Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-22 / 238. szám
4 Szabad ÍJJSÁG Belföld 1992. október 22. Megszabadulni a fizetésképtelenségtől Csődtörvény már van... Az államjogi rendezésről, illetve az ország kettéosztásáról folyó viták mellett mostanában egy másik probiéma is előtérbe került, mégpedig a válialatok fizetésképtelenségének halasztást nem tűrő rendezése. Ráadásul ez a két kérdés annyira összefügg, hogy kölcsönösen nehezítik a megoldás keresését. A cseh és a szlovák vállalatokat ugyanis nemcsak termelési kooperációs kapcsolatok kőtik össze, hanem azok kölcsönös pénzügyi-elszámolási, tartozási-követelési viszonyai is. Ez azt jelenti hogy az esedékes egyeztetési, szanálási és felszámolási eljárások lebonyolítására a jövő évben már két önálló ország feltételei között kerülhet sor, ami beláthatatlan mértékben megnehezítheti a fizetésképtelenség felszámolásának előirányzott folyamatát. Elburjánzott a gondozatlan örökség A fizetésképtelenség már a régi rendszerben, a nyolcvanas évek elején is elég nagy volt, ami tulajdonképpen a direktív tervgazdálkodás elmélyülő válságát jelezte. Ennek feleltek meg a „megoldására“ alkalmazott módszerek is, mint például a tervezett vállalati veszteségek állami költségvetésből történő megtérítése. A direktív irányítási rendszer eszköztára azonban a fizetésképtelenség növekedésének megállítására nem volt elegendő, így a vállalatok országos méretű adósságállománya az 1981 -85-ös évek 10,5 milliárd koronás átlagáról az 1986-88-as években 34,8 milliárd koronás átlagra növekedett. Ismeretes, hogy ebben az időszakban már felmerült, illetve megújult a gazdasági reform igénye, az elképzelések azonban az egypártrendszer politikai feltételei között nem valósulhattak meg. A rendszerváltást követő politikai vezetés mintegy 40 milliárd koronás vállalati adósságállományt örökölt, ami 1991 elejére 70 milliárd koronára, majd a jelenlegi több mint 200 milliárd koronára nőtt. Igaza van tehát annak a szerzőnek, aki a vállalati fizetésképtelenséget a fogfájáshoz hasonlítja. Ha elhanyagoljuk a beteg fog kezelését, akkor azon már csak a foghúzás segít, nem is beszélve az állandóan növekvő fájdalmakról. A beteg vállalatok esetében ez a foghúzás a csődeljárást jelenti. Kurrens közgazdászaink nem győzik hangsúlyozni, hogy a csődeljárás a fejlett piacgazdaságban természetes, mindennapi és hasznos jelenség, a szerkezetváltás, a műszaki haladás, az élénkítés, a megújulás szükséges és eredményes módszere. Ez „ott“ valóban így is van, mert ha bármilyen vállalkozás különböző okok miatt- elavult gyártástechnológia, a termékek iránti kereslet csökkenése stb.- kudarcba fullad, jöhet egy másik vállalkozó, aki az árverésen előnyösen megvásárolja a csődtömeget, s annak felhasználásával kibővítheti saját jövedelmező termelését. Esetleg valamilyen elképzelések megvalósítása céljából új, biztatónak ígérkező vállalkozásba kezd. Mi azonban még nagyon messze vagyunk a piacgazdaságtól. Ennek ugyanis három alapvető tartozéka van: az egyik a töke piaca, a másik a menedzserek piaca, a harmadik pedig a tulajdonosok piaca. Nálunk mindhárom tartozék hiányzik. Hazai tőkénk nincs, külföldi is csak csurrancseppen, a nyugatról jövő gazdasági segítség inkább a menedzserképzésre összpontosul. Mert miért tömnék ide a pénzt, ha annak forgatásához nem áll rendelkezésre hozzáértő, alkalmas menedzserréteg? Az igazat megvallva, a vállalatok hatalmas méretű fizetésképtelensége mögött az objektív okokon kívül a menedzserek tehetetlenségét, alkalmatlanságát is látni kell. A volt szocialista országokban különösen nehéz létrehozni a piacgazdaság harmadik tartozékát, a tulajdonosok piacát. Erre azért van szükség, hogy az eszközök a gazdasági versenyben gazdát cserélhessenek. Nálunk a potenciális tulajdonosok az államon kívül a részvénytársaságok, a privatizációs befektetési alapok, a restitúcióban részesülő személyek, valamint egyes fokozatosan megtollasodó vállalkozók lesznek. Mindez csak most van kialakulóban, s ha a vagyonjegyes privatizáció első hullámának befejezése után létre is jönnek bizonyos tulajdonosi viszonyok, a tőke még mindig hiányozni fog ahhoz, hogy a csődeljárás kedvező hatása érvényesülhessen. A régi rendszertől örökölt mintegy 40 milliárd koronás vállalati adósságállományt valamilyen formában az új kormányzatnak is kezelnie kellett volna, hiszen állami vállalatok adósságáról, tehát alapjában véve állami adósságról volt szó. Részletesebb elemzést igényelne annak megállapítása, hogy az új szövetségi kormány miért zárkózott el az állami vállalatokért viselt felelősségtől, s mi késztette a vezető pénzügyi szakembereket arra, hogy az állami vállalatok sorsát „a piac láthatatlan kezére“ bízzák. Azt azonban látni kell, hogy ebben a kérdésben kezdettől fogva megvoltak a véleménykülönbségek a neoliberális Milton Friedman monetáris elméletét követő közgazdászok és az állam szabályozó szerepét hangsúlyozó keynesizmus követői között. Az előbbiek többnyire azok közül kerültek ki, akik (hivatalból) már korábban is a tőkés gazdálkodás elméleti kérdéseivel foglalkoztak, az utóbbiak pedig inkább a hazai gazdasági, helyzet tanulmányozásával voltak elfoglalva. A gazdasági átalakítás kérdésében az előbbiek a gyors, „sokkterápiás“ eljárást szorgalmazták, az utóbbiak pedig a fokozatosság mellett voksoltak. A sors úgy hozta, hogy a politikai életben a monetaristák kerekedtek felül, talán azért is, mert a piacgazdálkodásra való átmenetben a két szomszédos ország, Lengyelország és Magyarország néhány lépésnyi előnyre tett szert, presztízskérdéssé vált ennek a lemaradásnak a behozása. Ez váltotta ki a vagyonjegyes privatizáció gondolatát és gyakorlatát is, ami aztán a kormány és a vezető pénzügyi szakemberek figyelmét döntő mértékben lekötötte. A vállalatok eközben - magukra hagyatva - továbbra is teljesítgették a volt szocialista államtól kapott termelési feladatokat, fizetgették a munkabéreket, eleget tettek a költségvetési befizetéseknek, udvaraikon, raktáraikban halmozódtak az eladhatatlan termékek, s ami kivitelre készült, azt át is adták a megrendelőknek, jóllehet sokan máig sem fizették ki az árát. Dehát akkor miből éltek ezek a vállalatok? Egyszerű a válasz: hitelből. Nem is annyira bankhitelből, hanem inkább az egymásnak nyújtott hitelekből. A vállalatok ugyanis beletörődtek abba, hogy a behajthatatlan kölcsönös tartozásokat hitelezésnek tekintsék, hiszen a termelési kooperációk láncolatában rendszerint mindegyiknek volt követelése is, adóssága is, és aki nem akart anyagellátási vagy szállítási zavarokba kerülni, az inkább nem is feszegette a tartozások ügyét. így aztán a kölcsönös követeléseknek és tartozásoknak kialakult egy olyan szövődménye, amelyben még a legkép-A monetaristák pirruszi győzelme Szlovákia és a beruházók Nő a befektetett külföldi tőke Idén április 15-étől június 30-áig a szlovák gazdaságba fektetett külföldi tőke 1,7 milliárd koronával, 5,2 milliárd koronára, azaz 47,1 százalékkal nőtt. Ezen belül a vegyesvállalati külföldi tőke 997,7 millió koronával, a teljesen külföldi tulajdonú szlovákiai vállalatok tőkéje 662,4 millió koronával gyarapodott. A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint a Szlovákiában jelenleg található összes külföldi tőkemennyiség 71,4 százaléka a vegyes vállalatokban koncentrálódik. zettebb banktisztviselők is nehezen ismerik ki magukat. Nem csoda tehát, hogy a külföldi töke nem nagyon törekszik egy ilyen labirintusba. Vladimír Dlouhy, cseh gazdasági miniszter ma már így fogalmaz: ,,Ha több időnk lesz az ilyen jellegű elemzésekre, pontosan meghatározott szempontok alapján telkészülhetünk a szelektív beavatkozásokra". Ugyancsak tőle származnak a következő gondolatok: „Az állam esetleg különböző külföldi szervezetekkel együttműködve egyes esetekben támogathatja például a külföldi értékesítési problémák megoldását.. “Aztán még hozzáteszi: ,,A bankokkal együttműködve meg kell találni a fizetésképtelenség fő forrásait, mert külföldi tapasztalatok is bizonyítják, hogy a figyelmet a legnagyobb forrásokra, tehát a legnagyobb vállalatokra kell összpontosítani, mert ez mindig elősegítette a kedvező gazdasági légkör kialakítását". (Hospodárske noviny, október 13. szám, 9. oldal) A fizetésképtelenségnek több oka is lehet. Mindenekelőtt meg kell különböztetni az elsődleges és a másodlagos fizetésképtelenséget. A csődeljárás általános alkalmazása ugyanis olyan vállalatokat is érinthetne, amelyek saját hibájukon kívül váltak fizetésképtelenekké, termelésükre azonban szükség van, s ha követeléseik megtérülnek, akár jövedelmezőkké is válhatnak. Nehezebb helyzetben vannak azonban az olyan vállalatok, amelyeknél - világpiaci árakban számítva - az előállított termékek értéke kisebb a termelési ráfordítások összegénél, tehát eleve veszteséggel termelnek. Ez napjainkban főleg a mezőgazdasági termelésre jellemző, ahol azonban az ágazat társadalmi jelentősége szempontjából sajátos megoldást kell keresni, amíg nem késő. Leginkább veszélyeztetett az olyan vállalatok helyzete, amelyek termékei az alacsony műszaki és minőségi színvonal miatt nem versenyképesek, nehezen értékesíthetők. Külön csoportot képeznek továbbá azok a vállalatok, amelyek állami megbízásból teljesítettek olyan feladatokat, amelyek megtérítésére nem került sor, mert az átvevők, főleg a külföldi partnerek fizetésképtelenekké váltak, esetleg megkésve mondták le a megrendeléseiket. Mindez elegendő érv ahhoz, hogy először szelektálni kell, s csak azután lehet alkalmazni az orvoslás különböző formáit, a Nemzeti Vagyonalapból történő szanálástól kezdve egészen a következetes csődeljárásokig. Bizonyára gordiuszi csomó lesz ez a javából, különösen egy olyan időszakban, amikor az illetékes hatóságok, szervek figyelmét az ország kettéosztásával járó bonyodalmak kötik le. MAKRAI MIKLÓS A felmérés befejeztéig, az idén június 30-áig az egész szlovákiai külföldi tökében 27 százalékkal részesedő Németország hozta be Szlovákiába a legnagyobb mennyiségű tökét, 1,4 milliárd koronát 355 vállalathoz. A 732 szlovákiai vállalatnál elhelyezett nem egészen 1,4 milliárd korona tőkéjével (26,3 százalékos részesedésével) Németország után Ausztria a legnagyobb befektető Szlovákiában. Hollandiát a korábbi harmadik helyről az egész szlovákiai külföldi tökében 20,6 százalékkal részesedő Egyesült Államok szorította ki 1,1 milliárd korona tőkével 76 szlovákiai vállalatnál. A Szlovákia területén alapított kizárólagos külföldi tulajdonú cégek közül továbbra is az osztrákok vannak többségben (257 cég, az ilyen vállalatok egész tőkéjének 23,1 százalékával), Nem mondható rózsásnak a magánvállalkozók helyzete Csehországban sem. Hiányzik a megfelelő törvényi háttér, és bizonytalanságot okoz a szövetségi állam szétválása is. Gazdasági téren talán még nagyobb problémát okoz Csehszlovákia kettészakadása, mint politikai szinten - vélte Jan Kysely, az állami szakemberekből lett építőipari vállalkozó. A 150-250 alkalmazottat foglalkoztató cég vezetője a magánszektor szempontjából fontos jogszabályok hiányára panaszkodott és a válás miatti gazdasági recessziótól tart. Nagy szükség lenne a beruházókra, de kevesen fektetnek be, mert félnek a bizonytalan jövőtől. A konkurencia azért még nem elég" erős - állítja a magánvállalkozó. A régi állami vállalatok eladósodottsága, illetve a lassan végbemenő szerkezetváltás miatt a bankok nehezen adnak kölcsönt. A kereskedelmi bankoknál 15-16 százalékos a kamatláb, de a vállalkozók szempontjából a 10 százalék lenne az ideális - vélekedett Václav Vasút, aki másfél éve alapított’ könyv- és zeneműkiadó válde ennek a tökének többsége mégis az amerikai cégeké (67,2 százalék). A legtöbb kizárólagos külföldi tulajdonú céget Pozsonyban (456), a nagyszombati körzetben (17) és Kassán (12) alapították. Az Európai Közösség tagországai közül csak Írország és Portugália nem fektetett be tőkét Szlovákiában. Az itt működő külföldi tőkerészesedésű vállalatoknak csaknem 70 százalékánál 100 ezer koronánál kevesebb a külföldi tőkerész. A Szlovákiában befektetett külföldi tőke 55,6 százaléka termelőágazatokban, főleg a feldolgozóiparban és az építőiparban van. Az egyéb ágazatok közül a legtöbb külföldi tőkét a kereskedelembe, a javítószolgáltatásokba, a pénzügyi és biztosító ágazatokba fektették. (Vg) lalatot. Az infláció mértékéről (az elmúlt tizenkét hónapban 7,4 százalék) a kiadó tulajdonosa azt mondta, hogy ö a nyersanyagot ugyanazért az árért veszi, mint az előző évben. A szlovák piacra véleménye szerint nehéz betörni, mivel ott még erősen érvényesülnek a korábbi mechanizmusok. A főként gasztronómiai sorozatokat népszerűsítő magánvállalkozás irányítója elsősorban Lengyelországot és Magyarországot tekintette potenciális partnernek, mind a földrajzi közelség, mind a hasonló gazdasági adottságok miatt. A nyugati töke egyre erősebb jelenlétét példázza egy másik, Opel jármüvek értékesítésével és szervizelésével foglalkozó magáncég. A Milos Precek vezette családi vállalkozás forgalma - a General Motorsszal való társulás után - jelentősen megnőtt. Az eladásra kínált autókat németországi és angliai gyárakból kapják. A nyugat-európai diagnosztikai módszereket alkalmazó szerviz tulajdonosa elmondta, a jövőre bevezetendő újfajta forgalmi adó 17-30 százalék között várható. Prágai magáncég-tulajdonosok szerint: Erősödnek a cseh vállalkozók Európa Parlament: ,,igen“ a társulási szerződésre Csak lépéshátrányban Magyarország és az Európai Közösség közötti gazdasági kapcsolatok erősödését mutatja, hogy az idei év első hét hónapjában a kereskedelmi forgalom 37 százalékkal növekedett - közölte a Világgazdaság kérdésére Juhász Endre, a magyarországi Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának főtitkára, az Európai Ügyek Hivatalának vezetője. Közel sem tapasztalható ilyen dinamikus növekedés más európai országokkal, például az EFTA tagállamaival. A folyamat újabb fontos lépése, hogy az Európa Parlament egyetértő nyilatkozatát adta Magyarország és Lengyelország az Európai Közösséggel kötött társulási szerződéshez. Mint azt a szakember elmondta, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kihagyása a nyilatkozatból nem jelenti azt, hogy Csehszlovákia kereskedelmi kapcsolatai az EK-val rövid időn belül megváltoznának. Magyarországhoz hasonlóan Csehszlovákiával is érvényben van az év végéig az az interim megállapodás, amely március 1-jén lépett hatályba. A csehszlovák félnek akkor kell komolyabb nehézségekkel szembenéznie, ha az ország kettéválása körüli bizonytalanság következtében az EK hosszabb ideig késlelteti a társulási megállapodás ratifikálását. Ebben az esetben az ideiglenes megállapodás meghosszabbításáról kellene tárgyalásokat kezdeniük. Juhász Endre megjegyezte, az ideiglenes megállapodás meghosszabbításának szükségességével Magyarországnak is számolnia kell, mivel az eredetileg tervezett menetrendhez képest csúszás következett be, és ha az EK tagállamai a társulási szerződést november 31 -ig nem ratifikálják, az nem léphet életbe január elsejével. Világgazdaság
