Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-04 / 197. szám

IV 1992. SZEPTEMBER 4. ('SALAMI KOR VÁRJÁK AZ ÖTLETET, A SEGÍTSÉGET Sokszor megfogadtam, hogy töb­bé semmilyen politikai-társadalmi szervezkedésben nem veszek részt. De ez valahogy eddig sohasem sike­rült. Igaz, ifjúkoromtól szívesen vállal­tam ezt a munkát, s a legtöbbször eredményesen. A sikert talán őszinte szándékomnak, hitemnek, kitartásom­nak és azoknak köszönhetem, akik társaim voltak. Gondolok itt elsősor­ban a Csemadokban végzett munká­ra. De így volt ez valahogy az egykori nőszervezetben is. Azok az emberi kapcsolatok, barátságok máig meg­maradtak, amelyek azért szövődtek, hogy a jóba, szépbe vetett hitünkkel másokat erősítsünk. Egy-egy találko­zó, rendezvény nemzeti önismeretün­ket, önbecsülésünket növelte. És élet­re szóló élmény, útravaló és biztatás, ha úgy éreztük, pem volt hiába, ha a „visszajelzés" nem maradt el. Végleg akkor szakítottam a nőszer­vezettel, amikor járásunkban a titkári tisztséget olyan „elvtársnő" töltötte be, aki figyelembe se vette a járás több ezres magyar tagságát. Idejében rájöttem, hogy a szövetség, mint az akkori Nemzeti Front egyik fenntartó szervezete, elvesztette létjogosultsá­gót, s nem azt a célt szolgálja, amelyet egykor meghirdetett. A politikai köve­telmények megfertőztek benne min­den elképzelést, minden szervezési és adminisztratív módszert, s végül bürokratikus látszatmunkába torkol­lott minden, ami benne végbement. Az elmúlt két évben sok minden tisz­tázódott a tömegszervezetek létjogo­sultságával kapcsolatban. A Csema­­dok volt számomra a kivétel — s ma is az —, mert létérdekünk volt — és ma is az —, hogy az egyetlen magyar kulturális szervezetet fenntartsuk. A rendszerváltás után újra meg­szegtem fogadalmamat, mert a „vala-A betegségek megelőzésének na­gyobb a jelentősége, mint magának a gyógyításnak. A helyes életrendtől (ét­kezés, munka, pihenés), a munkavég­zés ütemétől, mértékétől és körülmé­nyeitől függ egészségünk szilárdsága, betegségekkel szembeni ellenálló ké­pessége. Minden emberi szervezetnek meg­vannak a sajátosságai, hajlamosító té­nyezői. Ez határozza meg, milyen mun­ka végzésére alkalmas, milyen a teher­bírása, bírja-e vagy sem az éjszakai munkát, alkalmas-e fizikai vagy szellemi munka végzésére, milyenek a képessé­gei, mire van tehetsége. Ma mór szólha­tunk a lelki higiéniáról is, ami nagyon fontos a munka minőségi elvégzésé­hez, s amelyhez hozzátartozik a környe­zet amelyben élünk vagy dolgozunk, az emberek, akikkel naponta érintke­zünk, kapcsolatban vagyunk. Általában azt szokták mondani, hogy „hirtelen jött” a betegség. Az infarktus, a cukorbaj, a magas vérnyomás, a gyo­morfekély, a daganatos megbetegedés stb. Márpedig, ha a kórképet szemügy­re vesszük, akkor kiderül, hogy ez vagy mi nincs sehol” érzése és tudata nem hagyott nyugodni. Hiszen az elmúlt évtizedekben sikerült úgy szétron­csolni a falvakat, közösségeket, hogy csupán az alkoholisták, a narkósok, a magányosok és lelkibetegek száma növekedett. A Csemadok szervezetén kívül nincs közösség, amely egy-egy községen, városon belül összehozná az embere­ket. Pedig mindenkinek szüksége van társaságra, barátokra, szórakozásra ak­tív és passzív pihenésre. És a családok­nak a közös egyúttlétre. Amikor először hallottam a Családi Kór Egyesület ala­kulásáról, mindez eszembe jutott: a nagyanyáink mesélte együtt töltött es­ték, délutánok, bálok. Mennyire segíte­né egy-egy család görcsös — munka, tévé, szótlanság — kötöttségének oldó­dását Persze, korszerű lehetőségekkel, formalitások, bürokrácia nélkül, egysze­rűen, a lényeget szem előtt tartva. Ha mindez akár anyagi, akár szociális elő­nyökkel is járna, nemcsak az emberek, egy-egy község számára is hasznos lehetne. Nem akartam vállalni a szerve­zést, mert a régi „rábeszélés" módsze­rekkel nem sok értelmét láttam ennek. Csupán elmondtam néhány ismerő­sömnek, olyan szervezni tudóknak, akiknek már elegük volt a „falu minde­nese” szerepéből... Nánán a volt nőszervezet tagsága formálódott, alakult ót Családi Körré, annak köszönhetően, hogy már 1989 előtt családias hangulatú összejövete­leken főzőcskéztek, társalogtak. 1991/92 telén pedig mint Családi Kör szerveztek nagy érdeklődést kiváltó varrótanfolyamot. Az elkövetkező té­len talán nyelvtanfolyammal folytatják. A lehetőségek megmozgatták az em­berek fantáziáját. Andódon Czuczor Irén, kitűnő szer­vezőképességének köszönhetően, az a betegség mór régen lappangott, egy-egy tünetével jelentkezett, tehát lé­tezett, csak a beteg nem tartotta fontos­nak, hogy megbeszélje panaszait az orvossal, a hozzáértő egészségügyi szakemberrel. Elmondható ez egész sor foglalkozásából eredő betegségről, de elsősorban a női betegségekről (menstruációs zavarok, méhdaganatok és hormonzavarok), a pajzsmirigy vagy más, belső elválasztásé mirigyek meg­betegedéséről, ill. vérszegénységről. A mezőgazdaságban dolgozók leg­többje számára természetes, munkájá­hoz tartozik, hogy fájnak az izmai, a dereka, a csuklói, hogy például izzad vagy fáj a lába Pedig mindez kezdete lehet a reumatikus megbetegedések­nek, a lábpenésznek, a talp különböző deformálódósónak. Számos betegség megelőzhető vol­na, ha a védőruha, a védőkesztyű stb. használatát — mert viselése kényelmet­len — nem mellőznék a vegyszerrel, a poros munkahelyen dolgozók. „Nem is éreznóm” — mentegeti magukat; nem tudják, hogy a levegőbe kerülő szeny­­nyeződések — amikor már érzékeli egyből megértésre és társakra talált. Több mint harmincán lettek a Családi Kór tagjai, egész családok jelentkez­tek. Az első családi találkozójuk olyan jól sikerült, hogy az egész falu sütött­­főzött, mintha lakodalomba készülne, és a műsoros est reggelig tartó mulat­sággal ért véget, Bényben több család tervezi a kör jövőjét. Tavasszal arról beszéltek, hogy ősszel megkezdik a kukoricale­vél feldolgozását. Ezt egybeköthetik a nagy létszámú folklórcsoport próbái­val, s így nemcsak kellemesek, de hasznosak is lehetnek az estéik. Kicsinden szintén különböző kor­osztályokat a családok minden nem­zedékét magukkal hozták a Körbe az alapítók. Ők is várják a segítséget, hogy ötleteiket megvalósíthassák. Szeretnének valami hasznosat, értel­meset elkezdeni. Akik eljöttek Izsára, az alakuló ülés­re, megerősítették igényüket, hogy szükségük van erre az Egyesületre, a helyi Családi Körökre, hiszen annyi minden nincs még, vagy már: egyre több a munkanélküli. Munkalehetősé­get teremthet egy-egy ötlet, elképze­lés. Az új feltételekhez alkalmazkodni kell. Átképző tanfolyamokra, gazda- és gazdaasszonyképzésre, a fiatalok felkarolására egyaránt szükség van. Ezért úgy kell mozdulnunk és má­sokat ösztönöznünk, hogy újabb er­kölcsi és anyagi támogatást tudjunk nyújtani — ahol lehet, az önkormány­zatok segítségével is — a most szer­veződő, tevékenységüket most terve­ző, kezdő köröknek. Ötleteink elképzeléseink megvaló­sításában teljes a szabadságunk. Csupán arra van szükség, hogy felis­merjük a közösségben rejlő erőt és az előrelépés lehetőségeit. Dániel Erzsébet őket az ember — a megengedett szint­nek meghaladják a háromszorosát A veszélyeztetett munkahelyeken ál­talában (kötelezően) tájékoztatják a dol­gozókat milyen munkavédelmi, bizton­sági előírásokat feltételeket kell megtar­taniuk. Azonban, sajnos, ezt nagyon kevesen veszik komolyan. Különösen a zajártalmakra vonatkozóan. Egyre gyakrabban fordul elő halláscsökkenés, halláskárosodás. Ezért olyan fontosak a kötelező meg­előző vizsgálatok, a szervezett egész­ségügyi ellenőrzés mind az említett ve­szélyeztetett munkahelyen dolgozók, mind a gépeken, vagy sofőrként dolgo­zók esetében. Felhívnám a figyelmet a vérnyomás- és a vércukorszint mérés fontosságára, mert az emberek általában nem tudják, mitől szédülnek, miért izzadnak, miért szomjaznak, miért híznak, esetleg fogy­nak. A mezőgazdaságban dolgozók ese­tében különösen fontos a betegségek megelőzése, mert az emberek ki van­nak téve az időjárás viszontagságainak, az évszakok szeszélyének. Tehát nem lehet „szabályozni”, mint az üzemek­ben, vagy olyan helyeken, ahol tető alatt végzik a munkát. Dr. Csiba Józsetf Télire való csemegék ECETES SZILVA A hibátlan, nem túl érett, kemény szilvákat megmossuk, üvegekbe rak­juk. Az üvegeket teletöltjük vízzel — majd a vizet leöntjük, literenként 1 dl ecetet, 25 dkg cukrot 2—3 szegfűsze­get teszünk bele és egy darabka fahéjat. Jól felforraljuk, utána langyosra hűtjúk és az üvegekbe tett szilvákra szűrjük. A tetejére egy késhegynyi benzoensavas nátriumot teszünk, nem kell kigőzölni. VEGYES LEKVÁR Jó ízű és kiadós lekvárt készíthetünk, ha 1 kg hámozott almát 1 kg kimago­zott szilvát 1 kg hámozott körtét és 1 kg lehéjazott sárgadinnyét összefűzünk. Ehhez a mennyiséghez 1 kg cukorból — annyi vízzel, amennyi a cukor felol­vasztásához kell, sűrű szirupot főzünk, elvegyítjük a megfőtt gyümölccsel és 20—25 percig együtt főzzük. Forrón üvegekbe merjük, lekötjük és száraz gőzbe tesszük. ALMASAJT 1 kg almához 20 dkg cukrot számít­sunk. Jól megmossuk, héjastól felszele­teljük, majd gyenge tűzön, nagyon ke­vés vízzel puhára főzzük, azután áttör­jük. Annyi vízzel, hogy megolvadjon a cukor, szirupot főzünk, elkeverjük az almával és állandóan keverve nagyon sűrűre főzzük. Ezután kivizezett formába— legjobb az őzgerinc — öntjük és pár napig benne hagyjuk. Aztán dobozba is tehet­jük, vagy üvegbe. Süteményekbe cuk­rozott gyümölcsként használjuk, vagy hámozott dióval, mogyoróval édesség­ként fogyasztjuk. BIRSALMA SAJT Érett birsalmát héjastól, magházastól puhára főzünk, majd leszűrjük, meghá­mozzuk, szitán áttörjük. Ugyanannyi cukrot veszünk hozzá, amennyi a massza, 3/4 óráig még cukor nélkül főzzük a birsalmát majd 1/4 órát a cukorral együtt. Medvetalp formába, apró csészékbe, őzgerinc formába önt­hetjük, 24 óra múltán tiszta papírra ki kell fordítani, száradni hagyni. Aszalt gyümölcsök Alma. Aszaláshoz legjobbak az ízle­tes, de nem nagyon lédús, bámulásra kevésbé hajlamos fajták. Az alma szárítható hámozott állapot­ban és hámozatlanul is. Tetszetősebb a hámozott termék. Az almát először megmossuk, felületéről a vizet hagyjuk lecsepegni. A már száraz felületű almát meghámozzuk, szeletekre vágjuk, mag­házát magházkiemelővei eltávolítjuk. Az alma elszíneződését meggátol­hatjuk, ha a hámozott, darabolt gyü­mölcsöt 2 %-os citromsavoldatban tart­juk (1 I víz 2 dkg citromsav) 10—15 percig. Ügyeljünk arra, hogy a felvágott alma minél rövidebb ideig érintkezzék levegővel, lehetőleg már az előkészítés (hámozás, szeletelés) közben is a már megtisztított gyümőlcsdarabokat tartsuk citromsavas vízben. A fehérítés után az almaszeleteket szikkasztjuk, majd elhelyezzük az asza­lóé serényeken és az adottságoktól füg­gően tűzhelyre, sütőbe (esetleg kemen­cébe) tesszük. Az aszalás időtartama kb. 5 óra A szárítást akkor fejezhetjük be, amikor a szeletek széttörve nem nedvesek, de még rugalmasak, nem törékenyek. Körte. A gyümölcsöt megmossuk, lecsepegtetjük, majd a szárát meg­hagyva hámozzuk, kettévágjuk, a na­gyobbakat negyedeljük. A magházat is kivágjuk. A kemény húsú körtéket 2 %-os cit­romsavoldatban (1 I víz, 2 dkg citrom­sav) kissé előfőzzúk. Az éppen rugal­massá váló körtedarabokat az előfőző oldatból kiszedjük, lecsepegtetjük és a szárítócserényekre rakjuk. A szárítás időtartama általában 6—7 óra. Cseresznye, meggy, zöld ringló. A gyümölcsöt leszedés után egysoros ré­tegben szétrakva 2—3 napig a szabad levegőn fonnyasztjuk. Ezután cseré­­nyekre rakjuk és szárítjuk, majd leve­gőn szikkasztjuk. Az aszaláls időtartama 10—15 óra Kajszi- ós őszibarack. A gyü­mölcsöt mossuk, szikkasztjuk. Ezután kettévágjuk, meghámozzuk, magját el­távolítjuk, a gyümölcsdarabokat a szárí­tócserényekre rakjuk. Igen lassan, foko­zatosan szárítsuk, mert egyébként a gyümölcs a saját levében megfő és nem aszalódik. Ügyeljünk arra hogy a szárítólevegő hőmérsiáklete a szárítás megkezdésekor legyen a legnagyobb. A cserények helyét többször változtas­suk. Az aszalás után mindkét gyümölcsöt több napig, állandó forgatás mellett utánszárftjuk. Hámozott szilva A készítmény na­gyon tetszetős, kellemes ízű. Előállítá­sához az illatos, húsos magvaváló szil­vafajták (Besztercei, Olaszkék, Ágeni) a legalkalmasabbak. A gyümölcsöt először megmossuk, majd lobogó forró vízbe tesszük, de csak néhány pillanatra, amíg a héj fól­iázzuk A meglazult héjat a gyümölcsről le­húzzuk, majd lecsepegtetós után a szil­vát szárítócserényekre helyezzük. Ami­kor az aszalás felénél tartunk, a magot eltávolítjuk. Hámozatlan szilva. A legismertebb aszalt gyümölcs. Előállításához leg­megfelelőbb a magvaváló Besztercei fajta. Olyan gyümölcsöket válogassunk, amelyek teljes beérésig a fán maradtak és a száruk körül a héjuk már ráncosod­ni kezd. Aszaláshoz a gyümölcsöt min­dig kézzel szedjük és csak a teljesen hibátlan, ép szemeket használjuk fel. A gyümölcsöt feldolgozás előtt szá­raz helyen, tiszta felületen 2—3 napra szétrakjuk és csak ezután helyezzük a szárítócserényekre. A szilva aszalásánál különös figyel­met kell fordítani a fokozatosság betar­tására. A szárítás kezdeti hőmérséklete ne legyen több 35—40 C-foknál. 6—8 órai száradás után mehetünk csak fel 70 C-fok­­ra Az aszalás időtartama 20—25 óra Az aszalás alatt gyakran változtassuk a cserények helyét, és amikor a gyü­mölcsöt kiszedjük, még forrón vigyük szellős helyre kihűlni, utánszáradni. így szép, fényes, ízletes terméket nyerünk. A kész aszalt szilvát tetővel ellátott kis kosarakban vagy tüllhálóban felfüg­gesztve, száraz, szellős helyen tároljuk. Dióval töltött aszalt szilva. A kézzel szedett, ép, hibátlan, aszalásra érett szilvákat hosszanti oldalukon hegyes késsel felnyitjuk és a magot óvatosan kiemeljük. Ügyeljünk arra, hogy a gyü­mölcsöt ne nagyon roncsoljuk. A mag helyére diógerezdet (esetleg héjtalaní­­tott száraz mandulát) teszünk. Szárítása a magvas szilváéval megegyező. „Rossz szomszédság” jeligére Levelében azt panaszolja, hogy szomszédja az utcafront mellett, a ve­le szomszédos házak ablakai alatt he­lyezte el a hatalmas sertésólat, amely­ben több mint tíz süldő röfög, emészt és teszi kibírhatatlanná, elviselhetetle­nül büdössé a levegőt. Mit tehetnek? Forduljanak panaszukkal a községi hivatalhoz, illetve a járási állat-egész­­ségügyi szolgálathoz. Sajnos, mosta­nában sok a hasonló panasz. A ser­tés-, a baromfi- vagy a birkatartásra vállalkozók némelyike nem elég kö­rültekintően kezd bele az állattartás­ba. Valamikor mindennek meg volt a helye: csűrnek, istállónak, kamrának, trágyadombnak és kútnak egyaránt. Ma — vannak, akik tévesen úgy kép­zelik, hogy magas kerítésük mögé senki sem lát be, saját udvarukban azt tesznek, amit akarnak. Pedig éppen az istálló, a trágyadomb, a kút helyé­nek kijelölése nemcsak egyetlen ház, egyetlen házigazda ügye. Á szomszé­dok nyugalmát, higiéniai körülménye­inek megteremtését, tiszteletben tartá­sát is figyelembe kell vennie annak, aki gazdasági udvart akar létesíteni. Ha a községi hivatal és az állat­egészségügyi szolgálat előírásait nem vette figyelembe a szomszédja, akkor sürgősen át kell majd telepítenie a la­kóházak ablaka alá állított sertésólat, s ha ezzel késlekedne, még büntetést is fizethet. Tehát az önzés, a felületes­ség mindenképpen drága mulatság annak, aki saját családja és szomszé­dai lakókörnyezetét károsítja. Jobb, ha nem bocsátkoznak sze­mélyes vitába, veszekedésbe, „hiva­talosan” is elintézhetik az ügyet, ha az említett helyen — akár írásban, akár szóban — szóvá teszik, jelentik pana­szukat.

Next

/
Thumbnails
Contents