Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-14 / 257. szám
1992. november 14. Kultúra Szabad ÚJSÁG 7 HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ VENDÉGSZEREPLÉSE POZSONYBAN Egy megható színházi élmény Hűvösvölgyi Ildikó Budapesten, a Madách Színházban, Tolcsvay László Mária evangéliuma című rockoperájában egy éve alakítja és énekli Máriát. A hírhedt Ferencváros - Slovan futballmérkőzés utáni légkörben, hat héttel ezelőtt nem lehetett könnyű igent mondania a pozsonyi vendégszereplésre való felkérésre. Számára azonban a válasz természetesen „igen“ volt, hiszen édesanyja somorjai származású, tehát rokoni szálak fűzik ide, s ahogy elmesélte, itt töltötte gyermekkora összes nyarát. Éppen a Duna partján, Csölösztőn, s ez a hely ma itt jelképesnek számit. (Édesanyja a felkészülésben is segített, leírta a szlovák szavakat, amelyekkel aztán Ildikó olyan nagy meglepetést szerzett a társulat tagjainak és a közönségnek.) Azt hiszem, a hétfő és kedd esti előadás az „Ilyen még nem volt“ sikerek közé sorolandó. Márciusban először csendült fel rockopera szlovák színpadon, s a budapesti zeneszerző, Tolcsvay László véleménye szerint ez a változat sok tekintetben jobban sikerült, mint az eredetilea Budapesten bemutatott mű, ami Józef Bednárik rendezését dicséri. Nem csoda, hogy a szlovák művészek nagyszerű produkcióját mindig teltház fogadja. A szlovák szövegkönyv, Erika Évagríková műfordító és Dániel Hevier költő munkája is kiválóan sikerült. Ki hitte volna, hogy az előadás lehet még jobb is, ami hétfő és kedd este a budapesti vendégszereplönek, Hűvösvölgyi Ildikónak köszönhetően bebizonyosodott; aki a szlovák művészek társaságában magyarul énekelte Mária szerepét. A nézőtéren nagyszámban ültek szlovákiai magyarok is, számukra különös ajándék volt ez az este, s az ötletért Lubo Roman színiigazgatót illeti hálás köszönet. A jövőben is találkozhatunk még Pozsonyban magyar szereplőkkel ugyanebben az előadásban, hiszen készül hozzánk a pesti előadás Jézusa és Jánosa is, Pozsonyból pedig Pavol Habéra utazik Magyarországra, hogy a Madách Színházban szlovákul énekelje el Jézus szerepét. JÁN GALLOVIC (János szerepében!) így nyilatkozott lapunknak az előadás után:- A magyar változat egyszerűbb, inkább oratóriumszerű. Hűvösvölgyi Ildikó érzésem szerint videofelvétel segítségével készült fel, mert mindjárt az első alkalommal bravúrosan megoldotta a belépéseket, kilépéseket, sőt a kosztümcserét is, mintha csak velünk együtt tanulta volna be ezt a változatot. Úgy éreztem, valami újfajta érzésvilágot hozott az előadásba, mivelhogy a mi Máriáink operaénekesnők, Hűvösvölgyi Ildikó viszont színésznő is egyben, és saját érzésvilágán, színészi adottságain keresztül közelítette meg az énekesi feladatot. Azt hiszem, ez mindannyiunk számára egy új premier volt, a darab újabb lehetőségeinek a felismerése, és azt hiszem, szívósabbá vált az előadás.- Bennünket, nézőket nagyon meglepett és meghatott, ahogy a magyar Mária a szlovák kis Jézust - szlovákul tanította.- Igen, ez nagy meglepetés volt számunkra is. Ildikó már a délelőtti próbán bizonyította, hogy tökéletesen tudja ezeket a szavakat, s a jelenlevő kollégák talán még nagyobb ujjongással reagáltak, mint az esti közönség, akik többnyire magyarok voltak.- Az itt élő magyarok számára ez különösen szép élmény volt, hiszen ez a két nyelv, amelyeket a legjobban ismerünk, találkozott a színpadon.- Hogyne. Nem voltak itt abszolút semmiféle nyelvi nehézségek, annyira öszintb és spontán volt az egész.- És nem volt egy futballmérkőzés...- így van! Ugyanis léteznek pozitív és negatív energiák, és azt hiszem, ez itt ma este éppen a pozitív érzések és energiák szép megnyilvánulása volt, s a legtöbb emberben éppen ezek vannak jelen. Csak sajnos, a jobbik ritkábban látható. Adná Isten, hogy ezt, ami ma este itt volt a színházban, minél többször tapasztalhatnánk mindenfelé. Hűvösvölgyi Ildikó produkciója sokunkat anyaságunkban érintett meg. Ezért azt kérdeztem a művésztől, fontos volt-e anyának is lennie ahhoz, hogy így tudja elénekelni ezt a szerepet.- Igen. Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb. Mert végül is azt átélni, hogy Mária mit érezhetett akkor, amikor egy Jézust a világra fogant, felnevelt és elveszített, azt nemigen tudjuk. Azt viszont én is tudom - és minden anya tudja hogy milyen, amikor a gyereke először megy óvodába, először megy iskolába... Tudja, hogy valamit elveszít. Vagy milyen, amikor - mint az én nagylányom is - szerelmes, amikor a fiú ott várja...»Ezek olyan dolgok, amik megérintik az embert, egyfajta elengedés ez is. Én úgy gondolom, hogy a Mária evangéliumában azon kívül, hogy az ének csodálatos - fantasztikus elénekelni valót kaptam ezzel Tolcsvaytól -, számomra maga Mária a fontos, a fiatalkorától az öregkoráig végigvitt Mária. Sőt, tulajdonképpen én az öreg Máriát jobban szeretem, mint a fiatalt, közelebb is áll hozzám.- A szenvedés miatt?- Minden miatt: én is, ugye, harminckilenc éves vagyok, nemsokára negyven leszek, és ha az alkatom nem is úgy néz ki - hiszen azt mondják, még mindig egy filigrán, fiatalos alkat de ez az alkat belül egy csomó szenvedést takar: átéltem apósom, anyósom elvesztését, az élet és halál kérdéseit, ez már bennem van, s szeretném odaadni. Ez egy olyan szerep, amelyben abszolút meg lehet ezeket az érzéseket mutatni. Én törekedtem is arra, hogy ne csak énekeljem, hogy az ne csak egy „énekparti“ legyen, mert azt egy jó énekesnő is el tudja énekelni és az egy másfajta minőség. Hanem hogy én színésznőként is foglalkozom ezzel, az a többlet talán, amit én hozzá tudok adni.- A szlovák főszereplők egyike, Ján Gallovic beszélt arról, hogy ezt a különbséget ők is nagyon érezték, s úgy gondolják, „több“ lett ezzel az előadás. /- Nagyon örülök, hogy ők ezt így érezték és így látták. Én egyébként éreztem ezt a szeretetet, ahogy belém áradt belőlük, ahogy a kezüket nyújtották, ahogy rám néztek. Minden szereplőből éreztem ezt. Én kedveltem ezt a fiatal Jézust is (Martin Öurinda - a szerk.), aki ugyan Oláh Csaba felvétele egy rocker, aki ugyan nem tudja, hogy kell megállni és hogy kell igét hirdetni, de a fiatalságában és a sutaságában van valami bájos, és nagyon, nagyon jól énekel. Ő már majdnem lehetne a fiam akár... De, hát miért? Én mindig is nagyon szerettem volna egy fiút, de nekem két lány jutott, most már nem adnám őket semmi pénzért, de azért a lányaimnak is sokszor mondom, hogy „édes fiam“. Kimondhatom azt, hogy „Menj, fiam, menj..." - ez egy csodálatos dolog. Nekem soha nem okozott problémát, hogy a magaménak gondoljam azt, akivel játszom, apámnak higgyem, sót csak így tudtam játszani, ha beleéltem magam a szituációba, mert „kívülről“ nem tudok megoldani semmit.- Valóban úgy van, hogy „mit asszony teremt, az mindig múlandó“, ahogy Mária mondja?- Igen... Annyiból sajnos mulandóak vagyunk, hogy meghalunk, s azt senki sem tudja, hogy a halál után mi vár ránk... Jobb, hogyha hiszünk abban, hogy nincs ezzel vége az életünknek - ez egy nagy segítség, azt hiszem -, de azért valamiféle tartást, értékrendet azért ad az ember életében. Kell, hogy legyen valami, ami szerint élünk, mozgunk és működünk. Szóval nem hiszem, hogy múlandó lenne minden, hiszen a férfiakat is mi teremtjük, és a férfiak azért a lenyomatukat otthagyják, és az anyáknak ebben borzasztóan fontos a szerepe. Én azt látom és azt akarom az én családomban megvalósítani, hogy amit én kaptam a szüleimtől és amit a férjem kapott a szüleitől, azt mindmind átörökítve megkapják, hiszen senki mástól nem kaphatják meg. Nagyon fontosnak tartom a családot.- Hogy érzi: lányaiban „bárányokat nevel farkasok közé“?- Nekik nagyon nehéz lesz... A szüléinknek könnyebb volt, nekünk már nehezebb, nekik pedig még nehezebb lesz, mert minden esik szét. Azért kell, hogy erkölcsi útmutatást kapjanak tőlünk, amit nem lehet megtanítani, csak példamutatással, tehát azzal, ahogy élnek, ahogy az apa és az anya egymást szeretik, ahogy a munkájukat végzik, ahogy velük teremtenek időt vagy nem teremtenek, ugye... Bennem is él ez a nagy-nagy ellentét, hogy annyi mindent kellene megcsinálni a színházban, jön a lányom, hogy anyu, segíts az angolban vagy a zongorában, akkor azt mondom, hogy majd az éjjel megcsinálom, de gyere, gyerekem, gyakoroljunk együtt és nézzük meg azt az angolt. Vagy a kicsi fogja a kezem - három és fél éves -, és azt mondja, ne menj el a színházba, maradj velem, látod, papa, megint elmegy a színházba, azt mondta itthon marad!... Ezek olyan dolgok, hogy az ember szíve megszakad. De egyrészt nekem ezt kell csinálnom, mert ezt szeretem, ezt tudom, ezt akarom - és azt is szeretném. Borzasztó ez az állandó húzóvonóerő bennem, nagyon nehéz...- Az itteni magyar anyukák mit tudnának a gyermekeiknek adni, hogy ők felnőtt korukban ne legyenek áldozatai olyan konfliktusoknak, amelyeket most tapasztalunk?- Csak azt tudom mondani, hogy próbáljuk a családokat megtartani és szeretetben fölnevelni a gyerekeinket. Próbáljunk kellőképpen odafigyelni rájuk. S akkor valami olyan pluszt kapnak, ami biztos, hogy az élet nagy ösvényein elvezeti őket, és tudják, hogy mit kell csinálniuk majd. A politika pedig úgyis mindig fölöttünk zajli^és annak áldozatai az emberek...- Úgy érzem, Önnek Pozsonyban sikerült a színpadon elmondania mindent, amit a világ összes politikusa sem tudna megfelelően kifejezésre juttatni. S ezt csak az érti, aki amúgy is érti, hiszen azért tudta átérezni az előadás mondanivalóját. Azért is jött el.- Csak jöjjön el! HARASZTI ILDIKÓ Ami a tudósításból kimaradt — Mitől jó egy vetélkedő? Mnogy azt szomoan szarnurmuan már közöltük, a múlt hét végén nem mindennapi témájú diákvetélkedő zajlott le a pozsonyi Csemadok-székházban. Izgalomteli várakozással készültek rá a Pozsony-környéki diákok. Hogyne lett volna izgalom, hiszen Kolumbusz Kristóf nevére már a kisdiák is felkapja a fejét: „Á, aki felfedezte Amerikát!“ Az ember, akinek a nevét nem koptatják fakóra a századok, aki a gyerekek szemében a Nagy Kalandot, a felnőttek szemében a Nagy Felfedezést jelenti, több naplóban örökítette meg élményeit. Egy ilyen naplóból olvasott fel a vetélkedő előtt, mintegy „kedvcsinálóként“ Jégh Izabella, a Csemadok Pozsony-városi titkára. Majd Lacza Tihamér, a Hét főszerkesztője, a zsűri titkára rövid bevezetője után kezdődhetett is az „észcsata“. A zsűri (amelynek további tagjai dr. Kiss László orvos és művelődéstörténész, valamint G. Kovács László történész voltak) nem lehetett csalódott - a diákok igazán kitettek magukért. Ezt bizonyítja a hármas holtverseny, amely a második helyen kialakult. A vetélkedőnek szóbeli és írásbeli része is volt, és két fordulója - Kolumbusz és kora, ill. Magyarok Amerikában amelyek során sok érdekes dolgot tudhattunk meg Kolumbusz életéről, felfedezéséről, Amerikáról, Amerika földjére került híres magyarjainkról, és arról a becslések szerint másfél millió magyarról, aki jelenleg ott él. Persze, a legtöbb izgalmat mégiscsak Kolumbusz témája nyújtotta. Kolumbusz Kristóf, aki azért indult útnak, hogy meglátogassa a híres, mesés Indiát, leélte az életét anélkül, hogy sejtette volna, neve generációk legendáját jelenti majd századokon át. Meghalt anélkül, hogy tudta volna: egy ismeretlen földrészt fedezett fel a földgolyóbis túloldalán, az ott élőket pedig arról az országról nevezte el, amelyhez semmi közük nem volt (indiánok). És ez az ismeretlen föld az álmok, a lehetőségek országa, az ígéret földje lett sokak számára (ha ezt szegény Kristóf tudnál). A nagymegyeri gimnazisták győzelme nem volt meglepő, remekül szerepeltek. Vargy László történelemtanár, aki felkészítette őket, szívesen vállalkozott egy rövid beszélgetésre.-Először osztályversenyt csináltunk, amelyen minden diák részt vett. A legjobbak az iskolaversenyen alkottak csapatokat - ők nyerték meg. Mindnyájan másodikosok. Tulajdonképpen ők az iskola legidősebbjei. A gimnáziumot ugyanis a nyolcvanas években felszámolták, de 89 novembere után sikerült kiharcolnunk, hogy újra megnyíljon. Elég aktív az élet nálunk. Számos szakkör működik, humán és reál irányzatú egyaránt. Ezek a diákok is több szakkört látogatnak, történelmi, irodalmi, színjátszó csoportban is működnek. Számos emlékműsort rendeztek már, teljesen önállóan. Szeretnek versenyezni. Nagy öröm most számukra ez a sikerélmény, nemcsak a győri jutalomkirándulás miatt... ... Ugyanis ez járt a győzteseknek. Azért a többiek sem távoztak üres kézzel, érdekes könyveket és egy szép képet - Nagy József Kolumbusz visszatérése címú metszetét - kapták ajándékul. Meg kell említenem még a legjobb egyéni versenyző, Blaskoviő Éva nevét, aki pontos, kerek, tiszta válaszaival olyannyira elnyerte a zsűri tetszését, hogy egy eredetileg be nem tervezett, ún. különdíjat ítéltek oda számára. Éva a második helyezett Galántai Gimnázium csapatának tagja volt.-zsé-Tudomásunkra jutott hogy ha egy alapiskolában tanító szlovákiai magyartanár felhatalmazást visz iskolájától, az Országos Széchenyi Könyvtár e célra létrehozott készletében válogatva, kiegészítheti az iskolai könyvtár könyvállományát. Jelentkezzék Vekerdy Jószefnél vagy Juhász Andrásnál az OSZK-ban. 10-15 könyvet válogathat. Az Országos Széchenyi Könyvtár megpróbál élő könyvtár lenni, várja a csoportos látogatókat, iskolákat is. A csoport érkezését Illy Lászlónénál kell bejelenteni. Az egyórás könyvtárismertető alatt megismerhetik a könyvtár működését. A telefonszám: /00361/ - 175-7533/ 384-es mellék. (Budavári Palota F épület)
