Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-18 / 209. szám
1992. SZEPTEMBER 18. Ill Föumms Kutatóműhelyekből A Pioneer-1177 a szilázserjesztésben A silókukoricából könnyű jó szilázst készíteni — hangzik a megállapítás. Csupán a szilázskészítés alapvető feltételeit kell megteremteni egy jó alapanyag mellé. De vajon meg tudjuk-e teremteni? Az esetek kétharmad részében sajnos nem. Ugyanis a silókukorica szilázsainak egyharmad része mondható csak megfelelő minőségűnek. Az optimális érési állapot az esetek zömében „nem optimális", (példa erre az idei óv is)! Az aszály következtében hosszabb tenyészidejű hibrideket korábban kell minden valószínűség szerint betakarítani. Tehát a gazda hiába próbálta különböző tenyészidejű hibridek beállításával a betakarítási szezont „széthúzni", ez az idén nem sikerült. Ehhez társul még az eredetileg szemesnek szánt, de az aszály „áldásos" tevékenysége következtében silóvá lett tömeg, ami tovább nehezíti az optimális betakarítást. Hiánypótlás munkaszervezéssel? A megfelelő szecskaméret alapvetően műszaki kérdés. Akinek korszerű betakarítógépe van, az minden gond nélkül tud 5—10 milliméteres méretet vágni, akinek ilyen nincs, nagyobb szecskamérettel kénytelen dolgozni. A közeljövőben nem gondolom, hogy bárki is pozitív javulást prognosztálna ezen a területen, vagyis a meglévő gépparkkal kell számolni. Rövid silózási idő, jó tömörítés. A még nem privatizálódott mezőgazdaságunkban ez a feltétel még jó ideig nem valósul meg. Hiszen hol az a nagyüzem, ahol — ismerve a gépkapacitás szűk keresztmetszetét — munkaszervezéssel pótolják a hiányt. Hol az a nagyüzem, ahol a kukoricasilózás, de általában a takarmánybetakarítás idején rendkívüli — az aratásnál már természetessé vált — munkaszervezést valósítanak meg? Például a kétműszakos szecskázásra, a háromműszakos silótaposásra, a hétvégi munkára, a dolgozóknak adott — az aratásnál megszokott — kedvezményekre és ösztönzőkre gondolok. A siló légmentes lezárására csak tényleg mutatóban van példa. Sok nagyüzemben még szilárd burkolatú tárolótér is alig-alig van. A fólia drága, mondják a szakemberek. Hogy a takarmány milyen drága, és főleg a megtermelt, de nem tisztességesen tartósított, tárolt takarmány, erről szívesen hallgattunk. Ez a veszteség nem olyan látványos, mint a gabonaszemek kipergése a tarlóra. Ha valaki azonban utána számolna, bizony meglepő eredményre jutna Súlyos milliókat áldoztunk a tehenészeti telepek építésére és rekonstrukciójára. Rengeteg pénz van az értékes állatállományban és teleptechnikákban. Az igazi eredményesség mégis a kezdetlegesnek ítélhető takarmányozás — és ezen belül természetesen a takarmánytartósítás — miatt marad el. A minőséghez nélkülözhetetlen... Az említett feltételek egymással párhuzamosan belátható időn belül nem valósulnak meg. Egyikmásik tényező kialakulhat, de ez is hosszú időt vesz igénybe. Ha a silózás minden feltétele adott is, egy tényező mindig hiányozni fog, és ez az erjesztő baktériumtömeg. Ez érthető is, hiszen ezek a mikroszervezetek csak oxigén kizárása mellett képesek szaporodni. Ha ez a környezet létre is jön a tömörítéssel, a folyamat akkor is lassú, hiszen az induló baktériumszám nem elegendő ahhoz, hogy rövid idő alatt olyan tömegre szaporodjanak, ami már elegendő. Elegendő a megfelelő menynyiségű tejsav termelése, ami viszont a káros mikroszervezetek számára kedvezőtlen kémhatásé környezetet teremt. Ha ez így van, akkor kézenfekvő, hogy az erjesztő baktériumok koncentrációját kell növelni a sikeres erjedés érdekében. Ez úgynevezett „harmadik generációs” szilázs adalékkal, vagyis tejsavtermelő baktériumkészítmények-kel tehető meg. E készítmények egyik legkorszerűbb és legsikeresebb képviselője a Pioneer-1177 márkanevű készítmény. Ez liofilizált Lactobacillus plantarum és Streptococcus faecium tejsavtermelő baktóriumfajok törzseinek keverékét tartalmazza. Mikrogranulátumként kerül forgalomba, nem kell oldatot készíteni belőle. Előny továbbá, hogy az alkalmazandó dózis mindössze fél kilogramm, ezért akár kézzel is kiszórható a silózás során. A megmaradt készítmény, a csomagolása miatt 20 C-fok alatti hőmérsékleten tárolva a következő betakarítási szezonig csíraveszteség nélkül tárolható. Milyen eredmények várhatók? Lehetőségünk volt mintegy 26 nagyüzemben vizsgálni a Pioneer- 1177-el készített szilázs előnyeit. Ehhez 25 210 tonna P-1177-el kezelt szilázs 922 hektár termése és azonos technológiával készített, ugyanazon labor által megmintázott és vizsgált 8822 tonna kontrollszilázs 588 hektár termése állt rendelkezésre. A beltartalmi többletet átszámítva tej, illetve marhahús-termelésre tehenenként +0,34 liter tej naponta, valamint 275 gramm testtömeg (hízóbika) naponta az optimális esetben elvárható eredmény. Hasonló kedvező eredményről lehet beszámolni a Pioneer-1177-el készített szilázs marhahústermelés növelésére gyakorolt hatásáról is. A vizsgált nyugat-európai átlag +75 g/állat napi tömeggyarapodás többlet. Az USA-ban a Dutrant farmon (lowa), 60 hízómarhát 84 napig mérve, a kapott többlet állatonként +54 g/nap. Az Agrofirm ZARYA Ukrajnában 150 hízómarha átlagában 60 napos vizsgálat alatt +73 g/állat napi tömeggyarapodás többletet könyvelhetett. Ez a téma rendkívül időszerű. Az aszály miatt ebben a silózási szezonban nem áll rendelkezésére minőségi alapanyag. A kukoricaszemek fejletlenek, töpörödöttek, a szem szár arány a szár javára tolódik el, ami ráadásul megszáradt, így összességében kevesebb erjeszthető tápanyag áll rendelkezésre. A cél tehát az kellene legyen, hogy az egyébként is kevés szénhidrátot gyorsan megerjesszük, megmentve ezáltal a termést. Ez az idén csak segítséggel tehető meg, mégpedig erjesztő mikroorganizmusok hozzáadásával. Erre alkalmas a szilázsadalék. A 3—5 százalékos költségtöbblet — amibe a szer kerül —a közismerten magas (20-30%) silózási veszteségből 10—15% értéket biztosan megment. Ezt az említett termelési mutatók támasztják alá. M. M. Knódel Táblázat: P-1177-es adalék vizsgálata SZ. Á. G. % NEi NEm MJ/kg szag. NEg kontroll szilázs 35,6 6,31 6,55 4,05 P-1177-el készített 35,1 6,42 6,77 4,35 többlet a P-1177 javára +0,11 +0,22 +0,30 3. A vegyes hasznosítású, de a vöröstarka holsteini fajtára visszavezethető keverékeknél 225 ezer 4. A húshasznú, produktív keresztezésekre alkalmazott fajtáknál — ennek mintegy 75 százaléka a piemontaini fajta — 225 ezer. Az előzőekben említett meglehetősen szigorú mérce alapján évente mintegy 502 bikát válogatnak ki. Az 502 bika közül 342 feketetarka holstein-fríz, 67 vöröstarka holsteini és 93 a vegyes hasznú, vöröstarka holsteini ősökre visszavezethető bika. Teljes elbírálásuk mintegy 3,5—4 évet vesz igénybe, tehát a HG összesen mintegy 2000 törzsbikát nevel és tesztel egyidőben. A véglegesen minősített bikák kora 5—6 év. Csupán ezután kezdheti meg pályafutását, rosszabb esetben vágóhídon végzi. A 342 holstein-fríz tenyészállat az egy cég által tartott törzsbikák számát tekintve Európa legnagyobb csoportját képezi. Figyelemreméltó viszont, hogy a bonyolult teszteléseket követően kiválasztott 1—2 „csúcsbika” a Hollandiában található tehénpopuláció majdnem 95 százaléka számára hozzáférhető. Az ilyen bikáktól származó inszeminációs adag ugyanis alig drágább valamivel, mint a kevésbé értékes állatoké. Az említett 342 tenyészbika közül a tesztelés végén csupán 5-10 felel meg a szigorú feltételeknek. Ez korántsem jelenti azt, hogy a többi értéktelen lenne. Sőt, némely tekintetben jobbak is lehetnek, viszont genetikai értékeik alapján egészében nem felelnek meg a holland céloknak. Csupán a bikák 4 százaléka maradhat meg a tenyésztésben. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a világon a hollandok végzik a holstein-fríz fajta legszigorúbb szelekcióját. Az amerikaiak ugyanis a tesztelt bikák 10 százalékát hagyják meg, másutt még ennél is többet. A tenyészbikák értékelését évente kétszer, tavasszal áprilisban, ősszel pedig októberben végzik. A lapunk hasábjain bemutatott INSEMAS magán förzstenyésztő vállalat a Szlovákiában található tehénállomány feljavítása céljából 4 bikát importált az 1991-es évfolyam legjobb holland bikái közül. Köztük van a képen látható Titus névre hallgató bika is. A szelekció szigorúsága mellett nem kerülheti el figyelmünket a kiválasztott bikák származása. Azt hihetnénk, hogy leginkább Hollandiában válogatnak. A nyitott tenyésztési rendszerű és az Titus, a Hollandiából importált holstein-fríz bika igényes tenyésztési célok elérése érdekében más országokban is tenyésztelek megfelelő minőségű, fajtatiszta szarvasmarhákat. A kiválasztott bikáknak csupán a fele származik Hollandiából. Szelekciójuk szigorúságát jelzi, hogy a mintegy 750 ezer törzskönyvezett tehén közül csupán 250 (!!!) felel meg az ő kritériumaik alapján a leendő törzsbikák anyjaként. A csoport másik fele USA-ból származik, ahol a HG igényeinek megfelelően ETAZON néven ismert tehénpopulációt tartanak fenn. Az említett populációból kiválasztott embriókat szállítják Hollandiába, majd a megszületett bikaborjakat tesztelik. A tesztelést 160 bikán végzik, ezeket mintegy 2500 bikaborjú közül válogatják ki. A válogatás az INÉT index kritériumai szerint történik. Az amerikai populációból is a specifikus holland igények alapján válogatják a tenyészállatokat. Az sem zavarja a HG szakembereit, hogy az általuk kiválasztott bikák az amerikai toplistán nem szerepelnek előkelő helyen. A holland tenyésztési elvekben ugyanis az állatok genotípusa fontosabb szerepet játszik, mint a fenotípus, vagyis a küllemi jegyek. A törzsbikák esetében fontos a származás, értékét a PEDIGREE-indexben fejezik ki. A bikákhoz hasonlóan a tehenek minősítéséhez is megfelelő kritériumokat állapítottak meg, ezeket COW-indexbon fejezik ki. Az értékes genetikai anyag megőrzése érdekében a jövőben három forrásból szándékozzák beszerezni a tesztelés számára megfelelő törzsbikékat. Egyik harmada származna a hollandiai populációból, másik harmada az említett amerikai ETAZON-csoportból, további harmadát pedig a DELTA névvel illetett, a napjainkban alakulóban lévő válogatott nemes állatok csoportja képezné. A HG szövetkezeti tagjai, bár nem fizetnek tagdíjat, a bikák tesztelése céljából kötelesek minden üszőjüket a szövetkezet rendelkezésére bocsátani. Az ondó ára ebben az esetben csupán szimbolikus, viszont ha a gazda nem tart igényt a tesztelt inszeminációs adagokra, vagy más céljai vannak a holstein-fríz üszőjével kapcsolatban, köteles a szövetkezetnek 75 guldent befizetni. Ily módon biztosítják a tesztelés egyik fontos feltételét hogy az elbírálásra kerülő 100 üszőborjú utód 90 különböző csordából származzon. így érthető, hogy a genetikai képességek meghatározott értékei 85 százalékban a második generációnál megismételhetek. Az utódok első generációja alapján szerzett adatok már alig-alig változnak. Abszolút értékében soha nem tudjuk a genetikai adottságot jelölni, hiszen a számok csupán annak valószínűségét fedik. A HG a jelzett módszer alapján mégis olyan pontossággal képes egy-egy adottságot meghatározni, hogy a feltételezett számítások alig térnek el a valóságtól. Egy kis statisztika A HG által végzett összes inszeminálás a következőképpen oszlik el: 52 százaléka jut az adott idényben igénybe vett 10—15 legjobb holstein-fríz fajtájú bikákra, természetesen a minden évben kiadott katalógus alapján. 16 százalék esik az üszők számára kötelező tesztelésekre, 14 százalék a húshasznú fajtákra, s további 10 százalék az idegen eredetű, a világ más tájairól származó holstein-fríz bikákra a vérfrissítés miatt. A kijuttatott inszeminációs adagok 8 százaléka jut a legjobbak közt nem szereplő bikák számára. Ezzel szintén a populáció genetikai információinak fennmaradását segítik elő. Pillanatnyilag Hollandia legértékesebb bikája a SUNNY BOY. Tavaly összesen mintegy 257 ezer inszeminációt végeztek ondójával. A hihetetlen számot többek közt úgy sikerült elérni, hogy Hollandiában nemcsak a mélyhűtött, hanem a nagyobb mértékben ritkított és csupán hűtött ondót is felhasználják. Az idén a HG 30 fiát teszteli majd. Dél-Morvaországban jött világra Sunny Boy első utóda Csehszlovákiában. Hollandiában 1991-ben 750 ezer tehéntől egyedenként átlagosan 7390 kg tejet fejtek, ami átlagosan évi 586 kg vajat és hasonló mennyiségű tejfehérjét jelent. Nálunk az országos átlag 3700 és 3900 kg között mozgott, Magyarországon ugyanez az érték 4950 kg volt. Nem kétséges tehát, hogy az eredményekben a takarmányozáson, a tartáskörülményeken és a fejési technikán kívül a nemesítés minősége és a tenyésztési cél következetes betartása játszik nagy szerepet. Nem csodálkozhatunk a kiváló eredményeken, amennyiben figyelembe vesszük, hogy a mintegy 1,1 millió holstein-fríz tehén közül 773 ezret (!) bejegyeztek a fajta törzskönyvébe, s teljesítményüket évente ellenőrzik. Európában a hollandok eredményét Franciaország 7016 és Németország 6920 kg-os átlagos évi teljesítménnyel közelíti meg. Természetesen Hollandiában találhatunk még több kiváló egyedet, melynek átlagos évi teljesítménye 10 ezer kg fölötti, sőt létezik 50 olyan farm, ahol a telep fejési átlaga meghaladja az egy tehénre számított évi 10 ezer kg-ot. A gazdasági válság sújtotta közép-kelet-európai mezőgazdaságnak ilyen és ehhez hasonló példákon okulva kell tovább haladnia. A minőség, a minőség és még egyszer a minőség lehet csak a kritérium. A felvásárlás és a termelés viszonyát mielőbb rendezni kell, mert rövid időn belül pótolhatatlan genetikai értékek veszhetnek el. Az eddig megfogalmazott célokat az új piaci helyzetnek megfelelő értékrendben kell megjelölni, s ha szükséges, újrafogalmazni, esetleg teljesen átdolgozni az elképzeléseket Egyről azonban nem szabad megfeledkezni — a gazda jövedelme legyen az irányadó. Elsősorban neki élje meg odafigyelni a minőségre. Dr. SZTRUHÁR GYŐZŐ Sunny Boy, a legértékesebb holstein-fríz bika. A Holland Genetics idén 30 fiát teszteli
