Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-15 / 232. szám
1992. október 15. Kultúra Szabad t JSÁG 5 Komárom után Dunaszerdahelyen és Rozsnyón is „elitprogram" Irodalmi nevelés és képességfejlesztés - „ZSOLNAIVAL" A közelmúltban Rozsnyón tanfolyamot szerveztek a magyar pedagógusok részére, akik a Kelet-szlovákiai kerület magyar tanítási nyelvű alapiskoláiban vállalták a Magyarországon kipróbált és bevált Zsolnai-féle alternatív oktatási módszer alkalmazását. A tanítók át-, illetve továbbképzését dr. Zsolnai Józsefné, a módszer kidolgozójának felesége irányította. Vele készítettünk interjút Rozsnyón:- Szólna néhány szót a módszer kidolgozásáról és ,, rendszerbe állításának" körülményeiről?- Férjem, a módszer kidolgozója mintegy húsz esztendővel ezelőtt Kaposváron volt főiskolai docens, ahol a kicsi gyerekek helyes kiejtését elősegítendő, kísérletbe kezdett. Próbálkozását siker koronázta, amiből egy anyanyelv-tanítási program lett, mely magába foglalta a helyes kiejtést, a beszédtechnikát, olvasást, irodalmat és az illemet is. Ez a fejlesztés 1971-től 1991-ig tartott. Dr. Zsolnai Józsefné (A szerző felvétele) Ennek eredményeként - első osztálytól nyolcadikig - kidolgozott egy anyanyelv-tanítási rendszert, amely alternatívája a jelenleg Magyarországon érvényben lévő „hetvennyolcas“ tantervnek.- Miként sikerült Zsolnai Józsefnek meggyőzni a legfelsőbb oktatásügyi szerveket arról, hogy a módszert alternatív tantervvé léptessék elő?- Amikor Magyarországon Gazsó Ferenc lett az oktatásügyi tárca helyettese, az ő közbenjárásával és engedélyezésével végre lehetővé vált, hogy az oktatási rendszerben is érvényesüljön a pluralizmus. Vagyis, hogy ne csupán a minisztérium szintjén kidolgoztatott, jóváhagyott és szentesített egyetlenegy program terjedhessen. így lett a Zsolnai-módszer 1985-től alternatív program.- Milyen fogadtatásban részesült a gyerekek, a pedagógusok és a szülők részéről?- Az az igazság, hogy a szülők körében jóval nagyobb a népszerűsége, hiszen „hátha jobb, mivel annál rosszabb már nem lehet, ami van“ alapon viszonyulnak a módszerhez. Ezen túlmenően még azért is kedvelték, mert irányukban az volt a filozófiánk, hogy nem nekik kell megtanítani a gyerekeket. Talán önöknél is ismerős az a hagyományos felfogás, hogy ami nem megy az iskolában, azt majd otthon kell gyakorol(tat)ni. Nekünk mindig az volt az alapelvünk, hogy ami a szakma kompetenciája, azt a pedagógusnak kell megcsinálnia.- Mégis, miben segíthet a szülő?- Abban, hogy a gyereket ellátja könyvvel (gyerekirodalommal!), gyerekújságokat rendel neki, elviszi könyvtárba, bábszínházba. Tehát a kultúrával való ismerkedésben partner a szülő, s nem pedig abban, hogy milyen olvasási stb. problémákat kell neki otthon megoldani és begyakorol(tat)ni.- Szükség van-e speciális tanteremre az alternatív tananyag sikeres oktatása érdekében?- Ami a költségeket illeti, nem szükségszerű, hogy nagyobb összegekben gondolkodjunk. Ellenben a tanterem berendezésének és a meglévő eszközöknek az elhelyezésére kivételes gondot kell fordítani. A katedrát ki kell dobni az osztályból, a padokat pedig úgy kell elhelyezni, hogy a gyerekek ne csak a pedagógust lássák maguk előtt, hanem egymással is kommunikálhassanak. Mivel a programunk nem „tankönyvszagú“, ezért egy magnóra, egy dia- és egy írásvetítőre mindenképpen szükség van. Ezen kívül még ajánlani szoktunk egy két-háromszáz kötetes kiskönyvtárat az osztályban, amely szabadpolcos és nincs lelakatolva a szekrényben. Ebbe főleg kézikönyveket, gyermeklexikonokat, szépirodalmi műveket és ismeretterjesztő kiadványokat kell összeválogatni. Fontos még az esztétikus környezet. Ha pedig van elegendő tér a tanteremben, akkor egy szőnyeges, párnás sarok kialakítása is javallott, ahol a kiscsoportos gyerekekkel folytatandó beszélgetéseket szervezhetjük.- Hogyan folyik egy ilyen osztályban a tanítás?- Azt a hagyományos tanulásszervezési formát, amelyet feltehetően Ön is végigszenvedett az iskolában - felbontottuk. Csoportokban dolgozunk a gyerekekkel. Az egyes csoportokat pedig aszerint alakítjuk ki, hogy ki milyen tempóban halad. A pedagógus itt a lemaradóval foglalkozik a legtöbbet. A programnak része a beszédművelés, amellyel a tanulók beszédkedvét igyekszünk felszabadítani. Kettős célkitűzésünk alapján a nyelvi hátránnyal küszködő gyerekeket felfejlesztjük, a tehetségeseket pedig a csillagos égig futtatjuk. Ezért született egy nagyon gazdag program, melyben a hagyományos írás, olvasás, fogalmazás helyett nagyon komoly irodalmi nevelést irányzunk. elő. Például a fogalmazás műfajkörét az újságírás műfajaival is kiegészítettük. Második osztályban a gyerekek rövid híreket, negyedikben pedig már riportokat is írnak.- Milyen minősítési rendszerrel dolgozik a Zsolnai-módszer?- Mi első osztálytól kezdve az utolsó évfolyamig kidolgoztunk egy követelményrendszert, amelyet átadunk a gyerekeknek és a szülőknek. Ezt a gyerek szempontjából fogalmaztuk meg, aminek alapján vita nélkül, teljesen objektív módon, a gyerek és a szülő is elvégezheti az (ön)értékelést. Harmadik osztályig nem buktatunk, ugyanis mi komolyan vesszük a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását. Tudjuk, hogy ez időigényes pedagógiai munka. De megéri a fáradozást, mert az esetek döntő többségében a gyerekek szellemi érése egészen biztos, hogy négy esztendő alatt bekövetkezik, ha a pedagógus korrekt módon foglalkozik velük és a nekik megfelelő feladatot adja.- Talán kevesen tudják, hogy a NYIK (anyanyelvtanítás) programon kívül Zsolnai Józsefnek van még egy másik ,, találmánya" is, mégpedig az ÉKP (Értékközvetítő és képességfejlesztő program). Ennek mi a lényege?- Miután a NYIK kutatásával és fejlesztésével végeztünk, a férjem belevágott az iskolai tananyag egészének a megreformálásába, aminek eredményeként nemcsak az anyanyelvet, hanem az összes tantárgyat máshogy tanítjuk. A közismert tantárgyakon kívül foglalkozunk a néptánc, a néprajz, a virágkötészet, a furulyázás, a bábozás stb. tanításával is. Újabban pedig a sakkozás és az idegennyelvoktatás is bekerült a programba. Nos mindezt harmadik osztályig kötelező tantárgyként oktatjuk. S amikor a gyerekek kipróbálták önnön képességeiket, akkor negyedik osztálytól kedvükre választhatnak az új tantárgyak közül.- Mennyire elterjedtek Magyarországon ezek a módszerek?- Tudomásom szerint mintegy háromezer NYIKes osztály működik. Az ÉKP pedig immár száznál is több iskolában alternatív tanterv. Ami pedig az önök országát illeti: Szlovákiában tavaly nyolc NYIKes osztály nyílt a komáromi járás négy alapiskolájában: Nemesócsán, Gútán, Madáron és Komáromban. Dunaszerdahelyen az idén tavasszal hetven pedagógust képeztünk ki, Rozsnyón pedig további harmincnyolcat, akik továbbviszik majd ezt a módszert. Visszatérve Magyarországra, mondjuk a nagyobb városokban, ahol jól megy a program, ott a szülők - függetlenül a körzettől ahová tartoznak - meglepik azokat az iskolákat, amelyekben ilyen osztályok indulnak, vagy pedig a „saját“ iskoláikban követelik, hogy nyissanak NYIKes osztályokat.- A szlovák hivatalos szervek miként fogadták a Zsolnai-féle oktatási módszer megjelenését, és egyáltalán milyen ,.osztályzatot" kapott a szlovákiai magyar iskolákban történő kipróbálása során?- A lényeget mondva: itt nagy huzavona volt azt eldöntendő, hogy most „kis“ vagy pedig „nagy kísérletként" fogadják-e el. Kis kísérlet esetében Magyarországnak kellene finanszírozni az egészet. Vagyis a szlovák iskolaügyi szervek kezdetben azon a véleményen voltak, hogy ők egy fillért sem áldoznak erre, azonban, ha Magyarország állja a költségeket (tankönyveket és felszerelést biztosít), akkor, esetleg, majd meglátják, hogy mi lesz belőle, miután a saját szempontjaik szerint eldöntik, hogy ez jó (nekik), vagy sem, s akkor, talán, áldásukat adják a nagykísérlet beindítására is... Miután a „kísérletező“ iskolák igazgatói levélháborút vívtak, s jelentésekben bizonygatták a módszer sikerét, s miután a szlovák pedagógiai intézet szakemberei hosszú időn át figyelték és ők is pozitív véleményt adtak - végre megmozdult valami. Július végén a férjem, mint az Országos Közoktatási Intézet főigazgatója kapott egy kétnyelven íródott levelet Fiiegei Lajostól, a szlovákiai vegyesen lakott területek iskoláit felügyelő minisztériumi főosztály vezetőjétől, amelyben közölték velünk, hogy a szlovák illetékesek elfogadják terjesztésre a Zsolnai-féle módszert, amennyiben eleget teszünk három feltételüknek. A férjem válaszlevelében mindhárom óhajukra (mint például a szerzői jogról való lemondás) igent mondott. Tudomásom szerint az itteni iskolaigazgatókhoz még nem jutott el a híre ennek a kedvező bejelentésnek.- A tankönyveket és a munkafüzeteket honnan szerezhetik be az iskolák?- A komárom(környék)i iskolákban induló osztályok a mi tankönyveinkből és munkafüzeteinkből dolgoztak. Azonban az itteni kollégák menet közben átdolgozták azokat a helyi sajátosságoknak megfelelően, és tudomásom szerint ezentúl a komáromi nyomdában fogják ezeket elkészíteni. KORCSMÁROS LÁSZLÓ ŐTK - illusztrációs felvétel Az alistáli református alapiskoláról Nem szekértáborokat szervezünk Szeptember elsején egyházi alapiskola nyílt Alistálon. A Domonkos Erzsébet vezette alsótagozatos tanintézményt harmicnál is több helyi és padányi tanuló látogatja. Oktatásuk-nevelésük az igazgatónőn kívül két további pedagógusra, egy hitoktatóra és egy nevelőnőre hárul. A lakosság római katolikus és református, ennek megfelelően két templom emelkedik ki a házak közül. A reformátusoké a régebbi, ezt még a tizenötödik század első felében építették, míg a katolikusokét az ellenreformáció idején, 1786-ban emelték. Az új magyar tanítási nyelvű egyházi alapiskola megalapítását a község református lelkész-házaspára, Peres Imre és felesége szorgalmazták. Ők nyolc éve élnek Alistálon, s egyúttal a padányi reformátusok lelki gondozását is ellátják. Peres Imre a magyar Pax Romana társaságok lelkes támogatója. Beszélgetésünkre a templom melletti lelkészi lakban került sor. Lakásuk is kiegyensúlyozottságot és nyugalmat sugárzott; a bejárathoz futó ápolt gyep és az ablakból látható fűzfa számomra eleve meghatározta a beszélgetés hangulatát.- Tiszteletes úr, hány lakosa van AI istáinak?- Körülbelül kétezer; ők nagyjából, fele-fele arányban reformátusok és katolikusok. A református gyülekezet az élénkebb, sok fiatal jár templomba. Vasárnap két istentiszteletet is tartunk, hétközben vannak a bibliaórák és minden református gyermek jár hittanórára.- Az egyházi iskolák alapítása általában sok feszültséggel jár. Így történt ez Alistálon is?- Igen. Októbertől áprilisig idézgettük a hivatali ügyeket, írtuk a kérvényeket, érveltünk, vitáztunk. Eredetileg Padányban is szerettünk volna nyitni egy alsótagozatos iskolát, ez azonban nem ment, de egyszer talán ott is sikerül az alapítás.- Hogyan jellemezné az új alapiskolát?- Mint „kísérletező tanintézményt“, dehát ilyen a legtöbb új egyházi iskola. Az első osztály még klasszikusnak tekinthető, szívélyes lelki gondozással. Megpróbálunk egy olyan légkört teremteni, melyben a gyerekek egymás felé fordulnak, kítárulkoznak. Az összevont osztályokban az idősebb - negyedikes - tanuló felelősséget érez majd kisebb társaiért. A kicsi így felnézhet a nagyobbra, mert az többet tud és segít neki. Közösségi életre nevelünk, az egyik húzza a másikat. Gyermekeinket az anyanyelv szeretetére, a hitre, az emberségre, egymás megbecsülésére és az idősek tiszteletére szeretnénk megtanítani. Nyílt szívű, egyenes gerincű emberekké szeretnénk nevelni őket. A szülők megértésében bizakodva lépünk a katedrára azzal a reménységgel, hogy a mi Várunk, a Teremtőnk velünk lesz. És segíti majd nevelői munkánkat a szülők támogatása is.- Tájainkon szinte a semmiből nőnek ki az egyházi iskolák. Hogyan képeznek tanerőket?- A képzés már az iskolák alapítása előtt megindult. Komáromban például kateketikai szemináriumot látogathattak az érdeklődők, kialakulhatott egyházi szemléletük.- Olvasóinkat bizonyára érdekelné, honnan vezetett a Peres-házaspár útja Alistálra?- A feleségem Pozsonyban született, de aztán Ekecsen élt, én pedig kassai vagyok. A pártállam idején mindenekelőtt a fiatalok felvilágosítását tűztem ki célul, zaklattak is érte eleget. Alistálon aztán megpályáztam a megüresedett lelkészi állást; a feleségem a padányi hívőknél teljesít szolgálatot. Jól érezzük itt magunkat, szeretettel teljesítjük küldetésünket.- Tiszteletes úr, a záruló ezredvég sok szenvedést zúdított a világra. Az emberek gyűlölik egymást, pusztulnak háborúkban és nélkülözések következtében, szennyezettek a folyók és a levegő. Hogyan éli meg Ön ezt a szörnyű időt? Mit tehet a kiszolgáltatott ember a sok tragédia láttán?- Sokan pánikba esnek, mert nem látják az utat, nem tudják, honnan indultak, s merre haladnak? Megváltozott a hagyományos értékrendszer, s ebben a zűrzavaros, már-már áttekinthetetlen helyzetben színre lépnek üres szólamaikkal a diktátorok, félrevezetve a tömegeket. Nehéz folyamat ez, de a Bibliában ott az útmutatás, hiszen Isten segíteni akar, amikor azt mondja: „Legyetek a világ sója és világossága!“ Erre szeretnénk elindulni a gyerekekkel is. A gyertya sorsa a miénk: elég ugyan, de közben világít. Az ekevas is elkopik a szántásban, mint ahogy kopik az ember szíve, idegrendszere is a megpróbáltatásokban. Iskolánk indulásakor Görözdi Miklós esperes úr egy Bibliát adott át nekünk: „Ez az én egyházam és életem alapköve, legyen az iskoláé is“ - mondta. Mi nem törekszünk szembenállásra, elfogadjuk a másságot, nem szekértáborokat szervezünk, csak fel szeretnénk szabadítani az embereket. (batta)
