Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-11 / 176. szám

Volt parlamenti politikai erők sajtóértekezletei / m\G Miklosko mint szlovák elnök? Pozsonyban tegnap sajtóértekezletet tartottak három „parlament­ből kiszorult" politikai erő vezetői. A Polgári Demokrata Unió sajtótájékoztatóján Ivan MikloS első alelnök, a Demokrata Pár­tén Ján Holőík elnök és Martin Kvetko, tiszteletbeli elnök, a Szlo­vák Kereszténydemokrata Mozgalom sajtóértekezletén pedig Bar­­tolomej Kunc és Viliam Oberhäuser alelnök informálta a megje­lent újságírókat. Miklós: Fürödni nem akartunk, de vízbe dobtak Közéleti és gazdasági napilap KEDD 1992. augusztus 11. II. évfolyam 176. szám Ára 2,30 korona A Polgári Demokrata Unió to­vábbra is kiáll a föderáció mellett, noha a párt vezetői a jelenlegi hely­zetben már nem látnak reális re­ményt arra, hogy az államjogi elren­dezés keretében megmaradjon ez a forma. Ivan Mikloä egyebek között ezzel magyarázta azt, hogy a PDU képviselői nem vettek részt a Cseh­szlovák állampolgárok közös érdekei címmel vasárnap rendezett „közös­------------------------------------V? Történet pénzről, szerétéiről, emberségről Első töprengés az emberről Idén nyáron Nagymegyeren hétágra süt a nap. Tombol az emberfla, izzad a nyár örömeiben. Idén nyáron bizonyára Bosznia-Hercegovinában is meleg van. Ott nincs öröm. Ott háború van. Félnek. Én meg attól félek, itt az íróasztalomnál^ kerti szilva­fa istenadta nyugalmát kém­lelve az ablakon át, hogy majd az alábbi történetet is félreér­tik az emberek. Mint annyi mindent, melyhez magánvál­lalkozónak egyáltalán köze van ebben az önmagát faló, pénzszagú világban. Mert a meggazdagodás jut majd az emberek eszébe, nem észlelik, eszükbe sem jut, hogy más­képp is lehet élniük fintorgó hétköznapjaikat. Errő) az esetről a későbbi­ekben sokat fognak beszélni, bízom benne minél többen. Azon túl, hogy valamit visszaad elveszettnek hitt tartásunkból, megható és felemelő. És igaz. A tévéhíradóval kezdődött Három nagymegyeri ma­gánvállalkozó — egy kft. társtulajdonosai — az idei nyár egyik pilledt estéjén a tévéhíradót nézte. Benne a megannyi borzalmat, Bosz­niát is, a háborút A „hatóságok” is meg voltak elégedve a kiszemelt bungallókkal... Akkor jött az ötlet, segíte­ni kéne. ők ebben is vállalkozók voltak. Léptek. Olyan kezde­ményezéssel álltak elő, hogy Nagymegyeren létesüljön egy humanitárius tábor boszniai gyermekeknek, kiket édesany­szítve minden rendesen. Én is láttam. A pompásan elrendezett UNIMO-bungal­­lókat is, meg a volt pionírhá­zat most ifjúsági házat, mely festői környezetben kényel­mes szobákkal várja a jöve­vényeket Az ifjúsági ház lesz a gyermekek „harmadik” otthona juk, tanítójuk is elkísérhet akár. Eredetileg száz sze­méllyel számoltak, mostanra hetvenkettő a biztos. Az elhatározást követően három-négy napon belül meg­szerezték az engedélyt, hogy jö­hetnek a gyermekek. Felvették a kapcsolatot a dunaszerdahelyi vöröskereszt-szervezettel; Ma­son Mária azonnal az ügy mellé állt. Egy-két telefon után a po­zsonyiak elküldték embereiket, nézzék meg, megfelelő-e a hely a gyermekek elszállásolására. Jöttek, s láthatták; elő van ké-Az ügyvezető igazgató □ Nem mindennapi, hogy egy magánvállalat ilyen akcióba kezd. A mai időkben egyene­sen meglepő, hogy Önök vál­lalják majdnem száz bosz­niai gyermek ellátását. WAGNER RUDOLF, a W. Á. W. Kft ügyvezető igaz­gatója: Hadd mondjam el, mindjárt az elején, nem mi szeretnénk őket ellátni. Egy (Folytatás a 2. oldalon) Vonal alatt V állam-párti” tanácskozáson. Amint azt az első alelnök hangsúlyozta, a Polgári Demokrata Unió nem vonja kétségbe a népszavazást és egyúttal ragaszkodik ahhoz, hogy még a szlo­vák alkotmány elfogadása előtt tart­sák meg. Mikloä szerint a később ki­írandó referendum már semmit sem oldana meg, csupán a vezető politi­kai erők mandátumát vonná kétség­be. Egyúttal rámutatott: a jelenlegi politikai helyzetben azonban már szinte lehetetlen az alaptörvény jó­váhagyása előtti népszavazás, mivel „a mozgás már nem állítható meg”. A társadalomban kialakult viszo­nyokat ahhoz az esethez hasonlítot­ta, amikor valakit a vízbe dobunk, s csak utána kérdezzük meg tőle, hogy akart-e fürdeni. Ivan Mikloä a továbbiakban Jozef Markus szlovák elnökké való jelölé­se kapcsán hangsúlyozta, hogy ezzel Holcík: Nyújtsák be a „A föderáció vagyonának elosz­tásán futnak zátonyra a Polgári De­mokrata Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom közötti kap­csolatok” — mondta a Demokrata Párt sajtóértekezletén Ján Holőík. A DP elnöke bírálta a Meőiar-mozgal­­mat, mivel nem dolgozott ki elem­zést arról, hogy az állam szétválása után milyen lesz a szlovákiai fejlő­dés. A demokraták követelik a szlo­vák kormánytól, hogy „nyújtsa be a számlát” arról, mennyibe fog kerül­ni a Szlovák Köztársaságnak a föde­ráció szétesése. Szerinte a „számlát” meglátva az állampolgár tiltakozna a különválás ellen. A párt tiszteletbeli elnökének véleménye szerint ha az esetleges népszavazáson a lakosság a közös kétségek támadtak fel azt illetően, vajon a Matica slovenská apoliti­­kus intézmény-e. Arra a kérdésre, hogy a PDU kit javasolna a szlo­vák államfői tisztségbe, az első al­elnök azt válaszolta, hogy a PDU politikai szervei konkrét személy­ről még nem tárgyaltak, de ő sze­mély szerint egyedül csak Fran­­tisek Mikloskót, az SZNT előző elnökét tekinti olyan tekintélyes személyiségnek, aki megfelelne ebbe a funkcióba és Václav Havel­­lal is „versenyezhetne”. Végezetül Ivan Mikloá az or­szág szétesése utánra tervezett cseh—szlovák pénzügyi és vámu­nió kialakításának a lehetőségeiről elmondta, hogy ha létre is jönne vámunió, hosszabb ideig nem le­het fenntartani, mivel feltételezhe­tő, hogy a két köztársaság gazda­sága nem'közeledni, hanem távo­lodni fog egymástól. különválási számlát állam megőrzése mellett száll síkra, akkor új parlamenti választásokat kell kiírni. A továbbiakban Ján Holőík le­szögezte, hogy Szlovákiában meg­sértik a sajtó- és szólás­szabadságot. Mint mondta, a szlo­vák kormány ellenségeket keres magának a tömegtájékoztató esz­közökben. Tudomása szerint a Meőiar-kabinet 40 millió koronát hagyott jóvá egy új regionális napi­lap beindítására, amelynek az vol­na a „feladata”, hogy kifogja a sze­let a Slovensky vychod vitorláiból. „A Matica slovenská egyre in­kább bevonja magát a politikába, ami nem jár haszonnal számára.” Ján Holőík ezekkel a szavakkal rea­­(Folytatás a 2. oldalon) .gázért vagyunk a világon, hogy va­lóitól otthon legyünk benne ” —fogal­mazta meg Tamási Áron. Keressük, keresgéljük helyünket a világban mi, kisebbségi magyarok, mégis gyakran csupán „idegenek, jövevények” va­gyunk Van, amikor egyenesen nemkí­vánatos elemek Ezt adták tudtunkra július elején a határon Románia hi­vatalos képviselői az új egyenruhába bújtatott, ám a rég, 1989 decembere előtti jól ismert, totalitárius allűröket megőrző, a hatalom pléhpofáját újra alkalmazó és egy rövid, civilizáltabb­nak tűnő időszak után ismét erejüket fitogtató vámtisztjei. Volt egy megbocsáthatatlanul nagy bűnünk kisebbségből kisebbség­hez, pedagógusok pedagógustársaik­hoz indultak tapasztalatcserére Okét kísértük el ketten mikrofonunkkal A Ne féljünk többé! Hadd térjek ki itt a meghívólevél kérdésére is. A csehszlovák állampol­gároknak azért keü felmutatniuk a határon a hivatalos (s időről időre máskéni más pecséttel megszerzését megkövetelő) meghívólevelei mert a mi országunk sem engedi be a román állampolgárokat meghívólevél — hi­vatalos meghívólevél — nélkül Kivé­telt ez alól csupán a Romániai Szlo­vákok Demokratikus Szövetségének tagjai képeznek Románok pedig azért nem jöhetnek hozzánk, mert már sem Németország sem pedig Ausztria nem látja őket szívesen. Akkor pedig ná­lunk ragadhatnak gazdasági mene­­kültkéni mi pedig nem vagyunk haj­landók táborokat nyitni és pátyolgatni senki emberfiát Ebben legalább kez­dünk hasonlítani a Nyugathoz.. Ezeket a kapcsolódási pontokat is a román vámtisztek kiselőadása vilá­gította meg számunkra, miszerint azt kapjuk, amit megérdemlőnk: úgy bánnak velünk, ahogy mi a romá­nokkal Vagyis azért mégis sikerült bejut­nunk — hadd ne meséljem el, ho­gyan, milyen viszontagságok után — Romániába, eljutnunk a legendák, hagyományok és tudományok földjé­re: Erdélybe, s gazdag élményekkel megrakodva térni haza. Ugyanilyen viszontagságos módon. Ha a kedvün­ket akarták elvenni a kapcsolattartás­tól, ezúton is közlöm: nem sikerük ígérem: el fogjuk tanulni a székelyek­től a csavaros észjárást, hogy igazuk legen a román vámtiszteknek: job­ban meg vagyunk szervezve, mint a román belügyminisztérium. HARASZTI MÁRIA határon azonban felvilágosítottak, hogy semmi keresnivalónk Erdélyben, ahol bizonyára forradalmat kívánunk szítani, hiszen odahaza sem férünk a bőrünkbe, önrendelkezésre áhítozunk Amúgy is mi, magtárok vagyunk az okai minden bajnak, miattunk van a jugoszláv válság és az összes többi európai probléma Biztos könyveket, térképet, felforgató irodalmat is át akarunk csempészni Önök is emlékeznek még azokra az időkre, amikor egy-egy könyv eleve gyanússá tette a ki-be utazót? Ugye, önök is azt hitték, hogy a bársonyos forradalomnak becézett novemberi ladcscsörgetést követően soha többé nem fog kelleni lesütött szemmel és összeszorított szájjal szo­rongattunk, sőt: félnünk? Hogy végre, remélték a romániai magyarok is, akik véráldozattal is megfizették az óhajtott szabadságot De egyre csak szorongva hallgatjuk a híreket, hol és hogyan próbálják jogaikat újra megnyirbálni A hata­lom mindent elkövet, hogy ismét fél­elembe, hallgatásba és megalázkodás­ba döntse a kevesebbet, a gyengébbet Ám az eltelt két év, e ká kortynyi szabadság arra talán itt is, ott is ele­gendő volt, hogy megtanuljuk: ne fél­jünk többé. Féljen az, aki tisztessége­ién, intoleráns, jogápró eszközökkel bánik a IdsebbséggeL Neki van mitől rettegnie: minden hatalom múlandó. De maradjunk utazásunk törté­neténél. Volt egy másik főbenjáró bű­nünk is, ami viszont a hazai pedagó­gusszövetség elnökének és az ottani megyei tanfelügyelőség vezetőjének realitásérzékéről állít ki rossz bizo­nyítványt: magyar nyelvű meghívóle­véllel indították útnak a pedagógus­­csoportot

Next

/
Thumbnails
Contents