Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-01 / 168. szám
6 Szabad ÚJSÁG Kultúra Augusztusban rendezik meg a magyarok III, világtalálkozóját Gyülekezés a közös szellemi égbolt alatt Tőkés László, Sütő András és Dobos László gondolatai a magyarságtudatról Ez év augusztus 19. és 21. között rendezik meg a magyarok III. világtalálkozóját. A szervező házigazda a Magyarok Világszövetsége, maga az esemény azonban - mind szándékaiban, mind jelentőségében - túlnő a szokásos protokollrendezvényeken. Nem puszta otthonadás és hazatalálás, hanem hazatalálás abban az értelemben, ahogyan évszázadok óta a magyarság közös szellemi égboltja alatti gyülekezésre szólítanak fel a nemzet legjobb fiai. Az alábbiakban rövidítve közöljük azt a Panorámában elhangzott beszélgetést, amelyben a jelenkori magyarság három jeles képviselője - Dobos László író (Pozsony), Sütő András író (Marosvásárhely) és Tőkés László református püspök (Nagyvárad) - mondja el gondolatait a világban élő 15 milliós magyarság közös fájdalmáról és reményeiről. A Panoráma nevében Kocsis L. Mihály kérdezett. Panoráma: Ön egyik interjújában azt mondta, hogy ami pusztul, az előbb-utóbb el is pusztulhat. Mégis, ahogy az ember jön keresztül az erdélyi falvakon, nem tud nem arra gondolni, hogy ilyen 70 esztendő, ilyen 40-45 év után még mindig mekkora erővel tud jelen lenni Romániában ez a kétmilliónyi magyarság. Nem arra mutat ez, hogy azért nagyon szívós fajta ez a magyar? Sütő András: Nagyon szépek a falvak a hegyről nézve, de le kell menni a völgybe és meg kell nézni a bedeszkázott ablakokat, és meg kell számolni a háznak a lakóit, azt a két öreget, akik a gyermeküket és az unokáikat siratják, akik a Moszkva téren munkára várnak. Látni kell azt, hogy minden harmadik család meg van csonkítva. Tudni kell, hogy minden negyedik család szándékában már ki akar vándorolni, legalábbis a fiatalja. Tőkés László: Ha már nem lehet egy országban, egy ország területén élő boldog nemzetről beszélni, akkor létre kell hozni ezt a hazát a magasban, ezt a lehető legegyetemesebb közösséget a mindenüvé szétszóródott magyaroknak. Dobos László: Ez a hármas tagolódású magyarság ugyanazt a történelmet, az emberi lét alapvető érzéseit más helyzetekben, más társadalmi összefüggésekben, az érzések más hőfokán érte meg. Ezzel azt akarom mondani, hogy nyelvünk okán, történelmünk okán azonosak vagyunk, hasonlóak vagyunk. Ám életünk területeit tekintve mások vagyunk. Tehát azonosak is vagyunk és mások is vagyunk. Panoráma: Augusztusban harmadik alkalommal rendezik meg a magyarok világtalálkozóját... Tőkés László: A magyarok világtalálkozójában egyfelől jelképes aktusát látom annak, hogy az a haza, amelytől hosszú ideig el voltunk szakítva, emigrációban vagy kisebbségben élő magyarok, ez a haza most visszafogadja, saját földjén összegyűjti - ténylegesen vagy lélekben - a világon bárhol élő magyarságot. Másfelől ez az oldala a rendezvénynek nagyon szép és nagyon gazdag tartalmú. Van azonban egy másik, sokkal kevésbé kedvező vonatkozása a világtalálkozónak. Itt a tavaly rendezett református világtalálkozón szerzett tapasztalatomra utalhatok, ahol és amikor is az történt, hogy éppen az anyaországi magyarság érdeklődése volt a legvisszafogottabb -, de nem akarom megsérteni az ittenieket... Panoráma: Látom, nagyon töpreng; hadd mondjam én ki, és hadd segítsek én egy egyszerű kérdéssel: mi az oka annak, hogy a magyarországi magyarság érdektelen a határainkon túl élő magyarság gondjaival és problémáival szemben? Tőkés László: Azt hiszem, nem véletlen, hogy itt akadtam meg. Éppen ez az, amit olyan nehéz kimondani. Az érdektelenség nem szükségszerű az anyaországban sem. Felemelő élmény volt '89 decemberében újból látni, hogy talán 1956 óta először, teljes egyetértésben és együttérzésben egyesült Magyarország népe. De úgy látszik, hogy erősebb volt mégis ez a több évtizedes lélekölés és pusztítás, amelynek reflexei '89 után újból visszarántották a magyarság tömegeit a hétköznapok közömbös, érdektelen valóságába. Ha nem lett volna egyáltalán Romániában - Temesváron sem - értelme semminek '89-ben, akkor is megérte, hogy bennünket lelki és érzelmi egységbe tudott összefogni. Dobos László: A mai magyarságlétnek nagy történelmi esélye van, és ezt a nagy történelmi esélyt mindenképpen ki kell használnunk. Én az összmagyarság gondolatát és e gondolat gyakorlati valósítását az emberi értékek oldaláról tekintem és nézem, ugyanis a nemzetiségi lét az hallatlan érzékeny az értékekre. Itt nehezen alakulnak, termelődnek az értékek, de valahol természetszerűen, ösztönösen bennünk van egy értéktisztelet. Innen indulva az összmagyarság gondolata felé, azt kell mondanom, hogy a világ magyarsága óriási rendű-rangú szellemi, emberi, erkölcsi, értéket hozott létre, ahonnan kinyújthatjuk a kezünket. Sütő András: Ez a mostani belpolitikai szellemi háború elkeserítő, aggasztó, és megítélésem szerint hátráltatja azt a segítséget, amelyet az - nevezzük így most, fogalmazzunk így - anyanemzet nyújthat az ország határain kívül rekedt kisebbségi magyar tömegeknek. Olyannyira elkeserítő ez a szellemi belháború, hogy innen Erdélyből nézve már-már nemzeti felelőtlenségnek tűnik. Egyszerűen érthetetlen, hogy miként kötheti le a magyar szellemi erőknek elég komoly hányadát olyan öncélúnak tűnő szellemi belháború, amely népi-nemzeti-urbánus konfliktusokon rágódik. Hiszen ezek igen sok esetben valójában esztétikai mezben vagy irodalmi köntösben jelentkező politikai csetepaték, és többek között a Csoóri Sándor ellen indult legújabb sajtóhadjárat is valójában irodalmi köntösben indított politikai hadjárat. Tőkés László: Legutóbb értesültem például a Csoóri Sándor elleni koncentrált támadásokról. Kérem, akárki akármit mondjon, én erdélyiként tudom, hogy Csoóri Sándor jött és tett valamit Erdélyért. Én nem vagyok hivatott arra, hogy részekre szedjem a reá hordott vagy az ellene felhozott vádakat vagy rágalmakat. De egyet tudok: ez az ember egész múltjával, egész munkásságával és a jelen pillanatban rendkívül kritikus helyzetben lévő Magyarok Világszövetsége élén a népszolgálat irányába kötelezte el magát. Azt szeretné, hogy másként és jobb legyen. Panoráma: Persze, nem egészen véletlen, hogy Csoóri munkásságával kapcsolatosan éppen a magyarságról kifejtett véleményét támadják. Tőkés László: Egy másik kérdés, amit megintcsak egyáltalán nem értek. Számomra a magyarság és a magyarságtudat, a nemzeti hovatartozás evidencia, kétségtelen valóság, nem problematikus ügy, legfeljebb az elnyomással szemben problematikus. Mi sem természetesebb, hogy az vagyok, aki vagyok. Egyszerűen érthetetlen egy magamfajta erdélyi számára, hogy mi itt a vitatnivaló a magyarságunk körül, és mi kifogásolható a mi magyarságunkban. Mi nem vagyunk ősmagyarok Erdélyben és nem vagyunk az a romantikus pozitúrában megjelenített székelység, akinek a szájából nem esik ki a székely himnusz. Mi természetes valóságában éljük meg nemzeti hovatartozásunkat. Ezért lesújtó, hogy éppen az anyaországban, ahonnan az asszimiláció ellenében várhatnánk nemzeti megerősítést, biztatást és talajt, ahonnan hátvédet nyerhetnénk - épp ott a legmegkérdőjelezettebb kategória a magyarság vagy a nemzeti tudat. Némelyek kedvüket lelik abban, hogy mindennap megforgassák a sárban ezeket az értékeket. Végeredményben a legszentebb dolgokat a legkönnyebb megszentségteleníteni, ugyanis az ellentétek paradoxonja ez, a szentet le lehet húzni szentsége magasából, az Istent lehet káromolni a leglátványosabban. A nemzeti értékeket meggyalázni nemzetellenes vétség, és nem lehet következmények nélkül megtenni ezt. Panoráma: Mit kellene mondani a magyarságnak a világ számára ezen a magyar világtalálkozón? Sütő András: Azt a jogát kell megfogalmaznia, amelyet ma például körös-körül rengeteg sovén, nacionalista vagy fasisztoid politikai erő tagad. Azt a jogát tehát, hogy Trianon után e feldarabolt állapotában újra meg kell teremtenie a szellemi, művelődési egységet, föl kell húznia azt a szellemi égboltozatot maga fölé, amely ezt a feldarabolt népet nyelvében, művelődésében, szellemiségében mindenek ellenére, határok fölött is megőrzi. Egyben tartja viszonylagosan, és segít rajta ott, ahol darabjaiban, tömbjeiben a pusztulás szakadékéig jutott. Dobos László: A magyarságnak ebben a szétszórtságában szinte nincsen család, akit ne ért volna sérelem. ]lyen, vagy olyan. Kisebb, vagy nagyobb. És most felmerül ezek kapcsán az elégtétel kérdése. Ezért a tengernyi sérelemért ki ad, ki adhat elégtételt? A bíróság, a bírák, a magyar kormány, a magyar országgyűlés, vagy ki?... Panoráma: ... főként egymástól, magyarok magyaroktól... Dobos László: Egymástól kérjünk elégtételt? A svédországi magyar például, vagy a svájci magyar elégtételt kér. De a nemzeti kisebbségek kitől kérjenek elégtételt a kitelepítésekért, a deportálásokért, a vajdasági 33 ezer meggyilkolt magyarért, és az Erdélyben történt, háború utáni gyilkolásokért... Van ilyen intézmény? Létezhet ilyen intézmény? Szerintem a világ magyarsága önmagában hordja a választ. Az elégtétel lehetőségét én úgy értelmezem, hogy a világmagyarság olyan erejű és méretű tapasztalatot hordoz magában, amelyből egy más erkölcsi rend alakítható. Ez az erkölcsi rend adhat - véleményem szerint - némi elégtételt mindenért, ami megtörtént. Mi, saját magunknak... Tőkés László: A nemzeti értékeket meggyalázni nemzetellenes vétség Sütő András: Beszélni kell tragédiáinkról! Dobos László: A mai magyarságlétnek nagy történelmi esélye van A PERFECTS nyári nyelvtanfolyamai Idegenben is ismerősként Mit számított nekünk, hogy a bibliai Bábel tornyának építésénél összezavarodott az emberek nyelve! Nem utazhattunk, így az anyanyelven, a „hivatalos nyelven" és az oroszon kívül másra nem is volt nagyon szükségünk. Miután megnyíltak a határok, esetlen, dadogó, kézzel-lábbal tájékozódni igyekvő turistákként elindultunk világot látni. Látni... anélkül, hogy odaát akárcsak egy baráti szót válthatnánk valakivel. NYELVISKOLA TÉLEN, NYÁRON A dunaszerdahelyi Perfects társaság megannyi egyéb tevékenysége mellett nyelviskolát hozott létre, amelynek a vártnál több hallgatója lett. Négy pedagógus irányításával 1990 szeptember óta folyik az angol, a német és a francia nyelv oktatása. A társaság ezenkívül Somorján és Felsöpatonyon is működtet egy-egy kihelyezett iskolát, ahol a nyári hónapokban sem szünetel az oktatás. A nyári intenzív háromhetes tanfolyamok német és angol nyelven folynak. Német tanfolyam nyílt kezdők és haladók számára, az angol nyelv alapismereteivel rendelkezők pedig egy képzelt vállalat mindennapi életébe belehelyezkedve gyarapítják szókincsüket. HELYSZÍNI JELENTÉS Reggel nyolc óra, javarészt tizen- és huszonéves fiatalok gyülekeznek az előcsarnokban. Kisvártatva csatlakozik hozzánk Czére Gyöngyi, a német csoport nyelvtanára. Ezen a pénteki napon a nyári nyelvtanfolyam immár a harmadik, tehát utolsó hetét zárja.- A tanfolyam kezdetén még nem tudtam, milyen tudásszinten vannak a hallgatóim, ez csupán a gyakorlatok és beszélgetések során derült ki. Az átlagos nyelvismerethez kellett ezek után igazítanom a tananyagot. Három hét leforgása alatt fél év tanyanyagát vettük át. Tanítványaim egy része középiskolás, de vannak, akik most fejezték be a főiskolát és itt szeretnék megszerzett tudásukat tökéletesíteni. Úgy érzem, kölcsönösen jól éreztük magunkat együtt - tudom meg a fiatal tanárnőtől, aki év közben a somorjai alapiskolában és a kihelyezett nyelviskolában oktatja a német és az angol nyelvet. Mariann, Edit, Nóra, Krisztina és a csoport legfiatalabb tagja, Csaba mindnyájan Gyöngyi tanítványai. Beszélgetésünk során elégedettségüket fejezik ki, bár megjegyzik, hogy a napi négyórai tanulás igencsak komoly agytornát igényel ebben a hőségben. „Szerencsére nem mindig nyelvtanozunk. Meséket, verseket is olvasunk, ami mégis csak érdekesebb" - jegyzi meg Csaba. Cserge Anikó, aki Megyerról érkezett és a szerdahelyi Kiss Natália a főiskolai tanulmányaihoz szükséges angol nyelvtudását igyekezett tökéletesíteni. A vásárúti Varga Zsuzsa maga is nyelvoktató, sajnos, egyelőre képesítés nélküli. A tanfolyamon, helyet cserélve nebulóival, ö ült be az iskolapadba. MIKOR LESZ A ZÁRÓVIZSGA? Kérdezték azok a fiatalok, akik tovább szeretnék folytatni tanulmányaikat, hogy azt középfokú nyelvvizsgával zárhassák. Vitek Katalin és Molnár Veronika mosolyát már ismerem. Ők a Perfects nyelviskola ügyvezető helyettesei, akik valamennyi érdeklődőt aprólékos tájékoztatással láttak el, még mielőtt kitöltötték volna a jelentkezési ívet és a pénzesutalványt.- Kétezerötszáz koronába kerül a háromhetes intenzív nyelvtanfolyam. Nem drágállották a résztvevők?- Három hét alatt szakképzett pedagógusaink fél év anyagát vették át velük, s az iskola biztosította számukra a szükséges tankönyveket, segédanyagokat - mondja Vitek Katalin, aki így folytatja: Szeptembertől 1650 koronába kerül majd a heti két alkalommal megtartott két óra. Ezen a féléves nyelvtanfolyamon a résztvevők igénybe vehetik majd a könyvtárunkat is. Az ügyvezető helyettesek egy szóval sem említik viszont, hogy az egyes csoportok tagjai csupán iskolai használatra kapták meg a tankönyveket, s hogy a német csoport tanulóinak egyáltalán nem tudtak adni könyveket, amivel jelentősen megnehezült a pedagógus munkája, mert az kénytelen volt az írásos feladatokat a táblára írni. Megtudom még, hogy amennyiben lesz rá igény, a haladók számára egy újabb tanfolyamot követően lehetővé teszik a középfokú nyelvvizsgát. Hasonló záróvizsgára ez év júniusában került sor. A középfokú német nyelvvizsgát tizenhatan, az alapfokút hatan tették le, angolból középfokon ugyancsak tizenhatan vizsgáztak eredményesen, alapfokon pedig öten. A vizsgáztatók között ott voltak a Pozsonyi Állami Nyelviskola pedagógusai is, akik rendkívül elégedettek voltak a tanárok munkájával és a vizsgázók teljesítményével. SZÁZ ILDIKÓ 1992. augusztus 1. Hazája a Kárpát-medence Egy mondat a szeretetről Szvorák Katit nemigen kell bemutatni a népzene barátainak. A szlovákiai magyar dalok szerelmese tíz évvel ezelőtt költözött át Magyarországra. Ez idő alatt számos nagylemezen szerepelt közreműködőként és három szólóalbuma is van már. Családjával otthagyta a főváros zaját és Pilisszentlászlóra költöztek. A beszélgetés az ottani gyönyörű parasztház udvarán készült.- Boldog vagyok, mert mostanában nagyon sok meghívást kapok a világ minden részéről - újságolja.- A magyar nyelvterületen rendhagyó ének-zene órákat tartok és templomi hangversenyeket adok. Sajnos, egyre kevesebb a versszeretö ember, én mégis fontosnak tartom a líra közvetítését. Tóth Zsokéval most készítjük új műsorunkat, melynek címét egy pozsonyi költő, Batta György verséből választottuk: Egy mondat a szeretetröl. Sokfelé jártam Európában, mindenütt a magyar népdalokat és a Kárpát-medence népeinek zenéjét igyekszem népszerűsíteni: Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia népeinek mai egymásrautaltságát kiválóan megértik Nyugaton. A kritikusok nemcsak zenei érdekességként említik műsorainkat, hanem előremutató koncepcióról írnak.- Bizonyára sok maradandó élményt szerzett.- Soha nem felejtem el a bajor gyerekek vastapsát, a bécsi és a párizsi közönség ünneplését, amikor a moldvai csángó Pakulár-balladát adtuk elő. Vajon mikor hívunk mi az iskoláinkba stájer énekeseket, bajor hegedűsöket? Mikor tapsolunk önfeledten egy katalán balladának? Nyugat-Európát járva rádöbbenek: milyen nagy kincs a magyar népzene, s csak rajtunk áll, hogy helyesen sáfárkodunk-e vele.- Úgy tudom, zenekart is alapított!- Igen. Kiváló hegedűs-népzenekutató barátommal, Vavrinecz Andrással létrehoztuk a Bekecs együttest. Országos turnénk és a májusi kéthetes sevillai koncertsorozatunk után felvesszük első műsoros kazettánkat és utazunk Németországba, Svájcba, Franciaországba. A német televízió filmet forgat rólunk. Ősszel ismét Németországba látogatunk majd, ahol egy rádió koncerten mutatjuk be új műsorunkat. Ezzel a programmal a jövő évben Amerikában is bemutatkozunk.- Igen zsúfolt a naptára. Idehaza is sokat szerepel?- Nagyon fáj, hogy amióta visszamentem a Honvéd együttesbe - ahol magánénekes vagyok -, sokkal kevesebb helyre invitálnak. Nem értem az okát, hiszen katonáinkkal is meg kellene ismertetni a népdalainkat. Vörösmarty, Ady, Radnóti müveit sokkal nehezebb hitelesen, a magyar lelket visszatükrözve átültetni idegen nyelvre, népdalaink viszont magukért „énekelnek".- Ha szólóban nem is, de talán a zenekarával együtt sikerül idehaza is sikert aratnia.- Ebben bízom. Lehet, hogy merésznek tartanak azért, mert zenekart alapítottam. De sikerült értő és tehetséges társakra találnom Vavrinecz András, Csávás Attila, Nagy András és Kovács Csaba személyében. Jászi Oszkár eszméje, a dunatáji haza, a Keleti Svájc lett zenekarunk ars poeticája. Ezzel tulajdonképpen visszatértem első nagylemezem, a Dalvándorlás koncepciójához. A műsorainkban a Kárpát-medence közös sors gondolatát szeretnénk még tudatosabban, szakszerűbben és következetesebben megvalósítani. Bízom a sikerben. Persze én hiszékeny és naiv vagyok... De a másságot mindig elfogadtam: tudatosan énekelek katolikus templomban zsoltárt, „népi" létemre „urbánusokkal" barátkozom, s szlovákul és románul is előadom a dalokat. Miután szülőföldemről, a Felvidékről áttelepültem Magyarországra, új dimenziójú hazát választottam. Az egész Kárpát-medencét nevezhetem hazámnak. Itt élek-halok a dunatáji közös hazában. B. N. M.
