Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-16 / 233. szám
1992. október 16. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 Embriókorában gyógyították meg Szaúd-Arábiában, ahol a sivatag lakói évek óta elszigeteltségben élnek, hagyomány a rokonok közötti házasság. Ez az oka annak, hogy az országban bizonyos öröklődő betegségek előfordulása ötszörtetizszerte haladja meg a világátlagot. Ilyenek azok a betegségek is, amelyek már a magzatban kialakulnak, annak következtében, hogy nem teremtődnek bennük kellő menynyiségben olyen enzimek, amelyek az anyagcsere hulladékait lebontják. Ébetegségek közé tartozik a Tay-Sachs, a Morquio-, a Sanfilippo- vagy a Sandhoff-féle kór. Az ez utóbbiban szenvedő gyermekekből hiányzik a hexóz-aminidáz nevű enzim egyik fele. Minthogy emiatt a szervezetük nem bont le bizonyos cukortartalmú molekulákat, azok az agyba vándorolnak, a gyermek egyéves korára megvakul, szellemileg elmaradottá válik s nagy valószínűséggel két- és négyéves kora között meghal. The Economist Voltak próbálkozások, hogy az ezzel a betegséggel világra jövő gyermekeket csontvelő-átültetéssel gyógyítják meg. Egy ilyen műtét és kezelés 100 000 dollárba kerül, s bizonyítottan eredményes eljárását még nem dolgozták ki. Ellenben sikeresnek- és olcsóbbnak - ígérkezik két egyesült államokbeli orvosnak a módszere. Ók - állatokon végzett kísérleteiket követően- a terhességmegszakítás során szerzett magzat májából magvas sejteket emeltek ki, s befecskendezték őket egy ilyen betegségben szenvedő embrió vérébe, körülbelül a terhesség tizenkettedik hetében. A magzat fejlődése során ezeket a vörösvértesteket képző sejtek a májból átterjedtek a csontvelőbe, onnan valamennyi szervbe, beleértve az agyat. így most már a magzat szervezete kellő mennyiségben termeli e létfontosságú enzimeket. Hasonló módon látszik gyógyíthatónak valamennyi olyan betegség, amelynek efféle enzimhiány az oka, csupán a magzatba beültetendő enzim fajtáját szükséges kellően megválogatni. Sajnos, minthogy Szaúd- Arábiában tilos az abortusz, ott ez a gyógyeljárás aligha lesz alkalmazható. Legfeljebb akkor, ha a magvas sejteket fagyasztva Európából vagy Amerikából repülőgépen juttatják el a sivatagi királyságba - amelynek illetékes orvosetikai bizottsága egyébként alkalmazásához még nem adta beleegyezését. A kelet-európai változások némi reményt adtak a térség volt uralkodóinak, hogy aki erre törekszik, az előbb vagy utóbb visszatérhet hazájába, esetleg úgy is, mint koronás fő. A tényleges valószínűsége ennek azonban vajmi csekély; a köztársaságokra aligha veszélyesek e „trónkövetelők!" Kezdjük mindjárt házunk táján, hiszen él még a legutolsó magyar király, IV. Károly fia, Habsburg Ottó. Habsburg Ottó az Európa Parlament tagja, a Nemzetközi Páneurópai Mozgalom elnöke, német állampolgár. HABSBURG OTTÓ Egy sajtónyilatkozatában azt mondotta, hogy szívesen lenne Magyarország elnöke. Hogy miért nem lehet Habsburg Ottó Magyarország királya? Azért, mert 1961-ben lemondott a trónról. Habsburg Ottót Magyarországon igen népszerűvé teszi a róla készült sikeres film és az, hogy kitűnően beszéli nyelvünket. Az utolsó magyar király fia Németországban állandóan fenntartott egy magyar titkárságot, és még az 50-es 60-as nehéz időkben is képviselte a keleteurópai népeket az Európa Parlamentben. Nagyon valószínű, hogy miután a parlamenti és elnökválasztáson Habsburg Ottó nem indult - bár egyesek szerint erre jogilag lett volna lehetősége - vezető szerepet a magyar közéletben a jövőben sem fog játszani. De mint tudjuk, térségünk már szolgált egy-két csodával a világnak, tehát teljesen kizárni ezt sem lehet. /. MIHÁLY I. Mihály király tavaly karácsonykor több évtizedes száműzetés után hazatérési kísérletet tett. Ellentétben a magyarországi helyzettel keleti szomszédunknál a monarchista erőknek lényegesen nagyobb esélye van a királyság visszaállítására. Sokan az egyszerű emberek között is Mihályban a megmentöt látják, remélve, hogy hosszú nélkülözések után sorsukat jobbra tudja fordítani. 1947-ben egy Browning típusú pisztollyal kényszerítették, hogy aláírja a lemondó nyilatkozatot. Ceausescu uralkodásának végnapjaiban a nagyvárosok falain megjelentek olyan feliratok, hogy „Kenyeret akarunk és Mihály királyt“. A Mihály köré vont nimbusz egyik táplálója, hogy a király 1944-ben bátran ellenállt a náci megszállásnak, amikor az országot a szövetségesek kezére adta. A király édesapja, II. Károly híres szoknyapecér hírében állt, fiának azonban, úgy tűnik, hogy más az érdeklődési köre. Száműzetésében a régi amerikai terepjárók szerelésével tölti idejét. I. LEKA A jelentős politikai fordulatok hatására dél-afrikai száműzetéséből hirtelen Olaszországban termett I. Leka albán király is. Pedig az olasz kapcsolat már a II. világháború alatt rossz Uralkodócsaládok - trón nélkül ómennek bizonyult Leka számára. Az olasz fasiszták 52 évvel ezelőtt lerohanták Albániát, annak ellenére, hogy Leka édesapját az egyértelműen fasiszta Olaszországgal kiépítendő jó viszonytól várta hazája felemelkedését. Az ügynek magyar vonatkozása is van, mert I. Leka édesanyja Apponyi Geraldine grófnő. Mindössze kétéves volt a trónörökös, amikor az olasz támadás után családjával menekülniük kellett. I. Leka híres, mondhatni hírhedt fegyverkereskedővé vált. Emiatt több országban letartóztatták, de kiterjedt amerikai, francia és német kapcsolatai segítségével mindig kiszabadult. Enver Hodzsa rendszere valószínűleg potenciális veszélyt látott a királyban, mert külföldön hat alkalommal kíséreltek meg ellene merényletet. A 2,05 m magas óriásnak azonban mindannyiszor sikerült üldözői karmaiból kicsúsznia. EXTRA II. SIMEON Bulgáriában II. Simeon cár rövid ideig uralkodott 1943-ban. Mindössze 6 éves volt, amikor trónra került, apjának, III. Borisz cárnak a halála után. 1946-ban a kommunisták eltávolították. Az exkirály az Egyesült Államokban végzett katonai akadémiát, és életének nagy részét Madridban és Svájcban tölti. Bevallott célja, hogy hazatérjen, és ott ismét szerepet vállaljon a közéletben. II. Simeon édesapja, III. Borisz hiába jeleskedett a németekkel szembeni ellenállásban, fiát a kommunista hatóságok évtizedekig nem engedték be az országba. Pedig atyját minden bizonnyal személyesen Hitler parancsára ölték meg, mert ellenállt a német nyomásnak. A nemzetközileg ismert II. Simeont, aki soha nem mondott le a bolgár trónról, spanyol felesége öt gyermekkel ajándékozta meg. Kiterjedt rokonsága van, hiszen János Károly spanyol királyt éppúgy hozzátartozói közé sorolhatja, mint például a belga Baldvint. ANJOU VAGY ORLÉANS-I ÁG? De nemcsak Kelet-Európábán szeretnének az egykori uralkodók ismét trónra ülni. Franciaországban a Bourbonok kései utódai is úgy gondolják, hogy joguk van elfoglalni az ősi jussot. Többen is pályáznak erre: az Anjou-ágból Lajos Alfonz, az orleansiból Henri herceg. Franciaországban azonban kevés esélye van a monarchia visszaállításának. A monarchisták utolsó lehetősége 1965-ben volt, hogy királyukat hatalomra ültessék. Ekkor azonban egy erős és határozott tábornok, De Gaulle, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a II. világháború alatt, magához ragadta a hatalmat, és ezzel minden eldőlt. VLAGYIMIR ROMANOV Párizsban él egy férfi, aki azt a napot várja, melyen minden oroszok cárja lehet. A 72 éves Vlagyimir nagyherceg, a Romanov cári család feje nemrégiben elnökölt egy, az orosz ortodox egyház javára rendezett jótékonysági bálon, és miközben a zenekar az „Isten óvd meg a cárt“ játszotta, ő kijelentette, hogy az orosz nép egész komolyan gondol a kormányzás monarchikus módjára, amelyért érdemes harcolni. FEHÉR PÉTER RU0EPRÁV0 | Mi a szilanizálás? ,,Sok avivációs szer létezik, de csak egy szilanizál - igen, ez a Silan“. Ezt ismétli fáradhatatlanul a szinkronizált fehérhajú osztrák úr a Henkel cég reklámjában. A minap kolléganőm találkozott a Henkel cég kereskedelmi igazgatójával, aki éppen egy nagyszabású lézershowban asszisztált a prágai Atrium Szállóban, ahol a cég egyéves felfutását ünnepelte nálunk. Megkérdezte tőle, mi is az a szilanizálás, mert még a műszaki szótárban sem találta meg a kifejezést. A válasz meglepő volt: a szilanizálás lényegében semmit sem jelent. Közönséges reklámtrükkröl van szó. A néző önkéntelenül hallja az érthetetlen szót és éppen ezért megjegyzi. Rögvest rohan a boltba, megveszi a Silant, hogy szilanizálja fehérneműjét, amire a többi mosópor képtelen. Henkelék azt is bejelentették, hogy Prága mellett Rícanyban központi raktárát nyitnak egész Csehország számára, s rövidesen a piacra dobják új slágerüket a gyapjú és finom fehérnemű mosására, a Perwoolt. Ez már nem trükk. (dik) Tamás Gáspár Miklós: semmi sem olyan internacionális, mint a nacionalizmus Ez még csak a hajnal Tamás Gáspár Miklós magyar filozófus, egykori diszszidens, jelenleg a Szabad Demokraták Szövetségének, a legnagyobb magyar ellenzéki pártnak az elnöke, interjút adott az Amerika Hangja prágai kirendeltsége vezetőjének, s egyben úgy vélte, jó lenne a beszélgetést közölni a Lidové Novinyban is. • Elképzelhetőnek tartja a magyar-szlovák viszony gyors normalizálását, vagy úgy véli, a feszültség hosszú időszaka következik?- A legközelebbi jövőt illetően nem vagyok túl derűlátó. Először is itt van a dunai gát problémája. Magyarországon, úgy látszik, e kérdésben a környezetvédők vannak e kérdésben túlsúlyban, Szlovákiában pedig a műszaki fejlesztés hívei. Meggyőződésem, mint a többi magyaré, hogy a gát rossz dolog, de a szlovákok többségének meggyőződése, hogy ez jó dolog. Mindkét kormány konokul elutasít minden kompromisszumot. Szlovákia nemzetközi jogi helyzete homályos, ezért a nemzetközi egyeztető bíráskodás nem lehetséges. Az építömunkák folytatódnak és a feszültség nő. Másodszor: mindkét országban erősen nacionalista pártok vannak hatalmon. Semmi sem olyan internacionális, mint a nacionalizmus, egyes országok nacionalistái úgyszólván szeretik egymást. Szlovákia azonban születőben van, most jön elő az árnyékból, s ez különleges helyzet. A szlovákok mögött egy évszázadnyi szorongás áll, attól tartanak, hogy másodrendű állampolgárok lesznek hazájukban, tartanak mind a csehektöl, mind a magyaroktól. Ehhez az érzéshez kapcsolódik a dilemma, helyes lépés-e a válás a csehektöl. Mindez miatt érthetően nagyon idegesek, érzékenyek és indulatosak... Olyan ez, mint amikor fiatalon felnőtt akar lenni valaki, ott akarja hagyni szüleit, de egyúttal szorong, mert az élet túl ijesztőnek tűnik. Egyszeriben minden túl bonyolult, a világ hűvösnek és ellenségesnek tűnik. Szlovákia nyilván ezt éli meg - s én nagy szimpátiával és megértéssel figyelem ezt. Jómagam erdélyi magyar vagyok, aki harminc évet másodrendű állampolgárként élt át Romániában. Ezért úgy vélem, mindannyiunknak, a cseheknek, magyaroknak és a lengyeleknek nagy türelemmel kellene lennünk Szlovákia iránt. Lengyelország ebben a vonatkozásban igen fontos lehet, hiszen közte és a szlovákok közt nincs történelmi ellentét. Egy rosszul megválasztott kifejezés a parlamentben Budapesten, vagy Prágában komoly következményeket provokálhat. Azt hiszem Szlovákiának néhány évig joga van türelmünkre. • Miben különbözik az ön álláspontja Szlovákiával kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórumétól?-Tartózkodunk bármiféle beavatkozástól a szlovákiai magyar kisebbség politikájába. Úgy véljük, hogy azok a pártok és szervezetek, amelyeket a szlovákiai magyarok építettek maguknak, képesek maguk eldönteni, mit akarnak, anélkül, hogy a magyarországi pártok oda exportálnák vitáikat. Egyúttal elvárjuk a szlovákiai magyar kisebbség politikusaitól, hogy ók se exportálják vitáikat Budapestre. Ez egy új jelenség, amely egyre nagyobb méreteket ölt: szlovákiai magyar politikusok jönnek Budapestre és különféle politikai erők közt szövetségeseket keresnek. Egyetértünk dr. Antall kormányfővel és az MDF-fel, amikor az alkotmányra hivatkoznak és hangoztatják hogy a magyar állam felelősséget érez a külföldi kisebbségi magyarok iránt. Ilyen felelősség létezik. Csakhogy mindkét fél ezt másképp értelmezi. Igen gondosan figyeljük a magyar kisebbségek helyzetét a szomszédos országokban. Ugyanakkor komolyan vesszük Szlovákia, Lidové novlny vagy Románia szuverenitását. Mi arra törekszünk, hogy megértésre jussunk a szomszédos államok kormányaival és nem próbálkozunk a kisebbségekkel e kormányok feje fölött tárgyalni. Tudatosítjuk, hogy a kisebbségi magyarok Szlovákiában hazájuk lojális állampolgárai és hűségükre a szlovák állam igényt tart. Az ö kormányuk a szlovák kormány. Amennyiben tagjai leszünk a leendő, 1994. évi választások utáni kormánykoalíciónak, abszolút mértékben tiszteletben tartjuk szomszédaink területi integritását. A kulturális kapcsolatok fontosak, és azt tartjuk, hogy folytatni kell őket. De az állampolgári kötelességek és kötelezettségek saját államuk iránt a kisebbségek számára elsórendúek. A szabad demokraták nem tesznek semmi olyat, ami ezt a tényt elködösítené, nem tesznek kétértelmű kijelentéseket arról, ki hová tartozik. A hűség alapvető tényezője az állampolgárság, s ebben álláspontunk egyértelműbb, mint a magyar kormányé. • Úgy véli, hogy Szlovákia túlélhet Kelet-közép-Európában?- Végül is ez egy kísérlet. Hiszem, hogy mind a szlovák, mind a cseh politikusok lesznek annyira előrelátók, hogy nyitva hagynak egy kiskaput. Amennyiben szlovák barátaink és kollégáink a parlamentben és a kormányban hajlandók lesznek félretenni egynémely fájó történelmi emléket a magyarokról, barátokra lelnek bennünk. A hagyományos kapcsolatok, ha leválasztjuk róluk a magyar felsőbbrendűséget és más mítoszokat, újra kialakulhatnak és Szlovákia valóban független kis ország lehet Csehország és Magyarország között, olyan ország, amelynek megvan a maga súlya és közép-európai barátságos környezete... Persze, ez sok mindentől függ. Például: ha Közép-Európában is megjelenik a balkáni típusú konfliktus, semmit sem lehet megjósolni. Ha nem jön közbe valamilyen fatális dolog, nem tudom, miért ne élhetne túl... Igaz, jelenleg a szlovákok nyilván nem hangolódtak rá a megbékélésre a realitásokkal. Az idegengyűlölet és egyéb jelenségek nem éppen bizalomkeltó* * ek. De ez még csak a hajnal. Ha majd kiépülnek az új Szlovákia intézményei, az emberek megélik az új helyzetet, nyugodtabbak lesznek, mint ma. • Mit gondol, lehetséges kompromisszum Bős ügyében? Másrészt, Szlovákia három légitámaszpontot készül építeni harci repülőgépek számára. Mindkét kérdés létfontosságú Magyarország számára. Lehetséges e két kérdés valamelyikében mindkét fél részéről elfogadható megoldást találni?- Az első esetben, őszintén szólva nem látom a kompromisszum lehetőségét. A látszólag megoldhatatlan probléma létezése azonban nem jelent szükségszerűen ellenségeskedést. Nagy-Britannia és Spanyolország között már igen régen ott áll Gibraltár problémája, s ennek ellenére ezek baráti áilamok. Azt hiszem, Bős ügyében nyugalomra van szükség mindaddig, amíg nem kerülhet sor a nemzetközi elbírálásra. Úgy tűnik, a szlovák kormány csökönyös és megállítani csak olyan áron lehetne, amelyet a világ egyetlen folyója sem ér meg. A légitámaszpontokat illetően nem látom akadályát, hogy Magyarország és Szlovákia a jövőben fontolóra vegye szövetséges kapcsolatok létrehozását. .. Minden a politikától függ, a repülőgépek csak egy halom fém és alkatrész. Hogy ezek fenyegetöek-e, vagy sem, az Meciar Magyarországgal szembeni politikájától függ. Nem hiszem, hogy Magyarország Szlovákia ellensége lenne, hogy Ausztria ellenség, vagy, hogy a csehek rá akarnák vetni magukat Szlovákiára. Szlovákiát véleményem szerint senki sem fenyegeti. De tudja, a hadsereg és a fegyverek egy állam számára a felnőtt kor szimbólumai. Minden kormány fontosnak érzi, hogy legyen díszőrsége és valamiféle fegyvere... Természetesen üdvözölnénk, ha Szlovákia részéről hivatalos nyilatkozat hangoznék el arról, hogy ezek a repülőgépek nem arra vannak, hogy ■’Magyarország fölött repkedjenek. Nem valószínű, hogy ilyen nyilatkozat elhangzik, de kellemes lenne hallani, mert lehűtené nálunk is a forró fejeket. A forrófejűség ugyanis nem szlovák specialitás, vannak nálunk Magyarországon is. A magyar-cseh viszony vonatkozásában igen világosan ki kell mondani, hogy semmiféle szövetség, amely Szlovákia ellen irányulna, szóba sem jöhet. Mindenkinek, aki ilyesmiről álmodik, fel kellene ébrednie. JOLYON NAEGELE, Amerika Hangja r