Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-07 / 225. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992. október 7. Kellemetlen gondolatok az új adórendszerről „A szegény embert még az áfa is húzza...“ Leggazdagabb a szerszámgépkínálat volt Egy szakvásárról — vásár után Vízválasztó volt? Nem sajtóhiba van az alcímben, ugyanis nem a közmondásban szereplő ágról, hanem a Magyarországon áfának „becézett“ általános forgalmi adóról van szó. Déli szomszédunknál gyakran láthatunk ilyen árcédulákat: 4000 ft. plusz áfa. Ez afféle kereskedői fogás, hiszen az áfa nélkül feltüntetett ár kevésbé riasztja el a vásárlót, aki csak az áru vásárlása során tapasztalja, hogy az nem négyezerbe, hanem (25 százalékos adókulcs mellett) ötezerbe kerül. Magyarországon a nyolcvanas évek végén került sor a hozzáadottérték-adó típusú általános forgalmi adó fokozatos bevezetésére. A fokozatosságot főleg az adókulcs ismételt rendezése, megemelése jelentette. Nálunk az ennek megfelelő hozzáadottérték-adó (daft z pridanej hodnoty) az 1992. április 16-án jóváhagyott törvény alapján a jövő év január elsejétől lép érvénybe. Ez azt jelenti, hogy jövőre nálunk is megjelenhetnek ilyen árcédulák: 4000 Kős + dph. Az erre vonatkozó adótörvény 23 és 5 százalékos általános adókulcsot határoz meg, az előbbit a szolgáltatásokra, az utóbbit az áruk forgalmazására vonatkoztatva. A hozzáadottérték-adót Magyarországon azért nevezték el általános forgalmi adónak, mert ez jobban hangzik és tartalmilag sem helytelen. Felmerül tehát a kérdés, hogy a szlovákiai magyar nyelvhasználatban melyik elnevezést alkalmazzuk. Jó lenne, ha ehhez a kérdéshez a nyelvészek is hozzászólnának. Figyelembe véve az egységes magyar nyelvhasználat szempontjait, valamint a kölcsönös együttműködés, a gazdasági integrálódás távlatait, ebben az írásban az általános forgalmi adó mellett maradunk, tudatosítva azt, hogy ezen a hozzáadottérték-adót kell érteni. f ' "> Miért van szükség új adórendszerre? ______________________ Az általános forgalmi adó elnevezésben a hangsúly az „általánoson" van, ugyanis azokban az országokban, ahol ezt az adótípust alkalmazzák, az egyszerűség és az áttekinthetőség érdekében csak egy-két, legfeljebb három adókulcsot vezetnek be. Nálunk is két adókulcs bevezetésére kerül sor, illetve egy harmadik is létezik, a nullás adókulcs, vagyis az adómentesség. Van azonban egy másik adótörvény is, amely szintén január elsejével lép hatályba, mégpedig a fogyasztási adó (spotrebná daft), amely a petrolkémiai termékek (benzin, gázolaj, cseppfolyósított gáz, motorolaj, kenőzsírok), szeszes italok, sör, bor és dohányipari termékek egyedi adókulcsait határozza meg. Az új adórendszer további fontos tartozéka még a jövedelmi adó is (daft z príjmov), az alábbiakban azonban csak az általános forgalmi adóról, s annak kihatásairól lesz szó. Az új adórendszer bevezetését a piacgazdaságra való áttérés, valamint a piacgazdaságot folytató országokkal való gazdasági együttműködés elősegítése teszi szükségessé. A fejlett piacgazdaságot folytató országok adórendszere főleg az utóbbi évtized során sokat fejlődött, a követelményekhez igazodva állandóan tökéletesedett, s az egységesítés irányában haladva jelenleg is tökéletesedik. A létezett szocialista országok adórendszerétől eltérően, amely főleg a vállalati jövedelmek elvonására épült, a piacgazdaságot folytató országokban a költségvetési bevételek elsősorban a lakossági jövedelmek elvonásából származnak. Ez azt jelenti, hogy minél több jövedelme van egy adott ország lakosságának, az általános forgalmi adó és más jövedelmi adók révén annál nagyobb bevételhez jut az állami költségvetés és annál nagyobb összegeket tud felhasználni infrastrukturális fejlesztésekre, szociális, jóléti célokra. Ugyanakkor a vállalatok sincsenek elviselhetetlen adókkal terhelve, szabadabban mozognak, rugalmasabban alkalmazkodhatnak a piaci viszonyok fejlődéséhez, a kereslet alakulásához. Ha úgy vesszük, tulajdonképpen ebben rejlik a szociális piacgazdaság lényege. Mindez számunkra egyelőre csak az elérendő célt jelentheti. Az előbbiekből nyilvánvaló, hogy az általános forgalmi adó csak konszolidált gazdasági helyzetben, a lakossági jövedelmek megfelelő színvonala mellett válhat jelentős költségvetési forrássá. r ^ Az átalakítás második próbatétele S______________________, Vitatható kérdés, hogy mikor kerüljön sor a volt szocialista országokban erre az adóreformra. Arra is létezhetnek érvek, hogy korábban kellett volna az új adórendszert bevezetni, még a gazdasági recesszió kezdetén, az árliberalizálás előtt, vagy azzal egyidöben, amikor még jobb helyzetben volt a lakossági vásárlóerő. Ezzel szemben olyan nézet is létezhet, hogy még korai a bevezetése, először a termelésben, a gazdaságban kell a feltételeket megteremteni, a szerkezeti átalakítást kell megvalósítani, hogy az általános forgalmi adó már új alapokon fejthesse ki serkentő, élénkítő hatását. Ezen természetesen ma már nem lehet vitatkozni, hiszen az elfogadott törvény mindenkit kötelez, bár egyes vezető politikusok részéről elhangzott olyan vélemény, hogy az új adórendszer bevezetését legjobb lenne elhalasztani. Arra is gondolni kell, hogy az általános forgalmi adó bevezetése egy hanyatló, leépülő gazdaságban ellenkező hatást is gyakorolhat. A gyengülő lakossági vásárlóerő beszűkítheti a költségvetési forrásokat, s ezáltal még jobban csökkenhetnek a lakossági jövedelmek, a reálbérek és a szociális jövedelmek, ami végső fokon erős inflációs hatást fejt ki. Bárhogy is van, miként az árliberalizáción és a korona devalválásán, ezen a próbatételen is túl kell esni, ha a piacgazdaság bevezetését és a nemzetközi gazdasági életbe való szerves bekapcsolódást komolyan akarjuk venni. Egyelőre még nem tudjuk, hogy az adóreformnak már a következő évben milyen következményei lesznek, s milyen intézkedésekre lesz még szükség a kiegyensúlyozott költségvetés kidolgozásához és fenntartásához. Mindenesetre csak azután lehet szó annak mérlegeléséről, hogy mikor lesz vége a gazdasági recessziónak, s mikor indulhat el egy új növekedési folyamat. Az új adórendszer bevezetése olyan mély beavatkozást jelent a pénzügyi-gazdasági viszonyokba, amilyent az árliberalizálás jelentett, esetleg annál is nagyobbat. Ezért teljesen irreális dolog egy adóreform előtt álló ország gazdasági helyzetét összemérni például egy olyan országéval, ahol az új adórendszer bevezetésével már néhány éve küszködnek, ahol súlyos gondokat jelent a kétszámjegyű infláció leküzdése és a költségvetési hiány kiküszöbölése. •-------------------------------------------------------\ Az áfa helyzete a vámunióban V________________________________ Az előbbiekhez hozzá kell tenni, hogy az általános forgalmi adónak külgazdasági vonatkozásban van egy lényeges vonása, mégpedig az, hogy a kivitel adómentes, a behozatalt pedig olyan adó terheli, mint a belföldi termékekét vagy szolgáltatásokét. Amennyiben tehát két ország között kiegyenlített a külkereskedelmi mérleg, akkor egyik sem nyer vagy veszít a kölcsönös kereskedelem adóztatása során. Mivel az árba beépített általános forgalmi adót a fogyasztó fizeti meg, így az áfa az importáló ország költségvetési bevételét képezi. Ez a körülmény a Csehország és Szlovákia között kialakítandó vámunióban is érvényesülni fog. Itt nemcsak az jelent majd gondot, hogy a két állam kölcsönös áruforgalma aligha lesz egyensúlyban, hanem az is, hogy a Csehországba irányuló kivitel részaránya a szlovák termelési értékben jóval nagyobb lesz, mint a Szlovákiába irányuló kivitelé a cseh termelési értékben. E problémák megoldásának több módja is lehet, de mindegyik a vámpolitikára vonatkozó kormányközi egyezmény rendelkezései szerint a vámhivatalok hatáskörébe fog tartozni. MAKRAI MIKLÓS December végéig Erdők visszajuttatása A CSK Mezőgazdasági Minisztériuma felhívja a figyelmet, hogy az 1991. évi 229-es számú törvény értelmében 1992. december 31 -én lejár az erdők visszaigénylésének határideje. A határidő lejártáig kell a jogosult személyeknek érvényesíteniük igényeiket a törvény által előírt módon. Az erdők átadása azonban a határidő lejárta után is megvalósítható. Hogy a tulajdonosok a határidő lejárta miatt ne veszíthessék el jogaikat, az 1991. évi 229-es számú törvény 1992. évi 93-as számú törvénymódosítása értelmében ezen eljárást javasoljuk: A jogosult személy az illetékes földhivatalban érvényesíti igényét, és egyidejűleg felszólítja a köteles személyt az ingatlan visszaadására. Köteles személy az, aki a tárgyat 1991. május 21-éig birtokolta - az erdők esetében általában az Állami Erdőgazdaság. Kérelmüket vagy az eddigi erdészeti vállalathoz, vagy az erdőigazdasághoz, esetleg a Cseh Erdőgazdasághoz (cím: 501 68 Hradec Králové, Premyslova 1106.) nyújthatják be. A kérvénybeadás után hatvan napon belül a jogosult és a köteles személy szerződést ír alá az ingatlan átadásáról, melynek jóváhagyása a földhivatal hatáskörébe tartozik. Az esetleges kárpótlással vagy leltárnál kapcsolatban felmerülő kérdéseket utólag is intézhetik. Fontos, hogy a jogosult személy az előírt módon és a határidő lejártáig, tehát 1992. december 31-éig érvényesítse jogigényét. Ezt az információt Magdaléna Hermanová a Cseh Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériumának szóvivője közölte a sajtóirodával. A 34. brünni nemzetközi gépipari szakvásáron és a vele párhuzamosan zajló SÍMET kiállításon 39 országból 3176 cég vett részt. A rendezvényre mintegy 280 ezer ember volt kíváncsi. Kérdés persze, hány volt köztük a bámészkodó, s mennyien érkeztek üzletkötési szándékkal? A szakzsűri 18 terméket jutalmazott vásár(arany)éremmel. Díjat kapott többek között a Sytavyi Szerszámgépgyár egyik kiállított terméke is. Hogy miért épp a szóban forgó cég termékét emeljük ki a sorból? Nos, elsősorban azért, mert az idei seregszemlén talán a legnagyobb érdeklődés a szerszámgépek iránt mutatkozott. A vásárlási, üzletkötési szándékkal érkező hazai és külföldi látogatók több mint hatvan százaléka állami vállalatot képviselt, az érdeklődök harmincvalahány százaléka pedig magáncégeknél dolgozik. Már ez a két adat is sok mindent elárul... A gépipari vásárral egybekötve került sor a SÍMET szakkiállításra is. A másodízben meghirdetett árumintavásár a termelőszférában tevékenykedő vállalatok, üzemek, magánvállalkozók támogatására irányult. „Megálmodói“ elsősorban lehetőséget akartak adni a gépgyártó cégeknek, valamint a vállalkozó szellemű kisiparosoknak is új, gyümölcsöző üzleti kapcsolatok teremtéséhez s a már meglévők továbbfejlesztéséhez. A SÍMET szakkiállítás révén a kezdő vállalkozók is megismerkedhettek a műhelyek létesítéséhez feltétlenül szükséges legmodernebb szerszámokkal, gépekkel, munkaeszközökkel. A kezdeményezést csak dicsérni lehet. Más kérdés persze, hogy az érintettek éltek-e a kínálkozó lehetőséggel. Mindez belátható időn belül kiderül. Ha a közeljövőben kisiparosaink keze alól - talán éppen a vásáron látott s megvásárolt, netán megrendelt gépek segítségével - kifogástalan, remekül megmunkált termékek kerülnek ki, a rendezők nyugodt szívvel elmondhatják: az igyekezet nem volt hiábavaló! Az érdeklődők a SÍMET szakkiállításon elsősorban fém- és fa-, valamint műanyagmegmunkáló szerszámgépeket láthattak és vásárolhattak. Emellett - és bizony a mai körülmények között ez sem elhanyagolható szempont - sokféle felújított, modernizált s nem túl drága szerkezeteket is láthattunk. Ezúttal nem hiányzott a megfelelő szakirodalom sem, no és a védőöltözetekből is aránylag gazdag volt a kínálat. Együtt I könnyebb? A vásár iránt már a nyitás előtt élénk érdeklődés mutatkozott. Az idén Csehszlovákián kívül több neves külföldi cég is közszemlére tette termékeit, melyek minőségéről helyben meggyőződhettek a látogatók. Egy, a magánvarroda nyitásának gondolatával foglalkozó fiatalasszony például nem elégedett meg a varrógépeket kínáló német cég általános tájékoztatójával, fogta magát, s a két- és háromtűs, kettős láncöltéssel dolgozó gép mögé telepedett, és azon melegében meggyőződött a masina képességeiről. - Elégedett vagyok - jelentette ki a tüzetes vizsgálódás után -, megköthetjük az üzletet! A brünni nemzetközi vásár nem veszített hírnevéből. Fényesen bizonyítja ezt a sok külhoni kiállító is. Az egyes nyugati cégek komoly üzletkötési szándékkal érkeztek a seregszemlére. A szocialista tervgazdálkodás nem sok lehetőséget adott nálunk a vállalkozások kibontakozására. Most, miután leomlottak a korlátok, s egész nemzetgazdaságunk irányt váltott, a piacgazdaságra való áttérés, a termelés korszerűsítése elképzelhetetlen a hatékony, nagyteljesítményű munkagépek nélkül. Ilyen gépekre viszont (egyelőre?) jószerével csakis külföldről, elsősorban Európa nyugati részéről, valamint Amerikából, Kanadából számíthatunk. Mindennek persze jelentős gazdaságpolitikai vetülete is van. Tudjuk jól: kifogástalan minőségű, legfőképpen tőkés piacra szánt árut lehetetlen a századforduló táján gyártott gépmatuzsálemeken előállítani. A géppark felfrissítéséhez, lecseréléséhez viszont komoly töke szükséges. Pénze azonban szinte egyetlen belföldi vállalatnak sincs. A legtöbb gyárunk egzisztenciális gondokkal küzd, s nap mint nap újabb és újabb létszámcsökkentésekre kényszerül. A modern gépek „átvállalják“ az emberek munkáját. Kérdés viszont, hogy mit szólnak majd mindehhez az utcára kerülő dolgozók? Több vállalat külföldi partnerrel kötött „vegyesházasságban“ látja a talpra állás lehetőségét... A szakemberek szerint a vásár külkereskedelmünk liberalizálódásának s az országban végbemenő változásoknak a hú tükörképe volt. Egyelőre az átlagember mindebből vajmi keveset érez. A vásárló az egekig szökő árakat látja, s a legtöbbször fogalma sincs arról, mi zajlik a kulisszák mögött. Pedig - állítólag - már elkezdődött a „talpraállítási folyamat", amelynek gyümölcseként jó aratás elé nézhetünk. Igen ám, de ahhoz, hogy aratni tudjunk, gondosan előkészített földbe kell elvetni a magot. Ellenkező esetben az igyekezet csupán igyekezet marad... A lakosság a nemzetközi együttműködésről A Szlovák Statisztikai Hivatal által végzett közvéleménykutatás során, a megkérdezettek 41 százaléka tartotta Németországot Szlovákia legmegfelelőbb gazdasági partnerének. Legjobb politikai partnerként 28 százalék jelölte a németeket. A felmérést augusztus első felében végezték. 1499 személyt kérdeztek meg, és kiválasztásukkor figyelembe vették korukat, lakhelyüket és nemzetiségi hovatartozásukat is. A második helyre Oroszország, Ukrajna és más FÁK-államok kerültek (38-14 százalék), a harmadik helyen Ausztria áll 43-25 százalékos Indexszel. Csehországnak csak a negyedik hely jutott (18-16 százalék). Az ötödik az USA és Kanada (17 és 20 százalék), utánuk következik Magyarország, Lengyelország és Japán. A felsoroltakon kívül más országokat a megkérdezettek 16-19 százaléka tartott Szlovákia legmegfelelőbb partnerének. Sokan (17-26 százalék) nem tudtak mit felelni a feltett kérdésre. (?) ZOLCZER LÁSZLÓ Kisüzemek, műhelyek létesítéséhez is találhattunk berendezéseket (A szerző felvételei)
