Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-11 / 176. szám
Volt parlamenti politikai erők sajtóértekezletei / m\G Miklosko mint szlovák elnök? Pozsonyban tegnap sajtóértekezletet tartottak három „parlamentből kiszorult" politikai erő vezetői. A Polgári Demokrata Unió sajtótájékoztatóján Ivan MikloS első alelnök, a Demokrata Pártén Ján Holőík elnök és Martin Kvetko, tiszteletbeli elnök, a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom sajtóértekezletén pedig Bartolomej Kunc és Viliam Oberhäuser alelnök informálta a megjelent újságírókat. Miklós: Fürödni nem akartunk, de vízbe dobtak Közéleti és gazdasági napilap KEDD 1992. augusztus 11. II. évfolyam 176. szám Ára 2,30 korona A Polgári Demokrata Unió továbbra is kiáll a föderáció mellett, noha a párt vezetői a jelenlegi helyzetben már nem látnak reális reményt arra, hogy az államjogi elrendezés keretében megmaradjon ez a forma. Ivan Mikloä egyebek között ezzel magyarázta azt, hogy a PDU képviselői nem vettek részt a Csehszlovák állampolgárok közös érdekei címmel vasárnap rendezett „közös------------------------------------V? Történet pénzről, szerétéiről, emberségről Első töprengés az emberről Idén nyáron Nagymegyeren hétágra süt a nap. Tombol az emberfla, izzad a nyár örömeiben. Idén nyáron bizonyára Bosznia-Hercegovinában is meleg van. Ott nincs öröm. Ott háború van. Félnek. Én meg attól félek, itt az íróasztalomnál^ kerti szilvafa istenadta nyugalmát kémlelve az ablakon át, hogy majd az alábbi történetet is félreértik az emberek. Mint annyi mindent, melyhez magánvállalkozónak egyáltalán köze van ebben az önmagát faló, pénzszagú világban. Mert a meggazdagodás jut majd az emberek eszébe, nem észlelik, eszükbe sem jut, hogy másképp is lehet élniük fintorgó hétköznapjaikat. Errő) az esetről a későbbiekben sokat fognak beszélni, bízom benne minél többen. Azon túl, hogy valamit visszaad elveszettnek hitt tartásunkból, megható és felemelő. És igaz. A tévéhíradóval kezdődött Három nagymegyeri magánvállalkozó — egy kft. társtulajdonosai — az idei nyár egyik pilledt estéjén a tévéhíradót nézte. Benne a megannyi borzalmat, Boszniát is, a háborút A „hatóságok” is meg voltak elégedve a kiszemelt bungallókkal... Akkor jött az ötlet, segíteni kéne. ők ebben is vállalkozók voltak. Léptek. Olyan kezdeményezéssel álltak elő, hogy Nagymegyeren létesüljön egy humanitárius tábor boszniai gyermekeknek, kiket édesanyszítve minden rendesen. Én is láttam. A pompásan elrendezett UNIMO-bungallókat is, meg a volt pionírházat most ifjúsági házat, mely festői környezetben kényelmes szobákkal várja a jövevényeket Az ifjúsági ház lesz a gyermekek „harmadik” otthona juk, tanítójuk is elkísérhet akár. Eredetileg száz személlyel számoltak, mostanra hetvenkettő a biztos. Az elhatározást követően három-négy napon belül megszerezték az engedélyt, hogy jöhetnek a gyermekek. Felvették a kapcsolatot a dunaszerdahelyi vöröskereszt-szervezettel; Mason Mária azonnal az ügy mellé állt. Egy-két telefon után a pozsonyiak elküldték embereiket, nézzék meg, megfelelő-e a hely a gyermekek elszállásolására. Jöttek, s láthatták; elő van ké-Az ügyvezető igazgató □ Nem mindennapi, hogy egy magánvállalat ilyen akcióba kezd. A mai időkben egyenesen meglepő, hogy Önök vállalják majdnem száz boszniai gyermek ellátását. WAGNER RUDOLF, a W. Á. W. Kft ügyvezető igazgatója: Hadd mondjam el, mindjárt az elején, nem mi szeretnénk őket ellátni. Egy (Folytatás a 2. oldalon) Vonal alatt V állam-párti” tanácskozáson. Amint azt az első alelnök hangsúlyozta, a Polgári Demokrata Unió nem vonja kétségbe a népszavazást és egyúttal ragaszkodik ahhoz, hogy még a szlovák alkotmány elfogadása előtt tartsák meg. Mikloä szerint a később kiírandó referendum már semmit sem oldana meg, csupán a vezető politikai erők mandátumát vonná kétségbe. Egyúttal rámutatott: a jelenlegi politikai helyzetben azonban már szinte lehetetlen az alaptörvény jóváhagyása előtti népszavazás, mivel „a mozgás már nem állítható meg”. A társadalomban kialakult viszonyokat ahhoz az esethez hasonlította, amikor valakit a vízbe dobunk, s csak utána kérdezzük meg tőle, hogy akart-e fürdeni. Ivan Mikloä a továbbiakban Jozef Markus szlovák elnökké való jelölése kapcsán hangsúlyozta, hogy ezzel Holcík: Nyújtsák be a „A föderáció vagyonának elosztásán futnak zátonyra a Polgári Demokrata Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom közötti kapcsolatok” — mondta a Demokrata Párt sajtóértekezletén Ján Holőík. A DP elnöke bírálta a Meőiar-mozgalmat, mivel nem dolgozott ki elemzést arról, hogy az állam szétválása után milyen lesz a szlovákiai fejlődés. A demokraták követelik a szlovák kormánytól, hogy „nyújtsa be a számlát” arról, mennyibe fog kerülni a Szlovák Köztársaságnak a föderáció szétesése. Szerinte a „számlát” meglátva az állampolgár tiltakozna a különválás ellen. A párt tiszteletbeli elnökének véleménye szerint ha az esetleges népszavazáson a lakosság a közös kétségek támadtak fel azt illetően, vajon a Matica slovenská apolitikus intézmény-e. Arra a kérdésre, hogy a PDU kit javasolna a szlovák államfői tisztségbe, az első alelnök azt válaszolta, hogy a PDU politikai szervei konkrét személyről még nem tárgyaltak, de ő személy szerint egyedül csak Frantisek Mikloskót, az SZNT előző elnökét tekinti olyan tekintélyes személyiségnek, aki megfelelne ebbe a funkcióba és Václav Havellal is „versenyezhetne”. Végezetül Ivan Mikloá az ország szétesése utánra tervezett cseh—szlovák pénzügyi és vámunió kialakításának a lehetőségeiről elmondta, hogy ha létre is jönne vámunió, hosszabb ideig nem lehet fenntartani, mivel feltételezhető, hogy a két köztársaság gazdasága nem'közeledni, hanem távolodni fog egymástól. különválási számlát állam megőrzése mellett száll síkra, akkor új parlamenti választásokat kell kiírni. A továbbiakban Ján Holőík leszögezte, hogy Szlovákiában megsértik a sajtó- és szólásszabadságot. Mint mondta, a szlovák kormány ellenségeket keres magának a tömegtájékoztató eszközökben. Tudomása szerint a Meőiar-kabinet 40 millió koronát hagyott jóvá egy új regionális napilap beindítására, amelynek az volna a „feladata”, hogy kifogja a szelet a Slovensky vychod vitorláiból. „A Matica slovenská egyre inkább bevonja magát a politikába, ami nem jár haszonnal számára.” Ján Holőík ezekkel a szavakkal rea(Folytatás a 2. oldalon) .gázért vagyunk a világon, hogy valóitól otthon legyünk benne ” —fogalmazta meg Tamási Áron. Keressük, keresgéljük helyünket a világban mi, kisebbségi magyarok, mégis gyakran csupán „idegenek, jövevények” vagyunk Van, amikor egyenesen nemkívánatos elemek Ezt adták tudtunkra július elején a határon Románia hivatalos képviselői az új egyenruhába bújtatott, ám a rég, 1989 decembere előtti jól ismert, totalitárius allűröket megőrző, a hatalom pléhpofáját újra alkalmazó és egy rövid, civilizáltabbnak tűnő időszak után ismét erejüket fitogtató vámtisztjei. Volt egy megbocsáthatatlanul nagy bűnünk kisebbségből kisebbséghez, pedagógusok pedagógustársaikhoz indultak tapasztalatcserére Okét kísértük el ketten mikrofonunkkal A Ne féljünk többé! Hadd térjek ki itt a meghívólevél kérdésére is. A csehszlovák állampolgároknak azért keü felmutatniuk a határon a hivatalos (s időről időre máskéni más pecséttel megszerzését megkövetelő) meghívólevelei mert a mi országunk sem engedi be a román állampolgárokat meghívólevél — hivatalos meghívólevél — nélkül Kivételt ez alól csupán a Romániai Szlovákok Demokratikus Szövetségének tagjai képeznek Románok pedig azért nem jöhetnek hozzánk, mert már sem Németország sem pedig Ausztria nem látja őket szívesen. Akkor pedig nálunk ragadhatnak gazdasági menekültkéni mi pedig nem vagyunk hajlandók táborokat nyitni és pátyolgatni senki emberfiát Ebben legalább kezdünk hasonlítani a Nyugathoz.. Ezeket a kapcsolódási pontokat is a román vámtisztek kiselőadása világította meg számunkra, miszerint azt kapjuk, amit megérdemlőnk: úgy bánnak velünk, ahogy mi a románokkal Vagyis azért mégis sikerült bejutnunk — hadd ne meséljem el, hogyan, milyen viszontagságok után — Romániába, eljutnunk a legendák, hagyományok és tudományok földjére: Erdélybe, s gazdag élményekkel megrakodva térni haza. Ugyanilyen viszontagságos módon. Ha a kedvünket akarták elvenni a kapcsolattartástól, ezúton is közlöm: nem sikerük ígérem: el fogjuk tanulni a székelyektől a csavaros észjárást, hogy igazuk legen a román vámtiszteknek: jobban meg vagyunk szervezve, mint a román belügyminisztérium. HARASZTI MÁRIA határon azonban felvilágosítottak, hogy semmi keresnivalónk Erdélyben, ahol bizonyára forradalmat kívánunk szítani, hiszen odahaza sem férünk a bőrünkbe, önrendelkezésre áhítozunk Amúgy is mi, magtárok vagyunk az okai minden bajnak, miattunk van a jugoszláv válság és az összes többi európai probléma Biztos könyveket, térképet, felforgató irodalmat is át akarunk csempészni Önök is emlékeznek még azokra az időkre, amikor egy-egy könyv eleve gyanússá tette a ki-be utazót? Ugye, önök is azt hitték, hogy a bársonyos forradalomnak becézett novemberi ladcscsörgetést követően soha többé nem fog kelleni lesütött szemmel és összeszorított szájjal szorongattunk, sőt: félnünk? Hogy végre, remélték a romániai magyarok is, akik véráldozattal is megfizették az óhajtott szabadságot De egyre csak szorongva hallgatjuk a híreket, hol és hogyan próbálják jogaikat újra megnyirbálni A hatalom mindent elkövet, hogy ismét félelembe, hallgatásba és megalázkodásba döntse a kevesebbet, a gyengébbet Ám az eltelt két év, e ká kortynyi szabadság arra talán itt is, ott is elegendő volt, hogy megtanuljuk: ne féljünk többé. Féljen az, aki tisztességeién, intoleráns, jogápró eszközökkel bánik a IdsebbséggeL Neki van mitől rettegnie: minden hatalom múlandó. De maradjunk utazásunk történeténél. Volt egy másik főbenjáró bűnünk is, ami viszont a hazai pedagógusszövetség elnökének és az ottani megyei tanfelügyelőség vezetőjének realitásérzékéről állít ki rossz bizonyítványt: magyar nyelvű meghívólevéllel indították útnak a pedagóguscsoportot
