Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-20 / 236. szám

1992. október 20. Családi kör Szabad ÚJSÁG 5 Bizalmas beszélgetések III. családról, szerelemről, házasságról most elsősorban a párválasztásról Ugye, kissé akadozik a szavunk, tétova a gondolatunk, amikor a legbensőbb, legfontosabb kérdésekről akarunk beszélgetni? Nem csoda, hiszen szinte a leg­utóbbi időkig tabuként kezelték ezt a témát, vagy pedig egyszerűen a társadalmi elvárások szerint manipuláltak a női és férfi szerepekkel, azzal, hogy érzelmi életünk, családmodellünk értékrendjében milyen rangja legyen az érzelmeknek, személyes kapcsolatoknak, a gyermeknevelésnek, a férj, illetve a feleség család­ban betöltött helyének. A társas hajtóerő Kati néni: Gyerekek, bemutatom nektek Feri bá­csit Pszichológus. Azért hívtam meg, mert vele együtt talán könnyebben találunk választ mindazok­ra a kérdésekre, amelyekről beszélgetni akarunk. András: Úgy egyeztünk meg, hogy mosta pár­­választásról, az ideálról és a valóságról fogunk be­szélgetni. Ági: És természetesen a szerelemről, csupa nagybetűvel. András: Nyáron megismerkedtem egy lánnyal. Levelezünk is. Néha határozottan az az érzésem, hogy én most szerelmes vagyok belé, aztán ez az érzés elpárolog, és egészen hétköznapi dolgok kezdenek foglalkoztatni. És nem is ez a lány az egyetlen, aki tetszik nekem... Szóval, csak azt aka­rom mondani: bizony jó lenne tudni, valójában mi is az a szerelem.... Ida: A múltkor éppen arról beszélgettünk a su­liban a lányokkal, hogy tulajdonképpen az-e a sze­relem, amikor a testünkkel is nagyon kívánunk va­lakit és a lelkűnkkel is, vagyis... Zoltán: Vagyis hogy szerelem-e, ha például va­laki egyik lányt fekteti le a másik után, mint azokban a filmekben, amelyeket éjszaka adnak... Kati néni: Mindenre sort kerítünk, de tereljük egyfelé a beszélgetést, mert így annyi mindent föl­hoztok, hogy Feri bácsi azt se tudja majd, hol kezd­je a válaszadást Fari bácsi: Kezdjük a szerelemmel, ugye? A világ legcsodálatosabb és legsokszínűbb érzése... Az ember életét irányító társas hajtóerők közé tar­tozik a szerelem és a szexuális vágy. András: A költők ódákat zengenek róla, Feri bá­csi meg egyszerűen „társas hajtóerőnek” nevezi!? Feri bácsi: Hát valahogy meg kell határoznunk. És szerintem a szerelem és a szexuális vágy az em­ber életét irányító társas hajtóerők közé tartozik. Ági: Ez olyan prózai... Zoltán: Akkor a szerelem egyenlő a szexuális vággyal? Fari bácsi: A kettő közé nem lehet egyszerűen egyenlőségjelet tenni, a kettő nem pontosan ugyanaz. A szerelemben — néha csak rejtetten, alig tudotton — benne van a szexuális vágy is. Ida: így igaz... Fari bácsi: De akit csak a szexuális vágy hajt, nem biztos, hogy egyben szerelmes is. Kati néni: S ha valamenny ire is tudatosan akar­ja irányítani önmagát az ember, akkor e kettő kö­zötti különbséggel tisztában kell lennie! Fari bácsi: Különösen akkor kell önmagával tisztáznia az indítékait, ha jelentkezik — sokszor kuszán, zavarba ejtőn — ez az érzés. Ági: Szerintem a szerelem a nagyobb, a telje­sebb, a szebb érzés. Zoltán: Hát, tudja a fene... Fari bácsi: Nemcsak több, hanem minőségé­ben is más, komolyabb, értékesebb kapcsolat két HÁZIORVOS Félek az ősztől. Ez családom számára a be­tegségek évszaka. Torokgyulladástól a nátháig minden váltja egymást, mindannyiunkat elkap a hidegrázás, belázaaodunk, köhögünk. Pedig annyira óvom a gyerekeket is, ha esik az eső vagy hideg a szél, ki sem viszem őket Fűtünk is ren­desen, mégis többet betegeskedünk, mint más család. Vajon mit tehetnék, hogyan vigyázzak jobban a családomra? V.J. leveléből Általában minden évszaknak megvannak a ma­ga jellegzetes betegedései. Ősszel — ahogyan a levélíró is panaszolja — a megfázások, a nátha kü­lönféle szövődményei jelentkeznek. E nátha vírusát nem szabad összetéveszteni a sokkal veszélyesebb, járványos náthaláz vírusával Azonban erre a vírusra is jellemző a rendkívüli nagy alkalmazkodóképesség. Mindig másként, másutt támad, másképpen viselke­dik. Egyszer torokgyulladást okoz, máskor a légzőu­­takat támadja meg, sokszor például a bélfalakat, ilyenkor például az első tüneteket könnyen össze le­het téveszteni a közönséges gyomorrontással. Pedig egyáltalán nem mindegy, miről van szó. Az őszi meghűlés, nátha rendszerint azokat „kapja el" elsőnek, akiknek kisebb az ellenállóké­­pességük, kevésbé edzettek az időjárás változása­ival szemben. Ilyenkor ugyanis a gyors hőingado­zások a jellemzőek, a hideg-meleg frontok váltako­zása, a hideg éjszakák, meleg nappalok, a hirtelen jött szelek, esők stb. A szervezet — ha felkészület­ember között a szerelem, mint a csupán szexuális késztetés alapján kialakuló kötelék. Zoltán: No jó, hát ezt elismerem. Kati néni: Ha végiggondoljuk a barátságra és a szerelemre is jellemző dolgokat azonnal kiderül, hogy mindkettő kialakulásához Idő kell. Ida: Ahhoz, hogy behassak egy másik ember­ben, felelősséget vállalja érte, s gondolatait, véle­ményét megértsem, ehhez alaposan meg kell is­mernem? Ági: Igen. És az alapos megismeréshez sok idő kell. Kati néni: Ehhez azoknak is idő kell, akik ta­pasztalt, jó emberismerők. A közös élmények kap­csán, a beszélgetések során, az együtt töltött órák alatt lassan derül ki, hogy két 9mber kölcsönösen megfelel-e egymásnak. Feri bácsi: Az, hogy a szexuális vágy mikor és milyen erősséggel jelentkezik az ilyen formálódó kapcsolatban, ez egyénenként igen űlönböző. András: Arról beszélgettünk a múltkor, hogy mi­­lyenh fontosak életünkben a gyerekkori és a kamasz­szerelmek. Hogy nemcsak azért fontosak, mert szé­pek, és színessé teszik a hétköznapokat, hogy sok mindent tudunk magunkról is általuk, hanem mert felkészítenek a későbbi szerelemre, a felnőttkorra Ida: Hát azért szerintem nemcsak szépek és boldogítók, hanem sokszor szomorúak, fájdalmasak is ezek az érzések. Sokszor élünk át kudarcot is. Kati néni: Természetes, hogy a szerelem nem­csak boldogságot, hanem sok buktatót is tartogat. Fel kell készülni rá. András: No hát akkor készüljünk, de máris. Szóval mi mindent is tanulhatunk meg a gyermek- és kamaszszerelmek idején? Feri bácsi: Szakmai kifejezéssel élve a szim­metrikus kapcsolatot és a kommunikációs alkut András: Tessék egy kicsit érthetőbben fogal­mazni! Feri bácsi: A szimmetrikus kapcsolat kifejezés helyett használjunk akkor egy köznapibb szót: az érzelmi egyenrangúságot Nem pontos itt ez a kifejezés, de egyszerűbben megérthető. A gyer­mekember a kamaszszerelmek idejéig függő kap­csolatban élt azokkal az emberekkel, akiket igazán szeretett, akikkel közös, szoros érzelmi szálak kö­tötték s kötik össze. Anyja és apja volt számára a legfontosabb kötelék, s tőlük függött értelmi bizton­sága is. Most valami újat kell megtanulnia Ida: A szerelmet. Feri bácsi: Bizony a szerelmet. S ez bár­mennyire hasonló is a barátsághoz, mégis más, új, és egész életében fontos, erős hajtóerő lesz. Zoltán: A benzin a motorban. Feri bácsi: A kamasz a függő helyzezetet gya­korolta be. Bármennyit kapálózott is ellene, megta­nulta, hogy inkább akkor kedves ő a nagyoknak, ha enged óhajaiknak. S jön a szerelem. Itt egy ked­ves ember, aki szerelmes partner lehetne. Akinek jó lenne a kedvében járni, s megszerettetni maga­mat vele. Óhatatlanul is függő szerepet vállal a ka­masz, szinte alárendeli magát a másiknak, s minél inkább törekszik a másik rokonszenvét megszerez­ni, annál inkább feladja önmagát: behódol. Ági: Hát ez nem jó! Ez szerintem azért rossz, mert akkor föladja önmagát, és egyfolytában kínosan fog­ja érezni magát, anélkül hogy tudná mi a baja.. András: Jó szerelmi kapcsolat csak két egyen­rangú fél között alakulhat ki? Kati néni: Egy jó kapcsolat mindkét embernek azonos lehetőséget ad. Mindketten önálló személyi­ségek, külön vonásokkal, külön hivatással, más-más emberek. S a sok különbözőséget kell összehangol­niuk, de úgy, hogy egyik sem legyen a másik érzelmi kiszolgáltatottja, rabszolgája folytonos alárendeltje. Ági: Pedig bizony én, amikor szerelmes va­gyok, bármit képes volnék megtenni, akit szeretek! Ida: Én nem. Ám elvárom, hogy úgy, olyannak fogadjanak el, amilyen vagyok. Ági: Ha akarod, ha nem, azért alkalmazkodnod kell a másikhoz. Oda figyelsz, ő mit szeretne, s olyan szeretnél lenni, hogy elfogadjon. András: Biztonságot, védelmet, segítséget nemcsak elvárnunk kell, hanem adnunk is, ugye? Feri bácsi; Egy egyenrangú kapcsolatban — a szerelemben — ez a felelősség köllcsönős, azaz szimmetrikus. Zoltán: Ez érthető, de mi az a kommunikációs alku? Először is: mit jelent az a szó, hogy kommu­nikáció? Kati néni: A kommunikáció közlést, híradást közleményt összeköttetést jelent Feri bácsi: A kommunikációs alku megtanulá­sa is a gyerekszerelmek idején történik, Ennek megértéséhez képzeljünk el egy félszeg, nyakigláb kamaszt Tavaly még hátbavágta a kislányt aki tet­szett neki, de ma már nagyosabb módon szeretne összeköttetést keresni vele. Hírt akar adni önmagá­ról, rokonszenvéről, érzéseiről... András: De hogyan? Ez itt a kérdés. Ida: Menjen oda, és mondja egyszerűen: tet­szel nekem, foglalkozz velem, járjunk együtt Zoltán: Á, és ha a lány kineveti?! András: Bizony, az alapőos lebőgés, ha a töb­biek is látják, hogy klosarat kapott... Kati néni: Senki sem szereti, ha megszégyenítik. Feri bácsi: Szóval a kiskamaszunk álldogál, te­lik az idő, és a fontos közlemény nem jut el a má­sikhoz. Kamasz barátunk nem tudja finoman felhív­ni magára a figyelmet pedig erre lenne szüksége. Ida: Talán először akkor nem is a nyílt szavak kellenek, hanem valami jel... Feri bácsi: Igen. Gesztusok: beszéd nélküli híradás. Futó mosoly, tekintetváltás, a találkozá­sokkor felderúlő arc, ami szavak nélkül közli: ve­led tgalálkozni öröm! Ági: És akkor a másik válaszolhat Ha unott képet vág, az azt jelenti, hogy tárgytalan az ügy, ha visszamosolyog, akkor... Zoltán: Szóval ki lehet következtetni, mi várha­tó a másiktól. Ez jó! Feri bácsi: És így kezdődik meg a kommuni­kációs alku. Megindul az alkudozás — olykor az alkudozók számára is alig észrevehetően és ki­mondott szavak nélkül. Zoltán: És aztán már egyszerűbb lesz beszél­getni is. Kati néni: Lehet, hogy tényleg kialakul a köl­csönös rokonszenv, lehet hogy nem. Mert társal­gás közben kiderülhet hogy a másikat csak a fri­zura érdekli, vagy csak a foci — és semmi másról nem lehet vele értelmesen beszélgetni. Ida: Tehát unalmas. Ági: Ha unalmas, nincs értelme folytatni. Kati néni: A második, harmadik, sokadik kom­munikációs alkudozásnál már egyre könnyebben tudja kiszűrni az ember a kapott válaszokból, hogy kölcsönös és érdekes kapcsolat várható-e. De erről majd a legközelebb. Haraszti Mária ]lllllll»ll»ll[18WWWWWWW8Wi8888888888888W888S8a8MaaWI8at88(l»Sliil8llll8Ílillllliaa[llllll'l»WroiMlltll lenül éri a hőmérséklet-változás — nem tud alkal­mazkodni, s ezért megfázunk. A krónikus betegségekben szenvedőket is na­gyon megviselheti ez az átmenet Növekedhet a szubjektív panaszok száma, pl. rossz közérzet ro­hamok, gyulladások kiújulósa, fájdalmas, megduz­zadt csuklók, ízületek. (Tehát legyen az reuma, al­lergia, ekoéma, asztma, a gyógyítás ellenére átme­netileg rosszabodhat a beteg állapota.) A virózis enyhe lázzal jelentkezhet az orr nyál­kahártyája megduzzad, a szem könnyezik, a légu­tak vagy a torok begyullad, esetleg hasmenés, fej­fájás, hidegrázás társul egyik vagy másik tünethez. Mivel az egyszerű náthaláz vírusa nem annyira ag­resszív, a kisebb hőemelkedés esetében ún. kom­binált porokkal, szalicilkészítményekkel kezeljük a beteget A fekvés, izzadás, a gőzölés, forró tea, cit­romos limonádé általában megkönnyíti a gyógyu­lást. Ha magasabb lázzal jár a nátha, akkor antibi­otikumot ír elő az orvos. A levélíró kérdésére válaszolva azonban el kell mondanom, hogy a legtöbbet maga az ember, a csalódon belül az édesanya tehet az őszi megfázá­sok elkerüléséért Nagyon helytelen, ha a gyerme­ket úgy óvják, hogy nem viszik a levegőre, csak jó időben. Éppen arról van szó, hogy az emberi szer­vezetnek hozzá kell edződnie az időjárás változá­saihoz. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha tekintet­tel az időjárásra, esőben is, szélfúvásban is, napon­ta a lehető legtöbbet tartózkodnak a friss levegőn. Szemléletes példa erre, hogy a fizikai munkát vég­ző emberek sokkal ritkábban fáznak meg, sokkal nagyobb hőingadozásokat elviselnek panaszok nélkül, mint a zárt helyiségben élők. mmmmmmmmmwmsmmmtämmsmi Egy érdekes tényre hívta fel a figyelmet a levél: ennek most a fűtési idényben nagy a jelentősége. Milyen az optimális hőmérséklet a lakásban? Anélkül, hogy valamiféle román módszert kíván­nánk népszerűsíteni, meg kell mondanunk, hogy nálunk a lakások nagy részét túlfűtik. Sőt legin­kább a hálószobákat fűtik túlságosan. A lakóhelyi­ségekben a 21 Celsius fokos, a hálószobákban a 19 Celsius fokos hőmérséklet az optimális. A panel­lakásokban élők között nagyon sokan jelentkeznek ilyenkor az orvosnál légúti panaszokkal, ún. száraz kőhögéssl. Nagyon egyszerűen enyhíthető a pa­nasz, megelőzhető a megbetegedés: a fűtőtestekre több, jó párologtatót kell elhelyezni. Az orvos javas­latára, ahol kisgyermekek vannak, kamillafőzetet te­hetünk a párologtatókba, ha asztmában szenvedő van a csalódban, akkor Vincentka gyógyvizet Hogyan védekezhetünk még az őszi meghűlé­sek ellen, illetve hogyan edzhetjük magunkat mi­után kigyógyultunk a náthából? Tartózkodjunk a le­hető legtöbbet a friss levegőn. (Persze, a nagyvá­rosok füstködös levegője többet árt, mint használ. Itt éppen a szélcsend a veszélyes. A szél rend­szerint megtisztítja a levegőt.) Nagyon téves felfo­gás, hogy gyermekünket azzal védjük meg, ha hi­degben, szélben sállal bebugyoláljuk a száját, hogy csak az orra látszik ki. A falusi gyerekek ilyen szempontból sokkal szerencsésebb helyzetben vannak. Hidegben, hóban, esőben kint tartózkod­nak. Általában sokkal edzettebbek, mint a szobá­ban dédelgetett városi kicsinyek. Fogyasszunk sok vitamint. Gyümölcsöt, zöldsé­get s a gyógyszertárakban kapható vitaminkészít­ményeket Dr. CS. J. sssíssssíssesssssssíssssssssííííííssííííííSííiíííííííríssssKíííííssísssssíSísssísssí GYÖKEREK Fagyos mosollyal járja az ősz a kerteket. A hetven éves Szabó Lajos a falnak támasztja a vastag vesszőköteget, majd megdörzsöli el­gémberedett ujjait. Sok munka vár még rá a tél beálltáig a deáki portán. Amikor belépünk kis műhelyébe, a vesszőből fonott remekművek láttán elfeledjük a kinti vilá­got. A vesszőborítású korsó, a fonott kosarak, ládák, virágtartók régi emlékeket ébresztenek, és az ősz kosárfonó ezúttal a keze alá simuló vesszők fonása mellett életéről mesél. — Nagy család volt a miénk, közös udvarban éltünk. Az élet napközben az udvaron zajlott. És csakúgy, mint a kertészkedést, a kosárfonást is az apámtól tanultam. Annak, aki a Vág mellett nőtt fel, értenie kellett ehhez a munkához is. Már csak szükségből is kosarat fontunk a takar­mány, a termés tárolására, de az asszonyokat is megajándékoztuk egy-egy öblös kosárral, ruha­­tárolóval. Akkoriban még volt elég vessző, a kanális mellől hoztam én is a dugványokat a kertbe, hogy elszaporítsam. Ha ezt nem teszem meg, ma már nem is tudnék miből fonniI „Papa, most már én fonom!” A szövetkezetben éveken át a növényter­mesztési részleg csoportvezetőjeként dolgoz­tam. A fonás sosem volt a szívem szerinti mes­terségem. De nagy hálával gondolok vissza arra, hogy nem egyszer volt nagy ínségben a segítségemre. A háború alatt elkerültem Ausztriába. Földije­immel együtt fedeztem fel a folyópart mentén a vesszőt, és fontunk belőle kosarat. Arra járt egy osztrák paraszt, és meg akarta tőlünk venni. Teletöltettük vele a kosarakat krumplival, amennyi csak belefért! Az övé lett a kosár, a miénk az élelem. Amikor aztán négy esztendeig orosz hadifogságban voltam, ott is találtunk szép sárga vesszőt. Fontunk néhány kosarat. A lágerparancsnok a közeli gazdaságban eladta. Cserébe itt is élelmet kaptunk érte. Emlékszem, apám időskorában vett egy ócs­ka, drága kosarat. Nagyon megdühödtem. Ek­kor döntöttem el, hogy ezután inkább majd én fonok, ha kell. Eleinte nem főztem a vesszőt, és ezért a kosarak sem sikerültek a legszebbre. De aztán, amikor nyugdíjas lettem, egyre több for­télyra jöttem rá. A deáki kosárfonónak és feleségének, Julis­ka néninek mindennapjait az unokák, Attila és Zoltán teszik szebbé. Kora reggel a nagyszülők indítják őket az iskolába, majd maguk is jóízűen megreggeliznek, és csak ezután látnak a kosár­fonáshoz. Juliska néni a mester „jobbkeze", hiszen ő ügyel arra, hogy hajmáskor ne törjön el a vessző, és nemegyszer ő adja az új ötleteket és a tanácsokat. A munkát néha félbeszakítják, hogy megetes­sék az állatokat, megmozgassák ülésben meg­­gémberedett tagjaikat. Aztán újra visszaülnek a megkezdett munka mellé. — Van a kosárfonásban egyfajta huncutság. Sosem lehet sokáig befejezetlenül hagyni egy darabot, ugyanis állandóan az motoszkál a fe­jemben, vajon milyen lesz, ha elkészül? Amíg mesél, magyaráz, gondosan válogatja a finom, vékony vesszőszálakat, és kombinálja a világosakat a sötétebbekkel. Amióta Lajos bácsi a külön erre a célra készített teknőkbe forrázza a vesszőt, nagyobb örömmel lát mun­kához. Azt mondja, eladásra nem készített még kosarakat, de szívesen ajándékozza meg csa­ládtagjait, ismerőseit egy-egy szép darabbal. Az uram készítette kosárral járok bevásárolni. Csak a pénztárcámra kellett vigyáznom, mert azt bi­zony könnyen elveszíthettem volna. De ezen is segítettünk. A régen olyan divatos fedeles kosár mintájára font az uram kosarat. Ma már nyugod­tan beutazhatok a városba is!— dicsekszik Julis néni, aki kézimunkáival is nyugodtan büszkél­kedhetne. — Hej, ha ötvenéves lennék! — sóhajt fel Lajos bácsi, majd a terveiről beszél: — Szeretném eltanulni a vesszőből fonott bútorok készítését. De csak akkor látok majd hozzá az első fonott karosszék elkészítéséhez, amikor majd a vendégeknek bizton állíthatom, hogy nyugodtan beleülhetnek, nem szakad, nem esik szót alattuk! Hangja és mosolya csupán akkor válik kese­rűvé, amikor az utánpótlásról beszélgetünk. — Papa, most már én fonom — mondja a kisunokám, de a keze még gyenge ehhez a munkához. A kosárfonás ideje letűnt, bár a kézművesek munkái ma is nagyon divatosak. A fiatalokban viszont nincs hozzá elég türelem... A vessző édeskés illata, a fonott minták már a hideg késő őszi estéket idézik. A család kosárfo­nó mestere a levágott, megtisztított vesszőkötege­­ket már behordta a műhelyébe. A téli estéken emlékeikbe merülve, újabb remek darabok foná­sával múlatják majd az időt. Száz Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents