Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-31 / 245. szám
1992. október 31. Színes Szabad ÚJSÁG 9 Brecht, a nőcsábász Egyedül alkotott a drámaíró? John Fuegi angol kutató szerint Bertolt Brecht, a világhírű német költő és drámaíró legjobb müveit nem egyedül írta. A tudós szerint Brachtet mindenekelőtt barátnői - és, nem is voltak kevesen - segítették néhány jelentős müvének megalkotásában. Fuegi állításai természetesen óriási vihart kavartak. Az 56 éves egyetemi tanár, író és filmgyáros az egyik legaktívabb Brecht-kutató, aki minden évben évkönyvet ad ki, amelyben a világhírű íróval kapcsolatos új ismereteket, eddig meg nem jelentetett dokumentumokat adja közre. Határozottan vallja, hogy Bertolt Brecht nem egyedüli alkotója műveinek. Legjobb színpadi darabjait nem maga írta. Hogy kik voltak a segítők? Elsősorban „szeretőinek egész hadát hívta segítségül", állítja Fuegi. Az angol tudós ezt a témát már 1987-ben megpedzette, mégpedig egyik terjedelmesebb eszszéjében, amelyet a Cambridge Egyetem évkönyve közölt. Azóta természetesen további érdekes és értékes adatokat gyűjtött össze. Nézete szerint Brechtnek rengeteg „munkatársnője“ volt. Például már a húszas évek elején találkozott Elisabeth Hauptmann-nal. Az író akkoriban sovány volt, mint a kiéhezett farkas, s általában a berlini műtermekben fényképeztette magát fekete bőrkabátjában. Szivarral a kezében sétálgatott az utcákon, miközben csodálói és rajongói körülvették öt, autogramot kértek tőle. De gyakorta járogatott el filmrendezőkhöz, koreográfusokhoz, zenészekhez - akikkel (természetesen exkluzív hölgyek jelenlétében) nagyokat szórakozott. Ebben az időben Elisabeth Hauptmann segített neki Baal című színművének a megírásában. A hölgy egyébként kiválóan fordított angolból, Fuegi egy kissé nyersen és durván jegyzi meg: „Hát igen, szex ellenében szöveg!“ A Koldusopera nyolcvanöt (!) százalékát is Elisabethnek tulajdonítja a brit tudós, sőt mi több: szerinte a Szent Johannát teljes egészében a hölgy írta! A következő nő a „sorban“ Ruth Belauo svéd színésznő volt. Ő mindenekelőtt A kaukázusi krétakör című darab megírásában segített az írónak. Brecht munkanaplójába bejegyezte azt is, hogy Hella Wuolijoki finn írónő nem csupán a házát „adta kölcsön“ neki, hanem több értékes dokumentumot is átadott számára. Az alapos tanulmányozást követően Fuegi megállapítása teljesen egyértelmű: közös alkotások a finn írónővel is! 1930-ban Brecht Berlinben ismerkedett meg Margaret Steffinnel, akivel egészen 1941-ig működött együtt. Margaret az említett évben tuberkulózisban halt meg. Az író naplójába bejegyezte, hogy nagyon hiányzik neki Margaret, alkotni sem tud nélküle... Fuegi meg van győződve arról, hogy Brecht a „munkatársnőivel“ való találkozás előtt egyszerűen képtelen volt női alakot ábrázolni az irodalomban. Véleménye szerint A kurázsi mama című darab Margaret Steffi alkotása. Ki tudja? Több kiváló Brecht-ismerő számára egyáltalán nem meglepőek Fuegi állításai. Mert Bertolt Brecht valóságos mágnesként vonzotta a hölgyeket: szexualitásával, intelligenciájával, valamint színészi tehetségével sok nőt csábított el. Az is köztudott, hogy hölgyismerösei közül néhányat titkárnőként is alkalmazott, s ötleteket, gondolatokat, sőt mi több, verseket „lopott“ tőlük. Hogy miképpen sikerült összegyűjteni John Fueginek ezeket a tényeket? Elsősorban a kéziratok rendszeres tanulmányozása által jutott hozzájuk, amelyeket a Hatvanion Brecht fia, Stefan helyezett el. Ez idáig azonban továbbra is megválaszolatlan a kérdés: vajon Brecht hölgyismerősei, barátnői miért egyeztek bele abba, hogy nevük titokban maradjon? Lehet, hogy mindezt a marxista és kommunista ideálok nevében tették... Vagy egy másik variáció: az akkori színházigazgatók egyáltalán nem voltak hívei a feminizmusnak. Magyarán: nem kedvelték a hölgyszerzöket sem! Egyedül alkotott tehát Bertolt Brecht? Versei és munkanaplói a bizonyítékok arra, hogy nem. De megdöntötte a régi színházi elméletet, hogy kifejezhesse azt, ami a német utcákon, a berlini szórakozóhelyeken és a totalitárius Európában játszódik le. Ezt viszont - egyedül kellett elvégeznie! (s) Brecht feleségével, Helen Weigel-lel, ben Párizsba való érkezésük idején, 1954-Népvándorlás Közép-Ázsiában Az izraeli bevándorlási hatóságok annak lehetőségét tanulmányozzák, miként lehet kimenteni Tádzsikisztánból az ott élő 12 ezer zsidót. A közép-ázsiai köztársaságban polgárháborús jellegű cselekményekre került sor, és az iszlám fundamentalisták előretörésétől, a Teheránnal való kapcsolatok szorosabbá válásától tartanak. Miközben az izraeli társadalom a Szovjetunióból, majd a változások nyomán az utódállamokból érkezett több százezer bevándorló beilleszkedését igyekszik mielőbb keresztülvinni, előtérbe került a válságövezetekben élő zsidók kimentése - részben a súlyos harci cselekmények miatt, részben az elszabadult indulatok következtében jelentkező antiszemita megnyilvánulások miatt. Boszniából kimentették az összes gyermeket és sok felnőttet, Albániából a 2300 lelket számláló, teljes zsidó lakosságot. Hasonló akciókra került sor - részleges kivándorlással - Horvátországban és Moldovában. Újabban a közép-ázsiai új köztársaságokból, tehát nemcsak Tádzsikisztánból számítanak tömeges jövetelre. A Haarec című izraeli újság jelentése szerint az egykori szovjet köztársaságokban mintegy 200 ezerre becsülik a zsidók számát, s 95 százalékuk (!) foglalkozik az Izraelbe távozás gondolatával. Majomüzlet Japánban Kígyóbőr az ékszerboltban szórakoztatásra történő felhasználása a hetedik században kezdődött. A japán szupermajom, a hétéves Jlro hírnevét televíziós hirdetések alapozták meg. De nemrégiben nagyot alakított a Yoshítsune című kabuki drámában is. Idomárja, a 31 éves Taro Murasaki ezen felbátorodva három másik majommal együtt fellépett egy kabuki bemutatón a New York-i Lincoln Centerben szeptember elején. Jiro igazi világhírre egy különleges szereppel tett szert. Ha ugyanis elhangzik a parancs: „Bush-szan éppen úgy ájul el, mint Bush amerikai elnök, Japánban tett látogatásakor, a tiszteletére adott állami vacsorán. London felhördül, Stockholm megsértődik Csak nő vigyázhat a gyerekre?- Fiú és szerződése van, mint házipesztonka, Angliában? Ilyen nálunk nem létezik! Az angol törvények szerint egy külföldi házipesztra csak hajadon lehet, 17-21 év között. Vegye az útlevelét, utazzék vissza Svédországba, ha pedig nem, hát letartóztatjuk!- mondta egy brit útlevélkezelő, amikor a 19 esztendős svéd fiatalember, Johann Engelstedt Londonban landolt, elfoglalandó új munkahelyét a Baugham családnál, Leicesterben. A svéd fiatalok igen népszerű házipesztonkák, mert általában kitűnően beszélik az angolt. Svédországban ma már a férfiak is vállalnak ilyen munkát. A BBC angol tévé nagy szenzációt csinált a férfi babysitter-jelölt meghurcolásából. Az angol határőrség ugyanis három órán át fogságban tartotta Johannt. Anglia felhördült, Svédország megsértődött. A Baugham család az Európa Parlamenthez akart fordulni. Szerintük a svéd fiatalember ideális gyermekgondozó, a család négy csemetéje (a legifjabb négy-, a legidősebb tizenegy éves) odavan érte. Csakis őt akarják, pedig tízen pályázták az állást. Kilenc leány - és Johann. Ő állta ki a próbát.- A legjobban bánt a gyerekekkel- állítja lan Baugham, a papa. Ekkor lépett közbe az angol egyenlőségi jogokkal foglalkozó hatóság. A kormány és a parlament rögtön reagált, a svéd férfipesztra egy hónapos ideiglenes munkavállalási engedélyt kapott Angliában és megígérték, hogy egy hónapon belül megváltoztatják azt a törvényt, amely kivételesen a férfiakat diszkriminálja a munkaerőpiacon. A nők diszkriminációs gondjait nem szokták ilyen gyorsan intézni - olykor évezredekig is eltarthat... Romok a homok alatt Isten porig rombolta Ubart, a bűn városát Aki Prága belvárosában sétálva, az egyik kirakatban egy hatalmas pythont vesz észre, az ne lepődjék meg túlságosan. Még akkor sem, ha azonnal rájön, hogy nem egy állatkereskedés előtt álldogál. Az üzlet tulajdonosa ugyanis ékszerész, és még csak szakmát sem változtatott. Mint kiderült, csupán megunta, hogy állandóan a betörésektől kelljen rettegnie. Az ötlet nagyszerűnek bizonyult, a méretes kígyó eddig igazán megtette a magáét, mert amióta elfoglalta a kirakatban rendszeresített őrhelyét, a tulaj nyugodtan alhat. Az ékszerész duplán dicséri házőrzővé „vedlett“ állatát. Őrszemként ugyanis csupán éjszakánként szolgál, napközben viszont vonzza a vásárlókat. A kirakat előtt szinte mindenki megáll, s a korábbihoz képest, jóval többen még a boltba is bekukkantanak, sőt vásárolnak is. A python, bár még igen fiatal, máris kétméteresre nőtt. Gazdája szerint „felnőtt állapotban" elérheti jelenlegi méreteinek a kétszeresét is. Csak aztán legyen hely az ékszereknek ... Az Arab-félszigeten, a mai Omán déli részén egykor gazdag és büszke város állott, melynek a falai aranyból voltak. A Korán, a mohamedánok szent könyve Imámnak nevezi a négyezer éves települést, amely az ókori világban a tömjénről és lakosai bűnös életmódjáról volt ismert. Ptolemaiosz alexandriai geográfus Kr. e. II. században Omanum Emporium (ománi piactér) néven írt a mai Salalah városától északnyugatra fekvő helyről, ahol ma régészek folytatnak ásatásokat, hogy felszínre hozzák a több ezer éves romokat. A legenda szerint Shaddal ibn Ad király oázist hozott létre a sivatag kellős közepén, amely a leírások szerint mintha a paradicsom hasonmása lett volna. A tornyok városát az Ezeregyéjszaka meséi Ubarként említik, s a település hasonló sorsra jutott, mint a bibliai Szodoma: Isten ezt a várost is megsemmisítette gonoszságáért. Azóta is azt tartja egy arab mondás, hogy ,,Aki rábukkan Ubarra, az biztosan meg fog bolondulni". A mohamedánok hite szerint Allah letörölte a föld színéről a városba vezető utakat, hogy senki se találhasson rá a településre. A kérdés most elsősorban az, hogy a Koránban említett Imam és az Ezeregyéjszakában szereplő Ubar vajon egy és ugyanaz a város-e? T. E. Lawrence „a homok Atlantiszaként“ utal a településre. Régészeti expedíció megindítását tervezte a század elején, álma azonban, hogy megtalálja az ősi várost, soha nem válhatott valóra. Sikertelenül zárultak az 1947-ben, majd 1953-ban indított Thyssen bárónőt vesz feleségül Habsburg Ottó fia Nemrégiben tartotta eljegyzését, jövőre pedig megházasodik Habsburg Károly, az utolsó oszták-magyar uralkodói pár, Károly és Zita unokája, Habsburg Ottó 31 éves fia - tudatta közleményében Habsburg Ottó szóvivője. A boldog ara Francesca von Thyssen-Bornemisza bárónő, a nagyiparos és kultúrmecénás Hans-Heinrich von Thyssen-Bornemisza báró és Fiona von Thyssen-Bornemisza bárónő 34 éves lánya. Francesca művészettörténész, egy luganói alapítványt vezet, amely meg akarja menteni Közép- és Kelet-Európa veszélybe került kulturális örökségét, egyben apja egyedülálló műgyűjteményének kurátora is. Ifjabb Habsburg az osztrák légierő főhadnagya, az osztrák Páneurópai Mozgalom elnöke, az utóbbi időben hobbiból televíziós kvízműsorban is szerepel. Francesca és Károly a Lövészárokban elnevezésű, Horvátország javára indított akció során ismerkedett meg Károlyváros közelében. A kölni Express szerint egyebek között UNESCO-emblémás léggömböket erősítettek megsérült templomtornyokra, hogy felhívják a világ figyelmét a felbecsülhetetlen értékek értelmetlen elpusztítására expedíciók is. 1981-ben egy amerikai milliomos, Bertram Thomas angol felfedező memoárja alapján elhatározta, hogy végére jár a rejtélynek. Az expedícióhoz a filmes Nicholas Clapp is csatlakozott. Kutatómunkájuk során a több ezer éves legendák mellett a legújabb technikát is felhasználták. Egy új radarrendszert hívtak segítségül, amellyel Egyiptomban korábban betemetett folyóágyakra is rátaláltak. A Challenger Űrrepülőgép fedélzetéről 1984-ben az Arab-félsziget déli részén fehér sávokat fedeztek fel, amelyek valaha több ezer kilométer hosszú karavánutak voltak. Némelyiküket 183 méter magas homokréteg fedte. Az ásatások tavaly novemberben indultak meg, s mindjárt az elején nem várt eredményt hoztak. Hamarosan a felszínre került egy nyolcszögletű kastély, amelynek falai a kilencméteres magasságot is elérték. Bár az erődítmény csak százötven embernek adhatott otthont, az archeológusok több mint negyven táborhelyet találtak az építményen kívül. A rom egykor raktárak, lakóépületek és afféle ókori irodahelyiségek együttese lehetett. Római, görög, kínai, egyiptomi és szíriai cserépdarabokat találtak a helyszínen. A leletek közül a legrégebbi Kr. e. 2800-ból származhat. Ez azt jelenti, hogy az Arab-félszigeten már legalább olyan régen városi település létezett, mint Mezopotámiában. Azon egyelőre vitatkoznak a tudósok, hogy valóban az ókori Ubar romjait találták-e meg. A legfőbb ellenérv az, hogy a Korán szerint Isten porig rombolta a várost. A kiásott romok viszont többé-kevésbé épnek mondhatók. A városközpont azonban valóban leomlott, méghozzá azért, mert az épületek alatt kiépített víztartály egyszerűen nem bírta ki a ránehezedő falak nyomását. Az ókori Ubar a tömjénről volt nevezetes, amelyet orvosságként és parfümként, továbbá hamvasztásra és balzsamozásra egyaránt használtak. Ez az a terület, ahol a Biblia szerint Sába királynője uralkodott, s innen kerülhetett a tömjén a jeruzsálemi templomokba. Az is elképzelhető, hogy erről a helyről származott a tömjén, amit a Szentírás szerint a gyermek Jézusnak adtak. Az ásatások előreláthatóan mintegy öt évet vesznek majd igénybe, s ha beigazolódnak az előzetes várakozások, akkor a világ olyan értékű felfedezéssel gazdagodhat, mint Pompei esetében.
