Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-14 / 205. szám
4 Szabad ÚJSÁG Napjaink 1992. szeptember 14. Halálközeli emlékek Él, mert élni akar Neve, lakhelye nem lényeges, nevezzük Dórának Kerek arca, gesztenyeszinű göndör haja, széles mosolya, egyik Dóra nevű ismerősömre emlékeztetett. A Csorbatónál találkoztunk. Csehországból utazott oda. Feltűnően vidám volt, jelenléte pillanatokon belül felvillanyózta a társaságot. Nevetett, pedig nem volt jókedve, és ezt ő maga tudja a legjobban. A negyvenkét éves, háromgyermekes anya vaskos beteglapjában található egy egysoros bejegyzés: 1 perc 47 másodpercig megállt a légzés és a szívverés. Dóra asztmás, a légzési zavarok a legváratlanabb pillanatokban jelentkeznek. A könnyedén beszívott levegőt nehezen tudja kilélegezni, és ilyekor a pokol kínjait éli át. Legelőször tíz évvel ezelőtt, vagyis nemsokkal legkisebb gyermeke születése után észlelte a betegség tüneteit. Azóta megváltozott minden körülötte. Férjétől elvált, gyermekeit a gyógykezelések alatt idős édesanyja nevelte, amíg egy megértő barátra nem tálát, aki betegsége ellenére feleségül vette. Mindezeket egy reggeli kávézás közben mesélte el, miközben a környező hegyeket fürkészte.- Szeretek a Magas-Tátrába járni - mondta. Orvosaim tiltják a hosszú gyaloglást, de tudtuk nélkül, saját felelősségemre én már minden turistaösvényt végigjártam. Nem nekik, önmagámnak kell bizonyítanom. Az orvosok a betegségem jelentkezésekor harminchárom hónapot jósoltak nekem - hogy miért éppen ennyit, az máig iá rejtély szamomra bizony majdnem igazuk is lett. Tüdőgyulladással feküdtem a kórházban, már hetek óta reggel és este is kaptam penicillininjekciót. Egy reggel rettenetes fogfájásra ébredtem. Elmentem a fogorvoshoz, aki a fogamat kifúrta, de amikor végzett, észrevette, hogy a kezelt fog megrepedt, ezért úgy döntött, kihúzza. Ám az odvas fog a fogó szorítása alatt összeroppant, darabokban kellett kiszedni. Hogy a fogíny nehogy begyulladjon adott egy penicillininjekciót. Nem tiltakoztam ellene, azt hittem, fájdalomcsillapítót kapok. Visszamentem a kórházba, de kezdtem rosszul érezni magam. Segítségül hívtam a nővért, aki jött is rögtön, s mikor látta, hogy komoly problémáim vannak, orvost hívott. Több orvos is jött, felültettek, a hátam mögé párnákat raktak. Aztán egyszeriben minden fájdalmam megszűnt, megnyugodtam, kezdtem jól érezni magam, majd egyszer csak elsötétült előttem minden, és mint aki egy sötét alagútba tévedt, futottam rajta végig. Amint azon keresztül értem, újra a kórházi szobában találtam magamat. A magasból - a mennyezettől valamivel alább - egy végtelenből lenyúló prizma alakú fehér fényben megpillantottam magamat. Láttam amint az ágyon ülök és körülöttem serénykednek az orvosok. Hallottam, amint az egyik halkan megjegyzi: ,,Vége, meghalt, érte már nem tehetünk semmit.“ ,,Ez nem igaz“ - akartam kiálltani, de a torkomon nem jött ki hang. Aztán kockánként lepergett előttem az életem. A kellemes és a kellemetlen élmények lassan peregtek, felelevenedtek olyan események is, amelyekre én nem emlékeztem, nem is emlékezhettem. Átéltem többek között a születés előtti koromat. Nem értettem, mi történik velem: közvetlenül a születésem előtt erős ütést éreztem. De nem valamelyik testrészemen, hanem mindenhol. Később aztán édesanyám magyarázta meg, mi történfhetetjt velem. Amikor terhes volt velem egy alkalommal megcsúszott és elesett. Ezt eddig soha senkinek sem merte bevallani. Miután a gyermekkorom gyorsan lepergett, megjelent előttem édesanyám és a három gyermekem. Pontosabban csak kettőt láttam, a harmadiknak, a legkisebbnek csak a hangját hallottam, keservesen sírt. A sírás hallatán borzalmas lelki fájdalmat éreztem. ,, Nem szabad meghalnom - csak ez járt a fejemben. Apa és anya nélkül mi lesz a kis nebulókkal“. A legnagyobb tizenkét éves volt, a legkisebb pedig három. Nem tudom, milyen erő segített, de áttörtem a fehér fényt, és ezután már semmit sem láttam, semmit sem hallottam. Percek teltek el, amíg érezni kezdtem, hogy van testem, de mintha ólomból öntöttek volna, nem bírtam a szememet sem kinyitni. Aztán mintha ezer hangya lepte volna meg a testemet, zsibbadni kezdett minden tagom. Nekem úgy tűnt, hogy álmodtam csupán, de amit akkor láttam és hallottam, több volt, mint álom. Kiderült ugyanis, hogy kislányom aznap valóban sokat sirt, mert beteg volt. Hallottam, amint az orvos táviratot küldött a bátyámnak. A szöveg megegyezett az akkor hallottakkal, meg aztán itt van az orvosi megállapítás, amely szerint nem teljes két percig halott voltam. Dóra előtt azóta számtalanszor leperegtek azok a kockák - az élete filmje -, amelyeket a klinikai halál beálltakor látott először. Annyi különbséggel, hogy hangokat nem hall, csak látja, de nem érzi, mert éli át a cselekményt. Hiába élt át azóta újabb élményeket a ,,film“ mindig ugyanannál a kockánál megszakad. Az is megmagyarázhatatlan számára, hogy a ,, filmet" nem akkor látja, amikor szeretné, az ő akaratára nem indul be a ,,mozigép''. ,.Olyan volt mint egy álom“ - mondogatja. Ezek szerint az álom nem más, mint rövid halál? A halál pedig hosszú álom? Ki tudja... FARKAS OTTÓ Vér, ingyenruha és tartós élelmiszer Kartondobozokba „csomagolt“ együttérzés Megnyíltak a ruhásszekrények, mosógépbe kerültek a régen használt pulóverek és trikók A könyvespolcokról lekerültek a megunt képeskönyvek. Segítünk, ha tudjuk, valahol várnak küldeményeinkre. A Csehszlovák Vöröskereszt Érsekújvári Járási Bizottságának dolgozóival az idén már találkozhattunk Nyitrán. ahol Ukrajna számára negyvenhat karton élelmiszert, száznyolcvanöt karton ruhaneműt, valamint öt doboz higiéniai kelléket raktak a konténerekbe. A városi és községi hivatalok, oktatásügyi létesítmények és a lakosság segítségével akkor több mint kilencvenezer korona értékben küldtek segélyt a rászorulóknak. Az akciót egy újabb követte, amikor is a járási székhely főterén a vöröskereszt által kiképzett fiatalok vérnyomást mértek a Csehszlovák Vöröskereszt Napja alkalmából. A Csehszlovák Televízió kezdeményezésére a Remény alapra befolyó összegből négy alkalommal segítettek beteg gyermekeken.- Igen. ebből az alapból, amelyet a surányi malom leégésekor a rászorulók megsegítésére hoztak létre, egyéb területekre is jutott. A támogatásra a legnagyobb szükségük a szociális gondozóintézeteknek és a rehabilitációs gyermekszanatóriumoknak volt. A pénzen mozgássérült fiúk számára zuhanyozó fülkéket, továbbá tanszereket és speciális asztalokat vásároltak, valamint sikerült a vízgyógyászathoz szükséges berendezéseket is beszerezniük - tudjuk meg ottjárttunkkor Ol'ga Hurnátol, a járási irodaközpont vezetőjétől, aki bevallja, nem szívesen nyilatkozik, mivel egyes hírközlő szervek a transzfúziós állomások érdemeként tüntetik fel az ó munkájukat. Ennek ellenére Marta Ficzová gazdasági dolgozóval együtt megválaszolják kérdéseinket. Vállalatokat és üzemeket bomlasztott fel a felvásárlók fizetésképtelensége. Pedig a múltban a monopolhelyzetüket élvező, több száz embert foglalkoztató intézmények jelentették az önkéntes véradók komoly bázisát. Marta Fitzovától megkérdeztük, hogyan birkóznak meg manapság a toborzás cseppet sem könnyű feladatával.- Most is az önkéntes véradók toborzása jelenti fő feladatunkat. Továbbra is rendszeresen felkeressük az egyes üzemeket, munkánk azonban jóval nehezebb, mint azelőtt volt. Legutóbb Párkányban jártunk, ahonnan az egyik alkalommal a megrendelt autóbusz húsz véradót szállított a járási kórházba, másodszor viszont, amikor ugyanennyi embert vártunk, a megállóban csupán egyetlen ember várakozott! - tudjuk meg beszélgetőpartnerünktől, aki elmondja továbbá: ilyen módon nem számíthatnak biztos véradókra. Az orosz laktanyákba mára a csehszlovák hadsereg költözött. Ók jelentik az ..utánpótlást". f.- Nem szabad viszont megfeledkeznünk azokról, akik ezelőtt is és most is eljönnek vért adni. Az ősszel öt arany- és nyolcvankét ezüstplakettet tudunk majd átnyújtani önkéntes véradóinknak - tudjuk meg Olga Hurnától, aki ezután az önkéntes gondozónők kiképzéséről beszél. Az Érsekújvári, Surányi és Párkányi Városi Hivatalokkal együttműködve harminchét gondozónőt képeztek ki, akik közül ma négyen állnak a vöröskereszt szolgálatában, ingyen gondozzák az erre rászoruló idős embereket. Az önkénteseken kívül a környék vállalkozói is segítik a szervezetet munkájában Pintér Zoltán és Bajnok Igor vállalkozók szolgáltatásaikkal, anyagi segítséggel támogatják munkájukat. Nem szóltunk még a Csehszlovák Vöröskereszt Járási Bizottsága által szervezett egészségügyi továbbképzésekről, valamint a közúti rendőrséggel közösen tervezett autóellenörzésekröl sem. amelyek során majd a kötelező elsősegélycsomagokat, a gépkocsivezetők felkészültségét kívánják ellenőrizni. Beszélgetésünk során az évente megrendezésre kerülő egészségügyi versenyekről és ünnepi rendezvényekről is szóltunk. Sajnos a vöröskereszt pénztárából ezen akciók szervezőinek, valamint az önkéntes gondozónők megjutalmazására már nem jut pénz.- Ezzel is magyarázható, hogy miért nem támogatjuk anyagilag az erre rászorulókat járáson belül. Amikor nemrégiben egy börtönből szabadult fiatalember fordult hozzánk, megmagyaráztuk neki, pénzt nem tudunk adni, de ha szüksége van ruhaneműre, felöltöztetjük. Ruhát adtunk azoknak a gyerekeknek is, akik szüleik italozása miatt gyermekotthonba kényszerültek. Részükre a szociális osztály dolgozói kértek segítséget. Járáson belül és külföldön is készek vagyunk segíteni, ha arra szükség lesz. Az Érsekújvári járásban még nem annyira súlyos a helyzet, hogy az emberek egymásnak adják az ajtókilincset - mond|a az irodavezető. A manapság olyan gyakori vásárok árnyékában vajon jut-e majd hely az olcsó élelmiszert, ruhaneműt kínáló standoknak? Segítségért nem könnyű dolog kopogtatni. De mozdul-e majd a kéz, ha közeli szomszédainkról, városunk, falunk lakóiról lesz szó? -száz-A temetőben épülő ravatalozó... A közel kettőezerháromszáz lelket számláló Feled községben még a mai napig nincs ravatalozó. Pontosabban kettő is van. épülőfélben, az egyiket- amelyiket ebben az évben el építeni- még. az idén át is adják, a másiknak pedig már története van. Ezerkilencszáznyolcvanöt táján készült el Feled falurendezési terve, amely szerint a ravatalozót a temetőtől mintegy fél órányi járásra építik. A község tiltakozott ellene, ugyanis mindenki azt szerette volna, ha a temetőben épül fel, hiszen a logika is így diktálná. A hely kiválasztást azzal magyarázták, hogy a temetőben már kevés a hely, és egyébként is a ravatalozó mellé tervezik az új temetőt. Azokban az években munkám Főiedhez kötött, emlékszem akkoriban rengeteg szóbeszéd járt a temetőről. Egyesek azt mondták, hogy a ravatalozó felépülése után a régi temetőt megszüntetik. Hallottam olyan variációt is, hogy a sírköveket áthelyezik az új temetőbe, aztán jönnek a gyalugépek ... Mindez már a múlté, felesleges találgatni, mi történt volna, ha nem következik be a fordulat. A helyhatósági választások után Feledi Zoltán polgármester falugyűlést hivott össze, amelyen szavazásra bocsátotta a ravatalozó befejezését. A több mint száz résztvevőből csupán ketten tartózkodtak a szavazástól, a tpbbiek az épület munkálatainak leállítása mellett szavaztak. A gyűlésen azt is eldöntötték, hogy egy új ravatalozót építenek, a régit - amely valójában még fel sem épült - pedig valamiképpen hasznosítják. Arról is szó volt, hogy lebontják, az építészeti anyagot pedig felhasználják az új ravatalozó építésénél, amit természetesen már a temetőben terveznek. Az egyik önkormányzati ülésen azonban elvetették ezt a gondolatot, hiszen az anyag jelentős része Így tönkre menne, a betonalap szétszedése pedig jelentős kiadással járna. Végül is úgy határoztak, hogy inkább bérbe adják egy magánvállalkozónak.- Félkész állapotban nem nagyon kellett senkinek - mondja a polgármester -, hiszen se ajtó, se ablak nincs rajta, csak a csupasz falak állnak, és tető fedi. Akadt azonban egy vállalkozó - aki betoncsöveket, betonlapokat készít - és bérbe vette az épületet. A szerződésben egy évre hatvanezer korona bérleti díjban egyeztünk meg a következő feltételekkel: Ha a bérlő pénzt fektet az épületbe, azt az összeget a bérleti díjból leszámítjuk. Ha hatvanezer koronánál nagyobb összeget beruház, akkor a következő év bérleti díjából számoljuk le az összeget.- A szerződést csak erre a választási időszakra kötöttük. Gondolván arra, hogy az utánunk jövők ne ütközzenek akadályba, ha gazdaságosabban is ki tudják használni az épületet. Az új ravatalozót a régi tervek alapján építettük, így nemcsak időt takarítottunk meg, hanem pénzt is. A vázlatrajz ugyanis már évekkel ezelőtt is több mint százezer koronába került.- Ami pedig a helyszűkét illeti, az elmúlt évek átlagos elhalálozását alapul véve több száz évig lesz még hely a régi temetőben új sírok ásásához. (fo) ...és a bérbe vett (A szerző felvételei) Bérbe adott ravatalozó Élők, holtak (meg)nyugodhatnak
