Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-29 / 218. szám
1992. szeptember 29. Belföld Szabad ÚJSÁG 5 Az átmenet évtizede ? A nemzettudatról a világtalálkozó után Ismét nyilvánvalóvá vált: a magyarság szellemi hazája egy és oszthatatlan. Egységes magyarságban gondolkodni mindenekelőtt közös felelősséget jelent, melynek örök érvényű parancsát Szabó Dezső fogalmazta meg: „Minden magyar felelős minden magyarért!“ Jól értsük meg e felszólítás lényegét, melyben benne foglaltatnak szellemi és politikai ellenfeleink is. Napjainkban aggodalommal tapasztalható, hogy a hazai politikai ellentéteket leképezik a határokon túl éló magyarok, de látni kell azt is, hogy e jelenség nem csupán valamiféle buzgó másolási szándékból fakad, hanem a huszadik századi magyar történelem két meghatározó szellemi-politikai irányzatának létéből. .Nem haszontalan tehát visszapillantani az előzményekre, hisz azok ismerete könnyebbé teheti a szótértést. 1918-as baloldali modernizációs kísérlet Magyarországon csődöt mondott. Ennek oka, hogy az őszirózsás forradalom meghatározó erői (polgári és szociáldemokraták) a nemzeti kérdéssel hadilábon állva képtelenek voltak felismerni (kivéve Jászi Oszkárt), hogy az adott helyzetben a nemzeti kérdés vált a magyarság számára a legfontosabbá, tehát ennek kell alárendelni az ország társadalmi-politikai átalakításának programját is. Mindezt betetőzte a szélsőbal, a kommunisták felelőtlen agitációja, akik hangzatosabbnál hangzatosabb ígéretekkel heccelték a kormány ellen a háborús nélkülözésektől szenvedő tömeget; a következmény ismert: a vörösterrort fehérterror követte, majd egy jobboldali konzervatív társadalmi-politikai restauráció. Az új hatalomnak a történelme egyik mélypontjára taszított Magyarországot kellett szívós és nehéz munkával talpra állítania. Ezt sikerrel oldotta meg, de nem tudott korszerű társadalmi-politikai keretet adni az országnak, tehát továbbra is napirenden maradt a modernizálás követelménye. Ennek érdekében tevékenykedtek az 1918- as forradalom szellemi és politikai örökösei, a polgári és szociáldemokrata pártok, amelyek azonban nem tudták levetkőzni 1918-as egyoldalúságukat, azaz továbbra is értetlen gyanakvással álltak a nemzeti és részint a parasztkérdés előtt is. A hatalmon lévő jobboldali konzervatív és annak ellenzékeként tevékenykedő baloldali radikális politika egyaránt féloldalas elképzeléseit az 1930-as években létrejött népi mozgalom haladta meg, megfogalmazva a nagyon is időszerű modernizációs feladatok középpárti változatát. Ez abból állt, hogy - a nyugat-európai centrum párti törekvésekhez hasonlóan - egyesítette mind a bal-, mind a jobboldaliság időtálló értékeit. Azaz a baloldalról átvette az emberi és polgári szabadságjogok, valamint a társadalmi igazságosság követelését, de elutasította annak türelmetlen radikalizmusát, mely érzéketlen volt a nemzeti eszmények és történelmi hagyományok (köztük a vallások) iránt. A jobboldaltól átvette a hagyománytiszteletet, a nemzeti, vallási, kulturális örökség megbecsülését, valamint a szerves fejlődés gondolatát, de elutasította a minden változtatástól irtózó reakciós felfogást és magatartást. Mivel a magyar politikai gondolkodás évtizedeken át oly szerencsétlenül oszlott meg, hogy a társadalmi haladás ügye a baloldalra, a nemzet ügye pedig a jobboldalra került, a népi gondolat óriási jelentősége, hogy ismét meg tudta teremteni a haza és haladás egységét. Látható tehát, hogy a két világháború közti Magyarországon egy hagyományos baloldali (urbánus) és egy középpárti (népi) modernizációs irányzat vitatkozott egymással. A népi-urbánus ellentét tehát nem szerencsétlen félreértés, hanem a társadalmipolitikai korszerűsítés programjának két koncepciója. Mindezek után napjaink politikai ellentéteire tekintve törvényszerű, hogy azok elsősorban a „népi“ MDF és az „urbánus“ SZDSZ között feszülnek, azaz a korszerűsítési elképzelések középpárti, valamint baloldali-balközép változatai között. Bűnös és kártékony tehát minden olyan cselekedet, amely ezeket a „természetes“ politikai nézetkülönbségeket nacionalisták és kozmopoliták, konzervatívok és liberálisokéért zsidók és antiszemiták ellentétévé igyekszik egyszerűsíteni, vagy torzítani. S mindez különösen kártékony akkor, ha a világ magyarsága ezen tudatosan is szított tévképzetek alapján kezd felsorakozni az egyes cégérek mögé és osztja meg magát Ráadásul ha a felkorbácsolt indulatok mögé nézünk, akkor beláthatjuk, hogy a baloldal, a centrum és a jobboldal elkötelezettjeit nem választhatják el egymástól olyan mély ellentétek - hacsak nem mondvacsináltan mélyítik el azokat -, hogy az egyetemes magyarság érdekében ne tudnának együttműködni. Alaptételnek kell tehát tekinteni, hogy a pártérdekeket és nézetkülönbségeket mindig alá kell rendelni a magyar érdekeknek. Az a természetes állapot, hogy különböző nézetek, politikai felfogások hívei vagyunk, nem lehet a közös fellépés és cselekvés akadálya. Külön is szóvá kell tenni, hogy a szomszédos országok magyarságának a diktatúrák alóli felszabadulás pillanatában, de sanda nacionalizmusuktól is körülvéve, elsődleges feladata, hogy nemzetiségi jogokkal és intézményekkel bástyázza körül magát. Ha ez sikerült, ráérnek majd akkor boncolgatni az egymás közti ellentéteiket és azok okait. Magyar-magyar kiegyezés Bízhatunk benne, hogy az erre alkalmas idő is el fog érkezni. Napjainkban a kommunizmus és sovinizmus bukásával véget ér az első világháborúval kezdődött ún. rövid huszadik század, az osztályharcok és nemzeti háborúk szörnyűségeinek korszaka. Most az átmenet évtizedét éljük, egy új korszak hajnalát, mely hasonlóan a 16-17. század vallási küzdelmei és háborúi utáni megbékéléshez, ismét egy szintézist jelent, megújulást a globalizmus jegyében, melyet annak sürgető kényszere is előír, hogy az egész földi lét került veszélyeztetett állapotba, s a kibontakozó katasztrófát csak az egész emberiség közös összefogása háríthatja el. Ennek azonban előfeltétele, hogy a különböző nemzetek által felhalmozott sokszínű kulturális és tudományos érték a közös örökség élményeként jelenjen meg az egyes nemzetek tudatában. A sokféle és különböző nemzeti értékekre épülő globalizmus gondolatának térhódítását még akadályozhatják a kegyetlen utóvédharcaikat vívó, gyűlölködő nacionalizmusok, megállítani azonban nem tudják. E kialakuló új helyzetnek megfelelően kell újrafogalmazni nemzeti céljainkat és újraalkotni a magyar nemzettudatot, mégpedig az államnemzeteszme idejétmúlttá válásának következtében a szellemi-lelki nemzeteszme alapján. Ez mindenekelőtt az egy nemzethez tartozók természetes összetartozásának igényét és tudomásulvételét jelenti, függetlenül attól, hogy a világ mely sarkában élnek. A kisebbségi jogokért még kényszerűségből folytatott küzdelem mellett kezdetét vette az az időszak is, amikor már nem a nemzetünket ért különböző sértések és méltánytalanságok tartják össze a magyarságot. A külső nyomás megszűnte azonban új, belső ellentéteket hoz felszínre, mint napjaink nem egy példája mutatja. Ennek azonban nem csalódottságot, hanem az egyetemes magyarság érdekében létrehozandó együttműködés igényét kell erősítenie. Ezért kell megtörténnie mihamarabb a magyar-magyar kiegyezésnek, amely csak akkor járulhat hozzá az egyetemes magyarság érdekeinek szolgálatához, ha el tud tekinteni a napi politika törvényszerűségeitől és türelmesen megkeresi a lehetséges együttműködők legkisebb csoportjait is, hogy a jövendő magyarságáért folytatandó együttmunkálkodásból minél kevesebb magyar maradjon ki. Ez annál is inkább parancsoló szükség, hisz kis nemzetről lévén szó, legfőbb célunk a megmaradás. Ennek érdekében el kell érni, hogy a magyarság létszámában tovább ne fogyatkozzék. Mindent el kell követni tehát azért, hogy a magyar családok körében általánossá váljon a háromgyerekes családeszmény, s a határokon túl élő magyarok e megszületett gyermekeiket magyarrá is neveljék. Ebből a feladatból következik minden egyéb tennivaló, köztük a nemzettudat újraalkotásának meghatározói is. Elsősorban tehát gyakorlatiasság s csak másodsorban és ennek szolgálatában az elméleti viták, melyek csak úgy lehetnek sikeresek, ha nemzettudatunk megszabadul a romantikus önsajnálattól. Sorsvállalás A történelmi veszteségeink fölötti révedezés állandó ébrentartása korszerűtlen megoldási kísérletek ámokfutóivá tehet bennünket. Különösen értelmetlen a ,.kinek van régebbi és dicsőségesebb múltja" című játék. Egy jól sikerült világkiállítási pavilon vagy egy jó olimpiai szereplés a.nemzettudat erősítése szempontjából is többet ér, mint akárhány délibábos őstörténeti mese. Ez azonban nem jelenti annak tagadását, hogy nemzettudatunknak a magyar múlt ismeretére kell épülnie. Ellenkezőleg!!! A határok nélkülivé váló világban - különösen kis nemzetek esetében - a természetes nemzeti létet fel kell váltania a tudatos nemzeti létnek, mely mindenekelőtt sorsvállalást jelent. Erre pedig fel kell készülni, s a jövendő nemzedékeket fel kell készíteni, sikerre törő nemzettudatukat meg kell alkotni, mely nem más, mint a magyar történelem és kultúra korszerű és hiteles ismerete, valamint a mindenkori magyar szellemiség. S ha ez gazdag, akkor nemzettudatunk is az lesz. ÚJ MAGYARORSZÁG Uj főrabbi Kassán ■....— ............— Mindannyian Isten gyermekei vagyunk“ Amint már beszámoltunk róla, szeptember 20-án a kassai Puskin utcai zsinagógában sor került dr. KLEINMANN LÁZÁR, erdélyi származású főrabbi ünnepélyes beiktatására. Az ünnepségen jelen voltak a szlovákiai zsidó közösségek képviselői, dr. Karel Sidon prágai rabbi, Csehország és Morvaország zsidó közösségeinek képviseletében, valamint Űzi Kalcheim, a jeruzsálemi rabbiképző intézet vezetője, aki héber nyelven mondott áldást és kívánt sikeres munkát az új rabbinak. Beszédében elmondta, a városban, melynek Kassa, Kaschau, Kosice a neve, s ez számára teljesen elfogadható mindig híres zsidó közösségek működtek. Ezsaiás prófétára hivatkozott, aki kifejtette, ahová a zsidók visszatérnek, azt a helyet az Isten megáldja. A hitközség vezetője, dr. Juraj Cvik, köszönetét mondott Grossmann Sámuelnek, aki ez idáig helyettesítette a rabbit és a közösséget összefogta. Kassa új rabbija bemutatkozó beszédében kifejtette, az ökuméniára kíván építeni. Felszólította a keresztény paptársait, munkálkodjanak együtt a megértés és tolerancia szellemében. E városban két generáción keresztül nem lehetett normális hitéletet élni. Ez a keresztény egyházakról is elmondható. A fasizmus borzalmas pusztításai, amelyek főleg a zsidókat érintették, „tiszta“ Európát akartak teremteni. Ez volt a totális antijudaizmus, mely ma már nem él. Csak az antiszemitizmus, amely a világ minden táján megtalálható. A kommunista uralom - a fasizmussal szemben - a vallástól akarta megfosztani az embereket, az Istentől kívánta „megszabadítani“ az emberiséget, az ateizmus tanával. A rabbi szerencsésnek érezte magát, hogy végre olyan körülmények között érkezhetett Kassára, amikor a demokrácia eszméje kezd gyökeret verni az itt élők között. Az ember veleszületett hittel jön a világra és ez vezérli, amikor épít, dolgozik és boldog akar lenni. Ilyen tisztességes törekvésekkel Isten küszöbén állunk. Ez nem csupán vallás, ez hit, amelynek az őszinteséggel és egyszerűséggel kell összefonódnia. Isten üzenete, legyünk hűségesek, szeressünk, de szenvedjünk, ha ezt valakiért meg kell tennünk és ünnepeljünk, ha ennek oka van. A béke, a szeretet parancsa nem kötődik egyetlen valláshoz, egy nemzethez, vagy fajhoz sem. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Kleinmann Lázár bejelentette, hogy szeptember végén találkozni kíván a többi vallási vezetővel, akik városunkban működnek, hogy közösen tudják szolgálni Istent. De ezáltal nem kíván a politikába beleszólni. Életünkben szem előtt kell tartanunk, hogy minden ember Isten ítélőszéke elé fog egyszer állni. A rabbit köszöntötte Ján Kopnicky, a város polgármestere is. Képviseltették magukat a város egyházainak vezetői is. Aloiz Tkác püspök, valamint Varga Béla református püspökhelyettes levélben köszöntötte a rabbit, mivel más elfoglaltság miatt nem tudtak részt venni a szertartáson. A fogadás után sajtótájékoztatóra került sor, amelyen a kérdések zöme a rabbi elhangzott beszédéhez kapcsolódott. A főrabbi első, legfontosabb feladatának az építést jelölte meg. Ezt szellemi és anyagi téren egyformán fontosnak tartotta. Életének értelmét abban látja, hogy annak ellenére, hogy elmúlt ötvenéves, oda megy, ahol leginkább szükség van rá. Kassát ilyen helynek találta, ahová két hónappal ezelőtt érkezett Helsinkiből. A kassai zsidó közösség nyitott. Az építést nulláról kell kezdeni, de számára a nulla nem a semmit jelenti, hanem azt az állapotot, mely az egyest megelőzi. Finnországi tapasztalatai is azt mutatják, az ökumenizmus nehezen valósítható meg. Finnországban is azt tapasztalta, hogy az emberek nincsenek tisztában saját identitásukkal. Zsidók és nemzsidók tették föl neki a kérdést, mit jelent számomra az, hogy protestáns, katolikus vagy zsidó vagyok? Azt, hogy a szüleik is azok voltak. Ez nem elég? Hiszen így alakul ki a kötődés. A kötődés táplálja a küldetéstudatot. De hitünket logikával is alá kell támasztani, mert az ember értelmes lény. Arra a kérdésre, hogy a zsidóságnak milyen szerepet szán az új Európa felépítésében, elmondta, ez nem csupán a zsidóság feladata. A zsidókra egy fekete takarót húztak. Nem hibáztatja azokat, akik ezt tették. A zsidókat pont annyi felelősség terheli, mint a nemzsidókat. „Ne gondoljátok, hogy a zsidók okosabbak a nemzsidóknál“ szoktam mondogatni. Kelet-Európábán meg kell szüntetni a szerencsétlenséget, amit az előző rendszerek ránkhagytak. Hókuszpókusz nem létezik. Együtt kell lépnünk tiszta szívvel, szeretettel a rendes úton. Ilyen szempontból nincs különbség a zsidók és nemzsidók között. Ha ég a ház, mindenkinek vizet kell hoznia. A felelősség oszthatatlan. Ez nem pénzkérdés. Ez nem megy egy nap alatt, de mindenkinek maximálisan hozzá kell adnia a saját részét. Elmondta még, nyolc nyelven beszél, köztük magyarul, héberül, angolul, németül és más nyelveken is. Szlovákul is meg akar tanulni, de egyelőre erre nem lesz ideje, hiszen elsősorban a hitközség életét szervezi. Végezetül el kell mondanunk, hogy két gyermekét a kassai magyar iskolába íratta be. BALASSA ZOLTÁN
