Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-13 / 230. szám
10 1992. OKTÓBER 13. Komáromi katedrát kapott az Üllői úton Egy járási gólkirály Nem félek a kihívástól Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke bejelentette, hogy december 31-ig Komáromi Tibort bízta meg a birkózó vezetőedzői teendők ellátásával A 28 éves, háromszoros világ- és négyszeres Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes sportolónak két héten belül írásos anyagban kell rögzítenie az elkövetkező négy esztendőre szóló terveit, s amennyiben elképzelései elnyerik a vezetőség tetszését, négyéves szerződést kötnek vele. A bejelentést több órás ezdői értekezlet előzte meg—ezt, pedig Komáromi „székfoglalója" követte. De mielőtt még sor került volna erre, a méltán népszerű sportember, tíz perc erejéig a Nemzeti Sport rendelkezésére állt. — Tibor, először is engedd meg, hogy tiszta szívből gratuláljak! — Köszönöm szépen. Remélem meg felelek a várakozásnak. — Megfogalmaztad már, hogy számodra mit jelent vezetőedzőnek lenni — A FRADIBAN? — Nagyon nagy megtiszteltetést és óriási felelősséget — És mit jelent ez az egész? Befejezed a versenyzői pályafutásodat? — Nem, folytatom. Szeretnék még világversenyt nyerni, tehát egy két évig nem hagyom abba. — Összeegyeztethető a kettő? — Nézd, manapság már nincsenek több hónapos edzőtáborozások Szóval, megoldható a folyamatos jelenlét, az ellenőrzés. De ha ú& látom majd, hogy nem fér meg a kettő egymás mellett, akkor visszavonulok és csak az edzői pályának szentelem az életemet — Egyáltalán miért vállaltad? — Egy — úgyis itt vagyok reggeltől estig Az üllői úti birkózóterem a másik otthonom. Kettő: mindig szerettem a nagy feladatokat, a kihívást Soha nem hátráltam meg Plusz eg/: vannak ötleteim... — Akkor arra kémélek, hogy erről beszélj. Az ötleteidről... — Ne érts félre, de most inkább nem Majd később, mondjuk januárban. Néhány újítást, néhány elképzelést még nem szívesen árulnék cL — Meg aztán a megbízatásod egyelőre december végéig szól... — Két héten belül kell leadnom a pályázatomat, abban megfogalmazva, hogy miképpen képzelem az elkövetkezendő négyéves ciklust A szakmai munkától kezdve a költségvetésen át az edzők fizetéséig.. — Ez most rendesen rád szakadt... —Szerencsére olyan időszakban, amikor van lehetőségem az elmélyülésre, gondolataim rendezésére. Meg aztán, mint említettem nem félek a kihívástól — S említetted azt is, hogy egyelőre nem szívesen beszélsz az ötleteidről. Mégis, legalább nagy vonalakban felvázolhatnál valamit abból, amit feltétlenül meg akarsz valósítani? —Az edzők munkájának átszervezése, új, más szakmai követelmények felállítása Aztán borzasztóan fájó, hogy az or-Fárkos Péter szág égik legerősebb és legpatinánsabb szakoszályának nincs utánpótlása Ezt az elsők között kell megszervezni — újjáalakítani. Talán el sem hiszed, az úgymond öregek csapata, Sike Bandi, Bíró Laci, Kiss Sanyi, Nagy Jancsi — idestova természetesen önmagamat is — és a juniorgárda között tizenegy év különbség van. — Hallottam olyat is, hogy olyan szétszórt lett minden... — Jól hallottad. A gyerekek és az edzők kicsit gazdátlanok. Pedig mind sportolói, mind pedig edzői téren — elnézést a kifejezésért — jó anyaggal rendelkezünk Ennek ellenére azt tervezem, hogy amolyan egyéni megbízás alapján vendégedzőket, óraadó edzőket hívok meg rendszeresen, a kötött- és szabadfogáshoz egyaránt — Milyen jelszóval indulsz útnak? — Ismersz már, tudod, hogy én mindig a céltudatos, következetes munkában hittem. Ezt fogom követni ezután is. őszintén hiszem, hogy közös erővel megérdemelt helyre emeljük vissza a Fradi birkózószakosztályáL És még valami — ami számomra nagyon fontos. Hosszú és szép esztendőket töltöttünk együtt a válogatottnál Hegedűs Csabával Volt mit ellesnem, eltanulnom attól, akit a legkiválóbb szakembernek tartottam, tartok Versenyzőként is 6 volt a példaképem. Hát, erre is építkezem, van miből merítenem... Petán Péter A magyar birkózósport két legnagyobb egyénisége: Komáromi Tibor (szemben) és (László Sándor felvéte-Sportszerűen is lehet eredményesen focizni A hanvai Összecsapás után beszélgettem Kovács Pállal, a szentkirályi csapat középcsatárával, aki ezen a mérkőzésen rúgott mesterhármasával 216-ra szaporította a járási n. osztályban lőtt góljainak számát. — Pali, ha jól tudom, csapatod kerek tíz éve tanyázik a rimaszombati járás II. osztályában. Ha nem tévedek, éppen ti juttattátok fel oda, amikor az ificsapatból egyszerre többen is felkerültek a felnőtt csapatba. —Igen, én még az alacsonyabb osztályban kezdtem el focizni a felnőtt csapat színeiben. Bizony volt olyan év, amikor ötvenszer is betaláltam a kapuba. Mint általában a korán „felkapott” játékosok én is megjártam a magasabb osztályokat. Elkerültem nagyobb csapatokhoz, de mivel a hazai együttesben mindig jobban ment a játék, úgy döntöttem — és azt hiszem még idejében —, hogy hazajövök. Tudod, ezekkel a srácokkal több mint tíz évet játszom egy csapatban már egymás gondolatát is ismerjük. A balszélsőnkkel, Szabó Palival még az iskolacsapatban is együtt fociztunk. A kétszáztizenhat gólnak legalább a felét az ő átadásából lőttem. — Mikor kezdtél versenyszerűen focizni? — Maradjunk annyiban, hogy nagyon korán. Tizenhét évesen már a felnőtt csapatban rúgtam a bőrt. — És azóta Szentkirályon te vagy a gólkirály. — Majdnem. Egyszer Szabó Pali két vagy három góllal többet rúgott. Akkor fél szezont a kispadon töltöttem, sérült voltam. — A járás legjobb lövője viszont csak egyszer lehettél: tavaly. Bármennyi gólt is szereztél, valaki mindig eggyel többet rúgott — Ez így van. Pedig néhány idénytől eltekintve legalább harmincszor zörgettem meg évente a hálót. Viszont az is igaz, hogy én ennek legalább a háromszorosát lőhettem volna. Rengeteg helyzetet hagytam ki és hagyok ki most is. Részben azért, mert szeretek nagy gólokat rúgni, másrészt pedig azért, mert sem az ellenfél sem a saját egészségemet nem kockáztatom. — Tehát te a sportszerű játékot szereted? — Számomra a foci nagyon sokat jelent, és aki úgy gondolkodik mint én, az hasonlóan futballozik. A játék kedvéért lemondtam minden szenvedélyről. Én az alkoholt, a sört, először a fiam keresztelőjén, huszonöt évesen ízleltem meg. Minden edzésen ott vagyok, Kosztúr Elemérrel, a csapatkapitánnyal, az ifiket edzem, szóval minden szabadidőmet a futball tölti ki. S most képzeld el, hogy egy durva belemenés miatt hetekig nem játszhatsz, csak nézője lehetsz saját csapatod mérkőzéseinek. Hát van ettől kegyetlenebb érzés? Ezt sem magamnak, sem másnak nem kívánom. — Térjünk vissza a góljaidhoz. Sokszor lőttél tizenegyesből gólt? — Ha arra gondolsz, hogy góljaim nagy részét tizenegyesekből lőttem, akkor tévedsz. A csapatban nem én vagyok a büntetésvégrehajtó, bár a védők velem szabálytalankodnak a legtöbbet. Találataim többnyire akcióból születnek és lőtt gólok. Ezt úgy értem, hogy mindössze százhatvanhat centiméter magas vagyok, tehát a „légicsatákban” hátrányos helyzetben vagyok, de a földön egyenlőek az esélyek. Farkas Ottó A karatés hölgy Az Eb-n is verekedhetek Czigány Kinga, akit nem zavart meg az úri módi Az „Aranynégyes” legfiatalabbja Mészáros Ildikó, a Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium végzős diákja. Három évvel ezelőtt, hogy a tanulás mellett valami hasznos időtöltést találjon, beiratkozott a pozsonyi Duvak karateklubba, melynek színeiben ma is versenyez. — A kajak-kenu nem túlságosan népszerű sportág... — ... elnézést, hogy rögtön közbevágok, de Győrött, ahol én kislány voltam, nagyon is népszerű. — Érdekes, pedig a kajak-kenuban még az iszonyatosan kemény felkészülés ellenére is bizonytalan a győzelem. Ráadásul időigényes, ami a diák tarban csak nehezebbé teszi a sport és a tanulás összehangolását Mindezt, bizonyára, te is tudtad. Mégis, miért pont ezt a sportágat választottad? — Mint mondtam, Győrött nagyon is népszerű az evezés és a kajak-kenu. A Kossuth Lajos Általános Iskola sporttagozatos osztályába jártam. Negyedikes koromban megkérdeztek, melyik sportágnak hódolnék a legszívesebben. — Tudtad egyáltalán, hogy milyen kőkemény sportágat választasz? — Csak azt tudtam, hogy Győrött kajakozik Ábrahám, Gyulay Zsolt és Fidel is. Nekem még nem okozott fejtörést, hogy mennyit kell majd edzenem. Inkább az járt a fejemben, hogy ebben a sportágban Győrött nagyon is sokra vihetem. És sokra akartam vinni. — Mondd, már az első versenyeiden Is eredményes voltál? — Többé-kevésbé. Néhány versenyt megnyertem, de — persze — azért nem mindent. — Mit éleztél a sikerek, és mit a kudarcok után? — Amikor nyertem, rettentően boldog voltam, amikor vesztettem, megpróbáltam kielemezni a versenyt. Amikor Romániában, az IBV-n három első helyezést értem el — pedig rettegve indultam a versenyre, hiszen akkor kolerajárvány pusztított tőlünk keletre — elhatároztam: a sportra teszem fel az életem. Egyébként ezután a viadal után keresett meg az Újpesti Dózsa vezetősége; ajánlatukra átigazoltam. — Nem tartottál a számodra ismeretlen fővárosi légkörtől, a teljesen új környezettől? — Mindentől tartottam, de semmitől sem féltem, hiszen egy cél lebegett a szemem előtt, hogy nagy versenyző legyek. Természetesen nehéz volt elhagyni szüléimét, barátnőmet, nevelőedzőmet, Pártos Istvánt, de a jobb feltételek miatt kénytelen voltam megtenni ezt. — Úgy hitted, hogy itt, a fővárosban edzve, eredményesebb leszel? — Itt, Újpesten, edzőim, Fábiánné Rozsnyó Katalin és férje, Fábián László lényegesen többet követeltek tőlem, de tudtam, hogy ez az út vezet a sikerhez. Könnyített a helyzetemen, hogy láttam, Dónusz, Mészáros és Kőbán Rita is ezt az utat választotta. — Amikor felkerültél Budapestre, lakást kaptál az egyesülettől És az „úri módi a legtöbb tinédzser fejét összezavarja”. Te hogy dolgoztad fel a nagy változást? — Laknom kellett valahol és megnyugtatott, hogy van hol. Különben nem nagyon törődtem vele, évekig bútorozatlanul „ásítozott” az otthonom. — Korábban nagy viták dúltak a női kqjak négyes összeállítása körüL Edzőid már tavaly be szerettek volna ültetni a négyesbe... — A kanadai ifjúsági vb-n már tagja voltam a győztes kvartettnek. A felnőtt négyes körüli vitákhoz viszont nem tudok mit hozzáfűzni. Azt hiszem, azt mindenki elismeri, az idén már nem lehetett vita: helyem van a csapatban. Nagyon megdolgoztam ezért. Persze, nem tagadom, szerencse is kellett ahhoz, hogy én ülhessek be negyedikként a hajóba. — Húszévesen életed első olimpiáján vettél részi. Milyen élmény volt? — Természetesen csodálatos. Az olimpiai falu forgataga, a találkozás a világklasszisokkal felejthetetlenné teszi a barcelonai napokat. Az azonban egy pillanatra sem ment ki a fejemből, hogy miért küldtek Barcelonába. Nem szédített meg az olimpiai forgatag... — Az újoncok legtöbbje nehezen tudja elviselni a rá nehezedő felelősségei — Én megpróbáltam arra koncentrálni, hogy nemsokára elkezdődik a küzdelem, ahol már semmi más nem dönt, csak a felkészültség. Egy gondolat járt a fejemben, teljesítsek legjobb tudásom szerint. SikeriilL Olimpiai bajnokok lettünk. — Kérlek, idézd fel a győztes pillanatot! — Amikor a célba érkezve Kőbán Rita felkiáltott, hogy „megvaaaan”, magam is elcsodálkoztam. Percekbe tellett, mire megértettem, mi is történt velünk. — Barcelona után kijárt egy kis pihenő... — Végre kibeszélhettem magam legjobb barátnőmmel, Julival. Azt hitte, több mondanivalóm van az olimpiáról. Pedig erről nem lehet sokat mesélni. Különben is utólag oly egyszerűnek tűnik az egész. Keményen edzeni, s aztán... — A sportolók ars poeticája a „mind a legtöbbet nyújtani”? — Másként egyszerűen nem lehet csúcsra jutni. (kaszás) — Már az első edzésen éreztem, megtaláltam a nekem megfelelő sportot. Napról-napra nőttek a követelmények, s mindig jó érzés volt egy ütés, rúgás elsajátítása. Edzőnk, DuSan Vaäko a maximumot szeretné kihozni belőlünk, ránk ragadt szívóssága, céltudatossága. Az idei év volt számomra a legsikeresebb, minden versenyen helyezést értem el. A Fiatalok Kupájában pontszámaim alapján jutottam el a pozsonyi bajnokságra, melyen másodikként végeztem. így ott leszek az októberben sorra kerülő Szlovákia Nagydíjon. — Hogyan készülsz a versenyekre? — Heti hat edzésem van, de gyakran naponta kétszer is megjelenek a tornateremben. A tanítás végeztével otthon alszom egy kicsit, s utána nekilátok a tanulásnak. Este héttől már edzek: széttornázom magam, hogy izmaim ellazuljanak, s futok egy bizonyos távot, hogy menynyit, az a közérzetemtől függ. A bemelegedett test felkészül a sztrechingre: a széthúzásra. A rugalmasság az egyik alapfeltétele ennek a sportnak, ehhez megfelelő izomzatot kell felépíteni. Nyaranta egy tó körül futunk társaimmal, pihenő nélkül. Nehéz volt megszoknom, de a kocogás erősíti a lábakat, sőt, a pszichikumra is hat. — Hogyan fér meg egymással az edzés és a tanulás? — Ugyanúgy, mint a karatéban, a tanulásban is megszoktam a rendszerességet. Lényeges, hogy odafigyeljünk arra, amit éppen csinálunk. — Milyen kiegészítő sportot űzöl? — A futáson, az úszáson kívül még tornázom. Egy fitness-centrumba járok. A súlyzós edzés fejleszti és keményíti az izmokat, így azok ellenállóbbakká válnak. Friss vér jut az érrendszerbe, s ezért javul közérzetem is. Annak ellenére, hogy edzőnk rengeteget foglalkozik velünk és tanácsokat ad, megszoktam, hogy mindenben magamra számítsak. A három év alatt tapasztaltam, hogy a rendszeres tréninggel óriási változásokat lehet elérni nemcsak a testi, de a lelki erőnlétben is. Ha a szlovákiai versenyen jó helyezést érek el, akkor az Európa-bajnokságon is „verekedhetek”. Igyekszem majd százszázalékosan összpontosítani, s nem szeretném, ha csalódnának bennem. — Csehszlovákiában milyen a női karate színvonala? — Ez a sportág a nők körében még nem örvend nagy népszerűségnek, egyelőre kicsi a konkurrencia. Vannak érdeklődők, de az első kudarcok után sokan feladják. Jegyszedőként részt vettem a Slovan-Ferencváros mérkőzésen, szerencsére nem került sor karatetudományom bemutatására. Mindkét szurkolótábor részéről láttam olyan cselekedeteket, melyeknek a sporthoz semmi köze, de azt hiszem, ez sem indokolta a rohamosztag bevetését. S. Itatta György
