Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-05 / 131. szám

/ m\G Folytatódik a környezetvédelmi világkonferencia Václav Havel az ökológiáról Tegnap is folytatta munkáját Rio de Janeiróban a környezetvédel­mi világkonferencia. Ugyancsak tegnap közölte a brit The Guardian című lap Václav Havel csehszlovák elnök kommentárját az ökoló­giai csúcsértekezlet jelentőségéről. p--------------------------------------------------------­Gazdasági és érdekvédelmi napilap PÉNTEK 1992. június 5. II. évfolyam 131. szám Havel cikkében megmagyarázza, hogy csupán a csehszovákiai választá­sok miatt nem utazott el a konferen­ciára. Azt írja, „nem akarom, hogy az ipari kíméletlenség erői, amelyek az elmúlt negyven évben rend­szeresen tönkretették a csehek és szlovákok országát, visszajussanak a hatalomhoz és folytassák a termé­szet és a lelkek rombolását”. Kifej­ti, reményekkel tekint a riói konfe­rencia felé, s hiszi, hogy a rendez­vény teljesíti küldetését és az új évezred küszöbén félreteszi az em­99 Androsch úr gondban van! „A magyar fél lépése jogos. (Munkatársunktól) — Nem politikai célzatú, csakis a bősi vízerőművel kapcsolatos sajtótájékoztatót tartott tegnap Pozsonyban a Zöldek Pártja Szlovákiai Köztársasági Szervezete, melynek elnöke, Lubica Lacinová mindjárt bevezetőjében meglepő hírekkel szolgált néhány szlovák újságíró kollégánk számára. U1" UNITED NATIONS CC ENVIRONMENT AND Rio de Janeiro 3-Elmondta ugyanis, hogy dr. Han­nes Androsch, a szlovákiai beton­­lobby által fellegekig felmagasztalt osztrák pénzügyi szakember, aki a bősi erőmű befejezéséhez külföldi tőke előteremtését ígérte Ján Őar­­nogursky kormányának, egyelőre bajban van. Mégpedig azért, mert a jelek szerint minden általa potenciá­lis pénzforrásként elkönyvelt hitele­zője cserben hagyja. Ugyanis Ferdi­nand Lacina pénzügyminiszter beje­lentését — mely szerint az osztrák bankok egyike sem nyújt hitelt a bősi vízerőmű építésének befejezésére — követően erre vonatkozólag újabb ne­gatív hírek érkeztek H. Androsch szá­mára: a vfciszömyre nem hajlandó hi­telt nyújtani a Világbank és az Euró­pai Fejlesztési és Beruházási Bank sem. Lubica Lacinová továbbá elmondta: „Mint tudjuk, a magyar fél felbontotta a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrend­szerre vonatkozó szerződést Mi ezt a lépését a nemzetközi jog hazai szakér­tőivel megvizsgáltattuk és az eredményt úgy összegezhetjük, hogy Magyaror­szágnak erre a lépésre joga volt, még­hozzá nem is egy okból kifolyólag.” Az említett okokat dr. Jaromír Síbl, ismert szlovák ökológus, a Csehszlovákiai Zöld Kör elnöke is­mertette. Egyebek közt rámutatott, hogy a csehszlovák fél már rég megszegte a szerződést, mivel nem gondoskodott a víz minőségé­nek megőrzéséről, illetve akkor, amikor a „C” variáns megvalósítá­sába kezdett, hiszen az egyezség szerint mindkét fél számára tilos volt bárminemű külön munkálato­kat folytatni az erőművön. A sajtótájékoztatón vendégként részt vett Alexander Zinke, a Ter­mészetvédelmi Világalap (WWF) kelet-európai koordinátora is, aki előadásában kiemelte, hogy a bősi vízerőmű nem csupán ökológiai, ha­nem ökonómiai szempontból is rossz beruházás. Az ellentétes néze­teket valló szlovák újságíróknak el­mondta továbbá: az, hogy szerveze­te ellenzi a bősi vízerőmű építését korántsem jelenti — ahogy azt ná­lunk sokan szeretnék beállítani —, hogy a világ minden vízerőművét természetellenesnek tartja. Mint hangsúlyozta, ez esetben konkrétan a bősi beruházásról van szó, amelyet nem lenne szabad beindítani. He­lyette a szlovák kormánynak inkább az ipar szerkezetváltását és az or­szág energiapotenciáljának hatéko­nyabbá tételét kellene mielőbb meg­valósítani. Az ehhez szükséges anya­giak előteremtésében segítene a Természeti Világalap is. (baranyai) Gusztáv Károly svéd király (balról) beszél a környezetvédelmi világkonferencia résztvevőihez Rio de Janieróban. A kép jobb oldalán Butrosz Gáli ENSZ- főttikár_______________________________________________(Fotó:TK SR) Drágábban élünk, ritkább a gyermekáldás Kevesebb házasság Pozsonyban tegnap a Szlovák Sta­tisztikai Hivatal demográfiai adatokat hozott nyilvánosságra. Ezek szerint az utóbbi esztendőben Szlovákiában keve­sebb házasságot kötöttek, igaz keveseb­ben is váltak el, de az élve született gyermekek számát tekintve tovább tart a csökkenő irányzat. Amíg 1990-ben 40 435 házasságot kötöttek Szlovákiában, addig az elmúlt Törvényszegések és aggályok Ma és holnap választunk Tegnap több szinten is beszámoltak a választási bizottságok arról, hogy a kétnapos kampánycsend ellenére történtek törvényszegések a tömegtájékoztató esz­közökben, valamint a köztéri agitáció terén is. A mintegy negyven bejelentést az ügyészség vizsgálja, ezért tételesen egyik választási bizottság sem foglalkozik velük Tegnap megkezdődött Prágában a Központi Választóbizottság állandó ülése, mely június 10-éig tart, amikor is közreadják a Szövetségi Gyűlésbe történt választások hivatalos és végleges eredményeit is. A Szlovák Választóbizottság elnöke, Tatiana Biedniková tegnap elmondta, növekvő aggodalommal figyelik a politikai pártok azt a tényt, hogy a járási (Folytatás a 2. oldalon) Vonal alatt--------------------------------------------------------------------­évben 7721-el kevesebbet. Csökkent ugyan a válások száma — 1990-ben 8867 házasságot bontottak föl, tavaly csak 7893-at —, de több mint 1500-al kevesebb gyermek született. 1990-ben 79 989 újszülött látta meg a napvilágot, tavaly viszont már csak 78 570. Éppen ezért figyelemreméltó, hogy csökkent az abortuszok száma is, mégpedig 56176-ról (1990) — több mint hárome­zerre — 52 990 (1991). Ami a lakossági terheket illeti, a leg­frissebb adatok szerint a márciusi la­kossági kiadások nagyjából a februári szinten maradtak.Ha az 1990-es év de­cemberi árszintjét vesszük alapul, ak­kor egy évvel későbbre 55,8 százalék­kal emelkedtek a kiadások. A munkás­családok és alkalmazottak esetében a növekedés nagyjából 55 százalékos, a nyugdíjasoknál 57,2 százalék a növe­kedés, tehát az ármozgások sokkal ér­zékenyebben érintették őket. Ha hinni lehet a statisztikai adatoknak, akkor az idei esztendő első negyedévében a ta­valyihoz viszonyítva a lakosság reáljö­vedelme 2,8 százalékkal nőtt. bereket elválasztó gondokat és az együt tműködés érdekében a nemze­tek egyesítése irányában hat. Havel szerint a konferencia nem irányul csak a környezetre vagy csak a fejlő­désre. A hangsúly az „és” szócskán van, mert mind a fejlődésről, mind a környezetről gondoskodni kell. A gazdasági növekedést is biztosítani kell és egyidejűleg kímélni a környe­zetet. Csak e két tényező kombináci­ója jelenthet előrehaladást a problé­ma megoldásában. Az USA képviselője a riói sajtóér­tekezletén Kelet- és Közép-Európa országait elrettentő példaként emlí­tette környezetvédelmi szempont­ból. Ezekben az országokban a gaz­dasági növekedés érdekében elha­nyagoltak minden ellenőrzést a környezet szennyezése fölött, s vé­gül a környezetet is és a gazdaságot is tönkretették. Elismerte, hogy az Egyesült Államok is vétett hibákat, de szerinte pozitív lépései megha­ladják a károkat. Megerősítette, hogy az USA nem írja alá a termé­szet védelméről szóló nemzetközi egyezményt. Hasonló módon nyi­latkozott a japán küldött is, aki szintén védelmezte a biogenetikai beavatkozások gyakorlatát, amit az említett egyezmény ellenez. (Folytatás a 3. oldalon) A hiszékenység ára Csak három hét után tett je­lentést a rendőrségen az a 27 éves Nővé Strasice-i (Rakovníki járás) fiatalember, akinek csa­ládja drágán megfizetett hiszé­kenységéért Történt ugyanis, hogy egy májusi délután valaki becsenge­tett a károsult lakásába. Az aj­tót nyitó feleségnek azt mondta, hogy a férje megkérte őt: vigye el neki a színes tévét és a video­magnót, mert szüksége van rá. Megkapta tehát a tévét és a vi­deót, ám nem elégedett meg ennyivel. Ismét visszatért a ká­rosult lakásába, s ezúttal a be­jelentést tett fiatalember gyer­meke nyitott ajtót, s a változa­tosság kedvéért ő adta oda az is­meretlennek a család másik te­levízióját Az anyagi kár összege meghaladja a 30 ezer koronát Nem tudni, hogy a jómódú fiatalember miért csak három hét elteltével jelentette az ese­tet a rendőrségen. Lehet, hogy szégyellte családtagjai hiszé­kenységét? Képek jövő időben, jelen időben, múlt időben Böngészgetem a napilapokat, heti­lapokat, újságokat, elolvasok ezt is, azt is, aztán gondolkodom egy kicsit, felidézgetem az olvasottakat, belső szűrőmön átszűröm, rostámon átros­­tálgatom a gondolatmagvakat, el­mélkedéseket, számítgatásokat, meg- és kinyilatkozásokat. Mondatok, sza­vak, főnevek, igék, igék és igék... Múlt-, jelen- és jövőidőben. Nézem, mi maradt fenn a szű­rőn, mi hullott át a rostán. Bármi­féle megindultság vagy felindultság nélkül megállapítom, hogy ami fennmaradt, bizony kevéske. S még e kevéske közt is akad férges, rozs­dától támadott, mesterségesen kife­hérített, bepirosított, meddő is, szé­pelgő isjeketéllő, bezzeges, satnyács­­ka és pöffeszkedő is, jó naggyá fájt, „isa pur es homu” se marad utá­nuk. Alig-alig akad termőképes, amelyik jó és hasznos csírát hordoz magában, amelyikből — ha talajba helyezik, ha gondos kezek ápolják gondolkodó elmék vigyázzák növe­kedését, virágát, gyümölcséi — min­denki számára egyenértékű, egész­séges termésre számíthatunk Amiből már mindenkinek — nemcsak a ki­sebbségnek hanem a többségnek is, az emberek nagyobb részének is — haszna származna. S aztán ez, éppen ez a haszon mutathatná, hogy merre a jobbik a jó út, s hogy miként járjuk ezt az utat, hogy haladása légyen a köznek Belátom, ez jövőkép, egy éjszakai óra szülötte, ezért ebben a percben egyszerre elérhető és elérhetetlen. Jö­vőkép. A rostán fennakadt lényegesen több puffadt, beteg rozsdás mag azonban ugyancsak fest egy képet: je­lenképet. Bűvkörük egyre nő—széle­sedik mérget szivárogtatnak s míg az egyik elszippantja az emberek akará­sát és homályt telepít agyukra, a mé­reg hat, akár a cseppfertőzés, és frö­­csög fröcsög szomszédtól szomszé­dig házról házra, cinikus, ostoba, ál­­lampolgáriságot megcsúfoló és kigú­nyoló, kishitű, mindent és mindenkit szidalmazó mondatokban. Olykor csak egy taglejtésben, vagy megvető fintorban. „ Választani? Hát bolond vagyok? Engem ott többet nem lát­nak'” Vagy: Mindig tudtam, hogy hü­lye vagy, de hogy ennyire?! Hogy ké­pes vagy odamenni és kiröhögtetni magad! Na és kire és mire szavaz­zak? Úgyis a komcsik lesznek az urak' En aztán nem! Hogy az én há­tamon másszanak fel a hatalomra?! ... méghogy választások?! A munka­­nélküliségre meg az inflációra sza­vazzak?! Elébb jöjjön a jólét, a pénz, aztán majd meglátom! Hát ez a jelenkép. Nem az éjszaka elgondolkodtató csendjében születik hanem nappal a nagyáruházakban, a kis boltokban, a hentesnél, az orvosi várószobákban, villamoson, autó­buszban, csúcsforgalomban, presszó­ban, családban, templomban... Múltkép is van. Keretét bezzegek­­ből eszkábálták össze, tartalmát el­nagyolt, harsány, durva színekkel fes­­tegetik hamissá, irracionálissá, lesúj­­tóvá. A múltkép: a Tér. A novemberi fagyban kulcsot csörgető tíz- és tízez­rek A Tér, ahol egy pillanatra — mert kegyes volt hozzánk — megállt a történelem. A XX. századi. S a vég­telennek e kimerevített pillanatában diadalmasan visszatért hozzánk a demokrácia. Atvillant akkor agya­mon Periklész és a Grachusok neve, de forróság ömlött el szívemen és' könnyes lett a szemem. Ez a múltkép. Mostanság azonban túl sokan néznek rá úgy, minta egy görbetükör­ből a Nagy Varázspálca nézne rájuk vissza. Am kilóg a lóláb: mert akik ma nem akarják látni, ami valójá­ban történt, nem látták akkor sem. Nem láthatták mert vaksi szemük előtt és eltompult agyukban egyetlen gondolat vert tanyát: Most én leszek az úr, megfordult a kerék Nosza, oda a húsosfazékhoz meg a hata­lomhoz, nosza, megmutatni minden­kinek' Persze, tudom, akkor nekik is csillogott a szemük, de tudatalatti­jukban már megszólalt a ma harsog­va ocsmányoló s mindennel békéden fenevad. A felszínre tört hatalomvágy és pénzsóvárság azonban nem vál­toztathatja mega Teret, nem veheti el tőlünk! Dum spiro, spero. Míg élek remé­lek — szól a régi mondás. S pillanat­nyilag ha többet nem is, ennyit el­mondhatunk demokráciánkról. Egy kissé csikorognak az ízületei, a kör­nyezetszennyezéstől gyakran hörög az idétlen csoportosulások ordítozá­­sától kissé zúg a füle, megesik hogy nem hagyják szóhoz jutni... De él és lélegzik S ott áll mellette a Remény. S te, aki már a választócédulákat olvasatlanul a szemétbe dobtad, vagy te, aki szent esküvéssel fogadtad, hogy márpedig választani hat ökörrel sem húznak el, Jóember, kérlek gon­dolkodj. Gondold meg: jogod van menni vagy nem menni. Ám ha Te nem mégy el választani, megtörtén­het, hogy bizonyos erők — tudtodon és akaratodon kívül — Téged fognak választani. S akkor jaj neked, mert Winston Smith lesz a neved a halá­lodig a halálunkig... LÁNGÉVÁ

Next

/
Thumbnails
Contents