Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-24 / 240. szám
1992. október 24. Színes Szabad ÍIJSÁG Szovjet űrsietség az amerikaiak ellen Gagarin kamikazét játszott- Jurij Gagarin egy kamikaze volt - írta a minap a Kuranti című orosz napilap, a világ első űrhajósáról. - Szinte öngyilkos akcióra vállalkozott, amikor 1961. április 12-én a Vosztok-1 fedélzetén körülrepülte a Földet. A sikeres űrutazást követő önfeledt ünneplésben csak a szovjet szakemberek egy kis csoportja tudta az igazságot: a szerencse is közrejátszott abban, hogy Gagarin útja nem végződött tragédiával. A Vosztok-1 fellövése kétségkívül sokkolta az amerikai közvéleményt, de ugyanakkor kitűnő alkalom volt a szovjet vezetés számára, hogy a szocialista rendszer felsőbbrendűségét bizonyítsa. Hruscsov, az SZKP akkori főtitkára többször is sürgette az első ember felküldését az űrbe, miután a szovjet hírszerzés arról adott hírt, hogy az amerikaiak műszakilag már készen állnak űrhajó felbocsátására emberrel a fedélzetén. „Meg kell előznünk őket“ - jelentette ki Hruscsov. Fel kellett gyorsítani a kísérleteket, előre kellett hozni a kilövés idejét. Ilyen előzmények után került sor Gagarin Föld körüli űrutazására. A szovjetek műszerei jóval fejletlenebbek voltak az amerikaiakénál, így olyan elemi hibák léptek fel, amelyek könynyen tragédiát okozhattak volna. A gondok már abban a pillanatban jelentkeztek, amikor Gagarin a Vosztok kabinjában elhelyezkedett: megszakadt az összeköttetés a kabin és a földi irányítók között. Ezt másnap maga az űrhajós mesélte el: Én hallottam őket, ők azonban engem nem" - mondta az út után. Sok más mindent azonban elhallgatott. A fellövést majdnem el kellett halasztani, mert kiderült, hogy a kabin ajtaja nem záródik hermetikusan. Gyorsan kicserélték az egész ajtót. „Az egyik zár nem működött" - olvasható Szergej Koroljovnak, a misszió parancsnokának a jelentésében. Nem sokkal a fellövés után, amikor a Vosztok-1 a 30. északi szélességi fokon haladt át, ismét megszakadt a kapcsolat. Frekvenciamódosítást eszközöltek, majd amikor ez sem segített, áttértek a rövidhullámra. Jövőbe látó médium Izland fővárosában, Reykjavikban, a Lind Szálloda konferenciatermében éppen egy hivatalos összejövetelt készítettek elő. A résztvevők nem jelezték előre érkezésüket, senkinek sem volt előre lefoglalt helye. Ám a brit Robin Stevens, egy jövőbe látó médium, úgy látszik, ennél többet tudott. Az összejövetelt megelőző napon két független döntőbíró kiválasztott két széket és feltette a kérdést: ki fog ezeken ülni. Stevens feljegyezte a majdan ezeken helyet foglalók mintegy 20-20 tulajdonságát, és később felolvasta a közönségnek. Jóslatainak mintegy 90 százaléka talált! Stevens szerint az egyik széket egy „fiatal, piros ruhát viselő nő“ foglalta el, aki „nemrégiben üzleti úton volt az Egyesült Államok keleti partvidékén“. A másik székre a médium egy „18-20 éves fiatalembert“ várt, aki „zöldfehér inget és világoskék farmert visel“, a családjában pedig nem sokkal ezelőtt egy idősebb férfi szívrohamot kapott és elhunyt. E szavaknál az illető könnyekben tört ki, az idősebb férfi ugyanis az édesapja volt. Szülésért - bírság A könnyű szülés érdekében világszerte kutatások folynak. Az izraeli Eilatban, a terveknek megfelelően, a terhes anyák a delfinek számára elkerített medencében hoznék világra gyermekeiket. Öt brit anya vállalkozott is erre, a hatóságok tiltása ellenére, akik a tenger vizét nem találták elég tisztának. Most „születésnapi ajándékul" bírságot kell fizetniük... Lutriznak Ausztriában meglehetősen játékos kedvűek az emberek - ez derül ki abból az értékelésből, amelyet a közelmúltban hoztak nyilvánosságra Bécsben. Ezek szerint az osztrákok évente több mint tízmilliárd schillinget költenek különféle szerencsejátékokra. Ugyanakkor figyelemre méltó a nyerők aránya is: a befektetett tízmilliárd schillingböl csaknem ötmilliárdot nyernek vissza. A legnépszerűbb a lottó, amelynek szelvényeiből hetenként kétmillió darabot adnak el, 5,5 milliiárd schilling értékben. Élénk az érdekaz osztrákok lődés az úgynevezett osztálysorsjáték iránt is, amelyből 1,25 milliárd bevétel származott, míg a nálunk nem ismert levelezési sorsjegyekből 1,4 milliárd schillingért adtak el. A legtöbbet természetesen a pénzügyminisztérium nyeri a játékos kedvű osztrákoktól: évente több mint ötmilliárd schillinget szed be. Ez azonban nem szegi kedvét az osztrákoknak, akik a szerencsejátékok forgalmát értékelő nemzetközi listán az előkelő kilencedik helyet foglalják el. Gagarin befogta a habarovszki rádió adását, amely épp egy keringőt sugárzott, de a földi irányítóközpont nem hallotta... Ez csak jóval később sikerült. Ezért, a kapott utasításoknak megfelelően, papírra akarta vetni észrevételeit, de a ceruzát nem találta sehol, pedig eredetileg egy zsinórral a kabin falához erősítették. így maradt a magnó, ám kiderült, hogy nincs 100 percre elegendő szalag. Ezért az űrhajós kézzel állította és indította a szerkezetet, hogy gazdálkodjék az értékes anyaggal. Amikor közeledett a leszállás, bekapcsolta a fékező motorokat. Erős sokkott érzett. „Az egész kabin forogni kezdet a saját tengelye körül, mint egy búgócsiga" - emlékezett vissza. A fokozatok nem akartak leválni, a műszerek villogtak, mintha minden megbolondult volna. Végül a fokozatok késve, de leváltak, Gagarin tíz perccel később nyomhatta meg a katapultáló gombot. Ekkor még ejtőernyővel érkeztek az űrhajósok vissza a Földre. Egyedül ez a manőver ment végbe zökkenőmentesen - olvasható a titkos jelentésben. Gagarin a Volga mellett ért földet, egy parasztcsalád portájának közelében. Megnyugtatta őket: „Szovjet ember vagyok. Hol van itt egy telefon, értesítenem kell a feletteseimet. “ Kabaréba illő jelenet, de jellemző a nagy sietségre, amellyel a szovjetek meg akarták előzni az amerikaiakat az űrkutatásban. M. L. Arab igények, Amerikára Miközben Európa Kolumbuszlázban ég, az arab világban egyre többen akarják elvitatni e derék tengerésztől az Újvilág felfedezésének érdemét. A tuniszi Le Temps a minap azt fejtegette, hogy Abu Hamid al-Garnati, a 12. századi földrajztudós már írt az Atlanti-óceán áthajózhatóságáról, s a mai Latin-Amerikában számos arab eredetű helységnév található. A lap szerint a mexikói Guadalajara név is arab, a Ved al Hidzsara eltorzított formája! És ha esetleg nem is maguk az arabok fedezték fel Amerikát, Kolumbusz nem juthatott volna célhoz a két arab tájékozódási találmány, az Iránytű és az asztroláb nélkül. A_ ókori tudósok fehérként pezték a csillagos égboltot, és ismerték azt a hét égitestet, amelyek bizonyos rendszerességgel változtatták helyzetüket az állócsillaghoz képest. A bolygókat megszemélyesítették, istenekként tisztelték, és különféle jó és rossz tulajdonságokkal ruházták fel. A Nap például jóságot, bőséget és boldogságot adott az embereknek, míg a Vénusz a szépség, a nőiesség, a szerelem és az anyaság istene lett. A Mars a háború, az ellenségeskedés és az erőszak isteneként vált ismertté, míg a Szaturnusz a szenvedést, a szerencsétlenséget és a halált „hozta“ az emberekre. A Merkúrt és a Holdat gyors mozgásuk miatt kiszámíthatatlannak, Áltudomány az asztrológia? Hazudós csillagok, hiszékeny emberek változékony természetűnek tartották. A csillagászok mindezek alapján már az ókorban felosztották a Nap évi látszólagos pályáját tizenkét csillagképre, és megállapították, hogy a bolygók hatása nem csak attól függ, hogy egymással milyen állásban vannak, hanem attól is, melyik csillagjegyben következik be az adott helyzet vagy a fényszög. A csillagjegyeket bizonyos tulajdonságokkal ruházták fel, mint például gazdagság, vagyon, örökség, hatalom, dicsőség, szegénység. A születés pillanatára (dátumára) és helyére kiszámított és bizonyos szabály szerint összeállított bolygókonstellációkat horoszkópnak nevezték el, amelynek tizenkét háza van. Ezekbe a házakba rajzolták be a csillagjegyek és a bolygók kölcsönös helyzetét, és ebből olvasták ki az egyénre jellemző alaptulajdonságokat, amelyek egész életén át végigkísérik. Ha az igy elkészített horoszkópba abban a helyzetben rajzolták be a csillagképek és a bolygók kölcsönös állását, ahogy tíz, vagy esetleg húsz év múlva lesznek, akkor a horoszkópból az egyén sorsának alakulását olvashatták ki. Az asztrológia bizonyos értelemben tehát áltudomány, mert a bolygóknak és a csillagjegyeknek a horoszkóp házaihoz viszonyított helyzetéből „akarja“ megjósolni az egyén vagy a társadalom jelenéi és jövőjét. Másrészt pedig azért is, mert az asztrológia tanítása nincs alátámasztva konkrét és egzakt kutatási tényekkel és érvekkel. Az nem elegendő érvelés, hogy ezt így tanították a babilóniaiak és az egyiptomiak több ezer évvel ezelőtt. Szkeptikus szellemidézők Félmillió tagot számlál a mágikus vallási közösség, a Sekal Mahlkari Bunmei Kyodan, ami nagyjából annyit tesz, mint „Az Igazi Fény TársaságaA Mahikarin kívül Japánban több mágikus hitközösség működik. Olyannyira divatba jöttek, hogy ma már minden tizedik japán tagja valamelyiknek. Az Agonshu nevű például már háromszázezres taglétszámmal dicsekedhet; ebben a szervezetben, amely csak tizennégy éves múltra tekinthet vissza, a jó és a gonosz szellemek akaratát igyekeznek kitudni és befolyásolni. A japán szociológusok az okkult tudományok iránti tömeglelkesedés mögött több okot is sejtenek, ilyen a teljesítménykényszer és a kudarctól való félelem, a haladásba vetett hit elvesztése, a tudomány és technika iránt mindinkább megnyilvánuló szkepszis, a külső jólét ellenére is fellépő rossz közérzet és a konfliktusokkal terhes családi élet. Hát, akinek ennyi baja van, az tényleg segítsen magán. Az ókorban és a középkorban a fáraóknak, császároknak és királyoknak mindig volt udvari vagy családi asztrológusuk, aki még aznapi öltözéküket, étlapjukat vagy orvosságukat is „előírta“ és szabályozta. A vezérek és politikusok fontos döntéseiket mindig naprakész horoszkópokhoz „igazították“, amit az asztrológusok elég gyakran ki is használtak, Johann Kepler Prágában például II. Rudolf császár udvari csillagásza és asztrológusa volt. Politikusaink ma is igénybe veszik az asztrológusok tanácsadását - bár erről nem szívesen beszélnek -, ezért ma éppúgy virágzó és sokaknak jól jövedelmező állást jelent ez a szakma, mint az ókorban. A különbség csupán anynyi, hogy az asztrológusok tévtanaikba belefoglalják a csillagászat legújabb ismereteit, és a bolygók konstellációit nagy teljesítményű személyi számitógéppel számítják ki. Az asztrológia lényegén ez azonban mit sem változtat. A csillagászok feltárták a csillagok, galaxisok fejlődésének változásainak a törvényszerűségeit, és ennek köszönhetően a jövőt illetően is következtetni tudnak a csillagok és a bolygók fejlődésének irányára. A mi Napunk például még több mint tizenöt milliárd éven keresztül csaknem változatlan erővel küldi majd életet adó sugarait a Földre, és csak az emberiségtől függ, megéri-e azt a távoli jövőt vagy sem; a csillagok és a bolygók kölcsönös állásából viszont sem az egyén, sem pedig az emberiség sorsa vagy jövője nem „olvasható“ ki. Jobb ez így... Száz Ildikó Keleti történetek - nyugati lelki bajok Németországban mesékkel gyógyít a perzsa származású pszichológus, Nosrat Peseschkian. Közel nyolc esztendeje annak, hogy javarészt keleti történeteket, meséket, példázatokat mond különféle lelki bántalmakban szenvedő pácienseknek S azt tapasztalta, hogy alkoholizmustól a frigiditásig, depressziótól a paranoid tünetek kezeléséig sok mindenre alkalmas a módszere. A beteg meghallgat egy mesét, miután a kezelőorvosa nagyjából már tudja, milyen lelki nyavalya gyötri, s utána a szenvedő médium egy napra magára marad a történettel. Lehet, hogy több napig is spekulál, míg fény gyullad a fejében, és megérti a mese üzenetét. A perzsa orvospszichológus szándékosan keleti mesékkel gyógyítja nyugati pácienseit, és ezzel egyfajta kultúraközvetítő missziót is betölt. Ha belegondolunk, a módszer nem egészen eredeti. Hányszor keresték fel panaszosok, szenvedők a csodarabbikat, akik példázattal, mesével gyógyítottak. Vagy csak levették szent könyveik közül a Talmudot. Peseschkian most magyarul is megjelentette gyógyító meséit s gyógyult betegei tapasztalatait. Hadd idézzünk most egyet a bűbájos keleti bölcsességekből: „Élt egyszer egy keleti kalmár, akinek volt egy papagája. A madár egy napon felborította az olajosüveget. A kalmárt elfutotta a méreg, s botjával jól fejbe vágta a madarat. Az attól fogva többé nem beszélt, pedig korábban igencsak beszédesnek bizonyult. Fejéről hullani kezdett a toll, nemsokára megkopaszodott. Egy napon gazdája boltjában ült éppen a polcon, amikor egy kopasz ember beállított. Látványától a papagáj egészen lázba jött. Szárnyával verdesett, ide-oda szökdelt, csiripelt, míg végül mindenki ámulatára megoldódott a nyelve. „Te is leverted talán az olajosüveget, téged is megbúboltak, s azért nincs most haj a fejed tetején?" Hogy a megbántott papagáj története milyen lelki sebre gyógyír - annak megfejtését az olvasóra bízzuk. Indiai csodaszer leukémia ellen A kis Igbal Bhan alig töftötte be második életévét, amikor kiderült, hogy leukémiában szenved. Az orvosok sok mindennel próbálkoziak: a kisfiú gyógyszeres kezeléseken, csontvelő-átültetésen, vérátömlesztések sorozatán esett át - mindhiába, igbal ma mégis egészségéé, nemrég ünnepelte hetedik születésnapját. Csoda lenne? A fiú gyógyulását egy indiai orvosnak, az Új-Deihhői 80 kilométerre fekvő Meerutban élő Baien du Prakashnak köszönheti. Az orvos receptjeit az Ajurvedából, a világ legősibb orvosi könyvéből veszi, A gyógyszer egy szürkés színű pór, amely gyógynövények, ásványok, állati termékek, olykor fémek - arany, ezüst, vas, réz - hamujából áll- igbal is ezt a port vette be naponta háromszor. Néhány hét elteltével egészsége helyreállt, csontveleje ép vérsejteket termett.
