Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-14 / 257. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992. november 14. A kettéválás következményei Mi lesz az orosz adóssággal? Ha megszűnik a csehszlovák föderáció, Moszkva akár azzal is érvelhet, hogy neki nem a Cseh vagy a Szlovák Köztársasággal, hanem Csehszlovákiával szemben van adóssága — mondta Lubomír Marták, a szövetségi külkereskedelmi miniszter helyettese a Hospodárske novinynek. Az egyelőre még működő csehszlovák szövetségi külkereskedelmi minisztériumnak az a véleménye, hogy szükség lenne egy mindkét köztársaság által meghatalmazott szervre, amely a kettéválás és a vámunió esetleges létrejötte után gondoskodna Csehszlovákia eddigi külföldi kintlevőségeiről. Ez Oroszországon, illetve a Független Államok Közössége (FÁK) térségén kívül más országokat is érint. Az idén Oroszország adóssága Csehszlovákiával, illetve a csehszlovák vállalatokkal szemben nem szaporodik, amit Marták a megfelelően kidolgozott fizetési mechanizmusnak tulajdonít. Ám nem is csökkennek az eddig összegyűlt adósságok. Tavaly Oroszország körülbelül 350 millió dollárral lett adósa a csehszlovákiai vállalatoknak. Ehhez hozzá kell számítani az 1990-ben folytatott csehszlovák-szovjet kereskedelemből származó adósság Oroszországra eső 2,2 milliárd dollárnyi részét, és még a Szovjetuniónak a csehszovák Adamec-kormány által nyújtott 2 milliárd dollár értékű hitel kamatait is. A hitel 1996-ig szól, de a kamatokat minden évben fizetni kellene. Az orosz partner azonban az 1990-re és 1991-re járó kamatokat fizetés helyett hozzáírta a kereskedelmi szaldóhoz, ami Csehszlovákia számára elfogadhatatlan eljárás. A jövő évi cseh és szlovák kereskedelmet Oroszországgal és a többi FÁK—tagországgal a cseh és szlovák importszükségleten kívül elsősorban Oroszország magatartása befolyásolja. Bár Moszkvában még nem dolgozták ki részletesen az Oroszországban bevezetendő részleges belső konvertibilitás rendszerét — eszerint az orosz exportőrök kötelesek lesznek devizabevételüket (piaci árfolyamon) eladni a kereskedelmi bankoknak, hogy egy meghatározott importőr csoport szabadon vásárolhasson devizát —, Marták szerint a cseh és szlovák importőröknek mielőbb fel kell készülniük a várható változásokra, és meg kell határozniuk saját importszükségleteiket. Ugyanis valószínűnek látszik, hogy az olaj és egyéb nyersanyagok lehetséges orosz exportjának nagyjából felét közvetlenül Moszkvából irányítják, és így a cseh és szlovák partnerek minden bizonnyal áruszállításokkal is fizethetnek. Feltehetően csak az orosz export másik fele lesz közvetlenül az orosz vállalatok kezében. Azért is fontos Csehországnak és Szlovákiának idejében felkészülnie az új helyzetre, mert nemcsak Oroszországgal, hanem a többi FÁK-tagországgal is kereskedni akarnak. (Sz) Nagy László illusztrációs felvétele) Cocom — marad a „válás” után is. Csehszlovákia még „tiltott ország” A kettős — polgári és katonai — felhasználhatóságú áru és technológia exportját és importját ellenőrző, 1949-ben alapított Cocom tagországai és hasonló státusú együttműködő vagy társult országai számára Csehszlovákia még mindig az úgynevezett „tiltott országok” csoportjába tartozik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ellenőrzött áru Csehszlovákiába irányuló exportjában ezek az országok semmilyen kedvezményt nem adhatnak különleges engedélyek formájában. Magyarországot már törölték a „tiltott országok” listájáról, bizonyos engedményeket pedig már Csehszlovákia és Lengyelország esetében is tettek, például a következő exportengedélyezési eljárást rövidítették, és egyes tételek exortjának engedélyezéséről már a nemzeti hivatalok döntenek, vagyis az engedélyeztetési kérelmet nem kell Párizsba elküldeni, hogy ott megtárgyalja a Cocom-bizottság. Csehszlovákia is mindent elkövet, hogy lekerüljön a „tiltott országok” listájáról— írja a Hospodárske noviny —, mert ezáltal gyorsabban hozzájuthatna a fejlett technikához. Ezért Prága már csatlakozott ehhez az ellenőrző rendszerhez, és magára vállalta az ezzel kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeket is. Az ennek megfelelő jogi szabályozás is létrejött az utóbbi két évben: 1990-ben az ellenőrzött árufajták és technológiák kezeléséről és ellenőrzéséről szóló törvény és az ennek megsértéséért járó büntetéseket szabályozó törvény, 1992-ben pedig a szövetségi külkereskedelmi minisztérium rendelete a törvény végrehajtásáról. Most készül a végrehajtási rendelet módosítása, egy mellékletben kiadják az ellenőrzött tételek bővített jegyzékét, amely eddig csak 50 ket-250 milliárd márkás terv 2015-ig? Vasúti reneszánsz Európában? Az európai vasúti közlekedés megújulását jelentheti az a közel 30 ezer kilométer hosszú szupergyorsvasút-hálózat, amelyen a vonatok 2015- re nyílt pályán 200-300 kilométer/órás sebességgel száguldhatnak Európa nagyvárosai között A kilencvenes évek közepéig a tervek szerint 12 ezer kilométernyi szakasznak kellene elkészülnie. A távlati tervekben szerepel a kelet-európai országok bekapcsolása is: az összeurópai hálózat — a volt Szovjetunió kivételével — mintegy 35 ezer kilométer hosszú lenne. tős rendeltetésű vegyszert és 10 hasonló vegyipari technológiát tartalmazott. Most bővül a Cocom—jegyzék ipari részével, a nukleáris anyagok és berendezések és újabb vegyszerek jegyzékével. Mindezekre a tételekre vonatkozóan a csehszlovákiai importőröknek, felhasználóknak, exportőröknek, esetleg gyártóknak a hatályos jogszabályok szerint kell eljárniuk. Ezeken kívül is vannak még olyan árucikkek és technológiák — főleg nagy teljesítményű számítógépek és alkatrészeik, távközlési berendezések és bizonyos anyagfajták —, amelyekkel szintén nem lehet engedély nélkül kereskedni. Csehszlovákiában erre az engedélyt egyelőre a szövetségi külkereskedelmi minisztérium adja ki. Ez az ellenőrző rendszer akkor is érvényes marad, ha Csehszlovákia kettéválik, azután teljesítéséről a két köztársaság védelmi illetékesei gondoskodnak. A beruházások becsült költségei hatalmasak — körülbelül 250 milliárd márkának megfelelő összegre rúgnak —, ezzel szemben azonban az a 200 milliárd márkányi veszteség áll, amelyet a közutak és a légi útvonalak zsúfoltsága okoz évente A szakemberek szerint a közúti közlekedés bővítése hamarosan elérkezik — ha még nem érkezett el — természetes, ökológiai megfontolások szabta korlátáihoz, az európai közlekedésben pedig már ma is számos szűk keresztmetszet alakult ki. A vasút azonban jelentős kapacitástartalékokkal rendelkezik, amelyeket a közlekedés további bővíthetőségéhez mozgósítani lehet. A szupergyorsvasutak révén ugyanakkor a vasúttársaságok javíthatnának reménytelennek látszó pénzügyi helyzetükön. A német vasutak elnöke szerint például vállalata 2005-ig kétszeresére növelhetné részesedését a személyi közlekedésben. A tervezett nyugat-európai szupergyorsvasút-hálózat egyik központi elemét képezi a La Manchecsatorna alatt épített 50 kilométer hosszú alagút, amelyet várhatóan 1993 késő nyarán nyitnak meg. Az alagút átadása után lehetővé válik a közvetlen vasúti összeköttetés London, Párizs és Brüsszel között, amelyet a tervek szerint eleve a nagy sebességű közlekedésre alkalmas formában teremtenek meg. Az évtized végére a francia TGV- és a német ICE-vasút vegyes rendszerű szerelvényei közlekednek majd London, Párizs, Brüsszel, Köln, Amszterdam, és Frankfurt am Main között Konkrét elképzelések vannak a Párizs—Saarbrücken—Mannheim— Berlin vasútvonalról. Májusban megállapodás született a Varsó— Berlin vonalról, és egyeztetés alatt állnak a Berlin—Prága és a Nünberg—Prága vonalak is. Európában 1981-ben Franciaországban indult útjára az első nagy sebességű vasútjárat, a Train a Grande Vitesse (TGV) a 400.kilométer hosszú Párizs—Lyon szakaszon. Olaszországban 1988 óta közlekedik az ETR 450 Rómán keresztül Milánó és Nápoly között, Svédországban az X 2000 1990 óta köti össze Stockholmot és Göteborgot. Nagy-Britanniában az IC 250 Londont köti össze az ország nyugati és déli részén található nagy városokkal, Spanyolországban pedig az expo megnyitása előtt adták át a Sevilla-Madrid vonalat. Svájc és Ausztria szintén tervezi nagy sebességű vasutak építését, és hasonló gondolattal foglalkoznak Magyarország, Csehszlovákia és a balkáni országok is. Nünbergből Prágába 2 óráig tartana a most ötórás út, Berlinből Varsóba pedig a jelenlegi 7 óra helyett 3 óra alatt lehetne eljutni. A Független Államok Közösségében Moszkva és Szentpétervár között, onnan Lengyelországon keresztül Nyugat- Európába lehetne hasonló vonalat építeni. A nagyszabású tervek megvalósítására azonban a keleteurópai országok súlyos gazdasági helyzetét figyelembe véve nem kerül egyhamar sor. (-8) A világ legnagyobb vízügyi építkezése Környezetvédelmi aggodalmak A Világbank együttműködésével épül az északnyugat-indiai Narmada folyó gátja, amely 3 milliárd dollár költségért 75 ezer kilométeres csatornahálózattal — ez a világon a legnagyobb ilyen létesítmény — körülbelül 30 millió embernek juttat ivóvizet, és még nagyobb mennyiségű villamos áramot is termel. Az 1961-ben megkezdett építkezés azonban egyre inkább a környezetvédők bírálatának kereszttüzébe kerül, mert az elárasztott területről 240 ezer embert kell áttelepíteni. A Narmada gátrendszerének tervét JQ'gy gömöri városkában, JOj amelynek neve Pelsőc, három esztendővel ezelőtt hat család elhatározta, hogy lakóházat épít. Kérelmezték, és annak rendje-módja szerint meg is kapták az építkezési engedélyt. A helység „kalapácsai" még a kezdet-kezdetén megígérték a tulajdonosoknak (kezdetben vala az ÍGÉRET!), hogy mire Dolgoskáék végeznek a fészekrakással, addig Tisztviselő uramék is elkészülnek az infrastruktúrá val Mert víz, gáz, villany és főleg kanalizáció nélkül a még Feljebb való Illetékesék nem engedélyeznék a bennlakást, de különben sem lehetne használni a kacsalábon forgó palotákat a megnevezett „struktúrák" nélkül Szóval megígérték, de nem úgy lett. Mert közben — ahogy mondták-magyarázták — elúszott, másra kellett, vagy talán nem is utalták át a „PÉNZT. Az építők kezdetben türelmesen várták az ígéret beváltását, de mivel nem az ígéret Földjén leend széplakásuk, az történt, ami ezen a megszentségtelenített tájon mindig is történni szokott: Az adott szó elszállt — ha úgy tetszik megszegetett —, és maradt a puszta valóság. A házaikat már-már befejezők újra felemelték szavukat, belekiabálták panaszukat a "Nagy Szlovák kívül-belülkészenlétben) a hatcsaládos lakóház — önhibájukon kívül bár, de a TÖRvények értelmében talán mégsem lesznek jogosultak arra a 20 ezer koronára, amit az időbeni befejezésért kapniuk kellene. Nem is beszélve arról a rettenet-Infrastrucctúra Pusztába", de az csak a megöntudatosodott környezetvédő hivatal(nok)ok ultimátumát visszhangozta: ,Addig úgysem engedélyezzük lakásaik birtokbavételét, amíg nem épül meg a városi szennyvízcsatorna és a tisztítóállomás!” Hallván ezt a lakók, ismételten megkövették az elöljáróságot, tenne már kedvükre, s építené meg a fontos létesítményt, az ő és a természet makulátlanságáért ágálok s aggódok nagy-nagy megelégedésére. No meg azért is kellene már az infrastruktúra, mert különben — hiába áll ről, hogy amennyiben három éven belül nem költöznek be házaikba, akkor bizony könyörtelenül vissza kell fizetniük a fejenként odaítélt 150 ezer korona kártérítésmentes kölcsönt. Mondom, megkövették (egy csepp híján majdhogy nem meg is kövezték) a polgármestert meg az egész hivatalát, de a kért infrastruktúra helyett csak azt a választ kapták, hogy: „most nincs rá pénz”, meg hogy „majdcsak találunk rá valamilyen megoldást”. Nyugtalanságnak tehát semmi helye, mert „majdcsak lesz valahogy, hiszen úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna! ’’Ezzel a nagystílű bíztatással kitessékelve és feltarisznyázva aztán hazamentek a lakók, elővették a csákányaikat meg a pénztárcáikat és nekifogtak az infrastruktúra „megépítéséhez”. Vizet fakasztottak, villanyszikrát huzaloztak, de ezzel ki is merült a tudományuk a pénztárcájukkal egyetemben. A gázvezetékre, a csatornahálózatra, a szennyvíztisztító állomásra már nem futotta... Ez idő tájt a kivilágított lakásaikban ülnek, s a lakásszentelőre megterített asztalon Tarot kártyavetéssel és Ji Csing praktikával ostromolják az ismeretlen, rejtelmes jövendőt. A jósdának átalakított ebédlők légköre megtelt optimizmussal, a fürdőszobákban sorakozó éjjeliedények pedig a bizakodást mesterségesen kiváltó szerek illatozó melléktermékével Most már csak az a kérdés, hogy hová ürítik ki ezeket a betelt kübliket a tiszteletlenül becsapott lakók? (Korcsmáros) először 1946-ban vitatták meg, de az 1961-es alapkőletétel után az érintett három állam közötti viták miatt a megvalósítás elhúzódott. A megegyezés 1979-re született meg, és a Világbank 1985-ben hagyott jóvá a létesítményre 450 millió dolláros hitelt. Azóta a környezetvédők Indiában és másutt egyre inkább meggyőzték a közvéleményt arról, hogy az ilyen nagyszabású építkezések veszélyekkel járnak. Radzsiv Gandhi, a meggyilkolt miniszterelnök elismerte, hogy India nagy gátjai nem hozták meg a remélt előnyöket, ő és a Világbank úgy látta, hogy a Narmada-terv alkalom tanulni a hibákból. Ragaszkodtak hozzá, hogy a három állam kárpótolja a kitelepítésre kényszerített családokat, és részletesen környezetvédelmi tervet követeltek. Noha 1989-ben megindult a nagyszabású építkezés, a három állam nem teljesítette a követelményeket. A környezetvédők követelésének diadalát jelentette, hogy a Világbank példátlan módon szakértői véleményt kért Bradford Morse-tól, az amerikai fejlesztési segélyek igazgatójától. A Morse-jelentés megdöbbentette a bankot, mert kitűnt, hogy a környezetvédők kifogásai helytállóak. A tervek hibásak, a jelenlegi körülmények között az áttelepítés megoldhatatlan, és nem vették kellően figyelembe a létesítmény környezeti kárait. Morse végül majdnem arra az eredményre jutott, hogy a tervet föl kell adni. A Világbank igazgatói valószínűleg jóváhagyják a főgát és a csatornák építését, de nem finanszírozzák a többi gátat, amelyet a három állam tervez, és ragaszkodni fognak hozzá, hogy küszöböljék ki a Morse által feltárt hiányosságokat, mielőtt a bank pénzt ad a létesítményhez — írja a Financial Times, (-g)
