Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-02 / 221. szám
1992. OKTÓBER 2. Ill FÖUHIIÍkKS Aki csak egy kicsit is jártas a szakmában, annak Bajmóc egyet jelent a gyümölcs- és díszfanemesítés, a facsemete-nevelés fogalmával. S igaza is van, mert a Bajmóci Gyümölcs- és Díszfa Kutatóintézet valóban több mint egy évszázada Szlovákia gyümölcsészetének bölcsője. Az egy évszázados hagyományra visszatekintő kutatómunka számtalan új ismerettel, korszerű módszerrel járult hozzá a hazai gyümölcstermesztés fejlesztéséhez. Az itt megalapozott nemesítői munka eredményeként több új értékes fajta gazdagította az évek során a hazai választékot. De minőségi — legmagasabb szaporítási fokot elérő — facsemeték és egyéb szaporítóanyagok előállításáról is közismert az intézet. Ugyanakkor felbecsülhetetlen értékű az a szerteágazó tevékenysége is, amely a fajtafenntartó nemesítésre, valamint a ma már szinte feledésbe merült tájfajtákat is megőrző génbank fenntartására és feltöltésére irányul. Helena Macuhová mérnöktől, az intézet igazgatójától megtudtuk, hogy a nemesítés terén a legjobb eredményeket a bogyósgyümölcsűeknél érték el. Nemzetközi elismerést vívtak ki az új nemesítésű málna-, ribiszke- és eperfajtákkal. A jelenlegi kísérletekbe bevont szilva-, cseresznye-, meggy- és körtefajta-jelöltek is biztató eredménnyel kecsegtetnek. A kísérletekben a köztermesztésben kevésbé ismert fajok, mint pl. a feketebodza vagy a szelídgesztenye is szerepeinek. A kutatómunka terén az általános agrotechnika, a tápanyagpótlás, a növényvédelem, a szaporítás, a gyümölcs táp- és dietetikus értékének, valamint a növényi biotechnológia kérdéseivel foglalkoznak. A biotechnológiában néhány éve sikerrel járt — szövetkultúrák in vitro tenyésztésével — az eper csíramentes szaporítóanyagának előállítása. Hasonló kísérleteket folytatnak a málna és a ribiszke csíramentes szaporító anyagának, valamint a fertőzésmentes almaalanyok kialakítása érdekében. Üvegházi és laboratóriumi viszonyok között dísznövények és kevésbé ismert gyümölcsfajok termesztésével is foglalkoznak. A kutatóintézet szakemberei rugalmasan reagáltak a mezőgazdaságban végbemenő változásokra. Olyan tevékenységi körökre fordították fi-Szaktanácsadás első kézből gyelmüket, amelyek hathatós segítséget jelenthetnek a magánszektor számára. Az igazgató elmondta, hogy az intézet munkatársai a nagytermelők, kertészkedők és a most induló magángazdálkodók számára egyaránt díjmentes szaktanácsadó szolgálatot vezettek be. Az érdeklődők az intézet szakembereivel személyesen, telefonon vagy levélben vehetik fel a kapcsolatot. Tapasztalatuk szerint a szaktanácsadó szolgálatot leginkább a növényvédelem és a tápanyagpótlás terén veszik igénybe. De sokan kérik tanácsukat a telepítés szempontjából legmegfelelőbb termőhelyek kiválasztásában és a telepítési tervek kidolgozásában is. A gyümölcstermesztésre szakosodé családi farmok számára kidolgozták az alma- és őszibarackfa-ültetvények telepítési modelljét. A megrendelhető modeltervek támpontot nyújtanak a kisebb területű, körülbelül 5 hektárnyi gyümölcsös létesítéséhez. A terv magába foglalja a megfelelő terület kijelölését, a várható telepítési költségeket, a javasolt fajtaösszetételt. A szakszolgáltatások bővítése érdekében az intézet széles körű együttműködési kapcsolatokat teremtett elsősorban belga, holland, angol, svájci, skót, kanadai, lengyel, magyar, amerikai és olasz szakintézetekkel. Főleg az olaszokkal való együttműködés mutatkozik ígéretesnek. Készen áll már egy kisebb gyümölcstermelésre beállított farmergazdaságok létesítésének a terve is. Az olasz kormány ígéretét adta, hogy finanszírozni fogja ezt a tervet. A gyümölcsfarm építésénél számolnak a biológiai anyag, a gépek, a feldolgozó gépsorok beszerzésével, az öntözőrendszer és a telepítés egyéb kellékeinek, valamint az anyagszükséglet és a kellő technológia biztosításával. Ehhez a szaktanácsadást a bajmóci intézet az olasz-partnerrel közösen nyújtja majd. Jövő évtől kezdve a kutatóintézet területén mindenkinek lehetősége nyílik gyakorlati és elméleti ismeretei bővítésére. A benlakásos tanfolyamokon az oltás, a metszés, a növényvédelem, a tápanyagpótlás és a pomológia tudnivalóival, valamint gyümölcsfeldolgozási technológiákkal ismerkedhetnek meg a leendő gyümölcstermelők. KLAMARCSIK MÁRIA Biztosítás — biztonság Ezt a szállóigévé vált reklám teljes mértékben érvényes a mezőgazdasági termények biztosítására is. Aki olyan előrelátó volt, hogy az Ide! évre terménybiztosítást kötött, azt kevésbé -Érintették az aszály okozta károk. Sajnos, nagyon sokszor előfordult már, hogy a jégverés, a szélvihar, vagy az árvíz óriási károkat okozott a mezőgazdasági üzemeknek, mivel nem volt módjuk — vagy elmulasztottak — biztosítást kötni terményeikre. A Szlovák Állami Biztosító ma már egyaránt gondol a nagyüzemekre és magángazdákra, mivel különböző biztosításokat ajánl a leggyakrabban előforduló természeti csapások okozta károk megtérítésére. A mezőgazdasági terményekre vonatkozó biztosítások viszonylag alacsony díjszabások mellett köthetőek nyolc változatban. Összehasonlításként említést érdemel, hogy a nyugat-európai országokban csakis jégverés ellen lehet biztosítani a mezőgazdasági terményeket. Ezekben az országokban azonban a biztosításhoz valamilyen formában az állam is hozzájárul, mégpedig azért, hogy a mezőgazdasági termeléssel foglalkozóknak alacsonyabb tarifaként nyújtson elfogadható biztosítási feltételeket, mint amilyeneket a különféle biztosítótársaságok szabnak meg. A mezőgazdasági termények biztosításának nálunk két alapvető változata van: a mezőgazdasági termények biztosítása jégverés ellen, valamint a mezőgazdasági termények biztosítása elemi csapások ellen. A földművelő választhat: vagy csupán a jégverés okozta károkra köt biztosítást, vagy pedig biztosítást köt az egyéb, elemi csapások okozta károk megtérítésére is. A jégverés okozta károk meghatározása teljesen egyértelmű, nem téveszthető össze az egyéb elemi csapások okozta károkkal. A biztosítás másik formája figyelembe veszi a tűzeseteket, a szélvihart, az árvizet, valamint a földcsuszamlást is. Biztosítás köthető a gabonafélékre, hüvelyesekre, olajos növényekre, szántóföldön termesztett takarmánynövényekre, rostnövónyekre, kapásnövényekre, évelő gyógy- és gyökérnövényekre, zöldségekre, dohányra, komlóra, valamint gyümölcsre. A biztosítás nem vonatkozik a rétekre és a legelőkre, a nyári tarló- és az őszi takarmánykeverékekre, a szőlő- és komlócserjékre, valamint a gabonafélék, a hüvelyesek és az olajosnövények szalmájára. A biztosító nem téríti meg azon károkat, amelyek a termények minőségében keletkeztek. Az ilyen jellegű károk rendezését egyéb biztosítási rendelkezések szabályozták. A biztosítási szerződést a felek általában ötéves időszakra kötik meg. Mód van azonban arra is, hogy kölcsönös megegyezés alapján csupán egy évre írják alá a szerződést. Ilyen esetben azonban az ötéves tarifából a termelő 20 százalékos felárat fizet. A biztosító mindkét esetben a lépcsőzetes díjszabást érvényesíti — az utóbbi két évben keletkezett károktól függően. A lépcsőzetes díjszabás új elem a termények biztosításában, bevezetést csakis a szerződéses biztosítás tette lehetővé. Ezen biztosítási formák előnye, hogy a teljes összeget nem szükséges egyszerre, azonnal a szerződés megkötése után befizetni. A termelő részletekben, mégpedig a következőképpen fizetheti be: — a biztosítási összeg 40 százalékát május 31-ig, — további 40 százalékát augusztusig, — a fennmaradó 20 százalékot pedig a folyó év november 30-áig. A Szlovák Állami Biztosító a biztosítás mindkét alapformájában arányban vállalja a termelő kárát, 20 százalékos részesedését. Ez azt jelenti, hogy a felbecsült kárnak a 80 százalékát köteles megtéríteni, de csakis abban az esetben, ha a fő termény károsodása összefüggő területen legalább 10 százalékos. Az említett korlátozások szorosan összefüggnek a díjszabás nagyságával. A biztosító érdeke, hogy a termelőnek a lehető legelfogadhatóbb áron nyújtson segítő kezet, de közben megőrizze nagyobb károk esetében a gazdaság stabilitását. A biztosító feladata, hogy kivonja a biztosítási kötelezettségek alól azokat a károkat, amelyek nem járnak komoly gazdasági veszteségekkel. A földművelők megegyezhetnek terménycsoportok biztosításában is. Ez azt jelenti, hogy biztosíthatják szántóföldjük legalább 50 százalékát (beleszámítva az évelő növények területeit is) egy meghatározott terménycsoporttal is (pl. gabonafélék). A biztosító 1993-ban bővíteni szeretné ezt a szolgálatot, mégpedig úgy, hogy biztosítást lehet majd kötni egy bizonyos, kiválasztott terménycsoportra, vagy pedig különállóan csak egy-egy fajta terményre is. Persze az adott terménycsoport biztosítása jóval többe kerül majd. Ezért a termelőnek alaposan meg kell fontolnia, melyik biztosítási formát részesíti előnyben, hogy gazdálkozási feltételeit biztonságosabbá tegye. Huszonhárom éves „portaper” Az ember—- főleg ha kertészkedik — úgy szereti, ha a portája körül van kerítve. Szentkirályon Hencz Béláék 1989 szeptemberében döntöttek úgy, hogy bekerítik a kertet. S mivel a szomszédság nem lelkesedett az ötletért, az ő fejükön is Henczék tették le a kerítésoszlopokat. — Határkőtől határkőig kerítettünk — mondja Hencz Béla — mégpedig úgy, hogy a kerítésoszlopokat a határkő belső, vagyis a portára néző oldalára helyeztük. Tudja, azért csináltuk úgy, hogy inkább a magunkéból maradjon el néhány centiméter, sem mint a szomszéddal legyen kellemetlenségünk miatta. Mégis lett, nem is akármilyen. Ez egyik szomszéddal máig húzódó per lett belőle. A szomszéd panaszt emelt ellenünk a bíróságon, hogy negyven centimétert elkerítettünk a telkéből. A Rimaszombati Járásbíróság szakértőt küldött ki, a mérnök lemérte a telkeket, és közölte velünk, hogy a kerítés jó helyen van. Kijelentését természetesen írásba is foglalta. Az máig is megtalálható a bíróságon. édesapám ennek tudatában várta a bírósági tárgyalást, ügyvédet fogadott, aztán kapott egy értesítést, amelyben a bíró közölte vele, hogy helyszíni tárgyalás lesz. Édesapám üzent értem Rozsnyóra — mert ott dolgoztam a bányában — „fiam, gyere haza te is a tárgyalásra!” Szüleim akkor már betöltötték a nyolcvanadik évüket, édesapám hadirokkant is volt. „Jó napot kívánok, a bíró úrhoz van szerencsém?" — kérdeztem, amikor a tárgyalás napján a bíró úr belépett az udvarunkba. Nem szólt, csak ment előre. „És a mi ügyvédünk?” — érdeklődtem tovább, a bíró úr pedig magából kikelve ordítani kezdett rám: „Itt magam csinálok rendet". A kiabálásra édesanyám is ballagott kifelé a konyhából, a bíró úr meglátta, rákiáltott: „Maarss bee!” Édesanyám úgy megijedt, hogy ott helyben rosszul lett, összeesett Nehéz volt türtőztetni magamat, csak annyit mondtam: „Hát bíró úr, így tetszik beszélgetni az öregekkel?" Ő erre felém fordult: „Dveszto korún büntetés”. Édesapám, aki két mankóval jött be az udvar másik szegletéből, hallotta, hogy a bíró megbüntetett, kérlelni kezdte: „Bíró úr, a fiam a föld alatt dolgozik, nehezen keresi meg a pénzt". „Maga is dveszto korún” — ordított édesapámra is, majd így folytatta: „Ha még egyszer megmukkannak, szto korún, szto korún!" — mutatott először édesapámra, aztán rám. A bíró megtekintette a helyszínt; miután elment, édesanyámat bevittük a kórházba. Szegény, nemsokára meg is halt. — A pert azóta sem zárta le a bíró. Huszonhárom év alatt annyi pénzt kifizettem már a rimaszombati bíróságnak, hogy annyit a porta meg sem ér. De mit tegyek, hová menjek én már lakni? A feleségem meghalt, én egy „elnyűtt” bányász vagyok. Két árvát nevelek, a kislány — az unokám —■ még csak hároméves. A lányomat tavalyelőtt elütötte a vonat, meghalt, én nevelem a klsunokámat. — Tavaly nyáron a tárgyaláson szerettem volna valamit mondani — addig egy szót sem szóltam —, a bíró azonban nekem rontott: „Maga ne ugasson!” Összecsuklottam, nagyon megviselt a huzavona. Én nem tudok már intézkedni, idős is vagyok, beteg is vagyok, ezért az öcsémhez — aki tanult ember — fordultam segítségért. Ő kérvényt küldött, amelyben új bírót kért. A bíróság eleget tett a kérésnek, egy hónappal ezelőtt vette át az új bíró az ügyet. Abban reménykedem, hogy megértő lesz, és végre igazságot tesz. Lejegyezte: FARKAS OTTÓ
