Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-28 / 217. szám

4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1992. szeptember 28. Az idei szezonvég a jugoszláv turista vidéken (IL POPOLO, Róma) Orosz agrárváltozások A lengyel fordulat Míg Nyugat-Európa lélegzet-visszafojtva figyelte, hogyan alakul a maastrichti szerződés ügye, a német határtól keletre jelentős események zajlottak le. Az oroszországi gazdasági refor­mok határozott megindítása és aktív folytatása az év első félévében erősen éreztette hatását a gazdaság minden ágazatában. Mind a lakosság, mind MAGYAR MEZŐGAZDASÁG a gazdaság részére a legnagyobb megrázkódtatást az árak liberalizáció­ja okozta. A vásárlóerő meredeken zuhant, az áruforgalom a tavalyihoz hasonlítva 42 százalékára csökkent. Az ipari nagykereskedelmi árak a tizenötszörösére, a mezőgazdasá­giak a hatszorosukra nőttek. A beruházások mérséklődése, a gazdasági kapcsolatok fellazulása, az export-import csökkenése hátrá­nyos helyzetbe hozta az ipart, de ugyanígy a mezőgazdaságot és a feldolgozóipart is. Nőtt a cukorrépa, a burgonya és a zöldségfélék vetésterülete. Ugyan­akkor változott a termelői szféra. A késői érés következtében késik a betakarítás. A felvásárlási lemara­dást nemcsak az időjárás okozta, hanem közrejátszott a technika, a tar­talékalkatrész- és üzemanyaghiány is. Súlyos helyzet alakult ki az állatte­nyésztésben is. Elsősorban a saját termelésű takarmányhiány és a takar­mánykoncentrátumok központi szállí­tásának visszaesése miatt az orosz mezőgazdaságban csökkent az állat­­állomány. Kisebb volt a fizetőképes kereslet a mezőgazdasági technika iránt. Ez a mezőgépgyártás csökkenését okoz­ta az előző évhez képest. Ugyancsak mérséklődött az agráripar részére gyártott vegyipari termékek, a nö­vényvédőszerek, a műtrágyák, a me­zőgazdasági gépek, traktorok gumiab­roncsának előállítása. A közszükségleti cikkek és szolgál­tatások júniusi árai tavaly júliushoz képest a tizenháromszorosukra nőt­tek. Az alapvető élelmiszerek támoga­tásának fokozatos csökkenése drágu­lást okozott. Májushoz képest június­ban az árak a tejnél 20,6 százalékkal, a kenyérnél és a pékáruknál 42 száza­lékkal, a növényi olajoknál és a cukor­nál 10 százalékkal nőttek. Oroszország külkereskedelmi for­galma az előző év hasonló időszaká­hoz képest 30 százalékkal, 30,2 mil­liárd dollárral, ezen belül a volt KGST- tagországokkal 48 százalékkal, 6,1 milliárd dollárral csökkent. A múlt év első hat hónapjához képest az export 15,4 milliárd dollárral, 35 százalékkal csökkent. B. Gy. Némely esemény negatív, némely felemás. A jugoszláviai konfliktus ellenőrizhetetlenné válik. A csehek és szlovákok úgy döntöttek, hogy meg­gyorsítják válásukat, amely nyilván Szlovákiát növekvő gazdasági és poli­tikai nehézségekbe sodorja. A szlovák nacionalizmus erősödése, a romániai magyarok sorsa iránti aggodalom és a volt Jugoszlávia határvidékén élő magyarok helyzete egyre nagyobb gondokat okoz Budapestnek. A piac­­gazdaságon alapuló demokrácia felé haladást akadályozzák az etnikai ösz­­szeférhetetlenség jelei. A legnagyobb változások Lengyel­­országban következtek be. A három Egyre gyakrabban bizo­nyosodik be, hogy a szo­ciológusok és jövőkutatók jóslatai, miszerint a kom­puterizálás és a korszerű technika fejlődése lerövidí­ti a munkaidőt - tévesek voltak. Erre mutat rá könyvében, a The Overworked American (A túldolgo­zott amerikai) Juliet Schore, a Har­vard Egyetem tanára, a World Institute for Development Economic Rea­­search tudományos munkatársa. Arra a következtetésre jutott, hogy az utób­bi húsz év alatt az Egyesült Államok­ban a munkaidő annyira meghosszab­bodott, hogy 2000-ben már oly hosszú lesz, mint a kapitalizmus kezdeteiben. A könyv megdönti a mítoszokat és elképzeléseket arról, hogy a munka­termelékenység növekedése lerövidíti a munkaidőt és valósággá válik a négynapos munkahét álma. A szerző összeveti a valós munka­idő hosszát az 1967-1987-es években a mával és megállapítja, hogy az ame­rikaiak ma 163 órával többet dolgoz­nak évente, mint korábban. Fordulat következett be, amellyel mind ez idáig senki sem foglalkozott. A részletes elemzés bizonyítja, hogy ma több a túlóra és az olyan ember, akinek két munkahelye van. Bár az egyes ágaza­tokban és vállalatokban különböző Financial Times közép-európai ország legnagyobbika a legnépesebb is egyben. Arra törek­szik, hogy a 21. század elején az Európai Közösség teljes jogú tagja lehessen. Itt szerencsére a változások pozitív jellegűek voltak. Ez év legnagyobb részében úgy tűnt, hogy Lengyelországot megbénít­ja a Lech Walesa államfő és a meg­osztott parlament közötti ellentét. A kormány sikertelenségét a legin­kább a növekvő költségvetési hiány jellemezte. a helyzet, elmondható, hogy ez a je­lenség vonatkozik az igazgatókra, me­nedzserekre éppúgy, mint a munká­sokra. Sok vállalatban az értekezlete­ket 9, vagy 8 óráról reggeli 7 órára helyezték át. A vezető emberek egyre később járnak haza. A régi rítus, ame­lyet az amerikai gyerekek megszok­tak, hogy az apa 17 órakor hazajön - ma már a múlté. „Vagy a családom­mal töltöm időmet, vagy megkeresem a hozzávalót. A két dolgot nem lehet összehangolni“ - mondja az egyik menedzser. Rudé právo A nők és a bevándorlók megjelené­se a munkaerőpiacon növelte a kon­kurenciát, amelyben csak azok győz­hetnek, akik tovább és kitartóbban képesek dolgozni. Ezért a legnagyobb árat a nők fizetik, akik heti munkaideje a családi teendők miatt 80 óra. Schore asszony értelmetlennek tartja azt az állítást, miszerint az em­berek kevesebbet dolgoznak, mint az elmúlt századokban. Az európai pa­rasztok a középkorban csak az év bizonyos időszakaiban robotoltak, az év jelentős részében tengődtek, vagy egyházi ünnepeket ültek. A régi Ang­liában csak az év kétharmad részében Hanna Suchocka kormányfőnek azonban sikerült egy impozáns koalí­ciós kormányt összeállítania, amely­ben helyet foglal a volt miniszterelnök is és néhány tapasztalt miniszter. A nyarat azzal töltötték, hogy kidolgoz­ták a politikai és gazdasági stratégiát. Ebben azt javasolják, hogy élénkítsék fel a megakadt tömeges privatizációt, vegyék ellenőrzés alá a közkiadásokat és elégítsék ki a lengyel és külföldi beruházók igényeit, valamint a Nem­zetközi Valuta Alapot. Szeptember elején nyílt a Valuta Alap számára az első lehetőség, hogy értékelje a kormányt és programját. Az IMF képviselői Varsóból az új minisz­terek képességei fölötti igen kedvező benyomásokkal távoztak. Re­­ménytkeltőnek látták az export növe­kedésén alapuló gazdasági élénkü­lést. Az a meggyőződés alakult ki bennük, hogy a kormány képes csök­kenteni a költségvetési hiányt a bruttó nemzeti jövedelem jelenlegi 8,5 szá­zalékáról a jövő évi 5,5 százalékra. dolgoztak. Franciaországban az 52 vasárnap mellett még 90 pihenőnap és 38 ünnep volt. Az állandó, évi 52 hétig tartó munka új találmány. Schore szerint a 19. századig a munkának inkább szezonjellege volt. A könyv bírálói egyetértenek azzal, hogy a szabadidő lerövidült, de egy­ben azt hangsúlyozzák, hogy a problé­mát felnagyítják. Úgy vélik, a szabad­idő hiányának érzete abból fakad, hogy ezt manapság jobban érzékeljük. Például minden, ami lassúbb a kom­puternél, türelmetlenséget, idegessé­get okoz. A gyermekek az iskolában figyelmetlenek lesznek, mert a tanító lassabban beszél, mint elektronikus játékaik, amelyek azonnal hozzák az eredményt. A közszükségleti cikkek nagy választéka és könnyű hozzáfér­hetősége az időt értékesebbé teszi, s az ember az idő hiányát intenzíveb­ben érzékeli. G. Becker és S. Linder szakértők szerint minél gazdagabbak az embe­rek és minél nagyobb a vagyonuk, annál kevesebb idejük marad, hogy ezt kiélvezhessék. Az élettempó egyre gyorsabb. Ta­lán gyakrabban kellene gondolnunk arra, hogy őseink nem használták a másodperceket, perceket, órákat. Elég volt számukra a napkelte, nap­nyugta, a nappal és az éjszaka... Hová tűnik a szabadidő? A büntetés-végrehajtó intézményekben a helyzet alig változott Ott túl a rácson... A büntetés-végrehajtás­sal a médiák bőven foglal­koztak. A helyzet a javító­nevelő intézményekben azonban alig változott. A bűnözés növekszik, a rá­csok mögött egyre többen vannak. Velük szemben ott állnak a Javító Nevelő Tes­tület tagjai, akiket a héza­gos jogalkotás akadályoz munkájukban. A rabok egyre inkább hivatkoznak az emberi jogok alapokmá­nyára. A büntetés-végrehajtás napi problé­mái jelentős mértékben érintik az ügyészeket. A legnagyobb csapást munkájukra a közkegyelem mérte, amelynek következményei még ma is kísértenek. A leggyakoribb probléma, hogyan akadályozzák meg a vallomá­sok összehangolását a szabadlábon levők és a letartóztatottak között. Az igazgató jogkörével élve megszakít­hatja a büntetés-végrehajtást. A fog­lyok nem nagyon igyekeznek vissza­jönni a szabadságról... Dolgozni akarnak Problémák vannak a nyitott és félig nyitott osztályokkal is. Itt mindenki ár­tatlan és mindenki az emberjogi alap­okmány szerint könnyebb osztályba szeretne kerülni. Nem utolsósorban okoz problémát a munkalehetőségek hiánya, a rabok akarnak dolgozni, a vállalatoknak azonban nincs elég munkájuk számukra. Azok a rabok, akiket tartásdíj, vagy károk térítésére ítéltek, bizony, bajba kerültek. A fegyházak régiek, mind felépíté­sük, mind berendezésük szempontjá­ból elavultak. Már rég kevés bennük a hely. Az átépítésre nincs pénz. A mi­nisztérium új fegyházakat akar építtet­ni, de nincs hol - mindenütt a lakosság ellenállásába ütköznek. Az elvarázsolt körből még mindig nincs kiút. Hradec Králové-ban van Kelet-Cseh­ország legnagyobb börtöne, közvetle­nül a városközpontban. 1931-ben épült és évtizedek óta nem változott. A cellákban az elítéltekkel együtt tart­ják a vád alatt állókat, az autóbalese­tek okozóit éppúgy, mint a brutális gyilkosokat. Hogyan látják a helyzetet a f egy őrök? 12-en is voltak egy cellában „Ma hozzávetőlegesen 300 rabunk van. Húsznál többen gyilkosság gya­nújával. A börtön befogadóképessége csökkent, mert most egy személyre több négyzetméter jár - mondja a Hra­dec Králové-i börtön igazgatóhelyette­se Jaroslav Louda. - „Két évvel ez­előtt nem számított kivételnek, hogy egy cellában tizenketten voltak. Ma szorosan a száz százalékos telítettsé­gi szint fölött vagyunk. Gyakran esé­lyünk sincs rá, hogy például a figyel­metlenségből gázoló vádlottakat egy helyre tegyük. Képtelenek vagyunk megakadályozni, hogy a kevésbé sé­rült elkövetőket elválasszuk a súlyos, visszaeső bűnelkövetőktől. A hradeciak pénz híján maguk kezdtek az átépítésbe. Lassan javul a helyzet a cellákban és a legutóbbi két rab szökése után fokozták a biz­tonságot is. Semtex és csokoládé Jaroslav Louda folytatja: „Az igaz­ságügyminisztérium dolgozói utaznak külföldre és megpróbálják másolni az ottani viszonyokat. Ez azonban lehe­tetlen. A német fegyházi viszonyokat nem lehet átvinni Csehországba. Ott egyszerűen mások a bűncselekmé­nyek. Aligha van olyan sok rabjuk, aki azért ül, mert leütött egy béna nyugdí­jast. Még a bűnözők erkölcse is más. Mi például nem készültünk fel a szer­vezett bűnözésre. Senki közülünk nem tudja megkülönböztetni a porcuk­rot a kábítószertől. Az őrök nem látnak különbséget a csokoládé és a semtex robbanóanyag között. Másrészt vi­szont nagyon jól meg tudjuk akadá­lyozni, hogy fegyver kerüljön a cellák­ba. Fel kell vennünk a kapcsolatot a belüggyel, hogy oktassanak ben­nünket.“ „1990-ben az erkölcsök nagy fella­zulását éltük itt meg“ - emlékszik vissza Ivan Króm főhadnagy. - „Néha igazán nehezen tudtunk csak a helyzet urai maradni. A legeredmé­nyesebb a pszichológiai ráhatás. De ma sem jobb a helyzet. Bármelyik gazember szidalmazza a fegyőrt. A fe­gyelmi büntetés célját veszti, mert a bíróságok a közéleti személy meg­sértésével nem foglalkoznak. Á fegy­­őrök korátlaga 25 év. Kiképzésük még sok évig eltart. Az a célunk, hogy minden fegyenc, aki ide kerül, tudatá­ban legyen annak, miért ül, és alá kell vetnie magát a fegyházi rendnek. Azok az ablakok... A büntetés-végrehajtásban némely intézkedések mintha fejtetőre álltak volna. Ki írna ma alá olyasmit, hogy a többszörös gyilkosnak betoncellá­ban kell lennie, amelyen 30x30 centi­­méteres csak az ablak? Az ilyen meg­különböztetés azonban szükséges. Ha majd valaha ilyesmit valaki aláír, már késő lesz. Közben kicserélünk minden ablakot, aztán meg félig bebe­tonozzuk őket. Jelenleg úgyszólván tökéletesen biztosítottak a bűnözők jogai, de a tisztességes emberek 99,5 százalékának jogai valahová elpáro­logtak“ - teszi hozzá Ivan Krön. Nyitott osztály - jutalom Meglátogattuk a nyitott részleget is, ahonnan két héttel ezelőtt ketten meg­szöktek. Egy 18x24 centiméteres ab­lakocskán húzták át magukat. Ma eze­ken a kis ablakokon is rács van. A jövő tervei közt van ping-pong terem, kul­­túrszoba televízióval, ebédlő porce­lánnal. Befejezés előtt áll a melegvíz hálózat minden cellába. „Ez persze nem jelenti, hogy zuhanyozók lesznek a cellákon, de legalább könnyebb lesz az edény elmosása, mosdás, borot­válkozás. Egy kissé visszatérünk. Ko­rábban ugyanis mindez megvolt. A zu­hanyozók csak később kerültek az alagsorba. így a fürdésen mindenki csak hetente egyszer vehet részt“ - mondja a fogház igazgatóhelyet­tese. Napközben a cellák nyitva vannak és a rabok látogathatják egymást. Többnyire megbecsülik ezt. Volt olyan eset is, amikor a zárt osztályokon levő rabokat rabtársaik lebeszéltek a láza­dásról. Lesz egyszemélyi bíráskodás? Felmerül a kérdés, mi a jobb? Nö­velni a fegyházak befogadó képessé­gét, vagy megváltoztatni a büntető előírásokat? Az eszményi az lenne, ha a rendőr, aki az utcán lopáson kapja a tolvajt, karon fogná, elvinné az egy­személyi bíróhoz, aki azonnal közölné vele a büntetés mértékét. Jelenleg éppen fordított a helyzet. „Valaki például elsikkaszt 2000 ko­ronát a játékautomatákból. Fogházba kerül és elmúlik két hónap, amíg a vádirat elkészül, közben pedig fog­­vatartása négyezer koronába került. Az állam így többet fizet, mint amennyi az okozott kár. A fogságnak elsősor­ban a komoly bűncselekményekre kel­lene vonatkoznia“ - állapítja meg Ja­roslav Louda. Mindezek a problémák kihatással vannak a nyilvánosságra is. A bírák hiánya például a fegyencek elégedet­lenségében nyilvánul meg. Ha a jövő­ben is olyan rendszer lesz érvényben, amelyben a bíróságok súlyuk szerint állapítják meg a tárgyalások sorrend­jét és a többit elhalasztják, a fegyhá­­zakban a zavargások egyre gyakorib­bak lesznek. VRATISLAV HORÁK

Next

/
Thumbnails
Contents