Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-07 / 199. szám
Szabad ÚJSÁG Belföld — Külföld 1992. szeptember 7. „REFORM“átus TÁBOROKA HIT-újítás SZOLGÁLATÁBAN A megújulás hitvallói A csehszlovákiai magyar hívők mintegy kétharmada a római katolikus egyházhoz, egyharmada pedig a református egyházhoz tartozik. A magyar anyanyelvű katolikusok száma négy-ötszázezerre tehető. A szlovákiai református egyház 160 ezer tagjából a hetvenes években 130 ezerre becsülték a magyarok számát. A református egyház híveinek többsége Dél- Szlovákia közepén főleg falvakban él. A lelkészhiány az ő esetükben is legalább annyira súlyos probléma, mint a katolikus egyházban. Tippeket - mondja Sebény Sándor - nem adhatunk Tényleg vagyont ér? Dönteni soha sem könnyű A múlt hónap vége felé, augusztus huszonhatodikán rajtolt a gyakorta csak „nagy ösznépi játéknak“ nevezett vagyonjegyes privatizáció első hullámának harmadik fordulója. Ezúttal 1369 részvénytársaság 132 millió akciója a tét. A forradalom óta eltelt időszakban a református egyház berkein belül is nyilvánosságra kerültek a megoldást sürgető gondok. Ezek rendezése nélkül, vagyis a „hierarchián" belüli „tisztogatási“ folyamat elmaradása esetében a hón áhított vallási megújhodásra sem kerülhet(ne) sor. A gyülekezetek lelkipásztorainak általánosítható a panasza, hogy egyre kevesebben látogatják az istentiszteleteket. Előrebocsátom, nem vagyok szakértője az egyházi dolgoknak, csupán véleményeket rögzítek, amikor hangot adok a tömegeket foglalkoztató problémáknak. A vélekedések alapján viszont olyan kép bontakozik ki előttünk, amely arra utal, hogy a református egyházon belül különféle - egymást kölcsönös vádakkal illető - „reform" és „ortodox" csoportosulások vannak kibontakozóban. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy az egyes irányzatok - ki-ki saját meggyőződését „kivetítő" és erősítő - nyári (ifjúsági) református táborozásokat szerveznek országszerte. Augusztus elején a Rozsnyói illetve a Kassa-vidéki járásokban egyazon időpontban és alig néhány kilométerre egymástól két ilyen - független és eltérő „beállítottságú - összejövetelre is sor került. Mindkét helyre ellátogattam, ahol a „lelki tanítómesterekben" készséges nyilatkozókat találtam. Az alábbiakban véleményeket olvashatnak a táborozások előzményeiről, céljairól, programjáról, valamint a református egyház gondjainak (és azok enyhítését szolgáló törekvések) eltérő „hitbeli" megítéléséről. „Amit teszünk, az Jélekmentés“ A festői szépségű környezetben, a jabloncai vadászház környékén egybegyült, mintegy kétszáz ifjúból álló sokadalom „szellemi" vezetőinek nevében Palágyi Péter lelkész, a losonci gyülekezet adminisztrátora nyilatkozott:- Ezt a tábort a kassai református gyülekezet fiataljai szervezték azzal a céllal, hogy a fiatal bizonyságtételek útján Jézus Krisztusban való hitre jussanak el, vagy a hitükben elmélyüljenek, és ez segítség és eligazítás legyen számukra az életben. • Volt már ehhez hasonló összejövetel, az elmúlt években, vagy ez az első ilyen kezdeményezés?- Már vagy tíz esztendeje tartanak ilyen jellegű összejöveteleket. Nem voltak ugyan legálisak, mégis átfogták egész Szlovákiát. Egy kassai házaspár, Horváth Pál és felesége kezdeményezésére szerveződtek az összejövetelek. A házaspár ezt a ,, munkát“ szolgálati küldetésének tekintette. Az évek során azután fokozatosan csatlakoztak hozzájuk mások is. Kezdetben a gyülekezetekben találkoztak ezek a fiatalok, majd többnyire a természetben, ahol pihenésre és túrázásra is lehetőség volt. A gyülekezetekben ugyanis azért nem lehetett megtartani ezeket az összejöveteleket, mert nagyon szembetűnő volt, s az egyházügyi hivatalok nem nagyon nézték jó szemmel. A lelkészek sem tudták vállalni ennek a következményeit, mert emiatt zaklatásnak és üldöztetésnek lettek (volna) kitéve. • Mire irányult az idei program?- A program tartalmilag alapvetően nem változik, mivel egy állandó cél lebeg előttünk: a tanítványság. Erre különböző előadókat, bizonyságtételeket kértünk fel. Leginkább azzal fejezhetném ki a tábor jellegét, hogy elmondom egy itt eltöltött nap menetét. Természetesen a fiatalok előre tudják, hogy egy keresztyén táborba jönnek. Reggeli tornával kezdődik a program, utána közös ájtatosság és bibliaolvasás következik. A napi igéről és a bizonyságtételekről -s ez a módszerben az alapvető irányvonal - csooortokban beszélgetünk. Most huszonegy csoportban voltunk együtt, melynek vezetői előre készülnek az egyes témák megbeszélésére. Fontosnak tartjuk a környező falvak gyülekezeteibe való ellátogatást, hogy a testben és lélekben megfáradt, többségében idős gyülekezeti tagok lássák, hogy vannak elkötelezett fiatal keresztyének is. A délutánok csoportos beszélgetésekkel, az esték pedig közös énekléssel, áhítattal, elmélyüléssel, imádsággal fejeződnek be. • Van-e kapcsolatuk a közelben lévő „másik" református táborral, és egyáltalán az egyházi vezetés hogyan viszonyul a táborok ügyéhez?- Nem tudtunk kapcsolatba lépni egymással. A programjukat sem ismerjük, ami abból adódik, hogy nem tudunk szervezetten fellépni, de mi ennek ellenére örülünk a létének... Mivel nálunk nem újult meg az egyházi vezetés, ezért a helyzetünket is különbözően látják, de a törekvéseinket is eltérő véleményezésekkel ítélik meg. Mi az általunk helyesnek ítélt vonalat folytatjuk, és szeretnénk, ha megalakulna egy olyan református ifjúsági szervezet, amely ezt a munkát szervezné és összehangolná. Sajnos, idáig még nem jutottunk el. • Nem hozhat ez egy megújulást a szlovákiai magyar református egyházban?- Azért vagyunk itt, és azért végezzük ezt a munkát, mert úgy látjuk, hogy ez a megújulás egyik útja. Hiszen amit teszünk, az lélekmentés: embereket vezetünk Jézushoz. Célunk, hogy a fiatalok az életükből vett példákkal bizonyítsák (s ne csak a lelkészektől hallják), hogy Jézussal járni jó, és ennek megszabadító értelme van. A lényeg, hogy szembesüljünk önmagunkkal, és a kérdéseink is módosuljanak. A kész megoldások helyett önmagunknak s önmagunkban kell megkeresnünk a válaszokat. • Valószínű, hogy Csehország és Szlovákia különválik. Mivel a református lelkészeket a prágai Károly Egyetem Teológiai Karán képezik, gondolkodott-e már azon az egyház, hogy miként lesz ezután, ha netalán...- Ezt a vezetőktől kellene megkérdeznie. Nekem erről megvan a véleményem, mégpedig az, hogy mi nagyon ,,mélyen" vagyunk. Az a nevünk, hogy élsz, de mi (mármint a református egyház) halottak vagyunk. Mert életünk leszűkült egy hagyományos politikai területre. Számomra felbecsülhetetlen értéket jelentett, hogy Prágában tanulhattam. Remélem, hogy a Károly Egyetemen való továbbtanulás lehetősége a jövőben sem szűnik meg. • A reformátusok mintha jobban elhagyták volna a vallásukat a kommunizmus évei alatt, mint a katolikusok. Vajon mi lehet ennek az oka?- Szerintem talán az, hogy a gyülekezeteink és lelkészeink többsége nem a hit vonalán állt, hanem egy református vonalon, és meg voltak győződve arról, hogy amíg mi élünk, addig minden rendben van. Sok mindenről volt szó, csak arról nem, hogy az,,én" életem van tele problémákkal, s nekem van szükségem szabadulásra. Ez a téves szemléletmód már Kálvinnál elkezdődött... Gömörben azzal fogadtak engem, hogy az itt élő emberek a kommunista eszmékre cserélték fel hitüket. Ez az eltévelyedés ahhoz a hamis tudathoz vezetett, mely szerint azt hitték, hogy Isten nélkül is meg tudnak valósítani egy olyanfajta közösségi formát, melyben egyenlőség, testvériség és szeretet uralkodhat. Sajnos mindezek hitbeni megváltásáig - a bún vallásig, mely magában hordozza a megoldást is - még nem jutottunk el. • Jövőre is lesz ilyen tábor Jabloncán?- Nem biztos, hogy Jabloncán, de nagyon szeretnénk, ha sor kerülhetne egy hónapokkal előbb meghirdetett ünnepélyes ifjúsági találkozóra, amelyet ezentúl területenként rendeznénk meg. Még egyszer hadd mondjam el: azért szervezünk ifjúsági táborokat, mert hisszük, hogy Isten megújítja ezt az egyházat. Sajnos, gyülekezeteink élkészközpontúbbak lettek, mint a római katolikus hitközségek. S ha a lelkészek megfáradtak, nem álltak szolgálatuk magaslatán vagy egyszerűen félreállíttattak, akkor a gyülekezet el kezdett bomlani, visszaesni. „Hajtsák végre a tjsztűjítást!“ A másik református táborozást a somodi fürdő területén Gábor Lajos, a szepsi gyülekezet lelkésze szervezte hívei és a prezsbitérium segítségével.- Az egyik alapítótagja voltam a Csemadok által itt szervezett művelődési táboroknak. A kommunista rendszerben egyházi munkát is végeztünk ezen a helyen, amiért nem egyszer fel is jelentettek. Most első alkalommal került sor egyházi jellegű találkozóra. Hogy milyen célból? Nézze, a demokráciával érkező szabadság mindenféle, olykor a református kálvinista hittel szembehelyezkedő szélsőséges irányzatokat is felszínre hozott. Szóval, mi azért hívtuk létre ezt a nyitott tábort, hogy a Második Helvét Hitvalláson és a Hejdelbergi Kátén alapuló református egyház tanításaira neveljük a gyerekeket. Elsősorban gyülekezetem területéről jönnek ide az emberek, de a gyülekezetekben dolgozó pedagógusok is jelen vannak, és vendégül látjuk a kisbaconi gyülekezet negyvenhat fiatal tagját és lelkészét is. • Milyen a kapcsolatuk a jabloncai táborozókkal?- Szinte semmilyen. Tudomásom szerint annak más a jellege. A szélsőséges irányzatok nem nagyon kötik magukat a tradíciókhoz. • Szélsőségeseknek nevezi őket?- Igen, ugyanis a múlt nyáron a jabloncai táborban olyan fiatalok is úrvacsorát kaptak, akik nem komfirmáltak. Az a csoport azt is megtette, hogy kirándulásuk alkalmával be sem mentek a helyi templomba. Az ifjúsággal végzett munkájuk során megsértik az egyház törvényeit és hagyományait. Az a tábor, amely nem hívja meg a lelkészeket, az nem nyitott. Ehhez azt hiszem nem kell kommentár... • ön, mint a Szlovákiai Magyar Református Lelkész Egyesület elnöke hogyan látja: milyen irányt vett a református egyház berkeiben szorgalmazott „öntisztító" megújhodás?- Sajnos, a megújhodás szünetel. Egyesületünk a közelmúltban megtartott ülésén felszólította a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Elnökségét, hogy haladéktalanul hajtsák végre a tisztújítást. Vezetőségi ülésünkön én is megdöbbenve vettem tudomásul az ügynöklistát, de mint hívő ember arra kértem a kollégáimat, hogy ne kérjük ezektől a lelkészektől, hogy palástjukat akasszák szögre. Hamarjában ugyanis nincs annyi lelkészünk, hogy pótolni tudjuk a hiányt. Már eddig is 64 gyülekezetből hiányzik a lelkipásztor. Lelkészeink java részének életkora meghaladja a nyugdíjkorhatárt. A teológiákon viszont szép számban vannak fiatalok, de hiányolom a teológiai tisztánlátás tanítását. A szélsőségeket nem volna szabad beengedni a katedrára. No meg a szabad gondolkodásmód terjedése is hátráltatja az eredeti tanok térhódítását. Lejegyezte: KORCSMÁROS LÁSZLÓ Az ipolynyéki, 50810-es számú regisztrációs központ két dolgozójának is ismét megszaporodott a dolga. Sebény Sándor és felesége azonban készségesen fogadja ma is az érdeklődőket. A fiatal házaspár örül a látogatóknak.- Pedig - jegyzi meg mosolyogva az irodavezető -, nem egyszer igen meglepő kéréssel kopogtatnak be hozzánk egyesek...-Arra a kapatos férfira gondolsz - vág a szavába felesége -, aki arra kért, hogy adjunk neki biztos, ,,nyerő" tippet, s ha majd felmarkolja a ,,nagy dohányt", ránk is gondol az elosztásnál?- Hát persze - nevet jó ízűén a fiatalember -, rá is meg a többi hozzá hasonló ,,ötletgyárosra" is.- Ha tudnánk a ,.titkok titkát" - sóhajt Teréz asszony már régen nem ülnénk itt... Mindenkit egyformán ügyfélnek tekintünk, az ügyfelet pedig ugye, illik tisztességgel s becsületesen kiszolgálni. Tippeket nem adunk, de nem is adhatunk, hisz a regisztrációs központ nem fogadóiroda, bár sokan még ma is azt gondolják... Aztán témát váltunk. Megtudom, hogy a tétovázók figyelmébe elsősorban a Kupónová privatizácia című folyóirat 8. számát ajánljuk, amely tájékoztatólistákat közöl az árfolyamok mellett a részvények számáról is. Újabban egyre kevesebben vesznek pontjaikért csehországi részvényeket. A politikai helyzet begyűrűzik mindenhová. Meglepő, jegyezte meg még Sebény Sándor, hogy többen még mindig nem tudják, mi is valójában a vagyonjegyes privatizáció, s jelenleg „mire megy ki a játék." S nem győzik hangoztatni, hogy csak a beérkező információkat adhatják tovább.- Most már a hálózat is rugalmasabban működik - állítja a fiatalaszszony -, napra készek vagyunk, igyekszünk helytállni, s nem akarunk magunkra haragítani senkit. Néha azonban szigorúan kell fellépnünk. Egy idős ember például két könyvet akart nálunk regisztráltatni. Az egyiket a saját pénzén vásárolta. Ám amikor hírét vette, hogy a mezőgazdasági szövetkezettől ingyen jut könyvhöz, a könyvecskét eladta vagy elajándékozta. Aztán, azóta is, hol az egyik, hol a másik füzetet tartja a magáénak, s egyszer az egyiket, másszor pedig a másikat szeretné megtartani. Taktikázik...- Még jelenleg sem tisztázódott az ügy - árulja el az iroda vezetője -, sőt félő, hogy a központ mindkét füzetet zárolja. Megállítják őket az utcán is az emberek. Többen puhatolóznak, tudni kívánják, helyesen cselekedtek-e, amikor befektetési alapra bizták a pontjaikat. Biztosak akarnak lenni a dolgukban. Sokszor csak bíztató szóra vágynak... Az információkat - vallja Teréz asszony - szívesen megosztjuk ügyfeleinkkel (A szerző felvételei)- Látjuk, tapasztaljuk, hogy egyre keményebben fogják a garast az emberek - állítják mind a ketten -, legtöbbüknek az ezer korona is ,.számít", a lakosok féltik a pénzüket, csak egyelőre még nyíltan nem merik kimondani. Még a büszkeségük erősebb mint a szégyenérzetük! Egyelőre! De vajon meddig? ZOLCZER LÁSZLÓ
