Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-30 / 244. szám
IV 1992. OKTÓBER 30. Mi hogyan tárolható Niumms GAZDA SZERVIZ A kertben teleltethető A póréhagyma Az augusztus végén, szeptemberben kipalántázott póréhagyma a fagyok beálltáig szépen megerősödött. Aki eladásra termesztette, az idén szép árat kapott érte. Aki viszont saját fogyasztásra, az is jól jár, mivel harmincöt-negyven koronába kerül kilója. S ha ott van a kertben, nem kell érte pénzt adni. A hó alól is szedhető. Ezért jó, ha könnyen hozzáférhetővé tesszük, hogy a nagyobb hóban is feláshassunk belőle annyit, amennyit levesbe, salátának felhasználunk. A petrezselyem Az elvermelt, pincében tárolt leveszöldség mellett az előrelátó háziaszszony hagy a kertben annyi petrezselyemgyökeret, hogy a mélyhűtőbe eltett petrezselyemzöld mellett legyen mindig friss zöldpetrezselyme is. A vékony, laza hóréteg védi a kiszáradástól, kifagyástól, de a lomb, a nádtakaró jó rá, hogy könnyen hozzáférhető legyen. A bimbóskel A kora ősszel kipalántázott bimbóskel tél elejére fejlődik ki igazán. A tömör, sárgás, érett kelbimbók egész A felvételen látható kézitömőt még ma is csak kevesen használják. Talán azért, mert az üzletben csak elvétve kapható és a házilag készített pléhtölcsérek között nagy a különbség. A barkácsolók ugyanis tudják, hogy a tölcsér keskenyedő nyaka nem maradhat éles, mert felsértheti a kacsa nyelőcsövét, begyét. A spiráltekerő, amellyel a kukoricaszemek simán, gyorsan és egyenletesen kerülnek a hízásra fogott kacsa begyébe, csak akkor jó, ha nem akadozik, nem szorul. A körültekintés nélkül „gyártott" kézitőmők éppen ezeket az első pillantásra szinte észrevétlen tulajdonságokat nélkülözik. Ha már a kacsahizlalásról beszélünk, ne hagyjuk figyelmen kívül: — a kézitömő előnye, hogy nem kell a földre szorítani zsákkal, lábbal a A nagyüzemi mezőgazdaságban egész sor előírás szabályozta és szabályozza a dolgozók egészségvédelmét. Mindent pontosan meghatároztak: hogyan, hányszor kell fertőtleníteni az istállókat, miként kell rendben tartani a gazdasági udvarokat, milyen munka- vagy védőruhát kötelesek viselni a mezőn, a vegyszerekkel vagy az állattenyésztésben dolgozók. Mindenki tudja, hogy ezekből az előírásokból alig valamit tartottak, illetve tartanak be a szövetkezetekben, állami gazdaságokban. Főleg most, amikor nincs pénz munkaruhára, védőruhára. Az „előírt”, a megfelelő lábbeli és kesztyű azonban még ma sem luxus, ezt követelnie kell(ene) minden dolgozónak. Hiszen ha baleset történik, őt fogják elsősorban hibáztatni, felelősségre vonni. Az üzem mindig végi magát azzal, hogy aláíratja dolgozóival (sokszor azt sem tudják, mit írtak alá) hogy megismerkedtek a biztonsági előírásokkal. Az etető, állatgondozó leggyakrabban nem is tudja, mire van joga: kérnie kellene a szükséges öltözéket, lábbelit stb. Megkövetelhetné, hogy az üzem előírás szerint fertőtlenítsen. Ugyanis számtalan állatbetegség van, amely az emberre is átterjedhet. A munka-, illetve a védőtólen szedhetők. Kitűnő levesízesítő, de önálló ételként is fogyasztható. Kissé fanyar íze rövid előfőzéssel eltüntethető. De kár a benne lévő vitaminokért, ásványi sókért, ezért inkább szokjunk az ízéhez. Nagyon hideg vízből kivéve, kissé megtisztítva, finomra szeletelve, nyersen salátákba is keverhetjük. kacsát. Kézmagasságban elhelyezett állványon, asztalon, ha zsákdarabbal áttekerjük, leszorítjuk a szárnyait, nyugodtan tömhető. — A hízókacsák helye mindig legyen száraz. Ne sajnáljuk alóluk a szalmát. — Mindig legyen elegendő, tiszta ivóvizük. — A fiatal, hizlalásra fogott kacsákat ne tömjük túl. Inkább tömjük őket többször naponta, mindig azonos időben. Ellenőrizzük, hogy megemésztették-e az előző kukoricaadagot — Jó, ha a kukoricát megabáljuk. Vigyázzunk azonban, hogy ne melegen használjuk fel. Tegyünk rá kis zsiradékot, hogy jobban csússzon. — Ha azt akarjuk, hogy a májára hízzon a kacsa, akkor az abáló vízbe szórjunk cukrot. A cukor ugyanis elősegíti a májnövekedést. ruhának ez ellen is védenie kellene. De az előírások olyan körülményesek, hogy a munkaruhák, lábbelik tisztántartásával külön embernek kellene foglalkoznia, ha azt komolyan venné egyik vagy másik üzem. Naponta tiszta munkaruhát kellene öltenie a gondozónak, etetőnek, fejőnek (a sapkát is beleértve). A gumicsizmát minden etetés, fejés után le kéne mosni, belülről minden nap formáimnál kitörülni, becsomagolni (hogy átjárja a formalin) és 48 órán át száradni, szellőzni hagyni stb. A munkahelyen (az istállók közelében) étkezőknek fertőtlenítőszerrel gondosan kezet kellene mosniuk minden étkezés előtt, nem szabad a trágyatelepek közelében lévő kutakból vizet inniuk, mert azokba beszivárog a trágyalé, a gazdasági udvarokon tárolt vegyszerek maradéka, a nafta stb. A baromfi- és sertéstelepek, a marhaistállók levegője, a por, a trágya, az állatok bőre, szőre, tolla, a tojás mind közvetlen fertőzés forrása lehet, ha a velük, körülöttük dolgozók nem tartják be az egészségvédelmi előírásokat. Ezek a nem elégszer hangsúlyozott általánosnak tűnő, de alapvető dolgok: A munkaruhát naponta váltani kell, nem elég a munkahelyen A burgonya Legjobb tárolóhelye a pince és a verem. Csak mínusz 7 °C-on fagy meg, de ha tartósan nulla fok körüli hőmérsékleten hagyjuk, akkor édes ízű lesz. Állás közben ez a cukor részben visszaváltozik keményítővé. Tartsuk sötét helyen. A sütőtök Száraz levegőjű helyiségben 50-70 százalékos páratartalom mellett, 0 Celsius-fok feletti hőmérsékleten tartható el. Mínusz 1 °C-on mér megfagy. Gyakran szokták a szabadban hagyni, mondván, ha a dér megcsípi, édesebb ízű lesz. A fagyott sütőtök azonban tárolásra nem alkalmas, mert könnyen rothad. A spárgatök Éretten leszedve, sötétsárga, kemény héjjal a sütőtöknél jobban tárolható, 4—5 hónapig is eláll. Csak mínusz 5—7 °C-nál fagy meg. A csemegeszőlő A teljesen érett, száraz időben szüretelt szőlő alkalmas eltartásra. A háztartási szőlőtárolás legismertebb és egyik legalkalmasabb módja, hogy huzalos vagy lécvázas állványra felkötözzük, felaggasztjuk a szőlőt. Ehhez a gondosan megtisztított fürtökből kettőt a kocsányuknál fogva rafiával összekötünk. Ha nagyobb mennyiséget tárolunk a kamrában, akkor lehetőleg kéthetenként kénezzük ki a helyiséget légköbméterenként 1—2 g kén elégetésével. Utána 20—25 perc múlva szellőztessünk. A romló bogyókat a tárolás ideje alatt távolítsuk el. Hűvös, sötét helyiségben így január, sőt akár márciusig is eltartható a szőlő. — Ha nem emésztette meg a kukoricát, ne halogassuk a kacsa levágását. - h -hagyni — tisztát kell felvenni minden nap! A levetett holmit külön kell mosni, nem a család többi ruházatával együtt. Ugyanígy a munkahelyen is külön szekrényre van szükség. A lábbelit is feltétlenül váltani kell, s a munkahelyen hordott gumicsizmában, bakancsban ne menjen be senki a lakásba, a konyhába, se a szövetkezeti telepről a saját gazdasági udvarába! Minden este tetőtől talpig, szappanos vízzel kell lemosakodni, legjobb a zuhanyozás. A hajat, ha védi is a kendő, a sapka, szintén hetente legalább háromszor meg kell mosni. Természetesen ilyen gyakori és alapos tisztálkodás mellett védőkrémeket kell használni. Az Indulona-készítmények puhítják a bőrt, egyben fertőtlenítenek is. Még ilyen nagyfokú elővigyázatosság mellett is előfordul, hogy az állatbetegségek (amelyek az állatokban csupán lappanganak vagy enyhe lefolyásúak) heveny, súlyos formában átterjednek az emberre. Ilyenek a bőr gombás betegségei, pl. a Trichophitiásis (tarlósömör), a Salmonellosis, részben a Brucellózis, a szarvasmarha- és baromfi tuberkolózisa, a Tetanus, a Leptospirózis, az Ornithosis (papagájkór), a száj- és körömfájás stb. Ezekről majd részletesebben szólunk sorozatunk további részeiben. Dr. C».J. Biztonságos, egyszerű Ezeregyszáz éves kárpátmedencei történelmünk során mindig az egyik legfontosabb állatfajunk volt a juh. A juhok száma (sajnos) évek óta és folyamatosan csökken. Ezt a magas vágóbárány- és alacsony gyapjúár, az egységes termelői szemlélet hiánya, a szervezetlen forgalmazás és tenyésztés, a gyakran változó támogatási felfogás, a konkrét piaci információ hiánya okozta és okozza. Az egyes juhtermékek hús-, gyapjú-, tejértékesítési vagy -hasznosítási lehetősége, az abból származó jövedelem alapvetően meghatározza a tartásra szánt juh fajtáját, illetve tenyésztési, nemesítési irányát. Ma elsősorban a hústermelésnek van jelentősége, mert az árbevétel 70-80 százalékát ez adja. A tejtermelés elsősorban az anya báránynevelő képessége miatt fontos, de a többlettej krfejése jó árbevételt nyújthat. A gyapjú jelenlegi árait és értékesítési lehetőségeit tekintve nem csábító termelési cél, de minőségének megóvása fontos. A három termék együttes árbevétele — kiegészülve a trágyáéval — biztos jövedelmet adhat ha a termelés feltételeit az állat igényei szerint megteremtik, és folyamatosan biztosítják. Mellőzhetetlen nálunk a juhtartás azért is, mert a más állatok számára alkalmatlan legelőket mezőgazdasági melléktermékeket is jól hasznosítja, a tarlók is megjárathatók vele. Kinek érdemes juhot tartani? Annak, aki képes kielégíteni a juh igényeit: az állomány nagysága szerinti legelőt, a téli-nyári elhelyezést, ellátását jó minőségű takarmánnyal, gondozásának, egészségvédelmének feltételeit. A juhtartásra vállalkozónak számolnia kell azzal, hogy az év minden napjára van feladata, az elfoglaltság tehát 365 napos. Néhány vagy kisebb falkányi juhot olyan helyen is érdemes tartani, ahol a ház körüli állatokból összeállított nyájat bérelt legelőn tavasztól őszig őriz fogadott pásztor. A tanyák körüli gyepeken helyük van kisebb, „sepregető" állományoknak is. A juh fontosabb biológiai jellemzó'i Teljes fejlettségét 2—3 éves korára éri el, a testtömeg a fajtától függően változik. A merinó anyák általában 40—60, a kosok 70—100 kg közötti testtömeget érnek el. Jó tartással ez növelhető. A juh 5—6 hónapos korában ivarérett, tenyésztésbe venni azonban 10—18 hónapos korában szokták. Hazai gyakorlat szerint a jól táplált, jó körülmények között fölnevelt jerkék éves korban eredményesen tenyésztésbe vehetők. Ennél korábbi — 8—10 hónapos — tenyésztésbevétel is lehetséges, de ennek már átlagon felüli szakértelemmel kell párosulnia. A vemhesség időtartama 150 nap (eltérés 4—5 nap). Az újszülött bárány átlagos testtömege 2,5—3,5 kg, amit 2—3 hetes korára megkétszerez. A bárányok választása 35—40 napos korukban biológiailag már lehetséges. A bárányértékesítés ezt módosíthatja. Elhelyezés Az istálló, hodály világos, jól szellőztethető, de huzatmentes legyen. A hőmérséklet iránt a juh nem igényes, de télen a születő báránynak 12—15 °C-ú környezetre van szüksége. Egy üres anyajuhra 0,8—1,0, a bárányos anyára 1,3—1,5 m2 istáló-alapterületet — az etető-, itatóberendezést is beleértve — szükséges számítani. A juhok évente többszöri egyenkénti állat-egészségügyi kezelése, körömápolása elhagyhatatlan tennivaló. A beteg juhokat célszerű azonnal elkülöníteni, ami kezelését s a többi állat védelmét is szolgálja. Az épület kitakarítása és fertőtlenítése évente legalább két alkalommal fontos tennivaló. Takarmányozás Az évi takarmányszükséglet téli és nyári takarmányozásra osztható. A télit általában 150—180 napra tervezik. Ekkor a juhnak jó minőségű szénára, takarmány- és alomszalmára vein szüksége. Ezenkívül száraz vagy nedves répaszeletet kukoricasilót vagy fűszenázst és leveles kukoricaszárat fogyaszthat. Abrakot e takarmányok kiegészítőjeként, szükség szerint kell adni. Az anyajuhok takarmányozásában három időszak érdemel kiemelt figyelmet: — a pároztatás előkészítése, mert javuló kondíció élénkebb ivarzást és jobb vemhesülést eredményez, — a vemhesség utolsó 40—50 napja, mert életképesebb bárány születik, és a kitőgyelés, a tej mennyisége jobban igazodik a bárány igényéhez, — a szoptatás, illetve a fejés alatti tejtermelés mennyisége és időtartama. A nem vemhes anyajuhok éves takarmányigényének tervezésekor a következő napi fogyasztással számolhatunk: nyári napokra 5—6 kg zöld 0,5 kg takarmányszalma 0,15—0,25 kg abrak téli napokra 2—2,5 kg széna 0,5 kg takarmányszalma 0,5 kg abrak vagy: 1—1,5 kg széna 0,5 kg takarmányszalma 1,15 kg szenázs (vagy siló) A takarmányozás sor^n mindig figyelemmel kell kísérni az alaptakarmányokat kiegészítő vitaminok és ásványi anyagok biztosítását. Ez a kereskedelemben kapható különböző tápokkal kielégíthető. A betegségek megelőzése jobb és olcsóbb, mint kezelése. A megelőzésnek csak „figyelemigénye’’ és esetleg gyógyszerköltsége van, a betegségnek viszont elhullási veszteségei is lehetnek, nem beszélve a termelési kiesésről. A betegségmegelőzésben kiemelt jelentősége van a juhok körmözésének, az évenkénti fűrősztésnek és a belső élősködők elleni kezelésnek. -g-
