Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-25 / 188. szám
1992. augusztus 25. Belföld Szabad ÚJSÁG 5 Sorstársak Szociális segítség vagy kiközösítés • Orvosi melléfogás • Három év a négy fal között • Szervezet iroda nélkül • Kampánypénzböl nem lett tolókocsi Nyilvántartást senki, még az idegorvosok sem vezetnek róluk, ezért nem tudni, högy mennyi az izomsorvadásban szenvedő betegek száma Szlovákiában. Egy azonban biztos: nagyon sokan vannak. Csak azért találkozunk velük kint az utcán, mert többnyire a négy fal között élnek. Ez a betegség általában a pubertáskorban jelentkezik. Egy felmérés során az is kiderült, hogy a ma izomsorvadásban szenvedők többségét az orvosok a betegség kezdeti stádiumában más betegségre kezelték. Gyógyíthatatlan betegségről van szó, amelynek első fázisában a beteg csupán levert, fáradékony, ha lejtőn vagy lépcsőn felfelé kell lépkedni, aztán csökken az erőnlét, az izmok fokozatosan felmondják a szolgálatot. Kialakul egy tipikus járásmód, amelynek következtében erősen károsodik a hátgerinc. A felső testrészt ugyanis már nem az izomzat tartja, hanem a hátgerinc van egy olyan pontba „beakasztva“, amelyből lényegében már nem tud hátrább dőlni. Ilyen tartásmódnál a csigolyák jobban kopnak, a betegnél jelentkezik a derékfájás. Magány és lelki válság Egy bizonyos idő után - mivel a beteg gyakran elesik, a székről nehezen tud felállni, stb - igyekszik minél kevesebbet járni. A sok állástól lábai megduzzadnak, a láberek tönkremennek^ a beteg tolókocsiba kényszerül. A sok üléstől tovább károsodik a beteg hátgerince és lényegében csaknem minden belső szerve. A lábában akadozik a vérkeringés, rendellenességek jelentkeznek a bél- és veseműködésben, még vesekövek is kialakulhatnak. A beteg egy bizonyos idő után a széklet- és a vizeletelhajtása érdekében tabletták, illetve veseteák fogyasztására kényszerül. Általában a szülők halála után mindezekhez társulnak még a magány, és jelentkeznek a lelki problémák. Egy túrócszentmártoni beteg például a szülei halála után három évig nem mozdult ki a szobából, mert nem akadt a környezetében olyan ember, aki lesegítette volna a lépcsőn. Némely beteg a magányban sokszor olyan súlyos lelki válságba kerül, hogy szakorvosra van szüksége. Manapság egyre gyakrabban hallunk olyan épületek átadásáról, amelyek kizárólag mozgássérülteknek készülnek. Az állam efféle gondoskodása örömmel tölti el az „egészséges embereket.“ Nem Így a mozgássérülteket, akik nem kérték ezt a fajta nagylelkűséget, és nem is szívesen költöznek olyan lakásba, amelyben nem látnak egészséges embert, csupa „magukfajtájával" vannak összezárva. Bizony, az ilyen szociális segítséget nevezhetnénk akár kiközösítésnek is. Ezenkívül gondot okoz számukra a bevásárlás, a közlekedés, a szórakozóhelyek megközelítése stb. Ezek a betegek hazánkban képtelenek önálló életet élni. „Iktatásra várva...“ Huszonöt évvel ezelőtt hozták létre szervezetüket, amely igyekszik felvállalni gondjaikat. A vezetőség tagjai minden ellenszolgáltatás nélkül intézik a tagok és a szervezet ügyeit, fizetést nem kapnak, irodájuk nincs. A szervezet székhelye mindig abban a városban van, ahol a szervezet elnöke lakik, az elnök lakása egyben „irodaépület“is. ■ A szervezet kilenctagú vezetőségének egyetlen magyar nemzetiségű tagja van: KÖBÖL TIBOR. Az ő feladata figyelni a piacon megjelenő új kompenzációs, rehabilitációs és ortopédiai segédeszközöket, és erről tájékoztatni a szervezet tagjait. Továbbá figyelni azokat az architektonikus akadályokat, amelyek megnehezítik a mozgássérültek bevásárlását, közlekedését stb.- Még 1985 decemberében született egy olyan rendelet - mondja Köböl Tibor - amelynek értelmében a járdákat, a középületeket stb.ügy kell megépíteni, hogy azok minden szempontból megfeleljenek az egészségileg károsult személyeknek is, hiszen Szlovákiában minden tizedik ember küszködik ezekkel a problémákkal, azonban a valóságban egyáltalán nem így van, és az a legborzasztóbb, hogy még az egészségügyi intézmények sem tesznek eleget ezeknek a követelményeknek. Az egészségügy mintha kitagadott volna bennünket kegyeiből, hiszen ezzel a diagnózissal egész Szlovákiában sehova se mehetünk gyógyfürdőbe. Csehországba kell utaznunk, annak ellenére, hogy az itteni fürdőigazgatók (például Bajmócon is) felajánlották, hogy fogadnak néhány izomsorvadásban szenvedő beteget. Az SZK Egészségügyi Minisztériumának csupán annyit kellene megtennie értünk, hogy ezt a betegséget beiktatná a szlovákiai gyógyfürdők listájára. Pöstyénben működik ilyen fürdő, de csak a gyerekek részére. A szervezetnek 304 tagja van, és egy kisebb „propagációs hadjárat“ után kétszáz új jelentkezőívet osztottak szét. Dél-Szlovákiában alig ismerik szervezetüket, pedig a tagok szinte jelentéktelen összegű tagsági díj fejében számos információt és segítséget kapnak. Meciar ígérete- Sajnos sokan gyógyíthatatlan betegségükből eredően nem is igénylik a szervezet segítségét - mondja Köböl Tibor. - Pedig segítség mindig van, még ha nem is biztos a teljes gyógyulás. Vannak például olyan gyógyszereink, amelyek fékezik a betegség elterjedését, sőt némelyik meg is állítja azt. Akik azonban nem tagjai szervezetünknek, nincs is tudomásuk ezekről a lehetőségekről, nem tudhatják továbbá azt sem, hogy Pőstyénben egy fiatal orvos, Zachar doktor gyógyszert kísérletezett ki áz izomsorvadásra, amit ö egyszerűen szörpnek nevez. Minden betegnek vérvizsgálat után külön-külön készíti el az orvosságot, amelynek pozitív hatása már három hónap után érezhető.- Az utóbbi hónapokban nagyobb a választék tolókocsikból is, csak sajnos egyre kevesebb rá a pénz. Ugyan Meciar egy választások előtti beszédében kitért erre a problémánkra is, és azt mondta, hogy a választási kampányra rendelkezésre álló 70 millió korona jelentős részén tolókocsikat vásárol majd a mozgássérülteknek, de ebből tudomásunk szerint semmi sem lett. De ami késik, az nem múlik, talán most egyéb gondja, intéznivalója van a miniszterelnöknek. Hát majd meglátjuk. .. Azok a betegek, akik szeretnének belépni a szervezetbe, esetleg konkrét kérdésre választ kapni, magyarul a következő címre írhatnak: KÖBÖL TIBOR, 980 35 Petrovce c. 106. FARKAS OTTÓ C/scf, vágd, nem anyád! Megverték a cégtulajdonost Alaposan pórul járt valamelyik kisvárosunk egyik magán utazási irodájának a vezetője-tulajdonosa a görög tengerparton. Hellén kollégái megverték, az ügyet valószínűleg nemzetközi bíróság vizsgálja majd... A fiatalasszonynak először „csak“ a táskáját tépték le támadói a válláról. Ekkor még szembeszállt ellenfeleivel. Azt hitte, ezzel „megúszta“ a dolgot. Nyelvelt, porolt, kézzel-lábbal magyarázott, követelőzött... védte az igazát, és rendőrért kiáltott. Amikor azonban a „megkent“ rendőr is ellene fordult, jobbnak látta kereket oldani. Ekkor viszont hozzáugrott egy nő, mellbe vágta, lelökte, tíz lépcsőfokon gurult, bucskázott lefelé. Mikor földet ért, talpra kecmergett, de elfutni már nem tudott. Lábfejében égető fájdalmat érzett.- Törés - vette fel jó néhány óra múltán a látleletet a kihívott orvos... „Büdös kommunisták“ Az idei nyáron Olaszország és Görögország (volt) a sláger. Egy hetet, 8-10 napot üdülhettek a tenger partján aránylag kevés pénzért a mi vékonypénzű turistáink is. A szóban forgó utazási iroda tulajdonosnője is elsősorban görögországi utak szervezésével foglalkozott mostanság. Egy nap a közeli kisvárosban ügyködő kollégája „szuperolcsó“ utat kínált fel a számára. No - határozta el iziben -, ezt megnézem! A szaktárs színes fotókat és videófelvételeket is muta-Egyesek élvezték a nyaralást... tott a helyszínről s a szállodáról, ahol lak(hat)nának az érdeklődők. Szép hely, jó hely lehet, állapította meg a tulajdonosnő, s a képek tanúsága szerint a kényelmes szobákhoz főzőfülke is tartozik. Az utat a körzeti hivatal dolgozói;,vették meg.“ Az autóbusznyi turista el is indult a „világhódító“ útra. A helyszínen a már hazafelé készülődő előző csoport tagjai baljós hírekkel fogadták őket. Á szálloda még nincs is teljesen kész, panaszolták a buszra várakozók, az emberek azonnal „lebüdöskommunistázták“, sőt le is köpdösték a szlovákul megszólalókat. Az idegenvezetőnek pedig, aki „dokumentumként“ le akarta fényképezni a befejezetlen épületet és a sivár szobákat, kitépték a gépet a kezéből, a földhöz vágták s rátapostak. Először senki nem akarta elhinni a hallottakat. A fiatalasszony is hitetlenkedve hallgatta végig a (rém)történetet. A több órás útból elcsigázott emberek nem vették komolyan a figyelmeztetéseket. Fáradtak, álmosak voltak, pihenni, tisztálkodni akartak. A szlovákiai utazási iroda tulajdonosnője a szállást felkínáló iroda vezetőjéhez sietett... Itt a kulcs, hol a kulcs? Az ötven év körüli férfi sokáig „keresgélte“ a kulcsokat. Amikor a fiatalasszony rászólt, hogy fürgébb is lehetne egy kicsit, feldühödött:- Ha nem tetszik, le is út, fel is út - ordította mehetnek vissza a „drágalátos“ kommunista hazájukba! Kis idő múltán azonban mégis előkerültek azok a fránya kulcsok! S úgy tűnt, a tulajdonos is megenyhült egy kicsit. Ekkor derült ki, hogy a szálló a görögé, csak nem készült el a kitűzött határidőre. A lépcsőház huzatos, a szobák berendezése csapnivaló, a legtöbb helyiségben szék meg asztal sem volt, s még a konyhákban is ágyak sorakoztak.- Minden rendben lesz - vigasztalta az elszomorodott „Nyelv & lelke mindennefc?' r « A gyakorlatban gyakorlatilag már olyannyira gyakorta a ,,gyakorlatilag", hogy e szóhasználat gyakorisága a gyakorlatban gyakorlatilag már elviselhetetlen... Az elvhűségtől vezéreltek a múltban gyakran hirdették, hogy a szocializmus háza táján gyakorlatilag minden a legnagyobb rendben volt, hogy gyakorlatilag az volt a tejjelmézzel folyó Kánaán, hogy a nemzeti kisebbség is gyakorlatilag élvezte a többség kitüntető figyelmét, gondoskodását. .. S hogy milyen volt a gyakorlat, pardon a szocialista realizmus? Hát... Kerüljük, tisztelt toliforgatók, ügyeletes nyilatkozók - legalább már most - e ,.kötőszóvá" degradált szó ily elterjedt használatát! Kérésem gyakorlatilag csak ennyi. KOCSISNÉ M. IRÉN, gyakorló közgazdász és gyakorlatlan tollforgató asszonyt egy szempillantás alatt bebútorozzuk a helyiségeket. Az ígéret azonban sajnos csupán ígéret maradt.- Nálunk - jegyezte meg a csomagjaikat cipelők közül epésen valaki -, a több éve lakott munkásszállók is jobb állapotban vannak. De ekkor még csupán egymás között vitatták meg első benyomásaikat az emberek, hangosan nem zúgolódott senki. Meg aztán, az igazat megvallva, nem is igen lett volna kinek panaszt emelni, hisz a görög partner menten faképnél hagyta a csoportot. S vele együtt két fia is eltűnt nyomtalanul. Az utazási iroda tulajdonosnője sem maradt a csoporttal, ugyanis valójában mindössze a terepet szerette volna „feltérképezni“. Elvégre a turnusért az akciót biztosító másik iroda vezetője felelt... A fiatalasszony okulva a látottakon, hallottakon, a következő csoportját már máshová vitte. Mikor újra a helyszínre érkezett, ismét „érdekes“ dolgokat tudott meg. A görög partner nem biztosította például az árban szereplő „görögös pikniket“ sem.- Nincs apelláta - ágált a görög -, az akcióért külön kell fizetni, s 10 dollár az ára. Agyoncsapta volna Néhányan - „ha már itt vagyunk, lássunk is valamit“ elvtől vezérelve - leszurkolták a kért összeget. De mint később kiderült, csak nyűg voltak a pökhendi hellén nyakán. Ponyvás teherautón zötykölődhettek a megadott helyre, az épületbe azonban már nem tehették be a lábukat. Az okot nem sikerült kideríteni. Amikor az irodavezető beállított a „nyaralókért“, a görög elképedt az üres busz láttán.- Hol az újabb csoport? - förmedt az asszonykára.- Nincs csoport - tárta szét a karját a kérdezett - az emberek elégedetlenek a szolgáltatásokkal, így ezt a gárdát már máshová vittem. Nos erre irtózatos méregbe gurult a pasas. A fiatalaszszonyra rontott, letépte válltáskáját, s elrobogott a „zsákmánnyal.“ Közben persze, egyre csak szitkozódott, hogy azonnal hívja a rendőrséget, s majd megmutatja, ki az úr a vidéken!- Kérem - igyekezett jobb belátásra bírni az egyre ordítozó férfit mi ketten nem kötöttünk szerződést egymással. Én elfogadtam az önnel üzleti kapcsolatban álló kollégám kínálatát, ám mivel az ügyfelek elégedetlenek voltak a szolgáltatásokkal, az újabb csoportot már máshol szállásoltam el. Ez csak természetes, nem?- Az lesz a természetes - rikácsolta s el is „játszotta“ a görög -, ha itt menten agyoncsaplak! Időközben előkerült egy rendőr is. Az uniformisban feszítő férfi kihallgatott mindenkit. Jó ideig úgy tűnt, a fiatalasszonynak ad igazat. Egyszer azonban kihívta a helyiségből a görög utazási iroda vezetőjének egyik fia, s mire visszatért, már „másként beszélt.“ A fiatalasszony szerint álrendőr volt, a görög népes pereputtyának egyik tagja. A hazaindulók a buszban várták a fejleményeket. Reggel kilenckor ültek be a kocsiba, s a jármű éjfél után egy óráig egy helyben vesztegelt.- Addig - kötötte a hellén az ebet a karóhoz -, amíg ki nem fizeti valaki a káromat, el nem mozdulnak innen! Az irodában a veszekedés dulakodássá fajult. Egy görög nő - a tulajdonos „valakije“ - is bekapcsolódott a „diskurzusba.“ Le akarta a fiatalasszonyról tépni a ruhát. Nyáron csizmában? Az ifiasszony ekkor már nem vette tréfára a dolgot, felrántotta az ajtót, de nem volt ideje elmenekülni. A görög nő fellökte, mire leesett, tíz lépcsőfokon gurult lefelé, míg végre földet ért. Esés közben a lába is eltörött. Uj szálláshelyén napokig mozdulatlanul feküdt. Aztán gipszcsizmát kapott s hazautazhatott. Azóta mindenki perel mindenkit. Elégedetlen a görög, perel az utazási iroda vezetőnője, s perelnek a szolgáltatásokkal elégedetlen turisták is... A többi már az ügyvédek dolga... ZOLCZER LÁSZLÓ teréül áesM mások viszont nem! (A szerző felvételei)
