Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)

1992-11-26 / 267. szám

4 Szabad ÚJSÁG Riport 1992. november 26. Vállalkozóink a légi közlekedést javasolják Az EXEX 90 típusú helikopterek jövőre már Galántán is megvásá­rolhatók aminek ellenében részt vehetnek az oktatásban, és megszerezhetik a jo­gosítványt. A záróvizsgák az Állami Légiközlekedési Ellenőrzési Hivatal szakembereinek a jelenlétében zajla­nak majd. A hivatal fenntartja magá­nak a jogot, hogy nyilvántartsa azon gépek számát, amelyek az ország légterében közlekednek. Ahhoz, hogy lehetővé tehessék a biztonságos köz­lekedést, szükségük van a vezető ké­pességeinek, a gép típusának, mű­szaki állapotának ismeretére - hiszen így a gép esetleges meghibásodása­kor segíteni tudnak majd az arra rá­szorulókon. Mi mikor repülünk? A galántai vállalkozó a jövőben nem utasszállítóként kívánja a gépe­ket forgalmazni. A kétszemélyes repü­lőgépek, illetve helikopterek ugyanis nem használhatók nagyobb távolsá­gok, esetleg külföldi utak lebonyolítá­sára. A kis gépeket elsősorban ma­gánvállalkozóknak, vállalatoknak, me­zőgazdasági szövetkezeteknek kínál­ják majd fel. Az ügyesen mozgó, köny­­nyen kezelhető helikoptereket az épít­kezési vállalatok, az egészségügyi lé­tesítmények vértranszfúziós állomá­sainak dolgozói is használni tudnák munkájuk során. Mivel megvételük hatalmas érvágást jelentene az emlí­tett létesítmények költségvetésében, ezért számukra előnyösebb lenne a gépek bérbevétele. Szakmánkat tekintve mi, újságírók is hasznát tudnánk venni egy helikop­ternek. A távoli helyszínekről ugyanis csupán akkor adhatunk gyors tudósí­tást, ha már korábban odautaztunk, vagy az események közelében tartóz­kodtunk. Pedig elég lenne felpattanni a helikopterre, és néhány percen belül helyszínen teremhetnénk... Vajon hogyan fogadják majd a jövő év áprilisában beinduló vállalkozást a környék lakosai? Valószínűleg nem ritkul majd a közúti forgalom, és a la­kók nem szokják meg egyik napról a másikra a felettük berregő helikopte­reket. Ugyanakkor kettős öröm lesz a vállalkozók által megteremtett lehe­tőség azok. számára, akik anyagilag megengedhetik maguknak, hogy a földtől elrugaszkodva, a felhők útján jussanak majd közelebb elképzelé­seikhez. SZÁZ ||_dikÓ Amerikai helikopterek Galántán adásáról, illetve bérbe adásukról: - Az említett típuson kívül a csehszlovák RYPHOON és a kanadai gyártmányú FOX típusokat kívánjuk a jövőben for­galmazni. A 2 millió 666 ezer korona irányáré helikoptereken kívül az ér­deklődök az 500-600 ezer koronába kerülő kétszemélyes repülőgépek kö­zül is válogathatnak. A jövőbeni gép­tulajdonos megrendeli nálunk a gép színét, a vezérlőpult típusát, illetve az igényeinek megfelelő különleges fel­szerelést, majd kifizeti a gép árának 60-70 százalékát. Mivel a repülőgé­peket csupán azok teljes árának meg­térítése ellenében hozhatjuk be Ame­rikából, ezeket a költségeket mi álljuk. A tulajdonos csupán akkor fizeti ki a hátralékot, ha már a gépet megkap­ta. A behozatal, illetve a gép alkatré­szeinek az összeszerelése közel há­rom-négy hónapot vesz. igénybe, ami éppen elegendő arra, hogy a leendő tulajdonos elsajátítsa nálunk a gép ke­zelését. •'Vízvári Róberttól részletesebben is hallhattunk az oktatásról: - A repülés rendkívüli gyors reflexeket igényel. Annak, aki egyszer már felemelkedett a levegőbe, elsősorban arra kell össz­pontosítania, hogy leküzdje a szoron­gást. Amikor a gép felemelkedik a földről, a vezetőnek figyelmét a ve­zérlőpult uralására kell összpontosíta­nia. Eközben persze nem feledkezhet meg a motor zúgásának állandó figye­léséről sem. A légtérben nincsenek útjelző táblák, de vannak felhők és van légáramlat. A tanítványaimnak nagyon jól ismerniük kell a meteorológia alap­jait is. A jelentkezési korhatár tizenöt évtől egészen az orvosilag engedélye­zett korig terjedhet - mondja a fia­talember, majd elárulja azt is, nem fe­ledkeztek meg azokról a fiatalokról sem, akik valószínűleg nem tudják majd megfizetni a ma még pontosan meg nem határozott tandíjat. Számuk­ra néhány hetes munkát ajánlanak fel, Alig hittünk a fülünknek, amikor Po­zsonyi Zoltán vállalkozótól azt hallot­tuk, hogy a járási székhely közelében nemsokára megépítik a leszállópályát. A vállalkozó megelégelte, hogy csu­pán az utazni kívánók megrendelései­vel foglalkozzon. A Galanta-Tour már régebben felvette a kapcsolatot egy New Yorkban székelő utazási irodá­val. Együttműködésüknek köszönhe­tően az ügyfelek különleges kéréseit is teljesíteni tudta: mozi-, színházjegye­ket, szállást, köz­lekedési eszközt, idegenvezetőt biztosított, illetve gyógykezelése­ket, műtéteket be­szélt meg az arra rászorulók ne­vében. A szlovákiai és az amerikai vállal­kozó nemrégiben külföldön találko­zott. Beszélgeté­seik során szó esett a helikopte­rekről, amelyekkel ma már külföldön sok esetben pó­tolni tudják a köz­úti közlekedést, de elsősorban ki­rándulások, rövi­­debb utazások során váltak be Pozsonyi Zoltán Ari­zonában reklámáron vásárolt magá­nak egy kétszemélyes helikoptert. Itt tudta meg, hogy a gyártócég a közel­múltban szerződést kötött a cseh Brut­tón céggel. A brünni műszaki nagyvá­sár látogatói számára bizonyára isme­rős ez a név, a cég ugyanis éppen ezen a kiállításon kínálta az EXEX 90 típusú amerikai helikoptert. A jövőben Pozsonyi úr is elsősorban ezeket a gépeket kívánja forgalmazni. Az ezüst géptestek a jövő évben landol­nak először a galántai leszállópályán. Órákat vehetnek a pilótától A 185km/ó sebességű, száz kilo­méteres távolságon húsz litert fo­gyasztó, emellett könnyen kezelhető gép felkeltette a Kassai Katonai Repü­­löképző Főiskola frissen végzett piló­tájának, Vízvári Róbertnek is a figyel­mét. A galántai vállalkozóknak pedig éppen egy ilyen szakemberre volt szükségük.- Először egy saját gépet szeret­tem volna vásárolni, hiszen nemcsak a szakmám, hanem a hobbim is a re­pülés - mondja a fiatalember, majd így folytatja: - amikor felvettem a kapcso­latot a galántai vállalkozóval, örömmel vállaltam az oktató szerepét. Nem ké­telkedtem a kérés komolyságában, mert Pozsonyi Zoltán is érdeklődik a repüléstechnika és a hazai viszo­nyok iránt. Az utazási iroda vezetőjétől, Ta­kács Béla mérnöktől, tudtunk meg további részleteket a helikopterek el­Pozsonyi Zoltán megelégelte, hogy csupán az utazni kívánók megrendeléseivel foglalkozzon (Milan Al'aksa felvételei) A Sajótól a Márvány-tengerig... ,, Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése is vándorkedvvel tölti el a szívünket. ‘‘ (Andersen) erekkoromban - amikor még Rimaszombatba is gyalog jártunk Sajógömörröl - sokat ábrán­doztam Európa térképe fölött. Irigyel­tem a vándormadarakat, amelyek minden évben világot látnak; gyönyör­ködnek a hófödte hegycsúcsokban, és ha kedvük tartja, megmártóznak a me­leg tenger vizében. Romantikus gondolataim úgy öltöt­tek testet, hogy papírhajót készítet­tem, ki vittem a Sajó partjára, és szer­tartásosan útjára bocsátottam. ,, Indulj hajócska, nézd meg helyet­tem is azt a távoli tengert, amelynek morajlását Mikes Kelemen együtt hall­gatta a Nagy Fejedelemmel. Azóta sokat változott a világ! Ez év tavaszán egy vállalkozó kedvű sajó­­gömöri fiatalember elhatározta, hogy autóbuszt vásárol, és fizető turistákkal bejárja majd egész Európát. így is történt. A 42 éves Varga István vérbeli „motoros " gyerekkora óta. A KOVOHRON tornaijai üzemé­ben az autószerelés minden csínját­­bínját alaposan megtanulta. A két­éves katonai szolgálat alatt is „szak­májában" tevékenykedett, méghozzá nem is akárhogy! Garázsfönök volt, ami dupla zsoldot is jelentett. Amikor leszerelt, egy kis ideig még a javítóműhelyben hasznosította tudá­sát és ügyességét, majd a gömöri földműves-szövetkezet elnöke „csá­bította" magához, és tíz évig a szövet­kezet autóbuszával szállította munká­ba és haza a dolgozókat. A rábízott jármüvet mindig rendben tartotta, és baleset nélkül telt el fölötte a húsz esztendő. Az élet bölcs rendje szerint megnő­sült, és ma már három szép lány büszke édesapja. Andrea és Szilvia már leérettségiztek, Krisztina az egészségügyi középiskola Ili. osztá­lyos tanulója. Mivel felesége is a földműves-szö­vetkezetben dolgozott, szépen keres­tek, kölcsönt is kaptak, és egy nagyon szép családi házat építettek. Bármennyire is szerettek a szövet­kezetben dolgozni, az utóbbi időkben mégis úgy döntöttek: önálló vállalko­zásba kezdenek! Persze, ez nem ment egyszerűen! István több hónapig bolyongott a bü­rokrácia útvesztőjében, amíg közel 50 000 korona „szétszórása után" végre megvásárolhatta - kölcsönre - az áhított Karosa LC-375 típusú autóbuszt. Csak a benne lévő „utascsalogató" berendezés mintegy 100 000 koronát ér! Van benne televízió, video, kávéfő­ző, hűtő, gázrezsó. A kölcsönt negyedévenként kell törlesztenie, mindig 30 000 koronát. Ez bizony nem kis összeg! A kiadások ellenére is nagyon biza­kodó a boldog tulajdonos. Szeretettel ápolja és biztos kézzel - vezeti az RS-86-86 rendszámú autóbuszt Elmondta, hogy első útja Kassára vezetett, amikor lánya és osztálytársai szalagavatójára utaztak. Aztán szer­ződést kötött a RIMTOUR-ral, kiépí­tette kapcsolatait a Cedokkal, a kör­nyező iskolákkal, s azóta szinte állan­dóan úton van az acélparipával. Munkatársa az ugyancsak ügyes kezű Majoros Csaba, akivel felváltva vezetnek a hosszú utakon. Leggyakrabban Ausztriába, Ma­gyarországra, Lengyelországba jár­nak. Gyakran megfordulnak azonban Görögországban és Törökországban is. Sok-sok történetet mesél a mosoly­gó Varga István, aki 12 évvel ezelőtt megfogadta, hogy soha semmiféle al­koholtartalmú italt nem vesz a szájá­ba, s a szavát meg is tartotta Sokan csodabogárnak tartják, pedig hát csak azt teszi, amit egy jó, és felelősségtel­jes sofőrnek tennie kell. Leginkább amiatt panaszkodik, hogy némely határátkelőhelyen a vá­mosok szemtelenül a maguk zsebére dolgoznak, szinte kierőszakolják a borravalót. Drága az útadó is. Aki a sztrádán akar gurulni, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A díj márkában fizetendő. Derülten mesélte például, hogy egy ízben Jugoszláviában - mivel kevés valutája volt - igyekezett „elkerülni" az autósztrádát. A térkép szerint má­sodosztályú utakon vergődtek hazafe­lé, s az utak egyre rosszabbak és keskenyebbek lettek, és az éj sötétje is egyre sűrűsödött. Egyszercsak úgy éjféltájt egy erdő közepén, a hegyek közötti vízmosások közt véget ért az út! Bizony, nagyon kellemetlen hely­zetbe kerültem - mondja csendesen. Az út olyan keskeny volt, hogy vissza­fordulni sem lehetett. Ekkor egy kissé távolabb fényt láttunk a fák közt. El­vergődtünk még odáig: egy vidéki kocsmaféle volt, ahol a tulaj aztán megmutatta, hogy Belgrádba merre lehet eljutni.- Elhatároztam, hogy soha többé nem teszek ilyet! Sőt, mindenkinek azt ajánlom, amit egy régi magyar köz­mondás tart: „A járt utat a járatlanért el ne hagyd!" A gömöri világjáró még azt is el­mondja, hogy a legtöbb utas üzleti célokkal vág neki a több ezer kilomé­teres útnak. Napokig az autóbusz a la­kásuk. Különösen csábítóak a törökor­szági utak, ahol mindig nagy a nyüzs­gés a turistabuszok megérkezésekor.- És milyen nyelven beszélsz Gö­rögországban meg Törökországban, a Márvány-tenger partján? - kérdem.- Hát magyarul. Sokan tudnak ott magyarul! Meg aztán mára törökök és kurdok is sokan megtanulták a magyar nyelvet. S mivel én egy kicsit pocakos vagyok, mihelyt megérkezem, mind­járt kiabálnak: ,,Gyere ide, magyar basa!" Mire a beszélgetésben ideértünk, a lánya elkészítette a feketekávét, s mi stílszerűen elkortyolgatjuk az illatos „fekete-levest"... GÖMÖRI KOVÁCS ISTVÁN Balról az első: Varga István világjáró

Next

/
Thumbnails
Contents