Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-19 / 210. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992. szeptember 19. Keletnémet átalakítási folyamat A Treuhandstalt privatizációs hivatal 11 800 volt keletnémet vállalat 4,1 millió alkalmazottját vette irányítás alá ez év július 1-jétöl. Eddig 7000 vállalat, vagyis az átvett 11 800 több mint felét sikerült magánkézbe helyeznie. A gazdasági helyzet a volt szocialista országokban A TALPRA ÁLLÁS MÉG VÁRAT MAGÁRA A hivatal vezetőbizottságának elnöke, Jens Odewald nemrég közzétette, hogy ez év végéig a volt keletnémet vállalatok 85 százalékát privatizálni fogja, az 1993-as évet pedig a folyamat befejezésének szeretné tekinteni. A vezetőbizottság elnökhelyettese, O. Gellert szerint már a jövő év elejére tervezik a privatizációs hivatal megszüntetését, mivel feladatát gyorsan teljesíti. Gellert szavaival élve „nem lehet megvárni, amíg az utolsó nyomtatvány is elhasználódik“. Az egykori állami vállalatok eladása a hivatalnak eddig mintegy 30 mid. márka nyereséget hozott. A vállalkozók 140 mid. márka körüli összeget ígérnek a beruházások kivitelezésére, ezzel 1,17 millió munkalehetőséget kínálva. Ez idáig a befektetések összege csupán 40 mid. márka körül forog ugyan, de mivel a beruházási tervek be nem tartása esetén a vállalkozók bírságolva lennének, így még 10-20 százalékos új munkahelynövekedés várható. Néhány iparágazatban a hivatal problémákkal küzd az eladást illetően. Ilyen terület a keletnémet szénkitermelő-ipar, a műanyaggyártás, a gépipar és a textilipar egyes termelőágazatai. A hajógyártásban viszont találtak megoldást, - a Németországban legyártott termékeket Bonn hajóvásárlásra nyújtott kölcsöne segítségével Kína vásárolja fel. A hivatal a földtulajdoni problémák 2-4 éven belüli sikeres megoldásával számol. Az atomerőmüvek felszámolása 15-17 évig tart majd, a barnaszén-kitermelést pedig fel kell újítaniuk. Jelen időszakban a privatizációs hivatal azon kisvállalatok eladását végzi, melyeknek kevesebb mint 50 alkalmazottjuk van. További 2500 esetben 800 üzemegységre 250-nél több dolgozó jut. 2000 kisvállalatot ún. Management-Buy-Outs (MBO) rendszerrel lehetne privatizálni. A rendszer alkalmazása folyamán már 1300 vállalatot adtak el, főként a szolgáltatói és építőipari ágazatokból. A kisvállalatok megvásárlására főleg a nyugatnémet menedzserirodák részéről van nagy érdeklődés. Őszre „katalógus“ készül 400-500 kisvállalati ajánlással. A közvélemény-kutatások alapján kiderült, hogy minden negyedik volt keletnémet állampolgár szívesen vállalna pénzbefektetést saját munkaadójánál. Körülbelül 1500 esetben váltak kisebb mértékben tőkebefektetővé a vállalatok alkalmazottjai, elsősorban munkájukat bebiztosítva ezzel. Sikertelen vállalatok esetében viszont fennáll nemcsak munkahelyük, hanem befektetett pénzösszegük elvesztésének veszélye is. A privatizációs iroda elnöknöje, B. Breuel asszony véleménye szerint ilyen nagy érdeklődés mellett az állam feladata lenne a jobb privatizációs feltételek biztosítása a vállalkozók számára. Az eredeti nyugatnémet területeken mintegy 1600 vállalatnál az alkalmazottak is résztulajdonosok. Az állami vállalatok magánkézbe helyezése a volt NDK területén ez idáig messzemenően egybeesett a munkahelyek megszüntetésével és a munkaerő-elbocsátásokkal. A Der Spiegel német folyóirat áttekintése alapján az egyesülés után a keletnémet területeken 3 millió állás szűnt meg. A májusban közzétett hivatalos adatok szerint 1,1 millió dolgozó vált munkanélkülivé, ez 14,6 százalékos arány. 3/4 millió embert idő előtt nyugdíjaztattak, félmillió Németország nyugati részén talált munkalehetőséget, 400 ezer volt az átképzettek száma, a maradék 400 ezer pedig a munkahivatalok által biztosított különböző tevékenységekben vesz részt. Az utolsó elbocsátási hullám- amely 150 ezer embert érintett -, július végén volt és a privatizációs hivatal által irányított átalakítási folyamat kellemetlen velejárója volt. A legfelsőbb szintű ellenőrző bizottság azzal vádolta a hivatalt, hogy a tavalyi év végén 3 millió márkát fizettek ki prémiumként a dolgozóknak, az idén pedig 13 milliót terveztek erre a célra. A privatizációs hivatal ezt azzal indokolta, hogy égető szükség van képzett szakemberekre. Érdekes a bank állásfoglalása a bázeli nemzetközi egyezkedés után. Évi tájékoztatóiban megállapították, hogy a gazdasági átalakulás Németország keleti részén nem volt zökkenőmentes, mivel olyan feltételek között zajlik le, amelyek sehol máshol nincsenek- a kielégítő pénzügyi segítségtől kezdve a szakmai képesítésig. A gazdasági javulás gátló tényezője a lakosság „túlzott elvárása“ volt az egyesülés után. Breuel asszony az átalakulás két évét mérlegelve kijelentette, hogy a keletnémet területeken lévő vállalatok a „szanálás viharos fázisában“ vannak, nem messze a legrosszabbtól. Hivatala nyilvánvaló támogatást szavazott meg a keletnémet középosztály számára, és előnyökhöz juttatják őket az eljárási folyamatok intézésében. Meghatározták számukra a vállalatok egyszerűsített tulajdonjogi átruházását. Leginkább azonban az ingatlanok bérbeadásával és az árak csökkentésével biztosítják támogatásukat. A volt NDK lakossága számolhat az átalakítási folyamat megkönnyítésével, amire nyugati honfitársaiknak nincs lehetőségük. A Treuhandanstalt hivatalt főleg a nagyvállalatok állítják problémák elé, melyeknek jelenleg több mint 500 alkalmazottjuk van. Ezek a vállalatok ugyanis ki vannak téve a kelet-európai értékesítés nehézségeinek, a szétesés lehetőségének és az erős nyugatnémet konkurrenciának. A hivatal ezért aktív segítséget ajánl. A nyugatnémet piac megrendelések formájában támogatja a keletnémet ipart. Az egyesített Németországban az átalakítás nagyon költséges folyamat. Csak a tavalyi évben a német állam 77 mid. értékű összeget fordított a vállalatok megszilárdítására, s közben számolnia kellett a csődveszéllyel is. További pénzösszegeket nyilván az adófizetési alapból fedeznek majd. A privatizációs hivatal legújabb kínálata pedig az 52 százalékos segély a gyárak, a termelőegységek helyreállítására és földterületeik szanálására. Egyelőre úgy tűnik, Németország elég erős ahhoz, hogy mindezt meg tudja valósítani. (H-y) A Reuter brit hírügynökség beszámolója szerint Közép- és Kelet- Európa országaiban a gazdasági rendszerek már túljutottak az átalakulás legnehezebb szakaszán, de a közgazdászok véleménye szerint még mindig hiányoznak a gazdaság élénküléséhez szükséges garanciák. A lassan reagáló világgazdaság tovább fokozza e térség gondjait, ahol a csekély hazai kereslet miatt a kivitel növelésére kell helyezni a súlyt. Ha figyelembe vesszük a privatizálás hosszadalmas ütemét, az infláció deformáló hatását, valamint a csődbe került vállalatok növekvő számát, mindebből arra következtethetünk, hogy még az átalakítás útján legeredményesebben haladó országoknak is aggasztó kilátásaik vannak. Az ilyen helyzetértékelés bizonyára fájdalmas, azon országok számára, amelyekben az elmúlt évben kétszámjegyű volt a gazdasági hanyatlás, és csalódást kelt azokban az embermilliókban, akik még mindig arra várnak, hogy mikor szakíthatnak végre a kapitalizmus édes gyümölcséből. Magyarország, amely a szocialista központi tervezésről a piacgazdaságra áttérő országok között csillagnak számít, feladta korábbi optimista előrejelzését, mely szerint a bruttó nemzeti termék növekedése már az idén elkezdődhet. Ma Budapesten azzal számolnak, hogy a bruttó nemzeti termék - az összárutermelés és a szolgáltatások - növekedésére csak a jövő évben Szlovénia Megzabolázott infláció, stabil tolár Júliusban már csak 2 százalékos havi inflációt mértek Szlovéniában, miközben az ország devizatartalékai meghaladták az 1 milliárd dolláros „álomhatárt“. A jelentős többletet kimutató külkereskedelmi mérleg mellett csökkentek a kamatlábak, növekedett a tolárban tartott banktakarékok összege. A tavaly október 8-án bevezetett nemzeti valuta mindinkább élvezi a polgárok bizalmát, s megtörténhet, hogy első születésnapján a tolár „nagykorúvá“ válik. Ez abból is látszik, hogy megszűntek a pénzváltó irodák előtt általában fizetésosztáskor kígyózó sorok, de nem azért, mintha kevesebb tolár lenne forgalomban. Júniusban közel 15 milliárd tolár, júliusban pedig már csaknem 16,5 milliárd tolár cserélt gazdát a fiatal államban, s az ügyviteli bankokban bevezetett számlákon lévő eszközök állománya is növekedett. kerülhet sor. Egyes közgazdászok azonban ezt az előrejelzést is túlságosan optimistának tartják. Csehszlovákiában azzal számolnak, hogy a bruttó nemzeti termék még 1992-ben is további 5-7 százalékkal csökken. Az év végére azonban a visszaesésnek meg kellene szűnnie, s az előrejelzések szerint a jövő év elején enyhe növekedés kezdődhet. „ Feltételezéseink szerint 1992-ben az ipar jelentős része privatizálva lesz. Ez lehetővé teszi a vállalatok átalakítását, az új termelési szerkezet kialakítását, valamint a külföldi tőke beáramlását“ -\e\ente\te ki Martin Svehla, a Csehszlovák Állami Bank szóvivője. A Reuter hírügynökség tudósítójának elmondta továbbá, hogy „a csődök szintén elősegítik az ipari termelés fellendítését, s a soron következő években új lehetőségek nyílnak országunkban a külföldi beruházók számára. “ Csehszlovákia esetleges kettéválása azonban valószínűleg elriasztja a külföldi befektetőket, mint ahogy a lengyelországi politikai nehézségek is tartózkodásra késztetik az esetleges beruházókat. A lengyel tervezési minisztérium előrejelzése szerint a bruttó nemzeti termék 1992-ben az előző évi szinten marad, de a jövő évre vonatkozólag nem közöltek semmiféle becslést. A közgazdászok véleménye szerint még nem beszélhetünk lényegesebb piaci élénkülésről. ..Még túl korai lenne egyértelműen kijelenteni, hogy a gazdaság a fellendülés útjára lépett“-fejtette ki véleményét Grzegorz Kolodko, a pénzügyminisztérium tisztviselője, s hozzátette, hogy „az optimista előrejelzések hibásak lehetnek, s az arra utaló jelensé-Az ország devizatartalékai havonta 100 millió dollárral gyarapodva, immár az 1 milliárdos összeget is meghaladják, s ezáltal Szlovénia elérte a nemzetközi pénzügyi élet íratlan szabálya szerinti határt, nevezetesen, hogy a devizatartalékok akkor elegendőek, amikor egy állam 2,5 havi devizakifizetési és törlesztési kötelezettségeit fedezik. A gyarapodás jórészt az idegenforgalmi bevételnek köszönhető: az első hat hónap folyamán a turizmusból Szlovénia 300 millió dollárt inkasszált. A Szlovén Bank restriktiv pénzügyi politikájával egybevágó tevékenységet folytat a kormány is, amely szokatlanul fürgén reagál a biztosítóintézetek azon szándékára, hogy 30 százalékkal emeljék a kötelező gépjárműbiztosítás díját. A városi tömegközlekedés 26 százalékos drágítási szándéka sem aratott osztatlan sikert kormánykörökben. A Drnovsek-kabinet mindkét szolgáltatás árát befagyasztotta, nem találván indokoltnak az áremeléseket. A havi inflációt így jelenleg is 3 százalék alá tudják szorítani. geket, hogy a növekedés feltételei javulnak, nem lehet tartós körülménynek tekinteni“. Amennyiben az említeti három országban így vélekednek a várható helyzetről, kevésbé fejlett szomszédaiknak még kevesebb okuk lehet az optimizmusra. A gazdasági szakemberek véleménye szerint Romániában és Bulgáriában a bruttó nemzeti termék az idén további 10 százalékkal csökken, ami kétszerese a térség átlagos csökkenési mértékének. Minden attól függ, hogy milyen ütemű lesz a privatizálás, és milyen gyorsan valósulnak meg a további reformintézkedések. Azzal számolnak, hogy a vállalatok tulajdonosi viszonyainak rendezése serkentően hat majd a termelés növelésére. A tervek szerint az iparvállalatok privatizálása öt év alatt befejeződik, s ezalatt Bulgáriában a recessziónak is meg kellene szűnnie. A nemzetközi gazdasági összehasonlításokkal foglalkozó bécsi intézet egyik nemrégi tanulmányában egyes országok számára biztató jelzést is tartalmazott, megállapítva, hogy az 1928-1932-es válságtól is nagyobb jelenlegi kelet-európai recesszió már a végéhez közeledik. Lengyelország és Magyarország 1993-ban már enyhe növekedést érhet el, Csehszlovákia gazdsága pedig stabilizálódhat. Az átalakulás negatív következményeit fokozatosan kiegyensúlyozhatják a pozitív eredmények. Csupán Oroszországban és a volt Szovjetunió többi országában várható, hogy a gyors gazdasági viszszaesés 1993-ban is folytatódik. Belátható időn belül a volt Jugoszláviában sem lehet számítani gazdasági növekedésre. (Hn) Ausztria Az első tíz között Csak kilenc állam, három tengerentúli (USA, Kanada, Japán) és hat európai (Luxemburg, Németország nyugati része, Svédország, Svájc, Franciaország és Dánia) dicsekedhet azzal, hogy megelőzi Ausztriát az egy főre eső jövedelem és vásárlóerő tekintetében. Ezt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felmérése alapján hozták nyilvánosságra. A felmérés szerint 1990 óta Ausztria a világ tíz leggazdagabb országa közé tartozik. A lakosság vásárlóerejét tekintve az 1950-1975-ös időszakban megháromszorozódott Ausztria polgárainak életszínvonala. Ezért az ország a legfontosabb „mutatókat" figyelembe véve - gazdasági növekedés, jó foglalkoztatottság, állandó árszint és pozitív teljesítménymérleg - Európa élvonalába került. Nagy gond azonban az idősebb korosztály munkanélkülisége. Közép-kelet-európai munkanélküliség Közép- és Kelet-Európábán tulajdonképpen csak 1990- ben kezdték el a munkanélküliek jegyzését. Azt megelőzően mindössze Jugoszlávia jelentett kivételt, ott már a hatvanas években is vezettek ilyen jellegű listákat. Románia ugyancsak „kilóg“ a sorból, de más értelemben. Ott csak 1991-tól könyvelik el hivatalosan a munkanélkülieket. Az egyes országok kimutatását az ENSZ Európa ügyeivel foglalkozó gazdasági tanácsa gyűjti össze, illetve összegezi. Ezekből az adatokból kiviláglik, hogy valamennyi kelet-európai országban (a FÁK nem szerepel a statisztikában) ez év januárjáig emelkedett a munkanélküliek száma. Februártól abszolút csökkenés jellemző Csehszlovákiában, s tavasz óta a kimutatások alapján Lengyelországban is javult a helyzet. Mindenképpen meg kell említeni néhány adatot - már csak az összehasonlítás szempontjából is. 1990-ben a munkanélküliek száma Lengyelországban emelkedett a legromahosabban, mig a leglassúbb tempóval Csehszlovákia „dicsekedhetett". Tavaly Bulgária vette át a vezető szerepet, a leglassúbb ütem pedig Romániában volt! A munkanélküliség szempontjából 1990 decemberétől ez év márciusáig tulajdonképpen semmit sem változott a sorrend a közép - kelet-európai országok között. A volt Jugoszlávia vezette akkoriban a mezőnyt, megelőzve Lengyelországot, Bulgáriát, Magyarországot, Csehszlovákiát és Romániát. t A gazdasági tanács Európával foglalkozó szakemberei a közelmúltban készített kimutatásokba azonban besorolták az albániai adatokat is. Mert jelenleg - a posztkommunista országok viszonylatában - éppen ott a legnagyobb a munkanélküliség mértéke: meghaladja a 35 százalékot. Érdekességképpen megemlíthető, hogy Csehszlovákia ilyen téren pl. Hollandiával vagy Norvégiával egy „súlycsoportban“ szerepel. A FÁK-ra vonatkozólag a tanács tagjai nem rendelkeznek semmilyen adatokkal, de a szakemberek véleménye alapján az ottani munkanélküliség aránya 1-2 százalékos lehet. Fölöttébb elgondolkodtató, hogy az utóbbi két évben az iparban - és ezen belül is főképpen az építőiparban - dolgozók közül kerültek a legtöbben a munkanélküliek listájára. Mégpedig a következő sorrend alakult ki: Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország. (sb)
