Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-24 / 187. szám
Közéleti és gazdasági napilap HÉTFŐ 1992. augusztus 24. II. évfolyam 187. szám Ára 2,30 korona Antall József miniszterelnök: „A magyarság nem ellensége senkinek” A Magyarok III. Világtalálkozójának, 111. Világkongresszusának nyitó* ünnepségén Anlall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke pá* ratlan értékű beszédet mondott a Budapest Kongresszusi Központban. Nem mindennapi politikusi beszéd volt, s jelentőségét növelte, hogy a világ magyarságához szólt. S nemcsak a világ magyarságához, hanem a világ minden nemzetéhez és nemzetiségéhez. A magyar miniszterelnökkel a Magyarok III. Világtalálkozójának jelentőségéről, az anyaország-kisebbség kapcsolatáról és a magyarságtudatról beszélgettem. • Miniszterelnök úr! 1929 és 1938 után 1992-ben is megrendezték a Magyarok Világtalálkozóját, mégpedig harmadik alkalommal. 54 évig nem sikerült az, hogy a magyarok a világ minden tájáról Budapesten találkozzanak és világkongresszust rendezhessenek Miben látja Ön a Magyarok III. Világkongresszusának jelentősőgél? — A Magyarok III. Világtalálkozójának jelentőségét abban látom, hogy a történelmi Magyarország területeinek felosztása után a szülőföldjükön maradt, de más állam területéhez csatolt magyar kisebbségek képviselői együttesen alakíthassák a jövőt, a Magyar Köztársaság területén élő magyar testvéreikkel, illetve a történelem különböző korszakaiban politikai vagy szociális okokból emigrációba kényszerült honfitársaikkal. A Magyar Köztársaság kormánya természetesnek tartja, hogy más államokban élve, más állampolgári kötelezettségeinek eleget téve vagy akár kettős kötődéssel őrzi bárki a magyarságát. Ez a magyar nemzethez való tartozással összeegyeztethető. • Örömmel tapasztaltam, hogy a világtalálkozót és a világkongreszszust nem befolyásolják a Magyarországon folyó pártpolitikai különbségekből adódó — néha bizony értelmetlen — polémiák Mi erről az Ön véleménye? — Az idei Magyarok Világtalálkozójának éppen ez a küldetése, célja és feladata, hogy a pártpolitikai különbségeket félretéve, s feladva a belpolitikai ellentéteket, együttesen lépjünk fel az egyetemes magyarság közös céljai érdekében. Nem szabad megengednünk azt, hogy az egyetemes magyarság céljai pártpolitikai különbségek áldozatai legyenek. Ezzel önmagunknak ártanánk. (Folytatás a 3. oldalon) Az MKDM Országos Választmányának Szlovákia belpolitikai helyzetével kapcsolatos Állásfoglalása Az 1992-es parlamenti választások során a politikai gyakorlatban elsöprő erővel artikulálta magát a nemzeti, nemzetállami gondolat, ugyanakkor a Szlovák Köztársaságban előretört a baloldal. E két jelenségből adódóan komoly veszélybe került a szövetségi államforma, az ország gazdasági reformja, illetve az átalakulás folyamata. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy mozgalmunk az egységes Csehszlovákia fennmaradását támogatta csakúgy, mint Václav Havel elnök újraválasztását a Szövetségi Gyűlésben. A beindult és visszafordíthatatlannak tűnő politikai folyamatok azonban arra kényszerítenek bennünket, hogy a jövőt illetően alternatívákban gondolkozzunk. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Szlovák Köztársaságban a politika hajtóerejévé vált nemzeti önmegvalósítási gondolat érzéketlen a másság elismerésére, gyakran militáns oldalát mutatja felénk, s nemhogy érdembeni dialógusra nem hajlandó velünk, hanem még számos megnyilvánulásával kételyeket is ébreszt bennünk jövőbeli szándékait illetően. Az Országos Választmány tudomásul veszi, hogy mozgalmunk vezetősége csakúgy, mint parlamenti képviselete ebben a bonyolult helyzetben igyekezett határozottan, átgondoltan politizálni. Számos konkrét kifogásunk miatt nem tudtuk támogatni a szlovák kormány programját s nem támogattuk a Szlovák Köztársaság szuverenitási nyilatkozatát sem. Többször, különféle fórumon kifogásoltuk azt a politizálási módot, amelyet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egyrészt a szlovákiai belpolitikai életben, másrészt a cseh partnereivel való tárgyalásai során meghonosított, s amelynek fő jellemzője a parlamenti ellenzék véleményének figyelmen kívül hagyása. Az Országos Választmány felhívja a képviselőit, hogy a Szlovák Köztársaság alkotmánytervezetének megvitatása során továbbra is tegyenek meg minden tőlük telhetőt az MKDM-Együttélés közös módosító javaslatainak átültetése érdekében, különös tekintettel — a polgári elv érvényesítésére; — a kisebbségi jogok nemzetközi dokumentumokban rögzített alapelveinek betartására; — a kétnyelvűség feltételeinek biztosítására; — az önigazgatás elvének alkotmányba foglalására; — az iskolai hitoktatás törvénybeiktatására, illetve az egyházi iskolák támogatására. Kijelentjük, hogy nemzeti kisebbségünk számos problémájának megoldását a jövőt illetően az oktatásügyi és a kulturális önigazgatás megvalósításában látjuk, amelyhez a későbbiekben egy olyan területi-regionális elrendezés társulna, amely biztosítaná jogállásukat szülőföldünkön. Ennek elérése érdekében csakúgy, mint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság jövőbeli államjogi elrendezése kapcsán a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kizárólag alkotmányos és a nemzetközi joggal összeegyeztethető lépéseket fog támogatni. Pozsony, 1992. augusztus 22. Véget ért a Magyarok Világkongresszusa A Magyarok ÜL Világkongresszusának NYILATKOZATA arról a több millió magyarról, akiket háromnegyed százada államhatárokkal válaszottak le a magyar nemzet zöméről, más országokhoz csatolva szülőföldjüket, de akik egy évezrede élnek ott folymatosan, s csak háromnegyed százada kisebbségi sorsban. Szülőföldjükön az etnikai tisztogatások ellenére sok helyen, országnyi területeken többséget alkotnak és minden hatalmi akadályoztatással dacolva folyamatosan az egyetemes magyar kultúrát vallják magukénak. Háromnegyed századdal ezelőtt az első világháborút lezáró békében érvényesített önrendelkezési jog nevében történt mindez, de Európában egyedülálló módon úgy, hogy a kisebbségi helyzetbe került magyaroktól megtagadták ezt a jogot. Azóta e sok tekintetben elhamarkodott és erőszakos döntéssel kialakított Közép- és Kelet-Európábán erőtlenné vált a demokrácia, a térség szabad prédája lett az emberek millióit elpusztító, embertelen ideológiákon alakuló önkénynek és helyi nemzeti diktatúráknak. Kelet- és Közép-Európa ma átalakulóban van, és nemcsak politikailag. A háromnegyed századdal ezelőtt létrehozott államok közül az akkori kényszer életképtelenné vált szüleményei felbomlóban vannak. Ennek következménye a most dúló balkáni háború, emiatt szűnt meg Jugoszlávia, ezért van szétesőben Csehszlovákia, ez okozta Szovjetunió felbomlását is. Mindeme világformáló körülmények között az első világháborút követő szervetlen beavatkozás szellemének továbbélő hatására a Magyaroszágot körülvevő országok zömében ma sem biztosítják a kisebbségi magyarság jogát szülőföldjéhez, identitása védelméhez, az önkormányzathoz. Ezekben az országokban magyarként nem lehet az emberi méltóság tisztességében európai módon élni. Miközben Közép- és Kelet-Európábán reneszánszát éli a nemzetek önrendelkezésének eszméje és az önrendelkezési jog érvényesítésének igénye, ebből a kisebbségi helyzetben élő magyarokat ismét ki akarják rekeszteni. Hiszen még azokat a minimális jogokat is kétségbe vonják számukra, amelyeket az európai államok kormányainak képviselői a helsinki folyamatban elfogadtak. A Magyarországgal szomszédos országokban az akadályoztatás ellenére is a kisebbségben élő magyarok a maguk erejéből harcolták ki saját legitim parlamenti és helyi képviseletüket Ez annak az erőnek a kifejeződése, amellyel hetvenöt éven keresztül ellent tudtak állni az elnyomás különböző formáinak. Törvényes képviseletük útján — elutasítva a létüket degradáló viszonyokat — mindenütt egyértelműen kifejezték azt az óhajukat, hogy megtarthassák és ápolhassák saját nemzeti kultúrájukat a magyar nemzet szerves részének tekintve magukat, egyértelműen elutasítva a másodrangú állampolgári létet Tették és teszik ezt továbbra is annak ellenére, hogy a kormányzatok — a többségi nacionalista erők nyomására —javaslataikat, követeléseiket lépten-nyomon elutasítják. Elégedetlenségük nemzetileg, gazdaságilag, társadalmilag és politikailag hátrányos helyzetükkel nem a türelmetlenség jele és ebben nem vezérli őket a mások iránti gyűlölet sem. Háromnegyed százada élnek elnyomott helyzetben és ezen változtatni kívánnak. Éppen ezért megkövetelik: , — legyen tiszteletben tartva joguk identitásuk védelmére és e védelemnek legyenek törvényes keretei is; — legyen biztosítva joguk a szülőföldre és ott etnikai érdekeik védelmére; — töröljenek minden olyan törvényt, amely a többségi nemzetekkel szemben őket bármilyen módon hátrányos helyzetbe hozza; — legyen biztosítva művelődési és területi önkormányzati joguk, azaz joguk az önrendelkezésre; — mindeme jogokat szavatolják nemzetközi szerződések oly módon, hogy azokban Magyarország is vegyen részt. Ez a véleményünk a magyar nemzet kisebbségben élő részének helyzetéről. Javaslataink, amelyek e helyzet megváltoztatására irányulnak, egyúttal igényeinket is kifejezik. Ezzel fordulunk az Európa Tanácsban és az Európai Közösségben részt vevő összes országok kormányaihoz és parlamentjeihez, minden olyan állam kormányához és parlamentjéhez, ahol a magyarság kisebbségi helyzetben él. A kisebbségben élő népek ügye nemcsak a magyarok ügye. Éppen ezért javasoljuk a közép- és kelet-európai államok kormányainak, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz a kisebbségi népcsoportok helyzetének rendezésére a kisebbségben élők törvényes képviselőinek részvételével — ők döntsenek sorsukról és jövőjükről. Ez alkalom a kölcsönös baráti kéznyújtásra. Budapest, 1992. augusztus 21. A Magyarok III. Világkongresszusa A rendezvénysorozaton 7 ezer vendég és küldött vett részt, a Kongresszusi Központban több mint 2 ezer ember fordult meg a világ 36 országából. Ausztráliától Kazahsztánig, Svédországtól Brazíliáig. SÍMÉN ANDRÁS (Rákóczi Szövetség, Budapest, megbízott titkár); „Előnynek tartom, hogy a nagyvilágban élő magyarság találkozására sor került. Rengeteg emberrel találkoztam. Kitűnő alkalom volt, hogy a kongresszuson a kisebbségben élő magyarok ne csupán a magyarországiakkal, hanem egymással is megismerkedhettek.” PÁL IBOLYA (tanár, Gyergyószentmiklós, Erdély): „Nem épültem eléggé. Szervezési hiányosságokat tapasztaltam. Másképp képzeltem el a kerekasztal-beszélgetéseket. Ugyanis hiányoztak a vitaindító előadások, s így soktak. A magyarság együvétartozásának ünnepét tarthattuk meg. A 20. századi magyarság sorskérdéseinek helyes megoldására kell választ találnunk. Az a jó, hogy a világ bármely szervezetet most már valóban hathatós munkára serkenthetik. Bízom benne, hogy a megszabott kereteken belül hathatós és tevékeny munkát tudunk folytatni.” Emberek, vélemények szór a viták nem voltak elég konkrétak.” OLÁH GYÖRGY (tanár, Révkomárom): „Hogy ez a kongresszus 54 év után létrejött, hogy azt komoly szakmai tanácskozások előzték meg, sikerként könyvelem el. Gondolok itt a harmadik tudóstalálkozóra. Matematikusok, mérnökök, természettudósok és más szakmabeliek találkozhatpontján élő magyarok személyes kapcsolatokat építhetnek ki és úgy viszonyultak egymáshoz, mint a rég nem látott rokonok.” CSÉMY TAMÁS (a Csehországi és Morvaországi Magyarok küldötte, Prága): „A Magyarok Világszövetségének új szabályzata, véleményem szerint, tartalmazza mindazokat a feltételeket, amelyek a KINCSES ELŐD (jogász, Marosvásárhely): „Az alapszabályzat centralizált. Az elnöknek több a hatalma, mint azelőtt. Ez egy sztálinista szabályzat.” LÁSZLÓ EDIT (tanárnő, Kolozsvár): „Csodálatos az egész. Ilyenről csak álmodni lehet. Nagyon szép emlék lesz és hasznos gondolatokat viszek haza.” KISS JENŐ (könyvtárigazgató, Sepsiszentgyörgy): „Nagyon időszerűnek tartom. Esetlegességei és félrecsúszásai ellenére is. Ez másképp nem megy. Nincs kikísérletezve a találkozók formája. Azt hiszem, a tapasztalatokat hosszú időn keresztül fogjuk elemezni és lesz mit végiggondolni.” BAIT A ISTVÁN (képviselő, Rimaszombat): „Annak ellenére, hogy zökkenők voltak, a jelenlevőkre jellemző volt a lelkesedés és a találkozás öröme. Célszerű lenne, a szellemi magyar haza megteremtése. Ezt figyelembe véve kell folytatni ennek a szellemiségnek a kisugárzását.” ZOM BORI ISTVÁN (nyugalmazott bányász, Aknaszlatina, Kárpátalja): „Fantasztikusan jó ez a világtalákozó. Arra kell felhasználni, hogy egy olyan folyamatot indítson el, amely a nemzetek és az országot felemeli. Nekünk sem közömbös, hogy Magyarország megbírkózik-e a feladatokkal. Kárpátalja nyersanyagokban gazdag, sok a munkás, dolgos kéz. A kulturális kapcsolatokon kívül súlyt kellene fektetni a gazdaságiakra is. Kárpátalja jelenleg kiszolgáltatott. A környék is elmaradott. Ez úgy oldható meg, hogy két- sőt háromoldalú szerzőo Seket kellene kötnünk Magyarországgal és Szlovákiával.” (Folytatás a 2. oldalon)
