Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-15 / 180. szám
1992. augusztus 15. Színes Szabad ÚJSÁG Ehető jég — édes hó Fagyisztori A kínaiak, állítólag, már ötezer évvel ezelőtt ismerték a Lunak nevezett „ehető jeget“. A híres világutazó, Marco Polo szerint Kínában akkor már működött fagylaltüzem, amelyben vízből, tejből és fűszerekből készítették a hűsítő csemegét. Nagy Sándorról is feljegyezték, hogy ismerte a fagylaltot. Döntő ütközetek előtt gyümölccsel, borral és édes hóval vendégelte meg tisztjeit. Xenophon - aki több tízezer görög zsoldost vezetett a Fekete-tengerhez - elbeszéli, hogy a mézzel és gyümölcslével ízesített édes jég kitűnő üdítő, a katonák nagyon szerették. Az ókori Rómában is közkedvelt volt a fagylalt. Néró császár a közeli hegyekből hozatta a havat hatalmas lakomáira, s mézzel és gyümölccsel ízesítve szolgáltatta fel. Mikor már nem volt hó, futárokat küldött az Alpokba, mintegy négyszáz kilométer távolságba. A kora középkori Európa viszont nem ismerte a fagylaltot, így az csak az olasz reneszánsz idején indult hóditó útjára. 1530-ban a szicíliai Cataniában egy találékony cukrász elmés gépet fabrikált, amelynek segítségével műjeget gyártott, s kedve szerint ízesítette. Alig hetven esztendő múltán olasz cukrászok telepedtek le Európa nagyvárosaiban, s újabb és újabb ötlettel tették változatosabbá az ehető jeget. 1602-ben Bécsben az olasz Benzari kitalálta a valódi narancsszörp hozzáadásával dúsított különleges, kásás állagú fagylaltot, az ,,Aqua Benzarit". Lapos talpas pohárban szolgálták fel. Benzari többféle ízletes kísérő süteményt is kínált hozzá. Mintegy ötven évvel később az olasz fagylalt Párizsban is elterjedt. A 18. szádad elején Bécsben jegeskávé és jeges csokoládé néven újabb fagylaltkölteményt szolgáltak fel. A többit pedig már tudjuk. Napjaink fagylaltkülönlegességeinek felsorolására nem vállalkozhatunk, hiszen annyiféle van, ahány cukrászda. Rosalia V_______________________________/ A palermói kapucinus kolostor kazamatájában látszólag békésen alvó kislányt Rosalia Lombardónak hívták. A gyermeket - vigasztalhatatlan szülei kívánságára - a család háziorvosa balzsamozta be, nem tudni, milyen eljárással, de a mumifikálás hihetetlenül tökéletesre sikerült. A kis Rosalia ma kilencvenéves lenne, ha élne. Szülés delfin segédlettel Vissza a természetbe? Vége a fogyókúrának? Sovány hölgyek Európája Mérleget készítettek a nőkről - súly szerint - egy európai kutatóközpontban. Erről a párizsi Le Figaro számolt be. Legtöbbünkben él az általános megállapítás, hogy az olasz nők többnyire „jó húsban vannak“, a tipikus angol hölgy viszont „csont és bőr“... A németekről az a vélemény alakult ki, hogy „eléggé dundik“, a franciák viszont „csinosak és kisportoltak“. Ám véleményünket kénytelenek leszünk korrigálni, mert a Figaro szerint a kutatók megállapították: Manapság az angol nők rendelkeznek a legnagyobb súlyfelesleggel, a többi hölgy pedig megközelíti az egészséges európai normát. A németek a legtestesebbek, utánuk következnek a franciák - és az olasz nők a legkarcsúbbak! Kilenc leendő nagy-britanniai anyuka ült repülőgépre, hogy a jeruzsálemi Ejlátban szülje meg gyermekét. A várandós asszonyok arra vállalkoztak, hogy a gyakorlatban is kipróbálják a „természetbeni“ szülés elméletét, azaz gyermeküket vízben, köröttük úszkáló delfinek társaságában szüljék meg. A tudósítás szerint a kismamák naponta néhány órát töltenek úszással és fürdőzéssel egy speciális medencében, amelyben leendő asszisztenseik, a delfinek is tartózkodnak. Az ő társaságukban állítólag az újszülöttek minden nagyobb sokk nélkül jönnek e világra, és általában véve nyugodtabbak lesznek, mint a szárazföldön született bébik. Az ejláti delfinek gondozója, Sofia Schwer kijelentette: ha a mostani kísérlet sikerül, a jövőben a módszert máshol is alkalmazni kívánják. A hízásra való hajlam örökletes A gének a ludasak Az amerikai genetikusok szerint a súlyfölöslegért bizonyos, eddig ismeretlen gének a felelősek. A bar Harboutben nemrégiben tartott genetikai konferenciáról, ahol főleg az örökletes betegségekről tanácskoztak, a The Toledo Blade napilap tudósított. Az elhízással kapcsolatos kutatás az USA több államában párhuzamosan folyik. Általában egerekkel kísérleteznek. A kísérleti állatok testében az egyik sikeres kutató Edward Leiter doktor néhány olyan gént fedezett fel, amelyek szerinte döntően befolyásolják az elhízást. Erre a következtetésre egyébként a cukorbetegség vizsgálata folyamán jutott. Egy átlagos kísérleti egér 25 grammot nyom, míg elhízott társai elérhetik a 70-90 grammot is. A kövér egér születésétől kezdve többet eszik „normális“ társainál, s az energiafelesleg a bőr alatti zsírrétegben rakódik le. Leiter doktor állítása szerint az ilyen egér akkor sem fogy le, amikor élelmiszeradagját a felére csökkentik. A kutató arra a megállapításra jutott, hogy a fajfejlődés során az egereknek bőséges és ínséges időszakokat kellett átélniük, így testfelépítésük, génjeik az éhezéshez, a túléléshez is alkalmazkodtak. Leiter a szabályozó géneket „gazda“ géneknek nevezi. Modern korunkban a gazda gének szerepe csupán másodlagos, hiszen napjainkat általában a bőség, a jólét jellemzi. A gazda gének puszta jelenété a szervezetben fölösleges zsírtartalék felhalmozódását idézi elő - nemcsak a kísérleti egerek, de az emberek testében is. Elméletét Leiter a pima indiánok példáján szemlélteti. Ezek az indiánok a mai Egyesült Államok délnyugati területén éltek, a 19. századig vadászatból tartották fent magukat, és gyakran éhhalál áldozatai lettek. Ma elegendő táplálék áll rendelkezésükre, s minden második közülük cukorbeteg, a legtöbben pedig kövérebbek a kelleténél. Valahol olvastuk, hogy... ... háború dúl az orosz vodkapiacon a világhírű Szmirnov áruvédjegyért. A néhai vodkakirály, Szmirnov szépunokája Moszkvában sajtóértekezleten mutatta be újonnan létesített családi vállalkozását, a Pjotr Szmirnov és moszkvai leszármazottai céget és az - állítólag - igazi Szmirnov vodkát, amelyet egy krími szeszüzemben állítanak elő a család megbízásából. Az 1860-ban alapított családi szeszfőzde ügye majdnem megbukott, mégpedig a vodkát Smirnoff márkanéven szerte a világon forgalmazó nagy amerikai cég beavatkozása miatt - e cég a Szmirnov márkanév egyedüli jogutódjának mondja magát. A kellemetlen „közjáték" ellenére végre otthon készül az eredeti Szmirnov vodka! Húszéves korban az európai nőknek (mármint a négy ország hölgyeinek) hatvanegy százaléka normális testsúlyú, 35 százaléka a kívánatosnál soványabb - és csupán négy százaléka kövér. De akkor miért ez a rengeteg fogyókúra-hirdetés? Hja, a magyar nőkről (és még három tucatnyi európai ország hölgyeiről) nem szól a statisztika. Kínai lányok a kifutón A Mao-egyenruhába kényszerített kínaiaknál a divatbemutatók színes kavalkádja, a csinos modellek lenge öltözete évtizedeken keresztül dekadens nyugati csökevénynek számított. A nyolcvanas évek elején megtört a jég. Jelenleg harmincegy divattervező, több mint kétszáz hivatásos manöken dolgozik Kínában. Táncot, zenét, arckikészítést, mozgásművészetet tanítanak a lányoknak. Országszerte gomba módra szaporodnak a modellképző iskolák. Bárhol is rendeznek divatbemutatót, zsúfolásig telt házat vonzanak a szép ruhák és a bájos lányok. A tarka, ízléses textíliákra, a rafinált fazonokra kiéhezett hölgyek boldogan csodálják a művészi kreációkat. Szép is, hasznos i~ Divatos hangfogók A világon nagyon sok hallássérült ember él, és a nagyvárosok felfokozott zajártalmai csak növelik az ilyesfajta csendre semmiképpen nem áhítozók számát. A nyolcvanas évek felmérései szerint egyedül Németországban 14 millióan (!) bajlódtak ilyen problémával, ám ezeknek csak mintegy tíz százaléka viselt hallásjavító készüléket. Míg hajdanán a süketedő Ludwig van Beethoven - restelkedve ugyan - nagyméretű hallócsővel igyekezett javítani a helyzetén, az azóta eltelt idők során egymás után születtek a különféle, alig látható hallást javító találmányok. Századunk húszas éveiben jelentek meg az első elektromos hallókészülékek, bár' ezekhez viselőjének még nagyméretű, régi típusú fejhallgatót kellett használnia. A hatvanas évek elején forradalminak hatottak az első szemüvegkeretbe dolgozott készülékek, majd két évtized múltán jelentek meg a fülbe helyezhető elektronikus parányok. Ilyet viselt sok művész, tudós, közéleti ember, közöttük Ronald Reagan, az Egyesült Államok exelnöke. A technikai kísérletek számára az akusztikai problémák továbbra is kutatási területnek számítottak. Esztétikai és akusztikai szempontból egyaránt arra törekedtek, hogy minél észrevéhetetlenebbé tegyék a készüléket, és javítsák a hang minőségét. Az egészséges fül kiszűri a nem kívánatos zörejeket, de a hallókészüléket használók - a felmérések ezt igazolják - az otthoni nyugalmas környezetben csaknem száz százalékig képesek a hangot tisztán hallani, de egy irodában már csak ötven, egy vendéglőben 35, az utcán pedig csak 20 százalékig tudják az emberi beszédet felfogni. A Siemens Triton hallókészüléket gyártó üzemében a fejlesztő mérnökök mostanában olyan chipeket tesztelnek, amelyek minden vezeték, esztétikailag zavaró drót nélkül működnek. A zsebben vagy táskában megbúvó kézi számítógép nagyságú készüléken a panaszokkal bajlódó gombnyomással állíthatja be a legmegfelelőbb hallási körülményeket, kiszűrve a lármát, a mellékzörejeket. A legújabb „hangfogó“ mindkét fülön vagy a fülben elhelyezhető. A férfiaknak diszkréten a fül mögé, míg a hölgyeknek divatos ékszerként, esetleg ékkövekkel kirakva a fülbe vagy a fülcimpára.
