Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-06 / 132. szám
i / / Gazdasági és érdekvédelmi napilap SZOMBAT **• évfolyam ira 2.30 korona A képen csupán a kinyomtatott szavazólapok töredéke látható. De ebből is megállapítható, hogy a három lap urnába dobása után mennyi kerül (szemét)kosárba (CSTK-felvétel) Csehszlovákiai parlamenti választások 1992 s * SS s TEGNAP DÉLUTÁN KEZDŐDTEK, MA ZÁRULNÁK Bizottságot illeti, a hét végi ülés után még két alkalommal tanácskozik, legutoljára június 10-én, amikor kihirdeti a szlovákiai parlamenti választások végeredményeit. A választási eredmények kapcsán elmondható, hogy az első — előzetes —, a politikai pártok, mozgalmak és koalíciók sorrendjét megmutató eredmények vasárnap kora estére várhatók. A mandátumok elosztásáról szerdán számolnak be a nyilvánosság előtt a választási bizottságok. Alexander Dubcek: A felemelkedés sokáig fog tartani Alexander Dubcek, a Szövetségi Gyűlés elnöke egy pozsonyi szavazókörzetben választott. Arra a kérdésre, hogyan képzeli el a választások után Csehszlovákiát, egyebek között azt válaszolta, hogy az ország a prosperitás útjára lép, áthidalja a gazdasági nehézségeket. Véleménye szerint azonban ez hosszú ideig fog tartani. Azt kívánta, hogy az év folyamán sikerüljön megfordítani a gazdasági hanyatlást. Az új parlamentektől azt vátja, hogy jóval pragmatikusabb képviselők üljenek benne, akik „elődeiknél” nagyobb felelősséget vállalnak. Marián Calfa Kizárólag a legjobbakra Marián Calfa szövetségi miniszterelnök felesége társaságában Prága-Dejvicében választott. A kormányfő egyebek között megjegyezte: „A választások egyértelműen eldöntik, hogy Csehszlovákia egyben marad-e.” Arra a kérdésre, hogy kikre szavazott, ezt válaszolta: „Csak a legjobbakra.” A köztársasági elnök és felesége él szavazati jogával (CSTK-fotó) Václav Havel: „Feszült napok várnak rám” Az elsők között élt tegnap délután a szavazati jogával Prága II. kerületében Václav Havel köztársasági elnök. Természetesen, hogy ne befolyásolja a választások eredményeit, nem válaszolt arra a kérdésre, hogy melyik pártra szavazott. Ugyancsak hallgatással „válaszolt” arra, hogy egy vagy több pártra voksolt. Csupán azt közölte, hogy sokáig gondolkodott, kire szavazzon. A Csehszlovák Sajtóiroda munkatársa az iránt is érdeklődött, hogy a választásokat megelőző napok nem voltak-e feszültebbek, mint a korábbiak. A csehszlovák kormányfő kijelentette: „Úgy gondolom, hogy a legfeszültebb napok még váratnak magukra”. Az elnök társaságában felesége, Olga Havlová tegnap délután szintén választott. A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén tegnap délután megnyíltak a szavazóhelységek, s ezzel megkezdődtek a parlamenti választások, amelyek ma fejeződnek be. Több mint 11,5 millió szavazópolgár járulhat az urnákhoz, hogy éljen választójogával. A Szlovák Köztársaság területén 5739 szavazókörzetben kezdődtek meg a választások, amelyeken az állampolgárok 1989 novembere óta immár másodízben dönthetnek szabadon, kinek szavaznak bizalmat, illetve kit jogosítanak fel arra, hogy képviselje érdekeiket a szövetségi és a köztársasági parlamentben. Szlovákiában 3 760 853 választópolgár járulhat az urnákhoz. A Szlovák Köztársaság területén a francia belügyminisztériumból érkezett megfigyelők, illetve a Polgármesterek Határok Nélkül nevű francia intézmény küldöttsége van jelen a parlamenti választásokon. .Ma várhatóan az Európa Tanácsból és a New York-i Nemzeti Demokrata Intézetből érkező megfigyelők is „munkába állnak”. A francia belügyminisztérium munkatársai tegnap felkerestek néhány pozsonyi szavazóhelyiséget, ma pedig egyebek között Zólyomban „bukkannak fel”. A tegnapi nap folyamán folytatódott a Központi Választási Bizottság ülése, illetve megkezdődött a Szlovák Választási Bizottság és a Cseh Választási Bizottság folyamatos tanácskozása, amely június 7-én, vasárnap este zárul. Ami a Szlovák Választási Alexander Dubcek az urnánál (Fotó: TK SR) Vonal alatt A csehszlovákiai Az ország első alkotmányos szerve a Csehszlovák Nemzeti Bizottság volt, amely 1918. október 28-ától a törvényhozói és végrehajtó hatalmat egyaránt gyakorolta. Nem a nép választotta, hanem — az Osztrák-Magyar Monarchia idején 1911-ben a bécsi Birodalmi Tanácsba tartott választások eredményeivel összhangban — a cseh politikai pártok képviselőiből „állították össze". A Csehszlovák Nemzeti Bizottság már 1918. november 13-án törvényt adott ki az ideiglenes alkotmányról. Az alaptörvény értelmében a törvényhozói hatalmat a Forradalmi Nemzetgyűlés vette a kezébe, amely a nemzeti bizottság bővítésével jött létre. A Forradalmi Nemzetgyűlés 1920. február 29-én hagyta jóvá az első csehszlovák alkotmányt. A Münchent megelőző időszakban a Nemzetgyűlés gyakorolta a törvényhozói hatalmat. A parlament két kamarájába, a Képviselőházba, illetve a Szenátusba az arányos képviseleti rendszer elvei értelmében, általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazási jog érvényesülésével választották meg a képviselőket-szenátorokat. A München előtti időszakban összesen négy alkalommal tartottak parlamenti választásokat Csehszlovákiában. Elsőként 1920 áprilisában, amikor a Képviselőházba 20, a Szenátusba pedig 17 párt jelöltette magát. Közülük a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt győzött a szavazatok 25,7 százalékának a megszerzésével A voksok 11-11 százalékát kapta a Csehszlovák Néppárt, illetve a Német Szociáldemokrata választások története — dióhéjban Munkáspárt. A kisgazdák republikánus pártja a szavazatok 9,7 százalékához jutott. A Nemzetgyűlésbe második alkalommal 1925. november 25-én tartottak választásokat, mégpedig összesen 31 politikai párt részvételével: 29 jelöltette magát a Képviselőházba, 23 pedig a Szenátusba. 1925-ben a legtöbb szavazatot — 13,7 százalék — a kisgazdák szerezték meg. A választásokon ekkor vettek részt első ízben a kommunisták: Csehszlovákia Kommunista Pártjára a választópolgárok 13,3 százaléka szavazott. A Csehszlovák Néppárt 9,7, a szocdemek és a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt pedig mintegy 8-8 százalékhoz jutott. A Hlinka-féle Szlovák Néppárt a voksok 7 százalékát szerezte meg. A München előtti harmadik parlamenti választásokra 1929. október 27-én — ismét a republikánus kisgazdák győztek, s megalakult az úgynevezett széles koalíció —, a negyedikre, s egyúttal az utolsóra pedig 1935. május 19-én került sor. Bár ekkor a fasiszta pártok vereséget szenvedtek, a szavazatok 15,2 százalékának a megszerzésével mégis meglepetést okozott a Szudétanémet Párt. A „siker” lehetővé tette Hitlernek a csehszlovák belpolitikába való „aktívabb” beavatkozást. A Heinlein-pártot a kisgazdák (14,2), a szocdemek (12,6) és a nemzeti szocialisták (9,2) követték. A kommunisták a szavazatok 10,3 százalékához jutottak hozzá. Csehszlovákia megszállása után feloszlatták a Nemzetgyűlést. A második világháború után 1946. május 26-án tartottak először parlamenti választásokat. Az alkotmányozó nemzetgyűlésbe négy csehországi és négy szlovákiai párt jelöltette magát. Csehországban — szavazatok 40 százalékának a megszerzésével — a kommunisták nyerték meg a választásokat, őket a nemzeti szocialisták követték 23,6 százalékkal. Szlovákiában teljesen „más” eredmények születtek: a választásokat a Demokrata Párt nyerte meg a voksok 62 százalékának a megszerzésével. Szlovákia Kommunista Pártjára a választópolgárok 33,3 százaléka szavazott. Az 1948 áprilisában jóváhagyott új választójogi törvény már magán viselte a két hónappal korábbi „fordulat eredményeit". A CSKP KB rendkívüli ülésen javasolta, hogy hozzák létre a Nemzeti Front egységes jelölőlistáját. 1948 és 1989 között összesen nyolc alkalommal „szavazhattak” az állampolgárok ilyen listákkal, s minden alkalommal — az akkori „statisztikák” szerint — a „választópolgárok” 99,4-99,7 százaléka szavazott a Nemzeti Front listájára, amely valójában választási lehetőséget nem nyújtott. A novemberi forradalmat követően első ízben 1990. június 8—9- én tartottak szabad, demokratikus választásokat Csehszlovákiában. A huszonhárom párt, mozgalom és koalíció közül a Polgári Fórum, illetve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom szerezte meg a győzelmet. Es következnek a háború utáni második szabad, demokratikus választások Csehszlovákiában...