Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-30 / 219. szám

4 Szabad ÚJSÁG___________________Gazdaság

__________________________________ 1992. szeptember 30.

Szlovákia kilátásai az államszövetség széthullása után

Gazdaságilag megalapozatlan az önállóság

Beszélgetés HARNA ISTVÁN közgazdásszal, a pozsonyi Közgazdaság-tudományi Egyetem tanárával,

az SZK Nemzeti Tanácsának képviselőjével (EPM)- Tanár úr, képviselőként ön a szlovák parlament nemzetgazdasági bizottságának a tagja, tehát gazdasági szakértőként tudja felmérni és értékelni, milyen is Szlovákia helyzete, ráadásul ön hozzájuthat minden szükséges konkrét adathoz is. Nekem, újságírónak pillanatnyilag az a benyomásom, hogy a Meéiarkormánynak nincs gazdasági programja. Amit korábban - tehát a választási programjában - a kormánypárt közzétett, azok részelképzelések voltak, meglehetősen erős állami beavatkozást jelezve a gazdasági életben. Megkockáztatom: nemzeti szocialista programot vetített előre. Az új kormány száz napja, a türelmi idő kifutóban... ön már lát valamilyen gazdaságpolitikai koncepciót kirajzolódni?- Szlovákiában a választásokat követően az új kormány még nem terjesztett elő egy átfogó gazdasági programot, gazdasági reformcsomagot. Beszélnek ugyan róla, de mindeddig még senki sem látta; azt tudjuk csupán, hogy a napokban kellene beterjeszteni az új privatizációs koncepciót.- Ennek ellenére az egyik fő érv az ország kettészakitása mellett a vezető cseh és szlovák politikai körökben a gazdasági reformelképzelések különbözősége. Ha az egyik oldalon egyáltalán nem létezik reformprogram, mi az, ami összeegyeztethetetlen ?- Szerintem a gazdasági reformok különbözőségének felemlegetése inkább csak a lényeg elfedését, a ködösítést szolgálja. Mögötte politikai különbözőségek húzódnak meg. Az egyes posztkommunista országok különböző reformkoncepciókat alkalmaznak; a gazdasági elméletnek erre kidolgozott receptje nincs; minden koncepció menet közben alakul ki, s állandóan változik, módosul. Szlovákiának nincs más lehetősége, mint arra a reformelképzelésre építeni, amely itt már elkezdődött. Tehát; vagy ezt a reformot folytatja, vagy az elválás pillanatában olyan módosításokat hajt végre a politikai vezetés, amilyenekre szakértelménél fogva képes, és persze amilyen módosításokat kikényszerít az adott pillanatnyi gazdasági helyzet.- Mit kényszeríthet ki a jelenlegi gazdasági helyzet Szlovákiában?-A kormánypárt szerint csak az volt egyértelmű, hogy változtatni kell a Klausféle reformon, mivel annak következményei sokkal nagyobb mértékben sújtják Szlovákiát, mint Csehországot. A munkanélküliség például majdnem négyszerese a csehországinak Szlovákiában, ezért vélte úgy a DSZM, hogy az államnak nagyobb szerepet kell játszania a gazdaságszervezésben és -integrálásban, mint amekkorát a Klausféle reform neki szán De ez a szerep tulajdonképpen a huszonkettes csapdája! Mert hogyan biztosítsa gazdaságszervező szerepét az állam, ha privatizálnia kell és piacgazdasági feltételeket kell teremtenie?! Hisz ezt a DSZM, sőt még a Demokratikus Baloldal Pártja is a zászlajára tűzte... S ebből fakadt az a vita és ellentmondás, mely a választások után fellángolt. Nem tud ugyanis privatizálni az állam, ha gazdaságszervezőként és integrálóként benn akar maradni a gazdasági életben. Ha nem privatizál, nem lesz piacgazdaság. Ha privatizál, akkor én magántulajdonosa leszek a vállalatnak, s ha én vagyok a tulajdonos, az állam ne beszéljen bele a vállalkozásomba. A probléma tehát abból fakad, hogy Meőiarék kijelentették; a gazdasági reform negatív következményeinek enyhítése érdekében az állam maradjon benn a gazdasági életben, de azt már nem dolgozták ki, hogyan, milyen mechanizmusok segítségével lehet mindezt megvalósítani. Egy gazdaságnak azonban mint rendszernek kell működnie, rendszerként pedig eddig még senki nem fogalmazta meg a szlovákiai gazdasági reform egészét. A kamatlábak, a hitelfeltételek, az adókedvezmények, a vámok csak mozaikjai, töredékei egy gazdaságnak, ezek alapján az még nem válik működőképessé.- Igaz tehát, hogy Szlovákiának mindmáig nincsen gazdasági programja.- Igen, ez így van. Csak emlékeztetem, amikor a parlamentben a kormányprogram körüli vita kialakult, én is tettem fel konkrét kérdéseket. Többek közt a vagyonjegyes privatizáció további lépéseire kértem választ, ám még ma sem világos, mi lesz e téren. Dolgoá miniszter úr ugyan már kijelentette, hogy inkább a klasszikus privatizációs módszereket - a közvetlen eladásokat - akarják forszírozni, de ennek a belpolitikai következményeivel senki nem számolt. Információim szerint a cseh privatizáció súlypontja továbbra is a vagyonjegyes módszer marad, tehát a cseh lakosság a második körben is szert tehet egy harmincöt-negyvezer koronás vagyonrészre, míg a szlovákiai állampolgár ebből teljesen kimarad, vagy aztán csak olyan minimális részre tehet szert, amiért nem érdemes ezer koronát adnia. A kormány most próbál valamiféle privatizációs eljárást összehozni, de hivatalosan nem deklarált még semmit.-A fokozódó figyelem és igyekezet a kormány részéről lehet a Hvezdoő Koétúch-féle tanulmányút eredménye? Előfordulhat, hogy a világbanki és nemzetközi valutaalapi szakértőkkel folytatott tárgyalások eredményeként a szlovák kormány kénytelen a realitás talaján maradva megfogalmazni egy konkrét gazdasági programot?- Úgy érzem, hogy igen. Mi, képviselők megkaptuk a Koőtúch-jelentés teljes szövegét, s ez azzal kezdődik, hogy Szlovákiának nagyon rossz a híre külföldön, a jelentés végkicsengése pedig az, hogy azok az elvárások, amelyeket a nyugati működő töke beáramlásához fűztek, megkérdőjeleződtek.- Általában véve kérdéses a támogatás, vagya működő tőke beáramlása vált bizonytalanná?- Általában véve nem fog bennünket, de egyetlen más országot sem támogatni senki. Olyan nincs, hogy nyugatról most ideadnak száz vagy kétszáz milliót, hogy kezdjetek vele valamit. Alapítványok, átképzési és innovációs alapok vannak, amelyek megfinanszírozzák egyes szakemberek képzését, vagy meg lehet azokat pályázni különböző programokkal. A működő tőke beáramlása pedig azt jelenti, hogy vegyes vállalatok alakulnak az országban, vagy külföldi vállalkozók jönnek, hozzák a pénzüket, és megpróbálnak Szlovákia területén vállalkozni.-Maradjunk e témánál! Említette, hogy rossz hírű ország Szlovákia a nagyvilágban. Miért rossz a híre, mi az, ami gazdaságilag nem teszi vonzóvá fekvése ellenére sem? Mire kell nekünk, Szlovákia lakóinak felkészülnünk?-Én már régen szeretném alaposabban, aprólékosabban elmondani választóinknak, hogy mi is várható az önálló Szlovákiában, mert erre kevesen vannak felkészülve. Szlovákia gazdaságáról tudni kell, hogy komplementáris, magyarul: kiegészítő gazdaság. Szlovákia gazdasági struktúrája nem olyan, amilyenre egy önálló államnak feltétlenül szüksége van. Csehszlovákia megalakulása pillanatában Szlovákiában nem létezett számottevő ipar, Csehország viszont megörökölte a Monarchia iparát, tehát ott egy viszonylag komplex iparszerkezet volt, ráadásul olyan, amely a piacgazdaság feltételei közt jött létre. Csehszlovákia megalakulása után ugyan telepítettek Szlovákiában ipart, de ez a meglévő cseh ipart egészítette ki. Ez lehetett tudatos iparpolitika, de lehetett ösztönös is, hogy hát minek olyan ipart telepíteni Szlovákiába, ami Csehországban megvan... Azt fogjuk oda telepíteni, ami az országban nincs, de szükség van rá. így történt, hogy Szlovákia iparszerkezete azért nem felel meg egy önálló ország iparszerkezetének, mert senki nem gondolt arra, hogy Csehszlovákia valamikor is széteshet.- Mi kell ahhoz, hogy ez az örökség az önállóság feltételeinek megfelelővé váljon? Milyen anyagi terhekkel jár a kellő gazdasági szerkezet létrehozása?- A komplex gazdaság kialakítása elsősorban tőkeigényes, szakemberigényes, de a töke mellett kell technológia, know-how, és dönteni kell arról, hogy tulajdonképpen milyen gazdasági struktúrát akarunk kialakítani. A döntést nehezíti több tényező, de maga a szakemberhiány is. Egy-egy ország szakember-struktúrája mindig kopírozza a meglevő gazdasági struktúrát; tehát amilyen ipara Szlovákiának nincs, arra a területre szakemberei sincsenek, azokat még ki kell képezni, nem lehet őket a szögről leakasztani. Az új szlovákiai gazdasági struktúra kialakítása tehát hosszú időt igényel. Mivel pedig Szlovákiában tőke sincs- mert ez a legnagyobb akadálya a gazdasági szerkezetváltásnak és a fellendülésnek

úgy néz ki, s ezt Koctúch jelentése is bizonyítja, hogy a külfölddel szemben támasztott elvárások nem teljesülnek. Ezzel nem azt mondom, hogy egyáltalán nem áramlik be majd Szlovákiába a működő töke- ha meglesz a kellő politikai stabilitás

hanem hogy nem olyan mértékben jön majd a tőke, amilyen a gazdaság talpraállásához és szerkezetváltásához szükséges lenne.- A véltnél jóval hosszabb ideig fog tartani a szlovákiai gazdasági élénkülés bekövetkezése, ez így világos. Semmit nem jelent, hogy a kormánypárt a restriktiv gazdaságpolitika helyett a gazdasági növekedés politikáját ígérte, mert Szlovákiában nincsenek meg ennek az objektív feltételei. Ebből viszont az is világosan kitűnik, hogy további gazdasági hanyatlás, életszínvonal-csökkenés előtt állunk.-A szétválással kialakuló pillanatnyi helyzet e tények hatására jelentős mértékű gazdasági visszaesést okoz majd, s ha nagyon sötéten akarom láttatni helyzetünket, azt is mondhatom: fennáll a teljes gazdasági összeomlás veszélye. A gazdasági visszaesés arányában romlik majd az életszínvonal is, ez pedig szociális feszültségeket vált ki. S mivel a szlovák alkotmány olyan, hogy egy konkrét hatalmi struktúrának felel meg, a szociális feszültségek kiéleződésekor a politikai életben is bekövetkezhetnek nem kívánt változások. Ha ugyanis az államvezetés nem tudja megválaszolni az alapvető gazdasági és életszínvonal-problémákat, amikor azok felmerülnek, óhatatlanul keményíti a hatalom fellépését az elégedetlenkedőkkel szemben. Ha pedig erre sor kerül, lőttek a demokráciának.- Csehszlovákia kettéválása mindennek ellenére küszöbön áll, s bár a szlovák fél mostanában mintha lassítani akarná ennek ütemét, a cseh oldalon nem látok döntő szándékot egy konföderációféleség megtartására.- A szlovák közgazdák érvelése és a politikai felelősség súlya alapján én most úgy látom, Meciarék megpróbálják leállítani a folyamatokat a konföderáció szintjén. Hogy ebbe belemegy-e a Szlovák Nemzeti Tanács? Ez akár belpolitikai hatalmi válságot is előidézhet Szlovákiában... De Klausék ebbe nem fognak belenyugodni, hiszen ők már a szétválás mellett döntöttek. Nem vitás, hogy a csehek tavaly még a föderáció mellett álltak ki, most viszont már ködösítenek, nem beszélnek olyan világosan a szétválás következményeiről, mint akkor. A politikai stabilitás megőrzése érdekében nem riogatják az embereket. Csakhogy én nem hiszek a békés, baráti, testvéri válásban, mert szerintem a szövetségi vagyon elosztásán gyalázatosán össze fognak veszni. Ennek már mutatkoznak az előjelei periférikus cseh mozgalmak kijelentéseiben. A vagyonviták azután oda vezethetnek, hogy gazdasági háborúság tör ki a két ország között.- Maradjunk mégis annál a feltételezésnél, hogy kettészakad az ország. Szlovákiának nincs megfelelő gazdasági struktúrája az önálló léthez, de tőkéje sincs a feltételek megteremtéséhez. Csak a vezető garnitúra szájából elhangzó ígéretek vannak, hogy a Nyugat azt mondja, ha intelligens lesz a „válás", utána minden támogatást megkap Szlovákia. Nekem néha úgy tűnik, önmagukat nyugtatják vele politikusaink. Úgy hangzik szavuk, mint amikor a kihalt, sötét úton egyedül ballagó ember hangosan énekel, hogy elriassza saját félelmeit. .. A félelem azonban nem szűnik. Fontos kérdés napjainkban a pénz, a nemzeti valuták kérdése. Mit jelentene, ha közös maradna, s mit jelent, ha - és ez a valószínűbb - a pénz is kettéválik?- Vitathatatlan, hogy a szlovák elképzeléseknek az felelne meg, ha közös valuta maradna. Ennek azonban nagyon kicsi a realitása. A két ország gazdaságának teljesítőképessége ugyanis különböző. A szlovák gazdaság teljesítőképessége társadalmi munkatermelékenységben mérve legkevesebb harminc százalékkal kisebb a cseh gazdaságénál. Ehhez járul a már említett hátrányos gazdasági struktúra. A gazdasági teljesítőképességek közti különbség tehát legalább 30-50 százalék. Ha a két önálló ország meg akarná tartani a közös valutát, annak értékállóságát a cseh gazdaságnak kellene garantálnia. Elvárható ez a cseh állampolgároktól? Ha igaz, akkor miért kell kettéválni? Hisz minél szorosabb a gazdasági integráció, annál több kompetenciáról mondanak le az egyes államok, annál több kompetencia kerül közös szerv döntése alá. Ha figyeljük az Európai Közösségben zajló folyamatot, látjuk, az egyes országok egyre több szuverén jogukról mondanak le, hogy elérjenek arra a szintre, amikor már egy közös pénzük lesz. Csehország és Szlovákia közt reális esély csak az együttműködés két legalacsonyabb fokozatának bevezetésére van. Lehet itt ún. közös kereskedelmi zóna, vagy vámunió. Ez pedig nem tételezi fel a közös valuta létezését; azt tételezi fel, hogy felállítjuk a vámhatárokat, melyek nem fogják ugyan az áruszállításokat gátolni, de az adóztatások érdekében elszámolják azokat. Azt fogják megállapítani, melyik ország költségvetésébe kerül a hozzáadottérték-adó.- Hogyan alakulhat a két valuta egymáshoz való viszonya?- Az indulás pillanatában egy az egyhez aránylik majd a két pénz egymáshoz, de a válás pillanatától kezdve távolodni fognak egymástól. A közös koronához mérten valószínűleg a cseh valuta is veszít reálértékéből, mert a cseh önállóság sem valósulhat meg negatív gazdasági hatások nélkül. Az előrejelzések szerint ez a csökkenés tízszázalékos lesz, míg a szlovák korona esetében az értékcsökkenés ötvenszázalékos lehet. Irreális tehát a közös valuta megtartása.-Hvezdoh Koétúch útijelentésében szerepel a pénzbeváltás is mint lehetőség...- Ez meggondolatlan javaslat volt. Belpolitikailag kivitelezhetetlen a pénzbeváltás. Igaz, megcsinálhatnák, de egy pénzbeváltás mindig arra jó, hogy a lakossági megtakarításokat bezsebelje az állam, és ebből finanszírozzon meg bizonyos beruházásokat. Ez tehát a megtakarítások tönkretételét jelentené. Nem azt mondom, hogy maga az infláció, a valuta értékcsökkenése nem csökkenti a bankbetétek értékét, de más a pénzbeváltás. Csak egy az egyhez nincs értelme megcsinálni, ha pedig értékcsökkenéssel jár, az egészen más feltételeket is teremt. Más lesz az árszínvonal, a bérszínvonal, amit előre nagyon nehéz meghatározni. Szerintem a két valuta kettéválása úgy fog megtörténni, hogy a két állam kettéválása pillanatában elkezdik bélyegezni a bankjegyeket mind Csehországban, mind Szlovákiában, s egy ideig még forgalomban lesz a régi pénz, de már azon az értékszínvonalon, amennyit reálisan jelent. Az elhasználódott pénzt folyamatosan vonják majd ki a forgalomból és váltják fel az

újjal.- Milyen költségvetési vetületei lesznek a válásnak? A jelenlegi költségvetések már deficitesek, az állam több milliárd korona értékben bocsátott ki a hiány fedezésére kötvényeket. Meddig mehet még el az állam a jelenlegi bankrendszer mellett, hiszen az országon belül a magánszemélyek nem jelentenek komoly tőkeerőt e kötvények felvásárlásában?- Én már tavaly októberben megjósoltam a parlamenti költségvetési vitában, hogy körülbelül tízmilliárdos lesz az 1991. év költségvetési hiánya, csak akkor még senki nem vette komolyan, mert a régi parlamentben kevés volt a közgazdász. Az idei költségvetés jóváhagyásakor is figyelmeztettem rá, hogy a beterjesztés kincstári optimizmusra épül. Akkor azonban letorkolltak, mondván, hogy a gazdasági visszaesés idén nyáron eléri a mélypontját, és ősszel már megindul a növekedés. Nem vették tudomásul, milyen következményei lesznek a nagyprivatizációnak. Májusban újra elmondtam, hogy idén legalább akkora lesz a hiány, mint tavaly volt. Az első féléves jelentésében most már a kormány is 10-12 milliárdos költségvetési hiányt jelez az idei esztendőre, Csehszlovákia összes költségvetési hiánya pedig úgy 35-40 milliárd lesz. A költségvetési hiány megintcsak katasztrofális következményekkel jár, hiszen a kiadások már így is kényszerpályán mozognak, a bevételek pedig bizonytalanok. Az új államnak pedig további kiadásai lesznek (pk az új diplomáciai testületek, nagykövetségek felállításával kapcsolatosak), úgyhogy nagyon erős lesz az inflálódás. A hiányok belső vagy külső forrásokból pótolhatók. De hát milyen külföldi vállalkozó vesz milliárdos értékben szlovák értékpapírokat?! A belső források közül a magánszféra nem számottevő, a bankok forrásai meg már majdnem teljesen kimerültek, mert 4,2 milliárd korona értékben bocsátottak ki kötvényt lakásépítésre, 4 milliárdot szándékoztak kibocsátani a bösi erőműre és 8,7 milliárd a tavalyi költségvetési hiány. Ha ezt összeadják, ez több, mint 15 milliárd.-Milyen a kötvénykibocsátás banki háttere?-Hisz lényegében a bankoknak nincs pénze rá! Ha mindent a kötvényekbe fektetnek, elvonják a hitelkereteket a kialakuló magánszférától. Az egyik nagy bank például megvizsgáltatta külföldi szakértőkkel, hogy mekkora a kinnlevőségei kockázata, mert ennek megfelelően kell kialakítania a banknak a saját kockázati alapját. Kiderült, hogy körülbelül 19 milliárdos kockázati alappal kellene rendelkezniük, holott az övék csak 1,8 milliárd korona. További kötelezettségek vállalására a kereskedelmi bankok sem igen hajlandók, mert nagyon kockázatosak. Ha pedig az államnak nincs módja kötvénykibocsátásra, a bankópréshez kell nyúlnia, hogy fedezetlen pénzzel próbálja pótolni a hiányt, az pedig vágtató inflációhoz vezet. Egyetlen kiút van csak: hosszútávon megtenni minden lépést, amire szükség van, mégpedig jelentős lakossági áldozatok árán.- A jelenlegi népszerúséghajhászó kormányzat On szerint képes lesz megtenni az ehhez szükséges népszerűtlen intézkedéseket és elviselni azok következményeit?- Én úgy látom, a szlovák kormánynak már nincs választási lehetősége, kényszerpályán mozog, azt kell tennie, amibe önmagát belekényszerítette azzal a taktikával, amellyel júniusban a cseh politikai életet lerohanta. Meőiar akkor a csehek föderalizmusára építve állt elő követelményeivel; Klaus viszont nem vette fel a kesztyűt, azt mondta, ha a szlovákoknak nem kell a föderáció, ne legyen föderáció, hiszen a csehek is képesek megcsinálni a saját önálló államukat. És csak most derül ki, milyen hátrányai és buktatói vannak az önálló szlovák államiságnak- Köszönöm a beszélgetést.

N. GYURKOVITS RÓZA