Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-20 / 184. szám
Vagyonjegyes privatizálás * / Közéleti és gazdasági napilap CSÜTÖRTÖK II* év folyam .4ra 2,30 korona Megugranak az árfolyamok Sajtóértekezletet szervezett tegnap Prágában a Vagyonjegyes Privatizációs Központ. Vladimír Rudlovcák szövetségi pénzügyminiszter-helyettes elöljáróban elmondta, hogy 144 297 vagyonjegykönyv-tidajdonos eddig nem kapcsolódott be a kuponos privatizálás egyik fordulójába sem. „Nem tudjuk, vajon bizonyos stratégiáról van-e szó” — mondta, s hozzátette, hogy ezeket az embereket csalódás érheti, mivel sehol sincs leírva, hogy a harmadik forduló nem lesz az utolsó. A továbbiakban közölte, hogy az első, illetve a második fordulóban az összes befektetési pont háromnegyedét használták fel, s a részvények 56 százalékát adták el. A két adat közötti látszólagos különbséget azzal magyarázta, hogy a befektetők elsősorban azokra a részvénytársaságokra összpontosították figyelmüket, amelyek esetében a második fordulóban drágábban kínálták a részvényeket. Rudlovőák szavai szerint a vagyonjegyes privatizálás második fordulója szorosan kapcsolódott az első fordulóban elért eredményekhez. „Sikerült megtalálni a megfelelő kulcsot a részvények árfolyamának meghatározására” — fűzte hozzá. Egyúttal közölte, hogy a harmadik (Folytatás a 2. oldalon) Augusztus 20. Szent István napja — minden magyar legnagyobb nemzeti ünnepe, Magyarország megszületésének napja. Álljunk meg ez alkalomból egy pillanatra. Lépjünk ki a mindennapok nyüzsgő forgatagából, hagyjuk, hogy átjárja lelkünket az ünnep meghitt érzése, engedjük, hogy megérintsék tudatunkat az ősök bennünk kavargó szellemei. Emlékezzünk! Emlékezzünk országalapító Szent István királyunkra, aki hazát teremtett népének! Emlékezzünk a török elnyomás alatt sanyargatott nép szenvedéseire! Emlékezzünk az 1848-as szabadságharc hősi halottjaira, akik életüket áldozták az eszméért! Emlékezzünk a II. világháború áldozataira, az idegen földben nyugvó testvéreinkre. S végül ne feledkezzünk meg az elmúlt negyven év embert gyalázó hatalma által igazságtalanul meghurcolt, megalázott, örökre tönkretett életű hazafiakról sem. Láttunk vérzivataros időket és dicsfénytől ragyogó korszakokat elvonulni nemzetünk felett. De nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra a jövő. A jelen kusza és kiismerhetetlen. Nem látjuk az alagút végét, s kétségbeesetten gondolunk arra, hogy az események sodra megállíthatatlanul magával ragad bennünket S mi még csak nem is tiltakozhatunk ellene, amint az már számtalanszor előfordult De ha kiemelkedünk saját korunkból — ami csak parányi részecskéje a végtelen időtengernek i—, s ha az évezredes történelem tükrében fürkésszük a jövőt, további nemzeti létünk nem tűnik kilátástalannak. Mikor a magyarság letelepedett a Kárpátok völgyében, s létrehozta a keresztény államot, végleg meghatározta helyét Európában. Átvette a nyugati civilizációt, de egyszersmind végvára is lett ennek a kultúrának, az egymással minduntalan összecsapó keleti és nyugati eszmék csataterévé vált Az állandó harcok közepette kellett megtartania nemzeti öntudatát, kultúráját, magyarságát Túlélésre volt kénytelen berendezkedni, mindamellett muszáj volt tovább haladnia az úton, amelyet Szent István jelölt ki számára. Ha mindezt sikerült véghezvinni a legnehezebb időkben, akkor most is reménykedhetünk, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül átvészeljük a ránk szakadt nehéz időket, megtaláljuk az arany középutat Népünk számára most az a legfontosabb, hogy egységes legyen, hogy minden magyar — Magyarország miniszterelnökének szavaival élve — lélekben egy 15 milliós nemzet fiának érezze magát Le kell vetkőznünk Trianon bénító örökségét, jelképessé kell változtatnunk a nemzetet szétszabdaló politikai határokat Nem áthelyezésükre van szükségünk, hiszen ez történelmi visszalépés volna. Azt akarjuk, hogy a határok könnyen átjárhatóak legyenek, hogy a különböző országokban élő magyarokat ne korlátozzák az egymással való szabad érintkezésben. Azt szeretnénk, ha a többségi nemzet nem akarná mindenáron kiölni belőlünk nemzeti öntudatunknak még a csíráját is, ha nem próbálna belőlünk, magyarokból erővel csehszlovákot, románt és jugoszlávot csinálni. De nekünk sem szabad egymást negatívan megkülönböztetni. Természetes, hogy egészen más egy felvidéki, mint egy erdélyi, hiszen más-más nemzet, más-más kultúra veszi őt körüL Nincs jó magyar és rossz magyar: bárhonnan is jöttünk, egyazon néphez tartozunk. Egységesnek kell lennünk, mert kizárólag így kerülhetjük el a Kelet—Közép— —Európában magára maradt nemzetünk lassú szétforgácsolódását PINTÉR ATTILA Megnyílt a Magyarok III. Világkongresszusa Az alkotmánybizottság az alkotmányja vaslatról Egy emberöltő után az óhazában A szópárbaj elkerüléséért Budapesten tegnap a kongresszusi központban Kodály Zoltán Zrínyi szózata című kórusművének elhangzásával megkezdődött a Magyarok III. Világkongresszusa, amelyre 54 évet kellett várni, hogy az óhazában kerüljön rá sor. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke megnyitó beszédében Kodály művére utalva hangsúlyozta, hogy ebben nem egy zeneszerző szólalt meg, hanem a magyar ószövetség jeremiási hangja. „Az utóbbi évtizedekben sok minden történt. De történt, ami történt, együtt a család. Lélekben mindenképpen. Most nem a kényelmes konferenciák vagy a konfrontáció ideje jött el, hanem a feltámadásé. A történelem alkotás. Amely nép belül erős, kapcsolataiban, működésében is az lesz. 1956 is ezt bizonyítja, mert erkölcsi erőt adott, amely bűneink ellenére is érvényesülni fog” — hangsúlyozta Csoóri Sándor.' Beszéde elhangzása után a 15 millió magyar miniszterelnökét szólította a mikrofonhoz. Antall József kiemelte: sohasem bánta meg, hogy ilyen kijelentést tett. „A magyar nemzetnek nincs szüksége íróasztal mellett fabrikált eredetre, kontinuitáselméletre, ősi összetartozástudatát 1100 éves viharos múltja is bizonyítja. Ez a tudat indította Juliánus barátot Magna Hungáriába, hogy megkeresse a vértestvéreket. Ez legyen a példa, mely létrehozza azt a szellemi, eszmei Magna Hungáriát, amelyben mindenki otthonra lel. Ki csodálkozik azon, hogy a németek törődnek a Volga mentén élő németekkel. Vagy azon, hogy Izrael törődik a (Folytatás a 3. oldalon) Ellenzékiek és parlamenten kívüliek a várban * A DSZM szeretné megtartani a határidőt Tegnap a pozsonyi várban, Michal Kovác szövetségi gyűlési elnök irodájában kezdetét vette az a tárgyalássorozat a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezetői és parlamenten kívüli legjelentősebb politikai erők, valamint ellenzéki parlamenti pártok képviselői között, melyet a napokban már jeleztek. Az új szlovák alkotmányjavaslatról tegnapelőtt megbeszélések folytak a DSZM-et támogató Szlovák Nemzeti Párt és a Demokratikus Baloldal Pártja között is. Tegnap előbb a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom vezetőivel, köztük Ján Klepáccsal folytatott zárt ajtók mögötti megbeszélést Michal Kováé, Roman Zelenay és Augustin Marián Húska, utána pedig az ellenzéki (Folytatás a 2. oldalon) Kováé: „Indokolatlanok a magyar koalíció javaslatai” Ivan Gasparovicnak, a Szlovál Nemzeti Tanács elnökének jelenlé tében tegnap az új szlovák alkotmány tervezetéről tárgyalt a parlament alkotmányjogi bizottsága. A kormányjavaslatot előterjesztő Katarina Tóthová igazságügy-miniszter két alapvető dologra hívta fel a figyelmet. Az egyik az, hogy a Szlovák Köztársaság alkotmányjavaslata tiszteletben tartja a jelenlegi alkotmányos helyzetet, illetve a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvényt. A miniszterasszony szerint a másik fontos dolog az, hogy az új szlovák alaptörvény a parlament általi elfogadása után nem idéz elő alkotmányválságot. Katarina Tóthová reagált azokra a bírálatokra is, melyek szerint az alkotmány túl nagy végrehajtó hatalmat ad a kormányfő kezébe. Hangsúlyozta, hogy a tervezet kiegyensúlyozott. Ami a politikai hatalmat illeti, az véleménye szerint a kizárólagos ideológiától megfosztott, pluralista demokratikus rendszerre épül. (Folytatás a 2. oldalon) VÁCLAV KLAUS: „A sajtó a ludas mindenben”
