Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-09 / 201. szám
4 Szabad ÚJSÁG Túlkínálat a húspiacon Kevesebb gabona A minap az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumában sajtótájékoztatót tartottak az idei év gabonafelvásárlásával kapcsolatosan. Az értekezleten azonban nem csupán erről a jelenleg legaktuálisabb problémáról volt szó. A minisztérium illetékesei egyebek mellett szóltak még a hústermelésről és -fogyasztásról, valamint arról, hogy jelentős mértékben csökkentek a tejhozamok is... Egyebek niellett megtudtuk, hogy a MÉM a tavalyi évhez viszonyítva 1,5 milliárd koronával többet jelölt ki az idei gabonafelvásárlásra. A minisztérium további intézkedéseket is foganatosított a rugalmasabb felvásárlás érdekében. Ezek közül mindenekelőtt kiemelendő, hogy fizeti azon kamatokat, amelyek a felvásárlószervezetek gabonafelvásárlásra felvett hiteleikből származnak. A minisztériumi dolgozók úgy vélekednek, hogy ez a két intézkedés mindenképpen hozzájárul a gyorsabb ütemű gabonafelvásárláshoz. A tájékoztatón továbbá elhangzott, hogy a MÉM egyéb módon is segíti a felvásárlószervezeteket. Megtéríti például az útiköltségek, valamint a tárolási és raktározási költségek egy bizonyos részét, ami egy tonna gabonára vonatkoztatva 302 koronát jelent. Ezzel az intézkedéssel a minisztérium elsősorban azt szorgalmazza, hogy a felvásárlók minél többet fizessenek a termelőnek a gabonáért. A jelenlegi gazdálkodási és gazdasági feltételek közepette a MÉM már nem határozhatja meg a gabonaárakat (sem), de javaslatot terjesztett elő, miszerint hogyha a két fél - a termelő és a felvásárló - megegyezik, az élelmiszer-ipari hasznosítású búza (23 százalék feletti sikertartalommal) tonnája 2800-2900 korona legyen. Arról is szóltak az illetékesek, hogy az idén a mezőgazdasági üzemek jóval kisebb területen (52 ezer hektárral) termesztettek élelmiszer-ipari búzát, ezzel szemben viszont növelték az árpa termőterületét (42 ezer hektárral). Sajnos, az óriási hőségek és szárazságok jelentős mértékben közrejátszottak a gabonatermés alakulásában is. Az előzetes becslések szerint a tavalyi évhez viszonyítva egy hektár átlagában csaknem fél tonnával lesznek kisebbek a hozamok. Egyébként - ugyancsak az előrejelzések alapján - mintegy 1 millió 710 ezer tonna búza, valamint 1 millió 35 ezer tonna árpa kerül a földekről a tárolókba, illetve a raktárhelyiségekbe. Érdekességképpen megjegyezhetjük, hogy Szlovákiában egy év alatt kb. 600-620 ezer tonna búzát, valamint 300 ezer tonna sörárpát dolgoznak fel. Hál’ istennek tehát kenyerünk és sörünk lesz ebben az évben is. A mostanság legaktuálisabb problémakör részletezését követően a MÉM illetékesei szóltak az állattenyésztésről is. Mindenekelőtt kiemelték, hogy az utóbbi mintegy fél-háromnegyed évben a hazai húsfogyasztás több mint 20 százalékkal csökkent. Túlkínálat van mind marhahúsból (mintegy 35 ezer tonna a felesleg a piacon), mind pedig sertéshúsból (vagy 10 ezer tonna a felesleg). A tavalyi évhez viszonyítva mintegy 80 százalékra csökkent a tejtermelés (a tavalyi termelés száz százaléknak értendő). Az egy tehénre eső napi fejési átlag jelenleg mindössze 7,8 liter. Hol vannak azok a régi szép idők, amikor egy tehéntől napi átlagban 15 liter tejet is kifejtek?! Vagy most a fejőnők talán már kevesebb vizet öntenek a tejbe? (sb) Panaszáradat a kisablakon túl „ Tönkre akarnak tenni!“ Hajnalban a buszmegálló közelében a legnagyobb kereslet a napi sajtó és a cigaretta iránt mutatkozik. A napkeltét meghazudtoló húsz-huszonöt fokos reggelek után nyakukat behúzva toporognak a sorban állók. Az újságárusbódé tulajdonosa mindebből mit sem lát, így nem vethetjük a szemére, hogy nem érez együtt didergő vásárlóival.- Nahát Margitka, nem ismerek rád! - hajol előre váratlanul a kisablakban, s néhány másodperces meghatódottság után újabb öröm és dicsérethullámmal árasztja el a soron lévő hölgyet. Megszűnik körülöttük a világ, a hajnali autóbuszok sorra érkeznek, s az utasoknak még annyi idejük sem marad, hogy jól odamondogassanak a tapintatlan, bőbeszédű újságárusnak.- Jól tetted, hogy leszoktál a dohányzásról. Száz évet fiatalodtál, olyan vagy, mint egy baba! - lelkesedik egyre a hölgy, majd mintha egy csapásra megfeledkezett volna a viszontlátás öröméről, egy véget nem érő panaszáradatba kezd: - Tudod, engem tönkre akarnak tenni! Hihetetlen, milyen drágán kapom meg a cigarettákat. Hát ki veszi majd ezek után? Az erős dohányosok is már csak az olcsóbb márkát veszik reggelente, attól félek, hogy mind a nyakamon marad! - sopánkodik az árus, valószínűleg rég elfelejtette már, hogy ismerősét éppen a dohányzás rossz szokásának elhagyásáért dicsérte az előbb. - A napilapok még fogynak, de a rejtvényújságokat, képregényeket már nem veszik olyan sokan. Mi lesz velem, mihez kezdek ezek után, ha már nem olvasnak és nem dohányoznak az emberek? - Bélyeget kérek néni. Fel kell adnom ezt a levelet, mielőtt iskolába indulok- furakodik a ,,gyönyörű hölgy“ elé egy kisfiú. - Bélyeget? Azt én nem tartok - válaszol a kisablak mögül a panaszkodó vállalkozó, majd most már végképp megfeledkezve a környezetéről, szomorúan mered maga elé: - Vagy talán mégis kellene rendelnem?-kó Belföld -Gazdaság 1992. szeptember 9. Végre vége már? Volt egyszer egy kánikula A hetekig tartó kánikula a legnagyobb károkat természetszerűleg a mezőgazdaságban okozta. A szárazság, az aszály következményeként, legalábbis a legutóbbi becslések, előzetes felmérések szerint, Szlovákiában mintegy 800 ezer tonnával, azaz 20-25 százalékkal kevesebb termett, terem gabonából és vetőmag-kukoricából, mint tavaly. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek öntözni tudták parcelláikat, le tudnak valamit faragni a kárból, némiképp enyhíteni tudnak a bajon... Augusztus utőlsó napját jelzi a naptár. Perzsel a nap, csontkeményre száradt a föld, a kókadt növények víz után áhítoznak. Persze, nem is csoda, hisz észbontó a meleg, s egyetlen felhő sincs az égen. Ipolyhídvég és Ipolynagyfalu között, a Kisalföld-dűlőben viszont szép üdezöld a lucerna. Hát igen, nyugtázom a látottakat, elvégre az ipolybalogi mezőgazdasági szövetkezet szántóterületének csaknem a felét képes öntözni. A parcellára most is árad a víz, a szórófejekből egyenletesen hull a talajra az „égi áldás“. Az egyik tócsában verebek pancsolnak, kissé odébb, egy másikból galambok kortyolnak, távolabb gerle iszik... S persze, nyeli a föld, no meg a növény is.- A víznek - jegyzi meg Szecsei Sándor, a szövetkezet alelnöke- most minden cseppje aranyat ér! A gazdaság 3500 hektár szántóföldön gazdálkodik. A szakembertől megtudtam, hogy ebből 1700 hektárt- egy vezetékrendszer segítségével- rendszeresen el tudnak látni az éltető folyadékkal. Elmondta továbbá, hogy a beruházás 60 millió koronába került, s ezerkilencszáznyolcvannégyben készült el.- Korántse gondolja azonban senki- siet megjegyezni az alelnök -, hogy a milliókat netán kegyként, ,,hűségpénz“ gyanánt, valamiféle jutalomként kaptuk az államtól. A dotációhoz törvényes úton jutottunk. Ez a lehetőség mások számára is adott volt... A gazdaságnak csupán a költségek 15 százalékát kellett megtérítenie, a többit az állam vállalta magára. Az öntözőkocsikat viszont, amelyek öszszesen 7 millió koronába kerültek, már a közös vásárolta. A szövetkezet éppen az öntözés segítségével - aszály ide vagy oda- a tél beálltáig biztosítani tudja az állatállomány számára a zöldtakarmányt is.- Nem kell azért túlzásokba esni- figyelmeztet a fiatalember -, csúcshozamokat a berendezés, az öntözés révén sem érünk el, csupán életben tudtuk s tudjuk tartani az egyes kutúrákat, de a mai szorult, visszás gazdasági helyzetben már ez is komoly eredménynek számít. A mezőgazdasági üzem a vizet az Ipoly folyón, Ipolykeszi és Ipolybalog között létesített miniduzzasztóból meríti. Az öntözésre használt vízért természetesen fizet a szövetkezet. Azaz, eddig fizetett! Egy hektár öntözése 200 koronába került. Az összeg a sorozatos áremelkedések miatt a közeljövőben ennek a többszörösére emelkedhet.- Júliusra és augusztusra az illetékes tárca felmentett bennünket a fizetési kötelezettség alól - tudatja Szecsei Sándor -, némiképp ezzel is enyhíteni tudjuk az aszály okozta veszteségeket. A gazdaság vezetői évről évre alapos megfontolás után döntik el, milyen növényféléket vetnek az öntözhető területekre. Menjek, nézzek szét, tapasztaljam meg a saját szememmel, biztat az alelnök, hogy az egyes parcellák mennyire hálálták meg az öntözést.- Cukorrépából mintegy 350 mázsás hozamra számíthatunk - jelzi -, a mesterséges vízpótlás nélkül viszont lehet,-hogy teljesen elszáradtak volna a levelek, s tönkre mentek volna a gumók is... Balog határában, a Képalja-dűlőben a magkukorica szára erős, egészséges, haragoszöld, a vastag csövek gerincén teltek a szemek. Igaz, a csőcsúcsok foghíjasak, sőt itt-ott üresek, de ez a kisebbik baj. A nagyüzemben az idén is öntözték a gabonaterület egy részét. A vízpótlás legfőképp az árpahozamot befolyásolta kedvezően: 50 mázsán felül termett egy hektáron, mesterséges öntözés nélkül ennél jóval kisebb lett volna a hozam. A korábban érő magkukorica-fajták szedését, árulja el az alelnök, miután újfent találkozunk, hétfőn elkezdik s remélhetőleg sikerül is időben betakarítani a termést. Attól tart azonban, hogy a nagy szárazságnak „nagy böjtje“ lesz, s a forróságot erős lehűlés s esős időszak fogja követni, minek következtében tönkremegy a szőlő, vagy a földben reked példának okáért a cukorrépa egy része. Szecsei Sándor becslése szerint - öntözés híján - a cukorrépatermés legalább 30 százalékkal kevesebb lenne a szokásosnál, a csapadékigényes takarmánynövények közül pedig mondjuk a lucerna 40 százalékkal teremne kevesebbet... A mesterséges öntözés tehát aranyat ér(t)! S mint az idei aszályos nyár ékesen bizonyította is, megérte a befektetést. A bökkenő csupán az, hogy manapság már a gazdaságunknak aligha jut ilyen nagyméretű beruházásokra pénzük. A legtöbb mezőgazdasági üzemnek a puszta léte forog kockán! ZOLCZER LÁSZLÓ A sávos öntözés növénymentést jelentett az idei A szárazság nem fogott ki Balog határában a magkánikulában kukoricán (A szerző felvételei) Kenyértörténet „A kemence még ki sem volt kapcsolva“ Három esztendeje annak, hogy három kenyeres pajtás - név szerint Csízi László, Svajko Zoltán és Oros János - összefogott és a különféle szaklapokból kiollózott műszaki leírások, ötletek alapján megterveztek egy kenyérsütő villanykemencét. Ezt követően vásároltak egy öreg épületet Tornaija főutcáján. A házikóban aztán megépítették a kemencét, szereztek néhány dagasztóteknőt és szakajtókat, majd a karácsony tiszteletére megsütötték az első cipókat, melyeket egy kis ablakon keresztül bocsátották áruba a kenyérillatra egybegyűlt járókelőknek. Akkortájt naponta két-háromszáz darab, saját(os) recept alapján készített kenyérrel „ajándékozták“ meg a városka háziasszonyait. Azóta közel három esztendőt emésztett el az idő, s Tornaija újabb két maszek péküzemmel gazdagodott. A konkurencia azonban nem ártott meg a „Csízi és társai konzorciumnak“, hiszen továbbra is ők a legolcsóbbak a kenyérpiacon. Teljesítményüket tekintve a háromszáz darabos napi mennyiségről 2500-ra fejlődtek. Az árunak mintegy harmadát helyben értékesítik, a maradékon pedig tíz környékbeli település 37 üzlete osztozik. Amikor ellátogattam a péküzembe az utcán 35 Celsius-fokos hőmérsékletű levegő izzasztott, odabent viszont 65 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, a levegő páratartalma pedig elérte a 100 százalékot.- Itt mindig ilyen trópusi nyár honol- mondja Svajko Zoltán, aki éppen a kenyér kiadásával van elfoglalva.- A 220-250 fokra hevített kemence harminckét hónapja ontja a meleget és a kenyeret. Beindítása óta még ki sem volt kapcsolva, leszámítva az áramszüneteket, amelyek tetemes termelés kiesést és tízezer koronáskárt okoztak.- Szóval itt éjjel-nappal nagyüzem van.- Három műszakban dolgozunk, műszakonként három-három kitanult és ,,betanult“ pékmesterrel, akik 6,5-7 ezer korona ,,ellenszolgáltatás“ fejében dagasztják, gyúrják, sütik a másfél kilós cipókat. A krumplival ízesített, az egykori kenyérsütő anyókák tapasztalataival „ fűszerezett“, főleg szalonnához és kolbászhoz kiváló, frissességét hosszú ideig megőrző termékünk iránt egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a fogyasztók. Mi azonban elérkeztünk teljesítőképességünk határáig. Mivel szűkös helyen vagyunk, az ,,üzem“ bővítése szóba sem jöhet, hiszen így is raktározási gondokkal küszködünk, s még irodahelyiségünk sincs.- Honnan szerzik be a kenyér legfontosabb alapanyagát?- Sajnos a rimaszombati malom kínálata számunkra elfogadhatatlan, így a messzi-messzi Oroszkáról kell ideszállíttatnunk a kenyérnekvaló lisztet. Az innen vásárolt kenyérliszt minőségével sem vagyunk maradéktalanul megelégedve, de egyszerűen nincs más választásunk. Abból kell sütni, ami van. Következésképpen: a megfelelő sikértartalmú őrleményből dagasztott kenyér is kiválóbb lehetne. De elégedjünk meg azzal, ami van, hiszen nemcsak kenyéren él az ember. (korcsmáros)
