Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)

1992-07-28 / 164. szám

1992. július 28. 5 Szabad ÚJSÁG Emberhez méltóbban szeretnének élni EGYEDÜL A PAPRIKASZIGETEN Naszvad hasas fóliasátrai gaz­dagon pöffeszkednek az angol pázsittal körülvett családi házak árnyékában. Nyár van, de a nagy porták tulajdonosai ezt a kora dél­utánt is a ládákkal zsúfolt udva­ron töltik. - Anyu, gyere már, me­gint jelentenek valamit! - pattan le az út mellé döntött utánfutóról egy kislány, majd „szakszerűen“ így folytatja - biztosan megint emel­ték a paradicsom árát. Egy héttel ezelőtt öt koronával, tegnapelőtt megint, s ha még ma is bejelentik, akkor már tizenötért adhatjuk - villan fel arcocskáján az oly jól ellesett önelégült mosoly. Munká­val telik az idei nyár is, mint a töb­bi. Az újonnan épült bár pultja mögött a tulajdonosok folytatnak csupán jóízű csevegést. A cuk­rászda ugyancsak üresen tátong. A falu utcáin alig észlelni életet, csupán a házak előtt áll mutatóba egy-egy személygépkocsi. Cserepes Vince portáján tiszta udvar fogadja a délutáni borút. Az itt található rend viszont a tömény csendet kíséri át az udvaron, amelynek a nyomán már más fényben láttatja magát a kis vete­ményes, s a szemmel is behatá­rolható udvar. Később - amikor Vince bácsi hellyel kínál a kony­hában, és én Matild néni arcát fürkészem - fogalmazódik meg bennem az, amit mindvégig ér­zek: szegénység. A levél- Nincsen nekünk se kutyánk, se macskánk. Volt egy fiunk, de tizenhat évesen autóbaleset érte és még őt is elveszítettük. Azóta csak ketten vagyunk. Sajnos,a fe­leségem három évvel ezelőtt ele­sett az udvaron és eltört a lába. A műtét után megtudtuk az orvos­tól, hogy már sosem fog járni. Azóta magam viselem a gondját, de rám maradt a ház, a kiskert, a bevásárlás is. Senki sem segít nekünk, még a szomszédok sem. Az Újságon, kívül más nem is jön a házhoz. Ezért kerestem hát ki a címet és írtam a szerkesztőség­be, hogy segítsenek - hangzik magyarázatképpen, amikor a le­velet említem. Cserepes Vincét 1986-ban nyugdíjazták. Azelőtt a helyi szö­vetkezetben dolgozott etetőként. A, felesége, Matild háztartásbeli volt. Az említettek és a levélből szerzett adatok birtokában láto­gattam el a Naszvadi Községi Hi­vatalba, ahol Szőcs Ildikó szoci­ális dolgozót kérdeztem, milyen szociális juttatásra jogosult a há­zaspár a nyugdíjon, valamint a feleségi és tehetetlenségi pótlé­kon kívül.- Sajnos, én semmi újat nem mondhatok. Az 1991 júliusi nyug­díjemelés után a 116/1992 tör­vény értelmében 1992. május 31 -i hatállyal további nyugdíjemelésre került sor. Ennek keretében Cse­repes Vincének 140 koronával emelték a nyugdíját, így jelenleg 2356 koronát kap. A felesége, aki 1925-ös születésű, feleségi és te­hetetlenségi pótlékot, tehát összesen 960 koronát kap, s ez az összeg nem változott. A községházán megtudtuk, hogy a házaspár jelenlegi összbe­vétele 3316 korona. A minimális összeg viszont 3140 korona.- Vannak, akik még ennél is rosz­­szabb körülmények között élnek, nem értem tehát, miért kellett ne­kik levelet írni és panaszkodni...- hangzik el búcsúzásképpen. t------------------------------------------------------' Hogyan tovább? A községházán történtekről, beleértve a válaszokat is, tájékoz­tatom a Cserepes házaspárt. Fe­leletképpen a férj arcán könnyek jelennek meg. Nem szól, csak tehetetlenül néz maga elé. Matild néni kicsit másképpen reagál.- Nem tudom, mi lesz így ve­lünk. Nekem már nagyon rossz a látásom is, nem beszélve arról, hogy a férjem segítsége nélkül semmit sem tudok egyedül meg­tenni. Minden őrá marad. Vannak, akik rokkantsági nyugdíjat kap­nak, de emellett el tudják végezni a ház körüli teendőket, s még keresnek is valamicskét. Matild néni beszéd közben iz­gatottan markolja a tolókocsi széktámláját, és könnyes szem­mel elkeseredetten ontja bánatát. Vince bácsi a komorságból esz­mélt gondolatokat próbálja mon­datokba fűzni, amikor a követke­zőket mondja: - A kertben is csak úgy dolgozhatok, ha a feleségem tolókocsiját az udvaron egy jól látható helyre állítom, hogy hall­jam a hívását. Három áras ker­­tecskénk van, csak a levesbe való terem meg benne. Intézkednék én, utánajárnék a dolognak, de nem mehetek el itthonról! Ezért munkát sem vállalhatok másutt. Nincsen aki segítsen. Időközben főzni is megtanultam, hiszen a fe­leségem csak akkor tud segíteni, ha mindent az asztalra teszek, hogy hozzáférjen.- Higyje el kedvesem, azt sem tudom, mikor ittunk utoljára egy jó feketekávét. Télidőben a gyü­mölcs nálunk ma is nem minden­napi dolognak számít - teszi hoz­zá a hatvanhét éves Matild néni, aki semmiképpen sem tud meg­békélni sorsával. - Sosem fogok már ebből a székből felkelni. Soha! Pénzt, de honnan A Naszvadi Községi Hivatalban csupán olyan alapvető tájékozta­tást kaptunk az illetékesektől, amelyekről amúgyis értesültünk Cserepes Vince leveléből. A 116/1992-es számú törvény alapján május 31 -tői Vince bácsi­nak száznegyven koronával ma­gasabb nyugdíj jár. Amint azt Vontszemű Lívia szociális dolgo­zótól megtudtuk - aki a Dunaszer­­dahelyi Járási Hivatal alkalma­zottjaként ottjártunkkor készsége­sen felvilágosítást nyújtott nekünk - a férj sajnos nem jogosult szoci­ális segélyre a felesége ápolásá­ért, annak ellenére, hogy nincsen más hozzátartozójuk, barátjuk. Idegen személy, esetleg após, anyós gondozása esetében erre jogosult lenne. Sajnos a törvé­nyek kis és nagy kapuin a házas­pár különféle okokból kívülrekedt. A szakember véleménye alapján viszont Vince bácsi kérhetne egy gondozónőt a felesége mellé, ha egyeuül nem bírja a megterhelést. Ez a házaspár számára ingyenes lenne. - Emellett a községnek módjában áll évi két alkalommal egyszeri anyagi juttatással segíte­ni a házaspárt, mert valószínűleg nem kis költségeket jelent a beteg ápolása is... - tudjuk meg a szo­ciális dolgozótól. xxx Az eset lejátszódhatna az or­szág bármelyik községében, vá­rosában. Meglehet, hogy másutt az érintettek maguk is bővebb tájékoztatást kapnak az illetéke­sektől. Valószínűleg ez azokban a hivatalokban lehetséges, ahol a tájékozódni kívánót nem tekintik egyszerű számadatnak, vagy a könyvelés tárgyának, ott, ahol a segíteni akarás szándéka a be­szélgetés során mindvégig jelen van a szociális dolgozó személyé­ben és pontos tájékoztatásában is. Vince bácsi és Matild néni egy­másrautaltságáról szól ez az írás. De nem csupán e két emberről, akik ma már a megpróbáltatásaik során felgyülemlett keserűség ter­he alatt egyre reménytelenebbnek látják a helyzetüket. A faluról is szól - azokról a szomszédokról és ismerősökről, akiknek a teljes ér­dektelensége és közömbössége közepette történik az életük - amelyet csakúgy mint mások, emberhez méltóbb körülmények között szeretnének élni ezután. SZÁZ ILDIKÓ Nyár van, de sem a gyerekek, sem pedig a szüleik nem készülnek a kirándulásra. A fóliasátrak mögött tornyosuló ládákat mindig lesz mivel megtölteni. Zolczer László felvétele Meglehetősen sötéten látja Csehszlovákia szétesé­sét, s annak gazdasági következményeit Óta Sík, cseh közgazdász, az 1968-as prágai tavasz fő gazdasági ideológusa, aki ma a svájci St. Gallen egyete­mének professzora, s a napokat a Wirtschaftswoche című német gazdasági hetilapnak adott rövid interjút.-Sík úr, ön szerint képes lesz Szlovákia egyedül megállni a lábán? a szlovákok meg akarják tartani a közös valutát.-Teljesen kizártnak tartja, hogy két különböző gazdasági rendszer egyazon valutával működjék?- Azt ugyan el tudom képzelni, hogy az új cseh kormányfő Václav Klaus néhány vállalatot mégis­csak támogasson állami forrásból, mintegy kivétel téve velük. Me­ciar számára azonban ez szabály. Csak egy kis adag piacgazdasá­got megvalósítani éppúgy lehetet-Ota Sík a válásról A túlélés elképzelhető, de...-Teoretikusan természetesen elképzelhető a túlélés, csak az a kérdés, hogy a lakosságnak milyen áldozatokat kell hoznia ezért. Az életszínvonal minden­képpen zuhanni fog - méghozzá jelentősen.-Vladimír Meciar Pozsony­ban ezt másképp látja. Úgy vé­lik, hogy a szlovák nehézipar csak akkor tud felépülni, ha majd Prágának nem lesz bele­szólása a szlovák gazdasági ügyekbe.- Meciar elfelejti, hogy Szlová­kiának nagyon szoros az összefo­nódása Csehországgal, például a szlovák import nagy része is onnan származik. Becslésem szerint a szlovák gazdaság két­harmada a cseh és a morva szál­lításoktól függ. Éppen ezért Szlovákia külke­reskedelmi mérlege gyorsan defi­citbe fordulna. Nem tudom elkép­zelni, hogy Csehország ezt a defi­citet hosszú távon hajlandó lenne finanszírozni, különösen akkor, ha len, mint egy kicsit teherbe esni. A közgazdasági logika azt diktál­ja, hogy a privatizálás útján tovább kell haladni.- És ha ezt a szlovákok nem akarják végigcsinálni...- ... annak az a veszélye, hogy előbb vagy utóbb elbuknak.- És a cseheknek nem törik bele ebbe a bicskájuk, hiszen a legfontosabb piacuk éppen Szlovákia?- Természetesen a válás nekik is fájdalmas lenne, és az állam szolgáltatásaiért a föderáció meg­szűntével többet kellene fizetniük - vegyük csak a diplomáciai kép­viseleteket vagy a postát és a vasutat. Ezen felül természete­sen visszavetné a privatizációt is, hiszen csehek és szlovákok a szövetség mindkét részében szereztek érdekeltségeket a vál­lalatokban, és a tulajdonokat újból fel kellene osztani. Hosszabb tá­von azonban ezek a problémák leküzdhetők. .__ Duna—Rajna—Majna-csatorna Egyetlen főútvonal Kelet és Nyugat között A több mint 70 éve épülő a Du­­na-Rajna-Majna-csatorna jelen­tősége a kelet-európai politikai változások nyomán Európa-szer­­te felértékelődött. A szeptember 25-re kitűzött átadással ez a víziút lesz az egyetlen jelentős közleke­dési útvonal, amely Északnyugat - -Délkelett irányban átszeli a kon­tinenst. Az Északi-tenger és a Fe­kete-tenger közötti közvetlen fo­lyami összeköttetést megteremtő csatorna kapacitása évente körül­belül 18 millió tonna lesz. Az épít­tetők a szállítás kezdeti felfutása után mintegy 8-10 millió tonnás éves forgalomra számítanak. Az átadást követően még tíz évig szűk keresztmetszetekkel kell számolni. A Majna végleges kiépítése - a Würzburg és Bam­berg közötti szakaszon -, vala­mint a Duna lépcsőzetes kialakí­tása Straubing és Vilshofen között csak az ezredforduló utánra feje­ződik be. Ezeken a szakaszokon még egy ideig a hajók terhelésé­nek korlátozásával kell számolni - írja a Handelsblatt. A nemzetközi víziútnak számí­tó Rajnát és Dunát a hajók ingye­nesen vehetik igénybe, a Majnán és a csatornán azonban 0,5-1,5 pfenniget kell fizetni tonnánként és kilométerenként. A hajózási szerződéseket Németország Ausztriával már 1987-ben megkö­tötte, Magyarországgal, Cseh­szlovákiával és Bulgáriával 1990 óta vannak érvényben megállapo­dások. Aláírásra kész a szerző­dés Ukrajnával és Romániával, újratárgyalásra van szükség a délszláv köztársaságok ese­tében. A koncesszor, a Rhein-Main­­-Donau AG (RMD) a csatornaépí­téssel párhuzamosan 2,6 milliárd márka beruházással összesen 57 < vízi erőművet épített (29-et a Majnán, 21 -et a Dunán, 4-et a Lechen, 2-ót a Regnitzen és egyet az Altühlön) 501,5 mega­watt együttes kapacitással. Az RMD az elmúlt 30 évben összesen 4,7 milliárd márkát fek­tetett a 171 kilométer hosszú csatornaszakasz építésébe. A kö­vetkező néhány évben a vállalat­nak még mintegy 300-400 millió márkát kell a végső munkálatokra költeni. A beruházások kétharma­dát a szövetségi és a bajor tarto­mányi kormány kamatmentes hi­teleiből finanszírozták, egyharma­­dát az RMD, részben az áram­szolgáltatásból származó nyere­ségből, részben külső töke bevo­násával fedezte. Az RMD a tervek szerint 2050- ig az összes hitelt törleszteni fog­ja. Ha a vállalat az áramszolgálta­tásból továbbra is évente 60 millió márka bevételre tesz szert, a 600-700 millió márkányi külső tőkét 10 éven belül visszafizethe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents