Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-14 / 179. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992. augusztus 14. Országos hírnevű, gömöri vállalkozók „Ha..., akkor nekünk befellegzett“ Pelsőc alpolgármestere szerint: „Csupa probléma az élet!“ Az ország eme térségében rendkívül kevés vállalkozó szánta rá magát termelői tevékenységre. Zömében - a gyors jövedelemszerzés érdekében - „olcsón veszem, drágán adom“ féle üzleteléssel foglalkoznak. Szinte kilógnak a sorból azok a vállalkozók, akik az előbbiekhez viszonyítva jóval kisebb, azaz tisztességes haszonkulccsal, de annál nagyobb áldozathozatallal és erőbedobással igyekeznek valami egyedit létrehozva talpon maradni. A LAAX névre „hallgató“ érdekközösség - amely két személy, Michalik László és Beke Sándor társulásában, 13 bedolgozó személlyel működtetett bőrdíszműves kisüzem - hároméves múltra tekint vissza, de a szakterületen máris az országos hírű, megbízható és minőségben kiválót produkáló „magángyártóként“ tartják őket számon. Termékeikkel olyan vállalatokat utasítottak maguk mögé, mint például a klatovy-i KOZA, és olyan nagyüzem ajánlotta fel számukra a külföldi piacon való együttes megjelenést, mint a bardejovi JAS... Az alábbiakban dologtevésük menetéről, sikeres vállalkozásuk műhelytitkairól és jövőbeli terveikről avagy félelmeikről faggatom a két rátermett fiatalembert. • Elmondásotok alapján társulásotokat „magángyártóként“ minősítik. Eszerint ti nem is vagytok bejegyezve a cégbíróságnál?- Nem bizony - mondja Laci -, s ebből az előnyök mellett több hátrányunk is származik. A termékeinkhez szükséges nyersanyagokat csak kiskereskedelmi áron, vagyis forgalmi adóval vásárolhatjuk meg. Ugyanakkor a posta vagy a villamosművek szolgáltatásaiért a cégeknek kijáró nagyobb illetményeket és díjszabást rónak ki ránk. • Ebben a városban nincs hagyománya a bőrdíszművességnek. Minek alapján jött hát az ötlet, hogy ti mégis ezzel kívántok foglalkozni?- Kezdetben csak egy nagy akarás volt bennünk, hogy valami újszerűt és egyedit hozzunk létre. A nyomdától a tésztagyártásig mindenféle lehetőséget számba vettünk. De mivel szegény ember is vízzel főz, mi is abból indultunk ki, amink volt. Vagyis volt egy lábbal hajtós Minerva varrógépünk, és 6 ezer korona alaptőkénk. Vásároltunk néhány méter műbőrt, és esténként a garázsban öveket készítettünk belőle. Mivel sikerült túladnunk az első termékeken, felbuzdulásunkban elhatároztuk, hogy kenyérkeresö foglalkozássá fejlesztjük kedvtelésünket. öt hónapon át tartó ügyintézéssel (és kilenc „kezes“ előállításával) sikerült 57 ezer korona kölcsönhöz jutnunk.. Ebből megvettünk egy helyiséget, és beindítottuk a gyártást. • Milyen elgondolás, illetve stratégia alapján láttatok munkához?- Olcsó árakkal, jó minőségű áruval, lépésről-lépésre törtünk be a hazai és - mások közvetítésével - a külföldi piacokra. Számunkra a tisztességes megélhetést biztosító munkalehetőség a fontos meg az alkotó tevékenységből származó megelégedettség. • Mi mindent készítetek, és termékeiteket hogyan értékesítitek?- Negyven féle férfi és női övét, különféle női táskákat és férfi bőrsapkát gyártunk. Tavaly másfél milliós forgalmat bonyolítottunk le, de az idén már az 5 millió koronát is meghalad(hat)ja az eladott termékek összértéke. Kezdetben három-öt nagyobb üzlettel volt kapcsolatunk, jelenleg már háromszáznál is több megrendelőnek szállítunk. Az üzletkötésekre az Olmücben kéthavonta megrendezett kiállításokon kerül sor, ahol mintegy háromszáz hazai gyártó cég mutatja be legújabb termékeit. A jelenlevő kereskedelmi cégek és boltosok összehasonlítanak, mérlegelnek, választnak és üzleteket kötnek. A mi termékeink olyan népszerűségnek örvendenek, hogy a jelenlegi termelésünket akár meg is duplázhatnánk. • Mit szól ehhez a konkurencia?- Szlovákiában nincs számottevő konkurensünk, de olyanokkal is találkoztunk, akik termékeink hamisításából tartják fenn magukat. Mi ezen csak mosolygunk, hiszen újabb és igényesebb elkészítést kívánó áruval ösztönözzük őket a vásárlók megnyeréséért folytatott versengésben. • Ki tervezi az öveket, táskákat, sapkákat? (Beszélgetésünknek ezen a pontján Sanyi veszi át a szót.)-A divatos, sportos mintákat, színkompozíciókat én álmodom meg, a kis csapat pedig véleménynyilvánításával segíti a végső forma kialakítását. Nekem ez a hobbim, s ha az ember azt csinálhatja amit szeret, akkor már csak egy lépés (a megvalósítás) választja el a sikertől. Számomra végtelen játékot és határtalan örömet jelent a tervezés. Ha például megnézek egy olasz táskát vagy övét, ez olyan inspirációt jelent számomra, amiből egy teljesen új, eredeti termék születik. Michalik László • Mi az idei nyár divatja?- Elsősorban a „Lenin-sapkákért“ ostromolnak bennünket. • Az alapanyagot honnan szerzitek be?-A marhabőr 70 százalékát a magyarországi Simontornyáról hozzuk. A hazai bőrgyárak meg sem közelítik azt a minőséget, amit az említett helyen kínálnak. A teljes vastagságában anilenis festékkel átitatott bőrkészítmény négyzetméterenkénti ára megközelíti az ezer koronát. A fémdíszek zömét ugyancsak külföldről (javarészben Magyarországról) szerezzük be. Az Európában „forgandó“ fémdíszek ára százhúsz koronánál kezdődik. Bár ebben a minőségi kategóriában mi vagyunk a legolcsóbbak az országban, a jövőben - a nyersanyagárak fokozatos növekedése miatt- a külföldi piac meghódítása jelentheti számunkra a folyamatosságot. Exkluzív termékeink iránt- egyelőre - Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Spanyolföldön mutatkozik nagyobb érdeklődés. • Szóval a jövőtöket biztosítva látjátok?!-Amennyiben egyben marad az ország, talán igen. Hiszen ha azt mondom, hogy a termékeink zömét Csehországban, illetve rajtuk keresztül értékesítjük, és a hazai alapanyagok java részét is a cseh országrészben szerezzük be, akkor talán érthető az aggodalmunk. Ha megszűnik a devizaforrás, vagy bárminemű korlátozást vezetnének is be, akkor nekünk befellegzett. A bizonytalan Beke Sándor kimenetelű politikai csatározások miatt nem merünk újabb vállalkozásokba fogni. Pedig a minap kaptunk egy rendkívül kedvező és megtisztelő ajánlatot. A bardejovi JAS cipőgyár egy exkluzív üzlethálózat kiépítését tervezi az országban és külföldön, ahol a cipők mellett egyazon anyagból készült kiegészítő divatcikkeket (táskák, övék) is árusítanának. S az utóbbiak gyártására minket kértek fel. Amennyiben a politikusok is úgy akarják, rajtunk igazán nem múlik, hogy hogyan alakul Szlovákia (gazdasági) jövője. KORCSMÁROS LÁSZLÓ KIRÁLY László, a mindössze 2500 lakosú község (a múlt század közepéig Gömör megye székhelye) alpolgármestere, a hónapok óta beteg polgármester „jogutódja“ ki se látszik a munkából. Szabad ideje nem lévén, nekem is csak futtában, egyetlen monológban válaszol a sebtében feltett kérdésemre. • Szóval, mi újság Pelsőcön, Király úr?- Mintha mindenben törököt fogtunk volna. Úgy zúdulnak ránk a bajok, hogy még lélegzetvételre is alig futja az erőnkből. Az ördögadta balszerencse kísér(t)i munkánkat. A gázvezeték építését nem sikerült bevégezni, elúszott a kanalizáció terve, a kazánházakkal és a melegvíz-szolgáltatással is problémák vannak. A központi kazánház felújítására, illetve gázfűtésre történő átállítására nincs anyagi fedezetünk. Előreláthatólag mindössze negyven százalékos költség-hozzájárulást kapunk, de honnan teremtsük elő a hiányzó kétmillió koronát, ha a gázvezeték építése elviszi az összes pénzünket? A tervbe vett körzeti szeméttároló és a nélkülözhetetlen szennyvíztisztító-állomás megépítésének költségeit sem tudjuk állni. A nyolcvanas évek végén minderre dotációt kaptunk volna, csakhát közben változott a politikai széljárás, és most ott tartunk, hogy az egyik utcában sorházat építő lakástulajdonosok nem kaphatnak lakhatási engedélyt, de a Sajóparton nyitandó új utcasoron építkezni vágyók részére sem tudjuk biztosítani a megfelelő infrastruktúrát. Igazi kutyaszorítóban vagyunk, ezért annak az engedélyezését kértük az illetékesektől, hogy az újonnan felépült házak szennyvízvezetékeit is kivételesen „ráköthessük“ a Sajóra. A lakosság egytizede munkanélküli, ám a vállalkozókedv többnyire csak a csencselésben nyilvánul meg. Kevés a termelő, illet-Veszteségessé vált az ÖMV schwechati üzeme, amely pedig Európa legkorszerűbb kőolaj-finomítóihoz tartozik, az olcsó szlovák és magyar üzemanyag-, valamint fütöolajimport miatt - írja a bécsi Der Standard. (A szakértők 400-500 millió shillingre becsülik a veszteséget.) Főleg a 7000 főt foglalkoztató pozsonyi Slovnaft kapacitásfeleslege jelent nagy fenyegetést az osztrák cégnek. Ismert, hogy a Slovnaft kelet-szlovákiai egysége, az évi 2,3 millió korona nyersolaj feldolgozására alkalmas vajáni üzem már 1991 közepe óta leállásra kényszerült, és a pozsonyi főüzem is csak 70 százalékig tudja működtetni az évi 5 millió tonnás kapacitást. Az ÖMV- nak ezenkívül még a Százhalombattai Kőolajfinomitó által támasztott konku renciával is számolnia kell. A kritikussá vált helyzet felszámolása végett az ÖMV termelési együttműködést szeretne létrehozni a Slovnaft és a Schwechati Kőolajfinomitó között. A munkamegosztás révén - reményei szerint - lehetőség nyílna a kapacitások arányosabb leterhelésére, valamint a készletfeleslegek és az áresések Kiküszöbölésére. Az egyik (az ÖMV vezetősége által igen pártfogolt) elképzelés szerint kőolajve szolgáltató tevékenységet folytató maszek. A privatizált üzletek egy részében pedig már felháborító méreteket ölt az áruhiány. A Pfeffer-cég által megvásárolt élelmiszerboltban alapélelmiszereket (kenyér, tej, stb.) is csak elvétve lehet kapni. Az egészségügyi szolgáltatásokkal is sok a probléma. Egy központi helyen található épületben szerettük volna összevonni a település különböző részein korszerűtlenül működtetett szakorvosi rendelőket. De mivel az egészségügy berkeiben is beindítják a privatizációt, egyelőre a bizonytalanságban várakozunk. Tudomásunkra jutott, hogy még az elsősegély-állomást is meg akarják szüntetni községünkben. A falu megviselt főutcájának, piacterének és a közterületek rendbetételére (sétányok, parkosítás) kidolgozott tervezetből sem lesz egyhamar semmi. Egy nyugati kisváros mintájára szeretnénk kialakítani a település arculatát. Ha volna elegendő pénzünk, s ha nem lenne béklyóba verve a lábunk, kezünk, ha a politikai csűrték helyett a gazdaság rendbetételére fordítanák a „szürkeállományok“ energiáját, ha megszűnne már végre ez a bizonytalanság és kilátástalanság. Mert az energiánkból csak rögtönzésekre futja. Sohasem az okot, csupán a tüneteket kezeljük, s ezért nem is csodálkozom azon, hogy ha sikerül megoldanunk egy-egy feladatot, azonnal három további probléma üti fel a fejét. És ez így megy napról napra, hónapról hónapra. Nem tudSm meddig bírom türelemmel és idegekkel ezt a játszmát. Még szerencse, hogy van humorérzékem, és jókat derülök az olyan vicces fogalmakon, mint az önállóság, a demokrácia vagy a piacgazdaság ... Hát, különben ennyi az újság minálunk, szerkesztő úr. Lejegyezte: K. L. feldolgozó holdingot kellene létrehozni a Slovnaft és az ÖMV között. Az ÖMV álmai azonban a szlovák kollégáikat láthatólag nem igen hozták izgalomba. Egyelőre ugyanis más privatizációs utakat keresnek. így a vállalat 16,87 százalékára pályázatot írtak ki a külföldi cégeknek, július 24-ei jelentkezési határidővel. Állítólag 13 konszern mutatott érdeklődést a pozsonyi vállalat iránt. A távlati tervek szerint az állam részesedését 1995-ig 51 százalékra csökkentenék. Az ÖMV eközben a konszern racionalizálására készül, ami a jelenleg 13 500 fős létszám csökkentését jelenti. A korábbi elképzelésekben 1100 fő elbocsátása szerepelt. Az évi 70 ezer tonnás schwechati polipropilénüzemet még ebben a hónapban leállítják - egyelőre 4 hónapi időtartamra. (A konszern összes polipropilén-kapacitása évi 380 ezer tonna.) Emellett még szóba került a konszern 50 százalékának eladása is. A szövetségi állam mellett multinacionális cégek neve is felvetődött lehetséges vevőként. Egyetlen kritériumként említették meg, hogy a leendő vevő ne üzemeltessen töltőállomásokat Ausztriában. Az övgyártó részleg (A szerző felvételei) ÖMW: vergődik a schwechati üzem Részben a szlovák konkurencia miatt?
