Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-27 / 242. szám

4 Szabad ÚJSÁG____________ Gazdaság 1992.0*0^27.

Az 1993-as szlovákiai költségvetés alapelvei

Szociális kiadásokra 30 milliárddal kevesebb

A múlt héten tárgyalta meg a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának nemzetgazdasági és költségvetési bizottsága azt az anyagot, amelyet a szlovák kormány dolgozott ki a jövő esztendei állami költségvetés alapelveiről. A vitát nem a kormány kezdeményezte, de nem is tett lépéseket az ellen, hogy az említett anyag kikerüljön a kormánykörökből és széleskörübb nyilvánosságot kapjon. Feltehetőleg szondának szánták Meciarék ezt a lépést, mivel az első önálló szlovák költségvetésnek olyan problémákkal kell szembenéznie, amelyek homlokegyenest elütnek választási ígérgetéseiktől, vagyis: a beígért fellendülés helyett további nagymértékű visszaesést jelentenek, ráadásul a szociális kiadások csomagját minden egyes állampolgárt fájdalmasan érintően szándékoznak megnyirbálni.

A költségvetési alapelvek abból indulnak ki, hogy Szlovákiának a saját forrásaiból kell gazdálkodnia, mivel azonban ezek a források reálisan és konkrétan nincsenek felmérve, csak hozzávetőleges bevételekkel tud számolni a kormány. Január elsején új adórendszer lép hatályba, annak következményeit is csak megsaccolni tudja. A jövő évi költségvetés bevételei tehát felelősséggel nem kvantifikálhatók.

Mivel január elsején kettéválik az ország, a Szlovák Köztársaság valós önállóságához eddig még hiányzó intézményeket is ki kell építeni. A költségvetési kiadási oldalt tehát terhelik olyan új tételek is, mint a hadügy és külügy. Új, önálló védelmi rendszert, új külképviseleti szerveket kell létrehozni. Az utóbbi hetekben számos szlovák politikai és gazdasági szakember, vezető kormánytag tett puhatolózó körutat a fejlett nyugati államokban, hogy megtudakolja, milyen feltételek mellett számíthatna az önálló Szlovákia kedvező nyugati fogadtatásra. Ebből, valamint a Csehországgal folyó tárgyalásokból egyértelműen kitűnik, gazdasági szempontból az egyik követelmény a kiegyensúlyozott költségvetés lenne. A megvitatott alapelvek erre épülnek. A költségvetési hiány elkerülése érdekében erőteljesen meg kell nyirbálni a költségvetési kiadásokat. Ennek a következménye, hogy a szociális kiadásokon kb. harmincmilliárd korona megtakarítást akar elérni a kormány.

Mit takarnak az egyes tételek és számok? - erről beszélgettem HARNA ISTVÁN képviselővel (EPM), a szlovák parlament költségvetési és nemzetgazdasági bizottságának tagjával.-Az idei költségvetési szint megtartásához a pénzügyminisztérium előzetes számításai szerint 20-30 milliárd korona hiányzik. A kormány úgy döntött, hogy kiegyensúlyozott költségvetést akar, ezt az összeget a kiadási oldalon meg kell spórolnia, tehát ennyivel csökkentenie kell a költségvetési kiadásokat. A tervezet szerint tovább csökken a gazdasági szféra támogatása, de ez nem meghatározó, ugyanis a gazdasági reform kezdetétől folyamatosan karcsúsodik ez a tétel, mivel a piacgazdaság felé haladunk, ahol egyre kisebb mértékben avatkozik be az állam a gazdasági életbe. Ami tetemes összeget képez a költségvetési kiadásokban, azok a szociális kiadások, valamint maga az államháztartás. Megnyirbálni csak ezeket lehet. Az önállóság következtében az államháztartás kiadásait nem lehet megnyirbálni, így csak a szociális kiadások csökkenthetők. Pontosan ezt tükrözi a megvitatott tervezet.

A legnagyobb mértékben ez az egészségügyi, az iskolaügyi és a szociális juttatások lefaragásában jelentkezik.- Soroljuk fel, mit is jelentenek ezek a csökkentések konkrétan!- A tervezet szerint január elsejétől megszűnne az ún. állami árkiegyenlítési hozzájárulás, melyet az idei év végéig a nyugdíjasok, a gyesen lévő nők és az ellátatlan gyermekek kapnak 220 korona értékben. Ez 7,1 milliárd korona megtakarítást jelentene. Tartalmazza a tervezet, hogy a gyermekek után fizetett családi pótlékra való jogosultságot is a családok ráutaltságától tenné függővé.- Csak azok kapnák, akiknek az egy főre eső jövedelme nem haladja meg a szociális ráutaltság szintjét?- Feltehetőleg. Ezen kívül a kormány javasolja az iskolai étkeztetéshez való hozzájárulások eltörlését, vagyis a piaci árak bevezetését az iskolai étkezdékben, javasolja az ingyenes tankönyv- és tanszerjuttatás eltörlését. Javasolja, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók ne kedvezményes lakbért fizessenek a diákszállásokon, hanem piaci áron lakhassanak ott. A tervezet szerint eltörlik az állami hozzájárulást a családi házak és a szövetkezeti lakásépítés esetében, eltörlik a viteldíjkedvezményt a diákok és a munkások utaztatása esetében, ugyanakkor piaci árra kívánják emeltetni a viteldijakat a tömegközlekedésben. A kormány javasolja, hogy a munkanélküli segély folyósítását attól tegyék függővé, milyen gazdasági helyzetben van az adott család.-Ez azt jelenti, hogy ha a családomban és természetesen, a mások családjában is az egyik kereső elveszíti állását, csak akkor lenne jogosult a munkanélküli segélyre, vagy a szociális járadékra, ha a másik kereső bevételei nem haladják meg azt a szintet, amelyet ráutaltsági szintként majd megszab a kormány? Mert akkor milyen alapon fizetjük a társadalombiztosítást? És milyen alapon diszkriminál majd így állampolgárokat a költségvetési törvény, miközben az alkotmány, a társadalombiztosítási törvény és az emberjogi alapokmány is másként rendelkezik?- Erre a tényre parlamenti bizottságunk állásfoglalása is rámutatott. Felhívjuk a kormány figyelmét, hogy ezeket a törvényeket a költségvetés jóváhagyása előtt módosítani kellene, ami egyáltalán nem egyszerű folyamat! Óriási szociális feszültségekkel és konfliktusokkal járna!- Mi a helyzet a nyugdíjakkal?- A nyugdíjak csökkentéséről a tervezetben egyelőre nincs szó. Nem hinném, hogy a nyugdíjakhoz hozzá merne nyúlni a kormány.- Szerintem az árkiegyenlítési hozzájárulás megvonásával máris hozzányúlna a nyugdíjakhoz. Ugyanakkor a költségvetés nem számol a nyugdíjak emelésével vagy valorizálásával sem, ami a várható áremelkedések és infláció következtében tetemes reálérték-csökkenést jelent. De folytassuk a felsorolást, hiszen az egészségügyről még nem esett szó!- A tervezet számol bizonyos gyógyszerek esetében a térítési díjak bevezetésével. Ugyanígy térítési díjat tervez a gyógykezelésben; a kórházi ellátás során pedig az étkeztetés egy bizonyos hányadának költségeit maga a beteg viselné. Megvonnák a költségvetési hozzájárulást az ivóvíz-, agáz- és hőszolgáltatás esetében, ami szintén növelné a lakossági kiadásokat. És ami még nagyon fontos: a költségvetés nem akarja tovább vállalni a kedvezményes lakossági bankhitelek kamat-hozzájárulását. Hogy ez mit

jelent? Azt például, hogy a lakásvásárlásra és lakásépítésre felvett kedvezményes kamatozású hitelek kamata a piaci szintre emelkedne, ugyanígy megnövekednének az ún. ifjúházaskölcsönök kamatterhei. Ezek esetében ugyanis a kiszabott lakossági és a mindenkori piaci kamatozás közti különbséget az állami költségvetés fizette ki a bankoknak.- Ez tehát a költségvetési kiadások restriktiv része. Tartalmaz-e ezzel szemben valamilyen progresszív elemet, fellendítést előmozdító gazdaságfilozófiai elképzelést legalább a tervezet? Mert hisz nem elég, ha az állam átruházza a terheket a lakosságra, ahhoz, hogy az állampolgár fizetni tudjon, neki is szüksége van jövedelemre...- Sajnos, legutóbbi beszélgetésünk óta a helyzet semmit nem változott.

A kormánynak mindmáig nincs gazdaságfejlesztési stratégiája. Ebben a költségvetési tervezetben is például nevetséges egymilliárd koronát különít el fejlesztési programokra. Ez a jelen helyzetben annyi, mint süketnek a jó reggelt! Sehol nincsenek azok a receptek, amelyekkel a kormánypárt képviselői a választási kampány során az embereket butították. A parlament már többször felszólította a kormányt, hogy terjessze elő gazdasági stratégiáját, fejlesztési elképzeléseit, de úgy néz ki, hogy a szép szavak ellenére nincsenek elképzeléseik.- Jelenleg tehát nincsenek pontos adatok a várható állami bevételekről. A kormány által becsült bevételhez mért kiadásokat szorgos könyvelőként megtervezi a pénzügyminisztérium úgy, hogy jó mélyen belenyúl a kisember zsebébe.- Saját magával szemben is restriktiv, amikor beütemezi az államigazgatásra fordítandó összegek húszszázalékos csökkentését. Ez az adminisztratívát érinti. De számol a kulturális szférának nyújtott dotációk megvonásával, valamint a Pro Slovakia alaphoz való hozzájárulás lefaragásával is. A Pro Slovakiáról rendelkező törvény kimondja, hogy erre az alapra a költségvetési bevételek 0,5 százalékát kell az államnak befizetnie. A kormánytervezet ezt úgy akarja módosíttatni, hogy az állam csak lehetőségeihez mérten legyen köteles támogatást nyújtani. Ugyancsak csökkenteni akarja az egyházak költségvetési támogatásának mértékét is.- A fenti tények, így, egy csokorban azt mutatják, rettenetesen nagy ára van Szlovákia önállóságának. Egyik napról a másikra ilyen óriási terheket zúdítani a lakosságra rendkívül kockázatos lehet. Meciar kilábalási programot ígért, akár deficites költségvetés árán is. Nem hiszem, hogy a Demokratikus Szlovákiáén Mozgalom képviselői ennyire nem lennének tisztában azzal, mit tesznek, amikor szavazógépként mindent megszavaznak, amit a kormány elébük tesz. Mert egy dolog a hatalom, de a másik serpenyőn ott van az ország katasztrófába sodrásának rémképe!- A katasztrófa az, hogy a költségvetésnek nincsen egy kibontakozási része. És ezt nem az ellenzéki politikus mondja most, hanem a gondolkodó szakember. A kibontakozás feltételeinek megteremtését pedig a költségvetési elképzelések sem tartalmazzák. Nem konkrét állami vállalkozásokra gondolok, mert az államnak

a piacgazdaság törvényei szerint fokozatosan ki kell vonulnia a gazdaságból, de a feltételek megteremtéséből nem vonulhat ki. Itt például infrastrukturális beruházásokra gondolok, közlekedés- és hírközlésfejlesztésre, mely nélkülözhetetlen a magánvállalkozások beindulásához. Erre a költségvetésben nincs pénz.- Lubomir Dolgos privatizációs miniszter már bejelentette, hogy Szlovákiában a vagyonjegyes privatizációnak az első hullám végeztével vége szakad. Utána a klasszikus módszerrel privatizálják majd az üzemeket, vállalatokat. Ebből jelentős bevételekre számít az ország. Honnan lesz pénz minderre? A külföldi töke egyelőre gyéren csordogál. A bankok meg egyáltalán nem akarnak hiteleket folyósítani magánszemélyeknek, magánvállalkozásoknak.- A bankok hitelkeretei valóban korlátozottak. Mivel a szlovákiai pénzintézetek zömében az államé a többség, kezében tartja a bankokat és rákényszeríti őket az állami kötvények felvásárlására, bár a bankoknak nem fűlik a foguk ehhez. Eddig 16,2 milliárd korona értékben bocsátott ki államkötvényt a kormány. 8,5 milliárd koronával a tavalyi költségvetési hiányt fedezi, 4,2 milliárdot a lakásépítés támogatására 3,5 milliárd korona értékben

pedig a bősi erőmű befejezését akarja elősegíteni. A bankok tehát - tekintettel arra, hogy nem eléggé tőkeerősek - nem képesek az egyenes eladásokat megfinanszírozni, ráadásul feltérképezetlen, mi minden kerülne privatizációra, milyen értékben, és kérdéses, hogy a könyvelési érték mekkora valós értéket jelentene. Ha árverésen értékesítenek valamit, lehet az ár magasabb, de alacsonyabb is ennél. Olykor akár rá is fizethet az állam, mint a BAZ esetében, amikor 300 milliót adott az állam csak azért, hogy a Volkswagen privatizálja a pozsonyi autógyárat.- Itt van ráadásul az eladósodottság, a fizetésképtelenség problémája. Ezt is kezelni kellene.- Ez ördögi kör, amelyből kilépni nagyon nehéz. Ahhoz azonban, hogy az állam megfinanszírozza a perspektivikus vállalatok talpraállítását - melyeket most a másodlagos fizetésképtelenség sújt csak, mert termékeik egyébként kelendőek -, tökére van szükség. És ez a nagy kérdés, hiszen a költségvetés csak az egyik dolog. Ehhez nálunk társul a sokkal súlyosabb gond is: a tőkehiány. S ez a kettő jelenti az igazán nagy problémát. Nem szabad elfelejteni, hogy nálunk a vállalatok döntő hányadának még az állam a tulajdonosa, tehát a vállalatok tőkehiánya és adósságai egyben az állam tőkehiányát és adósságait jelentik.- Ebből elég világosan látható, hogy Szlovákián egyedül a külföldi tőke segíthet. Az viszont gyéren csordogál.- És igazán nem is jelentős mértékű. Egyelőre kisebb magánvállalkozások vannak külföldi részvétellel, meg a kalandortőke jön, amely profitálni akar a helyzetből, rablógazdálkodást folytat, s ha a körülmények már nem játszanak a kezére, kivonul az országból. Ahhoz, hogy komoly és perspektivikus tőkebeáramlás kezdődjék, olyan politikai vezetésre van szükség, amely külföldön is jó kapcsolatokkal rendelkezik, jó hírnévnek örvend, garanciát jelent. A mostani vezetés, sajnos, nem ilyen. Hiába jutottak el már odáig, hogy maguk is látják, nem lesz könnyű a gazdasági kátyúból kikerülni s időnként felajánlják, hogy dugjuk össze a fejünket, találjunk ki valamit közösen, nyíltan nem akarják beismerni, hogy ezt a csatát elvesztették. Újabban arra is apellálnak, hogy az ország helyzete az ellenzék felelőssége is, tehát az ellenzék segítsen. Arról persze hallani sem akarnak, ami demokratikus országokban ilyenkor a járható utat jelenti: hogy lemond a kormány. Mert más a kormány és más az ellenzék felelőssége. S ebben nagy veszély rejtőzik, hiszen ha a gazdasági visszaesés és az életszínvonal csökkenése eléri azt a határt, hogy nagyon komoly szociális feszültségek állnak elő, akkor az utcára vonuló emberek száját be kell tömni. S ha a hatalom kenyérrel nem tudja betömni a szájakat, más módszerekhez folyamodik, hatalmi eszközökhöz nyúl.- ön szerint hol van ez a határ? A harmincmilliárdos megnyirbálás még ,.innen“ van?- Sajnos, szerintem már nem. És ez az igazi katasztrófa. Normális körülmények közt egy ezt felmérő kormánynak le kellene mondania. A törvényhozási tapasztalatok azt mutatják, a hatalom nem ilyen szándékkal kormányoz. Tehát van mitől tartanunk. Békés megoldást a szociális konfliktusra az jelenthetne, ha a kormány belátná hibáit és teret engedne az új választások kiírásának, mely után színre léphetne egy olyan politikai csoportosulás, amely kezelhetővé tudná tenni ezt a csődtömeget. Elsősorban azzal, hogy külföldön partnernek fogadnák el.- Köszönöm a beszélgetést!

N. Gyurkovits Róza

Mit jeleznek a sztrájkok?

Feszültségek és sértődések

Az elmúlt napokban politikai életünk vizeit a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer körül kialakult vita zavarta leginkább, na meg a szövetségi állam kettéválása, amely mindinkább kész tény, csak éppen a feltételekkel van baj, hiszen sem a vagyonelosztásban, sem az állampolgárok jogainak meghatározásában, sem pedig a hadsereg szétválasztásában nem közelednek a cseh -szlovák álláspontok. Ráadásul a váláshoz nincsenek meg jelenleg még a jogi keretek sem, holott az ÉNSZ is, az Európai Közösség is, de egyes államok is a nagyvilágban az alakuló két köztársaságtól, illetve a megszűnő Csehszlovákiától azt várják el, hogy a válás legitim legyen, s a két új ország egyezzen meg abban, milyen módon fog együttműködni, és hogyan biztosítja a jogfolytonosságot a megszűnő állam után.

Nem kis dolgok ezek; egyik sem. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy Bős-Nagymaros esetében a nemzetközi jog értelmében Magyarország jogosan bontott szerződést, ezáltal a Dunán a hajózási útvonal megváltoztatásával Csehszlovákia, illetve Szlovákia valóban megsérti a második világháború után Párizsban megállapított csehszlovák-magyar határt. Nem kis dolog egyik sem, mégis - úgy vélem - feleslegesen terelték el a figyelmet olyan gondokról, amelyeknek szintén a politikai élei csúcspontján kellett volna lenniük, különösképpen a jövőt illetően, egészen pontosan az önálló Szlovákia kialakulását követő időszak miatt.

A bányászsztrájkról van szó, s arról, ahogy azt kezelte a szlovák kormány. Ahogy Cérnák úr sértődötten bejelentette, senki sem áll szóba a kétszáz föld alatt maradt bányásszal a kormányzat részéről, s ők kétszázan lesznek felelősek azért, hogy a többi - már nem sztrájkoló - harmincötezer ember sem jut a pénzéhez.

A szlovákiai gyógyszerészek sztrájkkészültségéről van szó, s arról a sértődöttségről, ahogy a Szlovákiai Kórházak Egyesületének levelét az egészségügyi tárca kezelte, folytatva közben a jogtalan - politikai színezetű - igazgatócseréket, további pénzeszközöket vonva el az egészségügytől.

Arról van szó, hogy az oktatásügyi tárca nem szégyellte meghamisítani a Nagyszombati Egyetem pecsétjét, hogy abszolút mértékben megszegve a felsőoktatási törvényt ő végezhesse! el a beiratkozást az egyetemre. S miután ez a próbálkozása is fiaskóval ért véget, a rektor kinevezésének törvénytelenségére hivatkozva szüneteltesse az egyetem működését, és szabályosan felvett több mint kétszáz diákot,.szétdobjon'', más felsőoktatási intézményekre irányítva őket. Miközben az oktatási kormányzat sértődötten hivatkozik arra, az egész ügy megoldható lett volna, ha a Havel által kinevezett rektor nem köti az ebet a karóhoz, nem akar független bírósági döntést, hanem a minisztérium akarata szerint veszi a kalapját az első figyelmeztetés után.

Arról van szó, hogy a győztes szlovákiai politikai erő küldöttsége meglátogatta a Nemzetközi Valutaalapot az iránt érdeklődve, milyen feltételek mellett lehet Szlovákia az Alap által elfogadott és elismert partner s a gazdasági szakemberek „csodálatos felfedezéssel“ tértek meg az útról: akkor lesz Szlovákia partner, ha folytatja az 1990-ben megkezdett csehszlovák reformfolyamatot. S eközben a győztes politikai erő az önállósuló Szlovákia kapcsán felszólítja az ellenzék szakembereit, kötelességük közreadni legjobb elképzeléseiket a jövő évi önálló költségvetési terv kapcsán, hiszen közös a felelősség, hiszen az önállóságért, a szabadságért közösen kell fizetni az árat. Miközben a győztes politikai erő tisztogatja a kormány és a minisztérium hivatalait az ellenzék szakembereitől.

Arról van szó, hogy a bányászok után a Vasas Szakszervezet (Kovo) jelentette be a kormánynak, nem elégedett azokkal a lépésekkel, amelyeket mindeddig megtett

ezen ipari szféra megmentéséért, amely ugyan harmincötezer embert nem foglalkoztat, minta bc-nyászat, de így is többezer emberről van szó, ráadásul koncentráltan élőkről, a Közép-szlovákiai kerületben.

És a mezőgazdaságban dolgozók még meg sem szólaltak, pedig közel ezer termelői egység van eladósodva, s a szféra - állítólag - tizenkét milliárd hiányt termelt ebben az évben.

A kormányzat, a választások győztese pedig sértődötten utasítja vissza az igényeket, mondván, 100 és még néhány nap alatt nem lehet csodákat művelni, egyébként pedig nem hajlandó nyomás alatt cselekedni, nem hagyja zsarolni magát. S az ellenzék felelősségére hivatkozik, az összefogás hiányára panaszkodik.

A feszültség forrása minden bizonnyal maga a kialakult helyzet. így a sértődöttségé is lehet az. Csakhogy: valamiért győzött a GYŐZTES.

Talán azért, mert Meciar - immár kormányfő - márciusban, áprilisban azt mondta, ők tudják, hol hibáz a Carnogursky vezette kormány, a helyzet javításának a receptiét is ismerik, de nem árulják el. Majd ha megnyerik a választásokat. Elintézik az egészségügy problémáját, az oktatás gondjait, talpra állítják a mezőgazdaságot, a konverzió kérdését pedig úgy oldják meg, hogy csodálkozni fog a világ. Azt is elmondta, hónapok óta a szakemberek sokasága dolgozik Szlovákia felvirágoztatásának lehetőségein, a helyes útkeresésén, smeg is találták. Egyetlen dologra van szüksége: úgy kormányozhasson, hogy ne kelljen koalíciós kompromíszumokat kötnie, ne kelljen mindenki mással egyeztetnie lépéseit, s akkor meglátják a választópolgárok, mire képes mozgalma.

Arról van tehát szó, hogy az emberek kezdik látni, mire is képes a GYŐZTES. Ezért nő a bizalmatlanság, ezért terjed a gazdasági és szociális bizonytalanság érzete, ezért a feszültségek. S miért a sértődések? Azt - viszont - csak a GYŐZTES tudja. Márminthogy: remélem, legalább azt tudja! Neszméri Sándor