyeken). A sztorik középkori fantáziavilágában karddal, alabárddal s rendíthetetlen ökölcsapásokkal győzi le a férfiakat.
