Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-21 / 185. szám
IV liillIHLVIX 1992. AUGUSZTUS 21 CSALiM kör Vajon megbírkóznak-e mindazzal, amit ez a változó világ rájuk zúdít? A külső tünetek aggasztóak. Tele a kocsmák. Pedig sörözőből, italt árusító ilyen-olyan boltból minden utcában akad legalább kettő. És mind tele van. Ha sok a társadalmi bizonytalanság, a megválaszolatlan kérdés, rendszerint így van ez. A férfiak - sajnos —. itt cserélnek véleményt, itt találnak felejtést, itt pihennek. A „régi időkben“ - emlékeztetnek az öregek -, a templom előtt, egy-egy rangosabb ember fedele alatt, különféle egyletekbe tömörülve beszélték meg az őket legjobban foglalkoztató gondokat. Persze, a munkásegylettől kezdve a gazdakörökig számtalan szakma, foglalkozás, anyagi rangsor HA KELL, SZÍVESEN SEGÍTÜNK szerinti csoport, kör működött. Ma még csak itt-ott létesült egy-egy vállalkozókat vagy magángazdálkodókat összefogó szervezet. Valahogy ezek köré is elég tétován gyülekeznek az érdeklődök.- Nem vagyunk mi ahhoz hozzászokva, hogy megosszuk egymással a kételyeinket, a félelmeinket, a boszszúságunkat. A sikerekről meg még inkább hallgat az ember... - mondta nemrég egy kisiparos, aki a falujában tekintélyes mesterembernek számít. Persze, aki ad magára, annak van néhány hasonlóan gondolkodó, hasonló körülmények között dolgozó mesterember ismerőse. A magángazdák is megtalálják egymást, ha szükségük van a véleménycserére. De a foglalkoztatottak, a munkanélküliek egyre többen verődnek össze a kocsmák körül.- Népművelők klubja? Csemadok? Nincs rá pénz, s nincs idő, ma nem lehet „behozni“ a kultúrára senkit, mindenki azzal érvel, hogy az idő pénz, most hagyjam békén, hogy ebből nem lesz sem háza, sem új kocsija. - Valaha lelkes irodalmiszínpadrendezö, faluja színjátszó csoportját vezető (ma szkeptikus, befelé forduló) ismerősöm csak lemondóan legyintett, amikor ezeket mondta. És az asszonyok? Ők hogyan viselik a pénz, megélhetés, vállalkozás körül forgó időket? Családja válogatja - mondhatnánk. Ahol ez idáig is megvolt az összhang, a minden családtag által elfogadott - a ki-ki ereje, képessége szerint - munkamegosztás, ott új színekkel gazdagodik az összetartás, még jobban összekovácsolja a férjet és a feleséget az újat akarás, a tervezgetés. Ahol azonban nagyok az értelmi-érzelmi különbségek, vagy hiányzik a másik képességeinek és erejének figyelembevétele, ott törésig menő viták, veszekedések keserítik a nappalokat és éjszakákat.- Nem bírom tovább, bár beledöglenék! - Jól menő, már-már milliomos vállalkozó felesége panaszolta.- A férjem és a fiam csak a vállalkozással foglalkozik. Közben az uram még a gazdasági udvarba beállított nekem tíz hízót, száz kacsát. Ott a két hatalmas paprika - éa paradicsomfólia. Hogy én se unatkozzam, ahogyan mondja. Persze, enyém a háztartás, a főzés és mosás, a takarítás, hogy én se legyek ingyenélő, ahogyan nevezni szokott. Még a cigarettájukat is én hozom a boltból. Ha beteg vagyok- mert gyakran kínozza a reuma a karomat, lábamat - akkor sem nyúlnak semmihez. Egyetlen tányért, egy vödör vizet meg nem fognak. Őket meg kell becsülni, mert sok pénzt hoznak a házhoz. Csak az én munkámnak nincs becsülete. Harmincnyolc évesen akár ötvennek is nézhetné bárki, olyan elgyötört, annyira fáradt. Persze, nem mindenki vállalkozó. De azért a falusi asszonyok többsége túlhajszolt. Az említett esettől az átlagos családanya helyzete csak annyiban különbözik, hogy a férj, a gyerek, a nagyszülők segítenek, ha kell, ha az idejük megengedi. De tény, hogy a legtöbb munka, a legsokrétűbb, legkülönbözőbb tennivalójuk a falusi háziasszonyoknak van. Hogy mennyire képesek megbirkózni ezekkel, talpraesettségükön, otthonról hozott-tanult szervezőkészségükön, ügyességükön múlik. Azért nem árt, ha kimondjuk: az asszonyok között sok ma a zugivó. Szorongás, fáradtság, magukba fojtott keserűség ellen - úgy vélik - felejtető ... És a fiatalok? Velük még csak most gyűlik a gond. Mi lesz, hogyan lesz, ha nem lesz pénz a taníttatásukra? Ha nem találnak munkát? És ki tudja, ha találnak, abból mennyi lesz a kétes vállalkozás? Különösen a lányok esetében. Mivel lehet meggyőzni őket, hogy hallgassanak a féltő, az intő szülői szóra?Hogyan lehet megértetni velük, hogy vigyázzanak magukra? Vallásos családokban talán könynyebb. De ma már nem minden család istenhívő, istenfélő. Mi adhat tartást? önbecsülést? A mai szülőket az a nemzedék nevelte, amely szakítani akart minden hagyománnyal, minden „régimódinak“ titulált szülői intelemmel. Ezért attól félnek, az ő figyelmeztetésük is süket fülekre talál. És nincs olyan hely, ahová ezek az utcákat ■ róvó, buszmegállókban trécselő, unatkozó, magnót ordíttató tizenévesek bemehetnének, szívesen járnának. A legtöbb községnek nem telik rá, hogy klubot nyisson, kevés az olyan közkedvelt hangadó vagy tekintélyt élvező felnőtt, aki az ifjúság számára kigondol, összehoz valamilyen szervezetet. Túl sötét a kép? De hiszen még a helyzet mélyére sem néztünk, még semmi tragikusról nem volt szó! Csupán arra kívántunk utalni, hogy szükség van valamire, valakikre, akik segítenek értelmet adni a csellengő tizenévesek életének. Hogy számtalan feszültségforrás van. Hogy az embereknek szükségük van egymásra. Arra, hogy szót tudjanak váltani és érteni egymással. • • • Felkínáljuk tehát az előző számunkban bemutatott Családi Kör Egyesület helyi körei megalakításának lehetőségét. Őt ember, két-három család már alakíthat Családi Kört. És ezen belül megalakítható a Gazdasszonyok Köre, a Gazdakör, és még számtalan, a helyi igények alapján létrehozott szakkör, amelyre - úgy vélik - a legnagyobb szükség van. Ha kell szívesen segítünk! H. MÉSZÁROS ERZSÉBET EGÉSZSÉGVÉDELEM Manapság faluhelyen a legnagyobb veszélyt a növényvédő szerek jelentik. Sajnos, sokan sörös-, boros-, ecetesüvegben tárolják gyakran a kamra paradicsomos üvegjei, üdítős palackjai közelében. Felnőtt és gyermek egyaránt hozzáférhet, s összetévesztheti a mérgező folyadékot a szomjat oltó italokkal, szörpökkel. A legtöbb halálos balesetet ma ez okozza. A gyermekbalesetek sorában a kerékpárbalesetek vezetnek. A siető falusi édesanyák szokása, hogy még járni sem tudó kicsinyüket is kerékpáron viszik magukkal. „Kapaszkodj erősen, vigyázz a lábadra" - intik őket. Elég egy zökkenő, egy érdekes látnivaló, a gyermek elfelejti, mire kell vigyáznia. Leesik a mama mögötti ülésről, lába beleakad a küllőkbe. Törések, zúzódások, komolyabb sérülések származnak a nagy sietségből. A földdel, kertben, állatok körül dolgozók semmiképpen se bújjanak ki a tetanuszoltás alól, hiszen apró szúrás, vágás elég ahhoz, hogy megfertözödjenek. A jól karban tartott szerszámok is a balesetmegelözést szolgálják. Ha egy ásó, kapa, fejsze feje lerepül a nyeléről, ha a létra talpazata csúszik, ha a falépcső korhadt, mindmind balesetet okozhat. Számtalan esetről csak sejteni lehet,hogy felelőtlenség, a balesetvédelmi előírások be nem tartása idézte elő: a védőruha viselését a legtöbb, nagyüzemi vagy háztáji permetezést végző ember, ha csak lehet, mellőzi. A rosszullét, ájulás, szédülés, émelygés, fejfájás, az allergiás tünetek - legtöbbször ennek a következményei, azonban az orvos előtt ezt szívósan tagadni, konokul titkolni igyekeznek. Nagy kár pedig, mert könnyebb lenne a gyógyítás, ha az előidéző okot nem úgy kellene az orvosnak kinyomoznia. Ilyenkor, a mezőgazdaság ún. csúcsmunkái idején sok a gépekkel előidézett baleset is. Nézzen magába minden traktoros, kombájnos, kocsikísérő, komolyan veszi-e, hogy ittasan, alkoholfogyasztás után nem szabad a gépre ülnie? Számtalan esetet sikerül eltussolni, azonban minden faluban tudják, kit miért nyomott a falhoz, zúzott össze, gyúrt halálra a traktor, a teherkocsi, a vontató, kezét, lábát kinek miért csonkította meg a fűrész. De hát erről „nem szokás“ beszélni. Az italozás terén nagy a férfiszolidaritás. Bárcsak akkor lenne ilyen nagy, amikor inteni kell a másikat, megvédeni a felelőtlen, az életét veszélyeztető cselekedettől! Folytathatnánk a sort a forrázásokkal, az égési sebekkel, a villamos háztartási eszközök által előidézett balesetekkel. Ezek szakszerű felszerelése, utasítás szerinti használata csökkentheti a balesetveszélyt. Külön fejezetet érdemelne a háztartási, a háztáji szemét; ilyen szempontból különösen a romlott, romlandó hulladékok, valamint a törött üvegtárgyak, cserepek. Ahol mindez szanaszét hever az udvaron, ott akárki betesétálhat, a család bármelyik tagja szögbe, üvegszilánkba léphet. Elmondhatjuk tehát, hogy az egészség védelmének, a bajok, betegségek megelőzésének alapja a rend, a tisztaság, az elővigyázatosság. Persze, ezen túl, mindenre ügyelve is megbetegedhetünk, s valóban, mindenkit érhet baleset is. Olvasóink egészségügyi panaszairól, problémáiról - leveleik alapján - majd a továbbiakban szólunk, -h-SZÁRÍTOTT, ASZALT TERMÉKEK A szárítás, az aszalás a gyümölcsök és zöldségek ősi tartósítási módja, tulajdonképpen a termények víztartalmának csökkentése olyan mértékig, hogy a romlást okozó mikroorganizmusok már nem tudják élettevékenységüket folytatni. így a gyümölcsök és zöldségek romlásmentesen eltarthatok. A szárításnak ma már világszerte tökéletes módszerei vannak, egészen a termékek portásáig. Ezekkel a korszerű eljárásokkal háztartási berendezéseinkkel nyilvánvalóan nem versenyezhetünk, de ez nem is célunk. Egy kis ügyességgel és hozzáértéssel azonban ízletes, értékes aszalványokat készíthetünk házilag is. A gyümölcsök és a zöldségfélék nyers állapotban igen nedvdúsak, víztartalmuk 70-95%. Ahhoz, hogy eltarthatok legyenek, ezt a víztartalmat a zöldségfélékben 10-12 %-ra, a gyümölcsökben 16-25 %-ra kell csökkenteni. A gyümölcsök azért tartalmazhatnak több vizet, mert nagy cukortartalmuk és egyéb anyagaik a víz egy részét megkötik, ezzel a termék tartósságát növelik. Azt a tényt, hogy a zöldségfélék víztartalmát nagyobb mértékben kell csökkenteni, az eljárás elnevezésével is ki tudjuk fejezni. A zöldségfélék vízeltávolítását szárításnak, a gyümölcsök víztartalmának mérsékeltebb, kíméletesebb csökkentését aszalásnak nevezzük. Ma már azonban ez az elnevezésbeli megkülönböztetés nem olyan szigorú, egyre általánosabb, hogy mindkét esetben szárításról beszélünk. Feltehető a kérdés, hogy van-e értelme, jelentősége a házi aszalásnak, szárításnak? Az kétségtelen, hogy a szárítmányok nem pótolhatják a befőtteket, a gyümölcsízeket, a különböző zöldségkonzerveket, ennek ellenére igen értékes termékek. A gyümölcsaszalványok jó része áztatás, visszaduzzasztás nélkül is kitűnő csemege és még tészták, sütemények, müzlik készítéséhez is felhasználható. A befőttek, gyümölcsízek, konzervek előállításához üveg, cukor szükséges, az aszalt gyümölcs sokkal igénytelenebb, olcsóbb termék, alig kell hozzá egyéb, mint egy tüllzsák, amiben a készterméket tárolhatjuk. A szárított termékek könnyen csomagolhatok, szállíthatók, súlyuk, helyigényük kicsi. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a szárított termékek új ízeket, változatos felhasználási lehetőségeket jelentenek a téli, friss gyümölcs- és zöldségfélékben szegény hónapokban. A szárított termékek tápértéke semmivel sem kisebb, mint a más módon tartósított termékeké. Jó minőségű szárítmányt azonban csak kellő figyelemmel és az előírások pontos betartásával lehet előállítani. A túl gyers, nagy hőmérsékleten való szárítás nem hozza meg a várt eredményt, a termék nem őrzi meg ízét, aromáját, tápértékét. A jól elkészített, helyesen tárolt szárított termék a fogyasztás előtt vízben áztatva megközelítőleg felveszi azt a vízmennyiséget, amennyit friss korában tartalmazott. A szárítás ősi módja a napon való aszalás, a természetes szárítás. A szárítandó terményeket széltől védett, pormentes helyen nagy fatálcákra, cserényekre rakják, és 4-10 napig a tűző napon aszalják egészen addig, amíg víztartalmuk 20-25 %-ra nem csökken. Ezután a teljes száradásig árnyékos helyen tartják. Ez az eljárás csak akkor alkalmazható, ha az időjárás tartósan kedvező. Nagyon egyszerű, olcsó módszer, nálunk azonban csak korlátozott a jelentősége. Sokkal biztonságosabb, az időjárástól független a tűzhelyen való mesterséges szárítás. Házilag készíthetők olyan fakeretes rögzíthető edények, amelyek állvány segítségével egymás fölött több sorban elhelyezve a tűzhely fölé állíthatók. A gyengén melegítő tűzhelyen a szárítás egyszerűen, olcsón megoldható. Lehet aszalni, szárítani a háztartási tűzhelyek sütőiben is. A terményt tepsiben, egysoros rétegben tesszük a sütőbe. Időnként megforgatjuk, cseréljük a szárítandó anyagot. Ügyelni kell arra, hogy a hőmérséklet ne legyen több 60 °C-nál, mert a termény megég. ...és elindul a vonat... Még sokáig állt a peronon, miután megváltotta a jegyét. Egy kalauztól meg is kérdezte, mikor indul a vonat. Két hét óta készülődött erre az utazásra. Van még idő, nézett az órájára, talán addig a restiben iszik egy felest. Elővette pénztárcáját, számolgatott. A visszaútra valót a másik rekeszbe tette. Mielőtt rákerült volna a sor, ismét megszámolta a marék aprót. Eszébe jutott, mit mondott az orvos: nem féldecit, kávét kért. A megmaradt pénzen csokoládét vett az unokáknak. Míg a kávéját kavargatta, rájött: többet számolt a kiszolgáló. Hát igen, így bánnak az öregekkel. Bezzeg fiatalkorában! Igaz, ő sem volt angyal... Hogy eszébe jutott a fiatalsága, mosolygott magában. ..Benn áll a vonat“ - hangzott innen is, onnan is. Nehezen kapaszkodott föl, ülőhelyet is alig talált magának. Végül leült egy fiatalasszonnyal szemben. Megpödörte a bajuszát, a szöszöket is lesöpörte a nadrágjáról. A vonat lassan zakatolt, nem sürgette az idő. Neki egy örökkévalóságnak tűnt. Ha odaér, nem kell majd hallgatnia. Mesél az unokáknak a tehenekről, a lovakról, mert régen gyönyörű lovai voltak. Jó ez a szabad szombat - gondolta -, ilyenkor otthon van az egész család. Lehet a gyerekekkel játszani, mesélhet nekik. A csengetésre a menye nyitott ajtót. Rögtön észrevette a tekintetén, nem a legjobbkor jött. De már nem fordulhatott vissza. A szobában széjjel minden. Utazáshoz készülődnek Az előszobában ült le.- Maiorcára megyünk - mondta mosolyogva a menye. Közben a fia is előkerült, s hogy otthon nem főztek, meginvitálta a sarki büfébe. ízlett neki az ebéd. Azért igazán megírhatták volna, hogy a gyerekek nyaralni mentek az iskolából, s ők is elutaznak. Akkor nem jött volna hiába. Alig beszélgettek. Nem is volt már miről.- Délután indulunk, apa - törte meg a csendet a fia. Addig hazaviszszük. Az öreg csak bólintott. Az úton meg sem szólalt. A csokoládék megolvadtak a zsebében, és csak azon töprengett: Hol is lehet az a Maiorca?... (duda)
