Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-10 / 202. szám

I 1992. szeptember 10. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 Végre főbérlőként Beszélgetés BEKE SÁNDORRAL, a komáromi Jókai Színház igazgató-főrendezőjével • Mi lesz az idei szánházi évad fő attrakciója?- Azt hiszem, a legnagyobb attrak­ció az, hogy ez a színház megérte a negyven évet. Továbbá az, hogy ezt megünnepelhetjük és méltó körülmé­nyek között ünnepelhetjük meg, hisz gyönyörű épületünk van. így magát a létet, az egzisztenciát és a múltat tekintem a legnagyobb attrakciónak. Illyés Gyula Tiszták című darabjával szeretnénk méltóképpen megünne­pelni ezt a jubileumot, a bemutató október 23-án lesz, közel a színház­alapítás dátumához. Színre visszük Az ember tragédiáját, amely február végén vagy március elején kerül be­mutatásra, ezt követően pedig Beau­marchais vígjátékát, a Figaro házas­ságát. Műsortervünkben szerepelnek még stúdió- és kamaradarabok is, s nem feledkeztünk meg a könnyebb szórakozást kedvelőkről sem; nekik szánjuk a Kaviár és lencsét, ezt a nagyszerű olasz vígjátékot. Minden bemutatót, minden előadást jubileumi­nak szánunk, azt szeretnénk, ha az egész évadot a negyven éves évfor­duló ünnepi hangulata jellemezné. Eh­hez hozzájárul az is, hogy sikerült rendszeresíteni kapcsolatunkat a Győri Nemzeti Színházzal; az együt­tes szeptember 11-én, 12-én, 13-án, 17-én, 18-án és 19-én vendégszere­pei színházunkban Maugham-Ná­­das-Szenes Imádok férjhez menni cí­mű zenés vígjátékával, majd hét alka­lommal a Csárdáskirálynővel. Mi ugyan bemutattuk a Csókos asszonyt és a Fekete Pétert, de nagyoperettre nincs módunk, mert ahhoz zenekar és kórus kell, a szerény létszámú Komá­romi Jókai Színház pedig nem rendel­kezik ilyen nagy apparátussal. így, a győriek közreműködésével meg tud­tuk oldani, hogy jubileumi műsorunkon szerepeljenek oldottabb darabok is, s reméljük, hogy nézőink továbbra is szívesen látogatják majd színhá­zunkat. • Azt hiszem, a látogatottságra ed­dig sem lehetett panaszuk.- Valóban nem, hisz a komáromi Jókai Színház Szlovákia leglátogatot­tabb színháza. Ezt nem kis örömmel mondom, erre valamennyien büszkék vagyunk. Gyönyörű épületünk vonzza az embereket, nagyon sokat játszunk odahaza, szinte egy regionális szín­ház szerepét töltve be. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy másutt is ne szerepelnénk szívesen. így például szeptember 11-én és 12-én Pozsony­ban, a Csemadok székházában mu­tatjuk be Ébert Tibor Esterházy című stúdiódarabját. A Pozsonyból Buda­pestre elszármazott szerző groteszk drámája gróf Esterházy Jánosról szól. Még tavaly, az évad végén mutattuk be és óriási közönségsikere volt. • A bemutatandó müvek közül Az ember tragédiájánál is jobban megle­pett Beaumarchais darabja, amely rit­ka vendég a színpadokon, legalábbis jóval ritkább, mint az alapján Íródott Mozart-opera.- Azt hiszem, hogy minden szín­háznak, így a miénknek is vissza kell térnie az örök morális értékeket hordo­zó darabokhoz. Ez nem valamiféle befeléfordulás, épp ellenkezőleg. A napi aktualitások olyan szédítő ira­mot vettek, hogy szinte már a sajtó sem tudja követni őket, nem még a színház. Az utóbbi erre ne is töre­kedjen, ha nem szükséges, inkább a maradandó erkölcsi értékek felmuta­tására koncentráljon. Ezt szeretnénk megvalósítani mi is, és bízunk abban, hogy a klasszikus darabokban mindig találunk olyasvalamit, ami egyben ró­lunk is szól. • Madách tragédiáját annyiféle fel­fogásban játszották már; mi az, ami most aktuálissá tette az Ön számára? Talán rezignált optimizmusa?- Engem, mint rendezőt a rezignált optimizmuson túl inkább az elmúlt négy évtized káosza érdekel, s ha ezt sikerül belevinnem, talán tettem is va­lamit a darabért és a sikerért. • A komáromi Jókai Színház épü­lete körüli tulajdonjogi huzavonák már rendeződtek?- Jogilag most már véglegesen a színházé lett, tehát a magyar lakos­ság végre elmondhatja, hogy van egy színháza, amelynek épülete is van. Eddig ugyanis volt egy együttes, amely harmincnyolc évig albérleti vi­szonyra volt ítélve. Márpedig tudjuk, hogy az albérleti viszony akarva-aka­­ratlanul mindig másodrendűségi ér­zést ébreszt az emberben. Az albérlő sosem érzi magát főbérlőnek, ez pszi­chológiai kérdés. Mi most ebben a végre sajátunkénak mondható épü­letben szeretnénk teljes lendülettel, otthonosan alkotni, s azt hiszem, ez is történik. VOJTEK KATALIN Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban Szent László emlékezete Kétségtelen, hogy Szent László, a keménykezü, vitéz­ségéről hires lovagkirály, a magyar jogrend alapjainak letételeményese, az országépítő politikus és diplomata hatalmas alakjához legfeljebb Hunyadi Mátyás mérhető a magyar uralkodók közül. Uralkodása alatt felvirágzott az ország; ezt bizonyítja az a tény is, hogy tíz alkalommal veretett új pénzt. Hírneve a nyugati uralkodókhoz is eljutott, akik 1095 tavaszán ót kérték fel a szentföldi hadjárat vezetésére. E feladatnak már nem tudott eleget tenni, mivel hirtelen megbetegedett és 50 éves korában, 1095. július 29-én meghalt. Kultusza évszázadokon át tovább élt. Tiszteletére temp­lomok sokaságát emelték, amelyekben freskók és táblaké­pek örökítették meg hőstetteit, csodáit. Nagy Lajos király Szent László képét verette aranyforintja hátoldalára, s ez a királyi pénzeknél a 15. század végéig kötelező hagyo­mány maradt. Nagyváradon, ahol az általa alapított szé­kesegyházban temették el, ércből készült lovasszobrot állítottak emlékére. A székelyek védőszentjükként tisztel­ték. Nagy Lajos leányának, Mária királynénak pecsétjén László mint igazságos uralkodó szerepelt. Zsigmond ki­rályt saját kérésére temették eszményképe, László mellé. A magyar vitézek László király nevét kiáltozva rohantak a törökre. László király szentté avatásának 800. évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeum nem kis feladatra vállalkozott, amikor elhatározta, hogy összegyűjti és reprezentatív kiállítás keretében bemutatja a reá vonatkozó emlékeket. Közel harminc helyről kapta kölcsön a kiállított anyagot: állami-, magán- és egyházi gyűjteményekből, plébániákról és könyvtárakból. A kiállított értékek között László király korából csupán pénzeket és az általa alapított somogyvári apátságból származó kőmaradványokat láthatnak az ér­deklődők. Életének eseményeit az 1360 körül készült, ékes iniciálékkal díszített Képes Krónika és a Vatikánban őrzött Legendárium képecskéi idézik fel. Alakjával épp úgy találkozhatunk gótikus oltárképeken, dúsan hímzett mise­ruhákon, faragott szobrokon, kályhacsempéken, mint ba­rokk festményeken vagy ötvöstárgyakon. A múzeum dísztermének közepén található a kiállítás két legkiemelkedőbb darabja: a Szent László-palást (a zágrábi püspökség tulajdona), amelyen a király és nővérének alakja látható arannyal hímezve, valamint a hí­res Szent László-herma (fej-ereklyetartó mellszobor). Az eredeti herma a 15. század elején elpusztult, helyette újat készítettek, amely - mivel készítői feltehetőleg ismerték a régit - megőrizte a király arcvonásait. Ezt a hermát három évszázada a győri Héderváry-kápolnában őrzik. A H. Kolba Judit által rendezett kiállítás méltó emléket állít a nagy királynak. MISKÓ ILDIKÓ Kolumbusz szirupban KOLUMBUSZ KRISTÓF - szélesvásznú amerikai film John Glen, az eddig James Bond­­filmjéiről ismert rendező mindent megtett azért, hogy filmje, a Kolum­busz Kristóf A felfedezés (melyet ná­lunk csak Kolumbusz Kristófként hir­detnek a plakátok - a szerző megj.) megelőzze Ridley Scott ugyancsak a nagy felfedezőről szóló alkotását. Végül is sikerült, ám a kerek ötvenmil­lió dollárt felemésztő produkció csak félig-meddig. Mintha szirupos történelmi show peregne a vásznon, melyben hiába keresnénk mélységeket, a különböző forrásokból ismert adatok - nem min­denhol egyértelmű - megfilmesítésén kívül, úgy tűnik, nem volt nagyobb cél. Viszont Cliff Eidelman filmzenéje lenyűgöző. Néhol többet mond, mint a képsorok. Lehet, hogy a film forgatása körüli huzavona (az eredetileg kiszemelt fő­szereplők visszaadták szöveg­Kolumbusz szerepében - Geor­ge Corraface könyveiket, a mellékszereplők hada sztrájkba lépett) miatt játssza Kolum­busz Kristófot egy még szinte ismeret­len görög színész, George Corraface. Alakítása figyelemreméltó. Partnere, a csapongó, de nem csapodár Beatri­ce jelmezét Catherine Zeta-Jones öl­tötte magára. Kettőseik illúziókeltőek. A királyi párt két sztár, Tom Selleck (Ferdinánd) és a Tövismadarakból is­mert Rachel Ward (Izabella) játssza - királyi párhoz méltón, ragyogóan. És szerepel a filmben még egy sztár: Marion Brando. Az inkvizítor szerepé­ért állt ismét kamera elé - hosszú idő után. Alakítása emlékezetes marad. Alec Mills nagyszerűen kezelt ka­merája előtt csodálatos tájak, soha­semlátott kosztümök. Túlságosan szép, idealizált minden, Glen törek­szik a látványra. A három hajó, a Ni­na, a Pinta, a Santa Maria élethű mását is elkészíttette. Málta szigete környékén forgatták a tengeri jelene­teket, de a film helyszíneiként karibi szigetek is szolgáltak. Külön spanyol, külön máltai stáb forgatott. Az idén ötszáz éves felfedezés ki­csit többet érdemelt volna hófehér galamboknál, gondosan kifestett in­diánoknál és mesebeli díszleteknél. BÁRÁNY JÁNOS Kodály cédulái Beszélgetés VARGYAS LAJOSSAL Ceruzával írt, elmosódott sorok, te­mérdek rövidítés, olvashatatlanná ko­pott írások, levelek, borítékok, átszál­lójegyek hátán, újságlapok szélén, sőt sorai között is... Az elmosódott része­ket olykor nagyítóval sem lehet kiven­ni; rövidített szavak, hiányos és befe­jezetlen mondatok... A Kodály Zol­tántól származó, roppant mennyiségű papírszelet-tömegből Vargyas Lajos munkája nyomán könyv születik: Köz­élet, vallomások, zeneélet címmel. Az első kötetbe a közéleti és élet­rajzi jellegű írások kerültek, a még kiadatlan másodikba a magyar zene, népzenekutatás; a magyar nyelv-, vers- és zenenevelés-esztétika. Mind­egyik témakörhöz ezernyi címszó tar­tozhatna, lényegében mégis vala­mennyi egyetlen dologról szól: a kö­zösség életéről.- Ezeket a feljegyzéseket, ,, cédu­lákat", egy-egy fölszólaláshoz, be­szédhez irt emlékeztető sorokat Ko­dály nem közlésre szánhatta, inkább önmagának; jelzésül, hogy adandó alkalommal majd bővebben fejtse ki őket. Hogyhogy mégis megmaradtak ezek a papírdarabkák?- Kodály maga is őrizgette és ren­­deztette némelyiket. Talán hogy ké­sőbb megírja és kiadja? Mindenesetre valaki már rendezni kezdte az anya­got egy bizonyos szempont szerint. Amikor a hagyaték a Kodály Múzeum­ba került, ott dolgozhattam rajta heti két délelőtt. Ebből lett a két kötet. A harmadikon, amely a Kodály-mód­­szerrel foglalkozik, és közismertebb téma, már nem én dolgozom.- Meglepő, hogy a könyvet a Szépirodalmi Kiadó segítette vi­lágra.- Úgy gondoltuk - Kodály özve­gyével alig van benne kotta, bízzuk a kiadást a. Szépirodalmira. Azonnal szívesen fogadták, egy a könyvnapra meg is jelent. Úgy tudom, szépen el is fogyott.- Kodály minden gondolatát a ma­gyar kultúra védelme hatja át. Magya­rok vagyunk, van kultúránk - ami magyar vajon? Hogy értsük Kodály kérdését?- Erről pontosan az az én elképze­lésem is, mint Kodályé. A magyar kultúrába be kell emelni, be kell építe­ni a néphagyomány értékeit. Fölszívni az európai és világkultúrát, és beépí­teni a mi sajátos hagyományainkba: Ez volt Kodály egész életének köz­ponti problémája, ezért gyűjtötte a népdalokat. Persze, megvolt hozzá a gyermekkori indíttatása is - ahogy a cselédlány ott dalolt körülötte... De nemcsak a népdalt, hanem a nyelvet, a népi hagyományokat is ugyanígy élte át. Bizonyos emlékek hatására kezdett gyűjteni, és rendkívül magas értékű néphagyománnyal találkozott. Mindvégig azon volt, hogy ezt a köz­­műveltségbe, a műzenébe belevigye. Szerencsére nem egyedül: ezen fára­dozott Bartók is. Ám míg Bartók célja az volt, hogy egy sajátos zenestílust alakítson ki és azt világstílussá tegye, Kodály az egész magyar közéletet, közoktatást akarta átszőni a népha­gyománnyal.- Mennyire teljesült ez a törek­vése?- A Horthy-korszak utolsó éveiben sikerült elérnie, hogy hagyták dolgoz­ni, sőt 1942-ben a Kodály Emlék­könyv megjelenését igen illusztris tár­saság támogatta, jó nevű hivatalok, bankok sora... bekerült elképzelése az iskolai tantervekbe, tankönyvekbe is. Ahogy a kommunista párt került túlsúlyba, mindent leállítottak. Az is­kolai énekkönyveket bezúzták... az újakba tömegdalok kerültek a népda­lok helyébe.- Először a német, aztán a szovjet befolyástól féltette Kodály a magyar kultúrát; most meg, hogy fölszabadul­tunk, ellep bennünket az amerikai kommersz...- No, az orosz kultúrát ő elismerte, irodalomban, zenében tisztelte. Glin­­kára ő hívta föl a tanítványai figyel­mét, elismerte Muszorgszkijt, Csaj­kovszkijt is. Sőt, figyelmeztetett: a népdalok földolgozásában az oro­szok előttünk járnak. Sajnos az igazi orosz kultúrából nekünk csak a tö­megdalok jutottak. Nem volt szabad modern zenét írni, csak limonádét. A közérthetőség címén a tömegízlést kellett kiszolgálni. A modernség visz­­szaszorítása még talán nem is volt tragédia - bár az ilyesmit erőszakkal nem lehet szabályozni -, ám a mo­dern zene olyan szélsőségekig is el­ment, ahonnan már csak visszafelé van út. Valahol a kettő közt, a modern és a közérthető közti középúton kelle­ne a népszerű zenét megtalálnunk...- Mi valósult meg Kodály törekvé­seiből?- Fele sem. Egyre inkább ellene voltak, még a meghagyott keveset is eltörölték.- Pedig az új rendszerben eleget mondogatják: a magyar nép, ma­gyarság...- Valamivel jobb lesz a helyzet, bár még nincs meg az új tanterv és a zene messze nem foglalja el azt a helyét a tanításban, amit Kodály szánt neki.- Az ön számára mi volt a legizgal­masabb tói fedezés az írások közt?- Mindjárt a legelső - ezért is tet­tem az első helyre -, az el nem küldött levél Tisza Istvánnak. Flogy már húsz­évesen látta, amiért aztán egész éle­tében harcolt: a vidék szociális, embe­ri és politikai problémáit. Vagy amit Bartókról, a vitájukról írt - ez vagy negyven kéziratoldalt tesz ki; olvasha­tó lesz a második kötetben.- Néhány éve egy áttekintő kiállítá­son a közelmúltban készült népművé­szeti munkákkal találkoztam. Alumí­nium, műanyag díszítésekkel. Meddig népművészet a nép alkotta tárgy?- A népi kultúra, mint élő kultúra megszűnt a hagyományos életforma elhalásával. Az öregektől még sok szép zenét lehet gyűjteni, de ez a mű­veltség része, nem pedig élő hagyo­mány.- Elmúlt egyszer s mindenkorra? Már csak emlék marad?- Ugyanazt tudom mondani, amit Kodály mondott mindig: a népi kultú­rát be kell emelni, át kell menteni a magas kultúrába! (Magyar Kultúra) SZÜLŐK FIGYELMÉBE Vasárnapi iskola Kassán Dicséretes kezdeményezéssel kezdi az idei tanévet a Kassai Magyar Tannyelvű Ipariskola igazgatgósága: október 1-től vasárnapi iskolát nyit olyan gyermekek számára, akik vegyesházasságból származnak, vagy más okból nem látogattak magyar iskolát. A jelentkezés feltételei: 8-12 évesek alapszinten beszéljenek vagy legalább értsenek magyarul. A tanfolyamon nyelvtannal, irodalommal és történelemmel foglalkoz­nak majd a beíratott diákok. Jelentkezni az iskola* igazgatóságán lehet, személyesen vagy telefo­non szeptember 18-ig Kassán, a Gresák utca 1. szám alatt, vagy pedig a 245-27 és 277-68-as telefonszámokon. Az iskola szombaton délelőttönként tartja tanfolyamait. Kérjük olvasóinkat, hogy hívják föl ismerőseik, rokonaik, szomszédaik figyelmét erre a lehetőségre. Kassán a magyar anyanyelvű gyerekeknek köztudottan csak egynegyede jár magyar iskolába, s így legalább a többieknek módja nyílik megismerni a magyar nyelv és irodalom szépségeit, történelmi múltunk meghatározó eseményeit. Balassa Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents