Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)
1992-07-31 / 167. szám
,992iú"us3'Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 (Daniel Veselsky felvétele) Helyén marad az oroszlán? „Was ist das?“ - kérdezte egy német turistacsoport a kísérőt a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi épülete előtt. Megtudták, hogy a csehszlovák államiság szimbóluma áll előttük. Érdeklődéssel hallgatták meg a 14,85 méter magas talapzaton álló, 410 centiméter magas, 560 centiméter hosszú és 5,8 tonna súlyú oroszlán történetét. __Naiv vállalkozók UM afrikai csapdája Ivan Moroz százados, a szövetségi bűnügyi rendőrség nyomozócsoportjának főnöke fényt derített arra a módszerre, amellyel nigériai spekulánsok becsapják a csehszlovákiai naív vállalkozókat. Leírja a csalás módszerét: Az oroszlán eredetileg az M. R. Őtefánik emlékmű részét képezte, amely a mai Őtúr téren állt és Bohumil Kafka neves cseh szobrász műve volt. 1938 tavaszán leplezték le Csehszlovákia fennállásának 20. évfordulója alkalmából. Az oroszlán sorsa hányatott volt. Szálka volt Tiso, Öurcansky és a szlovák autonómia több hívének szemében. A bronzra, amelyből az oroszlánt készítették, a német hadiiparnak volt szüksége és ezért még 1938-ban úgy döntöttek, hogy leszerelik. Voltak azonban hazafiak és bátor emberek, akik az oroszlánt elrejtették. Néhány rész a pozsonyi állatkertbe, mások a városi múzeum raktárába és Dévény várának pincéjébe kerültek. Itt talált rá a politikusok egy csoportja és javaslatot tett, hogy az emlékművet állítsák helyre. A helyreállítási munkák 1987 decemberében megkezdődtek. A munkálatokban részt vett a Szenei Állami Gazdaság, a városi műemlékvédő igazgatóság is. Sajnos, az oroszlán 36 részéből csupán 27 maradt meg. A többi közt a jobb hátsó lába is hiányzott. A helyreállítási munkálatokat Józef Porubovic, a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola tanszékvezetője irányította. 1988 októberében, Csehszlovákia megalakulásának 70. évfordulóján a helyreállított szobrot ünnepélyesen újból leleplezték. Nem áll ugyan eredeti helyén, de mégis a város jelentős pontján. A csehszlovák államiság jelenleg lassacskán véget ér, mi történik szimbólumával? Mit szólnak a csehszlovák államiságról és pozsonyi szimbólumáról a lakosok, a város látogatói? „Amióta az oroszlánt felállították, kedves találkozók színhelye ez. Sok szép percet éltünk itt át jó és rossz időben egyaránt, új barátokat találtam itt“ - mondja a pozsonyi Anna Rakovská. Marie Tűmová, aki Pardubicéről jött, nem is tudott erről a szimbólumról, megcsodálta és kijelentette: „Kár, hogy nálunk Csehországban nincs ilyen“. A szobor tövében szoktak gyülekezni a Human Mozgalom szervezte összejövetelek résztvevői, a Cseh-Szlovák Megértés Mozgalmának hívei, a közös államot ünneplő emberek. Nem volt itt annyi ember, mint az SZNF-téren, de azok, akik idejöttek, mindig kulturáltak maradtak, nem dőltek be a provokatőröknek. Talán a legboldogabb perceket Václav Havel elnök jelenléte jelentette számukra, aki egyszer megtekintett egy itteni tüntetést. Mit gondolnak ma az oroszlánról egyes politikusok? Jozef Prokes, az SZNP elnöke úgy véli, hogy muzeális tárggyá válik és ez a kérdés őt nem érdekli. Vladimir Pavle demokrata párti exminiszter: „A szobor túlélte Hitlert, túléli ezeket az időket is. Hiszem, hogy azoknak az embereknek a bátorsága, akik a szobrot megmentették, nem lesz hiábavaló és az oroszlán a helyén marad“. Imrich Puskár, Pozsony város polgármester-helyettese hangsúlyozta, hogy a városban maradtak emlékek a kelták után, Mária Teréziáról, az első Csehszlovákiáról, a szlovák államról és a második köztársaságról. Helytelen lenne ezeket eltávolítani. A múzeum előtti oroszlánt is. „A csehszlovák államiság szimbólumának ott kellene maradnia, ahol van“ - mondta Imrich Puskár. Mirosláva Zemková, az Óváros polgármestere a következőket mondta: „Az oroszlánnak ott kellene maradnia, ahol van. Ha már nem is jelzi majd a csehszlovák államiságot, legalább őrizze annak emlékét. Minden politikai változás különféle javaslatokkal áll elő. Nem lenne szabad elhamarkodott döntéseket hoznunk. Szerencsére az oroszlán eltávolítását eddig senki sem javasolta. Kár lenne érte, és sok pénzbe kerülne“. Hisszük, hogy ezeket a szavakat komolyan veszik azok is, akik ellenségeskedve vetnek sanda pillantásokat az oroszlán felé |VAN RAJECKY Először váratlanul egy udvarias levél érkezik Nigériából. A címzett rendszerint egy magánvállalat, de néha magánszemély is. A levél feladója minden esetben diplomás, sokszor azonban nemesi címet visel. A levél bevezetőjében írója hangsúlyozza a kérés bizalmas jellegét és tiszteletteljesen kéri a vállalkozót, hogy legyen olyan szíves és engedje meg, hogy esetleg nagyobb pénzösszeget - 10, 15 esetleg 20 millió amerikai dollárt - Nigériából az ő számlájára utaljanak át. Egyetértés esetén a nigériai herceg 30 - 35 százalékos részesedést ígér az átutalt összegből. A nemes férfiú azonban egy feltételt szab. Leendő partnerétől azt kéri, hogy aláírt, cégjelzéssel ellátott papirost küldjön számára, valamint cégjelzéses borítékokat, továbbá bankszámlájának számát, a cég telefon-, telex- és telefaxszámait, s természetesen jelölje meg a bankot és azon személyek neveit, akik a számlával rendelkeznek. A hihetetlenül könnyen beszerezhető hatalmas összeg, amely 3 vagy 5 millió dollár, fantasztikus és vonzó is egyben. A vállalkozó vagy tétovázik, vagy azonnal reagál. Az első esetben szerencséje van - mert ellátogathat Afrikába. Természetesen az aláírt doktor úr vagy herceg számlájára meghívják Nigériába, vagy valamely szomszédos országba. A lagosi repülőtéren a vendéget csodálatos gépkocsi várja rendőri kísérettel és első osztályú szállodában helyezik el. A kereskedelmi tárgyalások a gazdaságügyi minisztérium osztályvezetőjének luxusirodájában folynak. A vendéglátó a reményteljes szerződés érdekében egyhetes szabadságra hivja meg a vendéget. A vendéget kiviszik a tengerhez, egy villát és személyzetet bocsátanak rendelkezésére. A gyanúnak még csak az árnyéka sem fér semmihez, minden csúcsszinten történik. A lelkes vállalkozó hazatér, majd egy hónap múlva felnyitja afrikai partnerének levelét. Nigériai kereskedők csoportja érkezését jelzi, amely természetesen csak akkor esedékes, amikor az ügylettel a vállalkozó azonnal egyetértett és nem kellett Nigériába meghívni. A nigériai küldöttség kéri, hogy biztosítsanak számára gépkocsit és a legelőkelőbb prágai szállodában szállást, természetesen az európai partner számlájára. A vendégek néhány napon belül megérkeznek, de korábban jelzést küldtek a csehszlovák banknak, hogy vállalkozónk számlájára rövidesen nagyobb pénzösszeget utalnak át. Az eddigi jelentéktelen számlatulajdonos egyszeriben vonzó kezd lenni a bank számára. Ebben a pillanatban az afrikaiak látszólag lényegtelen javaslatot tesznek. Az ügyletet meg kellene gyorsítani, hogy ne tartson 14 napig, s ez persze csökkenti a szállásköltségeket is. Elég, ha kb. 2 százalékos kenőpénzt utalnak át egy bizonyos személy számlájára, például a lagosi bank igazgatójának nevére és ő mindent gyorsan elintéz. Az üzlet a végéhez közeledik, a vállalkozó örömmel egyetért és a bank Az volt a feladatom, hogy egy párizsit szervezzek be, akinek kapcsolatai vannak a francia repülőipar felé. Erre a célra... 700 frankot utaltak ki! Az ottani viszonyokhoz mérten ezek csak kopejkák. Egy ilyen franciát 7 ezerért sem lehet beszervezni, amennyiben nem talál az ember más módszereket - a zsarolást vagy az ágyat... De ennél az embernél egy kis bökkenő volt, amit általában ,,szexuális kilengésnek" neveznek. Megtanultam szokásos útvonalait a városban, azután egyszer a közelébe kerültem. Hátulról hozzámlépett és rámtapadt. A részleteket kihagyom, de amikor hazamentem, névjegye a zsebemben volt... Egy Pszkov környéki faluban születtem. Kolléganőim a szerencse csúcsának tekintették, ha katonatiszthez mehettek volna feleségül. Nekem ez sikerült. Laktanyáról laktanyára költöztünk és arról álmodoztunk, hogy a férjem egyszer ezredes lesz. Ezt a rangot egyszer fel is ajánlották neki. Azért esett a választás ránk, mert úgy látszik az ilyen munkához megvoltak az előfeltételeink. Végül jelezték, hogy ,,az" nélkül nincs esélyem. Úgyhogy az előzetes ,,megbeszélések" során énekeltem, vetkőztem, s néha... Végül is engem választottak. Először néhány évet Moszkvában éltünk és három országban folytatott tevékenységre készültünk fel. Belgium, Franciaország vagy Svájc voltak a kiválasztott országok. Végül is Párizsba küldtek. Ha leszámítjuk a nehézségeket, a várakozási időt és a beszervezési ,,ágyjeleneteket", az előnyök kiegyenlítették a veszteségeket. A katonai hírszerzés főigazgatóságán (GRU) van egy ,,intézet", ahogy neveztük, amely kiértékeli, mennyire használhatók az ügynökök információi. Az információkat pontozásos rendszerrel értékelik. A számlámon gyülekező pontokra büszke voltam. Jól őriztek bennünket, az ellenőrzés mindenre kiterjedt. Pontokat szerezhettek a besúgók is. Amikor Párizsban legjobb barátnőmmel beszélgettem, akár 200 ezer dollárt is kölcsönöz neki minden probléma nélkül. A „kis figyelmesség“ azonnal egy németországi bankba vándorol, ahonnan néhány órán belül egy másik országba utalják át és nyoma veszik. Ugyanaznap Prágában a nigériai herceg és kísérete - akik mint később kitűnik álneveket viseltek útlevelükben - eltűnnek és az elörejelzett afrikai milliókat soha senki nem látja meg. Vállalkozónk nem hagyja magát és a banknak nem marad más hátra, mint leírni a 200 ezer dollárt. Perelni csak Nigériában lehetne, de ha ezt valaki megteszi, az ottani hatóságok őt is a csalás bűnrészesének tekintik majd. Moroz százados a Lidové novinynak előadta az említett forgatókönyvet és rámutatott rafinált részleteire, amelyeket a gyakorlatban igen ügyesen alkalmaznak. Ismeretei szerint a nigériai csalóknak Csehszlovákiában társaik vannak, akik ötleteket adnak olyan személyek kihasználására, akiknek semmi tapasztalatuk sincs az afrikai üzletekkel. A lagosi rendőrség korrupt, a minisztériumi irodát kibérelték és a pénzküldést jelző fejléces papirost egy lepénzelt postán adták fel. Az utóbbi három hónap alatt hazánkban 15 nigériai levél tűnt fel, néhány vállalkozónk el is utazott Lagosba. A rendőrség megállapította, hogy több külkereskedelmi vállalat levelezik az afrikai álkereskedökkel abban a hiszemben, hogy érdeklődésük a kölcsönös kereskedelem fejlesztésére irányul és összefügg Öalfa volt kormányfő nigériai látogatásával. Az akció leleplezésére úgy került sor, hogy a rendőrség sikeres együttműködést folytatott a nyugat-európai rendőri szervekkel. A renőrség úgy tudja, hogy a nigériai csalók egyetlen esetben sem valósították meg beígért tranzakciójukat. JAN SUBERT, LIDOVÉ NOVINY aki a szovjet kolóniához tartozott, nem lehettem biztos benne, hogy másnap nem hívnak-e Moszkvába. Nem tartott sokáig és rájöttem, hogy lényegében prostituált vagyok. Nem pénzért, hanem információkért. Más módszerek is léteztek. Azt mondták nekünk, hogy keressünk fel a kommunizmussal szimpatizáló embereket, akik eszmei okokból és nem pénzért hajlandók együttműködni... Véleményem szerint vezetésünk ismeretei a franciaországi kommunista szimpatizánsokról jócskán elavultak. Egyik kollégánk, a GRU munkatársa egyszer váratlanul berakodott kocsijába, beültette feleségét, aki szintén a kolléganőm volt, és eltűnt valamely nyugati országban. Hát igen, ez árulás... Akkor azonban gondolkozni kezdtem. Nem arról, hogy megszökött, hanem arról, hogy az ő feleségét is irányították és ő előbb hazájára, s csak azután gondolhatott feleségére. Körülöttem sok olyan ember volt, aki így vélekedett, köztük a férjem is. Férjemet végül is a franciák elfogadták, amikor az általam beszervezett ügynöktől lemásolt dokumentumokat vett át. Néhány hónapig fogva tartották, csakhogy ő erről az ügynökről mitsem tudhatott. Kiutasítottak bennünket, de roszszabb is lehetett volna. Mindezek után férjem beadta a válóperi keresletet. Csakhogy egy hírszerző válása nem olyan egyszerű, mint más embernél. Elhatároztam, hogy nyilvánosan beszélni fogok hűtlenségemről. Női „munkánk" különlegességeire való tekintet nélkül igen kemény erkölcsi igényeket támasztottak velünk szemben. Franciával? Kérem, ez lehetséges, ez beszervezés. Egy kollégával? Kérem, ez ellenőrzés. De mással?! Férjem elhagyott, s én újból férjhez mentem. Mint később kitűnt, egy nyolcszor büntetett visszaesőhöz. Megerőszakolta 13 éves lányomat. Gondoltam magamban: ez a büntetés mindazért, amit tettem? A testem a hírszerzésé volt Orosz kémnő elbeszélése DNES MFI
