Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-21 / 185. szám
8 Szabad ÚJSÁG Hírkosár > Olimpiai játékok Budapesten? Szerdán este Horváth Balázs magyar sportminiszter bejelentette az újságíróknak, hogy Magyarország fővárosa megpályázza a 2004. vagy a 2008. évi olimpiai játékok lebonyolításának jogát. Véleménye szerint Budapest arra alapozhatja pályázatát, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságot 1895-ben alapították, és a legrégebbiek közé tartozik a világon, valamint az ország egész sor kiváló sportolóval rendelkezik, akik a világ élvonalához tartoznak, bizonyos sportágakban pedig Magyarország nagyhatalom. Taté nem áll ki Henry Maske német profi ökölvívónak véglegesen feli adnia a reményt, hogy megmérkőzhessen a WBA szövetség világbajnoki címvédőjével, Frank Tate-val. A világbajnoki övért a tervek szerint eredetileg október 2-án kellett volna találkozniuk, de Taté egy másik mérkőzést részesített előnybe. A 28 éves Maske, akit az utolsó tizenhét mérkőzésen nem tudtak legyőzni, az ügyhöz ennyit fűzött hozzá: — Egész eddigi pályafutásom koronája lehetett volna ez a mérkőzés. De végül is még jogom van kihívni a Taté—Hill összecsapás győztesét, mérkőzésüktől számított 120 napig. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb jövő év január 20-ig. Kétéves profi pályafutásának értékeléséhez Maske hozzátette: — A profi ökölvívás sokkal intenzívebb, mint az amatőr. Aki a legjobbak a csúcsra akar érni, technikai oldalról nagyon képzettnek kell lennie. Tádzsikisztán önállóan Az önálló tadzsik atlétikai válogatott az 1993-as stuttgarti világbajnokságon debütál. Az elképzelések szerint tíz-tizenöt versenyzővel állnának ki a versenyekre, azokkal, akiknek jó esélyük van a pontot érő helyezésekre. Mindezt Andrej Abduvaliev, a kalapácsvetés olimpiai bajnoka mondotta el. A legnagyobb reménységnek a fiatal Ruszlan Dikit tartja, aki úgyszintén kalapácsvető, továbbá a hármasugró Vaszilij Szokovot, akinek egyéni csúcsa 17,77 méter. Abduvaliev úgy véli, hogy a kicsi, de eredményes atlétikai csapatnak nem okoz gondot megfelelő szponzor bebiztosítása. „Gázzá” újra a pályán Térdsérülésének meggyógyulása után Paul Gascoigne egy év kihagyás után visszatér az angol válogatottba, melyre szeptember 9-én barátságos mérkőzés vár Spanyolországgal. Gascoigne, a Lazio Roma játékosa már megkapta klubja beleegyezését, hogy Graham Taylor angol szakvezető rendelkezésére állhat. A római klub ugyanis nem számít játékára az első fordulókban, mivel sorait újabb idegenlégiósokkal töltötte fel. Bevetésre készen áll a holland Aron Winter, a német Riedle, Doll páros. Gascoigne-on kívül ebben az idényben az olasz pályákon még két angol focista kaphat lehetőséget, a Juventusban David Platt, a Sampdoriában Desmond Walker. Sennának nem kell a Ferrari A háromszoros világbajnok brazil versenyző elvetette az olasz Ferrari istálló ajánlatát, így a jövő idénytől nem ül a lángvörös versenyautóba. A tavalyi világbajnok, akinek ebben az idényben csupán két nagydíjat sikerült megnyernie s a már eldőlt versenyen csak az összetett második helyért harcolhat, szerdán este negyvenperces megbeszélést tartott Niki Laudával, a Ferrari menedzserével. Megbeszélésük után Lauda elárulta, hogy Senna a következő szezonban vagy a Williams csapatához szerződik, vagy sehova. A legjobb autót akarja, mivel újra szeretné megszerezni a világbajnoki címet. A Ferrari vezetősége szívből kívánja, hogy Senna hagyja ki a következő évet, ugyanis csak két év múlva tudnának csúcsmodell! kifejleszteni, s ezzel megszerezni az egyik legjobb versenyzőt. Újabb kenyai óvás — A Kenyai Atlétikai Szövetség meg kívánja újítani óvását a barcelonai olimpia 10 000 méter eredményének megsemmisítésére — jelentette be David Okeyo, a szövetség titkára. Éz a táv az olimpiai játékok egyik legproblematikusabb száma volt. Mint ismeretes, a marokkói győztes Chalid Skah a szabálytalanságot súroló eszközökkel tudta legyőzni a második helyezett kenyai Richard Chelimót. A befutó után a célszalagot elsőként átszakító Skahot kizárták, de a versenyek zsűrije 24 óra elteltével újra a marokkóit hozta ki győztesnek. Ebbe természetesen a kenyaiak nem nyugodhattak bele.____________________ Olimpia és pénz A profizmus aratott győzelmet A barcelonai olimpiai játékok befejezése után is volt egyfajta mérlegkészítés, amelynek során megvizsgálták, milyen szerepet játszik a pénz az ilyen látványos sportrendezvények sikerében. Az idei versenysorozat azt látszik igazolni, hogy fokozottabban helytálló a „minden a pénz körül forog” megállapítás, sőt, a képzeletbeli forgás sebessége még mintha gyorsulna is. Barcelona ráadásul olyan benyomást keltett, hogy a játéknak egyszerűen nincsenek vesztesei. Az 1968-as mexikói játékokon a szervezők 150 ezer dollárt fizettek a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. Azóta a rendezvény többmilliárdos szupershowvá nőtte ki magát. A pénz jelentőségének növekedése akkor is megfigyelhető, ha a barcelonai szervezőbizottság mindössze 6 millió dolláros nyereségre számíthat, szemben a szöuli rendezők által inkasszált 350 millióval. A spanyol rendezők eleve kikötötték, hogy nem törekszenek látványos pénzügyi mérlegre, inkább az új létesítményekben és egyéb kézzelfogható dolgokban szeretnének jelentős pozitívumokat felmutatni. A célkitűzés eredményeként új utak épültek, repülőtéri beruházásokat hajtottak végre, és rehabilitálták a kikötői negyedet: mindezt 9 milliárd dollárnak megfelelő összeg erejéig. Maga az olimpiai mozgalom sem járt roszszul, hiszen a barcelonai „extravaganza” nagyjából 1,6 milliárd dollárba került, amivel szemben ott áll a rendezvény előtti négy évben felhalmozott 2 milliárdos bevétel. Az igazi változás azonban a játékokat övező külsőségekben jelentkezik. A kikötőben luxusjachtok valóságos flottája vetett horgonyt, a rangosabb sportolók immár nem az olimpiai faluban laktak, hanem luxusszállodákban, a városban pedig hatalmas hirdetőtáblákat töltöttek meg a sztárversenyzők fényképeivel. A mostani rendezvényről azt mondják, hogy meghozta a professzionalizmus diadalát az ardatőrizmus felett. A sportolók ugyan továbbra is megkapják az érmeket, de a versenyzés elvesztette a játékos jellegét. Ez utóbbi bizonyos mértékig érthető, hiszen az első és negyedik helyezett között a jutalmazásbeli vagy javadalmazásbeli különbségek el-Sport 1992. augusztus 21. A csehszlovák—osztrák (2:2) labdarúgó-mérkőzés után A belgák ellen ez nem lesz elég Rosszul sikerült a csehszlovák labdarúgó-válogatott főpróbája a belgák ellen szeptember 2-án sorra kerülő világbajnoki selejtezőre. Mindvégig vesztésre állt, s csak a „hosszabbításban” (a mérkőzés 92. percében) tudott^ egyenlíteni a minden tekintetben jobban játszó osztrákok ellen. Általában az a vélemény uralkodott a sajtópáholyban, hogy ez bizony a belgák ellen kevés lesz, hacsak addig össze nem szedi magát az együttes. Máéala edző sem lett okosabb, pedig ezt a mérkőzést erőfelmérésnek szánta. Ha a látottakból indul ki, akkor főhet a feje. A szinte csupa nagy nevű idegenlégiósból összeállított csapat kimondottan rosszul játszott Ismét beigazolódott, hogy néhány csillag még nem csapat. Jószerivel csak Kula és Moravőík játéka érdemel dicséretet, a többiek elszórakozták a mérkőzést. Úgy játszottak, mintha soha sein látták volna egymást, pedig majdnem ugyanez a csapat győzte le Firenzében az osztrákokat, és akkor még nem is sörmeccsről, hanem világbajnoki csoportmérkőzésről volt szó. Különösen szembeszökő volt ez többek között az első félidő záró szakaszában, amikor az osztrák kapu előterében ígéretes helyzetben Kubík úgy elütötte Kulát, hogy cselgáncsozóéknál ezt akár ötdanos fogásnak minősítették volna. Csakhogy a téglamezei stadionban nem cselgáncsozlak, hanem futballoztak, mert szerencsére ott voltak az osztrákok is. Tapogatózva kezdett mindkét csapat, s azt gondoltuk, hogy majd csak kibontakozik a játék. Ki is bontakozott, osztrák kivitelben. A csehszlovák csapat eleinte gondtalanul futballozott, abban a hiszemben, hogy tulajdonképpen semmiről sincs szó. Ahogy múltak a percek, megpróbáltak volna valamit összehozni, de ez ezúttal nem ment. A csatársorban mindenki kereste a helyét, de Moravéíkon kívül nem találta senki, szegénységi bizonyítvány, hogy az első lövést az osztrák kapura úgy jó félóra után adták le. A védelem sem állt feladata magaslatán, rosszul zárt, a játékosok nem segítették egymást. Ha egyikük csak egy pillanatra elkalandozott valamerre, hogy a támadást erősítse, nem volt aki beugorjon a helyére. Súlyos védelmi hibából esett öt perc leforgása alatt mindkét osztrák gól. Az elsőnél a 17. percben meglátszott, hogy Chovanec mennyire nehézkes, Stöger úgy átjátszotta, ahogy akarta. Meglátásom szerint azonban Kadlecnek kellett volna fedeznie az egyszemélyes osztrák csatársort. Öt perccel később a védelemben megint rövidzárlat állt be, és Pfeifenberger könnyedén 2:0-ás vezetéshez juttatta csapatát. Ebben a játékrészben, de később is, az osztrákok leiskolázták ellenfelüket. A csehszlovák csapat sehogy sem tudott kibontakozni, még szerencse, hogy jött egy osztrák szabálytalanság és Chovanec remekbe szabott szabadrúgása visszahozta a reményt. Szünet után Máéala edző több változtatást is eszközölt a csapatban, csak éppen a játék képében nem történt változás. Továbbra is körülményesen sok adogatással próbáltak eljutni az osztrák kapu elé, csakhogy az ellenfél már a középpályán igyekezett megakadályozni a támadást, s ez általában sikerült is neki. Elősegítették ebben a hazaiak, akik hihetetlen pontatlansággal adogatták a labdát. Már-már úgy nézett ki, hogy osztrák győzelemmel zárul a mérkőzés, amikor a játékvezető egy kicsit ráhúzott, és a 92. percben Moravéík, aki igazolta klaszszisát, kibújt a védők közül és védhetetlenül lőtt a hálóba. A döntetlen szegénységi bizonyítvány, de még ennél is lesújtóbb a nyújtott játék. Máéala edző is eléggé el volt keseredve a találkozó után. „Erősebb csapatot, mint amely most játszott a léglamezőn, pillanatnyilag képtelenek vagyunk felállítani — mondta. — Már a mérkőzés előtt tartottam attól, hogy játékosaink nincsenek összeszokva, s a mérkőzés kimenetele csak igazolta feltevésemet.” Már alig két hét van hátra a belgák elleni világbajnoki selejtezőig, kíváncsiak lennénk, hogy akarja addig javítani az összjátékot, ha a csapat tagjai mindjárt a mérkőzés után szétszéledtek a világ minden részébe. Különben is az volt a benyomásom, hogy az edző jobban tette volna, ha a „jól bevált” emberek helyett — akikben egyértelműen csalódtunk — inkább egy új csapat építésébe kezd. A mérkőzés hazai szempontból szomorú képébe beillett a kulissza is, a lelátókon a 38 fokos rekordhőségben alig 5000 ember napozott, ezeknek is a javarésze osztrák sógoréktól érkezett. Csehszlovákia—Ausztria 2:2 (1:2), góllövők: Chovanec (42. p.), Moravcík (92.), ill. Stöger (17.), Pfeifenberger (22.). Játékvezetők: Nielsen (Christiansen, Laursen — mind dán). Csehszlovákia: Stejskal - Kadlec, Chovanec, Glonek - Némeéek, Hapal (46. p. Némec), Kubík (61. Kuka), Moravőík, Kula (46. Bílek), Skuhravy, Knoflíőek (46. Dubovsky). Ausztria: Wohlfahrt - Wazinger, Baur, Zsák, Streiter - Prosenik, Artner (59. Hörmann), Feiersinger (46. Hartmann), Herzog (46. Flögel), Stöger - Pfeifenberger (85. Waldhör). Palágyi Lajos A Magyar Kupában a legjobb 64 közé jutásért játszott NB I-es csapatok eredményei: Heréd—Vasas 0:0 - 11- esekkel 4:2 (!), Pécsi VSK—Siófok 1:2, Bonyhád—Csepel 3:2 (!), Herend—Videoton 0:5, Szegedi Dózsa—Békéscsaba 0:3, Dunavarsány—UTE 2:3, Jászberény—Kispest-Honvéd 0:3, Lajoskomárom—BVSC 2:5, Körmend—Rába ETO 1:5, Kaposvár—Pécs 3:5, Szerencshegyalja—Nyíregyháza 1:4, Kisvárda—Diósgyőr 0:2, Füzesabony— Vác 0:4, Hegyeshalom—Veszprém 0:4, Tiszakécske—MTK 2:6, a FTC játék nélkül jutott tovább. IAAF/Mobil Grand Prix Zürichben Aranyrúd a világcsúcsért Negyvenegy olimpiai és világbajnok állt rajthoz tegnapelőtt a svájci városban. A közönség nagyszerű légkört teremtett számukra, főleg Carl Lewis nyolcszoros olimpiai bajnokot fogadta nagy tapsvihar. A rajthoz állókat pedig hatalmas pénzösszegek sarkallták a minél jobb eredményre. A rendezők által az esetleges világcsúcsokért ígért aranyrudak közül végül érhetik a több százezer dollárt. Az a körülmény, hogy melyik sportoló miként végzett, óriási mértékben befolyásolja az ázsióját a szponzorálások piacán. A most zárult barcelonai játékok azonban egyfajta ellenérdekeltséget is sejtetni engednek. Befutott sportolóknak ugyanis nem érdekük, hogy éppen az olimpián javítsák meg a világrekordot, ráadásul úgy, hogy annak újabb túlszárnyalása a későbbiekben nehézségeket okozzon számukra. Feltételezhető, hogy bizonyos versenyzőknek fontosabbak azok a jelentős pénzekkel dotált későbbi rendezvények, amelyekre a szerződés már ott lapul a zsebükben. Az igazi érdekeltség természetesen a sportszergyártóknál jelentkezik. A legnépszerűbbek — például az Adidas, a Nike és a Reebok — a felkészülés és a verseny alatt egyaránt jelentős összegeket költöttek termékeik népszerűsítésére. Bár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a szervezőbizottság jelentős ellenőrzést gyakorolnak a szponzorok felett, elképzelhető, hogy a kifizetett összegek fejében azok már a négy év múlva megrendezendő atlantai játékokon nagyobb beleszólást kémek abba, miként lehet termékeiket reklámozni. csak egy talált gazdára. Boldog tulajdonosa a kenyai Moses Kiptanui lett, aki néhány nappal ezelőtt 3000 méteres síkfutásban javított világcsúcsot, és noha Barcelonában rajthoz sem állt, ezúttal a 3000 méteres akadályfutásban javította meg a világ legjobb idejét, melyet eddig honfitársa, Peter Koech tartott 8:05,35 perccel, s ebből több mint három másodpercet faragott le. Világcsúcsa csodálatra méltó, hiszen 1700 métert egyedül tett meg, csupán az idővel versenytett. Az 1500 méteres síkfutásban az algériai Morceli, hármasugrásban az amerikai Conley a világ idei legjobb eredményeit érték el. Szergej Bubkának rúdugrásban, valamint az angol Jacksonnak a 110 méteres gátfutásban nem sikerült a csúcsjavítás. A 100 méteres síkfutásban Carl Lewis újra bebizonyította, hogy a világ legjobb sprintere. A női 100 méteren az amerikai Torrence győzött, ezzel vigasztalódott az olimpián elért rosszabb helyezéséért, az esélyes jamaicai Ottey hosszú idő óta itt sem tudott diadalmaskodni. Eredmények — férfiak, 3000 m akadály: 1. Kiptanui 8:02,08 - új világcsúcs, 2. Barkutwo 8:11,77, 3. Mulwol (mind kenyai) 8:13,50,400 m: 1. Watts (amerikai) 43,83, 2. Kitúr (kenyai) 44,50, 3. Valmon (amerikai) 44,57, diszkoszvelés: 1. Riedel (német) 66,02, 2. Ubartas (litván) 65,04, 3. Washington (amerikai) 64,00,1500 m: 1. Morceli (algériai) Sportfogadás Az 5 a 40-ből OLIMPIAI SAZKA 34. játékhetének nyereményelosztása: I. d(j: nincs nyertes, II. d(j: nincs nyertes, HL d(j: 95 nyertes á 3405 korona, IV. d(j: 3910 nyertes á 245 korona. A nyerőszámok - 3, 17, 18, 34, 36, ^pótszám: 14___________________________ 3:30,75, 2. Kéméi (kenyai) 3:32,41, 3. Cacho (spanyol) 3:32,69, 200 m: 1. Marsh (amerikai) 19,95, 2. Fredericks (namíbiai) 19,97, 3. Bates (amerikai) 20,01, magasugrás: 1. Sotomayor (kubai) 236,2. Kemp (bahamai) 234,3. Sjöberg (svéd) 232, rúdugrás: 1. Bubka (ukrán) 590, 2. Trandenkov 585, 3. Gataulin (mindkettő FÁK) 570, súlylökés: 1. Günthör (svájci) 20,55, 2. Zerbini (olasz) 19,88, 3. Bodenmüller (osztrák) 19,75, 5000 m: 1. Bitok 13:11,63,2. Ondieki 13:12,50, 3. Ngugi (mind kenyai) 13:13,29, hármasugrás: 1. Conley 17,72, 2. Simpkins (mindkettő amerikai) 17,17, 3. Jaros (német) 16,98, 100 m: 1. Lewis (amerikai) 10,07, 2. Adaniken (nigériai) 10,12, 3. Burrell (amerikai) 10,21, 110 m gát: 1. Jackson (angol) 13,06, 2. Dees (amerikai) 13,17, 3. Schwarthoff (német) 13,21, 400 m gát: 1. Young (amerikai) 47,40, 2. Graham (jamaicai) 48,00, 3. Matete (zambiai) 48,26,800 m: 1. Tanúi 1:43,89,2. Kiprotich 1:44,17, 3. Kibet (mind kenyai) 1:44,20. Nők, 100 m: 1. Torrence (amerikai) 10.94, 2. Ottey (jamaicai) 11,01, 3. Privalova (FÁK) 11,01, 200 m: 1. Privalova 22,02,2. Torrence 22,10,3. Ottey 22,12, 800 m: 1. Van Langen (holland) 1:58,52, 2. Nurutgyinova (FÁK) 1:58,68, 3. Quirot (kubai) 1:58,94,1500 m: 1. Kremlova (FÁK) 3:58,71, 2. O’Sullivan (ír) 4:01,23, 3. Dorovszkih (FÁK) 4:01,73, 100 m gát: 1. Devers 12,57, 2. Martin (mindkettő amerikai) 12,88, 3. Freeman (jamaicai) 12,94, távolugrás: 1. Kravec (FÁK) 722, 2. Drechsler (német) 712, 3. Joyner-Kersee (amerikai) 703, 400 m gát: 1. Ponomaijova (FÁK) 53,87, 2. Farmer-Partick 53,91,3. Vickers (mindkettő amerikai) 54,54, gerely: 1. Sikolenko (FÁK) 69.94, 2. Hattestad (norvég) 68,56, 3. Forkel (német) 66,70.
