Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)

1992-07-31 / 167. szám

,992iú"us3'­­Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 (Daniel Veselsky felvétele) Helyén marad az oroszlán? „Was ist das?“ - kérdezte egy német turistacsoport a kísérőt a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi épülete előtt. Megtudták, hogy a csehszlovák államiság szimbóluma áll előttük. Érdeklődés­sel hallgatták meg a 14,85 méter magas talapzaton álló, 410 centiméter magas, 560 centiméter hosszú és 5,8 tonna súlyú oroszlán történetét. __Naiv vállalkozók UM afrikai csapdája Ivan Moroz százados, a szövetségi bűnügyi rendőrség nyomo­zócsoportjának főnöke fényt derített arra a módszerre, amellyel nigériai spekulánsok becsapják a csehszlovákiai naív vállalkozó­kat. Leírja a csalás módszerét: Az oroszlán eredetileg az M. R. Őtefánik emlékmű részét képezte, amely a mai Őtúr téren állt és Bohumil Kafka neves cseh szob­rász műve volt. 1938 tavaszán leplezték le Csehszlovákia fennál­lásának 20. évfordulója alkalmá­ból. Az oroszlán sorsa hányatott volt. Szálka volt Tiso, Öurcansky és a szlovák autonómia több hívé­nek szemében. A bronzra, amely­ből az oroszlánt készítették, a né­met hadiiparnak volt szüksége és ezért még 1938-ban úgy döntöt­tek, hogy leszerelik. Voltak azon­ban hazafiak és bátor emberek, akik az oroszlánt elrejtették. Né­hány rész a pozsonyi állatkertbe, mások a városi múzeum raktárá­ba és Dévény várának pincéjébe kerültek. Itt talált rá a politikusok egy csoportja és javaslatot tett, hogy az emlékművet állítsák hely­re. A helyreállítási munkák 1987 decemberében megkezdődtek. A munkálatokban részt vett a Szenei Állami Gazdaság, a vá­rosi műemlékvédő igazgatóság is. Sajnos, az oroszlán 36 részéből csupán 27 maradt meg. A többi közt a jobb hátsó lába is hiányzott. A helyreállítási munkálatokat Jó­zef Porubovic, a Pozsonyi Képző­­művészeti Főiskola tanszékveze­tője irányította. 1988 októberé­ben, Csehszlovákia megalakulá­sának 70. évfordulóján a helyreál­lított szobrot ünnepélyesen újból leleplezték. Nem áll ugyan eredeti helyén, de mégis a város jelentős pontján. A csehszlovák államiság jelen­leg lassacskán véget ér, mi törté­nik szimbólumával? Mit szólnak a csehszlovák államiságról és po­zsonyi szimbólumáról a lakosok, a város látogatói? „Amióta az oroszlánt felállították, kedves ta­lálkozók színhelye ez. Sok szép percet éltünk itt át jó és rossz időben egyaránt, új barátokat ta­láltam itt“ - mondja a pozsonyi Anna Rakovská. Marie Tűmová, aki Pardubicéről jött, nem is tudott erről a szimbólumról, megcsodál­ta és kijelentette: „Kár, hogy ná­lunk Csehországban nincs ilyen“. A szobor tövében szoktak gyü­lekezni a Human Mozgalom szer­vezte összejövetelek résztvevői, a Cseh-Szlovák Megértés Moz­galmának hívei, a közös államot ünneplő emberek. Nem volt itt annyi ember, mint az SZNF-téren, de azok, akik idejöttek, mindig kulturáltak maradtak, nem dőltek be a provokatőröknek. Talán a legboldogabb perceket Václav Havel elnök jelenléte jelentette számukra, aki egyszer megtekin­tett egy itteni tüntetést. Mit gondolnak ma az oroszlán­ról egyes politikusok? Jozef Pro­­kes, az SZNP elnöke úgy véli, hogy muzeális tárggyá válik és ez a kérdés őt nem érdekli. Vladimir Pavle demokrata párti exminisz­­ter: „A szobor túlélte Hitlert, túléli ezeket az időket is. Hi­szem, hogy azoknak az embe­reknek a bátorsága, akik a szobrot megmentették, nem lesz hiábavaló és az oroszlán a helyén marad“. Imrich Puskár, Pozsony város polgármester-he­lyettese hangsúlyozta, hogy a vá­rosban maradtak emlékek a kel­ták után, Mária Teréziáról, az első Csehszlovákiáról, a szlovák ál­lamról és a második köztársaság­ról. Helytelen lenne ezeket eltávo­lítani. A múzeum előtti oroszlánt is. „A csehszlovák államiság szimbólumának ott kellene ma­radnia, ahol van“ - mondta Im­rich Puskár. Mirosláva Zemková, az Óváros polgármestere a következőket mondta: „Az oroszlánnak ott kellene maradnia, ahol van. Ha már nem is jelzi majd a cseh­szlovák államiságot, legalább őrizze annak emlékét. Minden politikai változás különféle javas­latokkal áll elő. Nem lenne szabad elhamarkodott döntéseket hoz­nunk. Szerencsére az oroszlán eltávolítását eddig senki sem ja­vasolta. Kár lenne érte, és sok pénzbe kerülne“. Hisszük, hogy ezeket a szavakat komolyan ve­szik azok is, akik ellenségeskedve vetnek sanda pillantásokat az oroszlán felé |VAN RAJECKY Először váratlanul egy udvarias le­vél érkezik Nigériából. A címzett rend­szerint egy magánvállalat, de néha magánszemély is. A levél feladója minden esetben diplomás, sokszor azonban nemesi címet visel. A levél bevezetőjében írója hangsúlyozza a kérés bizalmas jellegét és tisztelet­­teljesen kéri a vállalkozót, hogy le­gyen olyan szíves és engedje meg, hogy esetleg nagyobb pénzössze­get - 10, 15 esetleg 20 millió ameri­kai dollárt - Nigériából az ő számlá­jára utaljanak át. Egyetértés esetén a nigériai herceg 30 - 35 százalékos részesedést ígér az átutalt összegből. A nemes férfiú azonban egy feltételt szab. Leendő partnerétől azt kéri, hogy aláírt, cégjelzéssel ellátott papi­rost küldjön számára, valamint cégjel­zéses borítékokat, továbbá bank­számlájának számát, a cég telefon-, telex- és telefaxszámait, s természe­tesen jelölje meg a bankot és azon személyek neveit, akik a számlával rendelkeznek. A hihetetlenül könnyen beszerezhető hatalmas összeg, amely 3 vagy 5 millió dollár, fantasztikus és vonzó is egyben. A vállalkozó vagy tétovázik, vagy azonnal reagál. Az első esetben szerencséje van - mert ellátogathat Afrikába. Természetesen az aláírt doktor úr vagy herceg szám­lájára meghívják Nigériába, vagy vala­mely szomszédos országba. A lagosi repülőtéren a vendéget csodálatos gépkocsi várja rendőri kísérettel és első osztályú szállodában helyezik el. A kereskedelmi tárgyalások a gazda­ságügyi minisztérium osztályvezetőjé­nek luxusirodájában folynak. A ven­déglátó a reményteljes szerződés ér­dekében egyhetes szabadságra hivja meg a vendéget. A vendéget kiviszik a tengerhez, egy villát és személyze­tet bocsátanak rendelkezésére. A gyanúnak még csak az árnyéka sem fér semmihez, minden csúcsszinten történik. A lelkes vállalkozó hazatér, majd egy hónap múlva felnyitja afrikai part­nerének levelét. Nigériai kereskedők csoportja érkezését jelzi, amely ter­mészetesen csak akkor esedékes, amikor az ügylettel a vállalkozó azon­nal egyetértett és nem kellett Nigériá­ba meghívni. A nigériai küldöttség ké­ri, hogy biztosítsanak számára gépko­csit és a legelőkelőbb prágai szállodá­ban szállást, természetesen az euró­pai partner számlájára. A vendégek néhány napon belül megérkeznek, de korábban jelzést küldtek a csehszlovák banknak, hogy vállalkozónk számlájára rövi­desen nagyobb pénzösszeget utal­nak át. Az eddigi jelentéktelen szám­latulajdonos egyszeriben vonzó kezd lenni a bank számára. Ebben a pilla­natban az afrikaiak látszólag lényegte­len javaslatot tesznek. Az ügyletet meg kellene gyorsítani, hogy ne tart­son 14 napig, s ez persze csökkenti a szállásköltségeket is. Elég, ha kb. 2 százalékos kenőpénzt utalnak át egy bizonyos személy számlájára, például a lagosi bank igazgatójának nevére és ő mindent gyorsan elintéz. Az üzlet a végéhez közeledik, a vál­lalkozó örömmel egyetért és a bank Az volt a feladatom, hogy egy pári­zsit szervezzek be, akinek kapcsolatai vannak a francia repülőipar felé. Erre a célra... 700 frankot utaltak ki! Az ottani viszonyokhoz mérten ezek csak kopejkák. Egy ilyen franciát 7 ezerért sem lehet beszervezni, amennyiben nem talál az ember más módszereket - a zsarolást vagy az ágyat... De ennél az embernél egy kis bökkenő volt, amit általában ,,szexuális kilen­gésnek" neveznek. Megtanultam szokásos útvonalait a városban, azután egyszer a közelébe kerültem. Hátulról hozzámlépett és rámtapadt. A részleteket kihagyom, de amikor hazamentem, névjegye a zse­bemben volt... Egy Pszkov környéki faluban szület­tem. Kolléganőim a szerencse csú­csának tekintették, ha katonatiszthez mehettek volna feleségül. Nekem ez sikerült. Laktanyáról laktanyára költöz­tünk és arról álmodoztunk, hogy a fér­jem egyszer ezredes lesz. Ezt a ran­got egyszer fel is ajánlották neki. Azért esett a választás ránk, mert úgy látszik az ilyen munkához megvol­tak az előfeltételeink. Végül jelezték, hogy ,,az" nélkül nincs esélyem. Úgyhogy az előzetes ,,megbeszélé­sek" során énekeltem, vetkőztem, s néha... Végül is engem választottak. Először néhány évet Moszkvában éltünk és három országban folytatott tevékenységre készültünk fel. Bel­gium, Franciaország vagy Svájc voltak a kiválasztott országok. Végül is Pá­rizsba küldtek. Ha leszámítjuk a nehéz­ségeket, a várakozási időt és a be­szervezési ,,ágyjeleneteket", az elő­nyök kiegyenlítették a veszteségeket. A katonai hírszerzés főigazgatóságán (GRU) van egy ,,intézet", ahogy ne­veztük, amely kiértékeli, mennyire használhatók az ügynökök informá­ciói. Az információkat pontozásos rendszerrel értékelik. A számlámon gyülekező pontokra büszke voltam. Jól őriztek bennünket, az ellenőrzés mindenre kiterjedt. Pontokat szerez­hettek a besúgók is. Amikor Párizsban legjobb barátnőmmel beszélgettem, akár 200 ezer dollárt is kölcsönöz neki minden probléma nélkül. A „kis fi­gyelmesség“ azonnal egy németor­szági bankba vándorol, ahonnan néhány órán belül egy másik or­szágba utalják át és nyoma veszik. Ugyanaznap Prágában a nigériai herceg és kísérete - akik mint ké­sőbb kitűnik álneveket viseltek út­levelükben - eltűnnek és az elöre­­jelzett afrikai milliókat soha senki nem látja meg. Vállalkozónk nem hagyja magát és a banknak nem ma­rad más hátra, mint leírni a 200 ezer dollárt. Perelni csak Nigériában lehet­ne, de ha ezt valaki megteszi, az ottani hatóságok őt is a csalás bűnrészesé­nek tekintik majd. Moroz százados a Lidové noviny­­nak előadta az említett forgatókönyvet és rámutatott rafinált részleteire, ame­lyeket a gyakorlatban igen ügyesen alkalmaznak. Ismeretei szerint a nigé­riai csalóknak Csehszlovákiában tár­saik vannak, akik ötleteket adnak olyan személyek kihasználására, akiknek semmi tapasztalatuk sincs az afrikai üzletekkel. A lagosi rendőrség korrupt, a minisztériumi irodát kibérel­ték és a pénzküldést jelző fejléces papirost egy lepénzelt postán adták fel. Az utóbbi három hónap alatt ha­zánkban 15 nigériai levél tűnt fel, né­hány vállalkozónk el is utazott Lagos­­ba. A rendőrség megállapította, hogy több külkereskedelmi vállalat levelezik az afrikai álkereskedökkel abban a hi­­szemben, hogy érdeklődésük a köl­csönös kereskedelem fejlesztésére irányul és összefügg Öalfa volt kor­mányfő nigériai látogatásával. Az ak­ció leleplezésére úgy került sor, hogy a rendőrség sikeres együttműködést folytatott a nyugat-európai rendőri szervekkel. A renőrség úgy tudja, hogy a nigériai csalók egyetlen esetben sem valósították meg beí­gért tranzakciójukat. JAN SUBERT, LIDOVÉ NOVINY aki a szovjet kolóniához tartozott, nem lehettem biztos benne, hogy másnap nem hívnak-e Moszkvába. Nem tartott sokáig és rájöttem, hogy lényegében prostituált vagyok. Nem pénzért, hanem információkért. Más módszerek is léteztek. Azt mondták nekünk, hogy keressünk fel a kommunizmussal szimpatizáló em­bereket, akik eszmei okokból és nem pénzért hajlandók együttműködni... Véleményem szerint vezetésünk is­meretei a franciaországi kommunista szimpatizánsokról jócskán elavultak. Egyik kollégánk, a GRU munkatársa egyszer váratlanul berakodott kocsijá­ba, beültette feleségét, aki szintén a kolléganőm volt, és eltűnt valamely nyugati országban. Hát igen, ez árulás... Akkor azonban gondolkozni kezd­tem. Nem arról, hogy megszökött, ha­nem arról, hogy az ő feleségét is irányították és ő előbb hazájára, s csak azután gondolhatott feleségé­re. Körülöttem sok olyan ember volt, aki így vélekedett, köztük a férjem is. Férjemet végül is a franciák elfogad­ták, amikor az általam beszervezett ügynöktől lemásolt dokumentumokat vett át. Néhány hónapig fogva tartot­ták, csakhogy ő erről az ügynökről mitsem tudhatott. Kiutasítottak bennünket, de rosz­­szabb is lehetett volna. Mindezek után férjem beadta a válóperi keresletet. Csakhogy egy hírszerző válása nem olyan egyszerű, mint más embernél. Elhatároztam, hogy nyilvánosan be­szélni fogok hűtlenségemről. Női „munkánk" különlegességeire való tekintet nélkül igen kemény erköl­csi igényeket támasztottak velünk szemben. Franciával? Kérem, ez le­hetséges, ez beszervezés. Egy kollé­gával? Kérem, ez ellenőrzés. De mással?! Férjem elhagyott, s én újból férjhez mentem. Mint később kitűnt, egy nyolcszor büntetett visszaesőhöz. Megerőszakolta 13 éves lányomat. Gondoltam magamban: ez a büntetés mindazért, amit tettem? A testem a hírszerzésé volt Orosz kémnő elbeszélése DNES MFI

Next

/
Thumbnails
Contents