Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-11 / 203. szám
4 Szabad ÚJSÁG Belföld 1992. szeptember 11. Adalékok a Szlovák Nemzeti Tanács alkotmányvitájához „A demokrácia egy és oszthatatlan“ „Állam születik, az önálló Szlovák Köztársaság. Átéljük ezt mindannyian, de valószínűleg mindannyian másképpen. Az önálló Szlovák Köztársaság egy történelmi folyamat eredménye. Ez a folyamat az európai történésekkel párhuzamosan zajlik, az autonóm egyén, az autonóm társadalom, az autonóm állam eszméjének hordozója. A szlovák nép, a szlovák nemzet életében most megvalósul az önálló államiság vágya. Sokan fogadják ezt vegyes érzelmekkel, félve a bizonytalan jövőtől, a gazdasági nehézségektől, féltve a demokráciát. Az önálló szlovák állam azonban minden szempontból történelmi fordulópontot jelent e köztársaság minden lakosának életében. A magyar parlamenti koalíció a kezdetek óta támogatja a szlovák nép, a szlovák nemzet, a szlovák politikusok és lakosság önrendelkezési jogát. S ezt nem csak most mondjuk. Mondtuk ezt akkor is, amikor ezért még elítéltek bennünket. • Az alkotmánytervezet az önálló szlovák államiság eszméjéből indul ki. Nem kevés olyan tézist tartalmaz, melyet mi is üdvözlünk és egyértelműen támogatunk. Az emberi szabadságjogokról, az önkormányzatokról, a szociálpolitikáról beszélek, azokról a tézisekről, melyek egy magasabb szintű demokráciát jelentenek, emberi, erkölcsi és politikai többletet az ország minden lakosának. Sajnos, azok az alkotmányfejezetek, amelyek a nemzetiségekre vonatkoznak, hogy a demokrácia egy és oszthatatlan, s ezért feltételeztük, hogy a nemzetiségi politika alapelvei is az önkormányzat eszméjéből indulnak majd ki. Magától értetődőnek tartottuk, hogy az iskolaügy és a kultúra területén megvalósulhat a kisebbségek önkormányzata vagy a kulturális autonómia azon formája, mely szerintünk legalábbis kialakítható. Javaslatainkat - sajnos - kétféleképpen értelmezik. A kormány értelmezése szerint az önrendelkezési elv nem vonatkozhat a nemzetisegekre. Szamunkra érthetetlen, miért nem lehet az önrendelkezés elvének gyakorlati megvalósítása azonos a nemzet és a nemzetiség esetében. Egy mérték, egy elv nem lehet kétféle. Kérem önöket, értsék meg, hogy olyan területeken, amilyen a kultúra és az oktatásügy, részt akarunk venni saját ügyeink igazgatásában és alakításában. Igen, tudom, ehhez kollektív jogok kellenek. Az egyéni és kollektív jogok harmonikus érvényesítése azonban nem mond ellent egymásnak. Kollektív jogaink kinyilvánítása nélkül azonban továbbra is fennmarad albérlői helyzetünk saját kultúránk és oktatásügyünk területén. Amit mi javaslunk, az nem elszakadási kísérlet, szeparálódás, hanem szerves része lehet a szlovák oktatásügyi és kulturális politikának. A parlamenti választásokat követően a magyar képviselők különös helyzetbe kerültek. A mi politikai akaratunk nem nyilvánulhat meg. Ez a parlament mindeddig egyetlenegy javaslatunkat sem fogadta el. Elvetette javaslatainkat a parlament és a parlamenti szervek megalakításakor, figyelmen kívül hagyta javaslatainkat a kormányprogram megvitatása során, elvetette módosítójavaslatunkat a szuverenitási nyilatkozattal kapcsolatban, leszavazták a magyar jelölteket a szövetségi televíziós tanácsba, s ugyanez történik itt, az alkotmánytervezet vitája során is. Javaslatainkat a parlamenti bizottságokban sorozatosan leszavazták. Elutasítás, leszavazás az osztályrészünk. így aztán nem csoda, hogy nem csupán a szlovák politika alakításából vagyunk kirekesztve, hanem a nemzetiségi politika alakításában sem vehetünk részt. Időnként úgy érezzük, be vagyunk kerítve. Bármely irányba próbálunk is lépni, falba ütközünk. Néha az az érzésem, rossz tréfát űznek velünk, hogy két lehetőségünk van csupán: a kormány javaslatára igent mondani, vagy ellene szavazni. Ha a kormányjavaslat ellen szavazunk, rögtön ellenséggé válunk. Amit mondok, úgy hangzik már, mint egy refrén. Vannak olyan kérdések, melyeket nem lehet megkerülni. Ilyen a nyelvhasználat kérdése, a kétnyelvűség a nemzetiségek által lakott területeken. Sajnos, bármilyen javaslatot fogalmazunk is meg, rögtön hozzátesznek valamit, rögtön felfújják vagy félremagyarázzák azt. Mi kétnyelvűséget akarunk a nemzetiségek által lakott területeken, természetesen, nem az egész köztársaság területén, és természetesen, tiszteletben tartva az e területeken élő szlovákok nyelvét, nyelvhasználati jogát is. A jelenlegi nemzetiségi politika gyakran alapul féligazságokon, nehezen ellenőrizhető információkon. És folyton felmerül itt a határok megváltoztatásától való félelem is. Magyarország felelős politikai tényezői is többször megismételték már álláspontjukat, hogy nem törekszenek határmódosításokra. Mind nagyon jól tudjuk, hogy ez az út járhatatlan lenne. Mi sem akarunk mást, csak nyitott határokat: új határátkelők megnyitását, vámszabad területeket, a kishatárforgalom élénkítését. Ez a mi szándékunk. És három héttel ezelőtt, itt, ebben a parlamentben ugyanezt Vladimír Meciar miniszterelnök úr is kijelentette. Mi ezzel egyetértettünk. Ami a nemzetiségeket illeti: vele kapcsolatban elkoptatott frázisokat ismételgetnek, mindig ugyanazzal érvelnek. Mint ahogy önök is tudják, a Magyar Köztársaság kormánya nemzetiségi kódexet dolgozott ki, melynek eszmei alapját az önigazgatás elve képezi. Tudjuk, hogy Meciar miniszterelnök úr magyarországi látogatásra készül. Javasolom hát, hogy a nemzetiségi politikát mindkét ország helyezze azonos elvi alapokra, mégpedig az önigazgatás elvének alapjára. Javasolom, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya és a Magyar Köztársaság kormánya kössön erről államközi szerződést. Végezetül pedig azt szeretném elmondani, támogatom Duka Zólyomi képviselő úr módosítójavaslatait.“ Dobos László, az SZNT képviselője (A felszólalás 1992. 9. 1-jén hangzott el a szlovák parlament alkotmány vitájában.) ,,Adják vissza átdolgozásra“ ......A demokratikus jogállam alkotmányának, benne az állam és a polgár viszonyának meg kell felelnie bizonyos elvi követelményeknek, hogy az emberi jogoknak és szabadságjogoknak a megtartásához meglegyenek a feltételek. Az alapvető követelmények az alábbiak: a) a demokratikus elvek egyértelmű meghatározása és a demokratikus fejlődés garantálása összhangban a fejlett demokráciával rendelkező országok alkotmányával; b) az alkotmánynak kellő és megfelelő mértékben kell védenie az állampolgárt az állammal szemben; c) ha már egyszer átveszi az alkotmány az alapvető emberi jogok és szabadságjogok alkotmánylevelét, akkor az alkotmány egészének is következetesen kell tükröznie ezen elvek megtartását és tiszteletben tartását; d) demokratikus országban csak akkor él a polgár, ha emberi jogaival is élhet, tehát biztosítva van a joga az önkormányzatra is; az alkotmánynak biztosítania kell az objektív egyensúlyt az államhatalom és az önkormányzat közt is, vagyis az önkormányzatnak függetlennek kell lennie az államhatalomtól; e) a jogállam létének alapfeltétele a kiegyensúlyozott hatalommegosztás a végrehajtó, a törvényhozó és a bírói hatalom közt; ezt a hatalommegosztást az alkotmánynak úgy kell behatárolnia, hogy ne kerülhessen sor hatalomösszpontosításra; f) a kisebbségi jogokat az alkotmánynak úgy kell rögzítenie, hogy a kisebbség tagjainak biztosítva legyen minden olyan joguk, amelyre szükségük van identitásuk megőrzéséhez. A felsorolt alapelvek szempontjából a szlovák kormány alkotmánytervezetében sok az ellentmondás és a fogyatékosság. A javaslat végiggondolatlan, és kutyafuttában lett megszerkesztve. Rendkívül kérdéses a kapcsolódása a jelenleg érvényes szövetségi alkotmányhoz. Ezért az MKDM-Együttélés képviselői csoport azt javasolja, a Szlovák Nemzeti Tanács adja vissza az előterjesztett alkotmányjavaslatot a már beterjesztett módosítójavaslatokkal együtt a Szlovák Köztársaság kormányának átdolgozás céljából. Ezzel együtt javasoljuk, hogy a parlament hívja össze a szlovákiai kisebbségek és etnikai csoportok fórumát, megtárgyalandó velük a kisebbségek és etnikai csoportok helyzetét és jogállásuk biztosításának feltételeit. A szlovák kormány új alkotmánytervezetének elkészítése után nyilvános vita megszervezését javasoljuk, melynek lezárulása után végleges formába lehetne önteni az alkotmányjavaslatot, természetesen azt követően, hogy e tervezetet az SZNT bizottságai is megvitatták és megtárgyalását a plénumnak javasolták.“ Duka Zólyomi Árpád, az SZNT képviselője (Elhangzott 1992. augusztus 31- én a napirendi vitában) Pozsonyból indult el Dúdor István-emlékkiállítás Pozsonyban Nem mindennapi emlekkiallitas nyílik ma délután öt órakor a Pozsonyi Magyar Kulturális Központban: Dúdor István mintegy negyven alkotása látható majd október másodikáig a földszinti termekben. Éppen öt éve, hogy ez a tehetséges, Gömörböl származó festőművész tragikus körülmények között elhunyt - mindössze harmincnyolc évet élt. Életműve két-két és fél ezer képre tehető, köztük remekművek is találhatók. A mai kiállítás rendezője, Farkas Veronika művészettörténész, Dúdor István kiváló ismerője mondja:- A festő halála óta Losoncon, Dunaszerdahelyen, Rimaszombaton, Budapesten, Rozsnyón, Prágában, és Komáromban mutattuk be Dúdor István munkáit. Ez a pozsonyi kiállítás tehát a nyolcadik a sorban, ám mégis nagyon fontos, hiszen a tragikus sorsú művész pályája innen indult, itt járt szakközépiskolába, ahonnan eltanácsolták ugyan - azt állították, hogy nem tud rajzolni ő azonban mégis szeretettel gondolt ifjúkora városára. Az itteni magyar lapok szerkesztőitől kapta az első megbízásokat is, elbeszéléseket, verseket illusztrált. Nagyon örülök neki, hogy a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ szép termeiben állíthatjuk ki a festőművész életművének lényegét megcsillantó munkákat, köztük három nagyon fontos festményt, ezeket Baculák Veronika dunaszerdahelyi főorvosnő adta kölcsön. Az egyik jól érzékelteti Dúdor István hangulatát nem sokkal tragikus halála előtt. „Az utolsó vacsora“ tükrözi a nyolcvanas évek korát - az asztalon heverő Bibliára 1917-et írt a művész -, megsejtette a diktatúra összeomlását. Ez a negyven mű is sugározza, mekkora terhet kellett elviselnie az alkotónak, hiszen előrelátta a hatalmas társadalmi és történelmi változásokat. Valamennyien nagyon örülnénk, ha a pozsonyi szlovák közönség is megismerkedhetne a képekkel - talán jelentkezik valamelyik rangos képtár. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Rimaszombaton, a Gömöri Múzeumban állandó kiállítás mutatja be Dúdor István alkotásait. Ez a gyűjtemény javarészt magánemberek adományaiból állt össze - képet ajándékozott a múzeumnak például Duray Miklós s természetesen én is, bizonyítva, hogy a közösség érdekei számunkra mindig elöbbrevalóbbak a magánérdekeknél. Dúdor Istvántól még életében három múzeum vásárolt festményeket és sokan nemzeti kisebbségünk tagjai közül, hogy segítsék a művészt. Néhányan az akkori vevők közül: Duray Miklós, Szócs Ferenc, Reiter István, Keszeli Ferenc, Németh Imre, Bettes István, Szűcs Jenő, Gyökeres György és mások. Az In memórián Dúdor Istvánkiállítás tehát ma délután öt órakor nyílik. Leontiev Ildikó, a Magyar Kulturális Központ munkatársa közli: Az eseményszámba menő képzőművészeti bemutatót Farkas Veronika művészettörténész nyitja meg, majd Csizmadia Angela csemballózik és Stubendek Katalin szaval. A kiállítás hétköznaponként tekinthető meg délelőtt tíz és délután négy óra közöt a Somolického 1/a (a Gundulic utca folytatása alatti székházunkban. (BATTA) Prágában tanácskoznak az egyházak képviselői Közösen az európai problémák megoldásáért Prágában rendezik meg szeptember 11-e és 12-e között az európai egyházak konferenciáját. Az európai ökumenikus mozgalom jövője, a béketörekvések, a béke és a haladás, az emberi jogok védelme a Helsinki záróokmány értelmében - ilyen és hasonló témákról folytatnak majd megbeszéléseket a konferencia küldöttei. A tanácskozás központi gondolata: Isten egyesít - új teremtés Krisztusban. Mindezt Dusán Ondrejovic professzor, a pozsonyi Komensky Egyetem Evangélikus Teológiai Karának dékánja mondta el a Szlovák Sajtóiroda munkatársának. Ő az egyik a Szlovák Ágostai Evangélikus Egyház három küldöttje közül, akik a nemzetközi összejövetelen képviselik hitközösségüket. Szlovákiából a konferencián a református egyház, a metodista evangélikus egyház, a baptista gyülekezet és a pravoszláv egyház képviselői is jelen voltak. A hatszáz résztvevő Európa 26 országa 118 különböző protestáns, pravoszláv és anglikán hitközséget képvisel. „Bízom benne, hogy a konferencia áttörést jelent majd az egyházak együttműködésében, mert ennek a közösségnek keresnie kell az égető európai problémák megoldásához vezető utat. Az egyházaknak tudatosítaniuk kellene felelősségüket a kontinens jövőjéért, és meg kellene találniuk a kölcsönös megértés módját. Programunkban szerepel többek között a katolikus egyházhoz fűződő viszony és az egyházak egységének kérdése.“ - fejezte be nyilatkozatát Dusán Ondrejovic.
