Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-25 / 215. szám
A Szakszervezeti Szövetségek Cseh és Szlovák Konföderációjának elemzéséről 4 Szabad ÚJSÁG______________________Gazdaság 1992. szeptember 25. A gazdaság helyzete az első félévben - és a távlatok A gazdasági fejlődés nem egyértelmű, ezért értékelése sem lehet az. A hivatalos elemzésen kívül célszerű tehát más, független források adatait is közzétenni. A gazdaság fejlődését a Szakszervezeti Szövetségek Cseh és Szlovák Konföderációjának makroökonómiai elemzésekkel és prognózisokkal foglalkozó részlege folyamatosan tanulmányozza. Legutóbbi elemző tanulmány főleg azt vizsgálja, hogy az év első felében miként alakultak a gazdasági megújulás feltételei, s ebben a tekintetben milyen fejlődés várható az év végéig. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az elemzés anyagát. A termelési érték Az idei év a gazdasági visszaesés jegyében kezdődött. A gazdasági hanyatlás a rendszerváltozások során szükségszerűen bekövetkezik, ezért csak a hanyatlás mértékéről lehet vitatkozni. Az elmúlt év egyik tapasztalata, hogy az embernek (nemcsak termelőként, vállalkozóként, hanem családtagként, illetve a tágabban értelmezett társadalom tagjaként is) meghatározó szerepe van a gazdasági átalakítás megvalósításában. Az embernek meg kell tanulnia az új feltételek között élni és dolgozni. Az elmúlt mintegy húsz hónap alatt bekövetkezett gazdasági veszteségeket további húsz hónap alatt nem lehet behozni. Ehhez lényegesen hosszabb időre, s nagyon kemény és szorgalmas munkára lesz szükség. Tudatosítani kell azt is, hogy a gazdasági hanyatlás martaléka lesz. Minden elavult, túlhaladott, s egyben a perspektív fejlesztés feltételei is romlanak. Nem érthetünk egyet ezért az olyan nézetekkel, hogy a több mint 30 százalékos visszaesés a rendszerváltás jelentősége szempontjából elhanyagolható. Természetesen az sem elfogadható, hogy minden a régi kerékvágásban haladjon tovább. Az elmúlt év folyamán a bruttó hazai termék mintegy 25 százalékkal csökkent. A hanyatlás az idén is folytatódik, s mértékének megállapításakor azt is figyelembe kell venni, hogy az arányok az elmúlt évi alacsonyabb szinthez igazodnak. Az ipari termelés volumene például az év első öt hónapjában több mint 23 százalékkal volt kisebb, mint az előző év azonos időszakában. Megjegyzendő, hogy ez a csökkenés az 1991-es év első öt hónapjában az 1990-es év azonos időszakához viszonyítva 13 százalékos volt. A termelés csökkenése tehát nemcsak folytatódik az idén, hanem arányaiban még nagyobb is, mint az elmúlt évben. A csökkenést elsősorban a változó kereslethez való alkalmazkodás mérsékelheti. Vállalataink például a volt Jugoszlávia vállalatainak megrendeléseiből sok mindent átvehetnek, s kihasználhatják a kedvezőbb vámfeltételeket is az export növelésére. A hazai kereslet is felélénkülhet, mert már kimerülöben vannak az árliberalizálás előtt felvásárolt készletek, s az elmúlt évi áremelések sokkhatása is enyhülőben van. Ugyanakkor fokozódnak a feldolgozóipar értékesítési gondjai, főleg a gépgyártásban, az elektrotechnikai és könnyűiparban, amelyek termékei fokozatosan kiszorulnak a piacról. A hazai beruházási kereslet nem növekszik tovább, a fogyasztói kereslet is stabilizálódott, s főleg az élelmiszer-ipari termékekre irányul. Az első félévben az élelmiszeripar termelésének éves csökkenése nem érte el a 10 százalékot, ami a teljes ipari termelésen belül a legjobb eredménynek minősíthető. Külkereskedelem Az ipari termékek értékesítésében csak a kivitelnek van élénkítő hatása, de csak néhány szakágazatban, elsősorban a tüzelőanyagok és a kohóipari termékek területén, valamint a fafeldolgozó iparban. Az utóbbi időben más államok termelését pótolva a textilipari termékek kivitele is megélénkült. Egészében véve azonban az első félévi kivitel az előző év szintjén maradt, mert a gépipari és az elektrotechnikai termékek kivitele nagy mértékben csökkent, az utóbbi teljesen elvesztette piacait. A csehszlovák kivitel szerkezeti összetétele tehát hosszú távon kedvezőtlenül fejlődik. A gépipari kivitel az elmúlt évhez viszonyítva 10 százalékkal csökkent, a teljes kivitelben már csak 21 százalékos arányt képvisel, miközben a nyersanyagok kiviteli részaránya 60 százalékra növekedett. Az élelmiszerek részaránya szintén csökkent. A behozatalban az élelmiszerek részaránya 5,4 százalékról 8,2 százalékra, az iparcikkeké 6,3 százalékról 9,0 százalékra, a gépeké 25,4 százalékról 28,8 százalékra nőtt, miközben a tüzelőanyagok behozatalának részaránya 34,1 százalékról 28,9 százalékra csökkent. Ez a csökkenés a termelés hanyatlásával függ össze. Pozitívan értékelhető, hogy az első félévi külkereskedelmi mérleg 10,2 milliárd koronás aktívummal zárt, május közepétől kezdve azonban ellenkező irányú fejlődés tapasztalható. Az elkövetkező időszakban a feldolgozóiparnak át kellene vennie a kiviteli teljesítményeket, ez az iparág azonban jelenleg nem képes a fejlesztésre. A csehszlovák külkereskedelem eredményeiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy gazdaságunk fokozatosan lemarad a nemzetközi versenyben, s a fejlett országok nyersanyagszállítójává és az ott gyártott termékek vásárlójává válik, annak minden következményével együtt. A fejlett országok piacain folyó versenyben főleg azoknak a csehszlovák termékeknek nincs esélyük, amelyek gyártása több szellemi munkát, ötletet igényel, s amelyek esetében következetes piackutatásra, tökéletes marketingre stb. van szükség. Figyelembe véve a csehszlovák kivitel rosszabbodó szerkezeti összetételét, a társulási szerződés bizonytalanságát, továbbá a devalválás exportnövelő hatásának kifulladását, az év végére a legjobb esetben is csak nagyon csekély aktívummal számolhatunk, de valószínűbb, hogy a külkereskedelmi mérleg enyhe passzívummal zárul. Szerkezeti változások A külgazdasági kapcsolatok említett összefüggései arra utalnak, hogy a szerkezeti változásokat a gépipari és elektrotechnikai nagyvállalatokra kell összpontosítani. Itt lesz szükség a legnagyobb tőkemozgásokra, a dolgozók átcsoportosítására, átképzésére. A jelenleg létező nagyvállalatok távlatilag húzó szerepet tölthetnek be a termelésnövelésben és az új piacok szerzésében, s egyúttal a velük együttműködő kisvállalkozók munkáját is segíthetik. (Ilyenek például a Skoda és a Tatra vállalatok, a Nehézipari Művek, a Kelet-szlovákiai Vasmű, a CKD, de a Chemopetrol, a Spolana, a Slovnaft, a Crystalex vállalatokat, a papíripari kombinátokat, az építőanyag-gyártókat és a sörgyárakat is ide sorolhatjuk.) A feldolgozóipar jelenlegi válsága annak nem csekély beszűküléséhez vezet, ami egyébként az aránytalanul nagy méretek is szükségessé tesznek. Nem valószínű, hogy a visszaesés mélypontjának elérése után a termelés eredeti méreteiben ugyanannyi dolgozót foglalkoztatva fog megújulni. Nagyobbak lesznek a munkatermelékenységgel és a dolgozók szakmai felkészültségével szembeni követelmények. Ez újabb munkanélküliségi hullámot indít el, ami ezúttal már szerkezeti jellegűvé válik. Költségvetési szempontok Az ipari termelés fejlődése és általában a gazdasági helyzet alakulása már most is jelentősen eltér azoktól az optimista feltételezésektől, amelyekre a költségvetések épültek. A főleg nyereségelvonásból és a forgalmi adóból származó bevételek nem érik el a tervezett szintet. A nyereségelvonásból származó költségvetési hiány az első félévben 8 milliárd koronát tett ki. Ebben a tekintetben az előző évvel való összehasonlítás nem jöhet számításba, mert az árliberalizálás rendkívüli mértékben megnövelte a vállalatok nyereségét. Jelentősebb mértékű nyereséget az első félévben csak a tüzelőanyagipar (7,4 milliárd), az energiaipar (14,8 milliárd), a vegyipar (5,3 milliárd) és a vaskohászat (1,5 milliárd korona) mutatott ki. Az elektrotechnikai ipar csak 7 millió koronás, a gépipar 1,9 milliárd, a fafeldolgozó ipar 43 millió, az élelmiszeripar 1,7 milliárd koronás nyereséget ért el, az építőanyagok gyártásában pedig csaknem 300 millió koronás veszteség keletkezett. Mindez csak azt jelenti, hogy a nyereségképzés nagy részt a nyersanyagtermelő ágazatokra helyeződött át, ami egyúttal a fejlesztés lehetőségeit is meghatározza. A forgalmi adó az előbbinél is kedvezőtlenebbül fejlődött, ahol a bekövetkezett hiány a 14 milliárd koronát is meghaladja. Elgondolkoztató az a tény, hogy miközben a statisztikai jelentés a kiskereskedelmi forgalom növekedését jelzi, az ebből származó forgalmi adó részaránya 10 százalékkal csökkent. Valahol tehát hiba van, vagy a kiskereskedelmi forgalom kimutatásában (például a forgalmazott áru többszöri beszámításával, hatóbb kézen ment át), vagy az adóbehajtásban történtek mulasztások. Esetleg mindkét körülmény egyformán szerepet játszott. Az említett fejlődés fokozódó költségvetési hiánnyal fenyeget, ami további korlátozásokat tesz szükségessé a kiadások területén. Már jelenleg is korlátozottak a lakásépítési kiadások, és a költségvetési beruházások, valamint a helyi költségvetések támogatása is. Ezek a megszorítások az ipari termelést is fékezik, mert mérsékelik az egyébként is gyenge keresletet, ami viszont tovább csökkenti a költségvetési bevételeket. Beruházások A statisztikai jelentések aránytalanul keveset foglalkoznak a beruházásokkal, jóllehet a gazdaság élénkülésének ez a legfontosabb mutatója. A vállalati nyereségek csökkenése egyes szakágazatokban a beruházási forrásokat is jelentős mértékben korlátozza. Aránylag kevés az elmúlt évben elindított, befejezetlen építkezések száma is, így a múlt évhez viszonyítva a beruházások egészében véve csökkenő irányzatot mutatnak. Ugyanakkor a külföldi beruházók jelentős érdeklődést tanúsítanak a csehszlovák gazdaságba irányuló befektetések iránt, a konkrét akciók kivitelezésére azonban csak a későbbiek folyamán kerülhet sor. A tőkebeáramlás egyelőre inkább csak ingatlanok vásárlására, tőkerészesedések szerzésére irányul. Nagyon kedvezőtlen a helyzet a lakásépítés területén, az elmúlt évben az elkezdett lakások száma az 1990- es szint egyhatodára csökkent, s az idén - kedvező esetben - további csökkenés nem várható. Jelenleg az építőipari munkák főleg a lakások korszerűsítésére irányulnak. Az építőiparban az élénkülés jelei is tapasztalhatók, ezek azonban elsősorban a megnövekedett külföldi megrendelések teljesítésével magyarázhatók. Látni kell azonban azt is, hogy a belföldi építőipari munkák mennyisége még nem éri el az elmúlt évi szintet. Életszínvonal Az életszínvonal fejlődési irányzatai több mutatóval jellemezhetők, elsősorban a lakosság reáljövedelmének alakulásával, a fogyasztás színvonalával és szerkezeti összetételével, valamint a munkanélküliségi ráta változásával. A reálbérek az 1991-es év elején jelentős mértékben csökkentek, azóta fokozatosan stabilizálódtak. Egyelőre csak nagyon lassan mérséklődik az elmúlt évben bekövetkezett nagyarányú csökkenés. Ami a munkatermelékenységet illeti, amennyiben a munkanélküliség csökkenése, illetve a foglalkoztatottság növekedése nem jár együtt a termelési érték növekedésével, úgy ez szükségszerűen a túlfoglalkoztatottság további növekedéséhez vezet. További alapvető kérdés az is, hogy milyen inflációgerjesztő hatása van a nominálbérek növekedésének. Ezzel kapcsolatban érdemes arra is felfigyelni, hogy az első félévben az infláció növekedése a Cseh Köztársaságban 4,9 százalékos, a Szlovák Köztársaságban pedig 1,7 százalékos volt, annak ellenére, hogy Szlovákiában a nominálbérek nagyobb mértékben növekedtek. A nominálbérek növekedése eléggé mérsékelt, emellett bizonyos pénzügyi intézkedések is csökkentették a kifizetett bérösszeg vásárlóerejét (például az állami juttatás megszüntetése, a munkanélküliek támogatásának módosítása), ezért a bérszínvonal emelkedésének egyelőre nincs gyakorlati hatása az inflációra. A lakossági megtakarítások növekedése is erősíti a bérek inflációs közömbösségét. A munkatermelékenység általános színvonala és az átlagbérek között az inflációs hatás szempontjából nincs közvetlen összefüggés, ezt mindig az adott helyzetben és a konkrét feltételek között kell értékelni. A munkatermelékenység növekedésével alá nem támasztott bérszínvonal-emelésnek szintén nincs inflációgerjesztő hatása, ha megfelelő arányban sikerül csökkenteni a lakosság egyéb bevételeit, például a szociális juttatásokat. Általában véve a bérfejlödés arra irányul, hogy a reálbérek színvonala az 1991 januárjában bekövetkezett szinten állandósuljon. Emellett azonban esetenként már a reálbérek növekedése is tapasztalható. A lakossági fogyasztás A gazdaság átalakulásával együtt a lakossági fogyasztás összetétele is jelentős mértékben változik. Nemcsak a vásárlóerő csökken, hanem a kereslet és a kínálat közti viszonyok is módosulnak. Fontos szerepe volt ebben annak is, hogy 1990-ben megszűnt az élelmiszerek ártámogatása, majd 1991 -ben sor került az árliberalizálásra. Az említett intézkedések következtében jelentős mértékben csökkent a fogyasztás nagysága, az anyagi javak vásárlása és a szolgáltatások terén is. Ugyanakkor javul a kínálat színvonala is, ami a fogyasztási szint csökkenését mérsékli. A csökkenés elsősorban az élelmiszer-fogyasztásban nyilvánult meg, bár néhány napi kiadás - pl. folyóiratok, könyvek vásárlása - hatványozottabb mértékben csökkent. A lakosság fogyasztásra szánt kiadásaiban megnyilvánul a takarékoskodásra való hajlam és a további áremelkedésektől való félelem. A háztartások többnyire igyekeznek megőrizni az adott fogyasztási színvonalat. Negyedrészük, sőt harmadrészük a tartós fogyasztási cikkek vásárlására, a ruházkodásra, szolgáltatásokra, kultúrára, üdülésre fordítandó költségek mérséklésével számol. A kiadások során elsősorban a táplálkozást, az energiaellátást és a lakásköltségeket helyezik előtérbe. A lakosság pénzügyi megtakarításainak, takarékbetétjeinek növekedése a korona iránti bizalom erősödését jelzi. A takarékoskodási hajlam indítéka alakosság 36 százalékánál főleg az, hogy biztosítani akarják magukat az életszínvonal további csökkenésével szemben. Mások a gyermekekről való gondoskodásból indulnak ki. Ez azt jelenti, hogy a lakosság mintegy felénél a takarékoskodás célja nem a jólét távlati fejlesztése, hanem valami más. Munkapiaci helyzetkép Á munkanélküliség az elmúlt év január 31-én érte el a tetőpontját, amikor az egész országban 550 601 munkanélkülit tartottak nyilván. Ez a szám fokozatosan csökkent, mégpedig 1992. június végéig 131 ezer fővel. A munkanélküliség csökkenésében több tényező is szerepet játszott. Egyrészt a munkanélküliek támogatásában bevezetett szigorúbb feltételek, másrészt a vállalati vezetés konfliktusokat kerülő magatartása: az a törekvés, hogy a béralap és a jövedelmezőség problémáit a termelői árak emelésével oldják meg. 'Emellett egyre több saját maga próbál új munkát találni, ezért nem is kerülnek a nyilvántartásba, s bizonyára a munkahivatalok működése is zökkenőmentesebb. Komoly szociális problémát jelent viszont az, hogy a munkanélküliség egyéni időtartama jelentősen növekszik. Ez év június végén a nyilvántartott munkanélküliek 52,3 százaléka volt több mint 6 hónapon át foglalkozás nélkül. A munkanélküliség átlagos hossza az év első felében 7,6 hónap volt, ezen belül Szlovákiában 11,8 hónap. Felméréseink szerint az év végéig országos viszonylatban 100-120 ezer fővel növekedhet a munkanélküliek száma, s arányuk 6,9 százalékot ér el (Csehországban 4,1, Szlovákiában 12,8 százalékos). Az árak alakulása A gazdasági teljesítmény mérsékelt csökkenésének megfelelően az árszínvonal is mérsékelten, de folyamatosan emelkedik. Ez vonatkozik a termelői és a fogyasztói árakra is. Az idei év első hét hónapja alatt az ipari termékek árszínvonala 5,9 százalékkal, az építőipari munkáké 2,6 százalékkal emelkedett. Lényegesen lassúbb volt az élelmiszerek, főleg a vágóállatok termelői áremelkedése. Ez hátrányosan érinti a mezőgazdasági termelést, ahol az idei alacsonyabb terméshozam és a termelés további korlátozása bizonyára hatással lesz az élelmiszerárak további alakulására is. A fogyasztói árak az első hét hónap alatt 3,9 százalékkal emelkedtek, ettől az átlagtól azonban jelentősen eltért az élelmiszerek 1,4 százalékos, valamint egyes szolgáltatások 9,3 százalékos áremelkedése. Az árszínvonalat bizonyos mértékben az idegenforgalomban jelentkező külföldi kereslet is befolyásolja, ami főleg a nyugati határsávban és Prágában tapasztalható. Esetenként az árak már a külföldi színvonalat is megközelítik, miközben a helyi lakosság nominálbére a külföldinek csupán töredéke. Egyes fogyasztási cikkek és szolgáltatások így a helyi lakosság számára hozzáférhetetlenekké válnak. Ilyen helyzet tapasztalható például a prágai vendéglátóiparban, az ingatlanárakban és a helyiségek bérleti díjai esetében. Az előirányzatok szerint az év végéig további áremelkedésekre kerül sor a postai díjszabásoknál, a háztartások villamos-energia-ellátásában és néhány egyéb területen. Ezek együttesen az idei évi inflációs rátát csaknem 15 százalékra emelik. Az 1993-as évben az új adórendszernek várhatóan 6-7 százalékos áremelő hatása lesz, továbbá a tömegközlekedési eszközök növekvő díjszabása, a gáznemű és a szilárd tüzelőanyagok, s a háztartási hőellátás áremelkedése további 4-5 százalékkal emelheti az általános árszínvonalat. Következtetések A gazdaság első félévi fejlődésének értékeléséből azt a tapasztalatot vonhatjuk le, hogy lényegesen mérséklődött a hanyatlás dinamikája, esetenként már meg is állt, és az élénkülés jelei is mutatkoznak. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy kedvező irányú fejlődés bontakozott ki a gazdasági élet minden területén. A kedvező jelenségek csupán az első lépéseket jelentik a piacgazdasághoz való alkalmazkodás útján. Ezen túlmenően a csehszlovák gazdaság fejlődésére már jelenleg is kihatnak az államjogi rendezésről folyó tárgyalások, s a következő időszakra a bizonytalanság is rányomhatja bélyegét. (Feldolgozta: M M.)
