Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)
1992-07-25 / 162. szám
1992. július 25. Szabad ÚJSÁG Nagykapostól a Szabad Európa Rádióig „Ez a város már nem az a város Nagykaposon járt Skultéty Csaba, a város szülötte, aki több mint három évtizeden át vett részt a Szabad Európa Rádió külpolitikai szerkesztőségének munkájában. Akkor készült az alábbi interjú. ________ /- Hogyan is került ön a Szabad 'Európa szerkesztőségébe?- Nyugatra, Párizsba 1947 őszén kerültem ki, éspedig Pozsonyból, ahol a magyar külképviseleten dolgoztam, Wágner Ferenc, az akkori kormánymeghatalmazott mellett. A magyarországi politikai változások következtében engem is visszahívtak, de az útlevelemet elfelejtették bevonni. Sikerült kijutnom Párizsba. Újra diák lettem, elvégeztem a nemzetközi jogot, ezzel párhuzamosan pedig részt vettem az Európa-mozgalomban.- Kik voltak ennek a mozgalomnak a vezetői?-Vezetőik nyugati politikusok, mint pl. Churchill is. A vasfüggöny még nem zárult le teljesen, és a mozgalom konferenciáin jelen voltak a közép-kelet európai országok képviselői is. Ezek a képviselők alig beszélték a nyelvet, illetve nem voltak helyi ismereteik, ezért engem, fiatalemberként vittek magukkal. A konferenciákra utazva bejártam egész Nyugat- Európát. Ez szépen hangzik, azonban ebben az időben éhezve utaztunk, alig vártuk a záróbankettet, ahol végre jóllakhattunk. Az ilyen utazások alkalmával tettem szert bizonyos ismeretségekre a magyar emigrációban. Aztán, mikor megalakult a Szabad Európa Rádió, ajánlották. Először nem is nagyon volt hozzá kedvem, de aztán a munka magával ragadott és már szívesen mentem le Münchenbe Párizsból. Szívesen - már a munka miatt, de Párizst nehéz szívvel hagytam ott.- Milyen feladatokat kapott a kezdeti időben?- A hírszerkesztőségben kezdtem, és ott is dolgoztam tizenhárom évig. Minden órában mondtuk a híreket, ezeket nyolcán készítettük felváltva. Rettenetesen nehezen viseltem el, hogy hol éjjel, hol nappal, hol este kellett dolgoznom rendszertelenül, fölébredni éjjel ugyanabban az órában, melyben előző éjszaka elaludtam ... Örömmel fogadtam azt az ajánlatot tizenhárom év után, hogy menjek át a „tágabb“ szerkesztőségbe. Ott bekerültem egy friss csoportba, amely nemzetközi politikával foglalkozott. Tájékoztató műsorokat hoztunk létre, mint pl. 13 órakor ,,A mai nap“, az „Esti világhíradó“. A nemzetközi sajtószemlét volt a legfárasztóbb készíteni. Más gondolatait, egy idegen nyelvből, de az eredeti stílust megőrizve nagyon nehéz.- Foglalkozott írásos publicisztikával is?- Igen, először a Szabad Eurór pa Rádióban elhangzott eszmefuttatásaim jelentek meg, sokszor csak utólag tudtam meg, hogy valamelyik magyar lap a nagyvilágban leközölte őket. Ez természetes: a kisebbségi magyar újságok többnyire „önkéntes“ alapon, lelkes emberek segítségével szerveződnek, tehát nincsenek, nem is lehetnek olyan jól tájékozottak, mint mondjuk mi, a Szabad Európa rádiószerkesztői, akiket elhalmoztak információkkal. Jelentek meg cikkeim a Münchenben kiadott „Új Látóhatárában, amely azóta már megszűnt de a nyugati magyarság legkomolyabb folyóirata volt, voltak írásaim a „Bécsi Naplóban“, de sok más helyen is.- Milyen témákkal foglalkozott?- Kisebbségi kérdésekkel, főleg a kárpátaljai magyarsággal, ennek a témának én lettem a nyugati publicisztikai képviselője. Róluk írtam rendszeresen, igyekeztem felhívni a figyelmet először is arra, hogy egyáltalán léteznek. Ma a kisebbségi kérdés fontossá vált, sokat szerepel a magyarországi és egyéb sajtóban.- Miben látja a Szabad Európa Rádió jelentőségét azokban az időkben? Mennyire változott a szerepe a feladatai a középkelet-európai változások óta?- A Szabad Európa Rádió a hidegháború tetőfokán kezdte meg működését. A Szovjetunió, a Sztálin által megindított, az egész világra kiterjedő rendkívül éles, durva és kíméletlen politikai és publicisztikai harcára akartak az amerikaiak választ adni, pontosabban szólva: a tájékoztatási monopóliumot megtörni... Vagyis a hallgatót tájékoztatni a dolgoknak egy más oldaláról, más megközelítésben, mint a hivatalos kormánylapok. Az indítás korszakában ez ugyancsak harci szellemben folyt. Aztán, ahogy enyhült a politikai légkör, a rádió átvette azt a feladatát, amely nekem a legrokonszenvesebb volt; a széles körű tájékoztatást. A rádió már a megalakulásakor meghirdette: célja az, hogy mielőbb megszűnhessen, vagyis hogy ne legyen rá szükség. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a magyar központtól, Budapesttől távol eső vidékeken, például a Székelyföld mélyén mit jelentett ezekben az időkben a Szabad Európa Rádió. Azt hiszem, az lehet a Szabad Európa mai szerepe: tájékoztatást nyújtani azokon a területeken ahová a magyarországi „rádiósajtó“ nem jut el. Mikor utoljára beszéltem a müncheni kollégákkal, felvetődött, hogy a Szabad Európa, más formában, Budapesten fog működni. Voltak olyan variációk, hogy magánrádió, meg állami rádió, de ez egy félévvel ezelőtt volt. Hogy milyen a legújabb helyzet, arról nem tudok nyilatkozni.- Hogyan szerezték az információkat? A szerkesztőség Münchenben volt. Említette, hogy rendkívül gazdag híranyag állt a szerkesztők rendelkezésére...- Különféle források álltak a rendelkezésünkre. Volt olyan is, hogy a moszkvai rádió például egy külön hullámhosszon adta azokat a híreket és vezércikkeket, amelyeket kötelező volt az egész Szovjetunió területén leadni, kinyomtatni. Ezt az angol hírszolgálati iroda Törökországban lehallgatta lefordította angolra, így jutott el hozzánk. A hajnali hírszerkesztőm a keleti és nyugati hírek özönét kapta: Münchenben minden ország rádióját lehallgatták.- Mennyire befolyásolta a politikai eseményeket a Szabad Európa információs tevékenysége?-A lengyelországi eseményeket például döntő módon befolyásolta. Az első nagy sztrájk idején Gdanszkban, mikor munkáslázadás tört ki, az eseményeket csak a helyi rádió közölte. A Szabad Európa nem tett mást, mint ezeket a helyi adásokat fölvette és viszszasugározta Lengyelországba. Megtudták az emberek, mi az, amit nem mondanak el nekik...- Voltak visszajelzések a hallgatóktól, hogy milyen hatása volt a híreknek?- Nagyon nehéz volt követni a közhangulatot. Egy fiatal kollégám, aki a budapesti rádióban dolgozott, ezzel kapcsolatban azt mondta egy beszélgetésünk alkalmával, hogy néha eszébe jutnak azok az idők, amikor a kofa betelefonált a piacról: nem annyiba kerül ám a káposzta, mint amennyit bemondtunk... Hát ilyen friss visszajelzésekkel, sajnos nem rendelkeztünk. Római, bécsi irodáink a disszidensekkel töltettek ki egy űrlapot, természetesen névtelenül, hogy hallgatja, nem hallgatja a rádiót, mi érdekli, mi nem stb. Ezt nem nagyon szerettük, mert hát... hogy is mondjam.. . nem a profilunkba tartozott az ilyesmi. Később a rádió megbízott három, egymástól teljesen független nyugat-európai közvélemény-kutató intézetet, amelyek fölvállalták ezt a feladatot.- Mennyire érdeklődnek a nyugaton élő magyarok a szülőföld problémái iránt?- Gyökeresen megváltoztak a dolgok azóta, hogy Magyarország megint európai állam lett. Kevésbé fontosak a különféle csoportosulások, rendezvények, mert ma már mindenki Magyarországra jár. A bécsi magyar kocsiba vágja magát, és egy óra alatt Magyarországon van...- Milyen információk vannak a Magyarországot körülvevő államokban élő nemzetiségi kisebbségekről? Tudják például, milyen sorsdöntő szerepe volt a mostani választásoknak a felvidéki magyarok sorsának alakulásában?-Annyira, mint Magyarországon, nincsenek. De azért sokkal jobban tájékozódhatunk, mint a múltban: a budapesti újságok, amelyeket vásárolnak a kint élők, többet foglalkoznak a nemzetiségi problémákkal, sőt van már a budapesti rádiónak egy hullámhoszsza, amely Nyugat-Európába is eljut.- Mennyire erős az identitástudat a nyugati magyarok körében?- Egy hollandiai magyar katolikus pap mesélte: meglátogatott egy magyar családot, de mivel nem voltak otthon, hagyott nekik egy cédulát és elment. Aztán kapott egy levelet a családtól: Főtisztelendö úr sajnáljuk, hogy nem találkoztunk, de akkor nem voltunk itthon, mert otthon voltunk. Ebben benne van az egész identitásprobléma. Más: egy barátom egyszer megkérdezte, vajon disszidáljon-e. Azt feleltem neki: a nyelvtanuláson, a munkahelyen és egyebeken kívül arra fogsz törekedni, hogy befogadjanak. Aztán egyszercsak, úgy tíz év múlva, rá fogsz jönni: nem az a probléma, hogy téged befogadtak-e vagy nem, hanem az, hogy te nem fogadod be őket. Hogy van egy határ az ő világuk és a te világod között, amit nem tudsz átlépni...-Az itthoni magyarok között még mindig él az a legenda, hogy a nyugaton élő magyar okvetlenül sikeres ember, de legalábbis nagyon tehetős. Sokan várnak még mindig anyagi vagy más segítséget nyugaton élő honfitársaiktól...- Igen, ezek tévinformációk. A magam példáját említve: mikor kikerültem Párizsba, egy fél évig rettenetesen nehéz volt. Volt rá példa, hogy a vacak kis szállodai szobámban a vízcsapból ittam a meleg vizet, hogy aznap valami meleg legyen a gyomromban. Közben írtam a leveleket az anyámnak, hogy miket láttam, milyen csodálatos a város... Soha nem felejtem el, anyám egyik levelében azt válaszolta: „Azért ne vidd túlzásba az élvezeteket fiam!“ Vagy egyik testvérem kikerült Németországba. Jogászként sokáig kínlódott német nyelvtudása ellenére, de ott az egyetemről kikerült, frissen végzett jogásznak is több esélye volt vele szemben. Három évvel később még mindig a legelemibb napi megélhetési gondokkal küszködött, erre kap egy levelet otthonról, egy barátjától: „Lacikám, te már három éve kinn vagy, megkérnélek, biztos nem esik nehezedre, küldj nekem egy használt kocsit“. A nyugati magyarság szellemi téren nagyon jó eredményeket ért el, de gazdag ember alig van.-Az anyagi gondokon kívül most talán a közömbösség az emberek legnagyobb problémája.- A demokratizmus azt is jelenti: az ember tudjon dönteni. Választani a lehetőségek közül és aztán vállalni a felelősséget is a döntéseiért. Ehhez pedig tájékozottnak, nyitott felfogásúnak kell lenni. Ez nem fér meg a közömbösséggel. A demokrácia csak úgy fog működni, ha az emberek is „működnek“. Már nem fönt döntenek mindenben, és ha valami rosszul alakul, mindenki kérdezze meg: mennyi ebben az én felelősségem? Hagyni, hogy mások végezzék a munkát, bírálni őket... Valami kis részt mindenkinek kell vállalnia. Hogy a polgár reggel, amikor felkel, ne csak a saját „piti“ ügyecskéire gondoljon, hanem a közösségre is, amelynek tagja...- Milyen változásokat lát szülővárosában? Ha jól tudom, három évvel ezelőtt járt Nagykaposon, azelőtt pedig több mint negyven éve...- Ez a város már nem ugyanaz a város... Akkoriban még csak egy nagy falu volt, olyan vonásokkal, amelyek egy kis járási székhelyet jellemeztek. Kapósnak volt egy meghittsége, hangulata. Megbomlottak az emberi közösségek, ez talán a kommunizmus legnagyobb bűne. Ahogy végigmentem a régi Kiskaposon, összeszorult a szívem: ezeket a rettenetes tömbházakat másutt is meglehetett volna építeni. Muszáj volt letarolni a meglévőt és annak a helyére építeni?!- Még egy politikai jellegű kérdést: milyen a nyugati lapok hozzáállása a csehszlovákiai viszonyhoz?- Csehszlovákiának, mint országnak van tekintélye a nemzetközi politikában, ez nem utolsó sorban az elnöknek, Václav Havelnak köszönhető. Szlovákiával más a helyzet: a nyugati sajtó nem nagy rokonszenwel kíséri a szlovák nacionalizmus tüneteit. Nem nagyon tudják megkülönböztetni, hogy egy bizonyos politikus tulajdonképpen melyik vonalat képviseli.- Ezt sokszor itthon is nehéz megkülönböztetni...- Nyugaton különben is csak akkor érdeklődnek az itteni élet iránt, ha történik valami. Amíg nem történik semmi, addig az újságok nem írnak semmit, betartva az „újságírás“ mondást: az nem hír, ha a kutya harapja a postást. Ha a postás harapja a kutyát, az igen, az már valami.- Milyen jellegű munkával foglalkozik jelenleg?- Próbálom valahogy szolgálni kisebbségeink ügyét, szóban és írásban. Igyekszem betölteni azokat az információs „réseket“, amelyekkel nem foglalkozik senki. Most a csángóproblémával foglalkozom: a katolikus egyház botrányának tartom, hogy ennyi évvel a vatikáni zsinat után Európában legyen valahol egy hely, ahol katolikus hívók nem élhetnek hitéletet saját anyanyelvükön, sót azt nekik megtiltják, magukat katolikusnak valló egyházi felettesek utasítására. Úgy érzem, ha tehetek valamit -, akár nagyon keveset is - azt tenni kell.- Köszönöm a beszélgetést. TÓTH FERENC hal- és halkészítmény\9partners rr nagykereskedés Minőségi tengerihal-készítményeket kínálunk haifilészeletek őrölt halfiié különféle tengerihalszeletek fagyasztott makréla és egyéb tengerihal-különlegességek Mindezt kiváló minőségben és nagyon előnyös áron. Ifájéfodatás; t^l0834?4773, fax; 0834/3491 Egyúttal áruértékesítésre munkatársakat is keresünk. SZÚM-370 A ■JO Mv.
