Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-17 / 208. szám
1992. szeptember 17. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 Látogatás a Szent János egyházi iskolában Nem versengeni akarunk Az új iskolai évben megnyílt Dunaszerdahely negyedik magyar tanítási nyelvű alapiskolája, a városközpontban elhelyezett Szent János egyházi tanintézmény. Itt kétszázhét római katolikus vallású gyermek oktatását-nevelését látja el az Aranyossy Teodóra irányította tantestület. Az iskolát nemcsak a járási székhelyen élő fiúk és lányok látogatják: érkeznek tanulók Pozsonyeperjesről, Várkonyról, Egyházkarcsáról, Töbörétéről, Somorjáról, Bakáról és Vásárútról is. Egy iskola az időben „Szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény“. Az apostol szavai visszhangzanak Mikes Kelemen leveleiben is, szerényen hirdetve egy nem túl látványos, de értelmes emberi élet dicséretét. A lélek gyümölcsei pedig- melyek ellen nincs törvény! - fegyverré válnak, ha kell: emberi méltóságunk védelmezőivé, önazonosságunk megtartóivá. Mert „egy nép történelmi teherbírásának jele- fogalmazza meg Mikes kései követője - nemcsak a jajkiáltás és a kiegyenesített kasza“! Megvallom, megdobbant a szívem, amikor a cipóbolt fölötti egyházi iskolába beléptem. Annak idején, mint gyermeklapszerkesztö, számos hazai alapiskolában és óvodában megfordultam, ám ilyen jellegű léleképítő műhelyben nem, hiszen ilyen akkoriban nem volt. Először két anyukánál érdeklődtem, vajon miért íratták éppen ide gyerekeiket? A két szülő kérte, nevük maradjon titokban, minthogy senkit sem szeretnének megbántani. Az egyik kisiskolás a második osztály tanulója. Őt kivették az egyik helyi alapiskolából, mert a család úgy vélte, előnyösebb lesz a csemetének az induló Szent János tanintézményt látogatnia, hiszen itt előbb kezdi meg a német vagy az angol nyelv tanulását. Nyomott a latban az is, hogy a „Szent János-ban“ nincs zsúfoltság, egy-egy osztályban nincs harminc tanuló, eredményesebb lehet az oktatás. A másik édesanya eleve ide íratta fiacskáját, mert bizonyosra veszi, hogy ez az új iskola bizonyítani akar, tehát a pedagógusok „nagyon odafigyelnek majd.“ Az egyik szülő megvallotta, nem különösebben vallásos, ám az egyház által hirdetett erkölcsi elvekkel egyetért. A tantestületi szobában Csirik Márta igazgatóhelyettes válaszol kérdéseimre. A levegőben még festékszag terjeng, épphogy befejeződött a takarítás és rendezkedés szeptember elsejére:- Nem volt egyszerű elkezdeni a munkát, hiszen sok-sok küzdelmes tárgyalás és érthetetlen gáncsoskodás előzte meg és akadályozta az iskolaalapítást. Most azonban nem kesergünk már, örülünk, hogy időben megkezdődött az oktatás és bízunk munkánk eredményességében.- Honnan verbuválódott a tantestület?- összesen tizenhármán vagyunk, négy munkatárs pedig a működtetést biztosítja. Én magam Nyitrán, a Pedagógiai Főiskolán végeztem, majd különféle alapiskolákban tanítóskodtam. A helyi római katolikus plébániahivatal pályázati felhívására nyújtottam be kérelmemet. Úgy gondolom, jó tanári kar gyűlt össze, s kiváló színvonalon folyik nálunk az idegennyelv-oktatás - ezt külsősökkel oldottuk meg, olyan tanárokkal, akik bizonyítottak már.- A Szent János Alapiskola nyolcosztályos. Valamennyi tanuló a városközpontban nyert elhelyezést?- Nem, itt a cipőbolt fölötti emeleten csak az alsó tagozat működik. (Ezekben a helyiségekben működött korábban a Marxizmus-leninizmus Esti Egyeteme...) A nagyobbak a Hviezdoslav utcai alapiskola épületében kaptak helyet, köszönet érte az igazgató úrnak. Egyúttal megköszönném dr. Morovics István esperes plébános úr fáradhatatlan szervezőmunkáját, a szülök megértését, Ollós Árpád fő- és Pázmány Péter alpolgármester, valamint az MKDM segítségét. Hálásak vagyunk néhány megértő szakembernek az iskolaügyi minisztériumban és a járási hivatalban; az alapítást pénzzel is támogatták szponzoraink. Mindenki úgy segít, ahogy tud - Antal Pál nyomdász például ingyen végzi most indult kis keresztény diákújságunk, a Fény szedését. Társalgásunkba dr. Morovics István esperes úr is bekapcsolódik; arcán kiegyensúlyozottság és derű - szemlátomást elégedett a fejleményekkel:- Bár már túl vagyunk a tanévnyitón, én mégis visszatérnék az augusztus utolsó napján, a templomban rendezett ünnepségünkhöz, amely felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg a résztvevőket. Eljött közénk Tóth Domonkos nagyszombati segédpüspök úr és felszentelte iskolánkat. Forró hangulatú ünnepségre került sor a járási hivatalban is - tapasztalhattuk, mennyien támogatják a kisváros egyetlen egyházi iskoláját. Számunkra boldogság, hogy az iskolaalapító kérésére maga a Szentatya áldotta meg tanintézményünket, az idén, május hatodikán Rómában, a Szent Péter téren, egy nyilvános audiencián.- Milyen az új tanterv?- Nagyban hasonlít a régihez, a világi iskolákban használatoshoz, ám a munkára nevelés és a polgári nevelés hiányzik belőle. Helyette hittanórákat tartunk, méghozzá olyan elgondolással, hogy állandósuljon a gyerekek jelenléte a templomban. Az imádkozást, éneklést a tanulók életének szerves részévé kívánjuk tenni és nagy súlyt helyezünk a lelki nevelésre. Nálunk az oktatás és nevelés folyamatának gerince a kölcsönös szeretet, a mindennapi örvendező együttlét. Szeretnénk elérni, hogy a gyerekek számára ajándék legyen az együllét, az élő Isten, az élő Jézus hasson az iskolai családban. A gyermek igénye a jövendő, ők a jövő társadalma; az Evangélium fényében a szépet akarjuk támogatni. Semmi esetre sem óhajtunk versengeni más iskolákkal! Célunk egészen más - szolgálni szeretnénk, utat mutatni. A jó példa kincse lesz a miénk, nem a terror. Búcsúzáskor még megtudom, hogy a bejárat fölötti iskolai cégért Lipcsey György, a Dunaszerdahelyen élő kitűnő fafaragó és szobrász adományozta. Mások eredeti olajfestményeket vittek, hogy minél otthonosabb, szebb legyen minden helyiség. Fellapozom az ajándékba kapott Fényt, az éppen megjelent keresztény diákújság első számát. Itt olvasom, amit az esperes úr is idézett beszélgetésünk során a tanári szobában, amikor De la Salle Szent Jánosról, az egyházi alapiskola névadójáról szólt:- „Három alapelvet szeretnénk megvalósítani: 1. A tanítás Isten kegyelmének szolgálata. Isten személyes jelenlétét és kegyelmét akarjuk megjeleníteni gyermekeink lelkében. 2. Oly szoros egységre és együttműködésre hívjuk a tanítókat, hogy minden leheletükkel és vágyukkal emberként állandóan építsék az Evangélium értékeit. 3. A diákok igényei szerint az Evangélium értékei valósulnak meg az intellektuális, kulturális, hitéleti és szakmai nevelésben. Aki kis lelkesedéssel dolgozik, kis eredményt ér el. A szó, legyen bár okos, csak szó marad. Kevesebb beszéddel, de őszinte jó példával hasznosabbak lehetünk.“ Működik hát Dunaszerdahelyen egy negyedik magyar tanítási nyelvű alapiskola is. Remélhetőleg jó együttműködés alakul ki közöttük, hiszen a léleképítés nem tűri az ellenségeskedést, a végső cél pedig mindenütt csak ez lehet: erkölcsös, jól képzett, öntudatos gyerekeket nevelni mindnyájunk örömére. Ez a pár sor a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum évkönyvéből való. E „vándorló iskola“ idén már fennállásának 118. évfordulóját ünnepelheti. Nyáron jártunk ott egy pedagóguscsoporttal. Megkapott bennünket az iskola pedagógusainak akarása, a szinte semmiből való újrateremtés alkotó lendülete, amellyel ismét csak megmentették és erősítik ezt a sok viszontagságon, seregnyi változáson átesett iskolát. Mert, mint tanárai vallják, egy iskola, egy oktatási intézmény folytonosságát, maradandóságát nem az épület kora szavatolja. Egy iskolától az várható el, hogy „szelleme“ legyen, amelyet az ott tanító tanárok honosítanak meg és a tanítványok nemzedékei hagyományoznak egymásra. Ennek a székelyföldi iskolának mindig voltak szellemet teremtő nagy egyéniségei, volt és van egy hivatástudata magaslatán álló tanári kara, volt és vannak tanulni akaró diákjai. És vannak a világban vándorló tanítványai, akik e szellem egy-egy darabkáját már minden földrészre széjjelhordták, s időnként visszatérnek hozzá. Arcokat, neveket, hangulatokat hoztunk magunkkal látogatásunkból - és e vándorló iskolának a történetét. A múlt század végén szükségessé vált a középfokú „nőnevelés“ mielőbbi megoldása. Ez az igény hívta életre Sepsiszentgyörgyön is egy leányiskola létrejöttét. Sepsiszentgyörgyön és környékén az intézményes nevelés ugyan több évszázados múltra tekint vissza, de nem terjedt ki egyformán mindkét nemre. A fiúk középiskolai taníttatásának kérdését 1859-ben úgy-ahogy megoldották az algimnázium megnyitásával (ebből fejlődött ki később a jónevü Székely Mikó Kollégium), a leánygyermekek oktatása és nevelése viszont még az 1868-as Eötvös-féle népiskolai törvény alkalmazása után is csak az elemi iskolákra korlátozódott. Azok, akik magasabb képzést kívántak biztosítani lányuknak, Brassó vagy Nagyszeben magánintézményeihez, vagy valamely még távolabbi zárdához folyamodhattak. Persze nem sokan vették igénybe ezeket a lehetőségeket, hiszen ott is úgy élt a köztudatban: lányoknak elég az elemi képzettség. Ezen a felfogáson kellett rést ütnie annak a mozgalomnak, amely 1874- ben a községi elemi leányiskola mellé kétéves felső leányiskolát alapított. A mozgalom élén a városi iskolaszék állt. Az intézmény az új vásárcsarnok, az ún. Bazár emeleti részében kezdte meg működését. Mit tanulhattak a leányok ez alatt a két év alatt? Hit- és erkölcstant, magyar nyelvet, német nyelvet, számtant, mértant, földrajzot, történelmet, természetrajzot, női kézimunkát, konyhakertészetet, rajzot és írást. Az önként jelentkezők számára lehetővé tették a zongora- és a hegedüoktatást. A németen kívül a divatos franciát is oktatták annak, aki hajlandó volt többet tanulni. Nehéz volt áttörni az ősi nevelési elveket, növendékeket toborozni a nem hagyományos iskolatípusba. Magának az iskolának is kezdetleges volt a felszereltsége, és nagy gondot jelentett, hogy nem rendelkezett saját kollégiummal, ezért inkább csak a helybéli polgárok adták oda gyermekeiket. A leánynevelő intézet iránti érdeklődés akkor kezdett növekedni, amikor Sepsiszentgyörgyön 1892-ben létrehozták az óvónőképzőt, amely a századfordulón tanítóképzővé alakult át. Ez befolyással bírt a pályaválasztásra, s ezen keresztül az iskola fejlődésére is. Az igazi megpróbáltatások sorozata az első világháborút követően jelentkezett. 1919 nyarán a intézettől elvették a Bazár épületét és a teljes tanfelszerelést. Az iskola nélkül maradt tanárok egy része kirepült a nagyvilágba, a többiek a Református Székely Mikó Kollégiumban helyezkedtek el és megindították a munkát a magyar királyi leányiskola örökébe lépő református polgári leányiskola felállítására, amelyet 1919-ben a kollégium új tagozataként sikerült megnyitni. A tanítás - tanteremhiány miatt - délutánonként folyt. A következő 29 év számos sikert hozott, nemcsak az oktatás, hanem az önképzóköri és színjátszó tevékenység terén is. 1945—47 között nyolcosztályos leányfőgimnáziumot fejlesztettek ki. Ezzel az átalakulással létrejött a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium Leányfőgimnáziuma, ám az 1948-as tanügyi reform megfosztotta az egyházakat az iskolafenntartás jogától, Így az iskolának újra költöznie kellett, nem is egyszer. Az 1989-es decemberi eseményekig módszeresen folyt a hatalom részéről a haladó hagyományok rombolása. A nemzeti kisebbségek kultúrájának és intézményeinek felszámolását célzó törekvések közepette nehéz volt megmaradnia az iskolának. De túlélte a nehéz éveket és 1990. január 18-án örömmel vette fel a Mikes Kelemen Líceum nevet. Igaz, hogy most is szinte ideiglenes falak között létezik, de a szellemet megőrizte és továbbviszi. Az erdélyi magyar iskolák nevenincs intézményekből nemzeti nagyjaink neveinek fölvételével is „szavaztak “ eszmeiségről, célokról, kitartásról. Ahogy a sepsiszentgyörgyi középiskola tanárai vallják: „Mikes számunkra a hűség szimbóluma. Neve iskolánk homlokzatára elkötelezettségünk jeleként került. A személytelen elidegenítő számot az ismerős név váltotta fel, hirdetve, hogy az iskola otthon a szó igazi értelmében; az önmagunkra találás ünnepének, közös akarásaink születésének és megerősödésének színhelye, jövendő létezésünk biztosítéka.“ HARASZTI MÁRIA 150 éves az érsekújvári gimnázium Jubileumi ünnepségsorozat Érsekújváron Az érsekújvári gimnázium az idén októberben ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. A jubileum alkalmából a gimnázium a Csemadok helyi alapszervezetével közösen ünnepi műsort szervez, amelyre szeretettel meghív minden érdeklődőt. A JUBILEUMI ÜNNEPSÉG MŰSORA 1992. szeptember 21-október 5. 150 éves az érsekújvári gimnázium. Kiállítás a Városi Kulturális Központ termeiben. 1992. szeptember 28-án, 18.00 órakor a Csemadok klubtermében Az érsekújvári gimnázium szellemi kisugárzása Dr. Turczel Lajos nyugalmazott egyetemi tanár előadása. 1992. október 2-án, 19.00 órakor A 400 éves Érsekújvár 150 éves gimnáziuma Ünnepi est a Csemadokban. Beszédet mond Dr. Dobossy László nyugalmazott egyetemi tanár. Közreműködnek a Csemadok helyi alapszervezetének kultúrcsoportjai és a gimnázium diákjai. 1992. október 3-án, 14.00 órakor a gimnázium épületében Emléktáblák leleplezése 14.30 órakor Koszorúzás a temetőben 14.45 órakor Koszorúk elhelyezése a régi gimnázium falán 15.00 órakor Gálaműsor a volt Szakszervezeti Kultúrházban (Főtér) Fogadás az érsekújvári gimnázium tanárai, diákjai, valamint a meghívott közéleti személyiségek részére. 1992. október 4-én 8.30 órakor a plébánia templomban Ünnepi Te Deum a katolikus diákok és hívek részére. 9.00 órakor a református templomban Ünnepi istentisztelet a református vallású diákok és hívek részére. 10.30 órakor a gimnázium udvarán Diáktalálkozó A gimnázium volt tanárainak és diákjainak találkozója. Ünnepély. Utána osztálytalálkozók a gimnáziumban. „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?“ (Zsolt. 119,9) - ez az igeszakasz vezetett minket arra' a felismerésre, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban eddig akadozó ifjúsági életet kálvini szellemben újraélesszük és szövetségbe tömörítsük. Ezért éreztük szükségét annak, hogy egyházunkon belül megalakítsuk az IFJÚSÁGI KERESZTYÉN EGYESÜLETET (IKE), amely teljes egészében elfoglalja a II. Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Káté tanítását. Céljaink: Testvéri közösséget alkotni azokkal az ifjú emberekkel, akik: a) az Úr Jézus Krisztust személyes megváltójuknak tekintik és az evangélium szerint mai követői akarnak lenni, Isten dicsőségére munkálkodva az Anyaszentegyházban; b) rendszeresen keresik a kapcsolatot Istennel imádság, istentisztelet látogatása, úrvacsorázás és Bibliaolvasás által; c) minden szenvedő és segítségre szoruló embertársukon szeretetból fakadó készséggel segítenek; d) református egyházunk megújulását és építését elősegíteni szándékoznak; e) együtt kívánnak munkálkodni Isten Országának terjesztésén, mint a szeretet és a békesség világának megvalósításán. Szeretettel és tisztelettel hívjuk mindazokat, akik elhivatottságot éreznek arra, hogy szövetségünkhöz csatlakozzanak. Kérjük, jelentkezzenek a helyi lelkipásztornál és a gyülekezet presbitériumánál. Az alakulandó ifjúsági csoportok részére elküldjük az alapszabály tervezetét. Címünk: Gábor Zsuzsa Fő utca 47 045 01 Moldava nad Bodvou Telefon: 0943/21 -68 A Szepsi Ifjúsági Keresztyén Egyesület Nyíri Péter, Bocskorás Bertalan BATTA GYÖRGY
