Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-19 / 235. szám
1992. október 19. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 Biztonságpolitikai veszélyzónában Sziget a bizonytalanságban A 35-ről 52 tagállamra gyarapodott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) és az általa fémjelzet folyamat kisebb válságba került. Sok olyan új tagállama van a Balkántól Közép-Ázsiáig, amelyek csak amolyan biztonsági garanciaként kerültek be. A Nyugat így kívánja ellenőrzése alatt tartani a hagyományos és nukleáris fegyverek forgalmát, csökkentését. Igazából azonban Tádzsikisztánnak, Kirgiziának, Üzbegisztánnak kevés hasonló ügye van Hollandiával, Svédországgal, vagy akár velünk. Számunkra pedig ez az együttműködési folyamat jelenthetne már most olyan politikai, gazdsági, biztonsági garanciákat, amelyeket jelenleg sem a NATO, sem a Nyugat-európai Unió (WEU) nem tud megadni. A délszláv válság kezelésében megmutatkozó tehetetlenség azonban jelzi a korlátokat. Az EBEÉ nem rendelkezik sem a béke fenntartásának, még kevésbé kikényszerítésének katonai képességével. Ez a feladat a NATO-ra várna, az pedig kompetenciákkal nem rendelkezik. Nem erre lett létrehozva. A WEUmél hasonló a helyzet, mint az EBEÉ-nél. Mit várunk a leszereléstől? Magyarország szempontjából döntő fejlemény az európai hagyományos fegyveres erők csökkentéséről szóló tárgyalások (Convencional Forces in Europe - CFE) második fordulójának, az ún. élőerő korlátozásáról szólónak a lezárása. Magyarország számára a CFE I. Szerződés bizonyos eszközfajtákból (harci repülőgépek) többet engedélyez, mint a jelenleg rendszerben lévő mennyiség. Ugyanis a környezetünkkel való összevetés volt a kvóta-megállapítás alapja. A környező államokat jelentős csökkentésre kötelezi. A csehszlovákoknál például a meglévő kb. 5000 harckocsiból csak 1935 db maradhat, a románoknál is 1000 darabbal csökkenteni kell a számukat. Nem tekintjük ellenségünknek ezeket az államokat - mint ahogyan senkit -, de a haditechnikai eszközök koncentrációjának csökkentése térségünkben mindenképpen megnyugtató. Az kevésbé, hogy az aláírástól számított 40 hónap múlva kell csak elérni ezeket a limiteket, tehát még jó ideig itt tudhatjuk a harci gépek ezreit a közelünkben. Magyarország számára 835 harckocsit, 1700 páncélozott harcjárművet, 840 tüzérségi löveget, 180 harci repülőgépet és 108 harci helikoptert engedélyez a Szerződés. Az arányok- köszönhetően a magyar bécsi tárgyaló delegáció okos érvelésének sokkal kedvezőbbek lesznek 41 hónap múlva, mint jelenleg. Ez nem jelenti azt, hogy - amennyiben lehetőség és pénz van rá, ne lehessen a megadott limiteken belül korszerűsíteni, akár a legkorszerűbb védelmi eszközöket beszerezni, amelyek hatékony alkalmazásával az esetleges agresszor minőségi hátrányban lévő jelentősebb, nagyobb számú eszközei is hatásosak és megsemmisíthetőek. Fő garanciát azonban a körvonalazandó kooperatív európai biztonsági rendszer kell, hogy teremtsen, amelynek keretében egyik tagállam sem támadhat a másikra, s a külső agresszió ellen is hathatós védelmet nyújt tagállamának majd a létrehozandó szisztéma. Mintegy rivalizálva ezzel a gondolattal alakult meg múlt év végén az Észak-atlanti Együttműködési Tanács (North Atlantic Cooperation Council- NACC), amely tájékoztató-tájékozódó jelleggel bevonja a NATO életébe a kelet-közép-európai régió országait, anélkül, hogy tagjaivá válnának a szervezetnek. A trójai faló — a gazdaság Minden intézményes garancialehetőség mellett sem lehet kizárni olyan soviniszta, nemzeti, faji, etnikai programok kirobbanásának lehetőségét szűkebb környezetünkben, amelyek kifejezetten a magyarság ellen irányulnak, s a polgári demokráciáknak sem kedvük, sem lehetőségük nem lenne hatékony eszközökkel beavatkozni (lásd Bosznia-Hercegovina). Az ilyen válságok megoldására nincs minta. Leghatékonyabb módszer olyan légkört, helyzetet, környezetet teremteni, amelyben nincs táptalaja a fékevesztett indulatkeltésnek. Az ilyen légkör kialakulását leghatékonyabban egy kiegyensúlyozottan fejlődő gazdasági Magyarország tudná elősegíteni, amely jelentős befolyást KAPU gyakorolna tekintélye, együttműködési programjai által úgy a környező államokban élő magyarságra, mint a többségi nemzet politikai és gazdaságikulturális elitjére. A történelmi okok miatt a térségben a legpolgárosultabb ország hazánk. A nyugati befektetések közel fele ideáramlik. A fejlett nyugati polgári demokráciák számára több szempontból is a legkifizetődőbb beruházás lenne Magyarország szociális és gazdasági felemelkedésének elősegítése. Az ország polgárainak gondolkodásmódja, filozófiája, infrastruktúrális fejlettsége, bankrendszere révén a régióban a legalkalmasabb erre. Magyarország gazdasági teljesítőképességének fokozása biztonságpolitikailag is nagyon fontos, mert az orosz után Európában a magyar a legnagyobb nemzeti kisebbség, s a Kárpátmedence népei közötti harmónia kialakulását legjobban egy prosperáló Magyarország dinamikus gazdasági támogató és segélyakciói segíthetnék elő. Ezzel növekedne a szomszédos államokban élő magyar kisebbség megbecsültsége is, amely fontos tényezője a térség stbilitásának. Hazánkból koncentrikus körökben terjedhetne a szociális piacgazdaság mintájának elméleti és gyakorlati érvényesülése. Kilátások a jövőre A biztonság komplex fogalom. Ezért a biztonságpolitikának is komplexnek kell lennie. A fentebb elemzett politikai, nemzetközi intézményrendszeri garanciák valamiképpen konkrétabbá fognak válni az elkövetkezendő években. A legbiztonságosabb garancia a saját magunk által megteremtett. A nem kívülről várt. Ez az eleven, lüktető napi kapcsolat, a kölcsönös érdekösszefonódásokban kiteljesedő gazdasági, kulturális, társadalmi együttlétezés a térségnek azon népeivel, amelyek kinyilvánítják erre készségüket. A nemzeti kisebbségek helyzetének, természetes jogainak rendezése, tiszteletben tartása nélkül ez természetesen nem lehetséges. Ahol és amennyiben ezek a jogok biztosítottak, ott és annyiban az előítéletekből mesterségesen tákolt kerítések összeomlanak. Egymás kölcsönösen jobb megismerése, félelmeink és reményeink, sérelmeink megértése és megértetése képessé tehet bennünket arra, hogy történelmileg nem hosszú idő alatt megközelíthessük az integrációnak azt a fokát, amelyet Nyugat-Európa ma meghaladni készül. Ez lenne a legfőbb garancia közös és oszthatatlan biztonságunkra nézve. BABOS ANDRÁS Harci helikopter, a Mi-24-es szárazföldi csapatok segítését szolgálja Klaus félelmei FINANCIAL TIMES * A repülőgépekből többet engedélyeztek, mint amennyi van Václav Klaus cseh kormányfő nem rejti véka alá, hogy csodálója Margaret Thatchernek. Ezért nem meglepő, hogy Klaus is euroszkeptikus, aki a maastrichti szerződést lidércnyomásnak tekinti és inkább a kétoldalú kapcsolatokban hisz, az egyedi szerződésekben. A csehek általában és Klaus PDP-je különösen eltökélték, hogy „visszatérnek Európába". Klaus maga szinte rokoni érzelmeket táplál Németország iránt, amely szerinte segíti országát, hogy visszatérhessen Európába. A nyilvánosság előtt azonban nem lenne politikushoz méltó, haelitélnéMaastrichtet, legalábbis addig, amíg Nyugat-Európa és főleg Németország nem mond le erről a tervről. A csehek azonban nem kívánják, hogy .jfélszivü" európaiaknak tekintsék őket Amig Maastricht az Európai Közösség napirendjén van, addig a csehek vallani fogják, hogy Maastricht Európa uniójához a csatlakozás az évszázad végéig hosszú távú érdekük. Szlovákiával kapcsolatban azonban a csehek érveket keresnek arra, hogyan akadályozzák meg az egyesülést. Egyrészt attól félnek, hogy a Szlovákiához fűződő kötelékek gyengítenék nyugat-európai renoméjukat és visszatarthatnák őket a kapitalista életstílus felé vezető rohanásukban. Másrészt nehezen magyarázható, miért vannak az ellen, hogy Szlovákiával unióra Ezt használta ki a szociáldemokrata Milos Zeman, amikor beterjesztette ravasz javaslatát arra, hogy Csehszlovákiát maastrichti minta szerint alakítsák át unióvá. Klaust elöntötte a méreg, amikor Zeman tervét néhány szavazattöbbséggel elfogadták, és ugyanakkor elvetették a föderáció megszűnéséről szóló törvényjavaslatot. Klaus nyilvánvalóan tart attól, hogy bátor politikájának, a csehországi szabad piacnak a sikere veszélybe kerülne, ha dotálnia kellene a protekcionista szlovák kormányt. Annak ellenére, hogy Klaus gazdaságpolitikája sokkal sikeresebb, mint a lengyelországi, vagy az oroszországi, a gazdasági teljesítmény az utóbbi két évben éppúgy mint Kelet-Európa más részeiben jelentősen csökkent és a közszükségleti cikkek árai megnőttek. így Václav Klausra a Cseh Köztársaságban is szociális feszültségek és politikai nehézségek nehezednek. Kedvező nemzetközi légkörre van szüksége ahhoz, hogy eredményeket mutathasson fel. Szlovákiának sokkal rosszabbak a lehetőségei ahhoz, hogy megbirkózzon az ilyen politika következményeivel. Hiszen itt túl nagy a ráfizetéses nehézipar, amely a szovjet piachoz kötődik, és hiányzik Németország közelségének előnye. Szlovákiában a munkanélküliség sokkal gyorsabban és nagyobb arányban nőtt, ami a szlovákokat arrgl győzi meg, hogy Klaus politikája szlovák-ellenes összeesküvés, és ezért védelemre van szükségük. Ezt a védelmet Vladimír Meciar szlovák kormányfő fel is ajánlotta nekik. Azt ígérte, hogy nagyobb autonómiát biztosít. A kisebbségi komplexusban szenvedő népnek érzelmi elégtételt kínált Prága hetven éves uralma után. A szlovákokat nyugodt lelkiismerettel azzal lehet vádolni, hogy a két világból csak a legjobbat akarják: egyrészt az önrendelkezést, másrészt a föderáció biztonságát. A helyzet azonban úgy fest, hogy a függetlenség sokkal kellemetlenebb lesz, mint az, amire vágytak. Sötét helyiségben ülnek az emberek, a függönyre hanyagul szlovák zászlót tűztek. Boldogok, mert nekik Dr. Tisóról egyértelmű a véleményük és sohasem kételkedtek benne. A nemzet nagyjai között tudatukban közvetlénül Svätopluk után következik, Stúr, Stefánik, Hlinka csak a nagybiccsei földi után következik. Csodálkozom, de nem érzek haragot, sem ellenséges indulatot amikor belépek a helyiségbe. Eszembe jutott: hiszen ezek az emberek az 1939-1945 években életerős fiatalok, virágzó nők voltak, ez az időszak számukra ifjúságukat jelenti, talán utolsó boldog éveiket... S ezt akarva-akaratlanul Dr. Tiso nevéhez kapcsolják. A nosztalgia hangulat valamiképp egy hatvan év utáni érettségi találkozóra emlékeztet. Egyes emberek azonban egyáltalán nem illenek ide. Nem bírom elképzelni, hogyan érezheti itt magát a semleges arcot vágó exképviselő - Stanislav Pánis. Talán azt hiszi, hogy ezekkel az emberekkel nyeri meg a következő választásokat? Nem tudom, mi hozta ide Martin A. Svehlát, akinek most inkább a nyakába akasztott perre kellene gondolnia kiadóvállalata, az AGRES miatt. Tiso emlékét jött megünnepelni, vagy hasznot várt a rendezvénytől? A bejáratnál a még mindig betiltott terjesztésű ,.A gyűlölet fejedelmei'' (Kniezatá zloby) cimü könyvet árusítják ebből a kiadóból. A könyv zsidóellenességre. fajgyűlöletre uszít. Hátha a jelenlévők közül valakinek a könyvről eszébe jut. hogy ezek a gondolatok Tiso elnök fm m n nevéhez fűződnek. A társaság aztán nehezen keres majd zsidó tanút, hogy Tiso rehabilitálása mellett tanúskodjon. Nehéz elképzelni ezt, ha még azt is megtudja a leendő tanú, hogy Martin A. Ővehla ennek a társaságnak a sajtótitkára. Sose gondoltam, hogy a Dr. Tiso Társaság tömegszervezet, de mégis meglepett, hogy csak 47 tagja van. Hiszen az utóbbi két év a Tiso-kultusz felfutásának ideje volt, könyvek, emléktáblák... De úgylátszik, minden csoda három napig tart. Apropó, csoda. Különös érzéssel olvastam az itt osztogatott röplapot, amelyen honfitársunk P. G. Dobis Linzből kinyilatkoztatja, hogy Dr. Tiso megjelent neki, sötét ruhában, jobboldalt három ajtó volt és mindegyiknél kijelentette a kifejezést „színe-java". Dobis úr azután két oldalon keresztül magyarázza, hogy ez mit is jelent. Megvallom, gyenge voltam ahhoz, hogy végig olvassam. A jelenlevők visszafogottan- hallgatták a beszélőt. Politikailag rehaiblitálni akarják Tisót, sőt, szentté is avatni, de, hogy jelenésekben is részt vegyenek...? A társaság elnök asszonya Elena Kozánková ősz hajfürtjei ellenére Az ünneplő „tömeg“ PAVOL MAJER felvétele, SMENA energikus asszony. Krahuleban 22 méteres keresztet akar építtetni, állítólag az SZKOM megértő ez ügyben. Ott, ahol Dr. Tiso akasztófája állt, márványoszlopot tervez, a pozsonyi bíróságon meg emléktáblát a 2. sz szlovák emlékére. Nem tétovázott, hogy a hatalmasokhoz forduljon. Gasparovic úr ugyan kimentette magát, hogy sok a dolga, de Kozánková aszszony eltökélte, hogy akár lakásában is meglátogatja. Nem irigylem a vendéglátót. Talán Vladimír Meciarnak is problémái lesznek vele, hiszen Elena asszony már készül levelet írni neki... Nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy Dr. Tiso hívei rosszul mérték fel az állam mai politikai vezetését. A Tiso-boom lanyhul, s ezt a társaság tagjai is megértették. De azzal magyarázzák, hogy az embérek félnek. Ezt mondják a nagybiccsei papról is, aki elutasította, hogy misét mondjon a nagy földiért. Az elnök asszony mondja, hogy kétszer beszélt Korec érsekkel, de az azt üzeni, hogy még nem megfelelő az idő, türelemmel kell lenni. Csakhogy türelmüket a biccseiek is elvesztették, Tiso szülőháza előtt vagy harmincán gyűltek egybe. A csalódott társaság tagjainak a szép emlék maradt csupán: bezzeg tavaly, akkor nagy parádé volt... Most még a televízió, a rádió sem jött el, külföldi újságíró csak egy szál, hazai is csak egy, az is a Smenából. Bevallom Pánis úr beszéde során elfogyott a türelmem nekem is, annyiszor hallottam ezt már. Elmenőben két emléktáblára lettem figyelmes. Mindkéttőnél koszorúk. Az egyik Jozef Tiso szülőházán, a másik a polgármesteri hivatalon a Szlovák Nemzeti Felkelés áldozatai emlékére. Ez lenne a mi kispolgári pluralizmusunk? ÉVA COBEJOVÁ T t Dr. Tiso 105. szültésnapjának ünnepsége Nagybiccsén Svätopluk után az első
