Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-13 / 230. szám
8 szabad ÚJSÁG Családi kör 1992. október 13. Bizalmas beszélgetések II. családról, szerelemről, házasságról most elsősorban a szerelemről Sorozatunk bevezető részében már megjegyeztük, ezek elképzelt beszélgetések. Ugyanis a legfontosabb, legbizalmasabb gondjainkról nem merünk kérdezni, nem tudunk beszélgetni. Felnőtt szereplőink éppúgy lehetnek pedagógusok, mint szülők. A lényeg, hogy a kérdező fiatalokat ne rázzák le „hagyj békén, most nincs időm” érvvel, vagy azzal az Indoklással, hogy nem is tudják, mit kellene felelniük. Tekintsék mintának, példának beszélgetéseinket, s legalább részben tanuljanak meg a gyermekek kérdéseire válaszolni. Ismerkedés, együttjárás Kati néni: Emlékeztek az első szerelemre? Andráa: Á, én még... én még nem is voltam igazán szerelmes... Zoltán: Én emlékszem. Még egészen kicsik voltunk mind a ketten. Együtt szoktunk játszani... Kati néni: Biztos lehetsz benne, hogy a kislány lényének fontos ismertetőjegyeit őrzik a sejtjeid. Tudatodat megkerülve lesznek vonzóak számodra azok, akik kicsit is hasonlítanak „rá". Aki viszont magán viseli a rá emlékeztető „kulcsingerek” legfontosabbikát: ő lesz az IGAZI. És te beleszeretsz. Persze, addig több „téves” választásod is lehet Rövidebb-hosszabb ideig tartó együtt járások, „vélt” szerelmek vezetnek azon az úton, amellyel a felnőttszerelemmel fogsz találkozni. Ida: Igen, de a nagyi azt is szokta mondani nekem, hogy ne járjak fiúkkal, mert mit fognak rólam gondolni, meg hogy pórul járok meg minden. Kati néni: A nagymamád félt, és joggal félt: ő tudja, mitől kell féltenie, viszont nem biztos, hogy te is tisztában vagy esetleges felelőtlenséged következményeivel. Ida: Annyit már tudok, hogy esetleg teherbe is eshetnék, de hát nem gondolja a nagyi, hogy én egy fiúval... Nekem eszembe sem jutott Kati néni: Ne haragudj, de nem hiszem el, hogy eszedbe se jutott volna. Az a természetes, ha eszedbe jut és testileg-lelkileg felkészülsz a párkapcsolatra, hogy félelmek, görcsös gátlások nélkül kezdd majd el, amikor már elég felnőtt elég érett leszel. Tisztában kell lenned a testedben és a telkedben lezajló folyamatokkal, hogy irányítani, ellenőrizni tudd őket Ági: Az orvos beszélgetett már velünk a fogamzásgátlásról, arról, hogy az első menstruáció után három évig nem szabad még fogamzásgátló tablettát szedni, mert akkor megáll a növekedésünk, és hogy különféle fogamzásgátlási módszerek léteznek. Figyelmeztetett, hogy a nemi élet megkezdését nem jó elsietni, mert akkor sok szép élménytől megfosztjuk magunkat. Andráa: Azoktól, amit az együtt járás és az ábrándozás nyújthat...? Ida: Ne nevess ki bennünket! Az álmodozás, az olvasás, beszélgetések épp arra valók, hogy a mások ismereteit, tanácsait jól át tudjuk gondolni. Aki később érő, felnőtt életét később kezdő, annál ugye, tovább tart a „Csipkerózsika”—álomkorszak? Kati néni: Igen, de ez nem baj, sőt tovább gazdagíthatja az személyiségét. A serdülő kifejlesztheti magában azt a fajta látásmódot, hogy a környező világban meglássa a szépet és a jót.. Zoltán: ...hogy el tudjon igazodni az embereken, megismerje a jó és rossz emberi tulajdonságokat.. Andráa: Most ti ne nevessetek ki, én még nem is csókolóztam... azt sem tudom, hogyan kell... Kati néni: Nem szégyen, ha valaki tizenhárom évesen még nem csókolózott, s az sem, ha nem volt szerelmes. A szüzesség elvesztését sem érdemes siettetni csak azért, mert a többi lány esetleg sokat sejtetően úgy beszél róla, mintha már ő túllenne a „tűzkeresztségen". Aki már 13—14 évesen szeretné elkezdeni a nemi életet megfosztja magát, személyiségét a korának megfelelő élményektől, amelyek későb sohasem pótolhatók többé! Ági: Nekem van egy kedves barátom, akivel szívesen vagyok együtt, mert olyan jól el lehet vele beszélgetni... Zoltán: Miről szoktatok beszélgetni? Ági: Hát a suliról, meg főleg a művészetről és a zenéről. Én, ugye, hegedülök, és ő is el szokott jönni a fellépéseimre, vagy együtt megyünk délutáni hangversenyre. Anyu vele mindig elenged, mert nagyon komoly fiú. Egyszer séta közben, meg akart csókolni, és... nem is volt jó... Ez baj? Mert én nagyon boldog vagyok, ha megfogja a kezem, de félek, hogy ha újra meg akar csókolni, akkor mi lesz... Kati néni: Egyáltalán nem szégyen, ha az első csók nem csókművészeti produkció. A fiúk sem úgy születnek, hogy tudják mit is kell ilyenkor csinálni, és hogyan. Nem kell aggódnia senkinek, a „program” benne van a sejtjeinkben, és akik szeretik egymást, könnyen rátalálnak a helyes módra Ida: Szerintem nem tanácsos csak azért csókolózni valakivel, hogy az ember „kipróbálja”. Kati néni: így igaz. Egész más élmény szerelmesünkkel csókolózni, mint egy „próbababával”. A csók is szép és jó, ha igaz érzelmekből fakad. A szexuális fantáziák is hasonló kérdőjelekkel tarkítottak. Egyetlen simogatás is lehet kellemetlen, sőt undort keltő attól, aki taszító érzést vált ki belőled. Ha az simogat meg, aki szeret, s akit szeretsz: nagyszerű érzés. A fantáziákban csakúgy, mint a valóságban egy fejlődési folyamatban fokozatosan jó eljutni a kézfogástól az első csókon át a szexuális beteljesedésig. Zoltán: De a srácok azt mondják, hogy rámenősnek kell lenni. Kati néni: A rámenősség, a „lerohanás", a legtöbb lányból, a legtöbb nőből ellenérzést vált ki, és esetleg megrontja a szépen induló kapcsolatot. A lányokat, a nőket az effajta közeledés megriasztja, akkor is, ha ezt nem közük a szeretett fiúval, férfivel. Éppen ezért mér a kamaszkorban nem ért a fiúknak megtanulniuk, hogy a lányok lassabban oldódnak. Szükségük van a férfi szeretetet adó viselkedésére is. Ági: Igen. A figyelmességre, a kedvességre... Ida: Egy-egy szál virágra.. Andráa: Hogyne, hogy a többiek kiröhögjenek! Kati néni: Aki kineveti a másikat az őszinte és tiszta érzelmeiért, az éretlen személyiség... Ági:.. .és lehet, hogy eleinte röhögnek, de aztán ez lesz a többiek szemében is a követendő példa, nem a lekezelés és a csúnya beszéd meg a durva tréfák! Ida: Ha te komolyabb, érettebb vagy, el tudod viselni, el tudod nézni a többiek gyerekségét Ez is hozzátartozik a felnőtté váláshoz, ha az ember vállalja az érzéseit, cselekedeteit? Kati néni: És mi lesz akkor, ha én vállalom ugyan, de a lány elutasít, nem akar velem járni?! Ida: Akkor szenvedsz egy kicsit.. Zoltán: És keresel mást Zoltán: És ha a fiú félénk, és nem mer kezdeményezni? Ida: Kezdeményezhet-e a lány is? Kati néni: Ma az ismerkedésnek csakúgy, mint az együtt járásnak a kezdeményezése lányoknak sem tilos. Ez az „egyenjogúság” azonban érzelmi szempontból nem igaz. Egy talpraesett, jó „dumájú” srác nem fog arra várni — ha tetszik neki egy lány —, hogy az közeledjék hozzá. Megteszi ezt ő maga Ha viszont egy lány kezdeményez ismerkedést, barátkozást, együttjárást, az ilyen fiú ebben a helyzetben sem lesz „szívbajos”. Feltehetően kerek perec visszautasítja a lányt mert nem tetszik neki. Zoltán: Ugyanis ha tetszene, ő lépne először. Ida: Márpedig a visszautasítás kellemetlen érzést szül. Kati néni: Még kellemetlenebb azonban, hogy a visszautasítással többnyire nem szűnik meg a lány érdeklődése, „szerelme”. így aztán esetleg többször is kiteszi magát hasonló élménynek. Ági: Vagyis nem tanácsos megvárni, míg azt mondja, hogy „kopj le, kisanyám!”... Kati néni: De nem ám. Viszont annak a fiúnak, aki gátlásos, kissé gyámoltalan, zárkózott, Jól jön" a lányok kezdeményezése. Zoltán: Az azonban ritka eset hogy éppen az a lány közeledik hozzá, aki neki is tetszik. Kati néni: Ha az a szerencsés eset áll elő, hogy az közeledik, aki tetszik is, akkor nincs baj. Ha azonban a fiú — éppen bátortalanságának a tudatában — megalkuszik a helyzettel és elfogadja olyan lány közeledését aki nem is tetszik neki, nem sok remény van a boldogságra. Andráa: Még az is lehetséges, hogy a fiúnak egészen addig tetszett a lány, amíg nem kezdeményezett. Kati néni: Bár erről a lányok többnyire nem tudnak. Van egy természeti törvény, amely minden dologra érvényes. A gyenge ingerhez közelítünk, míg az erőstől t ávolodni igyekszünk. Ági. Ez az emberi, férfi—nő kapcsolatokra is vonatkozik? Kati néni: Igen. A nagyon „kapaszkodó”, erősen közelítő érdeklődőtől a lány és a fiú is távolodni igyekszik akkor is, ha erről a másiknak nincs tudomása. Ida: Hát ennyi titka van az együtt járásnak, a párkapcsolatoknak?! Kati néni: Nem csak ennyi, hanem számtalan. Sőt: ahány ember, ahány helyzet, annyiféle. Zoltán: De hát akkor hogy lehet mindezt megtanulni? Hogy tudhatom meg, ki az, akit majd társamul válasszak? Akivel össze akarok házasodni? És ha én hiába szeretem, mert rám se néz? Kati néni: Ne ess kétségbe: legközelebb a párválasztásról, az ideálról és a valóságról, az érzelmek fejlesztéséről és a boldogságra való képességről beszélgetünk majd. Haraszti Mária Kilenc éve már, hogy Nguyen Van Vmh először állt az üzemi büfé pulija előtt és átvette Bergendi Teréztől a gondosan becsomagolt tízórait — A vietnami vendégmunkások akkor kerültek az üzemünkhöz, és mi annyira megsajnáltuk őketl Gyerekek voltak még, akik távol kerültek otthonuktól, szüleiktől — emlékezik vissza Teri néni, aki ma már nyugdíjasként tesz-vesz vágkirályfai otthonában három gyermeke és unokái körül. A ma harmincnégy éves vietnami fiatalember háromhónapos „gyorstalpalón’ sajátította el a szlovák nyelv alapjait, és ma már jól beszéli a nyelvet. Barátai csak „Vilinek" szólítják, hiszen nehéz kiejteni a keresztnevét Hanoi közelében született Nagyon rossz körülmények között élt szüleivel és három testvérével. Rizzsel ette a riszt, fivére ugyan a család megtakarított pénzén elvégezte a főiskolát, otthon azonban nem tudott munkát találni. Majd jött a háboní. Miután „Vili" kitanulta a szabómesterséget, öt éven át harcolt. Katonatársaival együtt a háború után jutalmul Csehszlovákiába jöhettek munkát keresni. Szülei abban a reményben bocsátották útjára, hogy legalább neki Egy különös barátság története Anya és fogadott fia jobb sorsa, biztonságosabb élete lesz, mint nekik, otthonmaradottaknak. Először egy építkezési vállalatnál, majd a bútorgyárban dolgozott. Amint az nálunk is lehetővé vált, Vili szabóműhelyt nyitott, hogy újra gyakorolhassa a hazájában kitanult mesterséget. Keresetéből vett egy villany- és lábhajtásos varrógépet. Az utóbbit hazaküldte a húgának, aki ugyancsak varrónőként dolgozik Vietnamban, de lakóhelyükön akkoriban még nem volt villany. Vili ügyes üzletembernek bizonyult. Ma már Galántán és Diószegen is van boltja, ahol saját áruját kínálja. Teri néniről egy pillanatra sem feledkezett meg. „Sokat gondolok rátok, de el kell, hogy áruljam, nekem már itt is van egy édesanyám" — írta haza egyik levelében Vili a családjának. Bármi öröm vagy csalódottság érte, esetleg tolmácsra volt szüksége, mindenkor Teri nénihez indult. A nyugdíjas asszony ugyan nem tudott mindig segíteni, de a jó vágkirályfai sós morványkaiácsból mindig jutott „fogadott" fiának is. Vili új barátokra talált, meg is nősült. Lakodalmára szülei helyett Teri néni érkezett. A fiatalember a gaiántai lakótelepen vett magának lakást. Berendezésekor jól jött a bútorgyári tapasztalat, és teheisógének is köszönhető, hogy valamennyi bútort barátai segítségével maga készítette. Vágkirályfai édesanyjának a férje a ház pincéjében ügyes kis műhelyt rendezett be számára. Kilenc év telt el az első találkozás óta, azóta a két családot mély batárság köti össze. Bergendi Teréz nemrég egy időre magához vette idős édesanyját. Amikor ezt Vili megtudta, másnap egy óriási csokorral jelent meg az ajtóban: „Ezt a nagymamámnak hoztam" — nyújtotta át a nyolcvanhat éves idős asszonynak. Legutóbbi találkozásunkkor a vietnami fiatalember örömmel avatott be titkaiba: — Már gyűjtöm a pénzt. Tavasszal, öt év után újra hazalátogatok, és egy meglepetést tartogatok édesapám számára. Szeretném, ha egy kis időre ellátogatna Szlovákiába, hogy lássa, mire vittem idegenben. Sajnos, nem hozhatom el családom minden tagját, mert csupán haza a repülőjegy harmincnyolcezer koronába kerül. Remélem, apa majd mindent elmesél nekik, amit új otthonomba lát. Míg a fiatalember Vietnamban jár, Teri néni várja majd türelmetlenül a leveleket, mint ahogy tették azt a fiú ódesszülei az elmúlt évek alatt. Nem tudni, végül is melyik út jelenti Vili számára a valódi „hazatérést". Hiszen két édesanyja is van már. Száz Ildikó HÁ ZIORVOS Cukorbeteg vagyok. Úgy általában diétázom, cukrot, édesaéget nem fogyasztok. De azért állandó félelemben élek, vajon mikor követek el olyan hibát, ami állapotom további romlását Idézheti elő? Azt Is meg kell nyíltan mondanom, hogy bizony nagyon sokba kerülne, ha annyi vitamint, a „racionális" táplálkozáshoz szükséges élelmiszert vásárolnék, amennyit az orvosok javasolnak. így meg nem tudok lefogyni és félek, hogy most, a változó korba érve ml lesz velem? Z.I. leveléből Szinte mindent felsoroltunk már, amire a cukorbetegnek ügyelnie kell. írtunk életrendjéről éppúgy mint étrendjéről. Figyelmeztettük, hogy állandó orvosi felügyeletre, ellenőrzésre van szüksége, hogy kerülnie kell az idegességet, nem szabad kimerülnie stb. Kérdésére válaszolva azonban valóban néhány olyan vétek, amelyet a cukorbetegek többsége elkövet, s ezzel árt önmagának. Rendkívül fontos a kerelőorvossal szembeni őszinteség. Hogy a cukorbeteg ne hallgasson el semmit, szépítés nélkül mondjon igazat. Például arra a kérdésre, hogy cigarettázik-e, s hány cigarettát szív el naponta, a legtöbb beteg a valóságot szépítve válaszol. Ha öt cigarettát vall be, akkor gondolatban hozzáteszünk még ötöt, ha azt mondja, tíz cigaretta a napi adagja, akkor hozzátehetünk még tizet stb. Sajnos, ugyanilyen válaszokat kapunk arra a kérdésre is, hogy diétásán étkezik-e. Ami ugyanis a diétát illeti, nem csupán az ételek összetétele fontos. Az is elengedhetetlen, hogy a beteg ne egyszeri, kétszeri étkezéssel habzsolja be az egész ételmennyiséget, amelyet ötszörre, hatszorra kellett volna — ugyanazokban az időpontokban — az egész nap során elfogyasztania. A másik hiba tehát, ha túl sokat eszik egyszerre a beteg, ha habzsol, ha falánk, s nem teszi rendszeressé az étkezését, nem osztja szét kisebb adadagokra napi ételszükségletét. így természetesen nem tud súlyfeleslegétől megszabadulni, ha túlságosan megéhezik, ez rosszullétet válthat ki, mivel vércukorszintje hirtelen csökken. Az is baj, ha a beteg néha „visszaesik” régi bűnébe, s nekiül egy tál süteménynek, túrós rétesnek. Szokásainkon nehéz változtatni, de az önfegyelem életünket hosszabbíthatja meg. Az, hogy valaki húsz éven keresztül csak a sült sertésoldalast és a töltött káposztát szerette, s most egyszeriben át kell állnia párolt csirkére, házinyúlra és burgonyára, még nem tragédia. Régi, de igaz mondás, hogy nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Az ésszerűbb konyha drágább, mint a hagyományos, így igaz. De ma már egyre nagyobb teret hódít például a házinyúltartás. Sovány és ízletes húsa van s változatosan elkészíthető. Aki annyira szereti az édességet, időnként ehet cukorpótlóval készített süteményt, tésztafélét, ez még nem súlyos hiba, csak akkor lenne az, ha gyakorivá, illetve rendszeressé válna az étel ilyen „pótlása”. Felmérések szerint csak a cukorbetegek 30 százaléka képes maradéktalanul betartani a diétát, és 29 százalékuk egyáltalán nem étkezik diétásán. Az utóbbiak annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy állapotuk súlyosbodik és szövődmények alakulhatnak ki. A nőknek a változás korába érve fokozott ellenőrzésre van szükségük. Ugyanis téves az a feltételezés, hogy nem kaphatnak infarktust Ha a hormonális változás is hozzájárul a cukorbeteg nő érzékenyebb, vagy nem éppen egyensúlyban lévő anyagcseréjéhez, akkor az érrendszerének megbetegedésében is megnyilvánulhat Ilyenkor elengedhetetlen a szemfenékvizsgálat, amelyből megállapítható a cukorbajnak és szövődményeinek foka, illetve a magas vérnyomás eredete. Ugyanis a szem vérellátása a legfinomabb hajszálereken keresztül megy végbe, s a hajszálerek állapotából szinte pontosan kideríthető, kezdődő vagy krónikus-e a baj, illetve a szövődmény. Figyelmeztető jel a látászavar, a szemben keletkezett érpattanás, a romló látás. Ilyen korban a nők közérzete különben is gyakran rossz, ezért nem szabad elhanyagolni a szem állapotának változásait. Az előírt szemüveget ki kell váltani, s hordani kell. Sok szuibjektív, pl. bizonytalanságérzet, fejfájás, ingerültség forrása lehet a csökkenő látás, s ezt az erősebb szemüveg korrigálja. A kiegyensúlyozott életmód, az elegnedő alvás, a szabad levegőn való tartózkodás, a sikeres munka végzésének, a harmonikus családi életnek a tudata mind olyan tényező, amellyel mérsékelhetőek a cukorbaj tünetei, késleltethetek vagy kizárhatóak a szövődmények. Önfegyelemmel, önuralommal, az orvos tanácsainak, utasításainak betartásával nyugodt, derűs lehet a cukorbeteg nő változó kora De csak akkor, ha igyekszik lefogyni, vagy legalább nem hízni. És ha úgy érzi, ez nem megy — őszintén megmondja orvosának. Dr. Cs.J.
