Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-21 / 237. szám
4 Belföld 1992. október 21. Szabad ÚJSÁG Önállóak leszünk, önállóan dönthetünk De lesz-e miről dönteni az önálló Szlovákiában? Esélylatolgató beszélgetés BUGÁR BÉLÁVAL, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével-A C sem a dók a jövőre gondol önmegtartó kisebbség felé A három éwel ezelőtti rendszerváltást követően a csehszlovákiai magyarság legnagyobb társadalmi szervezete, a Csemadok átélt néhány alapvető változást, de mindmáig megmaradt legnagyobb tagságot számláló hazai magyar szövetségnek. A szervezet főtitkárát, Sidó Zoltánt arról kérdeztem, jövő áprilisban esedékes újabb közgyűlésére milyen szándékokkal készül a Csemadok, hiszen újra alapvető változás előtt áll maga az ország, amelynek területén a magyar kisebbség demokratikus szövetségeként a Csemadok működik.- A jelenlegi politikai helyzetben egy kisebbségi politikai erő nagyon nehezen kerül olyan pozícióba, hogy az állami politika egészének alakításába ténylegesen beleszólhasson. Szlovákia önállóságának kikiáltása, a szlovák alkotmány életbe lépése és az ország várható kettéválása tudatában Ön milyen perspektíváit látja a demokrácia és jogállamiság megőrzésének, illetve a nemzeti kisebbségek további létének?- Nem vagyok jós, így nem bocsátkozom jövendölésekbe, inkább az általam ismert tényekre szorítkozom. Tudjuk, milyen kormányunk van; tudjuk, hogy minisztereink mivel foglalkoznak. Vagyis, hogy nem a gazdasággal törődnek, hanem a személycserékkel. Politikai kérdésekkel foglalkozik a kormány nagy része, és politikai kérdésekkel foglalkozik a parlament is. Az önállóság gazdasági vetületeivel foglalkozó kérdések egyelőre valahol a legalsó fiókokban pihennek. A kormány száz napja már eltelt. Elmondható, hogy a szlovák emancipációs törekvések egy része teljesült, ami lelkesítőén hat Szlovákia lakosságának egy részére. Az idei év végéig azonban le kell folytatni a parlamentben a költségvetési vitát is, amikor majd kiderül, hogy jövőre egyértelműen romlani fog a gazdasági helyzet. A hét szűk esztendő küszöbén állunk, mert az eddigi költségvetési lefaragásokat követően már nem lesz hová nyúlni, honnan elvenni. A lakosság szempontjából azonban éppen ez a legfontosabb kérdés: a megélhetés kérdése. Gazdasági szempontból Csehszlovákia kettéválása további visszaesést jelenthet, hiszen a szlovák ipar leginkább félkész termékeket gyárt, amelyek piaca függeni fog a kialakuló cseh -szlovák viszonytól is. Hiába volt a Keletszlovákiai Vasműnek nemrég egy felfutása, ami optimizmussal töltött el mindenkit, a többletkivitelt le kellett állítani, mert így írják elő a nemzetközi egyezmények. Azokat pedig nem lehet csak úgy, minden következmény nélkül megszegni.- A vasmű esete ráébresztette-e Szlovákia gazdasági vezetését, hogy Európában viszonylag tisztességes gazdasági egyezség-rendszer működik, így az adott feltételeket és kvótákat mindenkinek be kell tartani? Mert ha igen, akkor más vonatkozásban is esély van rá, hogy a politikusok megértsék: a politikai paktumokat azért kötik, hogy azokhoz tartsák magukat a gyakorlatban, egyébként oda a békesség.- Jelenleg sajnos - úgy látom - mindenütt csak az adódó lehetőségeket próbálják kihasználni, nem gondolkoznak koncepcióban. Nem távlatilag gondolkodnak, pillanatnyi érdekért kockáztatják a hosszú távú lehetőségeket. Nem a minőség és az eladhatóság javítása az érdekük, hanem élnek az ad hoc lehetőségekkel. A gazdasági bizonytalanság mellett pedig megindult a politikai harc a sajtóért, a televízióért és a rádióért. Leváltották a tévé igazgatóját, meg itt van a sajtó etikai önkorlátozására vonatkozó felszólítás. Én ennek a lényegét abban látom, hogy a Szlovák Köztársaság alkotmánya kimondja: egy államszövetségbe való belépést vagy kilépést népszavazásnak kell szentesítenie. Meciarék népszavazásra készülnek, s talán nem bíznak eléggé abban, hogy a Szövetségi Gyűlés megtesz mindent, meghoz minden ehhez szükséges törvényt. Akkor pedig csak a tömegtájékoztató eszközökön keresztül lehet meggyőzni a polgárokat a kormánytörekvések helyességéről. Január elsejét követően az önálló Szlovákia helyzete nem lesz rózsás. El lehet ugyan majd mondani, hogy végre önállóak lettünk, önmagunk dönthetünk. De miről? Hiszen az önállóság megtartásához gazdasági háttér is kell.- Mi vár ilyen körülmények közt a kisebbségekre? Nem a létfenntartási problémákra gondolok, hanem a sajátos külön gondjainkra.- Mi igyekeztünk az alkotmányba bejuttatni olyan biztosítékokat, amelyek legalább a már meglévő jogainkat garantálták volna. Csak elutasítással találkoztunk. De éppen a tények ismeretében tartjuk úgy, hogy nem lehet kivárni január elsejét, nekünk lépnünk kell. Már elkészült az MKDM autonómiatervezete, első olvasatra átadtuk koalíciós partnerünknek, az Együttélésnek, utána pedig a többi magyar szervezethez fordulunk vele. Vitaindítónak szánjuk, és nagyon szeretnénk, ha minden magyar politikai és társadalmi szervezet egyezségre jutna egy közös tervezet kialakításában és ezt még decemberben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elé terjeszthetnénk. Az önálló Szlovákia nemzetközi elismerésének vannak ugyanis feltételei. Az Európa Tanácsban, az Európai Közösségben már meg is fogalmazódtak egyes kikötések, köztük a kisebbségi jogok megadása is.- A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom milyen nemzetközi szervezetekhez fordult a szlovák alkotmány elfogadását követően, hogy támogatást kapjon a kisebbségi jogok kérdésében?- Számunkra legfontosabb az Európai Keresztény Demokrata Unió, ahol megfigyelőként már jelen vagyunk és rendes tagként is nemsokára be kellene kerülnünk. Ebben a szervezetben csaknem minden európai ország kereszténydemokrata pártja ott van, így rajtuk keresztül szinte minden európai országban tudunk politikai jelzéseket továbbítani, esetleg támogatást elérni. Arról pedig, hogy miért nem támogattuk ezt az alkotmányt, értesítettük levél útján a csehszlovákiai területen lévő külföldi nagykövetségeket is.- Svitben nemrég találkoztak a posztkommunista országok kereszténydemokrata pártjainak képviselői. Velük is szó esett a kisebbségi jogok kérdésköréről?- Ezen a fórumon is mód nyílt ilyen beszélgetésre, de a kereszténydemokrata ifjúság fórumán is vitát tartottunk a kisebbségi kérdésről. Mi bárhol vagyunk is, minden alkalmat megteremtünk a kapcsolatfelvételre, azt kővetően pedig a kölcsönös tájékoztatásra. Csáky Pál legutóbb Görögországban vett részt ilyen kereszténydemokrata találkozón, s ott is ismertette a mi álláspontunkat a szlovák alkotmányról.- Tudom, hogy külföldön hasonlóképpen lép fel az Együttélés is, mint önök, mégsem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy a szlovák politika küzdőterén nincsenek szövetségeseik. Ha a parlamentben magyar javaslat, vagy magyar név hangzik el, biztosan leszavazzák... Vannak-e partnereik a parlamenten kívüli szlovák ellenzéken belül? Tehát nem Carnogurskyékra gondolok, nem a Kereszténydemokrata Mozgalomra, amellyel a szlovák rádió már hírbe is hozta önöket, amikor közzétette, hogy nem kizárt a fúziójuk.- A Kereszténydemokrata Mozgalom legutóbbi kongresszusán engem meglepett, ahogyan a küldöttek közeledni próbáltak hozzánk. Majdhogynem kézről kézre adtak bennünket. Es Őarnogursky is kitért ránk a beszédében. Megjegyezte, koalíciónknak átgondoltabban kell politizálnia, de azt is hozzátette, ők támogatják kisebbségi elképzeléseinket és elítélik Meciar fellépését velünk szemben. Kongresszusi határozatuk értelmében pedig szorosabb kapcsolatot kell kiépíteniük a hazai keresztény mozgalmakkal, így a miénkkel is. Fúzióra köztünk azért sem kerülhet sor, mert a KDM-nek is mutatnia kell szlovák arcát, ha nem akarja elveszíteni választóit. Óarnogurskyt pedig kormányfőként is megismerhettük már, így nem a szavai, hanem a tettei alapján ítéljük majd meg. Tény, hogy már többször is támogatta egy-egy javaslatunkat a parlamentben, de ebből még nem vonhatók le messzemenő következtetések. A parlamenten kívüli ellenzékből szoros kapcsolatot tartunk a Polgári Demokrata Unióval, rendszeresen tartunk megbeszéléseket, tájékoztatjuk őket a parlamenti eseményekről, egyes törvényjavaslatokról még véleményt is cserélünk. A Magyar Polgári Párttal nincs ilyen rendszeres kapcsolatunk, legfeljebb ad hoc jellegű, mint az alkotmány esetében volt. A rendszeres együttműködést még mindig ahhoz kötik, mondjuk el nyilvánosan, ki a felelős azért, hogy ők nem jutottak be a parlamentbe. Ezt meddő vitának tartanánk, mert ha valaki abba nem akar beleegyezni, hogy a legfontosabb kérdésekben egységesen politizálunk, akkor természetes, hogy nem tudunk megegyezni.- Felreppennek néha olyan hírek, hogy komoly ellentétek vannak az MKDM - Együttélés koalíción belül, vannak, akik próbálnak éket verni önök közé. Elképzelhető, hogy felbomlik ez a koalíció?- Nem. Mi két különálló politikai mozgalom vagyunk. Természetes, hogy nem mindig és nem mindenben egyezik a véleményünk, de azért tartunk közös frakcióüléseket, találkozókat, hogy véleményt cseréljünk, és amikor arra van szükség, közös álláspontot képviseljünk.- Szlovákia teljes önállósága után párttá alakul-e az MKDM?- Ez majd az új választási törvénytől függ. Ha a választási törvény kimondja, hogy csak pártok indulhatnak a választásokon, akkor párttá kell válnunk. Egyébként pedig nincs értelme, mert az emberek többsége a párt szó hallatán még mindig a kommunista pártra gondol. A mozgalom vezetését azonban mindenképpen szervezettebbé, fegyelmezettebbé, szakszerűbbé kell tennünk, mert a mozgalom csak így működhet eredményesen.- Köszönöm a beszélgetést. N. Gyurkovits Róza- Le kell porolnunk, fel kell frissítenünk a Csemadok alapszabályzatát - válaszolta Sidó Zoltán. - Elsősorban a fiatalokkal akarjuk felvenni a kapcsolatot. Ennek érdekében már megtettük az első lépéseket. A gyermek- és ifjúsági lapokon keresztül, de közvetlenül is megszólítottuk a fiatalokat,s nemsokára találkozunk az ifjúsági szervezetek képviselőivel, akiktől javaslatokat kérünk, a Csemadokon belül milyen ifjúsági programmal lépjünk az országos közgyűlés elé. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy az ifjúsági és gyermekszervezetek - bár a szervezeti életben előre léptek és megnyilvánulási formáik is vannak - nem ölelik fel az általános iskolák korosztályát képező fiatalokat. Hiányoljuk, hogy kulturális vonatkozásban kevés a történész. A Csemadok nem gyermekszervezetet akar létrehozni, csak szeretné, ha az egyes alapszervezetek és az adott iskolák közt olyan kapcsolat létesülne, hogy a Csemadok és az iskola közösen hozna létre énekkart, tánccsoportot, színjátszócsoportot, valamit, amire az adott településen szükség és lehetőség van. Ez lenne az egyik újdonság programunkban. A másik, hogy programunknak reagálnia kell azokra a változásokra, amelyek eddig, főleg pedig január elsejét követően bekövetkeznek Szlovákiában. Elsősorban a kulturális önkormányzatra gondolok, melyet programunkban is le kell fektetnünk. Nem a deklarálásra gondolok, hanem a kulturális önkormányzat tartalmi megfogalmazására mind országos, mind regionális és helyi szinten.- Konkrétan melyek azok a pontok, amelyeknek meg kellene változniuk az eddigi alapszabályzatban.- Nyolcvankilenc december hatodikétól, a rendkívüli közgyűléstől kezdve területi szervezeteink - a korábbi járási szervezetek - egy egész sor önálló jogkört kaptak, számos kérdésben teljesen önállóan döntenek. Ez így jó. Csakhogy: az egyeztetéshez, a koordináláshoz információcserére van szükség, alapszervezettöl területi választmányig, területi választmánytól országos választmányig - és vissza. Az országos választmány ugyanis megteheti, hogy a sajtó útján, vagy körlevélben, esetleg személyes látogatáskor tájékoztatja a tagságot, de ötszáztiz alapszervezet ugyanezt nem teheti meg. Ha mi nem tudjuk, egy-egy helyen mi készül, mi valósul meg, bajban vagyunk, mert sem a szakmai társulások, sem az országos választmány nem tudnak szakmai, szervezési segítséget nyújtani. Tehát az információcserét kell tökéletesítenünk. A jobb szervezeti élet érdekében területi választmányaink munkáját olyan titkárnak kell koordinálnia, aki szakmailag felkészült, szervezési adottságai jók, ért a gazdasági ügyekhez is, így képes eleget tenni azoknak az elvárásoknak, amelyeket tagságunk támaszt velünk szemben. A jobb szervezeti élet érdekében talán arra is sort kell kerítenünk, hogy csökkentsük különböző választmányaink létszámát, mert csak így tehetők mobilisabbá. A nagy testületek soha nincsenek jelen teljes létszámban a tanácskozásokon, s különböző okoknál fogva az egyes feladatokkal megbízott emberek sem mindig tudják teljesíteni megbízatásukat. Azt szeretnénk, ha választmányaink tagjai nyilatkozatban előre köteleznék magukat, hogy vállalják a rájuk háruló feladatokat.- Nem nevezhető egyértelműen biztatónak a szervezet jövője anyagi szempontból. Szlovákia költségvetési helyzete várhatóan erősen restriktiv lesz a kultúra terén is, az idei tízmillió koronával szemben ki tudja, mennyit ad majd 1993-ban... Lesznek saját anyagi forrásaink?-Az alapszervezeteink önálló jogi személyek, akik végezhetnek gazdasági tevékenységet is, tehát teremthetnek maguknak anyagi forrásokat. A tagdíjak fele a helyi szervezetek pénztárában marad, s ugyancsak övék a rendezvényeik belépti díja. A területi választmányainkra átruháztuk az országos választmány jogköreinek egy részét és megbíztuk őket, hogy hozzanak létre alapítványokat. Ez megtörtént, persze nem mindenütt egyforma sikerrel. Nagyon jól működik például a Gyurcsó István Alapítvány, amely a dunaszerdahelyi, a pozsony-vidéki, a galántai és Pozsony városi területi választmányok közös alapítványa. Vannak helyek, ahol nem sikerült jó eredményt elérni, s éppen ott kellene szorosabb kapcsolatot kialakítani a tagság és a területi választmány között, mert mi lesz, ha más pénzforrás nem mutatkozik majd egy-egy rendezvény megvalósítására?! Az alapítvány azt jelenti: ilyen esetben is van mihez nyúlni. Az alapszervezet mindig jobban meg tudja győzni a helyi vállalkozókat, ha támogatásról van szó, mint egy személytelen országos vezetés. Óriási szerepet játszhatnak tehát szervezetünk ányagi bázisának megteremtésében is!-Optimista On az állami támogatást illetően?- Bízom benne, hogy a nemzetiségi szervezetek jövőre is kapnak költségvetési támogatást. Az biztos, hogy lesz visszalépés az ideihez képest. Ezért készülünk alapítványokkal a rosszabb időkre.- Alapítványaink azonban nem elég tőkeerősek, mint ahogy a vállalkozóink sem azok még. De szükség lenne az adományokra, a kisebb összegűekre is, hogy kisebbségi kultúránk, iskolaügyünk a hét szűk esztendő alatt se jusson ebek harmincadjára. Lát-e ön erre elég tudatosságot, akaratot a szlovákiai magyarságban?- Ha kultúránk, iskolaügyünk tönkremenne, az óriási ficamot jelentene kisebbségi életünkben. Más kérdés, hogy van-e, lesz-e elég pénze adakozásra a vállalkozóinknak, ha a törvények Is lehetővé teszik majd. Én inkább a jó példákból indulnék ki. Nemrég lepleztük le Petőfi Sándor emléktábláját Rozsnyón. Közadakozásból készült el, ötven és száz koronákból adták össze az árát az emberek. Tisztelet, becsület érte. Két önkormányzat - Rozsnyóé és Szerencsé is benyúlt a kasszába, meg egy cseh vállalat... A héten avatják Nagymegyeren a Bartók-szobrot. A Gyurcsó-alapítványra is küldtek pénzt vállalkozók. Nem mondhatom, hogy az emberek nem tudatosítják, mi forog kockán. Lehet, hogy nem mindegyik. Mert hát: nézzük, mely településen hogyan szerzik be az információkat a polgárok? Hány magyar lap, folyóirat jár egy-egy faluba? Hány gyermeklap? Az egyik leggazdagabb falunk nagy magyar iskolájába jóformán nem is jár a Tábortűz... S nem pénz kérdése. Pedig ha gyerekként nem tanul meg a hazai magyar lapok olvasója lenni egy szlovákiai magyar, felnőttként sem lesz azzá. A Tábortűz, a Tücsök milyen? Szlovéniai magyarok kérték, hogy vihessenek belőlük. Nekik most nincs saját lapjuk. Azelőtt a Vajdaságból járt hozzájuk magyar gyermeklap, most a mieinket veszik. Nekik tetszik! Itthon? Tízezer példányban jelenik meg a Tábortűz. Közben ötvenvalahány ezer a magyar általános iskolás... Tudom, az embereknek elegük van a politikai helyzetből; mégis azt mondom: kell foglalkozniuk azzal, mi lesz mivelünk, szlovákiai magyar kisebbséggel! N. Gy. R. A nagypolitika margójára kár humorizálhatnék is, hogy hej, be jó a szlovákiai bűnözőknek, két megbízott köztársasági elnöktől is várhatják az amnesztiát - mármint Jan Strásky szövetségi kormányfő-köztársasági elnöktől és Vladimír Meciar szlovák kormányfő-köztársasági elnöktől -, ráadásul a szövetségi parlament továbbra is készül megválasztani az igazi elnököt, szóval, humorizálhatnék, de nem teszem. Nem, nincs hozzá kedvem, mert mitől is lenne? Talán attól, hogy sokan még ma sem értik, miért vonultak ki képviselőink a szlovák parlament ülésterméből az alkotmányról tartandó szavazás előtt, s még mindig azt próbálják bebeszélni a (csehjszlovákiai magyarnak, hogy ez megfutamodás volt? Talán attól, hogy a hazai magyar politikai megosztottságottovábbra is fenntartva, sót, szítva a tüzet még ma is azt állítják, azért cselekedtek így a koalíciós képviselők, hogy Meciar azt mondhassa el a nagyvilágnak: a szlovák alkotmány ellen csak a szlovák kereszténydemokraták szavaztak, tehát jó az alkotmány (miközben minden politikaközelben tevékenykedő ember tudja, a magyar képviselők cselekedete felkiáltójelként jutott el Európába, a világba, még mielőtt Meéiar bármit is mondhatott volna ugyanezen ,,közegnek"? Vagy talán magától a ténytől, hogy október elsejétől Szlovákiában kettős jogállapot alakult ki számtalan kérdésben azáltal, hogy életbe lépett az önálló szlovák alkotmány? Nincs kedvem humorizálni, mert a demokrácia megszilárdulása, kiteljesedése helyett hatalom halmozódik hatalomra. S hozzá úgy, hogy - jelenleg - visszavonhatatlan hatalmak születnek. S hozzá úgy, hogy e hatalmat a szlovák alkotmány teszi legitimmé! Kezdjük azzal, hogy van egyszer egy alkotmányunk, amely október elsejétől él, s amely tökéletlensége egyik jeleként számtalan alapvető kérdésben a később meghozandó törvényekre hagyatkozik. Ilyen kérdés például az egyes gazdasági ágazatok vagy gazdálkodó egységek államosithatóságának feltétele, az általános emberi jogok korlátozásának lehetősége, a kisebbségek és etnikai csoportok jogainak megállapítása stb. Közben tudjuk, hogy a szlovák parlamentben az alkotmány értelmében a törvények elfogadásához elégséges az egyszerű többség, azaz a képviselők ötven százalékának támogatása plussz egy szavazattal. És azt is tudjuk, hogy a szlovák parlamentben az ilyen többsége egyetlen pártnak (pontosabban mozgalomnak) meg is van. Sakkor ne mondjuk, hogy egypártrendszer van? Az alkotmány a végrehajtó hatalmat két részre osztja: a köztársasági elnökire és intézményére, valamint a kormányéra. Azzal együtt, hogy a köztársasági elnök nevezi ki a kormányt, illetve hív javissza azt - s mindez egyesével is érvényes tagjaira. Azzal együtt, hogy a köztársasági elnök jogkörébe tartozik visszaadni a törvényeket a parlamentnek átdolgozásra. Mellesleg: a köztársasági elnöknek ezt akkor is meg kell tennie, ha erre a kormányfő kéri meg. Igaz, Szlovákiának még nincs köztársasági elnöke, de van, aki gyakorolja jogkörét, minthogy az alkotmány értelmében a köztársasági elnöki jogköröket a kormány gyakorolja, illetve az általa megbízott személy, mindaddig, amíg nincs elnök. Köztudomású, hogy a kormány a kormányfőt bízta meg a jogkörök gyakorlásával. Nézzük akkor, hogy is van ez? A parlamentben a törvényhozáshoz szükséges szavazatmennyiséget egyetlen mozgalom biztosítani tudja. Ennek a mozgalomnak az elnöke Vladimír Meéiar. Ez lehet ugyan véletlen, de az már nem az. hogy a kormányfő: Vladimir Meciar; az meg szinte törvényszerű, hogy a kormány a köztársasági elnöki jogkörrel Vladimír Meciart bízta meg. Háromszoros biztonság a - hatalomra! Hiszen: a mozgatom magabiztosan döntheti el, milyen lesz a törvény. S ha hiba csúszik a számításba? Nincs vész, mert a kormányfő megkéri a köztársasági elnök jogkörét gyakorló személyt, adja vissza a parlamentnek átdolgozásra a törvényt, s az meg is teszi. Hogy is ne! Meciar ne tenné meg Meéiamak? Amikor ráadásul Meciar nyomást gyakorolhat mozgalmi funkcióján keresztül a törvényhozásra? S amikor-ráadásul-Meciar még képviselő is? Igaz, az alkotmány kimondja, hogy a kormány tagjainak vissza kell adniuk képviselői mandátumukat. De hát ki szólítsa fel erre a kormányt? Netán a köztársasá - gi elnöki jogköröket gyakorló kormányfő? Vagy a győztes mozgalom elnöke? Na persze, a demokrácia három lábon áll, s ez a törvényhozást a végrehajtó hatalmat és a bíróságokat - benne az alkotmánybíróságot is - jelenti. Tehát az alkotmánybíróság lépjen közbe! Csakhogy az meg nincs. A bíróságok pedig egy kicsit bizonytalan helyzetbe kerültek. Mert ók ugyan függetlenek, csak az a baj, hogy a bírák kinevezése, ahogy az atkotmánybíráké is, a köztársasági elnök jogkörébe tartozik, aki a kinevezést rögvest megteszi, amint a kormány javasolja kormányfőjén keresztül, s a parlament jóvá hagyja... Nincs kedvem humorizálni. Lehet, hogy a Szlovákiában kialakult jelenlegi helyzet csak átmeneti, de az alkotmány - ahogy most is - mindezt bármikor lehetővé teszi. S akkor már nemcsak a helyzet miatt nincs kedvem humorizálni, hanem az alkotmány miatt sem. Viszont maradt egy aprócska vigaszom, éspedig az, hogy erről az alkotmányról még szavazni sem voltak hajlandók a magyarkoalíció képviselői. Neszméri Sándor
