Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-07 / 199. szám

I 11 1992. szeptember 7. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 A SIKEREK TÖBB MUNKÁRA SERKENTENEK A munka és az infarktus AZ AMERIKAI NŐK ÁTLAGOSAN 90 ÓRÁT DOLGOZNAK HETENTE • Bolygónk legtöbbet dol­gozó népe a japán - 2200 óra évente • Miért dolgoznak a néme­tek a legkevesebbet (évente 1480 órát), és mégis nekik van a leg­jobb dolguk? • Az angolok szeretik az éjszakai műszakot, a franciák a rövid mun­kaidőt Furcsa egy világ ez - az emberek milliói munkanélküliek, ugyan­akkor további milliók görnyednek a túl­zott megfeszített munkától. Japánban a „karosi" szó azt jelenti, hogy halálra dolgozta magát. S ez a kifejezés már utat tör más nyelvekbe is. Nemrég magának a japán munka­ügyi miniszternek kellett beavatkoz­nia. A túlfeszített munkából adódó in­farktusok és összeomlások száma megrendítő méreteket öltött Japán­ban. A legveszélyeztetettebb szakmák közé tartozik a kereskedői, a munkás, a tanító és a rendőr. Az új törvény véget vethet a jelenlegi gyakorlatnak, amikoris az átlagos japán évente 2200 órát dolgozik, ami a legtöbb bolygón­kon. A japánok gyakorlatilag nem is­merik a szabadságot és a szabad hétvégeket, sőt, gyakran a betegség sem ok arra, hogy otthon maradjanak. A felkelő nap országában a legalacso­nyabb a betegség miatti hiányzás a vi­lágon - csupán évi 35 óra. A megfeszített munka listájának Elő kell venni a számológépeket Vladimír Meciar és Václav Klaus végleges elhatározása, hogy Cseh­szlovákiát felosztják, nem váltott ki lelkesedést, a világban. De nem uj­jongtak Prágában és Pozsonyban sém. A cseh-szlovák csúcstalálkozó döntését azonban mégis valamiféle megkönnyebbüléssel fogadták. Euró­pa, amely tanúja az erőszakos nem­zetiségi ellentéteknek mind Jugoszlá­viában, mind a Szovjetunióban, meg­könnyebbüléssel fogadta, hogy a cse­hek és a szlovákok demokratikusan készítik elő a válás időrendjét. Aki a két köztársaságban a válasz­tások előtti fejlődést figyelemmel kí­sérte, bizonyára észrevette, hogy a két partner szerepe fokozatosan felcserélődött. Úgy tűnik, a szlovák politikai képviselet halogatni akarta a konkrét döntéseket. Václav Klaus cseh kormányfő, a gazdasági reform szerzője, valószínűleg fején találta a szöget, amikor azt mondta, hogy a szlovákok nagyot ugrottak anélkül, hogy megnézték volna, hol is érnek földet. Amikor a választások után kitűnt, hogy a szlovák nemzeti törekvések számára nincs más alternatíva, a fele­lős politikusok a Szlovák Köztársaság-Trybuna ban eldobták hazafias énekkönyvei­ket, és kezükbe vették a számológé­peket. Az önrendelkezésnek ugyanis pénzügyi és gazdasági vetülete is van, bár ez még ma csak nehezen számít­ható ki. Becslések szerint csak a szlo­vák diplomáciai szolgálat létrehozása százmillió márkát emészt fel és a saját állami apparátus kiépítése még ennél is többe kerül. A teljes önállóság el­nyerésével egyidöben nem jön létre semmiféle automatikus mechanizmus, amely megállítaná az ipari termelés lavinaszerű zuhanását Szlovákiában, vagy a meredeken növekvő munka­­nélküliséget. Sok szlovák számára a nemzeti büszkeség és a hidegfejű ésszerűség összeegyeztethetetlen. Meciar pártja ezt a két szélsőséget valamiképp egyesíteni akarja és úgy tűnik, a szlo­vák vezető tudatosítja az ilyen kísérlet nehézségeit és bonyolultságát. A szlovák függetlenségről, főleg a gazdasági önállóságról az igazság igen nehezen viselhető el. Szlovákiá­ban már most is növekszik az érdeklő­dés a házak és telkek vásárlása iránt, az emberek Csehországban igyekez­nek beruházni. A kettéválás elmélyíti a két köztársaság közti gazdasági kü­lönbségeket. Erről tanúskodik a brünni döntés a pénznemek kettéválásáról és a leendő vámunióról a két köztársaság között. Korántsem biztos, hogy ebből a szlovákok húznak majd hasznot. Václav Klaus és Vladimír Meciar a hónap közepén találkoznak. Olyan helyzetben tárgyalnak majd, amely­ben a legfontosabb döntések már megszülettek, és mindkét fél a részle­tekre összpontosíthatja figyelmét. Nyilván bekapcsolják a számológé­peket. A házastársak és a vállalkozás Az egyik házastárs is -----------­használhatta az osztatlan | IVI közös vagyont, vagy an- U M nak egy részét. A közös vagyonba beletartozik minden, a há­zasság időtartama alatt bármelyik fél által szerzett érték, kivéve az ajándék­ba kapott és örökölt vagyont. Nem képezik közös tulajdont az esetleges alkotótevékenységből származó tár­gyak sem, például képek, szobrok, könyvek stb - amennyiben nem érté­kesítik azokat. A közös vagyonba tartozó tárgya­kat'mindkét házastárs közösen hasz­nálja. Emellett megegyezhetnek egy­más között a tárgyak használatának bizonyos beosztásáról, beleértve azt az esetet is, hogy csak egyik fél hasz­nálja a közös vagyon egy részét. Az általános ügyeket bármelyik házastárs intézheti: például átveheti a leveleket, vagy rendezheti a folyószámlát. Más esetekben szükséges a másik fél be­leegyezése, mert egyébként a lépés érvénytelen (autóvásárlás, befizetés drágább külföldi kirándulásokra). Ha a házastársak nem értenek egyet a közös vagyon használatából adódó jogokban és kötelességekben, akkor az egyik javaslatára a bíróság dönti el a kérdést. A Polgári Törvény­­könyv 1992. január 1 -jétől ismét elren­deli, hogy az egyik vállalkozó házas­társ köteles a másik fél írásos bele­egyezését kérni a közös vagyonnak a vállalkozásban való felhasználá­sáról. Amennyiben először használják fel a közös vagyont, a törvény nem tesz különbséget annak szokásos és különleges használata között. Például egy műhely vállalkozói célra való felhaználásához kérni kell a házas­társ beleegyezését, de a további használattal kapcsolatos jogi mű­veletekhez nem szükséges a másik egyetértése. Persze, az esetleg káro­sult fél tiltakozhat a házastárs további hasonló eljárása ellen akkor is, ha a vállalkozás megkezdésekor nem volt semmilyen kifogása a közös va­gyon használata ellen. Ezt mindaddig teheti, míg valamelyik jogi művelethez nem adja írásos hozzájárulását. A magánvállalkozás az abban részt nem vevő házastárs számára jelentős előnyöket és hátrányokat is jelent. Ha a vállalkozás sikeres lesz, a másik fél is haszonélvezőjévé válik a szer­zett vagyonnak, ám a vállalkozás bukása szintén terheli a másik felet is. Az ilyen negatív hatások ellensú­lyozásaként a Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi, hogy a vállalkozásban részt nem vevő fél kérje a közös vagyon elosztását. Ha mindketten ré­szesei az üzletnek, úgy bármelyikük kérheti a vagyonelosztást. Amennyi­ben nem tudnának megegyezni, akkor bírósághoz fordulhatnak. A közös vagyon megszűnését kö­vetően a vállalkozásból odáig szárma­zó bevételeket a következő elv alapján osztják szét a házastársak között: Ha korábban szerződésben rögzítették részesedésük arányát, akkor eszerint történik a kiegyenlítés. Ha ilyen szer­ződés nincs, akkor a házastársak egyenlően részesednek a korábbi be­vételekből. Ezzel a törvényrendelettel szeretnék „védelmezni" azt a házas­társat, aki nem részese ugyan az üzleti tevékenységnek, de segít a má­siknak. Emellett továbbra is érvé­nyes, hogy az egyik házastárs nem alkalmazhatja a másikat, tehát a vállalkozó nem köthet munka­szerződést házastársával. másik végén a németek állnak. Ók nyugodtan elbetegeskednek évi 148 órát, csak 1480 órát dolgoznak évente és átlagosan nyolc heti fizetett sza­badságuk van évente. 1995 után a ter­vek szerint a német alkalmazott he­tente legfeljebb 35 órát dolgozik majd. Más újdonságokat is bevezetnek - például a BMW müncheni üzemé­ben minden tizedik héten az alkalma­zottak ún. „hosszú víkendre“ jogosul­tak csütörtöktől keddig, s ha úgy akar­ják, heti 40 órájukat napi tíz óránként dolgozhatják le. így a péntekjük is szabad lehet. Hogyan lehetséges, hogy a néme­tek dolgoznak a legkevesebbet, mégis a legtöbbet keresnek? A közgazdá­szok úgy vélik, hogy ez a közismert német rendszerességből és fegyelem­ből adódik. „Az olasz például tovább van munkában, mint a német" - mondja Watanabe professzor Tokió­ból,- „mégis kevesebb munkát végez el. Egyszerűen fizikailag van jelen munkahelyén, kávét iszogat, és a fut­­balra gondol. Egy németnek nem jutna eszébe, hogy munkahelyén akár egy percet is hagyjon kárba veszni munka­idejéből“. Európában a németek hatá­rozzák meg a munkaütemet és a gaz­dasági mércét. A francia Peugeot a „zsúfolt hetet" igyekszik megvalósí­tani, amikor heti négy napot dolgoz­nak, de napi 10 órát. A franciák egyéb­ként évente átlagosan 1755 órát dol­goznak, az olaszok 1690 órát, az an­golok 1820 órát. Az angolok szeretik az éjszakai műszakokat, a ledolgozott órák egyharmada éjszakára jut. Más a helyzet a franciáknál, akik közül minden kilencedik rövid műszakokra vállal munkát. Általában azonban az irányzat mindenütt a munkaidő rövidü­lése. Az Európai Közösség olyan sza­bályokat készít elő, amelyek szerint az egész közösségben a heti munkaidő legfeljebb 48 óra lehet, a túlórákkal együtt. A műszakok közt minden eset­ben szünetnek kell lennie, legalább 11 órának, s természetesen szabad hét­végét kell biztosítani. Az amerikaiak úgylátszik egyre in­kább a japánokban látják példaképüket Az évente ledolgozott órák száma itt már elérte az 1900-at, és nem kivétel a 70 órás munkahét. „Olyan ez, mint Dickens idején" - írja a New York Times. 2001 -ben az amerikai munka­hét átlagosan 60 órás lesz... Érvényes a szabály, hogy minél magasabbra jut az ember a siker ranglétráján, annál tovább dolgozik. A menedzserek napi 12 órát töltenek irodáikban, szabadságuk 16 napról 13-ra csökkent. A legrosszabb hely­zetben a dolgozó nők vannak, akik heti 90 órát dolgoznak! Ebbe, beleszá­mítják a házimunkákat is. Mire jó az ilyen feszített munka? „A túlzott mun­ka butít" - mondja dr. D’Alama Olasz­országból, „ez egyszerűen nem mo­rális. A túlfeszített munka árt a szelle­mi és a testi egészségnek. Utat enged a gyilkos ciklusnak: fáradtság- a fá­radtság leküzdése - kimerültség - összeomlás". „Bebizonyosodott, hogy a túlzottan elfoglalt emberek gyakran lelki sérülé­sekben szenvednek. Számos üzlet­ember lesz szadista-mazochista. Egyébként az agyondolgozott ember rendszerint szabadsága kezdetén va­lamiféle betegséget kap és csak sza­badsága végén épül fel. A hirtelen vérnyomáscsökkenéssel egyidöben ugyanis csökken a szervezet ellenálló képessége is.“ Mit hajszolja magát annyira az ember? Igazán csak a pénz miatt? Egyes pszichológusok úgy vé­lik, hogy a modern kor elvette tőlünk a jól végzett munka tudatát, a pillan­tást a kész műre. Valamikor az aszta­los megcsinálta a széket, ráült és tudta, hogy ezzel végzett. Ma ott ál­lunk az esztergapadnál, vezetjük a vil­lamost, ott ülünk a számítógépnél - de munkánknak nincs sem kezdete, sem látható eredménye, végtelennek tűnik. Ezért dolgozunk és dolgozunk, s egy­re csak nem vagyunk készen, s elége­dettek sem vagyunk. IVÓ BARTÍK HOGYAN LETT T. G. MASARYKBÓL SZOVJET FELSZABADÍTÓ? Egy szobor változása Ha nem láttam volna, el sem hi­szem. Moravská Nová Vés községi hivatalának három vezetőjétől hallot­tam először a szobor sorsáról. A szob­rot 47 év alatt háromszor leplezték le, mindig ünnepélyes külsőségek között.-Ez a falunkban álló szobor volt a második világháború után az első Masaryk-szobor az országban. 1945 NítaODN/t^OBROIM tavaszán maga Eduard Benes állam­elnök leplezte le, amikor Kassából hazatérőben volt Prágába - magya­rázza Frantisek Sedivy, a község pol­gármestere.- Tomás G. Masaryknak falunkban volt egy igen jó barátja, Vrána úr, a helyi gőzmalom tulajdonosa. Amikor a molnár meghalt, az elnök sajátkezű aláírásával küldött részvétnyilvánítást a családnak - emlékezik Jirí Glos polgármester helyettes.- 1948 februárja után mindenféle idők jöttek. Egyszer aztán valaki vala­honnan utasítást küldött, hogy az első csehszlovákiai elnök szobrát le kell döntenünk - kapcsolódik be a beszél­getésbe Pavel Petrjanos, a községi hivatal titkára.-Az itteni emberek tisztelték az elnököt, és szobrát egy pajtában rej­tették el. Később szovjet katonát, a hős felszabadítót faragták belőle. Sapkájának háromszínü szalagját át­faragták ötágú csillaggá. Vállára válla­­pokat helyeztek és egy további ötágú csillagot faragtak derékszíja csatjára. Bal felső zsebére rá faragtak egy jóko­ra sor harci kitüntetést. Vállán átvetet­tek egy géppisztolyt, amit a szovjet katonává vedlett elnök úr bal kezével szorított magához. A szobor aztán néhány évtizedig a laktanya előtt áll­dogált. ..- Két évvel ezelőtt a falunkban élő szobrász és kőfaragó felajánlotta, hogy visszaadja Tomás G. Masaryk­nak eredeti formáját, hogy megtisztítja az ötvenes években rárakódott sallan­goktól - mondja Frantisek Sedivy.- Akkor a szobrot levettük talapza­táról, elvittük a szobrászhoz és szak­­szerűségére bíztuk a továbbiakat. Vé­sője nyomán a szovjet katona most ismét első köztársaságunk első elnö­kévé változik... Lám, a szobroknak is megvan a maguk sorsa. Ezeken is nyomot hagy a kor. A szobrok is megkapták a magukét... STEFAN 2ILKA- lit voltak a vállán a vállapok- mutatja Pavel Petrjanoä a Masaryk-szobron, amelyből annak idején hős szovjet fel­szabadítót csináltak JÁN GRES felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents