Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-17 / 208. szám

1992. szeptember 17. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 Látogatás a Szent János egyházi iskolában Nem versengeni akarunk Az új iskolai évben megnyílt Dunaszerdahely negyedik magyar tanítási nyelvű alapiskolája, a városközpontban elhelyezett Szent János egyházi tanintézmény. Itt kétszázhét római katolikus vallású gyermek oktatását-nevelését látja el az Aranyossy Teo­dóra irányította tantestület. Az iskolát nemcsak a járási székhe­lyen élő fiúk és lányok látogatják: érkeznek tanulók Pozsonyeper­­jesről, Várkonyról, Egyházkarcsáról, Töbörétéről, Somorjáról, Bakáról és Vásárútról is. Egy iskola az időben „Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény“. Az apostol szavai visszhangzanak Mikes Kelemen leveleiben is, szerényen hirdetve egy nem túl látványos, de értelmes emberi élet dicséretét. A lélek gyümölcsei pedig- melyek ellen nincs törvény! - fegyverré válnak, ha kell: emberi méltóságunk védelmezőivé, önazonosságunk meg­tartóivá. Mert „egy nép történelmi teherbírásának jele- fogalmazza meg Mikes kései követője - nemcsak a jajkiál­tás és a kiegyenesített kasza“! Megvallom, megdobbant a szívem, amikor a cipóbolt fölötti egyházi isko­lába beléptem. Annak idején, mint gyermeklapszerkesztö, számos ha­zai alapiskolában és óvodában meg­fordultam, ám ilyen jellegű léleképítő műhelyben nem, hiszen ilyen akkori­ban nem volt. Először két anyukánál érdeklőd­tem, vajon miért íratták éppen ide gyerekeiket? A két szülő kérte, nevük maradjon titokban, minthogy senkit sem szeretnének megbántani. Az egyik kisiskolás a második osztály tanulója. Őt kivették az egyik helyi alapiskolából, mert a család úgy vélte, előnyösebb lesz a csemetének az in­duló Szent János tanintézményt láto­gatnia, hiszen itt előbb kezdi meg a német vagy az angol nyelv tanulá­sát. Nyomott a latban az is, hogy a „Szent János-ban“ nincs zsúfolt­ság, egy-egy osztályban nincs har­minc tanuló, eredményesebb lehet az oktatás. A másik édesanya eleve ide íratta fiacskáját, mert bizonyosra ve­szi, hogy ez az új iskola bizonyítani akar, tehát a pedagógusok „nagyon odafigyelnek majd.“ Az egyik szülő megvallotta, nem különösebben vallá­sos, ám az egyház által hirdetett erköl­csi elvekkel egyetért. A tantestületi szobában Csirik Már­ta igazgatóhelyettes válaszol kérdése­imre. A levegőben még festékszag terjeng, épphogy befejeződött a taka­rítás és rendezkedés szeptember el­sejére:- Nem volt egyszerű elkezdeni a munkát, hiszen sok-sok küzdelmes tárgyalás és érthetetlen gáncsosko­­dás előzte meg és akadályozta az iskolaalapítást. Most azonban nem kesergünk már, örülünk, hogy időben megkezdődött az oktatás és bízunk munkánk eredményességében.- Honnan verbuválódott a tantes­tület?- összesen tizenhármán vagyunk, négy munkatárs pedig a működtetést biztosítja. Én magam Nyitrán, a Peda­gógiai Főiskolán végeztem, majd kü­lönféle alapiskolákban tanítóskodtam. A helyi római katolikus plébániahivatal pályázati felhívására nyújtottam be kérelmemet. Úgy gondolom, jó tanári kar gyűlt össze, s kiváló színvonalon folyik nálunk az idegennyelv-oktatás - ezt külsősökkel oldottuk meg, olyan tanárokkal, akik bizonyítottak már.- A Szent János Alapiskola nyolc­­osztályos. Valamennyi tanuló a város­­központban nyert elhelyezést?- Nem, itt a cipőbolt fölötti emeleten csak az alsó tagozat működik. (Ezek­ben a helyiségekben működött koráb­ban a Marxizmus-leninizmus Esti Egyeteme...) A nagyobbak a Hviez­­doslav utcai alapiskola épületében kaptak helyet, köszönet érte az igaz­gató úrnak. Egyúttal megköszönném dr. Morovics István esperes plébános úr fáradhatatlan szervezőmunkáját, a szülök megértését, Ollós Árpád fő- és Pázmány Péter alpolgármester, va­lamint az MKDM segítségét. Hálásak vagyunk néhány megértő szakem­bernek az iskolaügyi minisztériumban és a járási hivatalban; az alapítást pénzzel is támogatták szponzoraink. Mindenki úgy segít, ahogy tud - Antal Pál nyomdász például ingyen végzi most indult kis keresztény diákújsá­gunk, a Fény szedését. Társalgásunkba dr. Morovics István esperes úr is bekapcsolódik; arcán kiegyensúlyozottság és derű - szem­látomást elégedett a fejleményekkel:- Bár már túl vagyunk a tanévnyi­tón, én mégis visszatérnék az augusz­tus utolsó napján, a templomban ren­dezett ünnepségünkhöz, amely fe­lejthetetlen élménnyel ajándékozta meg a résztvevőket. Eljött közénk Tóth Domonkos nagyszombati segéd­püspök úr és felszentelte iskolánkat. Forró hangulatú ünnepségre került sor a járási hivatalban is - tapasztalhat­tuk, mennyien támogatják a kisváros egyetlen egyházi iskoláját. Számunkra boldogság, hogy az iskolaalapító ké­résére maga a Szentatya áldotta meg tanintézményünket, az idén, május hatodikán Rómában, a Szent Péter téren, egy nyilvános audiencián.- Milyen az új tanterv?- Nagyban hasonlít a régihez, a vi­lági iskolákban használatoshoz, ám a munkára nevelés és a polgári neve­lés hiányzik belőle. Helyette hittanórá­kat tartunk, méghozzá olyan elgondo­lással, hogy állandósuljon a gyerekek jelenléte a templomban. Az imádko­zást, éneklést a tanulók életének szer­ves részévé kívánjuk tenni és nagy súlyt helyezünk a lelki nevelésre. Ná­lunk az oktatás és nevelés folyamatá­nak gerince a kölcsönös szeretet, a mindennapi örvendező együttlét. Szeretnénk elérni, hogy a gyerekek számára ajándék legyen az együllét, az élő Isten, az élő Jézus hasson az iskolai családban. A gyermek igénye a jövendő, ők a jövő társadalma; az Evangélium fényében a szépet akar­juk támogatni. Semmi esetre sem óhajtunk versengeni más iskolákkal! Célunk egészen más - szolgálni sze­retnénk, utat mutatni. A jó példa kin­cse lesz a miénk, nem a terror. Búcsúzáskor még megtudom, hogy a bejárat fölötti iskolai cégért Lipcsey György, a Dunaszerdahelyen élő kitű­nő fafaragó és szobrász adományoz­ta. Mások eredeti olajfestményeket vittek, hogy minél otthonosabb, szebb legyen minden helyiség. Fellapozom az ajándékba kapott Fényt, az éppen megjelent keresztény diákújság első számát. Itt olvasom, amit az esperes úr is idézett beszélge­tésünk során a tanári szobában, ami­kor De la Salle Szent Jánosról, az egyházi alapiskola névadójáról szólt:- „Három alapelvet szeretnénk megvalósítani: 1. A tanítás Isten ke­gyelmének szolgálata. Isten szemé­lyes jelenlétét és kegyelmét akarjuk megjeleníteni gyermekeink lelkében. 2. Oly szoros egységre és együttmű­ködésre hívjuk a tanítókat, hogy min­den leheletükkel és vágyukkal ember­ként állandóan építsék az Evangélium értékeit. 3. A diákok igényei szerint az Evangélium értékei valósulnak meg az intellektuális, kulturális, hitéleti és szakmai nevelésben. Aki kis lelkese­déssel dolgozik, kis eredményt ér el. A szó, legyen bár okos, csak szó marad. Kevesebb beszéddel, de őszinte jó példával hasznosabbak le­hetünk.“ Működik hát Dunaszerdahelyen egy negyedik magyar tanítási nyelvű alapiskola is. Remélhetőleg jó együtt­működés alakul ki közöttük, hiszen a léleképítés nem tűri az ellenséges­kedést, a végső cél pedig mindenütt csak ez lehet: erkölcsös, jól képzett, öntudatos gyerekeket nevelni mind­nyájunk örömére. Ez a pár sor a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum évkönyvéből való. E „vándorló iskola“ idén már fennállásának 118. évfordulóját ünne­pelheti. Nyáron jártunk ott egy peda­góguscsoporttal. Megkapott bennün­ket az iskola pedagógusainak akará­sa, a szinte semmiből való újraterem­tés alkotó lendülete, amellyel ismét csak megmentették és erősítik ezt a sok viszontagságon, seregnyi válto­záson átesett iskolát. Mert, mint taná­rai vallják, egy iskola, egy oktatási intézmény folytonosságát, maradan­­dóságát nem az épület kora szavatol­ja. Egy iskolától az várható el, hogy „szelleme“ legyen, amelyet az ott ta­nító tanárok honosítanak meg és a ta­nítványok nemzedékei hagyományoz­nak egymásra. Ennek a székelyföldi iskolának min­dig voltak szellemet teremtő nagy egyéniségei, volt és van egy hivatás­­tudata magaslatán álló tanári kara, volt és vannak tanulni akaró diákjai. És vannak a világban vándorló tanít­ványai, akik e szellem egy-egy darab­káját már minden földrészre széjjel­­hordták, s időnként visszatérnek hozzá. Arcokat, neveket, hangulatokat hoztunk magunkkal látogatásunkból - és e vándorló iskolának a történetét. A múlt század végén szükségessé vált a középfokú „nőnevelés“ mielőb­bi megoldása. Ez az igény hívta életre Sepsiszentgyörgyön is egy leányisko­la létrejöttét. Sepsiszentgyörgyön és környékén az intézményes nevelés ugyan több évszázados múltra tekint vissza, de nem terjedt ki egyformán mindkét nemre. A fiúk középiskolai taníttatásának kérdését 1859-ben úgy-ahogy megoldották az algimnázi­um megnyitásával (ebből fejlődött ki később a jónevü Székely Mikó Kollégi­um), a leánygyermekek oktatása és nevelése viszont még az 1868-as Eöt­­vös-féle népiskolai törvény alkalmazá­sa után is csak az elemi iskolákra korlátozódott. Azok, akik magasabb képzést kívántak biztosítani lányuk­nak, Brassó vagy Nagyszeben ma­gánintézményeihez, vagy valamely még távolabbi zárdához folyamodhat­tak. Persze nem sokan vették igénybe ezeket a lehetőségeket, hiszen ott is úgy élt a köztudatban: lányoknak elég az elemi képzettség. Ezen a felfogáson kellett rést ütnie annak a mozgalomnak, amely 1874- ben a községi elemi leányiskola mellé kétéves felső leányiskolát alapított. A mozgalom élén a városi iskolaszék állt. Az intézmény az új vásárcsarnok, az ún. Bazár emeleti részében kezdte meg működését. Mit tanulhattak a leányok ez alatt a két év alatt? Hit- és erkölcstant, magyar nyelvet, német nyelvet, szám­tant, mértant, földrajzot, történelmet, természetrajzot, női kézimunkát, konyhakertészetet, rajzot és írást. Az önként jelentkezők számára lehetővé tették a zongora- és a hegedüoktatást. A németen kívül a divatos franciát is oktatták annak, aki hajlandó volt töb­bet tanulni. Nehéz volt áttörni az ősi nevelési elveket, növendékeket toborozni a nem hagyományos iskolatípusba. Magának az iskolának is kezdetleges volt a felszereltsége, és nagy gondot jelentett, hogy nem rendelkezett saját kollégiummal, ezért inkább csak a helybéli polgárok adták oda gyerme­keiket. A leánynevelő intézet iránti érdeklődés akkor kezdett növekedni, amikor Sepsiszentgyörgyön 1892-ben létrehozták az óvónőképzőt, amely a századfordulón tanítóképzővé ala­kult át. Ez befolyással bírt a pályavá­lasztásra, s ezen keresztül az iskola fejlődésére is. Az igazi megpróbáltatások soroza­ta az első világháborút követően je­lentkezett. 1919 nyarán a intézettől elvették a Bazár épületét és a teljes tanfelszerelést. Az iskola nélkül ma­radt tanárok egy része kirepült a nagy­világba, a többiek a Református Szé­kely Mikó Kollégiumban helyezkedtek el és megindították a munkát a ma­gyar királyi leányiskola örökébe lépő református polgári leányiskola felállí­tására, amelyet 1919-ben a kollégium új tagozataként sikerült megnyitni. A tanítás - tanteremhiány miatt - dél­utánonként folyt. A következő 29 év számos sikert hozott, nemcsak az ok­tatás, hanem az önképzóköri és szín­játszó tevékenység terén is. 1945—47 között nyolcosztályos leányfőgimnázi­­umot fejlesztettek ki. Ezzel az átalaku­lással létrejött a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium Leányfőgimnáziuma, ám az 1948-as tanügyi reform megfosztotta az egy­házakat az iskolafenntartás jogától, Így az iskolának újra költöznie kellett, nem is egyszer. Az 1989-es decem­beri eseményekig módszeresen folyt a hatalom részéről a haladó hagyomá­nyok rombolása. A nemzeti kisebbsé­gek kultúrájának és intézményeinek felszámolását célzó törekvések köze­pette nehéz volt megmaradnia az is­kolának. De túlélte a nehéz éveket és 1990. január 18-án örömmel vette fel a Mikes Kelemen Líceum nevet. Igaz, hogy most is szinte ideiglenes falak között létezik, de a szellemet megőriz­te és továbbviszi. Az erdélyi magyar iskolák neve­nincs intézményekből nemzeti nagyja­ink neveinek fölvételével is „szavaz­tak “ eszmeiségről, célokról, kitartás­ról. Ahogy a sepsiszentgyörgyi közép­iskola tanárai vallják: „Mikes szá­munkra a hűség szimbóluma. Neve iskolánk homlokzatára elkötelezettsé­günk jeleként került. A személytelen elidegenítő számot az ismerős név váltotta fel, hirdetve, hogy az iskola otthon a szó igazi értelmében; az önmagunkra találás ünnepének, kö­zös akarásaink születésének és meg­erősödésének színhelye, jövendő lé­tezésünk biztosítéka.“ HARASZTI MÁRIA 150 éves az érsekújvári gimnázium Jubileumi ünnepségsorozat Érsekújváron Az érsekújvári gimnázium az idén októberben ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. A jubileum alkalmából a gimnázium a Csemadok helyi alapszervezetével közösen ünnepi műsort szervez, amelyre szeretettel meghív minden érdeklődőt. A JUBILEUMI ÜNNEPSÉG MŰSORA 1992. szeptember 21-október 5. 150 éves az érsekújvári gimnázium. Kiállítás a Városi Kulturális Központ termeiben. 1992. szeptember 28-án, 18.00 órakor a Csemadok klubtermében Az érsekújvári gimnázium szellemi kisugárzása Dr. Turczel Lajos nyugalmazott egyetemi tanár előadása. 1992. október 2-án, 19.00 órakor A 400 éves Érsekújvár 150 éves gimnáziuma Ünnepi est a Csemadokban. Beszédet mond Dr. Dobossy László nyugalmazott egyetemi tanár. Közreműködnek a Csemadok helyi alapszervezetének kultúrcsoportjai és a gimnázium diákjai. 1992. október 3-án, 14.00 órakor a gimnázium épületében Emléktáblák leleplezése 14.30 órakor Koszorúzás a temetőben 14.45 órakor Koszorúk elhelyezése a régi gimnázium falán 15.00 órakor Gálaműsor a volt Szakszervezeti Kultúrházban (Főtér) Fogadás az érsekújvári gimnázium tanárai, diákjai, valamint a meghívott közéleti személyiségek részére. 1992. október 4-én 8.30 órakor a plébánia templomban Ünnepi Te Deum a katolikus diákok és hívek részére. 9.00 órakor a református templomban Ünnepi istentisztelet a református vallású diákok és hívek ré­szére. 10.30 órakor a gimnázium udvarán Diáktalálkozó A gimnázium volt tanárainak és diákjainak találkozója. Ünnepély. Utána osztálytalálkozók a gimnáziumban. „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?“ (Zsolt. 119,9) - ez az igeszakasz vezetett minket arra' a felismerésre, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban eddig akadozó ifjúsági életet kálvini szellemben újraélesszük és szövetségbe tömörítsük. Ezért éreztük szükségét annak, hogy egyházunkon belül megalakítsuk az IFJÚSÁGI KE­RESZTYÉN EGYESÜLETET (IKE), amely teljes egészé­ben elfoglalja a II. Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Káté tanítását. Céljaink: Testvéri közösséget alkotni azokkal az ifjú emberekkel, akik: a) az Úr Jézus Krisztust személyes megváltójuknak tekintik és az evangélium szerint mai követői akarnak lenni, Isten dicsőségére munkálkodva az Anyaszentegy­­házban; b) rendszeresen keresik a kapcsolatot Istennel imád­ság, istentisztelet látogatása, úrvacsorázás és Biblia­olvasás által; c) minden szenvedő és segítségre szoruló embertársu­kon szeretetból fakadó készséggel segítenek; d) református egyházunk megújulását és építését elő­segíteni szándékoznak; e) együtt kívánnak munkálkodni Isten Országának ter­jesztésén, mint a szeretet és a békesség világának meg­valósításán. Szeretettel és tisztelettel hívjuk mindazokat, akik elhiva­tottságot éreznek arra, hogy szövetségünkhöz csatlakoz­zanak. Kérjük, jelentkezzenek a helyi lelkipásztornál és a gyülekezet presbitériumánál. Az alakulandó ifjúsági csoportok részére elküldjük az alapszabály tervezetét. Címünk: Gábor Zsuzsa Fő utca 47 045 01 Moldava nad Bodvou Telefon: 0943/21 -68 A Szepsi Ifjúsági Keresztyén Egyesület Nyíri Péter, Bocskorás Bertalan BATTA GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents