Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-13 / 256. szám
A / Közéleti és gazdasági napilap^ PÉNTEK 1992. november 13. II. évfolyam 256. szám Ára 2,30 korona A fasizmus megbocsáthatatlan A Matica üzelmei Pozsonyban a minap elnapoltak egy tárgyalást, amelyen Martin Alexander Savéinak — a vádirat szerint — „a fasizmus támogatásáért és népszerűsítéséért” kellett volna felelnie, ő azzal védekezett, hogy korábban már Václav Havel is elmondta: egy jogállamban soha sem folytatható eljárás valaki ellen csak azért, mert valamit gondol, ír vagy beszél... Véleményünk szerint azonban, ha azt a „valamit” véletlenül éppen fasizmusnak hívják, mégsincs igaza Savéinak. Szerencsére nem mindenki gondolkodik hozzá hasonlóan a szlovák társadalomban. Tegnap az alábbi felhívás szövegét juttatták el szerkesztőségünkbe: Szlovákia mély erkölcsi válságba lyek (és micsoda paradoxon) büntetést került. Felelőtlen vének által befolyásolt egyének az ország különböző helyein dicsőítik a fasiszta szlovák államot és annak vezetőit Ezzel Szlovákiát komoly nemzetközi elszigeteltségbe sodorják. A körülöttünk levő világ sok mindennel szemben toleráns. A fasizmussal szemben azonban nem. A Matica slovenská, sqjnos, szintén azon intézmények közé tartozik, ameérdemlően cselekszenek, sőt, jogi szempontból elítélendőén. A Matica slovenská kiadta és terjeszti Öurica úr Jozef Tiso című könyvét Ebben a könyvben megdicsőül annak a papnak és politikusnak az alakja, akit háborús bűnösként ítéltek eL Helyes, ha a történészek visszatérnek a múlthoz és igyekeznek a törté(Folytatás a 2. oldalon) Játék a paragrafusokkal, avagy Hogyan (ne) legyen egyetem Tegnap végre eljutott a határozathozatalig a Nagyszombati Egyetem ügyében a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának alkotmányjogi, illetve kulturális, oktatásügyi és tudományos bizottsága is. Nem volt egyszerű a döntés, ez igaz. Hiszen nemzetközi botrány kavarodott abból, ahogyan a (bár vitatható körülmények közt) már megalapított egyetemet felszámolni próbálja a szlovák kormány csupán azért, mert tanárai a jelenlegi kormánypárt liberális politikai ellenfeleinek támogatói sorából verbuválódnának. A hónapok óta tartó hajsza végére pont ugyan még nem került, annyi azonban már biztos: sem a parlament, sem a kormány nem ragaszkodik már ahhoz, hogy egyszerűen és kategorikusan kimondja az egyetem megszüntetését. Matúá Kuéera oktatási miniszter nem is titkolta: nem ő szeretné „elvinni a balhét” az ügyért, s ráhagyja a döntést a parlamentre. Ilyen körülmények közt hozta meg tegnap ajánlásait az alkotmányjogi bizottság, mely le akarja vetetni a napirendről a Nagyszombati Egyetem kérdését addig, míg a kormány megpróbálja elintézni, hogy a pozsonyi Komensky Egyetem kihelyezett részlegként átvegye. Amennyiben ez nem történne meg, a bizottság javasolja, hogy módosítsák a Nagyszombati Egyetemről szóló törvényt úgy, hogy az 1994. szeptember 1-jén kezdje meg működését, a mostani diákjait pedig vegyék át más felsőoktatási intézmények. 1994 szeptemberéig az oktatási minisztérium lenne az egyetem felettes szerve, az nevezné ki a létesítésével kapcsolatos feladatokkal megbízott egyéneket is. S a gond éppen emiatt van. A Nagyszombati Egyetem alapítói más eszmerendszer elkötelezettjei, mint a jelenlegi hivatalos kurzus Szlovákiában; keresztényi eszmékre épülő, nyitott tudományosságot szeretnének megteremteni, így az az egyetem, ami ilyen feltételekkel 1994-ben nyílna meg, már nem ugyanaz lenne, amelyet idén akartak indítani. Az oktatásügyi bizottság — mely a kérdést a parlament plénuma előtt véleményezni fogja — ezt a buktatót tisztán látta. A bizottság kereszténydemokrata képviselői mellett Ladisiav Ballek (DBP) is felhívta a figyelmet arra: ha az alkotmányjogi bizottság javaslata jóváhagyásra kerül, a Nagyszombati Egyetem megszűnik. Mert igaz ugyan, hogy nem direkt módon számolják fel, de lehetetlenné teszik, hogy működjön. A nagyszombatiaknak ugyan van olyan elképzelésük, hogy ha állami támogatással nem megy, megycsinálják városi egyetemként iskolájukat, de ilyen politikai közegben akkor sem lesz könnyű dolguk. Hosszas egyezkedés után a Nemzeti Tanács oktatási bizottsága olyan határozatot hozott, hogy nem tartja elfogadhatónak a Nagyszombati Egyetem megszüntetését Honatyáink e csoportja tehát úgy döntött, hogy nem fogadja el a kormány akaratát teljesítő szavazógép szerepét, s javasolja, hogy a parlament napirendjéről vegyék le e kérdést. Megbízza a Nemzeti Tanács elnökét, kezdeményezzen tárgyalásokat a Komensky Egyetem kihelyezett tagozata létrehozása érdekében, hogy idén is biztosítva legyen a rendes oktatás (vagy alternatívaként javasolja az alkotmányjogi bizottság törvénymódosító javaslatának elfogadását). Határozatuk szerint a Nagyszombati Egyetemnek 1993. szeptember elsején kellene megkezdenie működését. Ehhez lényeges, hogy az ügyben érdekelt összes fél között konszenzus szülessen arról: a Nagyszombati Egyetem teljesíti az alapítólevelében megfogalmazattokat, s míg létre nem hozza saját akadémiai testületek és meg nem választja tisztségviselőit, elfogadja a minisztérium által kijelölt vezetőt. Nos, ennyi a döntés. A tudósítónak pedig óhatatlanul a népmesék világa rémlik fel képzeletében: Volt egyszer egy király, aki azt a feladatot adta a szegényembemek, jöjjön is hozzá látogatóba a lánya meg ne is; hozzon is ajándékot meg ne is... Az okos lány megtalálta a megoldást. Úgy látszik, a kormány is talált magának ilyen „okos lányokat”, méghozzá a DBP jogászai között, akik elárulták neki, hogyan lehet olyan döntést hozni, hogy a kormány is jó színben tűnjön fel, de azért a Nagyszombati Egyetem se maradjon meg. —gyurkovits— A héten megkezdődött a csehországi halastavak lehalászása. A halászok nagy fogásra számítanak az idén. Például: a dél-csehországi Rozmberk halastó lehalászásánál— amely Csehszlovákia legnagyobb felületű halastava (700 hektár) — 180—200 tonna pontyra számítanak (Fotó: CSTK) Nehéz „ válópör ” • • Összeülnek, elnapolnak Most látható igazán, mennyire működésképtelen már a cseh-szlovák államszövetség. Összeül a Szövetségi Gyűlés két kamarája, hogy megvitassa a vagyonelosztási törvényjavaslatot, de egy órán belül rájönnek a honatyák, hogy valami még hiányzik a listáról — és elnapolják ülésüket. Másnapra, délelőttre, hátha akkorra minden rendben lesz. De hiba mindig akad. Volt tegnap, volt tegnapelőtt. Ma tízkor ismét összeülnek. Vajon ma is lesz elnapolás? Vagy a délutáni órákban a parlamenti frakciók vezetői mégis mentek valamire? Lapzártáig még nem érkezett hír arról, miről tárgyaltak és miért. Csupán annyit tudtunk meg, külön-külön ültek össze eszmecserére a szlovákiai és a csehországi frakciók vezérei. Újabb „nemzeti-érdek” csűrte a láthatáron? Jelszavak születnek: Negyedik évfordulójához közeledik a bársonyos forradalom, amely megszabadította Csehszlovákiát az egypártrendszertől, az elfuserált szocializmustól, a kötelező, egyetlen ideológiától és még sok mindentől. Új szavakat, kifejezéseket és jelenségeket kezdtünk tanulni és megvalósítani. A polgári demokráciát, politikai pluralizmust, szociális piacgazdaságot, sajtószabadságot kóstolgattuk kifejezésként és a gyakorlatban is. Jó volt, felemelő, örömteli. Volt! Új szavakat, jelszavakat tanulgatunk, mormolgatunk megint a második szabad választások után is. Európai standard, Szlovákiai láttatása (láthatóvá tétele), igaz képet Szlovákiáról, nemzeti egység, össznemzeti érdek. Kóstolgatjuk a szavakat, jelszavakat, próbálunk rájönni ízükre, lessük, figyeljük, ki, mikor és miért használja. Hogy esetleg, ha szükségünk lenne rá, mi is tudjuk, mikor, hogyan, miért... Kultuszminiszterünk szerint a Matica slovenská fogja kiadni a Slovenské pohíady című irodalmi havilapot, és nem a Szlovák írószövetségek Asszociációja, s ezzel együtt a főszerkesztői poszton is változás lesz, mert ennek a lapnak hozzá kell járulnia „Szlovákia láttatásához”, s a „Szlovákiáról alkotott kedvező képhez”. Ez, mondja a miniszter, komprmisszumos megoldás. Tudniillik ellenkező esetben nem kap állami támogatást a lap, és megszűnik. A cserére meg azért van szükség, mert a lap mostani szerkesztői csoportérdekeket követnek szerkesztői filozófiájukban, nem pedig a „szlovák nemzetét”. Kultuszminiszterünk szerint meg kell változtatni a Pro Slovakia kulturális alapról szóló törvényt. Nem arról van szó, hogy megvonnák az alaptól a támogatást, arról sem, hogy ki kell bővíteni a pénzeszközök felhasználási lehetőségeit, hanem arról, hogy az alap kuratóriumában sok olyan egyén van, aki helytelenül értékeli „a szlovák nemzet érdekeit”. Meg egyébként is, ott csupa Polgári Demokrata Unió által odaültetett emberke van. A törvényt tehát azért kell módosítani, hogy a kuratórium három év helyett csak egy évre neveztessen ki, így a jelenleg működő január elsejével megszűnjön. A nagyszombati egyetem viszont azonnal! Igaz, ezt már nem a kultuszminiszter mondja, ő csak hamis pecséteket csináltatott, meg ellopta az egyetem kapujáról a zárat, hogy egy másikat tetessen rá. Aztán lett önálló oktatásügyi miniszterünk. Ő is láttatni akaija Szlovákiát és szép képet alkotni róla a nagyvilágban. Ezért úgy döntött, a keresztényi értékeket felvállaló nagyszombati egyetemen nincsenek olyan tanárok, akik magas színvonalon biztosítanák az oktatás színvonalát, ezért a diákokat más egyetemekre kell irányítani, a tanárokat elbocsátani, az egyetemet pedig megszüntetni. Igaz, miniszterünk főnöke, a kormányfő azt nyilatkozta hetente ismétlődő, „nem formális” rádiós interjújában, hogy a nagyszombati egyetemet a volt kormánykoalíció hozta létre önmaga mentsvárának, s azért, hogy az az ellenzékiség műhelye legyen. Erre pedig az országnak nincs pénze, ezért az egyetemnek nincs létjogosultsága. Minden bizonnyal már ez is összefügg Szlovákia „láthatóságával” is, meg „képével” is. Persze egy kép sosem lehet annyira tökéletes, hogy ne lehetne javítani rajta. Főleg, ha néhányan közbefirkálnak olyat, ami nem a „szlovák nemzet érdeke”. Mert a nagyszombati egyetem ünnepélyes megnyitásával az igaz képet igencsak elrondították olyan egyéniségek, mint a nagyszombati püspök, aki nem szégyellt misét tartani ez alkalomból, meg olyan személyiségek, mint az Egyesült Államok pozsonyi konzulja, vagy Lengyelország pozsonyi főkonzulja azzal, hogy megjelentek az ünnepségen. De azért professzor és miniszter Kuéera úr, hogy az ilyen szépséghibákat gyorsan eltüntesse, s egyértelmű legyen a Szlovákia-kép. Kijelentette, azért voltak ott a magasrangú vendégek, mert „valaki jól megfizette az útjukat”. Szlovákia láttatásával és a róla alkotott képpel nem többet és nem kevesebbet akar kormányunk és mozgalma (valamint csöndestársa), mint közelíteni az „európai standardhoz”. A kormányfő szerint ezért olyan az alkotmány kisebbségekkel foglalkozó része, amilyen. „Európai standard”, mert próbanyulak nem lehetünk. Tehát nem leszünk Dél-Tirol, nem utánozzuk a svéd—finn viszonyt, netán a német— dán megoldást. És egyáltalán: miért mindig erről beszél Duray és társai, hiszen Európában van IRA is, meg a baszkok is robbantanak hellyel-közzel. Ezt is a kormányfő mondta a parlamentben, amikor megkérdőjelezte képviselőink legitimitását. Negyedmillió választópolgár véleményét. Ez is kép Szlovákiáról az „európai standard” nevében. S ezzel párhuzamosan immár fényképek is készülnek, sőt videofelvételek. Arról, ahogy a rendőrség szereli le a magyar nyelvű — kék táblán fehér betűvel jelzett — helységnévtáblákat és az utcák megjelölését. Ezek a fényképek bizonyára rossz képet jelentenének Szlovákia láttatásakor, ezért immár az útkarbantartók fogják leszerelni a táblákat. Mert Szlovákia láttatásához — természetesen — hozzá akar járulni a közlekedési, távközlési és közmunkaügyi miniszterünk is. Neki ugyanis nem kötelessége tudni, hogy Európában az a szokás járja, amit a törvény nem tilt, azt megengedi, ő tehát sajátságosán is értékelheti hazai jogrendünket, s olyan „közmunkára” foghatja útkarbantartó beosztottjait, amellyel egyértelműen „távközli” a világgal: lám, itt van Szlovákia,^ lám, ilyen! Új szavak, jelszavak születnek. Tanulgatjuk őket, ismerkedünk tartalmukkal. Sőt! Indulva Európába, a nagyvilágba, le is fordítjuk azokat más nyelvekre. S e más nyelveken meg is próbáljuk magyarázni értelmüket. Valahogy mégsem értenek bennünket. Sem németül, sem angolul, de még olaszul sem. Talán azért, mert ők nem kényszerülnek önmaguk láttatására. S mert nem kell kedvezővé tenni a róluk alkotott képet... NESZMÉRI SÁNDOR Szlovákia láthatóvá tétele
